Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
Nekünk ez természetes... Az első pillanatban nevet- * tem a helyzeten. Negyven éve idegenbe szakadt hazánkfiával beszéltein és ahogy ő önkéntelenül tűzdelte mondatait angol szavakkal, kifejezésekkel — amelyekre én kérdeztem rá minduntalan — 5 meg új szavaink, fogalmaink hallatán állított meg minduntalan a beszédben: ez mit jelent... ez mit jelent? Nehezen értettük meg egymást, időben, gondolkodásban nagyon nehéz volt az összekötő kapcsot megtalálni a szavak értelmezésére és összetűzésére. Én nem értettem, mi az inségmunka angol megfelelője, mi az új disszidensek „beceneve”, ő meg rákérdezett a „maszeknál... szb-nél„ közös gazdaságnál”. Igyekeztem megmagyarázni jelentésüket. De ez az új sző-Zrínyiász engem is elgondolkodtatott. Mi itt naponta mondjuk e szavakat, kifejezéseket, . mint például „batyuzás” — hogy a régebbieknél kezdjem —, használtuk a sztahanovistát, most meg a kiváló dolgozót, szocialista brigádot. Régebbi ismert fogalmaink közé tartozott a ’falujáró, amelyet egészen az űr-járóig fokozhattunk. Ezen túl az üzemi demokrácia, a népnevelő, tsz, ktsz, tucatnyi más rövidítés, új szó, fogalom, amelyet olyan természetesnek veszünk, mondjuk, értjük anélkül, hogy különösebben odafigyelnénk rájuk. Nekünk ez természete».' A mögötte rejlő küzdelmek, nélkülözések is csak akkor jutnak eszünkbe, ha egy-egy Ilyen beszélgetés vagy alkalom olyan meghökkentően nagyítja fel e szavak jelentőségét, visszaidézve a nem is oly régi, mindennapi harcok párám hangulatát. M I értjük e fogalmak, szavak értelmét és köz- használatukban mégsem mondanak semmi különöset nekünk. Természetesek. Csak aki kiesett ennek a két évtizednek gondjaiból, örömeiből, az kérdez rá minduntalan és a ma embere kissé csodálkozva válaszod. Persze.- a közös gazdaságok... vagyis a termelőszövetkezetek, ahol a földművelők most új módon, gépek segítségével, a közösség erejével próbálnak többet kihozni a földből. Aztán a dolgozók iskolája. Igen... akiknek annak idején nem adatott meg, hogy tanuljanak, most pótolják, munka után végzik a középiskolát, egyetemet... ez ugye természetes. És, hogy vannak szocialista brigádok. Ipari tanulók, tv-tanfolyamok (persze akkor még tv sem volt), és megannyi új fogalom, szó, kifejezés, amely akkor még mind ismeretlen volt, mikor az előbb említett honfitársunk 40 éve kivándorolt az ígéret földjére. Még ha egyike- másiika szavakban létezett is, de a tartalma... az teljesen más volt akkoriban. Mi úgy vagyunk ezekkel az új szavakkal, fogalmakkal, mint a szülő gyermekévei. Észre sem veszi, hogy amint múlnak az évek, mennyit áldoz rá, s hogy közben felnő, embere- sedik, megszépül az ifjú. Ügy felnőttek e szavak, fogalmak is, hogy észre se vettük, s aki nem élte át a csecsemő- és pubertáskort, aki nem dolgozott érte, nem ismerte örömét, gondját, most csodálkozva kérdez rá minduntalan: ez mit jelent— ez mit jelent? Válaszolunk rá, magyarázzuk, hogy ezek az új szavak, kifejezések milyen , változást ■jelentenek jóban és időnként rosszban is, hogy ezek az új szavak, fogalmak hűen tükrözik örömünket, aggodalmunkat, helyzetünket, bizodalmun- kat. Érdekes, hű tükre ez fejlődésünknek. A napokban felütöttem a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának első kötetét és csak az „A” betű végéig jutottam, de mondhatom, figyelemre méltó összefüggések, változások tárházának bizonyult így is ez a szómagyarázó könyv. Czinte játékosan „dobta fel” az összehasonlításra késztető s2ó-!abdákat. Alattvaló... adakozás... alamizsna... Ezek a szavak, hogy megkoptak, ennek a Írét évtizednek sugarától és, hogy miért? Erre mintha választ adna a közelükben vastag betűkkel szedett szó... államosítás. Hát persze. Innen már csak néhány év-lépés volt az új fogalom születése és térhódítása: a termelőszövetkezet. Mintha ehhez kapcsolódna az Értelmező Szótár újabb bekezdése, amely e régi szavakat idézi intőén: aratógazda (sokat mondhatnának ennek értelmezéséről a hevesaranyosi, bo- domyi summások, akik az alföldi megyékben verejtékeztek a bandagazdák sürgetése közepette), az aratósztrájk... adóprés. „ agrárolló (talán hivatkozhatunk a háború előtti évek önköltségen aluli bdlettás búzájára, amely a földművelők ezreit tette tönkre). Árendás... Élték, szenvedték e szavaknak létezését, érvényesülését, még a ma középkorú, de főleg az idősebb földművelők és volt agrárproíletárok. E szavak „kontráját" most jólesik olvasni: aratóünnep... (munkás—paraszt találkozókkal, szövetkezeti napokkal, új létesítmények avatásával üljük éppen most, ezen a napon, alkotmányunk ünnepén). Olvasom tovább az újabb szót: aratógép. Jó tudni mögötte a valót, hogy majd minden kalászból géppel pergették ki az Idén Is a szemet a nagyüzemi gazdaságokban. ■porgatom a szótár fap- 1 jatt, a szavak peregnek, kacérkodnak, csúfolódnak, megbékülnek, ellentmondanak egymásnak, tanítanak. Apáca-fátyolé olvasom. Bizony, ma ritkaság, de feledteti • látvány hiányát a másik szó, amely nem messzire követi a sorrendben, s számunkra ezer- szerte értékesebb tényt idéz fel: anyavédelem. Atyaúristen, a szótár ezt 1» megmagyarázza, bár nincs ma még feltétlenül szükség bő szavakra ez ügyben. De, hogy e témánál maradjunk, a szótár jóvoltából máris bizarr párhuzamba állíthatjuk a közelben levő másik szóval: autó. S már jön is önkéntelenül az újabb javaslat a szótárszerkesztőknek a következő szómagyarázatra: mit jelent manapság az autóimádat? Fohász ide, fohász oda, egyaránt száll, s ki tudná útját látni a titkos sóhajoknak, hogy melyik irányba száll sűrűbb rajokban. De hát igazuk van... ha pénzükből futja, vegyék csak meg az autót. Inkább vállaljuk az Értelmező Szótár bővítését, ha ugyan altad annyi pénze és papírja az államnak — amely tulajdonképpen mi vagyunk. Apropo, az állam. Hol az alispán, az államhatalom egykori képviselője és az aljegyző, hogy az „a” betűnél maradjunk, és az arisztokrata, a zsinórok mozgatója, az egymást követő bábkormányok színpadán. Mi más fogalmakat alkottunk e pozícióikra: forradalmi munkás—paraszt kormány, vb- elnök, taná*«tag, népfront-jelölt._ össznépi állam... és ami lenyeges, új jartalom mögötte az alkotminnyban rögzített dolgozók hatalmával. A miből aztán sok új és jó ered. Mert mi a helyzet manapság? Apostolok lován — írja a szótár, de ki jár manapság ilyen „járművön”? Nemrég Kirándulásképpen átvágtam a Bükkszékre vezető egykori gyalogösvényeken, s alig lehet ma már felfedezni nyomát annak a csapásnak, amelyet az egykori mezítláb gyaloglók vágtak a kórós legelőkön, s lábas erdőkön keresztül. Benőtte a gyalogösvényeket a fű, mint ahogy a napi szóhasználatban is feledés merült az apród szóra, amely még Horthyék daru- tollas világában is pompázga - tott Most utána egész más szó következik. Ez: aprómunka. Vagyis emberi ügyek intézése, amelyet a párt- és az állami szervek nem kis idővel és energiával oldanak meg, hogy a lakosságot megkíméljék az apró bosszúságoktól b. így szolgálják most a népet, mint egykoron mindent megtettek urukért és parancsolóikért a cifra ruhába öltözött ifjú emberek, az apródok. Aztán eszembe jutott Szűcs, meg még néhány község, vállalat, üzem, amikor azt a szót olvastam az értelmezőben, hogy asszonykormány. Most már senki sem Ötödik meg ennek új értelmezésén, azon, hogy Szócsőn a vb-el nőktől a titkárig, s még jó néhány más funkcióig „asszonyok az urak”, hogy ők irányítják a falu, máshol meg az üzem életét Az igazság ördöge persze jogosan belekotyog, hogy „jó, jó, van ilyen község, üzem, de korántsem áll még így a helyzet a termelőszövetkezetekben”. Persze, mondhatnám, hogy bízom benne: az elnökasszony fogalma ott sem lesz majd ritka, mire legközelebb számba vesszük a falu fejlődését bizonyító tényeket De mire alapozom én e bizakodó szavakat? Mondjam azt, hogy az Er- telmező Szótárt csak az „a” betűig lapoztam fel, s abból is csak csipegettem a példákat s mégis több tucatra való gyűlt össze a megváltozott életünket dokumentáló szavakból, fogalmakból. Gondolják él, hát ha végig idézném az ábécé minden betűjét Kovács Endre Felmondott a vállalat A munkához, vagy a munkahelyhez van jogunk ? Kalmár Ferencné élőre tudta, hogy neki felmond a vállalat. Az időpontot is sejtette. A következményektől nem félt, a tényekkel józanul számolt, mégis szorongó érzés fogta él, amikor átvette munkaköiiyvét Otthon két pverek várta. A fiú már katona. A lánya most megy negyedik gimnáziwmtoa, szeretné, ha tovább tanulna. De mi lesz, ha nem kap munkát? Igaz, hat hét telt bele, de kapott. Kalmárnéval az Egri Dohánygyár szivar-előkészítő osztályán találkoztam. Két láda dohánylevél között ült. Finom ujjaival csak éppen meg- zizzentette az illatos dohányleveleket, szeme ismerősként villant mindegyikre és gyors mozdulattal külön válogatta az Eger, Árpád, vagy Csongor szivart«, valót és külön ládába rakta a cigerettának valót. Nemcsak szeme és ujjai, hanem minden idegszála a munkán volt. Vajon előző munkáját nem szerette, a Baromfikeltetőnél elégedetlenek voltak vele, vagy fegyelmi vétség miatt mondták tel állását? A szezonmunka véget ért, előző munkahelyén nem volt rá szükség, szerződése lejárt, a vállalat kiadta munkakönyvét. Tíz hónap nem nagy idő, de Kalmár Ferencné az Egri Dohánygyárban bebizonyította, hogy szorgalmas, ügyes aszszony. Mióta ismeri a dohányt? Amióta az eszét tudja. Apja uradalmi dohánykertész volt, s neki már nyolcéves korában szigorúan kiszabták a munkát. Válogatott, csomózott és préselt, a dohányosmunkában nőtt fel 1945-ig. Érett fejjel, komoly asszonyként tért vissza gyermekkori emlékeihez. Most szereti, nagy figyelemmel és önuralrmmal végzi ezt a munkát. Az elmúlt év végén új gépeket és nagyobb feladatokat kapott az Egri Dohánygyár. Sok új dolgozót vettek fel. A Finomszerei vénygyárból is áthelyeztek vagy húsz segédmunkást, mert ott nem volt rájuk szükség, a dohánygyárban pedig kellett a munkáskéz. Nem tették őket utcára, állás után sem kellett szaladgálni, hivatalból megkapták az áthelyezést, gondoskodtak az emberekről, másnap jelentkezettek az új munkahelyen. FVétűnő, hogy mostanában nemcsak a férfiak, hanem nők is ittasan és elkésve érkeznek a munkahelyre. Egy másik nő jól dolgozott. Olyan szivarokat gyártott, hogy kiállításra lehetett azokat vinni. De egymaga több igazolatlan hiányzást gyűjtött össze, mint a többi, majdnem ezer ember. Az italozó és a minduntalan ki- maradozó dolgozó súlyosan Az öregasszony, hirtelen gondot egyet és az országút bal oldaláról váratlanul átfut a főbb oldalára. Fékcsikorg ás, és a teherautó sofőrje, egy arasznyira az öregasszonytól, már osztja is az országúti áldást: — A keservet úristenét, öreganyám. Ha meg akar halni, tegye azt nélkülem ... Megbolondult? Börtönbe akar záratni? Az öregasszony felnéz a magasba, ahol a nekt unoka-korú sofőr ül, aztán csak legyint: — Azért van, lelkem, magának fékje; hogy fékezem, ha kön. — Magának meg, a keserves mindenét, azért van esze, hogy használja — rikkant vissza a gépkocsivezető és látni, a düh már csak annak szól, hogy miért öreg az asszony, s miért asszony egyáltalán, mert ha férfi lenne, most adna egy olyat, de olyat, hogy .... — Micsoda? Lekáromkodsz engem, te taknyosTt Hát ide figyelJJ Fel leszel jelentve. Aki így beszél az öregasszonny al, az ne üljön olyan felelősségteljes helyen, mint te ... Feljelentelek, ne félj. Nem felejtem el a rendszámodat! — kiabál nekivörösödve az öregdsszony, és már dohogva baktat is tovább az országúton. A gépkocsivezető pedig egy ideig eltátja a száját ekkora szemtelenség hallatán,■ aztán hangosan, tele torokkal nevetni kezd. Akik arra járnak, nézik: nini, megbolondult egy sofőr... (—ó) sérti a munkafegyelmet, ___ pé ldájával könnyen magával rántja a többieket. Tehát he* lyesen járt el a gyár veaetőséJ ge, és a becsületes dolgozók igazságosnak tartották a dón-: test, hogy akik a súlyos fe* gyelmi vétséget követnek élj azokat elbocsássák. De élni kell, a családot el kell tartani, érvelnek a fegyelmi tárgyalás s^án leghangosabban én pen azok, akik korábban nem sokat hederí tetteid sem a vállalatra, sem családjuk jövőjére. És mit tesznek, ha felmond a vállalat? Fellebbeznek. szitkozódnak és kö-i nyörögnek. ostromolják a különböző hatóságokat és társad daimi szerveket. Végső érv* ként az alkotmányra is hivat* koznak, art hangoztatják, hogy a munkához mindenkinek jo* ga van... A munkához igenj ezt a jogot az alkotmány biz* tosítja. De a lógósaknak és al fegyelmezetlenkedőknek az alkotmány nem ad menlevelet arra, hogy a munkahelyen viszályt keltsenek, veszélyeztesd sék a rendet és a fegyelmet és az alkotmány szövege nem utalvány a jogtalan bérre. Mi történjék azokkal, akflí helytállnak, de a megváltozott körülmények között munkád jukra nincs szükség, a vállalat nem tudja őket gazdaságosa® foglalkoztatni? A FinomszeréLd vénygyárban, a Mátravidékf Fémműveknél és a bányáknál többször előfordult az utóbbi években, hogy gyártmányváltozások, a külszíni szénbányád szat előretörése, vagy máz okok miatt át kellett szervezni a mim kát, a következő időszakban kevesebb segédmunkásra, vagy másfajta szakmu®; kásra volt szükség. Ilyen esetekben ne mondjon fel a vállalat? Csak a munkavállaló élhet a kilépés jogával? Az alkotmány mindenkinelj biztosítja a munkához való jogot. Kalmár Ferencné példája és az elmúlt húsz év története ékesen bizonyítja, hogy a mi alkotmányunk valóban biztosítja a munkához való jogot Aki akar, nálunk dolgozhat és boldogulhat. És nincs ellentétben az alkotmánnyal az, ha szükség esetén és kéllő indokkal felmond a vállalat, hiszen a közérdek követeli ezt. A mi alkotmányunk a munkához és nem a munkahelyhez biztosítja a jogot. A munkahelyhez és a bérhez csak munkával sze_ rezhetünk jussot Kalmár Ferencné nemcsak új munkahelyet talált, de szór-; galmával, becsületes helytállásával ott elismerést és megbecsülést vívott ki magának! Dr. Fazekas László A TÖ SZÉLÉN gyülekeznek a vadászok. Falubeliek, meghívottak vegyesen. Nyílt titok, hogy kacsahúzás után egy kis eszem-iszom lesz a vadásztanyán. Lassan mindenki megtalálja a helyét, bár még van egy óra a húzásig. A kép festői. A nádasból hangok szűrődnek, néha bíbic kiált és mint a villám, tűnik el a szemem elől. Nézem a szomszédomat. Olyan ismerősnek tűnt már az első találkozáskor. Figyelget- tük is egymást, de aztán bemutatkoztunk. Ismerős ez az ember, — tűnődöm. A kacsázás után mellém került az asztalnál. Stampedlis- poharát felém fordítja. — Egészségünkre! És most, ahogy közelről beszél, felvillan valami. Ez Túró- czí Jóska, az én régi cimborám, ö volt az, aki Gutánál 44-ben azt javasolta: lépjünk meg a leventszázadból. A régi cimborák felismerése mindig különös élmény. A csodálkozás után a rádöbbenés következik: bizony, vénülünk, pajtás.., B A meghívást elfogadtam és két napra leugrottam Jóskáék- hoz. Kedves, villaszerű ház, vaskerítés, szőlőlugas a bejáratnál. Egy tizenhat éves lányt mutat be a marna. — A nagylányunk ... A fiú, — most megy hetedikbe — szakasztott , az apja. Még a nézése, a szája állása is VADVIRÁG olyan, mint Jóskáé volt huszonöt évvel ezelőtt. Az asz- szony szabadkozik, hogy várja a főzés és beljebb hív a hátsó szobába. Jóska vörös bort hoz nagyhasú üvegben. — Negyedik éve elnökőskő- döm, azóta épült ez a kis házikó, azóta jött a Moszkvics is, amelyet az udvaron láttál. ELNÉZEM JÓSKÁT. Negyvenesztendős ő is, de bogárfekete a haja. A homlokán vastag ráncok, amelyek inkább előtérbe helyezik, mint csúfítják pirosbarna arcát. — Nem öregszel, pajtás ... — Nem is érzem, — csak akkor tudom, hogy mozog az idő, amikor a gyerekekre nézek. A gazdasággal, az emberekkel most már kevesebb a gond. Jó főmezőgazdászunk, főkönyvelőnk van, a földek karban vannak, és négy éve nem volt negyvenöt forint alatt a munkaegység. A gépezet forog, csak a „fogaskerekekre” kell ügyelni... — Mennyit keresel? — ötezret. Frissen sült almás lepényt hoz be az asszony. A nagylány vadvirágokat tesz a vázába. Rózsi, ugrasd el a gyereket cigarettáért. Rózsi, a feleség, nem sokkal múlhatott harminc. Nagy dió- hnrna szem, erős, kérges -tenyér. A mintás kartonruha alatt keményen feszeng a a melle, izmos, vastag karját mintha csokoládéval kente volna be valaki. Az arca határozottan szép, fogai hibátlanok. Haja dauerolt, de nem ékesség a fején. Rózsika a család büszkesége. Gimnazista és ahogy Jóska mondja, buknak utána a fiúk. A szép babaarc az anyjáé, a fogak is. A szája ívelésében, a homlok domborodásában azonban van valami fiús. Ezeket az apjától örökölte. — Nagylány már, — öleli magához az anyja. Kész hölgy. És mint egy régi jó pajtásnak, Jóska kitárja a ruhásszekrény ajtaját. — Tessék. Nézd meg! A mi időnkben ezt a toalettet egy színésznő is megirigyelte volna. Tizenhat pár cipő, ha csak tegnap Miskolcon a tizenhetediket meg nem vette neki az anyja. RÓZSIRA KÉSZ HÖLGY. Haja frissen rakott, derekát jó két arasszal át lehet érni. Mellén diszkréten feszül a blúz, bőre üde és fehér. Koccintunk. Anyja és lánya egymás mellett ülnek. Nézem őket és úgy tűnik, hogy az anyja tetszik jobban. Ez a nagyon fáradt, megviselt, de még most is szép asszony. Ahogy ül. összedugja a kezét, majd esetlenül koccint. — Hiába kérem aput, hogy tanítson meg vezetni, — dur- cáskodik a nagylány. — Azt mondja mindig: majd érettségi után... 0 Etefelé kocsikázni indulunk. Rózsika nyaggatja az apját, jönni akar, de a papa ezúttal hajthatatlan. — Értsd meg, kislányom. A bácsival régen találkoztunk. Most beszélgetni szeretnénk... A hegyek között kis turistaház. Szalonnát sütünk, disku- rálunk, kint töltjük az éjszakát is. Lefekvés előtt méricskéljük, súlyozgatjuk az életet. A háborús éveket, azután a küzdelmes tíz esztendőt... — Most már révben vagy. Szakmád, állásod. családod van. Szép lányod, feleséged... Mély, nehéz sóhaj. — Tudod, Rózsi a legdrágább asszony a világon. Vizs- lahűséggel lesi minden moccanásomat. A kedvemet keresi, azt, mi lenne nekem jő és kellemes. És ez is a baj talán ... Friss erdei illatot hoz be az esti szellő. — PÉNZÜNK VAN, házunk, autónk is, ő mégis többet akar. Állat módjára dolgozik hajnaltól estig úgy, mint mikor még napszámba járt, hogy meglepvén a mindennapi kenyér. Szép asszony még most is, tarthatná magát... A lányát dámává neveli, kényezteti. Megvenné neki a világot, de főzni még nem tud. A múltkor sárgarépát rkart tisztítani, az anyja kikapta a kezéből a kést Éjjelre uborkatejjel dör- B'öü be a kezét... Elvégeztem a felsőfokú technikumot. ö art mondja, neki elég a hat általános. Még eszébe sem jutott, hogy féltékeny legyen. A tavasszal hazavittem a Moszkviccsal a szomszéd faluba a kis tanítónőt és suttogni kezdtek. Rózsi ajtót nyitott ‘a szomszéd asszonynak, amikor előhozakodott a pletykával. A turistaház előtt aurtóbusa halad el, lámpája hosszú fénycsóvát hasít az úton. A fény a falon játszik és árnyékot rajzol a bútorra. — Beszéltél már erről a feleségeddel? Mert neked is... Egyszer próbáltam. Oda lyukadtunk ki, hogy ő paraszt és nem is akar más lenni. Dolgoznia kell, mert i Rózsika nagylány, nő a fiú is ... — ötezret keresek — moncf- tam neki. — Én meg húszezret évente a baromfiaknál... — vágta vissza. ALUDNI SZERETNÉK már, de Jóska mocorog, öltözik. — Hová mész? — bámulok rá kíváncsian. — Öbözz te is. Aludni otthon is Jöhet. Elszaladok a kis tanítónőért. Meglátod, istenien táncol. Fél óra múlva itt vagyunk és leugrunk Lillára.. 1 Állok a tornácon. A Moszkvics fénvet mar rég elnyelte az éjszaka. Csend van. csak néha szólal ^ meg valahol az erdőben kísértetiesen egy bagoly ... SzaTav István 1963. augusztus 20., szombat
