Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-26 / 201. szám
Példázat a gyümölcsöskertről Gondolatok a szak szervesetek kulturális tevékenységéről Az Országos Népművelési Tanács irányelveket adott ki a népművelés harmadik ötéves tervének elkészítésére. Jóllehet az irányelvekből hiányzik, hogyan s mi módon kellene a „fehér foltokat” kisebbre zsugorítani, apasztani és megszüntetni, a legutóbb megtartott megyei szakszervezeti kulturális nagyaktíva nem feledkezett meg e fontos féladaitokróL Igen nagy vívmány, hogy a bérből és fizetésből élők döntő többségének életét és gondolkodását formálja, fejleszti megyénkben a szakszervezetek népművelő munkája. A hatókörből azonban egyelőre kimaradnak a bejáró munkások ezrei. A kulturális nagyaktíva referátuma mindenki figyelmét felhívta: keressék az érdeklődésnek leginkább megfelelő szórakoztatási és képzési formát, s kitartóan, türelmes erőfeszítéssel végezzék munkájukat, mert egyedül csak ez vezethez célhoz. Törvényként szögezték le: a munka egyedüli fokmérője a minőség, s az kerül a mérlegre: hol s mennyire sikerült a népművelés hatókörébe vonni a bejáró munkásók seregét! Félreérthetetlen tömörséggel és mozgósító erővel határozta meg a kulturális nagyaktíva a szakszervezeti népművelő tevékenység fő feladatát: változatlanul egyik legfontosabb feladat a gazdasági építőmunka és a szocialista tudatformálás egységének megvalósítása! S ezenibelül, differenciáltabban, a gazdasági irányítási rendszerünkben történő mélyreható változásokat, a határozatok végrehajtását segítve: a kulturális, agitációs és propagandamunkában nagyobb szerepet kell biztosítani a köz- gazdasági ismeretek terjesztésének, a közgazdasági szemlélet kialakításának. A lehetőségek és az igények egy irányba mutatnak, s az eszközök, a leghatékonyabb eszközök is rendelkezésre állanak, hogy a sajátos igényekhez hangolt és hasznosított terveket, feladatokait valóra váltsák. Pataky Dezső 1966. augusztus 36., péntek Látogatás a Néprajzi Múzeumban — Es ilyenben tényleg jártak? — csodálkozik egy kislány a valamikori matyó ruha előtt. A csoportot vezető tanárnő bólint és tovább igazítja a gyerekeket a következő terembe, ahol berendezett sárközi szobát láthatnak. Faragott szék, tulipános láda, párnákkal és dunyhákkal a mennyezetig púpozott ágy ... mesevilág ez mór a modem bútorok között, apró lakásokban élő gyerekek szemében. — S amit még mutathatnánk! ... — mondja dr. Szolnoki Lajos, főigazgató-helyettes. Körülbelül ISO ezer leltározott tárgyuk van raktárban, ebből még a három évvel ezelőtt a Műcsarnokban megrendezett „nagy kiállításon” is csak háromezret mutathattak be. — Évente 'körülbelül háromezer tárggyal gazdagodik a múzeum — mondja, s hozzáteszi, hogy a kanáltól a szekérig mindent gyűjtenek, ami a múzeum anyagát kiegészítheti. S rohamosan gyarapodik könyvtáruk állománya is. A felsoroltakon kívül 240 ezer fénykép, másfél millió oldalnyi kéziratgyűjtemény, egy sereg rajz- és filmanyag is itt zsúfolódik a múzeumban, ahol egyre kevesebb a hely a kiállítások bemutatására. — Jelenleg kétszáz négyzetméternyi területtel gazdálkodhatunk — mondja, s legnaFa-, tök-, kéreg-, cserép- és fémedények a valamikori háztartás eszközei. (Lengyel Miklós felvétele) Vámosgyörki szövetkezeti tagok a Balatonnál (Tudósitónktótf: A gyöngyösi járás legtöbb mezőgazdasági termelőszövetkezetében szinte már hagyományossá vált,, hogy évente néhány napos kirándulásra, pihenésre viszik el a jól dolgozó szövetkezeti tagokat. A jó munka jutalmaként az ország legszebb kirándulóhelyeit, üdülőit látogatják meg a közös gazdaságokból. A napokban a vámosgyörki Kossuth Termelőszövetkezet legjobb dolgozóit vitték jutalom-kirándulásra a Balatonhoz^ A szövetkezet nyolcvan tagja három napot töltött a fo- nyódi campingben. A szövetkezet több idős tagja először látta a magyar tengert és először fürdött a hűs hullámokban. A vámosgyörkiek balatoni kirándulásának költségeit a szociális és kulturális alapból fedezte a szövetkezet Egy átlagamerikai feküdt utoljára Betty ágyában, amikor Rowers elbúcsúzott tőle. Egy átlag- amerikai, akinek nem volt önálló véleménye sem közügyekről, sem magánügyekről, sőt, arra volt büszke, hogy ő éppen olyan ember, mint a többiek. A lánytól való búcsú egyébként simán ment Betty megszokta azt, hogy növendékek jönnek, hadnagyok távoznak. 5. Annál nagyobb örömet szerzett Francis odahaza édesanyjának. Mrs. Rowers — ez az anyák tulajdonsága — még kisgyermeket látott a fiában, s amikor a fiatal hadnagy avatása után egyhónapi szabadságra hazaérkezett, úgy bánt vele, mint vakációzó kisfiával. Kedvenc ételeit sütöt- ték-főzték, az ágyba kapta a reggelit, s ő élvezte a szülői ház páratlan, szeretetteljes kényelmét; Harmadik napja tartózkodott otthon a fiatal hadnagy, amikor az anyja üzenetet hozott. Nick kérte, hogy látogassa meg. — Köpök rá, nem érdekel az a felfuvalkodott fickó! — mondta Rowers az anyjának. — Menj el hozzá, Francis — kérlelte az anyja. — Szerencsétlen ember... Vak! — Vak? — Igen, Koreában megvakították! Francis elszégyellte magát „Felfuvalkodottnak” nevezte hajdani osztálytársát, pedig az a szeme világát adta a koreai háborúban! A Star and Stripes- ben, a hadsereg lapjában a • Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet iga^, „ . , tísztfiskolán Francis éppen z elég történetet olvasott arról, milyen kegyetlenül bántak az I észak-koreaiak hadifoglyaik- j kaL A riporterek versengtek r egymással, melyikük tud több r kegyetlenséget, borzalmat a legaprólékosabban leírni. Na- c pirenden voltak a „hiteles történetek” fogságba esett amerikai katonákról, akiket eleve- j nen megnyúztak, megcsonkí- t tottak, vagy éppen a szemüket t szúrták, vagy égették kL s Francis, amikor becsönge- f tett Nickék házába, úgy érez- t te magát, mintha egy kicsit az i egész amerikai hadsereg kép- r viselője lenne, aki bajtársi r üdvözletét visz a súlyosan rok- t kant bajtársnak, s egyben fogadalmat tesz, hogy tovább harcolnak azzal a fegyverrel, amelyet a rokkant kénytelen volt kiadni a kezéből. ( Nick egy karosszékben üít, a j kandalló előtt. Kötött. j — Ne nevess ki — mondta, i — Nekem már csak ez maradt. Ha nem ezt tenném, s folyton csak gondolkoznék, megbolon- ' dúlnék;.. — Átkozottak! — mondta 1 Rowers. Egy cseppet sem pózolt most, valóban ökölbe szorult a keze. < Nick hangja kísértetiesen i csengett: — Igen, átkozottak! Átko- • ottak legyenek örökre* Kínos csend volt a szobában, towers nem tudta, mit mondón és Nick is hallgatott. Csak nár elkezdené, csak már panaszkodna. Végül is Francis törte meg a sendet: — Nagyon borzasztó? Nick nem válaszolt Rowers leié fordította arcát s a piló- a megborzongott Ügy érez- e, mintha hajdani osztálytár- a a szeme helyén tátongó két fekete üreggel figyelmesen vizsgálná őt. A csend még nyo- nasztóbbá vált Rowers szedette volna ismét megtörni a íémaságot, de egyszerűen nem rolt hozzá bátorsága. Nick végre megszólalt: — Mennyit fizetnek? Rowers mindenre számított, :sak erre a kérdésre nem. Az >lyan családban, mint a Nické, nevesebb szerepet játszik a Jénz, mert bőven van belőle, álig tudta kinyögni a választ: — Havi nyolcszázat! Nick lassan, szinte szó tagolja mondta: — Szép pénz! És lesz még ;öbb is ... Francis idegeskedni kezdett. — Igen, évenként emelkedik — motyogta, csak hogy nondjon valamit. — Évenként? Halottanként! — mondta Nicki Francis azt Wtte, rosszal haftja Ntdk szazait. — Bocsánat, nem jól hallottam! Nick hangja meg sem rebbent; — Nem voltál a barátom, most sem vagy, mégsem kívánom, de egy esztendei vakság .lián neked is jobban kifino- nulna a hallásod! Azt mondám: halottanként emelkedik a Eizetésetek! Francis valahogyan nem ériéit erkölcsi alapot magában, nogy megsértődjék. „Szegény Eiú! Talán megviselték az idegeit is a kínzások, s a vakság akozta magány és sötétség” — Bocsásd meg, nem értem ... most sem értem.. a mit tették veled ezek a gazemberek! Nick nem emelte fel a hangját: — Ti tettétek ezt vélem! Gazemberek vagytok! Gazember a tábornokotok, gazember íz ezredesetek, gazember a kapitány, gazember valamennyi hadnagy! Gengszter! Legfeljebb áz egyik kisebb bandita, mint a másik... Francis meg sem mert szólalni. És Nick, mintha a síron túlról beszélne, mondta a magáét: — Katona voltam én is, éppolyan, mint te... Igaz, nem repülő, bár amint te is tudod, valamikor az akartam lenni. A szárazföldi hadsereg egyenruháját húzták rám. Apám, aki csak az üzletével, meg a jó hírével törődik, egy lépést sem tett, hogy ne kelljen bevonulnom. Hízelgett a hiúságának, hogy olyan fia van, aki részt vesz a kommunista Észak- Korea meghódításában . s. Azt hitte a vén bolond, hogy teljesen veszélytelen a dolog. Meg is mondta nékem! És én marha, hittem neki. Különben inkább a Sing-Singbe csükatom magam, minthogy engedelmeskedjem a disznók parancsának. Ahogy kikerültem az első vonalba, a puskámat sem sütöttem el, fogságba estem ... Ne hidd, te hős katona, hogy gyáván meghunyászkodtam, azért nem lőttemHa nem is vagyok tiszt, tudom, miket dámáinak kiképzéskor az embernek. Maroknyi, gyüievész ellenség, meg ilyeneket. Tudod* hogy rohamoztak azok? Ügy jötték, mint az istenek! Nincs isten és nincs ember, aki ellenállhatna nekik... Fogságba estem ..: A hátországba vitték, hadifogolytáborba ... Két nap és két éjszaka w gyalogoltalak, amíg vonatra raktak ..« — Szörnyű lehetett — szólalt meg végre Francis. — Szörnyű volt! Amerre vezettek bennünket, mindenütt romok, üszkös romok __És sí rok az út mentén, sírhalmok. Ezt tettétek ti, repülők! Akkor még örültem annak, amit láttam! Ó, milyen vak is voltam még akkor! Azt hittem, amit ti tesztek, azért történik, hogy könnyebben nyomuljunk élőbbre mi, gyalogosok;.. Akkor még azt gondoltam, ez a háború a mienk, s közösséget vállaltam a nagyfejűekkel... Aztán rájöttem, nem katonák, hanem gyilkosok közé soroztak be... Akkor láttam meg mindezt, amikor már nem láttam . Rowers iszonyodva hallgatta a vak embert. Most vette csak észre, hogy Nick mennyire megöregedett. Ha nem tudná, hogy épp oyan idős, mint 6, azt hihetné, ötvenéves ember ül előtte a karosszékben. — Aztán egy hadifogoly- táborba vittek bennünket — folytatta Nick. — Ott kezdtem szenvedni.., — Kínoztak? Bheztettek? — Nem, egyiket sem tették — folytatta a rokkant. — Egy ujjal sem nyúltak hozzánk, s ugyanazt kaptuk enni, amit a koreai katonák. Pedig nagy éhínség dühöngött akkor ott. A ti repülőitek, a ti napalmbombáitok felgyújtották és felégették a kalászba szökkenő gabonát, az asztagha rakott búzát, árpát. A fogságban csak könnyebb munkát végeztünk, napi néhány órán át. Nem volt sem bár, sem girl, sem whisky, és volt időm gondolkodni. {Folytaijttkj iyobb dilemmájukat említi: — 31 kell döntenünk, mit csináljunk. Kiállítsunk vagy gyújtsunk? Huszonhat tudományos munkatárs foglalkozik az európai parasztkultúrákkal, feljegyzéseket és filmeket készítenek a többi között a kihaló mesterségekről és településekről. Gyűjtik a gyorsan pusztuló tárgyi emlékeket és kutatásaik eredményeit évkönyvekben és tanulmányokban publikálják. — Áthidaló megoldással próbálkozunk — mondja a főigazgató-helyettes — vándorkiállításokat küldünk vidékre, s most a Madách Színház előcsarnokában is felállítunk egy kiállítást. — Emlékkönyvünk tanúsítja, hogy akik eljönnek hozzánk, nem bánják meg — teszi hozzá. — Főleg a gyerekek szeretik a múzeumot. Sokat segítenék kiállításaink a tanulásban. Földrajz, történelem, irodalom ... ezeket a tárgyakat könnyebb megtanulni, ha látnak is valamit. Szántó Gábor A tudás csak tudás, biztos, kemény, mint szerszámaink éle, jó nyele, fény és nap az embervilág egén... Á szakszervezetek kiterjedt szervezeti hálózata, a dolgozókat átfogó legnagyobb tö- megszervezet, emberek száz- és százezreivel foglalkozik. Védi ■ a dolgozók érdekeit, s jelentős kulturális feladatokat teljesít. -„A szakszervezet a kommunizmus iskolája.” A szakszervezetek „iskolájában” tíz- és tízezrek tanulnak; alakul, formálódik, fejlődik az emberek jelleme, ízlése, érzésvilága és gondolkodásmódja. Statiszti- kák mérik leélt perceinket, a cukrot, amit a teába dobunk, a lármát, amely ránk zúdul a forgalomban. És van statisztikája a művelődésnek, ál kultúra terjesztésének és terjedésének is. Kimutatás a mozi- és hangversenylátogatásról, s az irodalomnak arról a valóságos tömegszervezetéről, amelyet az olvasótábor jelent. Az anyagi javak teremtői millió és millió órát fordítanak saját műveltségük, emberségük kialakítására, erősítésére S a szakszervezetek segítik, támogatják, szervezik és irányítják a művelődésnek e „hosszú lejáratú beruházásait”, amelyek hasznát jóllehet közvetlen kimutatni semmilyen statisztika nem képes, de amelyek haszna és eredménye mégis benne foglaltatik minden tervszámban, teljesítés-százalékban, s minden elkönyvelt adatban. Az utóbbi hat évben több mint 7 ezren pótolták a korábbi kényszerű mulasztásokat, s végezték el az általános iskola nyolc osztályát; négy év alatt a gimnáziumokban, 3 a különböző szaktechnikumokban több mint 17 ezren szereztek végbizonyítványt. Nem vonhatja kétségbe senki, hogy ezek az adatok a szakszervezetek munkájának is tükrözői, s az eredményes szervezési, felvilágosító és mozgósító tevékenység bizonyítói. A kultúra terjesztése, a dolgozó tömegek műveltségi színvonalának tervszerű, folyamatos és módszeres emelése, ismereteinek gyarapítása — hagyományosan régi szakszervezeti feladat. S a feladatok teljesítéséhez, a szakszervezetek megyénkben is jelentős intézményekkel rendelkeznek: kultúrotthonokkal, klubokkal, könyvtárakkal, stb., amelyekben a dolgozók sokoldalú művelődése, tartalmas szórakozása, a szabad idő kulturált eltöltése biztosított. A szakszervezetek hagyományosan legfontosabb művelődési eszköze — a könyv. A 127 szakszervezeti könyvtár kis híján 12 000 állandó olvasót számlál, s a kötetek száma is lassan a 110 000-hez közeledik. Az átlagos olvasottság több mint 30 százalékos, de a megye néhány nagyobb üzemében eléri a 30—35 százalékot is. S az ismeretterjesztés? A múlt évben például 615 különböző előadást 28 ezren hallgattak meg. 7500-an képezték tovább magukat a különböző munkásakadémiákon. A megszokott és bevált régi formák és módszerek helyett keresik a változatosabb újat. És sorolhatnánk a különböző, a művelődési otthonokban izmosodó amatőr művészeti tevékenység adatait. A statisztkai adatokkal korántsem azt kívánjuk bizonygatni, hogy a szakszervezetek kulturális, népművelő tevékenysége mindenben kielégítő: hogy minden a legteljesebb rendben található a legnagyobb tömegszervezet megyei portáján. Kezdjük az ismeretterjesztésnél ... A szakszervezet a népművelési év kezdetén szerződést köt a TIT-tel. A TIT tématervezetet ad és hozzá előadókat. Arra viszont már elig-alig fordítanak gondot, hogy ellenőrizzék, vizsgálják: beváltja-e a szerződésben vállalt ígéretét a „partner”, minőségben. színvonalban; kevésbé érdekli őket, hogy kielégít i-e az embereket az előadásokon, munkásakadémiákon kapott „adomány”. Ilyen viszonyok között nem csodálható az, ha a sikeresnek induló vállalkozások is „szétzüllenek”, közönybe fulladnak. No, persze, ez a magyarázat csak a felszíni valóság, az okok mélyebben gyökereznek. S az ok nem más, mint az, hogy valójában nem ismerik az igényeket, a szükségletet. Esztendőről esztendőre mutatós tervek készülnek, de hiányzanak a tervek fundamentumai. A tervezés munkáját nem előzi meg a felmérés, a helyi igények és szükségletek összegezése! Helytelenül a kapott irányelveket, célkitűzéseket merev váznak tekintik, s ezeket töltik M, cö- vekelik körül „saját anyaggal”. Az irányelvek és célkitűzések szelleme természetesen hiányzik az ilyen „előre gyártott elemekből” rakott építményekből, holott — helyesen — az irányelvek és célkitűzések szelleme hivatott a tervek kötőanyagául. A szakszervezetek népművelő tevékenysége hiányosságaként említhetjük, hogy az egyes ágazatok között nincs „töltésszimmetria”. Töltésazonosság! Az akarat és szorgalom, a feladatok teljesítésére koncentrált erő, energia kiegyenlítetlen. Az egyik kultúr- otthonban például . „ráfekszenek” az amatőr művészkedésre, s virágzik az öntevékeny műkedvelő mozgalom; másütt az irodalmi színpad, a klubélet a kiválasztott kedvenc, s erre áldoznak, ezt nyomják erővel, hévvel — míg az ismeretterjesztés halódik s a könyvtárak olvasottsága is siralmas. Nem mondhatják magukat jó kertészeknek azok, akiknek kertjében csak a barack, a körte, a szilva terem bőségesen, s a többi gyümölcsfa szárad-fonnyad, kipusztul vagy meddő marad. A népművelés is kiterjedt gyümölcsöskerthez hasonlatos, ahol a termékenység egyformán adottsága a közoktatás, az ismeretterjesztés s a könyvtár „fájának” — egyforma gondosság, törődés mellett gazdag termést nevelhet ezeken a fákon a jó kertész, a jó népművelő.
