Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-12 / 163. szám
Látszatra plusz, valóságban: mínusz! A termékek önköltsége sokféle tényezőből tevődik össze, éppen ezért e költségek csökkentése elképzelhetetlen a termelés valamennyi részterületének — a gyártásszervezéstől a műszaki fejlesztésig, a technológiák korszerűsítéséig — fejlődése nélkül. Mégis, hosz- szú időn át az önköltségcsökkentési törekvésekben a sokféle tényezőből alig néhány dominált. .Nemegyszer az önköltségcsökkentés — legdrágább útját járták egyes üzemeinkben. ipari vállalatunknál: az ésszerűtlen — mert minőség- romlást okozó — anyag-„kispó- rolást”, a tartósság rovására menő művelet-összevonásokat, kikészítési eljárások elhagyását, s így tovább. Látszatra jól dolgozott az üzem: önköltsége csökkent, termékeihez kevesebb anyagot használt, a gyártási idő rövidebb lett. Va- 'ójában azonban rosszabb minőségű, kevésbé tartás, a célnak nem megfelelő termékeket bocsátott ki, s ennek árát legtöbbször nem ő, hanem — a fogyasztó fizette meg! Joggal bosszankodtunk: 5—6 centivel rövidebb az ing ujja a keleténél; kilógunk a paplan alól, holott termetünk nem változott, csak éppen a paplan lett rövidebb: szekrényünkben csak oldalt fordítva férnek el akasztójukon a ruhák, mert aZ anyagtakarékosság a belmére- tet abnormálisra szűkítette, kávéfőzőnk felső szitáját elgörbíti a gőz, mert a kelleténél •vékonyabb lemezből készítették — világos, hogy ilyen önköltségcsökkentésből nem kér senki! Termelők és fogyasztók egyaránt vallják: lehetséges és szükséges a termelési költségek. a termékek önköltségének csökkentése. Ámde egyáltalán nem mindegy, hogyan történik ez! Egyik alkatrészgyártó üzemünkben a technológusok egy csoportja színesfémeket helyettesítő műanyagok bevezetését javasolta. Tetszetős javaslat volt, alkalmazásával mintegy tíz százalékkal csökkentek volna az adott gyártmány költségei, s ez — éves viszony? latban — hatszázezer forint megtakarítását tette volna lehetővé. A javaslatot — szerencsére — alaposan ellenőrizték: kiderült, a tervezett műanyagok helyettesítik ugyan az addig használt bronzot és sárgarezet. olcsóbbak is azoknál, de az alkatrész a korábbi igénybevételi idő félénél már tönkremegy. A javaslat konkrét mag- vát elvetették, de nem magát a gondolatot! Kutatni kezdték, milyen anyagok felelnének meg a követelményeknek? Végül olyan műanyagok felhasználása mellett döntöttek, melyek ára ugyan azonos a színesfémekével, de a velük készült alkatrészek tartóssága a korábbi kétszerese! Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy az önköltségcsökkentés e két útja közül melyik vezet a valódi célhoz. Az alaposság és a körültekintés. a reális gazdaságossági számítások — melyek a gyárkapun kívüli összefüggéseket is „bekalkulálják” — nélkülözhetetlen feltételei az önköltség- csökkentésnek. Ha hiányoznak — márpedig sokszor megfeledkeznek róluk — kellemetlen meglepetések érhetik mind a gyárat, mind a népgazdaságot. Ennyire szerteágazóak a látszatra egyszerű tények. A helytelen módszerek — melyele homlokegyenest ellenkeznek a párt gazdaságpolitikájával — még ma is megtalálhatók egyes üzemeinkben. Kiindulópontja a mindenároni eredmányhajszo- lás, a sokat emlegetett, de kevésbé alkalmazott népgazdasági szemlélet hiánya, s következménye a fogyasztók félrevezetése, a gyártó cég becsültének rohamos csökkenése. Az önköltség csökkentésének — mint minden más gazdasági feladatunknak — megvannak a reális lehetőségei: a forgácsolásnál. a blokkszerszámok alkalmazása éppúgy szerepet kaphat ebben, mint a célgépek, félautomaták munkába állítása, a részfolyamatok kisgépesí- tése. Helyes és szükséges az anyagkihozatali normák szemmel tartása is, de nem úgy — mint azt példáink is mutatták —, hogy gyengébb minőségű anyaggal cserélik fel a jót, hanem az optimális lehetőségek megkeresésével, így például azzal, hogy már az öntödében tetten érik a pazarlást — a szükségesnél jóval nagyobb „ráhagyásokat” — s nem eső után köpönyegként, a forgácsolóműhelyben. Gyakran előfordul, hogy az új, korszerű termék előállítása lényegesen többe kerül elődeinél, de végeredményben mégis ezt kell választani akkor, ha minőségében jobb, az igényeket tökéletesebben kielégítő gyártmányról van szó. Az új gazdasági mechanizmus ezt hangsúlyozza, s a hétköznapok nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy nem mindig az a drága, amiért többet kell fizetni. Nem lenne hiábavaló tehát üzemeinkben is számot vetni azzal: hol kell száműzniök a látszatot, hogy helyébe a valós. megalapozott eredmények kerüljenek. És ha a számvetés megtörtént, ha a látszat plusz valójában mínusz eredőit feltárták, akkor ez egyben programja is a — cselekvésnek! (m) Javul a gumiabroncs-ellátás Államló ügyelet uz AGIiOKER-nét Az aratás, a betakarítás és az azt követő talajmunkák a mezőgazdaság csúcsidényét jelentik. Nagyon fontos ebben az időszakban, hogy a gépek folyamatosan dolgozzanak, ne kelljen állniuk alkatrészhiány miatt. Milyen az idén az alkatrész- ellátás, hogyan tudják kielégíteni a mezőgazdasági nagyüzemek igényeit — erről érdeklődtünk Joó Imrétől, az AG- ROKER Heves megyei igazgatójától. — Elmondhatom, hogy a tavalyihoz képest jobb az alkatrészellátás, viszont még most sem tökéletes. Egyes alkatrészek országosan hiánycikként jelentkeznek, s érthető, hogy megyénkben sincs kellő meny- nyiség belőlük. Az igények kielégítési szintje mintegy 87— 90 százalékos. Késxiil Magyarország új térképe — Azt hiszem, elmondhatom, hogy a megyében arató 261 kombájn közül azért nem kell egynek sem állnia alkatrész- hiány mialt. Ha valami probléma adódik, úgy központi készletből, a legrövidebb időn belül biztosítjuk a hiányzó alkatrészt. Mindent. megteszünk azért, hogy az aratás zavartalanul mehessen. Jelenleg ez a legfontosabb feladatunk. — Mi a legégetőbb probléma? — Az elmúlt évekhez hasonlóan a gumiabroncsok hiánya. Jelenleg is igen sok erőgép áll. mert nincs gumiabroncs. Az igényeket egyelőre távolról sem tudjuk kielégíteni. — Lesz-e valami megoldás a későbbiekben? — Országos intézkedést várunk az ellátás megjavításával kapcsolatban. Terven felül is várunk gumiabroncsokat, s ha az igényelt mennyiséget megkapjuk. akkor jelentősen javul a helyzet. Égetően kellenének a gumiabroncsok, mert az aratás, betakarítás után megkezdődnek a mélyszántások. Természetesen a szállítási munkáknál, a pótkocsikhoz is keli az abroncs. — Más hiánycikkek? — A komplett sebességválró, csigaház, kuplung-tárcsa, csil- lagkerék. láncfeszítő tengely, mind hiánycikk. Baj van az akkumulátorokkal is, belőlük sincs elég. — Milyen intézkedéseket tettek, hogy a hiányzó alkatrészeket gyorsan megkaphassák a gazdaságok? — Az elmúlt évhez hasonlóan ismét megszerveztük az ügyeletet. Mindennap reggel hét órától öt óráig, sőt vasárnap délelőtt is ügyeletet tartunk. Azonnal kiadjuk a szűk,- séges alkatrészt, vagy ha nálunk nincs, akkor a központi készletből kérünk. — Frdeményes-e az ügyeiét? — Természetesen. Gyakran igénybe veszik a lermelőszi- vetkezetek és a gépjavító állomások is. Szinte nem tudna!? olyan időpontban jönni. hosv ki ne szolgálnánk őket. Ennyivel mi is hozzájárulunk a me- zőea^dasáei munkák mielőbbi befejezőéhez. a eÄ~ek folyamatos üzemeltetéséhez. K. L DÍKISS JÁNOS • Sokan nem tudják, hogy Magyarország legutolsó térképei, ami ma is használatos, 18S6-ban készítették el, amelyet azóta újra nem rajzoltak, csak módosították. Most a Kartográfiai Vállalat egy új tízezres térképet készít Magyarországról. A tervek szerint 1972-ben készül majd el az igen részletes térkép. Képünkön Somogyvári B. György feleségével a '-ömlői határt térképezi. L . (Fotó Kiss Béla) Egyik este — helyesebben: éjszaka volt az már — a népleien mellékutcában egy pénztárcát találtam. Először, ahogy véletlenül megpillantottam a járdán, szíven ütött a gondolat, hogy íme. most rajtam a sor, következik a próbatétel: ki kell állnom a talált pénz csábítását. Sehol senki, az utcán egy lélek sem járt. s a pénztárca ott hever a lábamnál. Először történt hogy ilyent- találtam. Természetesen beszolgáltatom — jutott eszembe mindjárt. Amikor azonban felemeltem a pénztárcát azonnal tudtam, hogy a nagy kísértés ezúttal ismét elmarad. Sovány, nagyon soványka volt a tárca, a villany alatt jól megnézegettem, mielőtt még kinyitottam volna; ez bizony nem a sohasem látott nagy pénz. Summás ősz- szeg bele se férne, de meg különben is, ilyen kopott, gyenge bőrrel hogyan lehetne kövér erszény? Munkaruhában, boltban vásárolt öltönyben bújkált ez mostanáig, amíg, ki tudja, müven okból. vé"ül ide került Ö i ej- - -T ” Csakugyan nem találtam a tárcában pénzt, még egy sze- rencsefillért sem. Mintha kifosztották volna. Már-már eldobtam. hogy ugyan kinek segíthetnék vele, ha beszolgáltatnám a hitvány bugyellárist, aztán mégis meggondoltam: túrkálni kezdtem benne. A gondosan elrakott villamos- és autóbuszjegyék azt sejtették, hogy valamiféle vállalati ember lehet, aki a tárcát elhagyta; bizonyára elszámolhatja az utazási költségeit, azért őrizte meg a jegyeket. Aztán két fényképre akadtam, igazolványba szánt igénytelen fotók voltak — fiatal lányarcok. Az egyiknek ez állt a hátlapján: ..Megismerkedésünk emlékére.” A másik lány — tornyos frizurás. vastag ajkú szépség — bővebb szöveget írt a képmása mögé, valami olyasmit, hogy szeretné. ha 20 év múlva is úgy szeretnék. mint most. Tehát szoknyabolond a tárca tulajdonosa; szédelgő hajlam — gondoltam, majd egy összehajtogatott kis papírt húztam elő. A cédulát az OTP adta ki annak igazolásául, hogy az illetőnek 1011 forintja volt a bankban, ehhez járult 36 forint kamat — kifizettek összesen 1047 forintot. Hol lehet a pénz? Összefogtam a két lány fényképét. mint a kártyát szokás; lányok, lányok, ma éjszaka alighanem megcsaltak benneteket. A férfi — egy annyi és annyi férfi közül; szóval, aki ezt a kis pénztárcát így elkop- tetta — kiváltotta a nérzt a takarékból Az ügyes -bajos dolgait már elintézte, bőségesen megebédelt; az ebéd előtt stampedlit ivott, utána nagy- fröccsöt. Először egyet, aztán még egyet. A presszóban félde- cizett, s három, vagy négy konyak után küldött egy fél gint a szomszéd asztalhoz, ahonnét egy lány bámult rá, csak egyedül őrá. Gin, konyak ... egy kör, két kör... A tárca ■ tartalma apadt. Tovább nem jutottam... Végül a kis bu- gyelláris kikerült a járdára* üresen... Ez az utóbbi lány nem hagyott fényképet, aki utoljára látta a tárcát, amikor még pénz is volt benne. Persze, az te lehet, hogy nem lány került a férfi közelébe, hanem cimborákkal ivott. Elment a pénz egy fillérig, s amikor végül a mellékutcában, dülöngélve a villamosra való után kutatott, kirántotta a kis kopott tárcát a zsebéből, s ott maradt mögötte a járdán. Ki tudja? Talán valahol egy asszony tördeli a kezét, az ember meg csak morog, fel se néz, keresi a pénztárcáját. Ezt. amit én megtalálta!«, odaadtam a rendőrnek... vizsgálati formák szerint a va. sasszakmára egy lányt találtak leginkább alkalmasnak. HÁNYSZOR MEGESIK, hogy egyik-másik fiatal csak hallomás, vagy divat szerint választ szakmát. Milyen jó ha valaki tanácsot és véleményt mond. hogy jól választott-e. De laboratóriumi vizsgálatok megbízható választ adnak? Igen, az esetek többsége ezt igazolja. Végleges választ csak jövőre adhat a pszichológus, addig ellenőrző vizsgálatokat végeznek, az alkalmassági vizsgálatokat a gyakorlattal ellenőrzik. Heves megyében új szakma a félvezetőgyártás. Főleg nőket alkalmaznak a pipishegyi gyár. ban. Jó megfigyelőkészséget és nagy kézügyességet igényel ez a munka. Minden jelentkezőt megvizsgálnak a munkalélektani laboratóriumban. Akit a laboratórium nem talál alkalmasnak, azt fel sem veszik, mert nem akarják, hogy a drá_ ga anyagból selejtet gyártsanak. Viszont akiket az előzetes vizsgálatok alkalmasnak minősítettek, azok 99 százalékban beválnak. A laboratóriumi vizsgálatok vitathatatlan előnye, hogy a műszerek akkor is tárgyilagosak, ha szép. ha csúnya, ha fiatalról, vagy idősebb nőről van szó. A munkások testi épsége és sokszor a vezetők prémiuma függ attól, hogy mennyi baleset történik a gyárban. Ki okozhat balesetet, kit fenyeget veszély? Erre a kérdésre is vá. laszt próbál adni a munkalélektani kutatás. Figyelemre méltó eredményeket értek el. A külföldi kutatások és a koHevesi villanyi Borsodban, a Sajóbábonvi Vegyiműveknél is vállalt munkát a Heves megyei Tanácsi Villanyszerelő Vállalat: dolgozói május közepén mintegy 2,5 millió forintos rendelés megvalósításához fogtak. A meglehetősen nehéz, dombokkal és erdőkkel tarkított terepen jól halad a munka: a vegyiművek beruházási, illetve anyaggazdálkodási osztálya, valamint a villanyszerelők között kötött szocialista szerződés nagy hatással van a távvezeték-építésre. A sajóbábonyiak igyekeznek minden esetleges akadályt elhárítani a szerelők elől, elfekvő készletükből pó- j tolják az építőknél, hiányzó ; legsürgősebb anyagokat, alkatrészeket, állandó figyelemmel kísérik a munkát, menet közben nyújtják a szükséges segítséget. A gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat módosította rábbi gyöngyösi vizsgálatok igazolják, hogy vannak balese. ti hajlammal rendelkező személyek. a különféle vizsgálatokkal ezeíket felkutatják, ezek. re hívják fel a figyelmet. így az üzem vezetői fokozott mértékben ellenőrizhetik a murW kát. A megelőzésnek, a tudatos ellenőrzésnek, a tudomány és a gyakorlat összefogásának köszönhető, hogy az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában az utóbbi két fél évben 30—30 százalékkal csökkent a balesetek száma. MA MÁR ELMONDHATJUK, hogy a gyöngyösi munka- lélektani laboratórium kellő műszerekkel, felszereléssel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik. Vajon csak a3 Egyesült Izzóban hasznosíthatják a vizsgálatok eredményeit? Nem. Felmerült a gondola^ hogy a Mátrai Fémművek egyik gyáregységét bővítik Feltétlenül szükséges, hogy a fény-, a zaj- és a hőhatásokat is kellően mérlegeljék. Vagyis korszerű, jó munkafeltételekre van szükség nemcsak technológiai, hanem emberi szempontból is. A Finomszerelvénygyár- ban speciális műszaki feladatokra több embert kell kiválasztani. Egyrészt a dolgozók egészségvédelme, másrészt a termelékenység fokozása egyre nagyobb követelmények elé állítja a beosztottakat és a vezetőijét is. Éppen azért az igényes vezetés nem szalaszthatja el azokat a lehetőségeket, amelyeket a tudomány és a kutatómunka kínál. Dr. Fazekas László izerelők sikere az eredetileg jelzett határidőket, a tervezettnél korábban szállítja a szükséges távvezetéktartó oszlopokat, s az Egri Gépjavító Állomástól kölcsönkapott lánctalpas vezetője is úgy dolgozik nap nap utáríj mintha állandóan a villany- szerelők közé tartozna. — Egy idő óta újabb segítőtársak is akadtak az egri gimnazisták személyében, akik — mint évek óta — az idei nyáron is a Heves megyei Tanácsi Villanyszerelő Vállalatnál ütötték fel sátrukat, itt töltik a szünidei pénzkereső heteket. A közös összefogás eredményeként máris befejezték a vállalt munkának mintegy harmadrészét, s így megvan a remény arra, hogy a Heves megyei villanyszerelők elismerést szereznek Borsodban is: az egyébként jövő év májusának végére tervezett határidőnél jóval hamarabb elvégzik majd feladatukat. f—ni) HÁROM ÉVE MŰKÖDIK a Magyar Tudományos Akadémia és az Egyesült Izzó Villamossági RT. Félvezető és Gépgyár munkalélektani laboratóriuma a pipishegyi gyárban. Két pszichológus, laboránsok és műszerészek, összesen nyolc ember, gépekkel és mérőműszerekkel felszerelve. Milyen kapcsolat alakult ki a termelés és a laboratórium munkája kö. zött, milyen gyakorlati eredményeket tud felmutatni a pszichológus? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Kiss Györgyöt, a gyöngyösi munkalélektani laboratórium vezetőjét. Az országban először Gyöngyösön vezették be azt a gyakorlatot, hogy a vasasszakmára jelentkező fiatalokat tudomá. nyos módszerekkel megvizsgálják. Megfigyelésekkel és mérésekkel állapítják meg. hogy ki, milyen mértékben alkalmas a választott szakmára. Műszerek, kel és gondos vizsgálatokkal határozzák meg. hogy a jelentkező fiatalnak jó-e a szeme, elegendő műszaki térszemlélettel és érzékkel rendelkezik-e? Vajon lassú, vagy elég gyors-e a reakció ideje? Az idei vizsgálatok eredménye az, hogy 200 jelentkezőből húsznak nem javasolták a vasasszakmát. Viszont érdekes, hogy az azonos Ki alkalma» a vasas szakmára? - Kit fenyeget baleset? Mit mond a pszichológus? Csak az Egyesült Izzóban?