Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-15 / 166. szám
„Mennyivel könnyebb tanulni”... Szünidőben „munkások” Még alig kezdődött el a va káció, a gyöngyösiek jó részé azonban máris az új iskolai é kezdete foglalkoztatja. Nen arról vitatkozgatnak, megnyit ják-e a kapuikat szeptembe 1-én az iskolák, hanem arról hogy lesz-e tanítás a még mos is csak épülő, tizenhat tantér mes általános iskolában, a dél városrészben. A vita eldöntésére a legegyszerűbb megoldás, ha széj jelnézünk a helyszínen, és ígj keressük meg a feleletet a sokak által feltett kérdésre. Vizesek, burkolok, kőművesek Az első pillanatra nem a legmegnyugtatóbb a kép. Igaz. mindenütt munkásokat látunk, de annyifelé, hogy a kétkedés bennünk is megerősödik. Árkok húzódnak az iskola főbejárata előtt, néhány ember ott lapátolja a földet. Az előcsarnokban is nagy a mozgás, de itt csak átmenő forgalmat tapasztalunk. A jobb oldali szárnyépület folyosója még csak tátongó nyílás csapán. Csövek szálai nyúlnak egymás mellett el az üregben. A betonelemeiket most helyezik el a csövek fölé. Itt futnak a központi fűtés ered. Átbukdácsolunk a tenyérnyi széles gerincfal akadályán, hogy a hőközpontot érjük el. Az iskola a központi kazánháztól kapja majd a gőzt, ez a kazán-ház látja el még az orvosi rendelő, az étterem és a később megépülő üzletház fűtését is. Az iskola hőközpontja tehát csupán közvetítő szerepet tölt be. Itt is dolgoznak jó néhányan, de csupán a szigetelő vakolást készítik elő, a szerelőket sehol nem lehet megtalálni. A tetőn is dolgozott még néhány ember, a mosdókban is találtunk munkásokat, de akármerre mentünk a hatalmas épületben, mindenhol még serény munkára figyelhettünk. Az épület külső burkolata pedig egyenesen meghökkentő: az apró kis klinkertéglákból még nagyon sok fekszik a földön. Mikor lesz ebből teljes burkolat? Minden kényelem Pedig az iskola belső elrendezése és felszerelése teljes kényelmet ígér, ezt állapíthattuk meg. Nézzük a bizonyítékokat, ha szükséges. Négy műhely várja majd a fiatalokat, ahol a gyakorlati foglalkozást kényelmesen és korszerű körülmények között végezhetik. Ugyanebben az épületszámyban, de másik szinten, a napközi otthon helyiségei sorakoznak egymás mellett. Két nagy terem ebédlő és tanulószoba célját szolgálja, ami a jobb kihasználást biztosítja. Nem kell majd a kosztot sem máshonnan hozni, mert a modern, gázfűtéses konyha a legkényesebb igényeknek is megfelel, fekete és fehér előkészítő, mosogató is csatlakozik hozzá. A két hatalmas gázüst már ott szomor- kodik a konyhában. Hogy a gázzal mi lesz, egyelőre még nem tudjuk, a vezetékek helyét az építők kiképezik azért. A tornaterem és az öltözők ugyan lehetnének nagyobbak is, de a teljes kényelmet így is biztosítani tudják. És nem lesz hiba az udvarban sem: akkora terület jut a szünetekben han- cúrozni vágyó fiataloknak, hogy kedvükre kiszaladgálhatják majd magukat. A kerítés miatt sem kell aggódniuk a szülőknek: az is megépül. Magabiztosság Az építkezés közvetlen irányítóit ott találtuk az iskolában. Racskó Gyula építésvezető, Bendiák István művezető és a megyei beruházási iroda ellenőre, Forgó Sándor, éppen a munkákat tekintették meg. — A műszaki átadást augusztus 15-re h'íztük ki — közölte Bendiák István. — Szeptember 1-én megkezdhetik az iskolai évet az új iskolában. Megy a patak vándorútra évi tiítnüSió (orínlért Tőkédvűek a Varga testvérek. (Kiss Béla felvétele) — Amikor a paprikabokrok között hajolgatunk, akkor értékeljük is igazából, mennyivel könnyebb tanulni. Benkei Mária, Éva osztály, társnője, szinte semmiben nem különbözik a barátnőjétől. 0 is orvos szeretne lenni, felvételizett Debrecenben és jelen pillanatban egy félig teleszedett paprikáskosár sürgeti a munka folytatására. A TOLLAT SZORONGATÓ kezekben „felnőttes” szerszá. mok, igazi munkát végeznek a földeken — a szünidőben. Mert ősszel újra az iskolapad várja őket. A, „szünidei diák-munkások* szeptemberben újra visszaváL toznak diákokká... (fóti) Márta, aki az egri Szilágyi Erzsébet Leány Gimnázium harmadikos tanulója. Papp Szidónia, a másik „ker_ tészlány” most negyedikes a káli gimnáziumban és a kér. tészkedést jövőre az Egri Tanárképző Főiskola testneveléstörténelem szakával szeretné felcserélni. Mindketten jó tanulók, de ez a munka sem áll távol tőlük Zsák Mál ta már a hatodik éve minden nyarat a szőlők között tölt. A politechnikai oktatás a lányokat a főzés és a szabásvarrás titkaiba vezette be, de lassan már a kapafogás csin. Tisztelt bíróság! Igen- lé megértem a vádat, elismerem, hogy egy tányér spenóttal megöltem nejem. született Krampács Elzát. Szá- nom-bánom vétkemet. Elzával hosszú éveken keresztül megvoltunk egymással, bár néhány dologban nem értett meg engem, de úgy gondoltam, hogy ez a néhány dolog t nem jelenti okvetlenül, hogy sehol sem értjük meg egymást. Főbérleti lakásunk van, modern reka- miékkal berendezve, volt tehát hol megértenünk egymást. A dolog azonban úgy kezdődött, hogy a televízió közvetítette a világbajnokságot, ezen belül a magyar válogatott és Brazília csapatának összecsapását is. Én ültem a képernyő előtt, olyan gyomoridegességgel, hogy nem tudtam elrágni a spenót mellé adott kenyeret, mert kiderült, hogy véletlenül a karosszék karfáját rágom, s az sajnos, nem puha. fából készült. — Te nem figyelsz oda, hogy mit eszel? — Dehogynem — r()hlúbt3.zéd. fxdejégqtjllk&szúg. iujfjéhen... mondtam a feleségemnek, született Krampács Elzának. — De én látom, hogy egy festett fadarabot rágsz — mondta makacsul, mert sajnos nagyon makacs fajta volt. Éjikor néztem meg, hogy mi van a kezemben, s ekkor rúgtuk az első gólt. A karfát láttam, a gólt nem. Nyugodt ember vagyok mindössze a karfát vágtam ki az ablakon, s igazán nem tehetek róla, hogy az ablak éppen zárva volt. Bene viharzott el a szélen, beadni készült, Albert tört előre... — A tükörtojást net« eszed? — Hogy mi, micsoda van a tükörrel? — kaptam oda a fejem. Mire visszanéztem, már csak azt láttam, hogy a játékvezető valamiért nem adta meg a gólt. Belenyúltam a spenótba, kikaptam belőle a tükörtojást, és szó nélkül begyűrtem a számba... Mire kifuldokoltam magam, már a brazilok vezettek, de fogalmam sem volt róla, hogyan és miért. a fejem. — Már le is mert a kanál kicsi ennyi spenóthoz. — Te, hát lecsorgatod azt a drága spenótot ... Istenem! — sikított Elza, hogy rémülten kaptam oda A tükörtojásból nem lehetett látni. Én, kérem, még ekkor is csendben voltam, csak letörtem a szék másik karfáját, csöppent a szőnyegre. — Ekkor rúgott valaki gólt a képernyő mögött., de hogy ki és kinek, azt nem láthattam, mert EU zám kissé molett és éppen előttem hajlongott nem hajlékony testrészével a lecsöppent spenót után... Mire azt a részét eltávolítottam a képernyő elöl, amely egymagában is képes volt egy egész mérkőzést eltakarni, csak azt volt szerencsém látni, hogy a bíró liest ítél ellenünk ... Amikor rúgták, szegény meggyilkolt feleségem akkor hajolt le újból, mert még egy csepp spenótot látott maga előtt a földön. Aztán már csak arra emlékszem, hogy fogtam a tányér tört darabjait, és vége volt a mérkőzésnek, és Elzának. Kérem a tisztelt bíróságot, ezt vegye figyelembe. Egy özvegy ember áll önök előtt, aki semmit nem látott a brazil—magyarból ... — De bolgár—magyart már látta Kaje- vác vádlott! — Azt, hála isten ... nardon... azt igen. Elzácskám, szegénykém akkor már nem élt. (feflri) Műszaki gyakorlaton a főiskolások Az Egri Tanárképző Főiskola harmadik éves növendékei kötelező műszaki gyakorlaton vesznek részt az AKÖV telepén. A főiskolás fiúk és lányok egy hónapon keresztül tanulmányozzák az üzemek, műhelyek munkafolyamatait, s egy- időben KRESZ-vizsgát is tesznek, s az autó. és motorvezetésben gyakorlati oktatásban részesülnek. A hallgatók nagy lelkesedéssel vesznek részt • kötelező műszaki gyakorlaton. Mmisis. 3 1966. július 15., péntek — Ez csak terv? t — Biztos, hogy így lesz. v — Hetven ember doigozii a most is az épületen — mondj: - Racskó Gyula. — Súlypont r feladatnak tekintjük az iskol; , befejezését. íj A művezető százalékokban i T kifejezi az egyes feladatok ké 1 szültségi fokát. Bár hozzáteszi hogy a klinkertéglás burkola a legszöszmötölöbb munka, ez zel is időre elkészülnek. 7 A minőségről pedig Forgt Sándor ellenőrt kérdeztük. — Lényeges kifogás eddis nem fordult elő — mondja. — Állandóan itt vagyok, a kisebb észrevételeket is bejegy zem a naplóba. Nyugodtar megállapíthatom, hogy a válla• lat az utóbbi fél évben széper , fejlődött, a minőség is egy« , javul. 9 Még egyszer megkérdezzük az iskola átadásának időpont- ’ ját a biztonság kedvéért, és £ ' válasz újból augusztus 15-e. Most már nincs okunk kétel- ! kedni, és azzal búcsúzunk, ta- ' lálkozunk a műszáki átadáskor, ; augusztus közepén, újból. Rémhírek helyett Beszámolónkat be is fejezhettük volna az előbbi mondattal, ha nem kellene az épülő iskolával kapcsolatos különböző rémhírekkel is foglalkoznunk néhány szóban. Az egyik ilyen közkeletű megállapítás, hogy az iskola az esőzések idéjén valósággal úszott a vízben. Rosszul szigetelték az épületet, mondják a .lói értesültek, ezért mindig feltör majd a talajvíz. Nos, a talajvíznek nyomát sem találtuk. Az épület legmélyebb részét, a hőközpontot akár - gabonaraktárnak is lehetne használni, olyan száraz. Az igaz, hogy az udvar a környező utak szintjétől alacsonyabban helyezkedik el, de ezt is megvédik a lefolyó csapadékvíztől: vízelnyelő aknákat építettek és a rézsüket is levezető árkokkal zárják le. Abból sem igaz semmi, hogy az épület megsüllyedt. De ne is folytassuk tovább a sort. Kétségtelen, a gyöngyösiek szeme rajta van ezen az építkezésen, hiszen a tanterem- hiány miatt nagyon fontos az új iskola idei átadása. Talán az építkezés fontossága vált ki az emberekből ennyi aggályoskodást, aminek szerencsére semmi alapja nincs. Ha az építők ennyire magabiztosak, mi is megnyugodhatunk. Az utóbbi időben megszoktuk már, hogy adni lehet a szavukra. Egyelőre nincs okunk kételkedni. G. Molnár Ferenc Az építők bizakodók Egy hónappal az átadás előtt — Összkomfort az iskolában Akik a Tíztől félnek RAGYOG A NAP. A permetlétől kék szőlőtőkék között i megáll a meleg levegő. Csak a távoli erdő lombjai között vibrál kis szellő. Egyetlen szürke vászonnad rág a fiatalember öltözéke. Kezében gyeplő. Nem valami szakszerűen irányítgatja a barna lovat, de a felnőttektől ellesett magabiztonsággal. A ló mögött homokpor-felhőt kavar az eke. Kezükben kosár. Öltözékük: egyetlen fürdőruha és fejükön a bőszélű szalmakalap. A vé- gelláthatatlan táblákról munkájuk eredményeképpen is kosárba gyűlik a sárga húsú paprika. Időként kacajuk hallatszik a táblán, ahogy a barátnőkkel összemosolyodnak. Szünidőző diákok — „munkások”. .. * A szürke vászonnadrágos fiatalember közelebb ér a tőkék között. Szakszerű „hó.. . hó”-val megállítja a lovat és kezefejével megtörli homlokát. — Bessenyei Sándor vagyok, idevalósi, erdőtelki. Húszadmagával már a második hete az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság erdőtelki üzemegységének mintegy két és fél száz holdas szőlőjében dolgozik. Az iskolapad után a vakáció egy részét kint, a napsütötte szőlőföldön tölti. — Nem az első eset, hogy megragadom a gyeplőt. Tavaly meg tavalyelőtt is itt dolgoztam. Ezzel a Bőske lóval ni, tavaly is... jól összeszoktunk. Bessenyei Sanyi az idén fejezte be az általános iskolát Erdőtelken. Ősszel Egerbe készül, ugyanis felvették a szakmunkásképző iskolába. Vízvezetékszerelő szeretne lenni... — Igaz, a ló, meg az eke nincs nagyon összefüggésben a jövendő szakmámmal. De szeretem ezt a munkát, érdekes, hangulatos és a fizetség sem rossz... Bessenyei Sanyi jól dolgozik, reggel hattól délutánig a szőlőben szorgoskodik. Naponta húsz kilométert is megtesz, a Böske lovat kantárszáron vezetve. .. Nap mint nap újabb adat kerül be a teljesítménykönyvbe, és a hónap végén az „önálló kereset” dicséri a rendes munkát. Lesz mire elkölteni a körülbelül másfél ezer forintot. A KONYHAKERTBEN találkozunk a húsz szünidöző-dol- gozó „diák társadalom” másik két tagjával. A két ifjú hölgy munkahelye a konyhakert, szerszám a kapa. — No nem csak kapáltunk. Vezetünk mi már lovat a tőkék között, irodai munkát is elláttunk, sőt én már az eke „szarvát” is megragadtam — mondja a fiatalabb, Zsáki ját-bínját is elsajátítják. Bár nevetve mesélik, hogy az első este alig érezték - derekukat. A fizetésből szép ruhákat szeretnének vásárolni. De hát ők nemcsak a pénzért dolgoznak. A szép bronzos testszínért is... mintha a tengerparton nyaraltak volna, esténként úgy térnek haza a földről... EGY TESTVÉRPÁR és egy osztálytárs az egri Nagy József Tsz kertészetében. Varga Gabit nem kell bemutatni az olvasóknak, hiszen a rajzpályázatók győzteséről már többször írt lapunk. A harmadikos orvostanhallgatói most új minőségben lehet bemutatni: kertész. A szalmakalap alól hamiskásan néz ki: — Nem vagyunk mi valami jó munkások. Az első napi kapálás úgy megviselt bennünket, hogy másnap csak locsolásra voltunk alkalmasak. A húg, Varga Éva, idén érettségizett kitűnőre, szintén a Szilágyi Gimnáziumban. Túl van már a felvételin is, most izgatottan várja a budapesti Orvostudományi Egyetem döntését. Olcsó népszerűség pénzt követelni az állam kasszájából. Mert követelni könnyű, de az a kassza az államé, s a népé, tízszer is meg kell gondolni, hová, mire, mennyit... így hát most Szó sincs arról, hogy követeljek, még a kérést is óvatosan fogalmaznám, de a tények azt igazolják, hogy az óvatos kérés teljesítése jelentős haszonnal járna — az állam, a közösség, de egy kisebb közösség számára is. Rakoncátlan patak a nagy- rédei. Rakoncátlansága már ötödik évé tart, éppen azóta, hogy eliszaposodott a medre és néhány helyen gátjait is elmosta a víz. A nagyrédei patak tehát, élve a lehetőséggel, minden tavaszon, immáron ötödik esztendeje kilép a medréből, nem is egyszer, és vizével megörvendezteti az atkári, a vámosgyörki és a viszneki határt. A rakoncátlankodás eredménye, hogy a három község termelő- szövetkezetei 1200 holdat sirathatnak, immáron lassan fél évtizede, ennyi áll a víz alatt, szárad fel rendkívül lassan, hogy például az önkéntes „árterület” egy részén még mindig akad szántani való. Nem kell különösebb számtani tehetség ahhoz, hogy csali négyezer forintnyi holdankénti hozamkiesést számolva is, megállapíthassuk, hogy a nagyrédei patak minden évben átlag ötmillió forint kárt okoz a három községnek és — a népgazdaságnak. Öt év alatt 25 millió forint. Eddig! A baj ott van, hogy mind ez ideig úgy néz ki a, nagyrédei patak ügye, hogy továbbra is ügy marad, panasz és természetesen kár. A Gyöngyösi Járási Tanács már több ízbe ti foglalkozott a rakoncátlankodó megzabolázásával, de ehhez szándék ugyan van bőven, de pénzügyi fedezet annál kevesebb. A helyi szakemberek véleménye szerint, szűk félmillió forintból hosszú-hosszú időre el lehetne venni a nagyrédei patak kedvét attól, hogy elvegye három község szövetkezeti parasztságának a kedvét. A járásban működő Mátrai Víztársulat magára vállalná a kivitelezés gondját, ha a Miskolci Vízügyi Igazgatóság megtalálná a módját a nagyrédei patak ügye rendezésére. Azzal kezdtem, hogy olcsó népszerűség pénzt követelni. De hát követelésről szó sincs, még a járásiaik sem gondolnak ilyesmire. De segítségre, okos megfontolásra és a haszonhoz képest töredék összegű pénzügyi fedezet megtalálására, — arra gondolnak. Jó lenne, ha az ügynek meglelnék a megoldását, — milliókat hozna a népgazdaságnak és nem keveset a három szövetkezet tagságának. Sem az egyik, sem a másik nem elvetendő dolog. (gyurkó)
