Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

„Tihamér faluból” város lesz i Érvek és ellenérvek a jövőről Egri ismerősök ZOLI BÁCSI... Egerben, a Makiári út két oldalán kis családi házak so­rakoznak. Csinos, friss vako- lásúak is, meg omladozóak, kopottak. Sok a „műemlék" jel­legű, csak éppen a házak kora még nem elég öreg és egykori tervezésükben nem tükröződik egy-egy régi művészeti kor Aztán a Kertész utca. De szinte észre sem lehet /enni, hogy már másik utcában jár az ember. Rossz kövű járdáit, mellékutcákból csörgedező eső­vízárkok és a sok pdcurka ab­laké, roggyant kis épület jel­lemzi ezt az utcát is. , A 136 holdnyi területen fek­vő tíhaméri rész néhány ut­cáját bejárva nem a legjobb összbenyomása marad a szem­lélődének. Sok a korszerűtlen ház, városiatlan ez a terület. A felmérés is erről számol be: *A lakóházak 54 százalé­ka avult, rossz állapotú, kor­szerűtlen, 75 százaléka tufakő­ből épült, 85 százaléka a szá­zadforduló és 1945 között." Jelen pillanatban 1121 ház van itt és benne több mint háromezer ember éL De elké­szült már az a terv, amely ugyanezen a területen ötször annyi ember korszerű lakásá­ról gondoskodik. Terv — maketten Kis, kerek asztalon ma még maketten látható a jövő. Repü­lő nélkül fölé lehet emelked­ni és látni leihet a rendezett­ség harmóniáját, a tervezett­ség célszerűségét Hat 120 la­kásos, 20 emeletes parabola­ház fogja egybe a területet, melyet sugarasan utak kötnek egybe a házakkal. A 80 laká­sos, 11 emeletes „felhőkarco­lók" ritmikusan fogják kör De a magas „házparabolákat”. De ott épülnek — ma még csak papírból — a többiek is, a sok kertes, földszintes családi ház, kétszintes, tízlakásos házak es a sávházak is. És papírba ott formálódik a nagy kertmozi, az áruház és a terület többi impozáns épít­ménye Zöldre festett szivacs­darabkák a fákat a parkokat jelölik. Nem hideg betonerdö lesz a jövő tíhaméri területe számtalan kis szivacsdara bocs- ka jelöli « jövendő kertjeit, parkjait. Terv. Néhány évtized mun­kája teszi majd valósággá. Vajon ml az oka annak, hogy éppen a tihaméri területen épül ez új városrészt Az első ok maga a város­rész korszerűtlensége: keres­kedelmi, egészségügyi, műve­lődési intézményekkel szinte teljesen ellátatlan. Közműve­sítése is rendkívül alacsony színvonalú. Követelik a változtatást a megváltozott igények is. Olyan új városrészt kell kialakítani, amely megfelel a kor követel­ményeinek, elsősorban a jövő­nek. A területet gazdaságosan kell kihasználni, úgy biztosíta­ni a lakásszám-növekedést, hogy közben újabb holdakat ne kelljen birtokba venni. Kulturáltabb, egészségesebb, tetszetősebb városrészt kell kialakítani. Nagyon fontos indok Eger város lakóinak lakásproblémá­ja is. Közel ezer kérvény vár kiutalásra a városi tanács la­kásügyi osztályán és számolni kell a város további szívó ha­tásával is. És mivel Eger nem terjeszkedhet a „vakvilágba” — hiszen területét hegyek, szőlő­vidékek zárják körbe, belvá­rosa pedig műemlék jellegénél fogva megbonthatatlan, — a meglevő holdakkal kell ügye­sen gazdálkodni. Ez pedig egyetlen módon lehetséges: nem foltozgatással, hanem gyökeres átalakítással. Terv­szerű városfejlesztéssel, amely megakadályozza az ésszerűtlen építkezéseket, biztosítja az át­gondolt fejlesztést. Ezért kell új városrészt épí­teni, méghozzá épp azon a meglevő területen, amely kor­szerűtlen, ahol érdemes és hasznos az átalakítás. enyém, az meg a közös, ez kedves családi ház, az hideg betonóriás. És a lakók nem gondolták át, hogy ez a több évtizedes terv a jövőnek szól, fiaiknak is. Sokon lelkesen várják az újat. Nemcsak a rozzant, vizes házak lakói sürgetik a város­rész kialakítását, hanem azok is, akik megértették a kor kö­vetelményeit. ők is hallatják szavukat. Mindnyájuknál fő gond mégis a bizonytalanság. Nem tudják, érdemes-e még fürdő­szobát építeni a kis házhoz vajon mikor költöznek új la­kásba. És az öreg házakat mi­kor váltja fel az egészséges lakás. Tihaméri gondok Természetesen mindez nem megy zökkenőmentesen. Bi­zony érthető, hogy a háztulaj­donos, aki sok takarékosko­dással, nehéz munkával építet­te házát, nem akar megválni lakásától. Annak a paraszt- embernek a gondjai is indo­koltak, akinek mindene a kis­kert, a földszintes családi ház és nem akar öreg korára a ki­lencedik emeletre kö1 ózni Sajnos, nem kevesen vannak olyanok is, akik nem a jelen­legi nehéz lakásviszonyok, hanem a változásoktól való fé­lelem miatt tiltakoznak. Az érvek és az ellenérvek azt is bizonyítják, hogy a ma elképzelései nem nagyon ké­pesek befogadni a 20—30 év utáni vágyakat. A múlt kap­csai is kötik az embereket: az Az 6j teret hódit Négy tanácstagi beszámolói» vitatták meg az itt lakók és városunk vezet« az új terve­ket. E héten az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottsága elfogadta a távlati tervet. Gondos mérlegelés után he­lyesnek, jónak ítélte. Egy korszerű, hasznos és humánus tervet fogadott el az egész város és az itt lakók ér­dekeit is képviselve. Senki létére, lakására nem törnek az új házakat építő da­ruk. Mindenkit kártalaníta­nak, és az összeg negyven szá­zalékának lefizetése esetén új, korszerű lakást kapnak ez itt lakók. Az új teret hódít a régi ro­vására. A Csákány utcai új házak már szinte beleharap­nak a Kertész utcába. A fej­lődés megállíthatatlan, de min­denkinek tudnia kell: nem könyörtelen, sohasem az em­berek kárára, mindig az embe­reik érdekében történik Ilyen gondok — jogos, vagy jogtalan vágyak, konzervatív, vagy objektív ellenérvek — között születik újjá a déli te­rület Vannak feladatok, ame­lyeket a továbbiakban még na­gyobb körültekintéssel kell megoldani, elsősorban a tájé­koztatás, az időpontok vi­szonylag pontos közlése. És foglalkozni kell a termelőszö­vetkezeti tagok jogos igé­nyeivel, hogy a lehetőségekhez mérten, eredeti környezetben építhessenek családi házat. Mert a városrész újjászüle­tése csak az Itt lakók segítsé­géved sikerülhet. Fóti Péter Sajátos modem foglalta el helyét az egriek szivében, már hosszú évtizedek óta. Találko­zol vele az utcán, a presszóban, hangversenyeken, ahol vagy hallgató, vagy zsűritag, vagy — ő maga áll a pódiumon, dirigál­ja a kórust, s nagy tapsot arat... Mindenütt megtalálha­tod Egerben, válthatsz vele né­hány szót, melyekből néha ta­nulságos több órahossza lesz: nyitott tenyérrel nyújtja át szí­vét, melyben az egész város benne van, s csodálkozol az idős kor ennyi derűje láttán. Persze, ennek is titka van. — A magam korúak társasá­gát nem szeretem ... Egyik a reumáról beszél, mások más keservekről panaszkodnak. Nem nekem való az ilyen. Job­ban érzem magam a fiatalok között — nevet fel csengő tenor hangján. Az asztalnál ül, és késői reggelijét fogyasztja: egy csésze teát és kekszet. — Hogy én is panaszkodjam, most egy kis baj van a gyom­rommal ... Ezt azonban úgy mondja, mint az a fiatal, aki pipára gyújt, hogy igazi felnőttnek lássék. Az albérleti szobában betten élnek az öccsével, aki fényké­pész. Egyszerű bútorozás: két fekhely, több szekrény, asztal, két székkel, a falon fényképek édesanyjáról és kislányáról, aki már a fénykép elkészülte óta anya lett, s Zoli bácsi ha­tártalanul boldog nagyapa ... És kották, kották mindenütt Az a művészember, akinek egyformán sokat jeden* a társa­sági élet és a zene. — Tizennyolc éves koromban bátorságot vettan, s szerzemé­nyemmel bekopogtam Kodály Zoltánhoz, a Zeneakadémiára. Elolvasta, és — biztos jókedvé­ben —, azt mondta, hogy jól van, felveszem. De mit akar ta­nulni? — Mondom: hát zene­szerzést ... Csodálkozva nézett: hát milliomos a maga apja? Azt hiszi, zeneszerzésből meg lehet élni? Így másik szakra, az orgonára is beiratkoztam. Csak három esztendőt sike­rült elvégezni a zeneakadémi­án, s közben felfigyeltek cso­dálatosan szép, tenor hangjára is. Sokszor szerepelt — aztán jött a világháború. Besorozták a szatmári honvéd gyalogezred­be. A kolozsvári születésű Huszthy Zoltán akkor lett eg­ri, amikor ezredét Egerbe he­lyezték át S hamarosan híre lett a városban. A' háború után itt is maradt. Megalakította az egri műkedvelők zenekarát, majd átvette a már országos hírű Egri Dalkör vezetését is. Nemsokára már tiszteletbeli országos karnagy lett, nagy sd­gatni. Még az sem jelentett sok segítséget, hogy írnok lehe­tett . a polgármesteri irodában, ahol az ő szavaival: öt polgár- mestert használt el... Zoli bácsinak nemcsak iratöfc­k erekkel a tarsolyában. Meghí­vások sorozata. Vezette a buda­pesti BESZKÁRT-kórust és a Pénzjegynyomda énekkarát ». A siker megvolt ugyan, de a pénztárcája sehogy sem akart megtelni Mert az emberek sze­rették a zenét, de csak — hall­SZABÓ LASnÓ: Ezalatt az ONI emberei tel­jes gőzzel dolgoztak. Megál­lapították Yamamoto személy- azonosságát: valódi neve Itaru Tachibaka sorhajókapitány a japán flottánál. Múltja: a ja­pán tengerészakadémián és a tokiói tengerészeti kollégium­ban végzett, sorhajóhadnagy­ként került ki, majd rövidesen előléptették sorhajókapitány- nyá. 1930-ban az Egyesült Ál­lamokba költözött, s beiratko­zott a pennsylvániai egyetem­re, ahol Amerika történetét és külföldi kapcsolatait tanulmá­nyozta. Amikor ezeket a tan­folyamokat elvégezte, a dél- kaliforniai egyetemre iratko­zott be, Los Angelesben. Ezt követően évekig utazgatott a Csendes-óceán partvidékén, ahol japán üzletemberekkel, vállalkozókkal tartott fenn kapcsolatot Aztán mintha Részlet a szerzönefc a Zrínyi Kiadónál ősszel megjelenő könyvéből. 4 NmüsßJj 1966. július 17-, vasárnap megszakadt vdlna Yamamoto amerikai tartózkodásának fo­nala. .. Az ONI semmi egyebet sem tudott megállapítani ró­la. .. Csak jóval később tud­ták azonosítani, hogy Yamamo­to nem más, mint a japán konzulátus egyik szerény kis alkalmazottja, aki évekkel előbb eltűnt az USA-ból, s síiig egy esztendeje érkezett csak vissza, de most már mint kon­zulátusi alkalmazott, persze más néven. Jóformán minden szabad idejét a Vörös Malom­hoz címzett, hírhedt mulató­ban tölti — legalábbis a ten­gerészeti hivatal hírszerzői és elhárítói ezt tudták később megállapítani. Ez a mulató vi­szont a japán hírszerzők ta­lálkozóhelye. De minderről Stanleyék ezekben a napok­ban vajmi keveset tudtak, no­ha Yamamoto súlyosan vétett az utasítások ellen, amikor Blake-kel közvetlenül felvette a kapcsolatot. Mert a parancs úgy szólt, hogy amerikai ügy­nökökkel a közvetlen kapcso­latot csak Kono, illetve a Vörös Malom japán „lánykái” tart­hatják. A módszer a következő volt: az ügynökök betértek egy-egy pásztorórára a Vörös Malomba, s miközben a sze­relem perceit élvezték, értesü­léseiket átadták partnernő­jüknek, akit azután szobácská­jábán meglátogatott időnként Yamamoto, hogy átvegye a hí­reket. A Vörös Maiam minden al­kalmazottja a japán hírszerző központ szolgálatában állt: férfiak, nők egyaránt S hogy a titok méginkább titok ma­radjon, a legcsinosabb japán lányokat válogatták ki erre a kényes és nem éppen lélek­emelő feladatra. Mint később kiderült, a Vörös Malom nevű bordélyház női alkalmazottai- nál honleány! érzéseikre apel­láltak, amikor először idegen férfiak ágyába fektették őket. S mivel a konspiráció szabá­lyai megkívánták, a lányoknak bármely odavetődő férfit ki kellett szolgálniuk; híre ment a csinos és ügyes japán gé­sáknak, s a Vörös Malom for­galma fellendült. így aztán könnyen surrantak be az ügy­nökök, hogy néhány kellemes perc közepette — mert ez is dukált a jól dolgozó ügynö­köknek — átadják kémértesü­léseiket. .. Nos, ide látogatott rendsze­resen Yamamoto, a „kis szür­ke konzulátusi alkalmazott" is... És egy-egy ilyen Vörös Ma­lom-beli útja után működésbe lépett a konzulátus különleges ehiffre-gépre, amely átalakí­totta a bediktált szöveget a na­ponta változó kulcsra, hogy az éteren át továbbítsa Tokióba, a japán hírszerző szolgálat központjába... Persze, ezekről a mozzana­tokról az ONI csak jóval ké­sőbb értesült. Most azonban még csak annyit tudott, hogy Yamamoto, az Amerika földjé­ről évekkel előbb eltűnt sor­hajókapitány ismét amerikai földre lépett. Ám, hogy hol la­kik, merre dolgozik, még sem­mit sem tudtak megállapítani. Ennek pedig az volt az oka, hogy Yamamoto egy-egy ilyen kiruccanása után mindig a Vörös Malomba tért vissza, ahol átöltözött, aztán több tu­cat japán közé vegyülve jött ki az épületből, s eltűnt a vá­ros forgatagában. Az ONI-nak viszont ekkor még nem volt elég ereje ahhoz, hogy egyszer­re húsz—huszonöt embert is kövessen, figyeltessen... Pedig csak így állapíthatták volna meg, hogy a Yamamoto néven bemutatkozott férfi mindig a japán konzulátusra tér vissza, s Yamamoto azonos a konzulá­tuson dolgozó Kochi ba segéd- írnokkal. De nézzük, mi történt köz­ben Blake-kel? Sétált az ut­cán sarkában a két némettel, s azon törte a fejét, hogyan te­remtsen kapcsolatot Stanley- vel, s hogyan adja tudtára: ne­ki holnapután repülővel Cisooba, onnan pedig a Mat- sonia nevű tengerjáróval Ho­noluluba kell elutaznia De semmi okos nem jutott az eszé­be. Másnap délelőtt elment bevásárolni, hogy felkészüljön az útra. Most két japán volt a követője. Blake belépett az egyik textilüzletbe, hogy inge­ket vásároljon magának. A ja­pánok kint maradtak. Egy pil­lanattal később egy idegen férfi lépett be az üzlet alj tá­ján, majd Blake mellé állt. mintha válogatta az áruban. Az izomember a japánokra fordí­totta minden figyelmét, hogy egy alkalmas pillanatban el­illanjon előlük, s eközben ész­re sem vette azt a nyurga fia­talembert, aki az üzletbe utá­na jött Csak akkor csodálko­zott el kissé, amikor a nyurga férfi a kirakott áru között vá­logatva halkam megszólította Blake-1: — Mindenről tudunk, a Matsonián már nem lesz hely, s majd ezt követően, egy hét múlva indul csak hajó Hono­luluba — suttogta az idegen. — Rádióval lehallgattuk az autó­beli beszélgetést.. Blake azonnal megköny- nyebbült. Micsoda ügyesen dolgozik az ONI... Még szere­tett veri na kérdezni egy s mást az idegentől, de sziszegő hangú utasítást kapott, hogy gyorsan menjen ki az üzletből, és a ja­pánok által megjelölt időpont­ban induljon San Prancisco- ba... Blake eleget* tett a parancs­nak: repülőre ült és San Pranciscoba utazott. A hatalmas Csendes-óceán- parti város nyüzsgő életét él­te, és hogy is gondolt volna arra, hogy falai között két ha­talom kémei birkóznak, s a tét: az USA-t berántani a világhá­borúba, s lekötni és legyengí­teni, hogy a Távol-Kelet fö­lött a japán imperializmus le­hessen az úr... Blake, mihelyt megérkezett, nyomba bement a hajózási irodába. S minden úgy történt, ahogy az ingüzletben mond­ták neki: a Matsonián már nem volt hely és a következő hajó egy hét múlva indult csak Honoluluba. Blake boldog volt, de ez az öröme gyorsan lelohadt, ugyanis, amikor kilépet az iro­dából, egy japán került mellé­je és így suttogta: — Kövessen. (Folytatása következik) ja van! A nyugdíj nem jelen­tett reuma-kiújulást, mint ahogy a családi tragédiák soro­zata sem tudta elvenni irigylés­re méltó, elpusztíthatatlan op­timizmusát Igen, mert a zené­nek óriási ereje lehet, ha értő ember művén azt Ez táplálta és adott hitet neki, ez tudott harmóniát teremtem — még a disszonáns élet-akkordok között is. A nyugdíj tulajdonképpen nem is jelentett „igazi” nyug­díjazást — és Zoli bácsi is így látja ezt jónak. Mit csinál? ..: Szakreferens például a megyei művelődési ház ének—zened szakbizottságá­ban. Segít a zened események szervezésében. Kijár a megye* kórusokhoz, ahol tanácsát ké­rik. Tagja az egri városi köz­ponti énekkarnak, vezeti az 1957 óta a KISZÖV védőszár­nyai alá vett Egri Dalkört. Boldog vagyok — mondta ha látom, hegy valahol kezdő­dik valami, mert tudok segíte­ni... Most például annak örü­lök nagyon, hogy az utóbbi idő­ben ezek a tehetséges, fiatal muzsikusok milyen szépen dol­goznak Egerben. Ambíció nél­kül nem is megy az ilyen... Erről jut eszembe: én már het­venkét esztendős vagyok, s fi­atalnak érzem magam ugyan, tisztában vagyok azzal, hegy egyszer én is elmegyek (persze, nem sietek vele...), s így a dalkörhöz utódot nevelek ma­gamnak. így írd: az öreg Huszt­hy nem bízza el magát; utódját neveli, a fiatal, nagyon tehet­séges Nyíri Józsefet! (kötői) A magyar tndósképzés A tudományos minősítő bi­zottság szerdai ülésével gaz­dag év fejeződött be a magyar tudósképzésben. 1965. szeptem­berétől mostanáig 01 tudomá­nyok doktora és 302 kandidátu_ sí fokozatot ítéltek oda. A leg­utóbbi három év leforgása alatt 123 új doktort és 792 kan­didátust vettek nyilvántartás­ba. A tudományos minősítés be­vezetése óta elmúlt másfél év­tized alatt 708-an kapták meg a tudományok doktora, 3597-en a tudományok kandidátusa fo­kozatot.

Next

/
Thumbnails
Contents