Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-16 / 167. szám

„Hass, alkot», grarapíftP* A népgazdaság ötéves fejlődésének alapja Barátságunk okmánya Tizennyolc esztendeje, hogy 1948. július 16-án aláírtéit a felszabadult bolgár és magyar nép barátságának naQV lentőségű okmányát, a magyar—bolgár barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Az elmúlt tizennyolc esztendő alatt ez az egyezmény nemcsak kiállta • próbát, hanem betűi, cikkelyei kézzelfogható valósággá lettek. Igaz, a két nép baráti érzelmei nem új keletűek. Emié leszünk rá, hogy már az 1848—49-es magyar szabadságharcban Kos­suth oldalán küzdött a bolgárok egyik legkiválóbb egyénisé­ge, Sztefan Dunyov ezredes, aki magyar és bolgár önkénte­sekből szervezett csapatot és hősiesen küzdött a forradalo­mért. A fegyverletételt követő véres megtorlás elől men9-, külő hatezer magyar szabadságharcos — élükön Kossuth La­jossal és Bem apóval — Bulgáriában talált menedéket. Kola-, rovgrádban, az egykori Sumenben ma is a két nép barátsá­gának ereklyéjeként őrzik Kossuth múzeummá alakított lakó­házát. És egy évszázaddal később, a szovjet hadsereg oldalán* bolgár katonák fegyverrel a kezükben léptek magyar földre* hogy kiverjék o fasiszta elnyomókat Petőfi és Kossuth hazájából. _ A magyar—bolgár barátság a külső elnyomók elleni kö­zös küzdelemben fogant, s a proletár internacionalizmus ta­laján kezdett virágozni. És amióta mind a két országban * dolgozik vették kezükbe a hatalmat, testvéri együttműködé­sünk egyre terebélyesedik. A barátság építői nemcsak a két ország vezetői, hanem bolgárok és magyarok milliói, a várnai hajóépítők és a budapesti bányagépgyári munkások, a turis­ták tíz- és százezrei, a kölcsönös előnyök alapján létrehozott közös magyar—bolgár vállalatok, mint például az „Intrasz- mas” dolgozói. A két ország a KGST-n belül és a kétoldali egyezmények keretében szoros együttműködésre lépett többek között a rádió- és televíziógyártásban, a hajóépítésben, az ipar számos területén. Amikor két esztendővel ezelőtt Todor Zsivkov elvtársnak} a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárá­nak és miniszterelnöknek vezetésével bolgár küldöttség járt nálunk, lerakták e konstruktív együttműködés bővítésének alapjait. Azóta e két ország állampolgárai minimális forma­litások mellett könnyen utaznak egymás országaiba, s már dolgoznak az első közös bolgár—magyar intézmények. Cél­jaink közösek, mint azt legutóbb a Varsói Szerződés orszá­gai bukaresti tanácskozásán aláírt okmányok is bizonyítják S ez a legjobb biztosíték arra, hogy barátságunk és együtt­működésünk a jövőben tovább mélyül és erősödik. . (S. T.) A leszerelésért „A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének Leg­felsőbb Tanácsa a népek köz­ti béke megszilárdításának magasztos céljaitól vezéreltet­ve, kötelességének tartja, hogy felhívja a világ népeinek, kor­mányainak és parlamentjei­nek figyelmét a jelenkor ha­laszthatatlan és legfontosabb kérdéseire, amelyek mélysége­sen foglalkoztatják a földgömb népeit: a fegyverkezési haj­sza beszüntetésére, a fegyver­zet csökkentésére, valamint az atom- és hidrogénfegyver eltiltására” — ezekkel a sza­vakkal kezdődik az a felhí­vás, amely tíz esztendővel ez­előtt látott napvilágot, és amely azóta sem veszített ak­tualitásából. A Szovjetunió az elmúlt évtizedben sem csök­kentette erőfeszítéseit egy bé­kés, fegyverek nélküli világ megteremtéséért. Ennek a most tíz esztendeje kiadott felhívásnak szellemé­ben tett újabb és újabb ja­vaslatokat a Szovjetunió a tényleges leszerelés érdeké­ben. Sőt, a Szovjetunió nem várta be a különböző leszere­lési egyezmények létrejöttét, hanem több alkalommal egy­oldalúan csökkentette fegyve­res erejének létszámát. Ezek a jóakaraté lépések azonban az Amerikai Egyesült Államok részéről úgyszólván teljesen válasz nélkül maradtak. A szovjet kormány erőfeszítései következtében az imperialista hatalmak újra és újra tár­gyalóasztalhoz kényszerültek, 1963-ban aláírták Moszkva« ban a részleges atomcsend« egyezményt, s a világ közvéle« ményének nyomására voltak kénytelenek Genfben is a tár­gyalóasztalhoz ülni. A tizen­nyolchatalmi leszerelési érte­kezlet, amely eddig már több mint 250 plenáris ülést tar­tott, még mindig nem jutott előre, mert az Egyesült Álla­mok gáncsolja az előrehala­dást és legfőbb gondja, hogy atomfegyverekhez juttassa a nyugatnémet militaristákat. Ugyanakkor fokozza a Viet­nam elleni agresszióját, és mint valami katonai gyakorló­téren, Vietnamban próbálja ki a legújabb amerikai fegyver­típusokat. A világ népei azonban nem engedhetik, hogy az amerikai szoldates/ka büntetlenül gyil­koljon Vietnamban, és szítsa a háborús légkört. Éppen ezért ma is programként hangzanak a szovjet parla­ment tíz esztendővel ezelőtt] felhívásának szavai. Ha a né­pek összefognak, kikényszerít­hetik az atom- és hidrogén- fegyverek eltiltását és az ál­talános és teljes leszerelést. A legutóbbi napokban a Var­sói Szerződés államainak bu­karesti értekezletén az euró­pai biztonságról kiadott fon­tos nyilatkozat jelölte meg azt az utat, amely egyenget­heti az előrelépést a fegyver­kezési hajsza megszüntetésé­hez és a leszereléshez. pük végzi a talajmunkát és jelenleg úgy halad az aratás, — mint mondani szokás —, aho­gyan az meg van írva a nagy könyvben. A terméskilátások biztatók. A főkönyvelő segít­ségével gyorsan még azt is ki­számoljuk, hogy az idén a fel­emelt búzaárakat számítva, a szövetkezetnek búzából 255 ezer forint lesz a többletbevéte. le. És ez is nagyon figyelemre méltó dolog... Kaiban találkozunk Horváth Ferenccel, a Füzesabonyi Já­rási Pártbizottság első titkárá­val. Szemmel láthatóan örül, hogy az ő járásúkban is ilyen szép pendben megy az aratás. Mint mondja, egy-két hely ki­vételével minden a tervek sze­rint történik. Az aratás, a szal­malehúzás, a szántás, a vetés, sőt a szállítás is. Kedvező idői várnak és akkcr az idén na­gyobb gond nélkül kerül mag­tárba az élet.. — szalay — 1966. július 16„ szomlMÉ 30 fok melegben t Kombájnok nyomában... — Akadt-e különösebb — Dolgoznak-e a gépek baj eddig? jelenleg, van-e hiba? Kiderült, hogy akad zökkenő az aratásban. Az SZK—3-as gépnek „kiment” a főtengely- szimmeringje, baj van, és vár­ják a műhelykocsit az SZK— 4-hez is. A hibát azonban gyor­san kijavítják majd a gépál­lomásiak — legalábbis ezt re­mélik Tófaluban... Különben itt is komlex aratás folyik. A szalmalehúzás után jönnek a szántó traktorok, majd vetik a másodvetést is. Eddig 200 hol­don végezték el a talajmunká­kat. Űjabb állomás: Kápolna. Az elnök, a főmezőgazdász, a párt titkár nemrég jöttek be a ha­tárból. Ök mondják: 1300 hold aratnivalóból 520 holdon végeztek. Jelenleg a búzában jár a kombájn. A mai napig közel negyven vagon ter­ményt szállítottak el a felvá­sárlóhelyre. Négyszáz holdról — ötletes újítás segítségével egy szorgalmas, kis létszámú brigád — húzta le a szalmát és már kazalban is van. üt gé­A gépcsoportvezető elmond­ja, hogy a kombájnok nyomá­ban saját két bálázógépük doh gozik illetve csak dolgozna, mert az egyiknél gyári hiba je­lentkezett. A német masina ga. ranciális és a napokban vár­ják a német szerelőket. Öröm­mel újságolja, hogy a szántást már nyolc traktoruk végzi. Eddig 250 holdat szántottak fel Is negyven holdon földbe ke­rül a másodvetés is. A szövet­kezeti irodában elmondják, rogy őszi árpájuk 15,8, a ta­vaszi árpa eddig 11 mázsás át­lagot adott... Tófaluban a Béke Tsz elnö­ke fogad a hírrel: — Huszonkét vagonnál több terményt adtunk át eddig a felvásárlóknak. A kombájnok alól azonnal a terményraktár­ba szállítjuk a gabonát. Eső sajnos régen volt, a termény megfelelően száraz. Már tud­juk azt is. hogy az elszállított oúzánk után felárat fizet az átvevő vállalat takarítottak s másfél vagon hulladékot gyűjtöttek össze a telepen ... Egyelőre ennyiről vall az üzemvezető, a versenytábla, ennyit mondanak a brigádok... A félévi mérleg azonban két­ségkívül többet is mutathatna. Ha olykor nem jelentkeznének váratlan akadályok, nem lenne annyi baj... például az anyag- mozgatással, amelyben jelen­leg — a darun kívül — csupán egyetlen kölcsöntargonca segít. Segédanyagok, elszállítatlan salakkupacok között botladoz­va ... A SOROKSÁRI központban sem lehet közömbös, hogy töb­bet, vagy kevesebbet produkál a vidéki üzem: adjanak hát na­gyobb támogatást az egrieknek, törődjenek jobban a 202. számú öntödével...! (gyóni) \\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\V\\\\\\ Sziporkázik a hőség. Árnyék­ban harminc fokot mutat a hő­mérő. Verpeléten úgyszólván alig látni embert az utcán, ahogyan mondják; mindenki a határban dolgozik. Naponta ki. lencszázan indulnak el a szö­vetkezet földjeire. A főmezőgazdász a terepjáró kocsival most érkezik vissza az aratóktól: — Négy kombájn, egy kéve­kötő aratógép, két rendre ara­tó dolgozik. Valamennyi gép személyzetét a szövetkezet biztosította. Az 1650 hold arat­nivalóból közel nyolcszáz hol­don már végeztek a gépek. A kombájnok alól azonnal leke­rül a szalma is és szántanak a traktorok. —Van-e valami baj, zök­kenő az aratás körül? — Jelentősebb nincs. Minden úgy megy, ahogyan eltervez­tük és ha az időjárás erősen nem szól bele, e hónap végére be is fejezzük az aratást. A Tárná mentén csak kevés csapadék hullott. Feldebrőn is szárazság van és nagy a hőség az aratókra. Három kombájn most a tavaszi árpát aratja. A legjobban Horváth József kom- bájnossal elégedettek, aki élen jár az aratásban. ■ „ Az egri öntödében már augusztust írnak Az egri öntők nagysze­rűen vették a felemelt akadá­lyokat, végső soron százkilenc százalékos forintterv- és 110 százalékos tonnaterv-teljesítés- sel jutottak túl az év felén. S ha mindehhez hozzászámítjuk még a következő napok ered­ményeit is, nem túlzott annak az idős formázónak a megjegy­zése, aki azzal büszkélkedett, hogy ők már augusztusnál la­pozzák a naptárt... Mint az üzemvezető mérnök­től, Hesz Jánostól értesültünk, a munkaversenyben — a leg­utóbbi értékelés szerint — a Petőfi-brigád halad az élen, megelőzvén a korábbi legjobb csapatot, a rivális Dobót Med­dig? — Talán már nem sokáig, mivel a Dobosok erősen fogad- koznak, ígérgetik, hogy rövide­sen kiköszörülik majd a csor­bát. A szépséghibát, amely — magyarázták — mondhatni, hogy önhibájukon kívül adó­dott. Megváltozott ugyanis a brigád eredeti összetétele, idő­közben elmentek belőle, új társ csatlakozott a régiekhez. Olyan, aki valami három évet esett ki tanult, gyakorlott szakmájából, olyan, akinek néhány hét, hó­nap szükséges ahhoz, hogy is­mét beleszokjon munkájába. A brigádtagok természetesen nem hagyják ebben magára, állan­dóan mellette állnak, segítik gyengébb társukat. Támogatá­suk észrevehető: az új brigád­tag rövidesen „teljes értékű” tagja lesz a Dobónak ... MUNKA VERSENYÜKÖN be­lül külön felajánlást tet­tek a IX. pártkongresszus tisz­teletére. Vállalták, hogy a Diós­győrnek készülő 30 darab ajax- kalapácsot július 20. helyett már e hét végén leszállítják, s tetszetősebbé teszik több gyárt­mányukat. Felületi szárítással, grafitos bevonattal csinosítják a korábban egyszerű, nyers for­mázással készült Diesel-targon- caházat, s kemencés kezelésnek vetik alá az Irodagépipari Vál­lalat megrendelését, a Brinell- keménységmérőket. Az egri öntők napi feladataik elvégzésén túl is időről időre adnak valami többletet Eddig 400 órányi társadalmi munkát végeztek üzemükben; parkosí­tottak, betonjárdát építettek, A KORÁBBINÁL lényege­sen nagyobb feladatokkal érke­zett az idei év az Öntödei Vál­lalat 202. számú egri üzemé­be. A tavalyi mintegy másfél ezerrel szemben már ezernyolc­száz tonna öntvényt írnak elő a tervek. Többi között új profil­ként jelentkezett a búvárszi­vattyú, s több — javarészt — ex­portra készülő gyártmány pro­totípusához kell különféle al­katrészeket készíteni. Az egri dolgozók esztendők óta megszokott, lelkes igyeke­zetéhez február óta négy auto­mata formázógép segítsége is társul, hónapról hónapra hoz­zájárulva az eredményes mun­kához. Jól sikerült a start, ki­tűnő tervteljesítéssel zárták az első negyedévet, s megalapoz­ták a következőt. A második negyedévi felada­tok megoldásához jelentősen hozzájárult a megélénkült munkaverseny. A brigádok vál­lalásaikban jobb minőséget ga­rantáltak, anyagtakarékosságra, a balesetek megelőzésére, kör­nyezetük mindenkori rendben tartására, a munkaidő maximá­lis kihasználására, a fegyelem további szilárdítására, teljesít­ményeik növelésére tettek ígé­retet Az üzem dolgozói nap nap után valóra váltanak valamit fogadalmukból. Ennek köszön­hető, hogy az év első hat hó­napjában javult az önköltség, egyebek mellett jelentős koksz­mennyiséget takarítottak meg. A központi fekecskeverő beál­lításával észrevehetően csök­kentették a drága grafit fel- használását, ötletes újítások teszik korszerűbbé, gazdaságo­sabbá a termelést, s a tavalyi harmincháromról tizennégyre szorították vissza az igazolatlan hiányzásokat. Tizenkilenc megrendelőnek mintegy 1800—2000 féle alkat­részből összesen több mint öt­venhatezer darabot öntöttek az első fél évben jó minőségben, mindig határidőre. Gyártmá­nyaikkal megelégedésre adtak okot az üzemben: a hivatalo­san megengedett 8,2 helyett csupán 7,3 százalék volt a se­lejt! A tervezés célja, esafcőgy, ” mint a termelésé, vég­ső soron a növekvő szükségle­tek, a fogyasztói igények mind magasabb szintű kielégítése. A feladat nem egyszerű és el­lentmondás-mentes. Az előre­látás, a holnap növekvő szük­ségleteinek a kielégítése, a ma­gánháztartásokban is bizonyos keretek közé korlátozza a_ napi fogyasztást. A tv-, a hűtőszek­rény-, a bútorvásárlás, a ház­építés beosztást és bizonyos fo­kú lemondást igényel. Népgaz­dasági szinten is így vagyunk ezzel. Ahhoz, hogy jobb legyen például az élelmiszer-ellátás, több traktor és gép, műtrágya és növényvédőszer, istálló és hűtőház szükséges. Hasonló a helyzet az ipar, a közlekedés, és a kommunális beruházások­kal is. A harmadik ötéves terv, a ma és a holnap szükségletei közötti ellentmondást úgy hi­dalja át, hogy nem változtat a fogyasztás és a felhalmozás ed­dig kialakult arányán. Vagyis a nemzeti jövedelemmel ará­nyosan növekedhet a lakosság fogyasztása, javulhat az egész­ségügyi, a kulturális, a szociá­lis ellátás, és egyidejűleg kellő színvonalú beruházások révén megfelelően gyarapodhatnak a népgazdaság egészséges to­vábbfejlődését, a termelés bő­vítését szolgáló eszközök. A tervek szerint öt év alatt 250—260 milliárd forintot for­dítunk beruházásokra. A cél­kitűzések, ésszerű^ hatékony irányainak megválasztásával, a kivitelezési és megtérülési idő gyorsításával nagymértékben hozzájárulnak majd a nemzeti jövedelem gyarapításához, a szocializmus teljes felépítésé­hez. íme, néhány szemléltető számadat: az egy főre jutó mű­anyag-felhasználás öt év alatt 4-ről 10 kilogrammra, vagyis két és félszeresére növekszik. E célkitűzés anyagi alapját többek között évi 24—24 (MM) tonna kapacitású PVC, illető­leg polietilén üzem építésével vetjük meg. öt szovjet és egy nyugati házgyár létesül 1966 — 1970-ben, s a kétszeres terme­lékenységű, nagyelemes építé­si módszer aránya hatról 60— 70 százalékra növekszik az ál­lami lakásépítkezéseken. Az ötéves terv egyébként 300 000 lakás felépítésével számol. A villamosenergia-ipar új, korszerű, jó hatásfokú, nagy teljesítményű, 100—200— 300 megawattos gépegységek­kel gyarapszik, a hazai áram- szolgáltató kapacitás összesen 1000 megawattal bővül. A vas­kohászat fejlesztését egyebek között új elektroacélmű építé­se szolgálja Diósgyőrött, s az ötvözött hengeracél-termelés 60—65 százalékkal növekszik öt év alatt. Két nagyarányú fejlesztési program végrehaj­tását kezdjük meg. így a szov­jet—magyar alumíniumegyez­mény keretében áthidaljuk a gazdag hazai bauxitvagyon hasznosításának útjában álló legfőbb akadályt, az olcsó villamos energia hiányát. A harmadik ötéves terv utolsó esztendejében már összesen 120 000 tonna magyar timföl­det kohósítamak olcsó szovjet vízi villamos energiával, s az ebből készülő 60 000 tonna tombalumínium teljes egészét visszakapjuk. Gyorsan fejleszt­jük az alumínium feldolgozá­sát, befejezzük a székesfehér­vári szélesszalag-hengermű építését. A könnyű alumínium- öntvények, prés- és hengerelt­áruk egyik fő hasznosítója lesz majd a közúti járműgyártás, amelynek gyors fejlesztését cé­lozza a másik nagy népgazda­sági jelentőségű beruházási program végrehajtása. Az iparhoz hasonlóan sokat áldozunk a közlekedés és a mezőgazdaság fejlesztésére. A közlekedés öt év alatt mintegy 36 milliárd forint beruházást kap. Ebből körülbelül ötmil- liárd forintot fordítunk a vas­úti vontatás korszerűsítésére. Növeljük a mezőgazdaság fej­lesztésére fordítható beruházá­si eszközöket is, s ezen belül különösképpen a szőlő- és gyümölcstermesztéssel, vala­mint az állattenyésztéssel kap­csolatos járulékos beruházáso­kat. A mezőgazdaság gépesíté­sét egyebek között 38—40 000 traktor, 35—36 000 pótkocsi, 6— 7000 kombájn szolgálja. A z országgyűlés legutóbbi ülésszakán törvényerő­re emelt harmadik ötéves terv beruházási programja reálisan számol tehát mind a műszaki- technikai fejlődés, mind a nö­vekvő szükségletek irányának várható alakulásával, illetve a hazai lehetőségekkel és erő­forrásokkal. Ezen túl a terv a beruházások hatékonyságának emeléséhez azzal is hozzájárul, hogy tág kereteket nyit a gaz­dálkodás korszerűsítésében és reformjában rejlő lehetőségek kihasználásához. Az új ötéves terv kevesebb részfeladatot tartalmaz, s nem határozza meg tételesen a tervidőszak utolsó két évében induló be­ruházásokat. Ezek többnyire már a következő, negyedik öt­éves tervben üzembe lépő be­ruházások, indokolt tehát a na­gyobb döntési szabadság bizto­sítása. Később, menet közben, amikor már jobban, konkré­tebben körvonalazódnak az 1970 utáni feladatok, fejleszté­si irányok, a nemzetközi kap­csolatok alakulása, a gazdasá­gi mechanizmus reformjának hatása, reálisabb, megalapozot­tabb elhatározásokra nyílik le­hetőség. A harmadik ötéves terv má­sik ilyen új vonása, hogy tá- gabb mozgási lehetőséget biz­tosít az ésszerű és hatékony vállalati szintű fejlesztési és beruházási tevékenységhez. Az ötéves terv már az első két esztendő összes beruházásai­nak mintegy 20 százalékát helyi forrásokból irányozza elő, elsősorban az exportgazda­ságosságot, a nemzetközi fize­tési mérleget javító célokra. Ezen túl az új gazdálkodási rendszer életbe léptetésétől, 1968-tól a beruházások további jelentős részét utalják majd vállalati hatáskörbe, helyi for­rások (az elért nyereség alap­ján képzett vállalatfejlesztési alapot kiegészítik még a nö­vekvő értékcsökkentési leírás­sal), illetve bankhitel formá­jában. A harmadik ötéves terv be­ruházási fejezete, amely már épít a gazdálkodás új elemeire, korszerű követelményeire, szemléletesen mutatja, hogy a központi irányítás tervszerűsé­ge jottányit sem csökken, el­lenkezőleg, magasabb szinten, hatékonyabban érvényesül majd az új gazdasági mecha­nizmusban. Az új ötéves terv elsősorban a fejlesztés fő irá­nyait, a legfontosabb népgaz­dasági arányokat szabályozza. A vállalatok nagyobb önálló­sága és döntési szabadsága a beruházásokban, hozzájárul majd dj tartalékok feltárásá­hoz és meglevő erőforrásaink jobb, gazdaságosabb hasznosí­tásához. M ár az idén sem jelölték ■ ■ ki központilag — egyes kiemelt feladatoktól eltekintve — a beruházások tervező és kivitelező vállalatait. A válla­latok egymás között szabadon állapodhatnak meg tehát a tervek, a létesítmények éssze­rű és gazdaságos, körültekintő és gyors elkészítésében. E rend­szer majd általánossá válik 1968-tól, s a részvevők, a vég­zett munka mennyiségével, mi­nőségével és határidőivel ará­nyos árak megállapításában is szabadabb kezet kapnak. így j tölti majd be igazán ez a rend- | szer a jobb, gyorsabb, takaré­kosabb beruházásokra ösztön­ző szerepét. A nagy tervező és építő vállalatok jelentősége az új helyzetben sem csökken, munkájúk rugalmasabbá válik, s szervezeti változásokkal, többek között a vertikalitás növelésével alkalmasak lesz­nek majd a mainál komple­xebb tervezési, építési és sze­relési feladatok ellátására. Változatlanul fontos feladat a beruházások koncentrálása. A tervező, a kivitelező kapa­citások és az anyagi eszközök szétforgácsoltságának meg­akadályozása végett szűkítet­ték az idei elkezdésre terve­zett beruházások jegyzékét is. Ésszerű beruházáspolitikával, jó munkaszervezéssel biztosít­hatók a megfelelő tervező és kivitelező kapacitások, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egészséges verseny alakuljon ki a műszaki előkészítő szer­vek és az építőipari vállalatok között, a beruházási igények hatékony, gyors kielégítéséért. A harmadik ötéves terv " beruházási előirányzatai reálisak, megalapozottak. A nagyobb üzemi önállóság és hatáskör, az anyagi és szellemi erők racionálisabb hasznosítá­sa ma még pontosan fel nem mérhető tartalékokat tárhat fel helyileg és népgazdasági szin­ten egyaránt. Kovács József

Next

/
Thumbnails
Contents