Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-25 / 200. szám
Két tűzz Kozott ! Avagy: a „csatos" és a közerkölcs C gyík tez-elnök ismerő" söm panaszkodott az értekezleten: — Szörnyű, hogy mi megy mostanában a különböző helyeken. Ha visszük a „csa- tost”, még a harmadosztály ú paradicsomot is első osztályúnak minősítik. Ha valamire szükségünk, van, a „csatos” segítségével azonnal hozzájuthatunk, nélküle viszon* heteket várhatunk, amíg megkapjuk a felszerelést. Küzdjünlc a borravaló ellen, azt mondják. Rendben van, de mit kapok én a munkatársaimtól, ha nem egyezem bele a csatos üveg vagy a derei izson megtöltésébe? Merev az elnök, ezért a tagság hátrányos helyzetbe kerül. Másoknak megvan mindenük, nekünk nincs, mert az elnök sajnálja azt az öt liter bort. És ha az ellenőrzéskor ezeket az öt liter borokat számon kérik? Kit büntetnek meg érte? Az elkeseredett hangú M- fakadás egy olyan jelenségre hívta tel az értekezlet részvevőinek figyelmét, amiről mindenki tudott, amit mindenki ismert a saját gyakorlatából. Mit tehettek mást, bólintgattak, ezzel is bizonyították a hozzászólás igazságát. — Miért nem foglalkozik ezzel az újság még élesebben, mint ahogy szokott? Miért kell az ilyen kérdést csak úgy, óvatosan körülírni? Vagyis: mindenki tiltakozik a „csatos” ellen, természetesen mindazok, akik a „csatost’ a kérvény mellékleteként kénytelenek benyújtani az adott esetben. Erkölcstelennek. lealázónak tartják, olyan kiegészítő jö- delemnek, ami mögött semmi munka nincs. De talán legjobban önmagukra nézve tartják megalázónak, amiért ilyen erkölcstelen módszert kénytelenek választani hivatalos eljárásaik során. Ezeknek a vezetőknek jó része kommunista. Micsoda visszás helyzetben vannak tehát, aikor saját erkölcsi normáikat kénytelenek a szövetkezet, a vállalat, az intézmény érdekében megszegni. Szégyellik érte magukat, belepirulnak, beleizzadnak, hiszen homlokegyenest az ellenkezőjét teszik annak, amit vallanak, amit másoktól és maguktól is megkövetelnek minden esetben -- otthon: csak munka után lehet bárkit díjazni. A dugott pénz, a figyelmességből nyújtott „ajándék” felháborodást kelt bennük, ha valaki velük próbálná ezt csinálni, megnézhetné magát — ahogy szokás mondani. És mégis — csinálják. Ö k maguk alkalmazzák. Fogcsikorgatva, remegő gyomorral, de teszik, hogy a paradicsomért többet kapjanak, hogy a gépet időben átvehessék, hogy a javítás, az építkezés a kívánt időre elkészüljön. Amikor csak a gépről, az építkezésről van szó, a „csa- tosért” nem várnak el jogtalan előnyöket. De a harmad- osztályú paradicsom magasabb minősítése esetében már a szándék maga is erkölcstelen, mert csakugyan jogtalan előnyöket akarnak szerezni, mégha azt a „közösség érdeke” tetszetős címszó alá rejtik is. Még a közösség érdekében sem kívánhat senki jogtalan előnyöket, mert az erkölcstelenség akkor is az marad, ha nem egy személyhez fűződik, ha ezrek érdekében esik meg, akkor is. Az erkölcstelenséget nem menti semmi, az erkölcstelenségnek oka az is, aki ezt a kiskaput kinyitja, nem csak az, aki a kiskaput megépíti. És itt jutunk el talán a végső tanulsághoz: semmiféle alapon nem lehet szalonképessé, bevett szokássá tenni az erkölcstelenséget, a „csatos” használatát. A „csatos” azért lett kötelező „okmánybélyeggé”, mert elterjesztettük a használatát. Először talán csak halából utazott a „csatos” az ügyintézőhöz, miután a g!ép, a felszerelés a tea, a vállalat birtokába került, aztán — az „ügyesebbek”, a szemfülesebbe k, mindegy, hogyan nevezzük őket — előzetesként is odaadták a ,csatost”. Jó tett helyébe. jóit várj alapon. Nekik lett igazuk. Hogy miért? Mert gyorsan átvettük mindannyian az újítást, ahelyett, hogy az első esetben felháborodottan, hangosan tiltakoztunk volna ellene. Mert nem bíztunk magunkban, nem bíztunk rendeleteink, törvényeink erejében. Mert kishi- tűek voltunk, mert nem akartunk „összeugrani” senkivel, hiszen még nekünk is szükségünk lehet bármikor a jóindulatára, miért is „menjünk neki”. Megírhatunk száz újságcikket, hozhatunk tucatnyi rendeletet, attól a „csatos” még gyakorlat marad, ha azok nem hagyják otthon, akik a legjobban tiltakoznak ellene. U ért azt ne higgye azért * ■ senki, hogy nálunk íratlan szabály, bevett szokás, hivatalosan elfogadott eszköz a „csatos”. Minden felfedett esetben, a vétkes megkapja a büntetését, és nemcsak az, aki elfogadta, hanem az is, aki — nyújtotta. Így teljes ugyanis az igazság. És még valamit. Emiatt a „csatos” miatt azért nem kell megkongatni a vészharangot A becsületes emberek azért mégis többségben vannak nálunk. ömiattuk is készült ez az írás. G. Molnár Ferenc Lobogó a vacsorához A vendég, aki abban a bitben ült le az egri Park Szálló éttermének üres asztalához, hogy ott nyugodtan elfogyaszthatja vacsoráját, nem kis csodálkozással hallotta a pincér kimérten udvarias, ám erélyes felszólítását az asztal elhagyására. A miértre azt felelte, hogy külföldieket várnak és nagyon sajnálja, de nem szolgálhatja ki a vendéget Magától értetődően természetesnek találta, hogy az egri honpolgárnak tudnia kell, hogy ide külföldiek járnak, hogy itt övék az elsőbbség, s látszott, hogy még annak a gondolata is megborzongatja, hogy egy ilyen zászló nélküli magyar üljön az asztalhoz, amelyet külföldieknek szántak. A vendég persze hivatkozott arra, hogy vannak bizonyos egyezményes jelek arra, hogy az asztal foglalt (cédula, vagy a székek össze borítása), de mindez hiábavalónak bizonyult Ügy látszik, arra még nincs kialakult gyakorlat az egri Park Szállóban, hogy hol ajánlatos, ha véget ér a féktelen külföldi imádat. Megérti a vendég, hogy jobbízű a borravaló, ha nyugati valutában adják és olyasfélét motyog, hogy de azért itt lennénk mi is, egriek, akik odáig merészkedhetünk, hogy saját városunkban egy üres asztal mellé letelepedve, akár meg is vacsorázzunk. Nyugati színek nélkül, trikolór nélkül. De ha nem megy, hát legközelebb viszünk magunkkal néhány lobogócskát hogy annak árnyékában megvacsorázhassunk. Csak egyet kellene még tudni: melyik zászló védelme alatt lehet leggyorsabban a megrendelt étkekhez, italokhoz hozzájutni. Mert az már sejthető, hogy nem az egri sárga—kék színek alatt. K. E. Megyénk szőlőrekonstrukciója a második és harmadik ötéves terv tükrében MEGYÉNK SZÓLÓ- és gyümölcstermelése az utóbbi években jelentős változáson ment keresztül és ma már nagyüzemi szinten halad. E folyamat meggyorsítását az egyaránt erősödő nagyüzemi gazdaságok teszik lehetővé. A szőlőtermelés hagyományai megyénkben régi keletűek, csak a termelés nagyüzemi technológiája, a művelési mód megváltoztatása vált feltétlenül szükségessé. A nagyüzemi arányok biztosítása előfeltétele a magas színvonalú gyümölcs- és szőlőtermelésnek. Ehhez kellett megteremteni a megfelelő technológiát, különös tekintettel a gépesítésre, hogy a munkafolyamatok jelentős része gépesíthető legyen. Másrészt a munkaerőhelyzet is parancso- lóan írta elő a művelési mód megváltoztatását. A megye tanácsi szektorban lévő szőlőterülete 26 625 ka- tasztrális hold, amelyből a szövetkezetek közös művelésé- beh 17 000 hold van. A második ötéves terv időszakában a megyében 5500 hold szőlő telepítését, rekontsrukcióját irányoztuk elő, főleg a Mátra alji és egri borvidéken. A telepítési előirányzat közel 5900 holdon valósult meg. Az elmúlt öt év során a megye negyven termelőszövetkezetében olyan szőlőültetvények létesültek, melyek mind a korszerű telepítési elveknek, mind a gazdaságosság követelményeinek minden téren megfelelnek. A SZÖVETKEZETEK üzemi gyümölcsösei 4423 holdat tesznek ki. Ebből a területből az elmúlt években mintegy 2400 holdat telepítettek. Főleg a bogyós termésű gyümölcsök területe növekedett jelentősen, de az alma- és barackültetvények is nagy területet képviselnek. Indokolt, hogy az elkövetkezőkben egy-egy szövetkezetben a koncentráltsági fok tovább növekedjék. Már ismeretesek azok a telepítési előirányzatok, amik megyei szinten meghatározzák a harmadik ötéves terv szőlő- és gyümölcstelepítéseinek tennivalóját. A szőlőrekonstrukció valamivel szerényebb terveket tartalmaz a megelőzőnél, miután 3200 holdban irányozza elő a szőlőtelepítést és 800 holdban a gyümölcstelepítést. A meglévő nagyüzemi szőlők járulékos és kiegészítő beruházásait kell az elkövetkezendőkben jelentősen növelni, hogy a nagyobb termés feldolgozása és tárolása is megfeleljen a korszerűség követelményeinek. A szőlőtelepítések tekintetében az egri borvidék felújítása kerül előtérbe, ezen beiül is Eger szőlőkultúráját szeretnénk korszerűsíteni a ha~ gyományoknak és adottságoknak megfelelő fajták és arányok okszerű megválasztásával. EZ ÉV ŐSZÉN mintegy 1000 katasztrális hold terület vár a telepítéseket megelőző talaj- munkákra, a forgatásra. Az érintett szövetkezetek vezetőinek most kell intézkedéseket tenniük a területek elővetemé- nyeinek gyors betakarítására, szabaddá tételére, a gépek munkába állítására. A gépjavító állomások nagy teljesítményű lánctalpas gépei most ezt a munkát végezzék. Amennyiben augusztusban és szeptemberben ennek a munkának a nagyobb részét nem tudják elvegezni, akkor a későbbi, nagy őszi munkacsúcs még nehézkesebbé teszi a munka időben való befejezését. Ez pedig maga után vonhatja az előirányzott telepítések eltolódásét. Különösen vonatkozik ez a gyümölcstelepííésekre. Az egyes évekre előirányzott telepítési tervek meghiúsulása később több problémát vet fel, ezért szükséges mindent időben és megfelelő minőségben elvégezni. Kéri István. a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezető-helyettese Liszkói öí esztendő Öt év..; A krónika legfeljebb néhány sárban emlékezik róla, mert öt esztendő csupán parányi fejezete a történelemnek, mondhatjuk így is; villanásnyi idő. Egy-egy ember számára jelenthet csak többet: életének jelentős részét, környezetének szembetűnő változását. Gondot, örömet, mindennapi munkája eredményeit, valósággá vált kisebb-nagyobb álmait. Ki mire emlékszik vissza? Mennyt ér például a liszkói gyárban a legutóbbi öt év? „Világhírű*' nagyüzem A másfél évtizedes Mátravidéki Fémművekben nem kis elégedettséggel beszélnek arról, hogy a második ötéves terv során gyarapodott a műszaki gárda, jelentősen megnövekedett a gyár termelése, országos profilokat alakítottak ki, új piacokat találtak termékeik részére, s nemcsak hazánkban, hanem külföldön is egyre többen ismerkedtek meg a liszikóiak munkájával. Büszkén újságolják exportsikereiket: egyes áruféleségeikből — mint például a tubusokiból, kerékpárt ám c okból — hozzávetőlegesen két és félszeresére emelték kivitelüket. Hetvenhárom-millió forintos beruházásukból nagy értékű új gépeiket, berendezéseket vettek — egyebek között két teljes félautomata gyártószalagot — új kovácsműhelyt, háromezer — Ezt hogy értsük? — Ügy, hogy ők minden női névre tudnak nótát. Rozáliára például azt, hogy „Hallod-e Rozika te .. ”, Katalinra: „Kati, gyere ki...” Bözsire: „Bőr'gy nagyközségben az or- ágút mentén megálltunk iy takaros kis csárda mellett, nelynek hófehérre meszelt ■Ián nagy tábla függött ezzel felirattal: Nemzetközi étel- lecialitások”. Ez a két szó, • ha kisebb-nagyobb hibával , — rumcij három nyelven volt lírva. Társaságunk kíváncsi volt a emzetközi ételekre és egyi- iink megkérdezte a csárda rejtőiét; — Milyen nemzetközi étele- et főznek? Az egyik asztal felé mutant és megjegyezte: — Ott olaszok ülnek. Olasz telsveciaHtő st kaptak. Eláru- im hogy gulyást tálaltam eleit- -!/> mit paradicsomot é takaróéit ;-s tettem bele. Mi” egvikük két adagot rendelt Imott az ajtónál németek esznek. Nagyon ízlik nekik a németet étel. — Mit kaptak? — Ugyanazt, de makaróni és paradicsom helyett káposzta került a gulyásba. Nagyon ízlik nekik. Sohasem va-llok a németeknél szégyent a káposztával. Nem tudnak betelni vele. — Mit csinálna, ha véletlenül egyszer kínai vendég toppanna be? — Mandulát kevernék a gulyásba. Ok úgy szeretik, sok mandulával. Csehszlovák vendégek étkezlek a csárdában. Csakhamar tálalta nekik a gulyást, ezúttal persze cseh módra, gombóccal. Megdicsértük a ..nemzetkö- csárda vezetőiét aki büszkén jelentette ki, hogy népizenészeik sem mindennapiak. zsi, ne sírjon, Bözsike drága ...” Ilonkára-: „Ica, Vica, kukorica repce ...” és így tovább. Társaságunkban volt egy fiatal nő, aki mosolyogva kérdezte: — Az én nevemre is tudnak nótát? — A prímás nevében kijelentem, hogy nincs olyan női név, amelyre a banda ne tudna nótát. — Engem ugyanis Erikának hívnak. A csárdás meghökkent: — Tessék egy pillanatig várni. Odament a prímáshoz, aki éppen a hegedűjét hangolta és tárgyalni kezdett vele. Pár perc múlva visszajött és diadalmas hangon mondta: — Kérem, én nem beszéltem a levegőbe! Azt állítottam, hogy minden női névre tud a zenekarunk nótát muzsikálni. — Erikára is? — Természetesen. Tessék csak odafigyelni! A zenekar rázendített és a prímás már énekelte is: — „Erika, Erika búzakalász, nálamnál hűbb szeretőt nem találsz.. Palásti László négyzetméternél nagyobb alap- területű raktárt építettek, korszerűsítették a különféle szociális létesítményeket, s az 5. számú üzemben minegy 150— 200 férőhellyel bővítették a fürdőt, öltözőt. Megteremtették a biztonságosabb, egészségesebb munka feltételeit, • jobb körülmények közé juttatták a dolgozókat. Fejlődő lakótelep Félszáznyival szaporodott a siroki lakótelep otthonainak száma, portalan ították a házak közötti utakat, korszerű világítótesteket szereltek fel, 14 garázst építettek a gyári gépkocsitulajdonosok részére. A volt büfé helyén hangulatos kisvendéglőt, presszót nyitottak, új üzletbe költöztették a férfi & női fodrászatot, a kibővített általános iskola mellett a megye egyik legmodernebb, három tantermes napközi otthonát létesítették. Hozzávetőlegesen három- százezer forintot költöttek a kultúra házára. Háromezer kötettel növelték a könyvtár állományát, nagyképemyős tv-t, lemezjátszót, magnetofont, komplett zenekari felszerelést, táncruhákat vásároltak. Üj szakköröket indítottak a gyáriak — és a községbeliek — szórakoztatására. Sok érdeklődővel szerettették meg a fotózást, a képzőművészetet, a műszaki és természettudományokat, az ízléses táncot, s jól működő klubokat szerveztek. Természetesen nem maradtak „ajándék” nélkül a sport kedvelői sem: felújították a sporttelepet, új pályákat építettek; kerítést húztak, öltözőket nyitottak. 4kik mindezt beszélik A legutóbbi öt esztendőben 19 százalékkal nőtt a munkások keresete, s 13,5-tel az alkalmazottaké. Megváltozott anyagi helyzetükről vall az, hogy havonta mintegy 22 ezer forinttal duzzad az üzemi KST betétállománya, s csupán a gyárban tervezett, többnyire gyári segítséggel a környéken épített családi házak száma másfél százra rúg! A liszkóiak keresete sok családnál engedte meg azt, hogy építkezésbe kezdhessenek, gépkocsit vegyenek — saját autóikon ruccanhassanak be egy-egy színházi előadásra Egerbe, ismerkedhessenek az országgal, s kútfőiddel. Négy járásból jönnek össze nap nap után a liszkói gyár dolgozói — négy járásba viszik hírét a Sírok széli nagyüzemnek. Jóleső érzéssel nyugtázzák a Mátravidéki Fémművek eredményeit, javuló munkakörülményeiket, szépülő életüket. Örömmel újságolják, hogy a tavalyi év végén kiszuperál- ták végre az összes fakaruszt, az idei nyárra korszerű szakorvosi rendelőket kaptak, s így a betegeknek nem kell már bejárniuk Egerbe. Jogosan rosszallják viszont, hogy még mindig nem kielégítő a közlekedés, Sírok még mindig túlságosan .messzi” esik — például a megyeszékhelytől, a várostól, túlzsúfoltak az autóbusz- járatok, elavultak, gondozatlanok, s — különösen télen — bosszantók a vasúti kocsik. Ami még hiányzik Nagy változásokról beszélnek a liszkóiak — ám még mindig elégedetlenek a fejlődéssel. több mindent hiányolnak. Mondják, hogy például még mindig kevés a nagy gyakorlatú szakember, s noha a gyár környékén meglehetősen jeLentős is a munkaerő-kínálat, a jelentkezők között alig- alig akad olyan, akire igazán szükség van, s végleges munkahelyéül akarja a Mátravidéki Fémműveket. Szűkében állnak a raktáraknak, a gyár sok helyén nem megfelelő a tárolás: sürgősen új építkezésekre lenne szükség. Évről évre visszatérő gond a kifolyó szennyvíz, amely tisztítatlanul ömlik a Tárnába, mivelhogy a gyár a mai napig sem képes a szükséges derítő- művet elkészíteni. A nyereségből négy év óta minden esztendőben egymillió forintot visz el így a büntetés, a kötbér és a kártérítés, semmi biztosíték nincs arra. hogy a közeljövőben megoldódik a régi probléma. S hasonló ..szennyes ügy” nyomja a lakótelepiek vállát is: várják, egyre várják, hogy a házak Jcözíil valamikor talán kiköltöztetik vegre a bűzös ülepítőt, tisztító berendezést. Eredmények és gondok jelzik a liszkóiak öt esztendejét — ugyanúgy mint másutt. Csakhogy a liszkóiakban talán valamivel nagyobb a bizalom, a hit. Tudják, hogy ami ma még esetleg panasz, holnapra, a következő öt év folyamán biztosan elmúlik ... Legalábbis erre következtetnek eddigi tapasztalataikból. Gyónl Gyula I960, augusztus Sö., csütörtök
