Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

Kilencemeletes épület határidő előtt

Újabb öt épülettömböt adnak át Egerben, javait a minőség

VtaQjte te őszintén: tatán egyetlenegy iparágat sem ért ternyi kifogás az utóbbi néhány 'esztendő leforgása alatt, mint te építőipart Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor égy is mondhatnánk, hogy kitolt divatba jött az építők bírálása. Ha egy beszámolóhoz elrettentő példára volt szükség, ott volt az építőipar; ha a rossz munkafegyelem volt a téma, ismét az építőipar; ha vitázni akartak, megint az építőipar. Szóval, kissé közpréda tett ez az iparág

bogy mennyire hátűtte- gric az emberek, arra ismét az építőipar szolgáltat példát Valahogyan az utóbbi hónapokban, az elmúlt félévben az örökös kritikusok kevesebbet beszéltek az építőkről. Eltűntek az elrettentő példák a beszámolókból, elmaradtak az okos bírál gatásoik, szóval mintha kimerült volna az örökös téma. Talán, mert nincs mit bírálni, nincs mibe belekötni? Talán visszavágtak az építők? Jól dolgozik az építőipar? Erősen az a gyanú, hogy az utóbbi miatt lettek szűkszavúak a korábbi bírálóik, mert az építőipar valóban jól dolgozik. De ha valaki kételkedne ebben, úgy hallgassa meg Debreczeni Lászlót, az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat egri főépítészeiének vezetőjét;

— Csak az egri főépítésveze- tóség munkájáról beszélek. Az egészen pontos adatok még a központban vannak, de azt már tudjuk, hogy eredményesen zártuk a második negyedévet és az első félévet is. A negyedévet 105,5 százalékra, a félévet 104,4 százalékra. Határidőre átadtuk a strand-medencét, határidő előtt a mezőgazdasági szakiskolát, a Hadnagy utcai lakótelep új óvodáját és egy hónappal előbb készültünk el az első kilencemeletes épülettel. A féléves munkáról még csak annyit; 1965-ben 39 és fél millió forintot termeltünk, 1966 első félévében pedig 31 millió 800 ezer forintot Tehát egy fél év alatt majdnem annyit, mint tavaly egész évben.

Egy kitűnő kollektíva munkáját tükrözik ezek az eredmények. Mindenki kivette részét a munkából erejéhez, tehetségéhez mérten. Jelentős része van a sikerben a vállalatnál folyó szocialista munka verseny-mozgalomnak, a pártunk IX. kongresszusára tett vállalásoknak, szóval, a közösség erejének, amely párosulva a megváltozott, egészségesebbé vált szemlélettel, a nehézségeken keresztül is kivívta magának a rangot, a tekintélyt.

— A második félévben az elsőnél is fokozottabb, összetettebb feladataink lesznek. Át kell adnunk öt kilencemeletes épületet, a Csákány utcában 80 lakást, a dolgozóink kongresszusi vállalást tettek, hogy szeptember 30-a helyett már augusztus 20-ra elkészítik az új ABC-áruházat, biztosítják a bank-irodaház határidőre való átadását, a tél előtt elkészítik a külső munkálatokat, tető alá húzzák a főiskola leánykollégiumát, az összes létesítményeivel együtt. A Csákány utcában még ebben az évben tető alá hozunk 3 kilencemeletes épületet, így a téli munkák zavartalanok lesznek, és még két kilencemeletesnek az alapjait is lerakjuk.

Augusztus folyamán megkezdjük az SZMT-székház építését és várható, hogy a buszmegálló építési munkálatai is elkezdődnek. Van tehát munkánk, igazán nem panaszkodhatunk. Az első félév eredményeire alapozva, dolgozóinkkal együtt úgy látjuk, hogy éves feladatainkat is teljesíteni tudjuk, pedig ahogy a felsorolásból Is kitűnik, nem is olyan kicsik ezek a feladatok.

A „jövőbeli” elkalandozások után térjünk még kicsit vissza az első félévre — mert érdemes. Az eredményeiket ráadá- eul úgy érték el, hogy rossz volt az anyagellátásuk, és rendkívül akadozott a szállítás is, így mindenképpen kétszeresen értékesek ezek. És még valamit: nemcsak a terveket teljesítették, nemcsak a közösségi-, a munkaszellem változott meg, hanem jelentős fejlődés történt a munka minőségében is. A mezőgazdasági szakiskolát és a kilencemeletes épületet jegyzőkönyvi dicsérettel vette át a beruházó. Aligha kell ehhez kommentár.

Közös volt a munka, közös a siker, de a kollektíván belül is, az önmagukról keveset beszélő, kitűnő vezetőkön kívül még néhány kis kollektívát, néhány szocialista brigádot is mindenképpen megkülönböztető dicséretet érdemel: Az Erős, a Lőrincz, a Bohács, a Kovács, a Bodonyi, a Zsilákó, a Boda, a Kiss, a Pongrácz, a Gacsal, a Ficzere brigádok, hogy csak néhányat említsünk a legjobbak közül.

És ha valaki még ezek után is kételkedne, akkor azt javasoljuk, látogasson el az egri, Hadnagy és a Csákány utcákba, s meggyőződhet: hogyan is dolgoznak az építők...

Koós József

Jurták és nagyüzemek 45 esztendős a Mongol Népköztársaság

Labdarúgó VB

Több szelvénnyel is lehet pályázni Olvasóink figyelmébe

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a július 11-én kezdődő labdarúgó-világbajnok- ságról szóló anyagaink lapunk 2. oldalán jelennek meg.

Közöljük a Népújság VB góltotó-pályázatán részt vevő olvasóinkkal, hogy a pályázat végeredményét és a nyertesek névsorát augusztus 7-i számunkban közöljük. A pályázaton több szelvénnyel is részt lehet venni!

KlSZ-esküvő és felvételi vizsgák záró-összejövetele a főiskolán

A KISZ Heves megyei bizottsága és az Egri Tanárképző Főiskola KISZ-szervezete rendezésében tegnap újabb KlSZ-esküvőre került sor Egerben. A kedves rendezvény Kovács Tündér főiskolai hallgató és Nemes Péter, a megyei KISZ-bizottság kultúrfélelőse (a főiskola most végzett hallgatója) házasságkötését ünnepelte.

Ugyancsak szombaton este a

főiskolai felvételi vizsgák műsoros záró-összejövetelére került sor a KISZ-ezervezet rendezésében.

A század első évtizedeiben, amikor sorra jelentek meg a technikai és tudományos forradalom korszak,jelző nagy felfedezései, amikor már létrejött a világ első szocialista állama is — Mongóliában egy utazó megállapítása szerint „még mindig a középkori skolasztikus világfelfogás uralkodott, amely mindent alárendelt a templomoknak és kolostoroknak”. Ezért — folytatta a tudós a gondolatsort, megvonva ezáltal a szá- zadeleji Mongólia kulturális fejlettségi fokát „a Föld gömbalakjáról, s a saját tengelye és a Nap körüli forgásáról szóló tanítás itt ugyanolyan forradalmi jelentőségű volt, mint Európában Galilei vagy Kopernikusz idején”.

Természetesen nemcsak a tudomány nem nőtt túl az emberiség középkori ismeretein, hanem Ázsia e távoli, világtól elzárt birodalma felett társadalmi és gazdasági vonatkozásban is megállt az idő.

Hogy mire képes egy nép, amely lerázza külső és belső elnyomóit, ha lehetőség« adottak, népe óhajtja, s vezetői sürgetik és segítik e fejlődést, arra kevés olyan nagyszerű példát lehetne találni, mint a testvéri Mongol Nép- köztársaság dolgozóinak az elmúlt 45 esztendő alatt megtett útját.

A polgári Nouvelle Obser- vatenr tudósítja is kénytelen megállapítani: „Megszoktok,

hogy Mongóliát elmaradott

országnak tekintsük. Ez nem felel meg a valóságnak. Mongólia a Szovjetunió segítségével megszüntette évszázados elmaradottságát és ugrást tett a feudalizmusból a szocializmusba.”

E megállapítás olyan tényeken alapul, hogy a füg* getlensége kivívásakor Iparral egyáltalán nem rendelkező ország termelési értékének ötven százalékát ma az ipar szolgáltatja, fis csupán a legutóbbi gt esztendő folyamán 90 új iparvállalat és nagyüzem létesült. Többségében a szocialista országok közreműködésével és segítségévek

Az ország népe ugyanakkor — nagy mezőgazdasági múlttal rendelkező területről van sző — kiemelkedő fejlődést ért el állattenyésztés és növénytermesztés terén te Nemcsak két és fél millióval nőtt állatállománya az utóbbi években, hanem egész történelme folyamán első laben kenyérgabona-szükségletét is hazai termelésből fedezi ma már.

Valamikor jurtákban laktak, s az időjárás szeszélyeit követve ide-oda vándoroltak Mongólia lakói. A jurták népéből szakmunkások, tudósok« agronómusok nőtték fék Együtt nőttek és nőnek a Július 11-én fennállásának 45. évfordulóját ünneplő, szoeto- lizmust építő ország városaival és nagyüzemeivel, boldog, békés hétköznapjaival.

<ö. GyJ

Kaptam egy táviratot este, sőt későn este, hogy először azt hittem, kineveztek sajtóattasénak Monte Carlóba, és már holnap át kell vennem beosztásomat Később rájöttem, hogy egy értekezletre hívnak, — így. Egy hét múltra lesz, de jobb időben értesíteni, hogy el ne jelejtsem.

Másnap egy levelet kaptam, bőséges levél volt, és bőségesen hívta is fel a figyelmemet, a már említett értekezlet idejét és tárgyát illetően —, hogy el ne felejtsem,

Harmadnap telefonon hívtak fel: a világért el ne felejtsem, hogy négy nap múlva rendkívül fontos értekezlet lesz. •

A hetedik napon azon törtem a fejem, hogy valamit, valahol nekem ma el kellene, sőt estére nézve már el kellett volna végeznem. El- altráskor jutott eszembe: az értekezlet!

Ennek fél éve, s azóta hiába várom, hogy megkérdezzék, miért nem vettem részt azon a rendkívül fontos értekezleten, amelyre három formában is meghívtak...

(-éj

Kfilőnvonat indul Egerből a Szegedi Szabadtéri Játékokra

Az Expressz Utazási Iroda Heves megyei KISZ-bizottság mellett működő információs irodája közölte, hogy a megyéből 1966. augusztus 6-án külön- vonatot indít S00 fővel m Szegedi Szabadtéri Játékokra.

A különvonat, amely Egerből 13 órakor indul, megáll Füzesabonyban, Kál-Kápolnán, Vámosgyörköm és Hatvanban) Szegedre a délutáni órákban érkezik, ahol idegenvezetők várják a vendégeket A vacsora után megtekintik a Háry János előadását Másnap, 7-én, a program szerint városnézésen vesznek részt, a közös ebéd utáni szabad időben pedig a különvonat utasai megtekinthetik a múzeumokat és kiállt tásokat, majd délután 18 órakor indulnak vissza.

VASPULI

A gyalogösvény szívdobogtató, meredek fordulóval szalad néki a hegynek, aztán mintha megbánná ezt a hirtelen nekirugaszkodást az edaggott almás szélén két ágra szakadva megpihen egy rejtett lapályon.

Két ösvény. Most aztán melyik visz gyorsabban a hegy mögötti falu közelébe? Ezen töprengve kutatom a falut ígérő ösvény titkát a giz-gaz bokros sövény mellett, amely valamikor az almást védelmezte. Ekkor kárörvendő hang reccsen rám a líceum-bokrok túloldala— Adj isten! Hiányzik az útjelző tábla... MS?

Nem láttam a kajánkodó hang gazdáját így csak zavartan dünnyogtem:

— Hát... rég nem jártam erre.

— Sose féljen, míg én itt vagyok - váltott most már barátságosabbra a hang. — Márpedig én mindig itt vagyok, mint valami útjelző— bátorított derűsen azon nevetve, hogy a sűrű ösvénytől ő még mindig fedve volt, míg engem teljes tanácstalanságomban szemlélhetett a napsütötte, füves lapályon.

— Sok ember lehet maguknál ráérő, hogy még ilyen ösvényhez is állandó útjelzőt tudnak állítani, — próbálom visszaadni ráijesztő csipkelődését. Erre feláll a sövény védelméből, s hangja is komolyabb.

— Hogy tisztázzuk, én nem útjelző vagyok itt a maga kedvéért... a határt vigyázom, a Kalász vagyonát.

— Szóval kerülő.

— Mezőőr, — helyesbít gyorsan, majd közelebb lépve, hajlott korához képest nagy erély- lyel igazítja az esőkabátra panyókázott bőrtáskáját, mint jelentkezéskor katonák, fegyverüket. — Nagy Gábor lennék... Innen a tsz-ből — mutat a néhány száz méternyire húzódó major felé.

Felrémlik előttem a régi csőszök marcona puskás alakja, aztán újra az emberemre nézek. Hát azokhoz képest végtelen szelíd, amolyan félmunkás kinézésű gumicsizmájával, esőkabátjával, és mintha komikusnak is hatna ebben a komoly szerepben. Mondom neki.

— Nem igen tartanak így magától a tolvajok, ha elbújik előlük... meg aztán se puskája, se pulija.

Nem veszi sértésnek az ugratást, látszólag jól esik neki is a szófűzés, pihenteti, mint engem.

— Hogy elhúzódok? Az való... De innen ülve is úgy látom a határt, mintha a tenyeremen lenne. No, próbálja csak — invitál a helyére a letiport, árnyékos sövényaljba.

— Tolvaj itt nem lop, nem szakít, nem böngész látatlanul, büntetlenül, azt elhiheti

A leshely tényleg kitűnő. A horhostól a patakig terjedő táblákat —, ahol az imént a határ két szélét mutatta — jól befogja a szem látómezeje.

— De ne haragudjon — tamáskodtam tovább — igaz. hogy látja, ha dézsmálják a termést, de mire odaér tolvajt riasztani, az rég megpakol, és a hetedik határban jár. Legalább egy gyors pulija lenne.

— puli? Van nekem olyan pulim, amilyen gyorsat még életében se látott

Pedig se szőre, se lába, mégis ott kapja a tolvajt a tetthelyen — rejtélyeskedik elnéző arcikifejezé&sel. — Az én pulim hangjától reszket még a legügyesebb határfosztó is.

— Mesés puli lehet... Sokat érhet — hagyom rá, s fűtöm a határ őrét. Mire meghökkentő válasszal ő hűti le átlátszó lelkesedésemet.

— Hát ami azt illett ... 80 ezer volt — ahogy hallottam.

— Erre a pulira nagyon kiváncsi lennék.

— Hát, ha kiváncsi... hallgassa! — int figyelemre, s a völgyben fekvő falu felé üevelve mondja. — Na.. . hallja? Most éppen gyűlésre szólítja a népet. Ez az a híres puli ... A Vas- puli.

Érdeklődve nézi a hatást.

— Szóval a hangos bemondó lenne az a híres se szőr, se láb puli — nézem még mindig

kételkedve a bölcs mosolyé arcot, tartva az

újabb ugratástól.

— Az! És tudja milyen jól szolgál? Nemrég

is fogott néhány „szerzőt”.

— ??

— Látom, hogy a szürkületben dézsmálják a szövetkezet lucernáját Beszaladok a majorba. Itt van egy percnyire. Elő a telefont Szólok a tanácsba, hogy sürgősen mondják be

„ezek, meg ezek kérik feleségüket, vigyenek nekik lámpát a Kutas-dűlőbe, mert nem látják már kaszálni a tsa-től lopott lucernát”.

— És?

— Beolvasták. Azt látta volna, azt az ijedtséget. Abban a pillanatban megállt kezükben a kasza. Szerencsére az egész határban jól hallatszik a hangja. A’ vaspulinak. Mert visz- szaverik a hegyek.

S tovább folytatja a mesélést.

— Valamelyik nap is... ebédelésről jövök, hát látom, hogy az én Gyuri komám nem a kukoricaföld felé megy a fogattal, hanem az erdőnek. „Hej, — mondom — Gyuri komám eltévesztetted az utat. A Nagy Lápa-dűlő nem errefelé van. Téged ott várnak az asszonyok, ekekapázni”. Hebegett, habogott, hogy kint van a fája az erdőn, gondolta a kapálás ráér néhány órát. Azitán 100 forintot ígért, csak a „hangos” be ne mondja.

— Elfogadta?

— Nézze meg a közgyűlési jegyzőkönyvet — utasítja el a gyanúsítást. — Ott van a mezőőri jelentésben az egész eset, meg az is, hogy öt munkaegységet vontak le Gyuri komámtól a fekete fuvarozásért.

— Ha ilyen szigorú, nem nagyon szerethetik magát ezért a hivataláért. De legalább könnyű munka, ha nem is hálás, ül, vigyáz, telefonál, a Vaspuii meg elijeszti a tolvajt.

— Könnyű’ Próbálja. Hajnaltól sötétig ügyelni a határt, ha meg érik valami, még éjszaka is. Látja ott a major melletti káposztást?

Ugye nem. Hát azért kaptak rá, mivelhogy eltakarja innen a szérű. Aztán ...

— Aztán megint jött a vaspuli ... segíteném ki a megélésben, de leint.

— A fenét! Én mentem oda éjszakázni. Jöttek is negyednapra. Belevágnak a káposztatorzsába, mire én egyet jajdulok. Figyelnek. Me- gint vágják, megint jajdulok. Egyszercsak élkiáltom magam: „emberek, a káposztával együtt levágták a fejem”.

Merthogy ott feküdtem észrevétlen a Mao* lükben.

— Mire a tolvajok ... ?

— Mint akiket puskából kilőttek. Kést, asé- kot, mindent otthagytak... Az jó fogás volt, jó eset. Hogy mennyit szidtak mikor megtudták, hogy én voltam, meg hogy semmi bajom se lett. Mondtam is nekik: aki rosszban jár, annak az se jut eszébe, hogyha levágták volna a fejem, nem tudnék kiabálni. — Aprókat döcög a csendes nevetéstől, a furfangos határőrző.

— Ezek szerint az este hozza a tolvajokat

— A nappal is. Kivált még a Vaspuli előtti Az asszonyok répát téptek a nyúlnak, disznó4' nák. egy kis kukoricát, kalászt szedtek a csirkének, délben is, este is. Aztán, hogy láttáid a szigort, meg sokat is magyaráztuk, mennyi kár éri így a közöst, hogy a hegy is elfogy, ha mindig hordják.

Hát így leszoktak róla. Már ugye a többség.

Meséli, meséli a történeteket, majd amikor a lába már zsibbad a sok üléstől, akkor eszmél rá, mennyire eljárt az idő.

— Én meg itt hogy feltartom magát. HSt ezen az ösvényen menjen. Az almás végén® már meglátja a tornyot. És ha megszomjazott az én sok beszédemtől, vegyen le egy almát. S még utánam kiált: csak nehogy eldicsekedjen vele.

A csörgős magú, édes alma nagyon jólesett

hát szakítottam még kettőt belőle, túllépve a mezőőri jóindulatot, és íme e történeteket is közrebocsátom.

Nem tehetek róla. nagyon jóízű veit mind a kettő. Ne haragudjon érte, Gyuri bácsi.

Kovács Endre