Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-15 / 166. szám

Cikkünk nyomán — levél nyomán — közös a szándék az átányiakkal l/EVELET KAPTUNK Atány- ÍJól az „Átány egészségügye” című, folyó hó 5-én megje­lent cikkel kapcsolatban. Gaj­dos József vb-elnök és Gyenes György párttitkár azt írják, hogy az említett újságcikk fel­háborodást váltott ki a dolgo­zók körében, mivel az abban foglaltak — mint írják, való- pzínűleg téves tájékoztatás alapján — nem mindenben fe­lelnek meg a valóságnak. »íÁtány község tanácsa” alá­írással azt írják továbbá, hogy 9 községre valóban még a fel- szabadulás után is rányomta bélyegét az, hogy az ország leg­régibb települése, bár az em­berek szorgalma az utóbbi években szép eredményeket hozott. örültem ennék a levélnek, örültem és arra gondoltam, milyen jó, hogy ma már nem is eget rengető, hanem kisebb jelentőségű, bár fontos kérdé­sekben is vitatkozik egy falu. A cikk anyagát tanácsülésen tárgyalták, és ha véleményem szerint nem is mindenben ér­tettük meg egymást, mégis foglalkoztak a témával, elgon­dolkodtak az írás felett. A vi­ta, a vélemények különböző­sége az ügynek semmi esetre sem árt, sőt napirenden tartja és felszínre hozhat több olyan problémát, amelyre esetleg a hétköznapok sodrában nem is gondolt volna a falu —, de a cikk írója sem. Az említett levéllel azonban szabad legyen nekem is vitá­ba szállnom. Elsősorban azért, mert azt a kétségtelen fejlő­dést, amelyről a levél szól (jár­da, tűzoltószertár, emeletes is­kola, új lakások), az újságcikk­ből sem felejtettem ki és ezek­ről olvashattak az átányiak. A cikkben még a Mákos-telep fejlődéséről is szó van, elis­merve azt az eredményes mun­kát, amelyet az egészségügy dolgozói, a községi tanács a cigánylakosság körében kifej­tettek. Szabad legyen egy idé­zetet: „A tanács rendszeresen szervez ismeretterjesztő elő­adásokat, ahol az egészségügy különböző problémái kerülnek napirendre. A járás erejéhez mérten segíti a tanács tevé­kenységét.” NEM VALÓSZÍNŰ, hogy ezeken a figyelemre méltó eredményeken háborodott vol­na fel Átány, vagy akár a ta­nácstagság. Ennek ellenére a július 8-án keltezett levélből úgy tűnik, mintha azt kifogá­solnák, hogy ezeket a szép eredményeket az újságíró kife­lejtette volna az írásából. A felháborodás — s ez a va­lószínűbb — a még meglevő hi­bák említése kapcsán történt. Ezt őszintén meg is írják a tanács nevében az átányi ve­zetők. így írnak: A község la- kosságáank önérzetét legjob­ban a cikknek az a része sérti, amelyben arról írnak, hogy 1962-ben a faluban húsz tet­vest tartottak nyílván és ezek jelentős részben nem a cigá­nyok közül kerültek ki. A válaszlevél szó szerint ezt tartalmazza: „Ez a megálla­pítás így nem fedi a valósá­got, mert a húsz család közül csak 18 volt cigány.” Ehhez a megjegyzéshez, úgy gondolom, felesleges kommen­tárt fűzni. — Máshol sincs, nem volt ennyi hiba — kérdezhetné bár­ki. — Más faluban nincs gond a cigánylakossággal, hogy őket is emberi körülmények közé helyezzék? Volt, van is gond, de a jelenlegi hibákat mindig a fejlődésben megtett úthoz kell mérni. Es ha így vizsgál­ják Átányban a tényeket, ak­kor a falubelieknek valóban semmi okuk a szégyenkezés­re. De a felháborodásra sem. Elgondolkodtató a levélnek néhány sora: „Az az átányi em­ber, aki ilyen véleményt mond . községéről, nem érdemli meg, hogy Átány levegőjét szívja...” EGY NAPOT TÖLTÖTTEM Átányban. A községi tanács vb-titkárával és a védőnővel tárgyaltam, rajtuk kívül ter­mészetesen több falubeli dol­gozóval, akik szívesen mondták el életükről a jót is, rosszat is. A vb-titkár és a védőnő örömmel tájékoztattak a köz­ség fejlődéséről, az eredmé­nyekről, viszont nem hallgat­ták el a hibákat sem. Miért lehetne bárkit is hibáztatni azért, mert kifogásolta, hogy az udvarokon sok tárgya gyűlt össze, amelyet végre ki kellene hordatni, vagy hogy a régi há­zaknál az utcára néző istállók egészségtelenek? A vb-titkár kérésemre rendelkezésre bo­csátotta a tanácsülés jegyző­könyvét, ahol maguk az átá­nyiak vetették fel okoßan a község gondjait Hol van tehát a baj? Miért ítélik most el azokat, akik az eredmények mellett a még meglevő bajokról, gondokról is informálták az újságírót? Lehet, hogy az információk nem mindenben voltak ponto­sak, előfordulhat, hogy az ital­bolt és a presszó évi forgalma nem 2,8, hanem 2,3 millió volt. Mindez nem változtat a lénye­gen: az italfogyasztás a köz­ségben magas. Azt viszont nem állította senki, hogy az átá- nyiak „elisszák keresetüket”. Véleményem szerint az új­ságcikk Átány községre, an­nak párt- és tanácsvezetőire nézve semmilyen terhelő ész­revételt nem tartalmaz. Ügy tűnik, mintha az újságíró jó szándékában a levélírók sem kételkednének, hiszen ezt ír­ják róla: „ .. .amikor cikkét Átányról megírta, azt akarta elérni, hogy a község lerázza a múlt hagyományait és át­lépve a korlátokat, elinduljon a fejlődés útján ...” SZÁNDÉKOMAT lényegében megjelölték. A cikk célja tény­leg az, hogy elismerje az eddigi eredményeket, a fejlő­dést, a sok munkát, ugyanak­kor rá akar világítani; mennyi tennivaló van még az egész­ségügy terén. Azoknak az átá- nyiaknak, akik falujukról, s a róluk szóló cikkről őszinte vé­leményt mondtak, ezúttal is köszönetét mondok. Ök is azt akarják, amit az újságíró, a községi tanács, a falu pártszer­vezete együtt: minél gyorsabb felemelkedést az egészségügy területén is. Szalay István Ököllel mért becsület A folyosókon csend. Mellet­tem a barna színű pádon asz- szonyok ülnek, hallgatnak, ítélethirdetésre várnak. A bí­róság zárt ajtók mögött ta­nácskozik. Az asszonyok cso­portjától távolabb három fia­talember álldogál; ketten a fal. nak támasztják a hátukat, a harmadik, odébb húzódva, a törött ablakon át mereven a szűk, sötét udvart bámulja. Erős, keménykötésű suhancok, arcuk gondterhelt, tűnődő. Vé. gig a folyosón, a tárgyalóter­mek előtt többen is várakoz­nak, férfiak, asszonyok, divatos és viseltes ruhákban — tarka kompánia. Azon tűnődöm: ugyan hányán pocsékolják itt most az idejüket, semmisége­kért, ezen a forró leheletű nyári déleiőttön; hányán van­nak, akik feleslegesen adtak munkát a mai napra a bíró­ságnak. Az asszonyokat beszó. lítják a barna pádról. Nem tart sokáig az ítélet kihirdetése, ne­gyedóra múlva veszekedve, méltatlankodva sietnek ki az épületből. A tárgyalóteremben fülledt a levegő. A bűntetőtanács el­nöke hóna alá fogja a vaskos aktákat, s leül hátul, a fal melletti padsorba. A pulpitus mögött, a hivatásos bíró székét egyik népi ülnök foglalja el. Idős, ősz hajú férfi. Belelapoz az új aktacsomóba: könnyű testi sértéses ügy. Nem nagy dolog, három suhanc összepo­fozkodott. Előkészítő ülés kö­vetkezik. A bíróság — tárgya­lást megelőzően — megkísérli a békítést. Beszólítják a három fiatal­embert. Megállnak középen, a vádlottak padja előtt. Azok ketten, akik a folyosó falát tá­masztották, előbb állnak, s mögöttük másfél lépéssel a harmadik. Csak ennyi az el­térés, a különbség a három ember között — az a másfél lépés... Kezüket összekulcsol, jók a hátuk mögött, ujjaikat szorongatják. Egyformán ide. gesek. Az ülnök-bíró hangja egy­szerű, közvetlen: — Nem lenne helyesebb, ha itt, a bíróság előtt kibékülné­nek? Az a „másfél lépés” en­gesztelhetetlen: — Engem ezek megütöt­tek. .. ! — Csak úgy. egyszerűen megütötték? Minden indok vagy előzmény nélkül?! — Igen... Unatkoztak és be. lém kötöttek! Az ülnök-bíró a két fiatal­emberre nézett: — Maguknak mi a vélemé­nyük erről? Tessék, mondják el, hogyan történt a dolog. — Bent ültünk a bisztró­ban, már megittuk a sörünket, s az üres poharak még ott vol­tak az asztalon — kezdte az egyik. — Mikor ő bejött, pá­linkát rendelt. Nekünk is. Ha már nem tudtok rendes embe­rek lenni, mondta, akkor lega­lább rendes embernek való italt igyatok... — Miért mondta, hogy ha már nem tudtok rendes em­berek lenni... ? — Ügy volt, hogy akkor nem dolgoztunk sehol. Otthagytuk az építőket, a kevés kereset miatt, de megfelelő helyet még nem találtunk. „Inkább munka után ténferegnétek, minthogy itt fényesítsétek a feneketeket!” Azt mondta... — Igen, azt mondtam. És azt is, hogy jöjjenek az állami gazdaságba, jól kereshetnek. Az orrukat húzogatták, finto­rogtak, hogy árad belőlem az istállószag, ők pedig abból nem kérnek, semmi pénzért. Dühös lettem: a munkától undorod­tok ti, nem a ganéjszagtól! Kilökdöstek az udvarra és ott nekem estek... — Megittuk a pálinkát, s ne­kem a fejembe szállt hamar. Bejött a- bisztróba egy kislány, akinek udvarolgatok, ő pedig tovább becsmérelt. Nem tűr­hettem, hogy a lány előtt mocskolja a becsületemet, s én is mondtam valami sértőt. Azt mondta, gyerünk ki az udvar­ra. intézzük el a dolgunkat egymás között. Mehetünk ket­ten is. mondta, úgyis csak fél­emberek vagyunk. Kimentünk az udvarra. Ö ütött először, én meg vissza. A becsületemért. Ennyi volt az egész... — Nem igy történt. Ügy igaz, ahogyan én elmondtam! Ki tud itt eligazodni? Kusza, összekevert história. Szavakkal csorbított becsület mindkét ol­dalon, amelyek ökleikkel pró­báltak „egyengetni”. — Akarják-e a békülést? — Mi nem haragszunk... — Azért béküljek, hogy a fo­lyosón a képembe röhögjenek. Ők ütnek, s a végén még ők nevessenek...?! x A folyosókon csend. S ezen a forró nyári délelőttön három- erős fiatalember vitatkozik a tárgyalóteremben. Dologidő­ben. Bumeráng-vádakat vág. dósnak egymás fejéhez, vitat­koznak, becsületüket keresve, áligazságokat kiabálva. Külön- külön nagyon rendes fia­talemberek, szavatartók, meg­bízhatók. Kívülről, külsejük­ben sem mutatnak semmi rendellenességet. Jólöltözöttek. Mégis, belülről, fejük tetején állva szemlélik a világot, ököl­lel mért becsület? Szesztől in­gerelt háborgás nem ran gosí í,- hat semmi tűlajdonságot. (patakyj Ahogyan v Az egerszalőki termelőszö­vetkezet női munkacsapata szocialista címért küzd. Vál­lalták a termelési tervek túl­teljesítését, a közös munka hathatós segítését — de válla­lási pontjaik között szerepel egymás kölcsönös segítése is. A vállalás e pontjának „gya­korlására” a napokban került sor. Angyal Györgyné, a bri­íllalták... gád egyik tagja beteg. Gond­ját növeli, hogy a háztáji szőlőt nincs aki rendben tart­sa. A brigád tagjai, maguk is családanyák, háziasszonyok, beteg társuk segítségére siet­tek. Ebédidő alatt — amíg a szövetkezet többi tagjai az árnyékban pihentek, bekapál­ták beteg társuk szőlejét. Ahogyan vállalták... ®«WSWÄXX>XXX>XXXXX\X\XXXXXV^*XVyXXVgX\VCgX^XXX>^XWCVSXO.XX\Xg>XX>X\\XXXV\XXVOX^>XXX'X>X'XXN>XXXX\XX\XXXXXVXVv-\XX\XXXXXX\*XXXXXXXXXXXX>XXXXXXX^XXXXXXNXXXXXX\XXXXXXXXXXX> SZABÓ LÁSZLÓ: Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelentse? A dolog most már nyilvánvaló: hírszer­zésre akarják felhasználni. Vé­giggondolta ismét az egészet; nem volt olyan buta, hogy ne tudott volna arra a következ­tetésre jutni, miért éppen a flotta érdekli annyira a japá­nokat ... Újságolvasó ember lévén, könnyen rájött, hiszen az újságok is nap mint nap megírták már ezekben a hetek­ben, hogy a japánok Indokí- nára kacsingatnak, távolabbi terveikben szerepel India, de egyelőre angol, francia és ame­rikai érdekekkel találják szem­közt magukat... Főleg az ame­rikaival ... A Csendes-óceán­nak ezt a térségét ugyanis az Egyesült Államok uralta ... Ez járt Blake fejében, s közben az is erősen csábította, hogy havonta ezer dollár ütné a markát. A hazafiúi érzések összecsaptak a pénz utáni só­várgással. Elvégre egyáltalán nem kis pénzről van szó, s ese­Részlct a szerzőnek a Zrínyi Kiadónál ősszel megjelenő könyvéből. 1966. július 15., péntek tenként még két-kétezer dol­lárt is kaphatna ... így dúlt benne a kétség, amikor másnap észrevette, hogy a japánok nagyon is ko­molyan veszik a dolgot, mert bárhová megy, valaki mindig követi. Hol egy japán, hol egy amerikai... Vagy mégsem amerikai? Véletlenül elkapott egy szót egyik követőjétől, amint a másik váltotta, s ek­kor hasított bele a felismerés, hogy az illető — német. Tehát a japánok és a néme­tek itt is összejátszanak ... Blake kétségtelenül nehéz helyzetbe került. Egy amatőr­nek és civilnek olyasmibe ke­veredni, amire a hivatásosak is évekig készülnek, tanulnak, nem volt túlságosan ajánlatos dolog még itt, az Egyesült Ál­lamokban sem. Ugyanis a vi­lágháború kitörésekor szigorí­tott törvényt hoztak a haza­árulás és a kémkedés megtor­lására. Azt persze Blake nem tudhatta, hogy ez a törvény önmagában vajmi keveset ért; éles harc folyt ugyanis a kém­elhárításban, a kulisszák mö­gött. Az FBI és az ONI, vagy­is a szövetségi elhárító és a tengerészeti hírszerző és elhá­rító hivatal között... Mint látni fogjuk, részben egy fatá­lis véletben, részben pedig ez a kulisszák mögött' harc volt az egyik eredője annak, hogy bár az amerikai elhárító szer­vek birtokában voftak egy olyan jelentésnek, amely utalt a bekövetkező Pearl Harbour-i támadásra, az óriási támasz­pont elleni támadás teljesen felkészületlenül és váratlanul érte az amerikai hadvezetősé­get... Blake úgy döntött, hogy érintkezésbe lép az ONl-val, még pedig úgy, hogy a japá­nok erről ne szerezhessenek tudomást. Ez viszont nem volt könnyű dolog. Követői rend­kívül kitartónak bizonyultak; semmiképpen nem tudta őket lerázni, legalábbis úgy, ahogy azt amatőr képzelete tolmá­csolta. Először a telefonra gondolt, de rövidesen felfedez­te, hogy egy diktafont rejtet­tek el lakása nappali szobá­jának karosszékében. El nem tudta képzelni, vajon a japá­nok hogyan jutottak be hoz­zá... A telefon tehát nem jö­hetett számításba, s ez még inkább rádöbbentette arra, hogy mennyire behálózták, s mennyire figyelik. Végképp eltökélte: megkeresi a tengeré­szeti elhárító szerveket. Kísérletezett azzal is, hogy bement egy átjáróházba, s az utca túloldalán próbált kijut­ni. Ám japán követője — aki éppen Blake-t figyelte — nem állt meg a kapu előtt, hanem utál . ment... Beugrott egy áruházba, hogy eltűnjön a for­gatagban. de így sem tudta le­rázni kísérőjét. Eközben érte Kono újabb te­lefonhívása ... — Találkoznunk kell... — mondta. — Hol és mikor? — Egy óra múlva, az utca­sarkon, kocsival várom ... Blake elment a találkozóra.. Kono felajánlotta, hogy ha egy héten belül Hawaiba utazik kétezerötszáz dollárt kap és minden kiadását fedezik. De hogy Blake lássa, ők nem ga­rasoskodnak, további ötezer dollárt ígért arra az esetre, ha átadja az információkat, amelyeket Campbelltől megsze­rez ... Az egykori izomember állta az alkut, s mindent megígért a japánnak. Most már azonban elkerül­hetetlennek látszott, hogy sür­gősen felvegye a kapcsolatot az ONI valamelyik tisztjével. Ép­pen az utcán sétált, nyomában nem is egy, hanem két kísé­rővel, amikor egy jó ötlete tá­madt. Bement az egyik mozi­ba. A japánok megtorpantak az ajtóban, nyilván azon tör­ték a fejüket: érdemes-e utána menni... Eközben Blake átvá­gott az előcsarnokon, s amikor látta, hogy követői nem men­tek utána, gyorsan megkeres­te az igazgatót, akinek rövi­den előadta helyzetét, s meg­kérte, hogy engedje ki egy ol­dalajtón. — De uram, ön viccel!? — kérdezte csodálkozva az igaz­gató, s Blake mintha azt olvas­ta volna le az arcáról, hogy tanácstalansága csupán akörül forog: mentőkocsival is be le­het-e szállítani egy ilyen őrül­tet, vagy kényszerzubbony is kell hozzá? De Blake-nek nem volt ide­je. Sürgette az igazgatót, aki végül is talán elhitte, amit honfi társa mondott és komó­tosan kinyitotta az egyik oldal­ajtót, amelyen kiengedte a ro­botemberek egykori királyát. Blake rohant a tengerészeti hivatalba, ahogy csak a lábai bírták. (Folytatása következik.) j Gondolatok a Heyes megyei régi párttagok és munkásmozgalmi emberek visszaemlékezéseinek összegyűjtéséről A legújabb kori történetírás fontos forrásai a visszaemléke­zések. A' visszaemlékezéseknek különös fontossága van a mun­kásmozgalom történetének fel­dolgozásakor is. Ez abból adó­dik, hogy a munkásmozgalom­ról viszonylag kevés dokumen­tum maradt fenn. Az írásos forrásokat tehát visszaemléke­zésekkel kell kiegészíteni, il­letve pótolni. Ezért válik fon­tossá, hogy összegyűjtsük a szá­zad eleji forradalmi mozgal­makban, az ellenforradalmi idő­szakban, a felszabadulás, vala­mint az azt kővető forradalmi korszak aktív részvevőinek visszaemlékezéseit. E munká­ban Heves megye élen jár. Hisz az egri Dobó István Vármú­zeum 1960 körül vidéki vi­szonylatban elsőnek kezdte meg ezt a munkát. A visszaemléke­zések és a munkásmozgalmi emlékek összegyűjtésében el­évülhetetlen érdemeket szerzett Daneza János, a Dobó István Vármúzeum legújabb kori gyűj­teményének gondozója. Ügy gondolom azonban, hogy ezt a munkát szervezettebbé kellene tennünk. A régi párttagok és munkásmozgalmi emberek Visz- szaemlékezéseinek összegyűjté­sét különösen indokolja az a tény, hogy közülük egyre töb­ben dőlnek ki az élők sorából, magukkal víve sok értékes, töb­bé már nem pótolható emlék­anyagot. Helyes lenne, hogy a megyei pártbizottság agitációs és művelődésügyi osztálya tá*- mogatásával alakuljon egy tár­sadalmi bizottság, amely meg­szervezné a megyei, régi párt­tagok és munkásmozgalmi em­berek visszaemlékezéseinek megíratását és összegyűjtését. E munkához, gondolom, nagy segítséget tudna adni a megyei pártbizottság régi munkásmoz­galmi emberekkel foglalkozó munkatársai is. A visszaemlékezések össze­gyűjtése alapja lehetne a me­gye nevezetesebb, régi párttag­jai és munkásmozgalmi embe­rei életrajzának megírásához. Természetesen a visszaemléke­zések mellett össze kellene gyűjteni a rájuk vonatkozó le­véltári anyagot is. Kívánatos volna az életrajzok megírása után azok gyűjteményes kiadá­sa. A kiadvány gondozója a me­gyei pártbizottság agitációs és művelődésügyi osztálya lehet­ne. E kiadványnak nemcsak tu­dományos értéke lenne, hanem a szocialista nevelést is szol­gálhatná. Az MSZMP ideoló­giai irányelvei szólnak az ifjú- ség nevelésének problémáiról^ megemlítik, hogy az ifjúság ne­velésében jobban fel kellene használni munkásmozgalmunk hagyományait. Nagyon helyes ez a követelmény. A fenti ki­advány megalkotása hasznosan segíthetné az ilyen irányú ne­velőmunkát megyei szinten. Hí kell érnünk megyénkben is azt. hogy legújabb kori történel­münk haladó hagyományai épp­úgy részévé váljanak ifjúsá­gunk műveltségének, cselekvési indítékainak, mint múltunk szabadságharcos hagyományai. Ez még ma nem mondható ej Iskoláinkban a régmúlt idők történelmének tárgyalása mel­lett még mindig nem szerepé kellő súllyal a legúiabbkor, ezen belül is a munkás- és kommunista mozgalom történe­te. Nagyon fontos szerintünk az egyes kiemelkedő személyeit életének megismerése. Az élet­rajz, a történelmi valóságot szubjektív elemeinél fogva kö­zelebb hozza az emberekhez, % tanulókhoz. Szűkebb hazánk ki­emelkedő alakjainak megisme­rése még tovább fokozhatja s§ nevelőhatást. Nem nehéz elképedni, hogy mennyit használhatunk a szo­cialista szellemű nevelésnek azzal, ha például Kolacskov- szky Lajos harcos életútját be­mutatnánk a tanulók előtt. Szecskó Károly Naponta több száz úttörő ellátásáról gondoskodnak a bélapátfalvi fmsz-nél A szilvásváradi, nagyvisnyói és bélapátfalvi úttörőtáborok minden évben benépesülnek a szünidő alatt. Az idén is ez tör­tént, s a bélapátfalvi földmű­vesszövetkezet igyekszik a leg­messzebbmenőkig gondoskodni az úttörőtáborok ellátásáról. Amennyiben több paradicsom és paprika áll rendelkezésre, még jobbá teszik á gyermekek ellátását, friss árukkal. Jelen­leg zöldfőzelékekből áll a tá­borok rendelkezésére megfeleli mennyiség. , k ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents