Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-14 / 165. szám
rr SIKFOKUT nem kilenc kilométer.. . r '▼ "T V T ▼ ▼ it m FUÜŰDN1 Tilos .«■áMMŰMCeJbCfe JH'M'MU. A tóMa „TILOS”-» jtetra*. tábla igazságát, mert ami a térbeli távolságot illeti, Síkfő- kut valóban ennyire van Egertől. Valójában? Noé, kétségkívül közelebb, mint akár néhány esztendővel ezelőtt is, de még mindig sokkal távolabb, mint lehetne, s mint szépsége, hangulata, környezete ezt indokolná. Aki külföldi vagy belföldi Egerbe jön, az aligha jut el Síkfőkútra, nem invitálja seniki és semmi, és legyünk őszinték, a táj szépségén kívül alig találna ott mást még most is. Pedig ez a kis tó, amely fél szemmel egy kanyargó völgyre tekint, s amelyet friss vizű forrás táplál, a három oldalról ráboruló erdős hegyoldalakkal bájos, romantikus, pihenő környezetet biztosít. És hogy így van, igazolja ezt: mind többen és többen keresik fel, annak ellenére, hogy propagandája jóformán semmi, hogy egy úttörőtábor és néhány kedélyes víkendház, valamint a néhány szobás turistaház képviseli itt a vendéglátást. molyán, tábla van: „Fürödni tilos és életveszélyes.” A tábla tövében, a síkfőkúti tóban nyüzsögnek tehát a fürdőzők, mert a víz jó, az idő pompás és ki tudna ellenállni e kettő incselkedésének. Hát most vagy tilos, vagy nem?! Ne legyen tilos, csak legyen tiszta és Amerre a kék autó jár... Amikor beszálltam a kék autóba, a két szolgálatos rendőr nem sok reménnyel kecsegtetett, mert tudták, hogy valami „krímit” keresek. — Nem most kellett volna — mondta Kovács József főtörzsőrmester, — hanem fizetésnapon. .. Vagy szombaton, vasár, nap. Akkor annyit talál, hogy regényt is írhat belőle. Nem hagytam magam lebeszélni. Arra gondoltam ugyanis, hogy a rendőrjárőr számára más jelenthet izgalmat, mint nekem. Igen, utólag ki is derült, hogy jól számítottam, ök „csak” a munkájukat végezték, én viszont egyszerre sok mindenhez jutottam. ... és az URH-kocsi, a kék autó elindult ellenőrző útjára, míg a város 99 százaléka békés tevékenységbe feledkezett. Az egy százalékért viszont egyesek nem adnának sokat — S többek között — ezért is van szükség a rendőrségre. Kocsmafalon innen és túl A felnémeti 23-as számú italbolt falához támasztva kerékpárok búslakodtak. A rendőr szakavatott szemének elég volt egy pillantást vetni ezekre a járművekre, már hívta is ki a tulajdonosokat. — Ezen nincs lámpa és prizma. .. azon meg hiányzik a 20 centis fehér festés a hatsó sár- hányóról __és hol a névtábla? Ne héz az ilyen kérdésre felelni. Az előírásokat betartani könnyebb ennél, de vannak, akik ráérnek. Aztán most itt a baj, helyszíni bírságolás formájában. Bent a kocsmában pedig érdekes dolgot tudtam meg. Soha sem gondoltam rá, hogy a rendőri ellenőrzés tárgyát képezik a következők: tisztaság, poharak állapota, pontos mérés, használt poharak alapos kimosása... Az ellenőrzés gondos volt, annyira, hoey a takarítónő mindjárt seprűt is ragadott, a törött és repedt poharakat „kivonták a forgalomból” (feltehetően nemcsak az ellenőrzés idejére!), s az aznap délután egyetlen ittas embere sürgősen kilavirozott a helyiségből. .. A kék autó folytathatja ellenőrző útját. Egyenesen a Szép- asszonyvölgybe mentünk, ahol ebben az időben csupán négy busz tartózkodott, a csárdában pedig német népdalokat énekelve a drezdai városi tanács dolgozói mulatták. Itt az ellenőrzés nem talált szabályellenest, de annál többet feljebb, a Dobó Tsz borkóstolójánál, ahol néhány muzsikus és másfél ittas egyén tartózkodott. Másfél, mert csak az egyik volt teljesen részeg — már így érkezett a borkóstolóba, a másik aránylag józan volt, így ő kérte ki a három deci bort barátjának is. F. S., a „jőlelkű” A „fteresked elem” képviselője. gondozott a víz, amelyről ezt nem lehet elmondaná, sőt — Kora reggeltől késő estig pezseg azért itt az élet és még ebben a nem „propagált” állapotában is megérdemelne valamiféle szervezett, nyári ellátást. Nem éppen biztató, hogy a gyümölcs- és zőldség- kereskedelmet Magyar néni képviselte csak, kis hátijában egy kevéske barackkal rándult át a nem messzi NoszvajróL Szó sincs arról, hogy milliós beruházásokról ábrándozzék az ember, arra itt nincs is szükség. Egy kis rend, tisztaság, higiénia, egy gyümölcsvagy zöldséges stand, valamiféle bővítése a turistaháznak (érdekes: az egri ember is csak Budapesten keresztül kaphat itt helyet!?), s ezek után figyelembe venni a megyébe látogató turisták programjában — egyelőre és talán még sokáig is ennyit kellene gondolni Síkfőkútra. Ennyit, hogy valóban kilenc kilométerre legyen Egertől, mint a tábla mutatja, és ne A tábla azt mutatja, hogy A tó partján, fára szögezve, több éves távolságban, mint Egertől Síkfőkút 9 kilométer, kissé elrejtve is a lomboktól, ahogy az élet! Semmi okom kétségbevonni a hogy azért senki se vegye ko- Kép és szöveg: Gyurkó Géza — iiiiiiiim« i iui i ■■ mi .............. i himiiiiiii im—mii ■ rum iwiwf A víz azonban zöld utat mutat. Színében nemcsak a naplény a ludas... Na, és ha nem leszünk világbajnokok? Nevetséges. Nem mi lőttük fel az első Mars-rakétát, és kibírtuk.., Ha jól emlékszem, nem mi fedeztük fel Amerikát, bár sokak itthon azért felfedeztek maguknak egy kis Amerikát, de ezt is kibírtuk. Sőt, esküdni merek rá, hogy a filmet sem mi találtuk fel és a gyeplabda-világbajnokságokon sem szerepeltünk még soha az elsők között. És nem kibírtuk? Ultiban és evésben verhetetlenek vagyunk, szívünket ez a tény bőven melegítheti, miért pont ezt a világbajnokságot kelljen nekünk megnyerni. Na és, ha nem leszünk világbajnokok? Nem kibírjuk? Hát milyen régen kibírjukt (-ó) SZABÓ LÁSZLÓ: Végül megérkeztek a bútorkereskedéshez. Kono már ott állt az ajtóban. Hirtelen körülnézett, majd egyetlen lendülettel beült a kocsiba. A Ford ismét elindult. Mind a két japán hallgatott. Körülbelül egy fél óra hosszat ko- csikáztak, majd egy mellékutcában megálltak, s ekkor Kono megszólalt: — Előttünk áll az a másik kocsi. Jöjjön, abba kell átszáll nunk. Készlet a szerzőnek a Zrínyi Kiadónál ősszel megjelenő könyvéből. M66. július 11., csütörtök Amikor átszálltak, a volánnál ülő japán bemutatkozott. — Yamamoto — mondta. A kocsi elindult. Megint csak csend ült hármójuk közé, mintha valamennyien a gondolataikba mélyedtek volna. Blake nem merte megtörni a csendet. Blake félni kezdett. Csak amikor kiértek a hollywoodi dombok közé, akkor szólalt meg a gépkocsit vezető japán: — Engem érdekelnek az ön tervei, hogy vissza akar kerülni a flottához ... — De én csak vicceltem ... — próbálta Blake elvágni a további ajánlatok lehetőségét... — Ne komolytalankodjék ... Mondjon el mindent Jimmie Campbellről. Mindent, amit tud — mondta jelentőségteljesen Yamamoto. — Tulajdonképpen kicsoda ön, s hogy képzeli, hogy én a flotta egy hivatásos tisztjéről felvilágosításokat adjak? Az ilyesmit a törvény bünteti... — Ugyan mái-, ne legyen nevetséges... Hallgassa csak... Valami kattant, s Blake a következő pillanatban felismerte a saját hangját. Szó szerint az a beszélgetés hangzott el, amelyet Konóval korábban folytatott, s amely elsősorban arra irányult, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból, s megtudja a zömök kis japántól, tulajdonképpen mik a tervei és céljai. De eközben a magnetofon néhány olyan mondatot is felvett Blake szájából, ami illetékesek kezében kissé kellemetlen színbe hozhatta volna az amerikait. Blake úgy tett, mintha figyelmesen hallgatná a magnetofont. Ám eközben azon törte a fejét, vajon mit feleljen most? Mondja meg, bogy az egész Campbel lhistóriát ő találta ki? Hogy ilyen nevű ismerőse nincs is? Hogy vannak barátai a flottánál, de nem a Pennsylvánián? Hogy azért tudott a Pennsylvania hawaii tartózkodásáról beszélni, mert volt flottatársai mesélték neki: kikötés közben Honoluluban látták a zászlóshajót? Ha mindezt elárulja, akkor végképp nem tudja leleplezni Konót és társát, aki minden jel szerint főnök lehetett, vagyis magasabb rangú. Már pedig most már egyre világosabb — hiszen zsarolni akarják —, hogy kémkedés áll a háttérben. Plátha még azt is tudja, hogy a japán hírszerző szolgálat tisztjei százszámra költöztek át egy-két évvel előbb az Egyesült Államok területére, ahol különböző, jelképes üzleti vállalkozásokba kezdtek, vagy éppenséggel egyszerű „halászként” tengették az életüket a tengerparton, s azóta egyre-másra keresik a kapcsolatokat a flottához. .. Különösen a csendes-óceáni partrészeken... Blake tulajdonképpen azért érezte magát kutyaszorítóban, mert sejtette, mibe keveredett. Ez esetben viszont az egészet már előzőleg meg kellett volna beszélni az ONI-val, a flotta hírszerző és elhárító szolgálatával. Mégis úgy döntött, hogy tovább folytatja a játékot... — Hát rendben... — sóhajtott egy nagyot. — És mit kapok ezért? Nem szeretem a bizonytalant... Tudni akarok előre mindent... És azt is, hogy nekem mit kell tennem... — mondta kissé akadozva, nehézkesen, s közben kinézett az autó ablakán. Odakinn zöl- deltek a fák, a korai nyár pompás zöldbe borította a hollywoodi dombokat. — Hogy mit kell tennie, azt mi majd pontosan megmondjuk ... — felelte Yamamoto. — Havi ezer dollár, és minden akció után két-két ezer... Rendben? — Rendben van — egyezett bele Blake. Ekkor szólalt meg hosszú idő után először Kono, Chaplin volt komornyikja. — Hajlandó lenne Honoluluba utazni? — Ha jól megfizetik!? — Az anyagi részét már mondtam, a végrehajtás Mr. Kono dolga. Az ön feladata az lesz, hogy Honoluluba utazzék és beszélje rá Campbellt, adjon bizonyos információkat... — Mik lennének ezek? — Indulás előtt, időben meg fogja tudni. Akkor hát megegyeztünk? ... Igaz?... A kocsi visszahajtott a városba, s amikor Blake kiszállt és elbúcsúzott Konótól, a volt komornyik barátságosan meg- vereg'ette a vállát: — Rövidesen értesítlek, Al... — tegezte le váratlanul Bla- ke-et. (Folytatása következik) barát, természetesen szabálytalanságot követett el, s ezért feljelentik. Kihűlt családi tűzhelyek... A jelző hang felbúgott az URH készülékében: — Központ... A Z. utcában. .. családi botrány... A történet kezdete röviden: a nagykorú, érettségizett lány együtt volt a fiúval, akihez nemsokára férjhez megy. Éjfélig kimaradt, s másnap reggel még az ágyban a szülei jól elverték. Együttes erővel és körültekintő alapossággal. A lány elmenekült otthonról és nem mer hazamenni. A fiúval a rendőrség védelmét kérik, a túlságosan is jóindulatú szüli» beavatkozás ellen — Már beesteledett, amikor a helyszínre értünk. A ház a város peremén áll. A!z utcákon akkor gyújtották fel a villanyt, de bent, a konyhában, sötét volt. A két ember: az apa és anya itt ültek. Az apa részeg, az anya idegességében alig tud beszélni. — Az a fiú nem hozzávaló. Nem engedem!... Igen, az én lányom érettségizett, most meg tönkreteszik... — A szocializmus — keresi az italtól széthulló gondolatait az apa — sok mindent biztosított ... a fiataloknak ... a szabad szerei ... met... De — s nagyot csap az asztalra — aztat miért nem... hogy az apa is beleszólhasson, ha jónak látja?!--. — Az önök lánya nagykorú — mondja csendesen a rendőr. — Joga van kézbe venni a saját életét. — Addig nem, amíg itt van! ...S addig verem... A rábeszélés talán segített valamit. Ne tegyék ellenségükké a lányukat. A rendőrség ebbe nem szólhat bele, csak abba, ha verekedés van. A szülők megígérték, többé nem verik meg a lányt... Most már az események gye«, san követték egymást, mert este volt és sötétség — ami sötét dolgokat szül. A központ a Görög utcába irányította a kék autót. Mi történt? A részegen hazatérő férj botrányosan viselkedett, tört-zúzott, és általában mindent elkövetett, amit a gyakran italozó férjek elkövetnek. Amikor a járőr odaért, már csend volt. N. M. aludt. A felesége jókora vérfolttal az arcán jött át a szomszédból A' kapu kitörve, a szobaajtó üvege szintén, körben, szanaszét üvegcserepek... — A „barátainál” veit — panaszkodott az asszony. — Ittak, Józanul áldott jó ember, de ha berúg... Belekötött a két lányába, ordítozott, tört, zúzott: mindent. Mondtam, hogy feküdjön le... Akkor ütött meg. — Ki telefonált a rendőrségnek? Kiderült, hogy a szomszédok valamelyike. Nem látta, nem hallotta senki? S ekkor a legfurcsább dolog történt! Amikor a kék autó megérkezett, még mindig sokan álltak az utcán, s a lezajlott botrányt tárgyalták. Később eltűntek ... És senki sem vállalta a tanúskodást. Igen; senki! Pedig látták, ott voltak, a nagy zajra, csörömpölésre és kiabálásra kifutottak, valaki közülük telefonált is a rendőrségre. De nem mert (?) tanúskodni senki. Aznap a két szolgálatos rendőr ezzel befejezte szolgálatát. — Ma nem volt olyan sok bej — mondta a volánnál ülő Kovács főtörzsőrmester, és én csodálkoztam ezen, mert már ennyit is egyszerre kicsit soknak találtam. A közlekedés szabályainak megsértése, ittas kiszolgálás, közbetrányokosgis^ családi viszály ... S rendet teremtem az emberek között — az ember érdekében. Ká*m Gábor
