Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-25 / 200. szám
buszállomástól északra majd egy nagy —, többemeletes épület készül, fent lakásokkal, lent boltokkal, vendéglővel. Milyen helyes volna ezt a vendéglőt a Nyomda irányában bővíteni —, és azon a helyen, ahol most a csúnya és rossz szagú. a belvárosba igazán nem illő savanyítóüzem működik, ezt megszűntetve, itt a téren, árnyas fák alatt, kedves, hangulatos pincék közelében egy — idegenforgalmi szempontból is jelentős — kertvendéglőt megvalósítani! Az „intézmény” neve pedig legyen: „Vendéglő a vidám piktorhoz”, hogy a környék érdekes históriájára is emlékezzünk.., Hevesy Sándor A XVIII. SZAZAD Eger városfejlődésének egyik legmozgalmasabb, legeredményesebb korszaka. A török hódoltság elmúltával, majd különösén 1711, a szatmári béke utáni békésebb évek alatt a város gyors és nagyméretű növekedése következett be: amig 1687-ben közvetlenül a visszafoglalás után a városban 413 lakható ház és kb. 2000 lakos volt —, addig száz évvel később, 1787-ben a II. József féle népszámlálás Egerben már 2738 házat és 17 083 lakost talált! Az 1710-es évektől kezdve nemcsak az akkor még fallal körülvett belváros rekonstrukciója indult meg, de egymás után alakultak ki az új egri külvárosok; a „hóstyák” is. A század első évtizedeiben természetesen főleg az egyszerűbb lakóházaik kerültek kivitelezésre. A monumentálisabb középületek építése azután esak Barkóézy püspök idejében (1745—1761) kezdődött el, ékkor épültek például a vár- megyeháza, a volt trinitárius templom, az egykori jezsuita (ma Dobó) gimnázium, stb. A nagyobb építkezések második korszaka ezeket követően Esz- fcerházy püspöksége alatt (1762 —1799) fejlődött ki —, amikor az egyetemnek szánt líceum, a püspöki palota kétemeletes része, a vott minorita templom és számos más jelentős középület nyert befejezést. A NAGYSZABÄSÜ építkezések korszakai — bár létesítmé- ttyeikbeti hasonlítanak egymáshoz — a közreműködő művészek szempontjából mégis jelentős különbséget mutatnak fel. Barkóezy — a bécsi császári udvar nagy tisztelője, Mária Terézia kegyence — az építkezésekhez szükséges művészeit főleg Bécsből hozatta Egerbe. Ezek a vendégek jöttek és menték —, gyökértelen emberek voltak. Bár közöttük igen kiváló művészegyéniségek is akadtak, mégis miután rövid ideig működtek városunkban —nem tudtak nálunk bizonyos művészeti légkört és folyamatos művészeti életet teremteni. Ä második építési korszakban ellenbeq Eszterházy a bár ugyancsak nagyobbrészt Bécsből, Csehországból, Morvaországból behívott művészeit folyamatos munkával igyekezett ellátni —, és mindenben segítette itteni végleges letelepedésüket. Eszterházynak olyan szándékai voltak, hogy Egerben magyar művészeti metropolist szervezzen. 1765 után külön városrész alakult ki nálunk a nyugati dombokon: a püspök- földesúrról elnevezett „Ká- rolyváros”, ahová azután Eszterházy udvari művészeinek jó része is költözött. Ott fent, az ezen időben még meglévő városfalakon kívül, a mai Heves megyei Nyomda környékén egy egész művésztelep létesült, itt lakott Kracker János Lukács, a XVIII. század leghíresebb egri festője (az övé volt a mai Bródy Sándor trtva 8. sz. ház!) — Halb- lechner Vencel szobrász, Zách József és Zirkler János „piktorok” —, és más érdemes művészek és mesterek ... Az egykorú feljegyzések sze- rint a környékbeli művészko- lónia itt bizonyos zárt, baráti egységben élt —, és igyekeztek üres óráikban kellemesen szórakozni. A nyomdaépület pincéjében még ma is megvan az a szép barokk kőkeretes kandalló, amely előtt — vagy ott, a közelben volt „Kacsa kocsma” helyiségeiben (ma Bródy Sándor utca 9. sz.) — csendesen iszogatták az egri hegyek aranyló levét és nyilván vitatkoztak a művészet és az akkor is esedékes stílusváltás kérdéseiről ★ EMLÉKEK A KÉTSZÁZ éves múltból, az első egri „művésztelep” életéről. És ha ott, a ma nagymértékben elhanyagolt, kultúrálatlan helyszínen gondolkozunk el mindezen, eszünkbe juthat egy és más! A szomszédban, az új autóŐszi hanéok — ruhákról o Mostohán kezelik a férfiakat — A „mini” megbukott? férfi. A MÁV Kitérőgyártó OV géplakatosa. — Mióta tanulja az eszperantót? — Július elején kezdtem hozzá. — Mi indította erre az eíhatározásra? — A tv-ben láttam egy riportot, az eszperan listákról szólt, és az eszperantó nyelvről. Ekkor határoztam el, hogy én is megtanulojyi ezt a nemzetközi nyelvet. — Mi a célja vele? — Szeretnék utazni, bejárni a világot. Már amennyire, az anyagi lehetőségeim engedik. És nem ismerek egy idegen nyelvet sem. A legszívesebbein Franciaországot nézném meg. ZAGYVA BORBÁLA az Egyesült Izzó félvezető gyára* nak meósa. Tizenkilenc éves. — Tavaly az NDK-ból dolgoztak nálunk fiatalok. Egy lánnyal és két fiúval ismerkedtem össze. Azóta is levelezünk egymással. Eddig németül írtunk. — Tud németül? — Nagyon keveset. Nehéz volt így levelezni. Nemrég abban egyeztünk meg, hogy eszperantóul fogunk ezentúl írni egymásnak. Ezért iratkoztam be erre a tanfolyamra. Dóra Istvánné a kislányával együtt érkezett a foglalkozásra. — Miért hozta el a kislányát is? — Tulajdonképpen 5 tanul eszperantót. Én csak azért iratkoztam be, hogy tudjak vele tanulni. Három eszperantistái kérdeztünk meg, de ha többet kérdeztünk volna, egy dologban ők is megegyeztek- volna biztosan, éppen úgy, mint ez a három: olyan nyelvet akarnak bírni, ami megkönnyíti számukra a más népek fiaival való érintkezést. MERT MA MAR a távolságok annyira leszűkülték a közlekedés gyors fejlődése következtében, hogy eljutni a világ különböző részébe, nem nehéz. És az is tény, hogy a népek szeretnék közelebbről megismerni egymást. Ehhez nyújt segítséget — többek között — az eszperantó. Dwight eljegyzett menyasszonya, tehát nem tekinthető hozzátartozónak. A cédula nyomtatásban készült, s ebből arra lehetett következtetni, hogy nem ez volt az egyetlen hasonló eset.. . Ettől kezdve Betty inni kezdett. Nagyon fájt neki a fiú halála, de talán még ennél is jobban, hogy úgy érezte, a parancsnokság megsértette, amikor nem tekintette őt az elesett katona hozzátartozójának, csak idegennek ... Betty részegségében újra és újra elmesélte tragédiáját. A repülőtisztek röhögtek. Talán akadt olyan is közöttük, akit meggondolkoztatott Dwight és Betty sorsa, de az is szégyell- te volna igazi érzelmeit megmutatni. Maga Rowers se nem nevetett, se nem érzett együtt a lánnyal. Valahogyan úgy vélekedett, hogy aki egyszer katonának megy, annak számolnia kell az ilyesmivel. Minden businessnek megvannak a maga kockázatai. Aki tőzsdézik, nincs bebiztosítva az ellen, hogy kitör a krach. A hűtőszekrény-szerelő vállalat tulajdonosát tönkreteheti egy hűvös nyár. Akinek divatáruhéz-i van, könnyen ráfi*ethet, ba rosszul vásárai va össze a tavasai ktiá efcc**, nem sátrait előre a divat változásaival. Aki katona, azért kapja a dollárt, otthagyhatja a fogát. Ha nem így lenne, fizetnének 800 dollárt egy kezdő repülőtisztnek? Francis jól érezte magát az iskolán, s így gyorsan repült el a két év, amíg elérkezett az avatás ünnepe, Kiváló eredménnyel végzett. A csillagos lobogó alatt avatták fel az amerikai légierő hadnagyává. Az ünnepi beszédet Joy ezredes tartotta: — Az elnök megbízott, hogy átadjam nektek személyes jókívánságait! Sok sikert kíván valamennyiőtöknek. Azt hiszem, az iskolán eltöltött idő nem volt hiábavaló. Sok jó pilótára van szükségünk, mert az oroszok meg akarják támadni a mi Amerikáinkat. Tudjátok, hogy Amerika szabad ország. Meg akarjuk őrizni a magánkezdeményezés szabadságát, a sajtó-, a szólás- és vallásszabadságot. Amint tudjátok. a vörösöknél ezekből semmi sincs. Éppen ezért az amerikai katona, az amerikai repülőtiszt szent hivatása, hogy ezeket a rabságban szenvedő népeket is felszabadítsa, s elvigye hozzájuk a mi rendszerünk ősi vívmányait... Ne felejtsétek el külügyminiszterünk, Mr. John Forster Dulles szavait: „Amerika számára a legnagyobb veszélyt a béke jelenti.” Mi, katonák büszkék vagyunk rá. hogy ezekben a sorsdöntő időkben egy katona, Eisenhower tábornok az állam elnöke. Az amerikai nép bölcsessége mutatkozott meg abban, hogy meglátva, háborús idők nagy katonákat kívánnak az állam fontos posztjain is, őt választotta elnökünkké. Rowers büszkén feszített az újonnan avatott pilótákkal együtt vadonatúj tiszti egyenruhájában, s alig figyelt az ezredes szónoklatára. Gondolatait saját sorsa foglalkoztatta! t ,ám sikerrel győzte le az el- <7 akadályt. Megfelelt a vizs- g »kői- hi- hot a havi 800 ck-o*> jában. Tizenkétszer 800, az 9’T'O. Major«*» tízezer dollar egy esatenriőbeal Macis többre vitte, mint az apja. És talán még „huszonötezer dolláros ember” is ' lehet belőle. Szerencse kell az ilyesmihez, meg jó erős könyök. A legjobb, ha az ember lecsatlakozik valamelyik nagyfejűhöz. Kisebb- nagyobb szívességeket tesz neki, s aztán a jutalom nem marad el. Mindenesetre ez a majdnem tízezer dollár sem kevés. Hiszen a légi támaszpontokon nagyon olcsó az élet. Amerika gondoskodik katonáiról. Az ifjú repülőtiszt hálás volt Amerikának, hogy ezt nyújtja neki. Eszébe sem jutott azon gondolkozni, vajon milyen irányban halad az Egyesült Államok sorsa? Készen fogadott el mindent, amit kapott. Joy frázisait a szólásszabadságról, az Amerikát fenyegető veszélyről szóló hazugságokat. Amikor a páratlanul széles amerikai szabadságról hallott, eszébe sem jutott, hogy McGrathra gondoljon, a második világháború hős repülőjére, akit egy karrierista tanúvallomására „vörösnek” kiáltottak ki és megfosztották állásától, hivatásától. Arra sem gondolt: ha a „rab népek” olyan nagy vágyakozással várják az amerikai felszabadítókat, miként történhetett, hogy a nagy amerikai hadsereg és más nagy országok csapatai nem tudták legyőzni a kis Korea katonáit és a segítségükre siető kínai önkénteseket? Rowers azt sem próbálta magának megmagyarázni, hogy a koreaiak vajon mit akarhattak Amerikától, hiszen nem ők támadtak, s különben is a háború az ő országúkban folyt, az ő városaikat pusztította el, az ő népüket családjukat gyilkolták. És ha Rowers fel is teszi ezeket a kérdéseket, nem köny- nyen találhatott volna rá választ az akkori Amerikában. McCarthy és hivatala gondosan vigyázott rá, hogy az amerikaiak meg se kísérelhessék megtudni a valóságot. És síz egész pro^a gardagépezet is bauogte a baaugságaisas. item telt ei egy hét, hogy az újságok első oldalaikon hatalmas betűkkel ne adtak volna hírt valamelyik „vörös kémfőnök" letartóztatásáról. A félelem légkörét uralkodóvá tenni — ez volt a céL Megzavarni az amerikai polgár agyát, hogy ne ismerhesse meg a tényeket, s ne ismerhesse föl a napnál is világosabb igazságot, hanem fogadja el, amit az elnök, a kormány, a szenátus mond. McGrath és azok, akikkel együtt érte meg a hitleri zmus esztendeit, még jól emlékezhettek rá, mit mondott annak idején Göbbels a német fiataloknak: „Helyettetek a Führer gondolkodik.” McGrath azonban valahol messze volt, az üldöztetések elől egy északi kisvárosba költözött, nyakkendő-ügynökként próbálta fenntartani magát és családját, Ö még nem feledte el, hogyan folyt a lélekmérgezés a náci Németországban. De hát őt „vörösnek, árulónak” bélyegezték mindazokkal együtt, akik mint igazi amerikaiak, az Egyesült Államok hűséges állampolgárai, aggódva látták, miként válik országuk a szabadság és demokrácia hazájából a félelem és lelki rabság földjévé. Mások, akik éppoly tapasztaltak voltak, mint McGrath, és éppen úgy módjuk lett volna szabad véleményalkotásra* inkább magukra vették a gondolkozás béklyóit, csakhogy ne veszélyeztessék egzisztenciájukat. Az állásából elbocsátott ezer és ezer ember sorsa mindenki előtt példázta, hogy Amerikában családja éa saját maga megélhetését kockáztatja az, aki önállóan gondolkodik. Sok ember megrettent — de hát éppen ez volt * félelemkeltés bajnokainafc célja. Amerika civilizált ország. Hitler annak idején túlságosan durva eszközökkel dolgozott. Az Egyesült Államokban vannak finomabb módosénak (Foigta&ukJ Miért tanul eszperantót? — Elsősorban — mondta i Nagy Gyuiáné — a kosztümök ■ hódítanak az ősszel, de már egész más lesz a forma. Ugyan- . is a kosztüm-kabátkájához , nem szoknya lesz, hanem egy újatlan ruha. így lehet használni kabáttal is, meg nélküle is. A redingote kabátnál a kar- ; csúsított vonal az uralkodó. \ kabátok ..esetében” már nemcsak a bevarrott ujju lesz divatos, hanem az úgynevezett ; japán-ujj. — És a ruhák? — Ezeknél két vonal lesz az uralkodó. Az egyik a könnyedén karcsúsított, a másik a testre szabott. A szoknyánál az egyenes és a trapéz, vagy az erősen bővülő. — A „minivel”, hogy állnak az egriek? : — Nem hódított nagy teret, így a térd továbbra is — csak részben látszik... — A szín...? — Elsősorban a levél zöld és a terrakotta árnyalat. Utánuk f következik a színskála valamennyi színe. A többi aztán a megrendelő, kön, majd pedig a szabókon múlik. És természetesen az őszön is! (K. G.) mi Hivatal felkarolta az ötletet, Ferenczy Imre, nyugalmazott bírósági végrehajtó pedig lelkes aktivitással végezte a toborzást. Ő már több mint egy fél évszázaddal ezelőtt ismerkedett meg ezzel a nyelvvel. A helyiséget a Szakmaközi Székház biztosította a számukra teljesen önzetlenül. Amikor ott jártunk, még csak gyülekeztek az eszperan- tisták. Érdekes módon főként munkások, akik közül csupán a legfiatalabbak tanultak idegen nyelvet az iskolában. Vagy nem véletlen, hogy éppen a ■ munkások közül akarnak most minél többen olyan eszköz birtokába jutni, aminek segítségével legyőzhetik a nyelvkülönbségek korlátáit? Kelemen Sándor középkorú MA MAR AZOK IS tudják nálunk, mi az eszperantó, akik nemrég még nem is hallottak róla. A mesterséges nyelv művelői a közelmúltban jelentős tanácskozásra gyűltek össze hazánkban, és ez a számunkra szokatlan kongresszus sokak 1 érdeklődését felkeltette az eszperantó iránt. Gyöngyösön a Szakmaközi Székházban két csoportban is tanulnak eszperantót a különböző korú és foglalkozású emberek. Alkik már jártasabbak ennek a nyelvnek a használatában, azok harmincán van- i nak. Á most kezdők száma pedig megközelíti a húszat. Várkonyi Gyula gondolt először arra, hogy szervezni kellene eszperan tó-tan folyamot Gyöngyösön. Az IdegenforgalMűvésztelep Egerben de semmi biztató. Elhanyagolják a férfiakat. Már kénytelen voltam otthonról hozni különböző rajzokat, de a fotók sokkal többet érnek, sokkal szem. léletesebbek. Ha volnának.., Már a harmadik divatlapnak kellett volna megjelennie! — Divatbemutatók alapján mivél biztathatjuk a leendő megrendelőket? — Hát, kérem, úgy néz ki, hogy az „irányelv” továbbra is a karcsúsított, nyújtott vonalú zakó lesz. Erről írnak a tájékoztatók. Viszont a megrendelők még mindig a bővebb, rö- videbb formákat kérik. A nadrág változatlan. Egyelőre eny- nyit tudok mondani... Elnézést kérünk a női olvasóktól, hogy csupán a második helyre kerültek e cikkben. Ez a második hely azonban tartalmasabbnak Ígérkezik, hiszen a divatot elsősorban a nők kedvéért találták fel, s velük kapcsolatban már sokkal több biztatót hallottunk Nagy Gyulánétól, a női szabó részleg vezetőjétől. Egy vadonatúj divatlap segít a tájékoztatásban, megszülettek az idei őszi elképzelések, csak ruhaanyagot kell hozni. Az meg van bőven. Nagyszerű dolog az előrelátás, de az ember nem. mindig veszi szívesen a különböző figyelmeztetéseket. Egyenesen ünneprontásnak számít, ha valakinek eszébe juttatják vasárnap a hétfőt, vagy nyáron az — őszt. Esetleg a telet. Pedig nem is olyan rossz gondolat már a nyáron beszerezni a téli tüzelőt, vagy már a nyáron töprengeni, hogy milyen ruhát is veszünk fel ősszel. Milyen új ruhát Ebben hivatott segíteni a divat, mintegy irányelveket nyújtva az egyéni ízlés kiegészítésére. Ebben az ügyben érdeklődött munkatársunk, és szomorúan tapasztalta, hogy az őszi divat igen mostohán bánik a férfiakkal. Németh László, a Füzesabony és Vidéke Szabó Ktsz egri (főutcai) férfiszabó részlegének vezetője tanácstalanul tárta szét a kezeit. — Sajnos, kérem — mondotta — semmi újat nem tudok mondani. A divatbemutatók már megvoltak, mégis: régi divatlapokkal tudunk segítséget nyújtani megrendelőinknek, mert még ez idáig nem érkeztek meg az új, a legfrissebb divatlapok. Nap mint nap érdeklődöm a hírlapirodában, girllel való házassághoz? Nem tudni, kitől származott az ötlet, de Dwight, vesztére, megfogadta, önként jelentkezett katonának. A koreai háború első hónapjai voltak azok, s ha gúnyolták is, annyi protekciója azért akadt a repülő- tiszti iskolán, hogy bejuttatták a légierőkhöz, fedélzeti géppuskásnak. Ott jóval magasabb a zsold, mint a szárazföldi csapatoknál. Veszélyességi pótlék, bombapénz, s más effélék bizonyára hozzájárulnak majd ahhoz, hogy Dwight, miután hazatér Ázsiából, megnyithatja üzletét és feleségül veheti Bettyt... Dwight két héttel azután, hogy a frontra került, a második felszállás alkalmával életét vesztette. A gépet lelőtték, a legénységéből senki sem maradt életben. Dwight után nem maradt más, mint egy levéltárca, amelyben Betty fényképét hordta, s 150 dollár zsold, amelyet már nem tudtak kifizetni neki. Mivel Dwightnak semmiféle hozzátartozóját nem lelték, a pénzt bekebelezték a hadsereg pénz'"'j' szolgálata javára. Peti jelentkezett ugyan a pér " mint az elesett kát "!.' m ivasszanya, de egy r í or,. u „t * a elu+a- sifco'.tíáo Vzt írták; aa* voR DC. így kerül* hát Betty a légierők kiképző- pontjának bárjába, ahol ötödmagával szórakoztatta a kiképzésben és tanulásban fáradt, pihenő* szórakozó növendékeket. — Betty itt ismerkedett meg Dwighttal. aki akkor a tisztiiskola kantin- jában dolgozott. A kereskedősegéd meglehetősen együgyű fickó volt, a növendékek ugratásának állandó céltáblája. Olthatatlam szerelemre gyulladt Betty iránt, nemcsak elfeledve, hanem tudomást 6em véve a lány múltjáról és jelenéről. Bettyt nagyon meghatotta a fiú közeledése, hiszen huszonegy esztendejének utolsó öt évét úgy töltötte, hogy senki nem udvarolt kegyeiért, hanem egyszerűen megvette. Hol dollárért, hol ígéretekért..; Dwight és Betty megállapodott, hogy összeházasodnak. A kereskedősegédnék azonban meglehetősen alacsony volt a fizetése. Elhatározta: mielőtt családot alapít, megpróbál előbb annyi tőkét szerezni, hogy önállósíthassa magát, egy kis boltot nyithasson abban a városkában, amelyben a repülőtiszti iskola van. Ki adott volna azonban kölcsön egyetlen centet is egy kereskedő- segédnek, hogy anyagi alapot teremtsen magának egy taxi• Ebben a regényben a nevek költöttek, de maga a történet leaz.
