Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

A régi szabályok szerint, az új mechanizmus szellemében KÖVEK KÖZÖTT Csákánykő, délidő... Ki«, lapos tetejű épületbe parancsol bennünket a vész­jelző duda, s néhány perc múl­va száz-kétszáz méternyire tőlünk sziklák robbannak, fé­lelmetesén durrog a hegyoldal. Az idegen önkéntelenül is megborzong. Az idevalósiak ebédelnék... Természetes egykedvűséggel kanalazzák a levest, szótlanul után ledolgozza a részét, a műszak végéig csak akkor tart pihenőt, amikor bekapja az ebédjét. Az előírt négyszáz­nyolcvan percet a fal előtt töl­ti, ahol reggeltől délutánig perzseli a nap. — El lehet viselni, mert né­ha-néha azért lengedezik a szellő, befúj az ing alá... De télen, kérem, amikor lábszárig járunk a hóban, s úgy össze­próbálkozzék. Pedig mehetni' nek, nyitva előttük az áh — Miért maradnak? — Mert kötnek a évei.'.! Aki egyszer a kövek közé sae- gődött, nehezen tud már sza­badulni ! — magyarázza idS- sebb Hock Ferenc, a legöro- gebb kővágó. A barakkban Jobbra-babra hajlong egylábú székén, egy jókora tömbön erre-arra dönti .Dédapáin, nagyapám, apám, bátyám la kőbányában Lakodalom a vendéglőben r Ms egyre gazdagodó falvak életében mind nagyobb szere­pet töltenek be a földművé»- szövetkezetek. A boltok és a vendéglátó egységek a közsé­gek legszebb színfoltjai. Eze­ket az adott lehetőségeket Bánd többen használják ki és yasrife igénybe a szövetkezet oolgáítatásait. Néhány héttel ezelőtt Indult M a kezdeményezés, bogy a lakodalmakat, névadókat él más családi ünnepségeket a Szövetkezet kisvendéglője ren­dezik meg. Különösen népsze­rűek a tarnaleleszi kisvendéglő rendezvényei, ahol ebben az évben szombaton már a ne­gyedik lakodalmat tartották meg. Ez alkalommal Béta János esztergályos és Kovács Margit könyvelő lakodalmán 120 ven­dég részére készítettek díszes terítékeket Az esküvői szer tartások után a násznép együt­tesen vonult a kisvendéglőbe, ahol Horuczi Józsefné szövet­kezeti elnök köszöntötte a fiatalokat és ajándékokkal kedveskedett nekik. Az eső órákban öt fogásból dó vacsorát tálaltak fel. majd éjfélkor Ismét disznóto­ros készítményekkel rakták meg az asztalokat Természe­tesen nem hiányoztak az asz­talokról a különféle rövid ita­lok, fajborok és hűsítő falok sem. A hangulat rövid idő alatt magasra emelkedett és az ün­neplők vidám nótázása, csak a reggeli órákban ért véget A vendéglő dolgozói is ki­tettek magukért, hiszen a mintaszerű kiszolgálás mellett minden vendég ízlését meg­nyerték készítményeikkel. A vendégek és a házigazda elis­meréssel köszönte a szövetke­zet gondoskodását és a minta­szerű rendezést nyiszálják a húst, mintha sem­misem történne odakinn. ★ Ifire az utolsó kés, villa is a tányérhoz koccan, tilalmat old a kürt. S kisvártatva új­ból buhognak a bunkóik, nehéz kődarabokra csurran az iz­zadtság, csillék csörömpölnek a beléjük hulló anyagtól, ke­rekek nyikorognak a rozsdás síneken. Déltáj, júliusban: forróság és por. Nyári munka a bányá­ban... — Ugye ez a legnehezebb? — Mi tagadás, van ettől könnyebb is, de tudj’Isten, én jobban megvagyok ilyenkor, mint télen. Pedig — ahogy György Pé­ter bányamester mondja — a megszólított Trincsák Sándor idős kora ellenére is nap nap fagy minden, hogy alig tudjuk szétverni, akkor igen! Akkor tényleg nehéz a dolgunk... Délelőtt akkora darab szik­lát hasogatott szét, hogy egy csille megtelt belőle! Ezenkí­vül persze megrakott még né­hányat, s estig most is eltolja majd azt a tizennégyet, tizen­ötöt, amennyit műszakonként szokott. Azt mondja, hogy bírja... Magas, inas ember, kilenc- száztizenötös. Kilenc esztende­je bányászkodik a recski ha­tárban, a legjobbak között... ★ Különös emberek dolgoznak itt a csákánykői üzemben! Szí­vósak, kemények, panasz nél­kül végzik a próbára tevő ne­héz munkát, egyikük sem gondolna arra, hogy másutt Szorgalmas emberek a szeszfőzdében (Tudásttónktőlj: A Gyöngyös és Vidéke Kör­zeti Főldmüvesszövetkezet vá­rosi szeszfőzdéjének rendje, tisztasága, készített termékei­nek minősége szorgalmas em­berekre, ügyes mesterekre vall. A kis üzemnek a Tyitovról elnevezett szocialista brigád szerez nap nap után újabb el­ismerést. • A javarészt gyön- gyössolymosi dolgozók minden időben helytállnak, úgyszólván mindenhez értenek. Valameny- nyien becsületei részt vállal­nak az évi mintegy 70—80 ezer hektoliterfok pálinka elő­állításából, a szezonkezdetet megelőző nagykarbantartásból s a menet közben előforduló kisebb-nagyobb javításokból. Az irodában oklevelek, ver- senyzászlók jelzik a brigád eddigi útját, dicséretre méltó eredményeit s gondosan veze­tett napló őrzi a látszólag szür­ke, egyhangú hétköznapok kü­lönféle eseményeit: a közös munka dokumentumait... Gy. I. A legragyogóbb fejezet, amit Spanyolország írt a világtör­ténelembe, az a harminchárom hősi hónap, amelyben állta a harcot a fasizmus szennyes áradatával szemben, a veszély­re figyelmeztetve Európát. 1936. július 18-án támadtak Harminc esztendővel ezelőtt, Franc» vezénylete alatt a Spa­nyol Köztársaságra a reakció csapatai. És hamarosan nyíl­tan csatlakoztak hozzájuk az olasz és a német fasiszták lé­giói, hogy leverjék a spanyol munkások forradalmát, s ez­zel megakadályozzák a vörös szikra átterjedését Franciaor­szágba . — A spanyol nép 1930-ban megbuktatta Primo de Rivera diktatúráját, majd a királyt is elkergette a trónról és meg­teremtette a köztársaságot. Felosztották a feudális nagy­birtokokat, feloszlatták a szer­zetesrendeket, elválasztották az egyházat az államtól, világi oktatást vezettek be az isko­lákban. Katalónia és Baszk­föld autonómiát kapott. 1936. februárjában már a baloldali népfront győzött a választáso­kon, s úgy látszott, hogy a köztársaság ezután következe­tesen megvalósíthatja a nép követeléseit. Ám a feudálisok és kapitalisták, a hatalmától megfosztott klérus és a fasisz­ták összeesküvést és felkelést szerveztek. 1936. július 18-án hajnalban a spanyol—marok­kói Ceuta rádióadója egyszerű közleményt olvasott be: „Egész Spanyolország felett felhőtlen az égbolt”. Csak kevesen tud­ták, hogy e mondat volt a jel­adás a köztársaság elleni ösz- szeesküvők számára a táma­dásra. Templomokból, a lázadók laktanyáiból és erődítményei­ből támadtak géppuskákkal és No pasaraní A spanyol szabadságharc 30. évfordulóján harca azonban elulmaradt a fa­siszta túlerővel szemben. Egy­millió embert áldozott a harc­ban, de a nyugati hatalmak, ,,be nem avatkozás” politiká­jával elszigeteltségbe kénysze­rült köztársaság az óriási vér- áldozat árán sem tudta visz- szatartani az ellenséget. Pedig Európát Spanyolországban kel­lett volna megvédeni a hitleri csizmáktól, a fasiszta terrortól. Hiszen Madrid eleste után Hit­ler úgy érezte, a nyugati ha­talmak szabad utat jeleznek számára. És 1940-ben a fa­siszták vezére már Párizsban volt, néhány héttel később pe­dig Guernica rombadöntői Coventryre és Londonra szór­ták bombáikat... Csak a szov­jet seregek állították meg a fasizmus áradatát, amikor a Volgától és a Dontól üldözve. 1945-ben barlangjában zúzták szét a hitleri fenevadat. A harminchárom dicső hó­nap nem múlt el nyomtalanul. A spanyol nép, az elnyomottak milliói Franco terrorja ellene­re sem szűntek meg küzdeni a diktatúra ellen, amelynek fő támasza ma az Egyesült Ál­lamok, a világimperializmus csendőre. A náci Németország örökösei most újra Bonn— Madrid tengelyről szőnek ter­veket, de Spanyolországban érik a szabadság, egyetlen pil­lanatra sem aludt ki az a láng. amely több mint három évti­zeddel ezelőtt kiűzte a hata­lomból a spanyol nép elnyo­móit. Eljő az idő, amikor a köztársaság hősei helyet kap­nak a pantheonban Madrid­ban és Barcelonában, Sevillá­ban és Valenciában... És Spanyolország mai elnyomói ugyanúgy a történelem sze­métdombjára kerülnek, mint azok. akik hatalomra segítet­ték őket. Sebes Tibor gyermekek legéppuskázását. Hitler hirhedt Condor-légiója Guernicában és Madridban gyakorlatozott Varsó és Rot­terdam, London és Coventry későbbi lebombázására. A fasiszták októberben már Madrid falai előtt álltak. Európa legjobbjai a köztár­saság, a spanyol nép segítségé­re siettek. Nemcsak a spanyol népfomt kovácsolódott össze ebben a veszélyben, hanem tíz- és tízezrek, antifa­siszta önkéntesek keltek útra, hogy életüket kockáztatva, vagy feláldozva állítsák meg a fasiszta áradatot, hogy való­sággá legyen a jelszó: No pa- saran! Nem törnek át! Fran­ciák és olaszok, oroszok és hollandok, csehek és magya­rok, amerikaiak és német anti­fasiszták foglalták el helyü­ket a lövészárkokban, a le­gendás hírű nemzetközi brigá­dokban. Kétségtelen, hogy e gigászi küzdelemnek legoda- adóbb katonái és szervezői a kommunisták voltak, élükön egy lánglelkű asszonnyal, Do­lores Ibarrrurival, a Spanyol Kommunista Párt akkori fő­titkárával, akinek nevével — La Pasionaria — ezrek Indul­tak csatába, kézitusára, kézi­gránátokkal a fasiszták tank­jai ellen. Legjobbjaink közül ott küzdöttek a nemzetközi brigádokban Zalka Máté és Mező Imre, Münnich Ferenc és Szalvai Mihály, a „magyar Csapaiev”, aki géppuskáiéval egyedül szállt szembe a Man- zanares eeviV hídfőié*- ostrom ló mórokkal. A spanyol nép szabadság­dolgozott..." (Foto Kin Bétát vésőjét, Agy készíti az „ékt-PS A segédlyukat, amely ha megt felelő — mint a jelen esetben is — két kalapácsütéssel ketté* hasítja a követ Kockákra, téglákra, kiset»* bekre, nagyobbakra darabolja a szürke andezitet. Gyakorlott mozdulatai, nagy ügyességet sok éves múltra vallanak. Az idős kővágó élete vaM* ságos regény: — Dédapám, nagyapán^ apám, bátyám is kőbányában dolgozott, tőlük örököltem a szakmám. Tizenegy esztendős koromban kezdtem odafenn Gömörben, Korláton ... Aztán megfordultam néhány helyen emlékezik elgondolkodva — pár csehszlovákiai bányában, a Szudétákban, Franciaországi ban, meg Belgiumban is. Hu­szonkilenc éve vagyok „ennél* a cégnél. EzerkUencszázötvenJ négyig az eresztvényi üzemben dolgoztam, utána pedig idői jöttem Recskre. Innen is akae rok nyugdíjba menni. Jövő» re... Elégedett ez Idős kővágói Mióta csak a vésőt, kalapál csőt kezébe vette, tisztessége­sen keres. Hat gyereke közül eddig ötöt engedett szárnyára — két fiát ide, a bányába ho*. ta — már csak a legkisebbre tizenöt éves lányára van gond­ja ... Havi két és fél ezret kel rés, de néha hazaviszi a há­romezret is. Megbecsült embe­re a csákányköi üzemnek: fél­tucatnyi kitüntetés tulajdonéi sa. ★ — Vagy tízen aratni mentei közülünk, a búzaföldeken töl­tik szabadságukat. Azoknak« ott a kaszanyél végén, bizto­san nehezebb ...! — veti elénk Lakatos Kálmán, a kötélpálya feladó állomásán ... Ott, ahoi vá szakadatlanul érkeznek a rakott csillék, s valóság** zsonglőrügyességgel dirigálják azokat tovább útjukon a rmroi kások. Azt mondják, hogy neo| olyan nehéz munka ez. Csurog róluk a verejték, izzadt, porlepte testüknek úgyszólván minden izomrostja részt kér a nem mindennapi erőfeszítésből, amelyet műszai konként 400—500 kocsi tel. Azt mondják, hogy olyan nehéz ez. Hát akkor mi a nehéz .. .t Győnl Gyula fjfßjwisiw 3 1966. július 17., vasáru** szinte lehetetlen eladni a Mát- ravidéki Fémművek alumí­nium tubusait. Tavasszal kiál­lítást rendeztek Bécsben, és ott közvetlenül tárgyaltak a vevő és a gyártó cég képviselői. Ki­tűnt, hogy Sirokban csak hi­degfolyató szerszámot kell csi­náltatni, akkor a vevő kíván­ságának eleget tudnak tenni és mehet a nyugati export A közelmúltban közvetlen kapcsolat útján megrendelést kaptak a sirokiak Hollandiá­ból, szocialista együttműködé­si szerződést kötöttek egy ke­letnémet megrendelővel. Eb­ben az évben 155 millió darab tubust gyártanak, ebből 90 mil­liót exportálnak. Ha 1960-ban 100 százalékosnak vesszük az exporttermelést, az idén 324 százalékot teljesítenek. Elérték a napi félmilliós kapacitást és a finomprogramozás szerint előre tudják, hogy az 1-es gép­soron mikor kezdik a megren­delés teljesítését, vagy az 5-ös gépsoron mikor fejezik be a gyártást. Közvetlen tapaszta­latból ismerik a vevő igényét és határidőre, pontosan telje­sítik azt. (A Mátravidéki Fém­művek 106,9 százalékra telje­sítette első féléves exportter- vét és 60 ezer forinttal túltel­jesítette első negyedéves de­vizahozam-tervét. Korábban — nemcsak Sírok­ban, hanem többi gyárunkban is — jóformán csak a terme­lésről esett szó a beszámolók­ban. A termelési szemléletet később felváltotta a gazdasá­gossági szemlélet, de az érté­kesítés fontossága háttérbe szo­rult. A tervezés, a vezetés el­avult módszere szülte ezt. De ma már egyre világosabb, hogy az iparvállalatok létének alapja oz árbevétel, tehát a gyár vezetőinek mindent meg kell tenniük termékeik értéke­sítésére. Olyan termékeket kell előállítani, a vevőnek kínálni, amely jó, korszerű és külföl­dön is haszonnal értékesíthető. Nem lehet kényelmesen ki­várni, amíg az új irányítási rendszer részleteit „fent” ki­dolgozzák és a végrehajtás sza­bályait előírják. Még nem kö­telesség, sőt, a legtöbbször még a jog is hiányzik a piackuta­táshoz, a vevőszolgálat meg­szervezéséhez, az árviszonyok tanulmányozására és a keres­let-kínálat befolyásolására. De a siroki példák is bizonyítják, hogy a régi szabályok szerint is lehet önállóan kezdeményez­ni és az új gazdasági mecha­nizmus szellemében dolgozni. Dr. Fazekas László ágyúkkal a békés lakosságra. A nép nagy többsége a köz- társasági zászló alá sorakozva leverte a lázadókat. Madrid, Bilbao, Barcelona, s a váro­sok többsége szilárdan a köz- társaságiak kezén maradt De Sanjuro és Franco, a fasiszták vezérei nemcsak a kiképzett és már előre az észak-afrikai spanyol gyarmatokra átmen­tett ellenforradalmi katona­ságra támaszkodtak, hanem bízhattak Hitler és Mussolini Ígéretében is, akik nem tit­kolták a lázadók iránti ro- konszenvüket és már három nappal a lázadás kezdete után elküldték az első Junkerseket Franco seregeihez. Közben a nyugati hatalmak a „be nem avatkozás” álláspontjára he­lyezkedtek, s ennek ürügyién nemcsak a segítséget tagadták meg a Spanyol Köztársaság­tól, hanem a francia kormány élén álló szocialista Léon Blum még azokat a fegyvereket sem engedte odaszállítani, amely­nek vásárlására már a lázadás előtt szerződést kötöttek a köz- társasági spanyol kormánnyal. Hitler Spanyolországot ala­kította át magának a második világháború „gyakorló terévé”, ahol kipróbálhatták a fasiszta Wermacht fegyvereit, ahol a náci pilóták bombáikkal cé­lozni tanultak, ahol az egész világ számára bemutatták a fasizmus hadviselését: a békés lakosság elleni tömegbombá­zásokat, a kórházak és a vö­röskeresztes halók elpusztítá­sát, a sűrűn lakott városok lángra gyújtását, az utcákon gyanútlanul járó asszonyok és milyen árut, milyen változta­tásokat kíván jövőre és a kö­vetkező években? A tubusok és dobozok új festékét, az újabb méreteket, a korszerű technológiát tudja-e biztosíta­ni a gyártó vállalat? Ezekre a kérdésekre választ kell adni, lehetőleg azonnal és teljes fe­lelősséggel. Ezért nem tárgyal­hatnak a gyár vezetője nélkül. A Mátravidéki Fémművek nem most kezdi a személyes kapcsolatok kiépítését A cseh­szlovák megrendelőkkel eddig is gyakran tárgyaltak. De ezek a találkozások rendszertelenek voltak, többnyire akkor jöttek létre, ha valami probléma je­lentkezett a megkötött szerző­dés teljesítésében, vagy ha valami külön igény merült feL Az alumínium tubusokba főleg élelmiszereket, divat- és piperecikkeket csomagolnak. A divat, az ízlés, az igény és az üzletét jelentő konkrét meg­rendelés gyorsan változik. A termelő és a fogyasztó „gazdá­it?" nélkül, csupán közbeikta­tott „hivatalos” szervekkel ma már nem lehet állni a versenyt Nézzünk két konkrét példát. A Mátravidéki Fémműveknek, da még inkább a csehszlovák fogyasztóknak sok bosszúságot okozott, bogy korábban nem alapszínekből rendelték a tu­bus festését. Milyen sok minő­ségi vita, reklamáció és per lett ebből! Legutóbb személyes tár­gyalás, minták és nyugati pél­dák alapján a sirokiak bebi­zonyították a csehszlovák meg­rendelőnek, hogy alapszínekből remek kiállítású tubusokat tudnak szállítani. Az ausztriai üzletkötők — magas Jutalék­kal kftxvetftő magáncégek — azt jelentették, bogy Nyugaton Megszületett a gazdaságirá­nyítás átalakításáról szóló ha­tározat, de ez csupán a legfon­tosabb alapelveket rögzíti, a részleteket még ezután dolgoz­zák ki. Nincs még jogszabály, sem miniszteri utasítás, amely a termelés és a megrendelő, a vállalat és a külföldi vevő új kapcsolatát szabályozná Akár bevalljuk, akár nem, sajátos kettősséggel találkozunk. Ma is érvényben vannak a régi irá­nyítási rendszer gazdálkodási szabályai, de már hatnak és utat törnek az új mechanizmus követelményei. Mit tegyen, melyik utat jár­ja a vezető? Nem elméleti kér­dés ez, ma már az élet követeli a helyes gyakorlat kialakítását Különösen élesen jelentkezik a kérdés, ha több külföldi vevő­nek szállít a gyár. Rózsa László, n Mátra vidé­ki Fémművek igazgatója au­gusztus eteő napjaiban a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba utazik. Nyolc vállalat képviselőivel tárgyal, a néme­tekkel több évre szóló megál­lapodást akarnak kötni. De a vállalatnak nincs önálló ex­portjoga, az Országos Tervhi­vatal, • Kató- és Gépipari MV nÉBáértum, Sietve a Külkeres- tarüefani Minisztérium szabja meg, bogy melyik országba aiesmyl alumínium tubust szál­lítsanak és a szerződést is a külkereskedelmi szervek kötik. EZ fgy volt a múltban, ehhez teái igazodni még ma is. De az if mechanizmusban egyre ke­vesebb less a tervutasítás, egy­se nagyobb szerepe less a ke­restetnek és a kínálatnak, a ve­vők és as eladók közvetlen áru­kapcsolatának. Mire ven szüksége a MMBM parfinek még ebben aa évben«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents