Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

Versenyben az időjárással Tarnazsadányban A naptár júliust mutat ,de a nyárnak híre, hamva nincs. Sok az eső, lehűlt a levegő, a piacokon primőrnek számíta­nak azok a zöldség- és gyü­mölcsfélék, amelyekből más­kor a konzervgyárnak szállí­tottak vagonokkal. A mezőgazdasági üzemek­ben az amúgyis nehéz nyári munkáit megsokszorozódtak. Aratni kell az érett kalászo­kat, a többi termény is be­érett, gondoskodni kell a be­takarításról, ugyanakkor az eső meggyorsította a gyomok fejlődését is, kapálni kell. Minden egyes emberre száz féle tennivaló jut. Ilyen nehéz körülmények között is jó eredményeket ér­nek el, jól bírják a versenyt ez időjárással a tarnazsadányi Egyetértés Termelőszövetkezet tagjai. Amikor felkerestük a szövetkezetét, arra is választ vártunk, hogy a tavasszal szer­vezett kongresszusi verseny kezdeményezői mit tettek ed­dig a sikerért? Tíz féle munka egy időben Tóth László termelőszövetke­zeti elnök hosszan sorolja a feladatokat. — Legfontosabb a® aratás. 1200 holdat kell learatni. Hoz­záláttunk a magtisztításhoz és szállítjuk az árpát Ludasra, a takarmánykeverőnek, A kom­bájn után munkába állítottuk a szalmalehúzókat, közvetlen a nyomukban már szántanak és az elkészült magágyba ve­tünk céklát és zöldbabot Be­fejeztük a lucerna és a vörös- here második kaszálását & most még a vöröshere behor- dása van hátra. A zöldbabot, őszi káposztát és a később ve­tett kukoricát kapálni kell. A kertészetben napi száz mázsa árut szedünk, csomagolunk. Sokáig tartana, míg a sür­gős tennivalókat hiánytalanul felsorolnánk. Az eredménye­ket néztük inkább, amelyekre büszkék lehetnek, mert a he­vesi járásban kevesen bírják fgy a versenyt, mint a tama- zsadányiak. Vasárnap is aratnak — Hat kombájn arat, bizto­sítani tudtuk a megfelelő ki­szolgálást, így a száraz na­pokon fennakadás nélkül fo­lyik ez a munka. 250 hold őszi árpánkat learattunk, és hozzá­látunk a búza aratásához. Va­sárnap is aratunk. Az a ta­pasztalatunk, hogy szakaszo­san érik a gabona, nem lesz veszteségünk a túlérés miatt. A termés jó, őszi árpából 16 mázsát mértünk holdanként. Harminc vagonnal már el is szállítottunk belőle Ludasra. Jó termésünk volt a takarmá­nyokból is. A lucerna 13, a vöröshere 10 mázsát adott hol­danként. Egy-két nap és vég­zünk a behordással. Másodve­tésként 10 hold céklát, 15 hold zöldbabot vetettünk. A kerté­szetben naponta 20 mázsa pa­radicsomot, 30 étkezési ká­posztát, 30 zöldbabot és 4—5 mázsa uborkát szednek az asszonyok. A növényápolással időarányosan haladunk. — A sok munka ellenére az őszi vetőmagnak valót már tisztítjuk és úgy tároljuk. Megfelelő helyet biztosítottunk a gépeknek. Üzemanyagtárolót, utat építettünk.,. 30 asszony visszajött Elmondták a szövetkezetben a kitűnő eredményeknek a tit­kát is. Legnagyobb jelentősé­get annak tulajdonítanak, hogy nőtt a női dolgozók száma. Harminc olyan asszony jött dolgozni, akik korábban a szövetkezetét messzire elke­rülték. Amikor a borsó szedé­sére volt szükség, akkor haj­nali háromkor száz asszony állt munkába. Amikor a nö­vényápolásra került sor, két­százan fogtak kapát. Két új munkacsapat alakult az asszo­nyoknál és így már öt verse­nyez egymással. A fogalosok között is alakult új munka­csapat, Márciusban alakult egv ifjúsági munkacsapat. Hét fia­talember állt össze és munká­juk ellen nincs semmi kifogás, a legnehezebb munkáknál is számíthatnak fiatalos lendüle­tükre, kitartó munkájukra. Alkalmazkodnak az időjáráshoz A tamazsadányiak is előre kidolgozott ütemterv szerint végzik munkájukat. Ezt az el­képzelést körültekintő munka előzi meg, majd a vezetőség megbeszéli a brigád és munka­csapatvezetőkkel, a közgyűlés fogadja el és így mindenki tu­domást szerez róla. — Mindenkit tájékoztatunk a szövetkezet munkájáról és a pénzügyi tervek alakulásáról. A múlt hónapban megtartott közgyűlésen elmondtuk, hogy az ár- és belvízkárunk felül­múlja a tavalyit és mintegy kétmillió forint kiesésre szá­míthatunk. Elmondtuk azt is, hogy mivel akarjuk pótolni ezt. Másodvetéseket időben el­végezzük, terven felül nyolc­ezer csirkét nevelünk, jobb ta­karmányozással növeljük a tejtermelést, hízó marhát csak 550 kilón felül értékesítünk... Ez a szövetkezet kezdemé­nyezte a kongresszusi ver­senyt ... — A tervtárgyaló közgyűlé­sünk hozott erre határozatot. A IX. pártkongresszus riszte- letére indított versenyben minden munkacsapatunk jól szerepel. A versenybe bele­tartoznak a tavaszi, nyári munkák és az őszi vetés. Az aratás után értékeli a versenyt a járási tanács. Annyit mond­hatok, hogy szövetkezetünk tagjai nem félnek az értéke léstől... Pllisy Elemér Visonta nem Csáki szalmája Hazánk legnagyobb be­ruházását örök mozgás, ál­landó változás jellemzi. Úriásnak tűnő gépek túr­ják a földet Ahol tegnap hegy volt ott holnapra völgy tárul a tavalyi tarló helyén, széles betonúton szalad az autó, és vonat áll be oda, ahol egy éve még csak a madár fütyült Na­ponta új emberek érkeznek Szabolcsból, a Jászságból és N ém etországből. Három falu között ta Is­ten szabad ege alatt épít­keznek, vagontételben érke­zik a cement a deszka, gé­pek és alkatrészek. Minden árunak nem jut raktár, a legszükségesebbeket most építik. Milliós értékek he­vernek az út szélén, és na­ponként próbára teszik az emberek jellemét. Ügy tű­nik, hogy otthon sokkal na­gyobb szükség lenne arra a szerszámra. Hogy hiányzott tegnap is és sehol sem le­het kapni. Itt meg van be­lőle kisezer. És ha elfogy a cement, a deszka és a ge­renda, majd hoznak helyet­te újat Honnan, hogyan jön a biztatás? Egyszerre csak kész az erkölcsi felmentés: két gerenda, meg három szál deszka itt nem számít otthon meg éppen ennyi hiányzik a bejárat sürgős javításához. Az északi aknától nem régen jelentették, hogy hu­zal és kapcsoló tűnt el nvomtalanul. Ezt észrevet­ték és keresték, de a tet­test nem találták. A vison- tal építkezésen suttogják, hogy naponként mennyi anyag tűnik el a ludast ál­lomás, a déli és az északi akna között! Az egyik úton bejön a rakott kocsi, a má­sikon fél teherrel távozik. Ml lenne, ha az autóbuszok­ra különleges mágnest sze­relnének. és a táskák, zse­bek mélyére süllyesztett szerszámokat kiemelné? Kérdezgetik, hogy egye­sek a közvagyonból havonta milyen értéket engednek le torkukon, miután „a moz­dítható tárgyakat” a kör­nyező falvakban borrá vál­toztatták? Kik és hogyan mernek a közvagyonhoz nyúlni? A tet­tesek nevét találgatják, de azt biztosan állítják, hogy a rendszeres ellenőrzés hiá­nya, az emberek és az anya­gok káoszos keveredése ve­zet a bűnözés útjára. A rend, a fegyelem és a szigorú ellenőrzés megálljt parancsolhat Visontán a bűn még nem vert tanyát Köszönet és elismerés illeti ezért azokat a társadalmi őröket, akik a közvagyonra és Visonta jó hírnevére ed­dig őrködtek. De szükség van arra Is hogy a polgári fegyveres őrséget megszer­vezzék, és ennek hatáskörét az egész építkezésre, a sze­relésre és az aknákra kiter­jesszék. Mindez nem ment­heti fel a gazdasági vezető­ket Teremtsék meg a bi­zonylati fegyelmet, ellen­őrizzék az anyagszállítást és a tárolást! Ha a hivatásos és a társadalmi őrök is se­gítenek, akkor Viponta nem lesz Csáki szalmája. . . _ . > B. U df&éuf at ... hogy az új lakás sohase jó, a jó lakás a régi új lakás, Amennyiben ez így nem lenne eléggé világos, készségesen hajlandó vagyok megfelelő felvilágosítással szolgálni, hogyan lehet jó a régi új lakás és hogyan lehet egyáltalán régi az, ami új, mert ha valami új, akkor az nem lehet régi, — gondolná a naiv hozzá nem értő. Nos, ezen segíteni itt vagyok én él e véleményem! Mert képzelje el kedves olvasóm, hogy mondjuk Szivacs Kázmér (esküszöm, kitalált név, de tudnék nem kitalálttal is szolgálni!), aki meglehetősen embertelen körülmények között lakott családjával, ezt méltánylandó, új lakást kap a magyar államtól, amely a szocializmus építésének talaján állván igyekszik mindenkin lehetőségéhez képest segíteni. Ez eddig világos. Szivacs Kázmér és tisztelt családja nagy boldogság­gal beköltözik az új lakásba és körülnéz: feltűnik neki többek között a falak tisztasága, az ablakok épsége, a kilincsek hasz­nálhatósága, a csempék szilárdsága, a parkett masszívan ru­galmas összetartása (mert azért ilyen is van ám!), — úgy any- nyira, hogy kezdi magát rosszul érezni. És hozzálát, hogy az új lakásból régi legyen. Nem kell hozzá sok idő, egy félév, legfeljebb egy év, és a waterlói csatatér gondosan ápolt és nyírt angol kert Szivacs Kázmér nem is olyan régen új, most azonban már sikeresen régivé alkotott otthonához képest. A lakás tehát még új, de már régi, illetőleg a lakás máé régi, pedig még új! A közelmúltban, nem is olyan régen, szerény és csekély tudomásom szerint megyénk kies „fővárosában”, Egerben is végeztek az ország más városához hasonlóan felméréseket, hogy vajon mennyi ideig újak a lakások, s hogy kik, milyen eszközökkel és milyen gyorsan alkották régivé az új lakásokat. Az első napokban ugyanis még emlékeznek e új lakás­ból régit varázslók arra a nem is olyan régi időre, amikor.. I Szóval... De ezt ne hánytorgassuk, azért nem ők voltak a fe­lelősek. Ám az eltelő napok és hónapok hátán mély álomba szenderül az emlékezés, és feltörnek az ostoba, barbár ösztö­nök, amelyeknek mélyén ott található a varázslat igéje: as államé a lakás, majd kijavítja, csak kérni kell rá... Engedjék meg, hogy most ne bocsátkozzam e jellemek jeüemtelen jellemének jellemrajzába, s arra sem vagyok hajlandó, hogy az említett felmérés módszereiből tapasztalat- cserét rendezzenek e rovat hasábjain belül. Minek oda tapasz­talatcsere, ahol az emberi találékonyság oly kimeríthetetlen kincsestárával állunk szemben?! Egy gondolat azonban meg­fogant bennem, s ezt szeretném a tisztelt közvélemény, kedves olvasóim elé tárni, hátha egyetértésükről biztosítanak, s hát­ha az arra illetékes szervek sem zárkóznak el gondolatomtól, tűnjék az bármilyen meghökkentőnek, merésznek, és teljes­séggel szokatlannak is. Tudniillik egy régi kis epizód kapcsán pattant fcf agyam­ból a gondolat, s ezért e kis epizódot kénytelen vagyok a le­hető legrövidebben ugyan, de kénytelen vagyok közreadni. Mondanom sem kell, hogy gyermekkoromat nem államosított házban, hanem egy magánvállalkozó bérházában volt szeren­csém eltölteni, visszagondolva meglehetősen tetemes lakbé­rért. Igaz, az utóbbiért akkor még csak a szüleim feje főtt. Nos, e bérházban gyermek lévén még, labdával játszadoztam, és e játékból egy lépcsőházi ablaküveg és én húztam a rö- videbbet. Először kaptam egy nagy pofont az éppen ott tartóz­kodó háziúrtól, aztán egy másikat apámtól, akitől a ház ne­mes tulajdonosa bevasalta az ablaküveg csináltatásának az árát, némi felárral, mint büntetéssel, hogy apámnak elvegyék a kedvét attól, hogy nekem ne vegye el a kedvem az ilyen ját­szadozástól. Aztán a háziúr természetesen ingyen és bérment­ve megcsináltatta a picijével a ház betört ablakát. Vajon, de ezt csak úgy vetem fel, kissé félve és aggódva merészségemtől, mondom vajon mi lenne, ha a tanács itt ét mindenütt megfizettetné a rongálást. Nemcsak a szükséges javítást, mert a szándékos rongálás, gondatlanság után termé­szetes, hogy a szándékos rongáló fizessen. De némi szabály­sértési fejpénzt is, amelyet esetleg közhírré lehetne tétetni, hogy összege és ténye is, meg természetesen nyilvánossága is elvegye a kedvét az újból régit varázsolni tudóknak az effajta varázslatoktól. Tudniillik, akárhogy erőltetem emlékezetem, nem sikerül felkutatnom egyetlen olyan esetet sem a közel­múltban, amikor szabályos szabálysértési, sőt adott esetben bűnvádi eljárás nyomán felelősségre vonták volna azokat —< szerencsére nincsenek azért olyan sokan! —, akik szinte tuda­tosan teszik tönkre az állam által majdhogynem ingyen nyúj­tott százezreket érő, modem otthonokat. Amennyiben javaslatom megsértené a szocialista törvé­nyességet, humánumot és a szocialista demokráciát, — rend­kívül csodálkoznék. Azon már kevésbé, ha ezek után sem —i miért éppen ezek után? — történne semmi azokkal, akik vall­ják és hitüket gyakorolják is: „az új lakás sohase jó, a jó la­kás a régi lakás”. Egyébként az a véleményem, hogyha gyakorolhatják tó, ■» igazuk van. Vagy mégsem7 Országszerte ma ünnepük a XVI. vasutasnapot... GŐZÖSÖK CSAHOLNAK, villanymozdonyok lódulnak kürtszavuk után, vonatok jön­nek, mennek, várakoznak, s szaladnak tovább az acélpá­rokon ... A tempó az ünnepre sem csendesedett, s változatlan a zaj is. Es a ruhák is a ré­giek! Ugyan azok, amelyeket tegnap, tegnapelőtt láttunk a vágányok között: egy kicsit olajosak, egy kicsit fényesek, kopottak. Amilyenekben más­kor is dolgoznak a váltókeze­lők, kocsirendező, tolatásveze­tők, átmenesztők, raktáriak, meg a többiek: a vasutasok... Homlokuk ráncai, arcuk ba­rázdái között ott ül most is a gond, a felelősség izgalma, s csillogó cseppecskékben, gyön­gyökben a fáradtság verítéke. Ez a reggel sem volt különb az előzőnél, s ez az este is rá­ül majd a hátukra, akárcsak a következő. És holnap sem éb­rednek könnyebben, mint ma. Nem ébredhetnek. Ezeken a végtelenbe futó sí­neken egyformák a napiok... A füzesabonyi állomásfőnők­kel, Pogány Dezsővel bakta­tunk egy vagonsor mellett: A tavalyi munkánk után „Élüzem” címet kaptunk. Kö­telez bennünket a kitüntetés... Ehhez tartják magukat ja­nuár óta. Meg is látszik az eredményeiken! Jól sikerült az első három hónap, s a második negyedév — eddig összegezett — számai miatt sem kell szé­gyenkezniük. A kocsikihaszná­lási, a menetrend szerinti in­dítási és a vonatközlekedési terveiket egyaránt túlteljesítet­ték a füzesabonyi vasutasok! Pedig áprilistól nem a leg­könnyebb a dolguk.. Rajtuk is csattan a miskolci-nyíregyházi vonal villamosításának „osto­ra”. Ugyanis erre terelődött át a záhonyi forgalom jelentős része: máris napi három-négy pár vonat a megszokott két­százon kívül, s a hónap 17. napi­jától annyi, hogy a számát sem tudják... ! FOKOZOTT IGYEKEZETETT, éberséget, lelkiismeretes mun­kát követelnek a következő hetek, amelyekben bizony sok mindenről le kell mondaniuk a füzesabonyi vasutasoknak. Félre kell tenni például a sza- badeágos napokat, a rendkí­vüli éjszakai ügyelet kötelező lesz a „vezérkar” minden tag­ja számára, s még az állomás­főnöknek sem szabad hara­gudnia, ha olykor... délután négy óra tájban jut ebédhez. így köszöntött Füzesabonyra az idei vasutas nap, ilyen gon­dok nyomják, szorítják az egyenruhát a váltásokat jel­ző vonatindulások között: a reggel 420-as budapestitől a 421/a-s esti miskolciig... Mi jutott ide az ünnepből? A megszakíthatatlan mun­ka, a szigorú szolgálat. S né­hány derűs, nyári sugár: pénz­jutalom, néhány kitüntetés ... Rendkívüli előléptetések, ame­lyek közül eggyel a 28. vasutas évét töltő Tóth János kocsiren­dezőt tisztelték meg, s öt Ki­váló dolgozó jelvény, oklevél, Farkas István oktató tisztnek, Kerekes Istvánná műszaki ügyintézőnek, Detrfk András raktári munkásnak, Gaál Er- nőné takarítónőnek és Császár Sándor váltóőrnek. A mostani legjobbaknak. És a többiek...? Gyulai Zoltán szocialista brigádja s a fel nem sorolt száz másik vasutas közül a szolgálat miatt vajon ki jut el a sárospataki közpionti ünnep>- ségre, a vidám juliálisra? Neheztelőn, ugyan melyikük kérdezné...? — Egy kicsit hivatás is ez a foglalkozás: nemcsak a pénz, a külön kitüntetés számít Ezt a munkát önmagáért is kell sze­retni ... „Egy kicsit hivatás is!" Vagy legalábbis idővel azzá válhat, olyannyira, hogy semmi áron nem szabadulna tőle az em­ber. Valamikor zenetanárnak ké­szült az állomásfőnök, de a sors úgy hozta, hogy mégis édesapja örökébe lépett Aztán ott is ragadt a sínek világá­ban, s megkedveltette azt gyermekeivel, vejeivel is, va­lóságos vasutas-dinasztiát ne­velt maga körül. MINDIG SZERETTE a he­gedűt. Három esztendeje lesz hétfőn, hogy Füzesabonyba került de azt mondja: ez idő alatt háromszor sem vette ta­lán kezébe kedvenc hangszerét. Nem, nem panaszkodva jegyzi ezt meg, csupán megemlíti, s elnyom egy különös mosolyt... Tamáskodva tűnődik: ennyit változik az ember? — Annak idején dehogy hitte volna! Gyónl Gyula A síneken egyformák a napok Új jé, romantika... van, nemhogy a második «!»■ létről, egy létra tetejéről... Aztán a kórházban tértem magamhoz, akkor a lábam mát be volt gipszelve, fejem is be­kötve, Malvin ott ült az ágyam mellett, s csak azt várta, hogy magamhoz térjek... — Megcsókolt, ugye, hálábólt — Tévedsz! Azt mondta, hogy piszkos gazember xxu gyók... Majd elsírtam magam. Én, ezek után, piszkos gazem­ber. .. — Te aljas, te beszéltél ne­kem csúzról, meg húsz évi há­zasságról, ahol nincs már a he­lye romantikának... — mond­ta Malvin elfulladó hangon. és még volt pofád részegen a szembenlakó Kovacsicsné abla­kán bezörögni egy létra tetejé­ről. .. Csak azt mond meg, honnan tudtad meg, hogy a férje elutazott az ökölvívó ver­senyre. .. Hát így történt. Üjjé nekem romantika, hülye részegen a szemben lévő ház emeleti abla­kát szúrtam ki... A fene ezek­be az egyforma modern há­zakba — fejezte be Kajevác a történetét és botra támaszkod­va, bicegve távozott. . . . , (egri) gekkel traktált, hogy milyen romantikus hecc lenne, ha megszöktetné valaki, mire én azt mormogtam, hogy azt ugyan várhatja, de én is, meg, hogyha az ablaknál gitároznának... Képzeld a második emeleten, amint gitároznak Malvinnak... Röhögő görcsöt kaptam ö meg sírógörcsöt... És ez így ment heteken át. A fene egye meg, ha már húsz évet végiggürcöl­tem ezzel a növel és a másik húsz azon múlik, hogy most egy kis romantikát kapjon, egy éjszaka esküszöm beénekelek egy létra tetejéről az ablakun­kon. .. Talán nem veszi észre senki. Hát így ugrottam én be. Kép­zeld el, amint jó pityókásan mászom fel a létrán Malvin­hoz, húsz évi házasság után, hogy romantikát vigyek, mint valami csúzos kopasz Rómeó a saját feleségemnek... Ilyen hülye vagyok. Hogy miért pi­tyókásan? Persze azt elfelejtet­tem mondani. Gyerek korom óta egy vakondtúrásról sem me. rek lenézni, olyan tériszonyom Végül is töredelmesen beval­lom, szeretem Kajevác törté­neteit hallgatni. Ezek a törté­netek nem nélkülözik a lelki finomságot, a gondolati ár­nyaltságot, a témák variációját, és a marhaságot. — Tudja, hogyan jártam? — Hogyan? — kérdeztem vissza Kajevácot, pedig láttam, hogy elég nehezen jár. — A dolog úgy kezdődött, hogy valami hülye filmet lá­tott Malvin a tévében, valami romantikus marhaságot, ahol a férfi ablakon szökteti a lányt, meg úgy udvarol neki... Szó­val ilyesmi... Tudnál te ne­kem így udvarolni? Ezt kér­dezte tőlem ez a. nő, aki húsz éve a feleségem és tudja, hogy öt éve csúz van a lábamban... Én és a szöktetés, pláne abla­kon át. Igen, folytatta a drága, tudtam, hogy nem tudnál. Iste­nem, sóhajtott fel, egy kis ro­mantika. .. De melletted? Te és a romantika. Még nyáron is bokáig érő gatyába jársz. És ettől kezdve megbolon­dult, Állandóan olyan hülyesé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents