Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-04 / 183. szám

¥ Az „atomcsend” három éve... |l/f oszkvában három esztendővel ezelőtt írták alá a második világháború utáni korszak egyik legjelen­tősebbnek ígérkező szerződését — az első atomtilalmi egyezményt. Földünk három a tomnagy hatalma, a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szerző­désben nmondtak le a légköri, a víz alatti és világűrbeli atomrobbantási kísérletekről. A három hatalom által 1963. augusztus 5-én aláírt szerződéshez azután több, mint száz más ország csatlakozott, köztük hazánk is. A nukleáris fegyverkísérletek részleges eltiltása egy lépés volt előre az atomfegyverek teljes eltiltásához vezető úton. Franciaország és Kína azonban nem csatlakoztak az egyezményhez és azóta több légköri atomrobbantást hajtottak végre. Az atomcsendet megtörték a föld alatti robbantások dübörgései... A moszkvai szerződés mégis gátat vetett annak, hogy Földünk légköre nagymértékben tovább szennyeződjék radioaktív anyagokkal A három esztendővel ezelőtti kommentárok rámutat­tak arra a szívós következtetésre, amellyel a szovjet kor­mány küzdött — és küzd ma is! — a nukleáris fegyverek teljes eltiltásáért Az Egyesült Államok — akkor és ma — mindent elkövetett az atomleszerelés szabotálásáért Akkor műszaki ürügyeket hoztak fél, hogy azokkal ál­cázzák politikai gáncsoskodásukat. Végül is kénytelenek voltak számolni a reális tényekkel, a Szovjetunió erejé­vel, amelyről annak idején a párizsi Express azt írta, hogy ha a Szovjetuniót olyan atomcsapás érné, amely ötven százalékos pusztulást okozna területén, válaszul olyan hatalmas rakétákat lőhetne az USA-ra, amelyek 145-szörösen pusztíthatnák el az ottani ipari központo­kat! Ez az erő kényszerítette akkor az amerikai és vele az angol tárgyalópartnert a részleges atorocsend-egyez- soény aláírására. ' Sajnos, azóta az Egyesült Államok vezető köreiben temet azok kerekedtek felül, akik Dulles szellemében a háborús szakadék szélén próbálják táncoltatni az embe­riséget. A genfi tizennyolchatalmi leszerelési tárgyaláso­kon nemcsak az atomfegyverek teljes eltiltásában, ha­nem az általános leszerelésben sem sikerült előrelépni Az Egyesült Államok fő gondja jelenleg nem a leszerelés, hanem vietnami agressziójának foltozása és kiszélesítése, ahol, mint valami katonai gyakorlótéren, kipróbálják a legújabb amerikai fegyvertípusekat. Amerikai atexmbom- bázók tartózkodnak a levegőben, s ez — mint az idén a spanyolországi Palomaresnél lezuhant amerikai atom­bombák esete figyelmeztette a világot — állandóan a konfliktus veszélyét hordozza magában. De az Egyesült Államok a genfi tárgyalásokon arra is törekszik, hogy Igazolást szerezzen az atomfegyvereknek nyugatnémet kézbe való juttatására. Ezért akadályozza a nukleáris fegyverek elterjedésére vonatkozó szerződés megkötését. Az USA-ban pedig a legreakciósabb körök követeléseik­ben egészen odáig mentek, begy az atomcsend-egy ezmén y felbontását követelték. Ha a béke erői kikén yszeríflhették a részleges atom- esend-egyezményt, összefogással, együttes akciókkal ki­harcolhatják a leszereléshez vezető további lépéseket Is — a Vietnam elleni amerikai agresszió beszüntetésétől az általános nukleáris robbantási tilalomig, hogy az embe­riség elkerülje a nukleáris kataklizma veszélyét . 1 S, T. Nemzetköz! bíróság NEW YORK (MTI): Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir francia írók neve szerepel azon neves személyi­ségek listájának élén, akik be­jelentették: készek résztvenni a Russsell angol filozófus ál­tal javasolt — a Vietnamban ekövetett amerikai háborús bűnök kivizsgálására létesíten­dő — nemzetközi bíróságban. A listát Stetler, Lord Russell megbízottja sajtóértekezleten ismertette New Yorkban. Stet­ler közölte, hogy a bíróság többszáz észak- és dél-vietna­mi tanút és amerikai katonát hallgat majd ki. Vizsgálóbi­zottság formájában és később meghatározandó eljárási mó­dok alapján működik majd. A bíróság munkáját filmre is veszik és megismertetik a vi­lág közvéleményével. A bíróság munkájában részt­vevő személyiségek között sze­repel a már említett francia írókon kívül Lazaro Cardenas volt mexikói elnök, J. de Cast, ro, a FAO volt főtitkára, „Az éhség földrajza” című könyv szerzője, Danilo Dolci olasz író Lelio Basso, a Dsiup elnö­ke, Peter Weiss az olasz szár­mazású svéd dramaturg. A bíróság a tervek szerint novemberben kezdi meg mun­káját Párizsban. Ülésezését 12 hétre tervezik. Bonn és Washington mindent tagad... n Pravda úiabb cikke a Vietnamban harcoló nyugatnémet zsoldosokról SZÓFIA: A görög parlament 31 szava­zattal, 29 ellenében elfogadta az adótörvény megváltoztatá­sára irányuló kormány javas­latot. A törvényjavaslat az általá­nos jövedelemadó 10 százalé­kos emelését irányozza elő. Ez a számítások szerint évi 1 mil­liárd' 700 millió drachma bevé­telt jelent az állami költség- vetésben. A tervezetet a jobb­oldali EIRE párt és a haladó párt szavazta meg. A Centrum unió és a baloldali EDA kép­viselői nemet mondtak. ★ BUENOS AIRES: A Buenos Aires-i központi egyetem természettudományi karának 189 előadója — köz­tük számos tanszékvezető professzor — kollektive be­nyújtotta lemondását, tiltako­zásul a kormányrendelet el­len, amely hatósági ellenőrzés alá helyezi a felsőoktatási in­tézményt. ü WASHINGTON: Hét amerikai republikánus képviselő közös nyilatkozat­ban ítélte el a hágai nemzet­közi bíróság Délnyugat-Afri- kával kapcsolatos „szerencsét­len” döntését. ★ SAN MARINO: A San Marino-i törpe köz­társaság parlamentje 31—29 szavazataránnyal törvényja­vaslatot hagyott jóvá, amely megakadályozza, hogy külföl­dön élő San Marino-i polgárok postán küldött szavazatokkal részt vegyenek a jövendő vá­lasztásokon. ★ PERTH AMBOY: Üjabb faji összetűzés volt Amerikában. A New Jersey állambeli Perth Amboy Puer­to Rico-iak által lakott negye­dében száz színesbőrű fiatal összecsapott a rendőrséggel. A tüntetések négy napja folynak, mert egy új városi rendelet, a „csavargók megrendszabá- lyozása” címén, a nincstelen Puerto Rico-iakat sújtja. Von Hase államtitkár, pél­dául kijelentette, hogy „Viet­namban nincsenek németorszá­gi önkéntesek (értve ezalatt az NSZK-t), akik amerikai egyen­ruhát viselnének és, hogy Die­ter Dengler (az a nyugatné­met zsoldos, akinek az okira­tairól készült fotókópiákat a Pravda közölte) úgymond 1957-ben emigrált az Egyesült Államokba. A nyugatnémet la­pok Denglerről közölt életrajzi adatai szerint Dengler állítólag 1960-ban kapott amerikai ál­Malaysiai de! indon KUALA LUMPUR (MTI): Malaysiái delegáció utazik ma Dj akartába, hogy megbe­széléseket folytason az indonéz vezetőkkel a két ország ellen­téteinek rendezéséről — jelen­tették be Kuala Lumpurban. Moerdani indonéz ezredes, akit állandó misszió-vezetőnek már korábban elküldték Ma­laysiába, szerdán délelőtt kije­lentette, hogy a bankoki egyez, mény indonéz részről történő ratifikálásának, s az indonéz- malaysiai viszony normalizá­lásának kilátásai rendkívül biztatóak. A detektív — betörő volt PADERBORN: Két és félévi börtönre ítél­ték Siegfried Kuhnt, a nyu­gatnémet bűnügyi rendőrség egykori detektívjét a pader- borni bíróságon, mert rábizo­nyították, hogy sorozatos •ék­szerrablásokat követett el. ampolgárságot és 1963-ban lé­tett be az amerikai hadsereg- >e.” Hogyan lehet Von Hase meg- íyilatkozásai tükrében meg- nagyarázni Franz Gerhard 3rediger halálát, aki mint az 1SZK katonája és állampol­gára pusztult el Vietnamban, is hogyan lehet megmagyaráz, li sok más tényt és adatot ár­éi, hogy a nyugatnémet zsol­dosok részt vesznek az indokí­nai háborúban? —, teszi fel yégül a kérdést Alekszandrov. igáció utazik >ziába Kuala Lumpur-i megfigye­lők úgy tudják, hogy Razak Miga miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a közeljö­vőben, Djakartába utazik az egyezmény aláírása végett. Er­re még augusztus 17-e, az in­donéz nemzeti ünnep előtt sor kerül. A malaysiai misszió djakar- tai látogatásának híre — mint az AFP írja — bizonyos meg­lepetést keltett amiatt, hogy Sukarno nemrég kijelentette: a „konfrontációs politika” folyta­tódik. Razzia az „örök városban” Űjabb beatnik-ellenes razzia volt Rómában. Az „örök vá­ros” rendőrsége száz hosszú­hajú külföldi fiatalembert vett őrizetbe és azokat, akiknél nem találtak elég pénzt, kito­loncolta, mert „külsejük ront­ja a városképet”. AUSTIN (MTI): Charles Whitman, az őrült lustimi tömeggyilkos, az év ilején ideggyógyászati kezelés­re jelentkezett, s bár igen fúr­ásán viselkedett, a pszichiáter­nek nem tűnt feL Whitman március 29-én felkereste pa­naszaival az egyetemi rendelő­intézet ideggyógyászát, dr. Maurice Heaüyt. Az orvos megállapítása szerint Whitman „tele volt gyűlölködéssel”, s , Mm fáván £966. augusztus 4., csütörtök IL LEGUTÓBB ARGENTÍNÁ­BAN „Rittyentettek”, s zavar­ták le a politikai táncparkett­ről Illia kormányát. Arturo liliánák az volt a legfőbb bű­ne, hogy — habár gyakran a jenki melódiához mérte lépte­it — alkalmanként kirúgott a hámból és nemzeti figurákat is alkalmazott. Ilymódon több­ször is megsértette az észak­ról határozottan elvárt össz­hangot. A kegyvesztettség már az Illia beiktatása utáni hónapok­ban megkezdődött. Az új ar­gentin elnök 1963 novemberé­ben ugyanis felmondta a Fron- dizi kormány és az amerikai monopóliumok közti olajszer­ződést. Erre volt oka bőven. A Frondizi kormány ugyanis a parlament mellőzésével kö­tött szerződést, s abban tizen­öt évtől negyven évig terjedő időszakra az amerikai mono­póliumoknak engedték át az ország olajforrásainak feltárá­sát és kihasználását. A szerző­dés feltételei Argentína szá­mára nagyonis előnytelenek voltak. A több mint hatmillió hektárnyi olajlelőhely teljes egészében az USA-monopóli- umok kezébe csúszott. így állt elő az a furcsa helyzet, hogy a kőolajban gazdag Argentí­na külföldről importált petró­leumot. Évente mintegy 250 millió dollárt költött ilyen cél­ra! Mivel az olajmonopolistákat ilymódon Illia elnök elkerget­te az argentínai „húsosfazék­tól”, azok bosszút esküldtek el­lene. Politikai szócsövük W. Averrel Harriman. akkori he­lyettes külügyminiszter nem is késett a darázs-szúránszerű fi­gyelmeztetéssel: Argentína Góliát ,,Eldorádóbau” Dél-amerikai „titkok” nyomába lépései súlyos hatással lehet­nek az ország jövőbeni segé­lyezésére. Ebből azután inge­rült vita támadt. Az olajcé­gek jól „megnyálazták plajbá- szukat” és százmillió dolláros kártérítést követeltek eddigi gazdasági tevékenységükért. Buenos Airesben azonban nem késett a „tromf”. Kijelentet­ték, hogy „az olajcégeket az argentin igazságszolgáltatás elvei szerint fogják kárpótol­ni”. Ök is kalkuláltak és meg­állapították, hogy kártérítési fizetés helyett Argentínának vannak jogos követelései áz olajmágnásokkal szemben. ARTURO ILLIA argentin el­nök bátor intézkedései miatt a korábban gondosan összevar- rogatott babaruha erősen be­repedt, s e repedés később to­vább szélesedett: Argentíná­ban és Latin-Amerika más or­szágaiban is. Az Egyesült Ál­lamok szenátusa Ugyanis még 1963 novemberében törvényja­vaslatot fogadott el. Eszerint megszüntetik a „gazdasági se­gély” folyósítását mindazon országoknak, amelyek fel­mondják az amerikai vállala­toknak nyújtott koncessziókat. A Siglo című perui lap szerint a szenátus e döntése durván sérti nemcsak Argentína, ha­nem Peru, Chile és Ecuador érdekeit is. j De maradjunk csak Argentí­nánál. Illia egyrészt Igyeke­zett leszerelni a dolgozók jo­gos követeléseit, másrészt, időnként Johnson kormányá­val is „ujjat húzott”, A múA év szeptemberében például Ar­gentína nem támogatta az Egyesült Államok képviselőhá­zának szeptember 20-i hírhedt határozatát. Az emlékezetes határozat törvényerőre emelte a latin-amerikai országok bel- iigyeibe történő beavatkozást. Ezzel számos nemzetközi szer­ződést megsértett, s ugyanak­kor az Egyesült Államok ellen tüzelte Latin-Amerika népei­nek nemzeti önérzetét. Tehát szaporodott a rovás Illia washingtoni számláján. Az argentin tábornoki kar jobboldali elemei pedig ezalatt fokozatosan aktivizálódtak, s a dolgozók ellen „hatékonyabb” politikát követeltek a kor­mánytól. Illia felemás manő­verei nem elégítették ki őket, s ezzel június második felében végképp „betelt a pohár”. A „gorillák” — a jenkik szekerét húzó népellenes tábornokok — menesztették Illiát és megra­gadták az ország kormányke­rekét. Az ország ideiglenes el­nökévé Juan Carlos Ongania tábornokot nevezték ki. Az az Ongania lett az új elnök, aki a műit év novemberéig az ar­gentin fegyveres erők főpa­rancsnoka volt és akit épp Ar­turo Illia mozdított el tisztsé­géből. ONGANIA EDDIG még nem igyekezett átfogó programot adni. Argentin demokratikus tiszte^ egy csoportja szerint a puccsisták a következő célo­kat tűzték maguk elé: 1. kor­porációs — fasiszta — maccar- tista állam megteremtése; 2. az argentin gazdaság aláren­delése az amerikai monopóli­umoknak; 3. az Egyesült Álla­mok által annyira sürgetett Amerika-közi fegyveres erők létrehozása, s csapatok küldé­se Dél-Vietnamba. Argentína új elnöke tehát a jenki mono­polisták sakkfigurája, közre­működésével ezentúl Argentí­nában is tetszés szerinti idő­ben és tetszés szerinti helyre léphetnek. Legalábbis ilyen szándékok vezetik azokat, akik a Casa Rosada — az argentin elnök palota — kulisszái mö­gött a zsinórokat húzogatják. E cseppet sem dicséretes erőlködés azonban nemcsak Argentínában, hanem Latin- Amerika más országaiban is növekvő elégedetlenséget szül. Ez érthető, hiszen a mindin­kább osztályöntudatra ébre­dő társadalmi erők Argentí­na példáján saját sorsukat is lemérni igyekeznek. Mert a jenki imperializmus cseppet sem szégyenlős, nem is válo­gatós. Ha hatalmi érdekei úgy kívánják, másutt is igyekszik félrelökni az akadályokat, és hegemóniára tör. E BRUTALITÁS azonban el­lenszenvet kelt és ellenállásra tüzel. Már a havannai érte­kezlet egyhangúan kimondja, hogy megalakítják a latiname­rikai szolidaritási szervezetet. E szervezet havannai székhely- lyel működik és 1967-ben ösz- szehívja a latin-amerikai né­pek első nagyszabású szolida­ritási konferenciáját. E konfe­rencia minden bizonnyal olyan határozatokat hoz, amelyek a korábbi megosztottság helyébe a latin-amerikai forradalmi erők növekvő egységét állítják. Az egység pedig a győzelem egyik legbiztosabb záloga. kiilassin Béla i Újabb részletek az austini tömeggyilkosságról Whitman „ellenállhatatlan kényszert érzett” A gyilkos apja: „A puskák fanatikus imádója vagyok” olyasmit mondott neki, hogy „fél, valami történni fog ve­le, nem ismer magára”. Ellen­állhatatlan kényszert érez — mondta az orvosnak —, hogy felmenjen egy toronyba és vadászpuskával lelője az embe­reket. A diákok azonban — magya­rázta Heatly — gyakran be­szélnek erőszakos cselekmé­nyekről, amelyeket sohasem követnek el. Whitman sem lát­szott kivételnek — hangzik az ideggyógyász magyarázkodása. A pszichiáter szerint a gyilkos* akin már akkor mutatkoztak az elmezavar tünetei, meg­beszélte vele, hogy ismét fel­keresi az ideggyógyászati ren­delést. De többé nem jeleni meg. Whitman holttestének fel­boncolásakor mogyoró nagyü ságú agydaganatot találtak* amely nem gyakorolhatott ha-i tást a logikai gondolkodás központjára, de nagy fájdalma-; kát okozhatott, és a tűrhetet­len szenvedés befolyásolhatta, Whitman elmeállapotát. A rendőrség most vizsgálja* . hogyan jutott Whitman pus-;, L -kárhoz és pisztolyaihoz. Whitman egyébként valóság, gos fegyverraktárban nőtt feli, ■ A részletes hírügynökségi je-. • lentésekből kitűnik, hogy apja : szenvedélyesen gyűjtötte a. i fegyvereket, s a Whitman-csa-f • Iád lakásának minden szoba-* I falán vadászpuskák, pisztolyok- függtek. „A puskák fanatikus imádója vagyok, nagyon szere-’ 5 tek vadászni, fiaim úgy isme-; c rik a fegyvert, mint a tenye­- rüket” — nyilatkozta Whitman s apja. Connally texasi kormányzó* " aki az austini események miatt megszakította latin-amerikai ” körútját, hazautazóban Miami-* s ba érkezett. A kormányzó, aki- a nek a fegyveres merényletek- 4 kel kapcsolatban fájdalmas ta­pasztalatai vannak — amikor J Kennedyt meggyilkolták, ő is ’ megsebesült —, úgy vélekedik* s hogy a halált hozó fegyverek­kel elkövetett bűncselekmé­- nyék elharapózását csak egy a módon lehet meggátolni: neve­- zetesen, ha senki nem kap- J, hat Amerikában fegyvervise­- lési engedélyt...-■ Whitman őrjöngésének — az '■ újabb adatok szerint — 15 ha- lálos áldozata van, nem szá- ■' mítva saját magát. Robert Mí- l" les austini rendőrfőkapitány elmondta, hogy a Whitman n birtokában levő fegyverek oly a nagy hatóerejűek voltak, hogy azokból még két háztömbnyi II távolságban álló vagy mozgó í- embereket is halálra sebzett. 11 összesen körülbelül száz töl­tényt lőtt ki a vérengzés «0 perce alatt, Mélyponton a font sterling Angol örvösök bérkövetelése LONDON (MTI): Miközben az angol parla­ment 11. számú bizottsági szo­bájában éjjel-nappal ülésezik az ár- és bértorvénnyel foglal­kozó 25 tagú bizottság, a brit fizetési mérleg tovább romlik. Közölték, hogy júliusban újabb 25 millió fonttal csökkent az aranytartalék; a font sterling dollárárfolyama pedig a mély­pontot a Wilson-féle deflációs intézkedések bejelentése óta isimét elérte és újra 2,79 dollár alá süllyedt E riasztó hírek köziben az angol lapok első oldalára ke­rült az orvosok bérkövetelése, amely elfogadása esetén olyan bérkövetelési lavinát indíthat­na el, amely maga alá temet­hetné Wilson egész „csomag- tervét”. Az angol egészségügyi szol­gálat orvosai már korábban évi 500 fontos béremelést és mun­kakörülményeik megjavítását kérték. Nem fenyegetőznek sztrájkkal, mint belga kollé­gáik. Itt más veszély fenyeget: a viszonylag korszerűtlen munkafeltételek miatt egyre több orvos vándorol ki Auszt­ráliába, Kanadába, az Egye­sült Államokba és más orszá­gokba. Ha nem javítanak hely­zetükön, lassanként súlyos ve­szélybe kerül az egész brit társadalombiztosítás, amely­nek már amúgy is zsúfoltság­gal és orvoshiánnyal kell meg­küzdenie. MOSZKVA (TASZSZ): Azután, hogy a Pravdában riportok jelentek meg az NSZK-nak az Egyesült Álla­mok Dél-Vietnamban folyta­tott szennyes háborújában va­ló aktív részvételéről, Bonn­ban és Washingtonban riada­lom támadt — mutat rá a Pravda szerdai számában Alekszandrov. Bonn és Washington képvi­selői, miután sebtében megis­merkedtek a nyilvánosságra hozott tényekkel és dokumen­tumokkal, rögtön mindent ta­gadni kezdtek, a szerző meg­jegyzi, hogy ebbe a zajos „cá- folási” propaganda-kampányba nemcsak a nyugatnémet és amerikai nagykövetségek ma­gas rangú tisztviselői kapcso­lódtak be aktivan, hanem ál­lamférfiak, miniszterek is, akik — szavaik szerint — az NSZK kormánya és az ameri­kai külügyminisztérium nevé­ben léptek fel. „Már csupán ez a .mozgósítás* is megmutatja, hogy a leleplező csapás telibe talált. A .cáfolok’ észrevétle­nül összezavarodtak és elkezd­ték cáfolni... saját magukat” — írja a szerző.

Next

/
Thumbnails
Contents