Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

Nyilatkozat az európai béke és biztonság megszilárdításáról r (Folytatás az 1. oldalról) ják, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban vannak olyan körök, amelyek fellépnek a re- vansizmus és a militarizmus ellen, s követelik, hogy az NSZK normális kapcsolatokat teremtsen meg mind a Nyu­gat, mind a Kelet országaival, beleértve a két német állam normális kapcsolatait is. Ezek a körök a nemzetközi feszült­ség enyhítésére és az európai biztonság biztosítására töre­kednek, hogy minden német élvezhesse a béke áldásait. Az európai béke és biztonság híveinek befolyása napról napra érezhetőbbé válik, az agresszív politika hívei pedig kezdenek teret veszíteni. Egyre több európai ország és nép is­meri fel, honnan ered az öt és egész Európát fenyegető ve­szély, s mit kell tenni vala­mennyi európai állam bizton­ságának megvédése érdekében. Az értekezlet részvevői ab­ból indulnak ki, hogy mind­egyik európai államnak méltó szerepet kell játszania a nem­zetközi ügyekben és teljes jogú partnerként részt kell vennie az európai népek és államok közötti kapcsolatok olyan rend­szerének kialakításában, amely­nek keretében az egyes államok biztonsága egyértelmű lenne valamennyi állam biztonságá­val. Az európai államok külső beavatkozás nélkül meg tudják oldani kölcsönös kapcsolataik problémáit. A szocialista országok véle­ménye szerint az európai biz­tonság megteremtésének egyik alapfeltétele az, hogy ezek az államok erősítsék és fejlesszék normális kapcsolataikat, a szuverenitás, a nemzeti füg­getlenség, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvei alap­ján. Az európai helyzet azt bi­zonyítja, hogy a különböző akadályok ellenére egyre in­kább tért hódítanak ezek az elvek, hiszen ésszerű alapot teremtenek meg a népek együttműködéséhez és a nem­zetközi helyzet megjavításához. Fontos, hogy az európai ál­lamok között, társadalmi rend­jüktől függetlenül, erősödje­nek a béke védelmére hívatott politikai kapcsolatok. Az európai országok, ame­lyek hagyományos kereskedel­mi kapcsolatok kötnek össze, csak nyerhetnek a gazdasági együttműködés kölcsönös fej­lesztésén. Gazdasági kapcsola­taik kiszélesítése, s az ennek útjában álló megkülönbözte­tések és akadályok felszámolá­sa kiváltképpen előmozdíthatja a népek közeledését, s kölcsö­nös bizalmukhoz és megérté­sükhöz szükséges légköri megte- teremtését. Az európai orszá­goknak gazdasági kapcsola­taik fejlesztése módot ad arra is, hogy más világrészek orszá­gaival ugyancsak kiszélesítsék áruforgalmukat. Ezek a kap­csolatok a tudományos, műsza. ki és kultúrális együttműködés sokoldalú fejlesztésével együtt lehetővé teszik, hogy a népek kölcsönösen jobban megismer­jék egymást. Ennek megfelelő­en, fejlődésükhöz mérten anya­gi alapul szolgálhatnak az eu­rópai biztonság és a világbéke érősítéséhez. Az európai államok és né. peknek, tekintet nélkül arra, hogy társadalmi-politikai rend­szerük, ideológiájuk és politi­kai felfogásuk eltérők, van egy közös feladatuk, amely összhangban van valamennyiük nemzeti létérdekeivel. Közös feladatuk, hogy elejét vegyék az európai békebontásnak és n. -">ékezzék az agresszív erő­ket. III. Á nyflatkozatot aláíró álla­mok véleménye szerint a most kialakuló helyzetben vala­mennyi európai államnak aktív erőfeszítéseket kell tennie az európai béke megszilárditásá- ra. Az európai kormányok nem hihetnek azoknak, akik agresz- szív terveket szőnek, s nem építhetnek megnyugtatókijelen­téseikre. Nem bízhatnak azok­ban, akik a második világhábo­rú eredményeinek felülvizsgá­lására törekednek. Nem vehe­tik készpénznek, ha valaki el akarja hitetni velük, hogy sa­ját biztonsága érdekében van szüksége atomfegyverre. S nem maradhatnak passzívak, mert akkor, akarva-akaratlan, azok­nak az erőknek adnak ösztön­zést, amelyek Európát pusztító nukleáris konfiktus színterévé akarják tenni. Az európai államok kormá­nyainak népeik iránti nagy fe­lelősségük tudatában olyan lé­péseket kell tenniük, amelyek meghozzák az európai feszült­ség enyhülését, a biztonság meg­szilárdulását, s a kölcsönösen előnyös, békés európai együtt­működés kibontakozását ered­ményező fordulatot. Nem először vetődik fel ez a feladat Európában. Az ag­resszív erők az első és a má­sodik világháborút mélységes titokban készítették elő. Békés szándékairól pufogtatott hazug szólamokkal leplezték tervei­ket. Minden alkalommal a pro­paganda és a félrevezetés gi­gászi apparátusát használták fel a népek éberségének elal- tatására. A népeknek ugyan ki­nyílt a szemük, de már csak akkor, amikor emberek milliói pusztultak el, s virágzó váro­sok s falvak váltak romhal­mazzá. Az atomenergia és az óriás rakéták korában nem hagyhatjuk, hogy ez harmad­szor is megismétlődjék. Az értekezleten részt vevő országok határozottan sikra. szállnak azért, hogy mielőbb sor kerüljön az európai biz­tonságot erősítő, építő intézke­désekre. Meggyőződésük, hogy a jelenlegi körülmények között reális lehetőség van erre, a célból készségesen együttmű­ködnek más államokkal. Az európai béke és bizton­ság megbízható garanciáinak megteremtése fontos feladat. Ehhez szükség van valamennyi európai állam részvételére. Elengedhetetlen az álláspontok türelmes és építő megvitatása, hogy közhelyeslést keltő dön­téseket lehessen hozni. Az európai szocialista orszá­gok több ízben terjesztettek elő konkrét akcióprogramnak felhasználható, megalapozott javaslatokat. A nyilatkozatot aláíró álla­mok véleménye szerint főleg az alábbi vonatkozásokban le­het és kell intézkedéseket ten- ni az európai biztonság erősí­tésére: 1 Felhívjuk az összes eu­-*-• rópai országokat, hogy fejlesszék a jószomszédi kap­csolatokat, a függetlenség, a nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a köl­csönös előnyök, s a különböző társadalmi rendszerű államok között megnyilvánuló békés egymás mellett élés elvei alapján. Ennek megfelelően síkraszállnak a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok erő­sítéséért. A kapcsolatokat és az együttműködés formáinak fejlesztését óhajtják a tudo­mány a technika, a kultúra és a művészet terén, s minden olyan területen, amely új le­hetőségeket nyújt az európai országok együttműködéséhez. Az európai államok a békés együttműködés minden terüle­tén módot találhatnak arra, hogy további, kölcsönösen elő­nyös lépéseket tegyenek. Az általános európai együtt­működés fejlesztése érdeké­ben mindegyik államnak le kell mondania a más államok­kal szemben alkalmazott bár­minemű, politikai, vagy gaz­dasági megkülönböztetésről és nyomásról. Elengedhetetlenül szükséges továbbá valamennyi állam egyenjogú együttműkö­dése és normális kapcsolataink megteremtése a két német ál­lammal. A különböző társadalmi rendszerű európai államok jó­szomszédi kapcsolatainak meg­teremtése és fejlesztése élén­kítheti a kölcsönös gazdasági és kulturális kapcsolatokat, s így nagyobb lehetőségeket nyújthat ahhoz, hogy az euró­pai államok hathatósan elő­mozdítsák az egészségesebb helyzet, s a kölcsönös bizalom és megbecsülés kialakítását földrészünkön. O A szocialista országok mindig következetesen ellenezték, hogv katonai töm­bökre, vagy szövetségekre osz- szák fel a világot. Mindenkor azon voltak, ho°v elhárítsák az egyetemes békére és bizton­ságra ebből háruló veszélye­ket. Barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződésük, a Varsói Szerződés megkötése válasz volt a NATO, ezen agresszív katonai csopor­tosulás megalakulására és Nyugat-Németországnak a NATO-ba való belépésére. A Varsói Szerződés szuverén és egyenjogú államok védelmi szövetsége, amely eszköz a tag­államok biztonságának és Eu­rópa békéjének védelméhez. A Varsói Szerződés tagálla­mai azonban úgy vélték és úgy vélik, hogy az imperialista erők által kikényszerített ka­tonai tömbök és külföldi kato­nai támaszpontok léte akadá­lyozza az államok együttműkö­dését minden európai ország biztonságának és haladásának igazi biztosítékát nem katonai csoportosulások adják meg, amelyek nincsenek összhang­ban a nemzetközi élet mai egészséges tendenciáival, ha­nem egy olyan hatékony euró­pai biztonsági rendszer meg­teremtése, amely a földrész va- valennyi államának .egyenjo­gúságán és kölcsönös megbe­csülésén, minden európai nem­zet egyesített erőfeszítésein alapszik. A jelen nyilatkozatot aláíró ' országok véleménye szerint ; megérett annak szükségessége, : hogy lépéseket tegyenek első- ’ sorban az európai háborús fe- 1 szültség enyhítésére. Ennek radikális módja az lenne, ha a ’ fennálló katonai szövetségeket 1 egyidejűleg feloszlatnák. A je­lenlegi helyzet lehetővé teszi ■ ezt. Államaink kormányai , többször hangoztatták, hogy az • Észak-atlanti Szövetség műkö­• désének megszüntetése esetén a Varsói Szerződés hatályát ’ veszti,s helyüket egy európai : biztonsági rendszernek kellene ; elfoglalnia. Most ünnepélyesen : megerősítik, hogy hajlandók az ; említett szövetségek egyidejű • felszámolására. Ha azonban az Észak-atlanti Szerződés tagállamai még min­dig nem hajlandók hozzájárul­ni ahhoz, hogy teljesen meg­szűnjék a két csoporto- . sulás, a jelen nyilatkozatot . aláíró államok célszerűnek tar- ! tanák, ha már most megegye- [ zés jönne létre az Észak-atlan­ti Szövetség és a Varsói Szer­ződés katonai szervezetének ‘ felszámolásáról. ’ Ugyanakkor kijelentik, hogy mindaddig, amíg létezik az ’ Észak-atlanti Tömb és az ag. resszív imperialista körök me­rényletet követnek el a világ­■ béke ellen, az értekezleten ' részt vevő szocialista országok ' megőrzik nagyfokú éberségü­1 két és el vannak szánva arra, 2 hogy fokozzák erejüket és vé­2 delmi képességüket. ; Ugyanakkor szükségesnek 3 tartjuk, hogy az Észak-atlanti ^ Tömbben és a Varsói Szerző- 3 désben részt vevő valamennyi 1 állam, valamint a katonai töm- 3 bőkhöz nem tartozó államok ’ két- vagy többoldalú alapon tegyenek erőfeszítést az euró- s pai biztonság előmozdítása ér- c dekében. 3 Napjainkban ugyszín. 3 * tén nagy jelentőségre _ tesznek szert az olyan, részleges j intézkedések is, amelyek az európai földrészen tapasztalha- s tó háborús feszültség envhíté- . sére irányulnak, mint például a külföldi támaszpontok fel- _ számolása; a külföldi csapatok teljes ki­vonása idegen területekről sa- ” ját nemzeti határok mögé; ~ mindkét német állam fegy­veres erőinek meghatározót 2 mértékű és meghatározott ide­jű csökkentése; s az atomkonfliktusok vészé j lyének elhárítására irányúit ^ intézkedések; atommentes öve . zetek létrehozása, kötelezett- [j ségvállalás az atomfegyverek- _ kel rendelkező hatalmak részé­ről, hogy nem alkalmazna! ,5 atomfegyvert az ilyen öveze _ tekhez tartozó államokká _ szemben.; az atom- és hidrogénbombá ^ kát szállító külföldi repülőgé s pék repüléseinek beszüntetést -t az európai államok területe fe t— lett, az atomfegyvereket hor I- dozó külföldi tengeralattjárói b és más hajók távol tartás; n ezeknek az államoknak a kikö ;t tőiből. /fl Tekintettel arra, hog; tj * az NSZK-nak az atom n fegyverek birtoklására vonat [_ kozó igénye veszélyezteti Euró 5_ Pa békéjét, az államoknak erő ,r feszítéseket kell tenniök annal k megakadályozására, hogy : i- Német Szövetségi Köztársasái >. bármilyen formában — közvet lenül vagy közvetve, államcső is portosulásokon keresztül kizá ■- rólagos birtoklással, «agy fegyver feletti rendelkezésben való bármilyen formájú része­sedéssel — atomfegyverhez jusson. E kérdés megoldásától nagymértékben függ az euró­pai és nem csupán az európai népek jövője. Félmegol­dások ebben a kérdésben meg- engedhetetlenefk. 55 A határok sérthetetlen­sége az európai tartós béke alapja. Az európai hely­zet normalizálásának érdekei megkövetelik, hogy valamennyi európai állam éppen úgy, mint az európai földrészen kívül eső államok, külpolitikai lépé­seikben abból induljanak ki, el kell ismerniök az emberiség történelmének legpusztítóbb háborúja után az európai álla­mok között reálisan kialakult határokat, köztük az Odera- Neisse lengyel határt és a két német állam közötti határokat. ^ A német kérdés békés ® rendezése megfelel az európai béke érdekeinek. Az értekezleten részt vevő szocia­lista államok készek tovább keresni e kérdés megoldásának útjait. A megoldásnál figye­lembe kell venni az összes ér­dekelt országok és Európa egész biztonságának érdekeit. E kérdés és vele együtt az európai biztonság más vonat­kozásainak építő jellegű keze­lése csak a jelenlegi helyzet­ből, mindenekelőtt a két né­met állam — a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság — létezése tényének elismeré­séből kiindulva képzelhető el. Ugyanakkor feltétlenül szüksé­ges e rendezés érdekében, hogy elismerjék a meglevő határo­kat és hogy mindkét német ál­lam mondjon le a nukleáris fegyverekről. A két német állam egyen­jogú részvétele az európai ál­lamok kapcsolatainak fejlesz­tésére és erősítésére irányuló erőfeszítésekben a legkülönbö­zőbb tevékenységi területeken — politikai, gazdasági, tudo­mányos-műszaki, kulturális té­ren egyaránt — lehetővé teszi a két német állam munkásosz­tályának, parasztságának és ér­telmiségének, egész lakosságá­nak, hogy lehetőségeikhez, al­kotóképességeikhez mérten más európai népekkel együtt hozzájáruljanak a haladás és a béke ügyéhez. Ami a két német állam egyesítésének kérdését illeti, ennek eléréséhez az út a fe­szültség enyhítésén, a két szu­verén német állam fokozatos közeledésén, megegyezésükön, a német és az európai lesze­relésre vonatkozó megállapo­dáson, valamint annak az elv­nek a megvalósításán keresz­tül vezet, hogy az egyesített Németországnak valóban bé­keszerető, demokratikus állam­nak kell lennie, és soha többé nem veszélyeztetheti szomszé­dai és Európa békéjét. '*7 Nagy pozitív hatással • * lenne egy olyan általá­nos európai tanácskozás össze­hívása, amely megvitatná az európai biztonság szavatolásá­nak és az egyetemes európai együttműködés kibontakoztatá­sának kérdéseit. Az ilyen ér­tekezleten születő megállapo­dás kifejeződhetne például egy ’ közös európai nyilatkozatban, amely az európai biztonság fenntartásáról és a megerősí­tése érdekében kialakítandó 1 együttműködésről szólna. Egy ilyen nyilatkozatban az aláíró államok kötelezettséget vállal­hatnának, hogy egymással va- 1 ló kapcsolataikban a béke ér- ' dekeit tartják szem előtt, a vi- ’ tás kérdéseket csak békés úton oldják meg, konzultálnak ' és tájékoztatják egymást a köl- : csönös érdekű kérdésekről, elő- ; segítik a gazdasági, a tudomá­nyos-műszaki, valamint a kul­turális kapcsolatok sokoldalú • fejlődését. E nyilatkozathoz ■ minden érdekelt állam csat- “ lakozhatna. Az európai biztonság és I együttműködés kérdéseivel fog­■ lalkozó értekezlet összehívása 1 elősegíthetné a kollektív biz­■ tonsági rendszer megteremté­sét Európában, jelentős mér­' földkő lehetne Európa jelen­■ kori történelmében. Országaink • készek részt venni egy ilyen . értekezleten, bármilyen, más ■ érdekelt államok számára, így : az Észak-atlanti Szövetség tag- t államai és a semleges államok ! számára is alkalmas időpont- . ban. Az európai semleges or- - szágok is pozitív szerepet ■ játszhatnának egy ilyen érte- 9 kéziét összehívásában. „ ^ Magától értetődik, hogy egy ilyen találkozó vagy értekezlet napirendjét és az előkészíté­sével kapcsolatban felvetődő egyéb kérdéseket valamennyi részt vevő állam közösen ha­tározná meg, figyelembe véve minden egyes részt vevő ország előterjesztett javaslatait. Az értekezleten jelenlevő or­szágok készek arra, hogy más rendelkezésükre álló módsze­reket is igénybe vegyenek az európai biztonság problémái­nak megvitatására: a diplomá­ciai csatornákon folyó tárgya­lásokat, a külügyminiszterek vagy kiilönmegbízottak két­vagy többoldalú találkozóit, va­lamint a legfelső szintű szemé­lyes kapcsolatokat is. Az a vé­leményük, hogy a fentebb ki­fejtett elképzelések magukban foglalják az európai biztonság garantálásának alapvető és legfontosabb vonatkozásait. Készek arra, hogy megvitassa­nak minden olyan javaslatot, amely ennek a problémának a megoldását célozza, bármely állam terjesztette is azt elő, vagy terjeszti elő a jövőben. Ami az ilyen vitában való részvételt illeti, a Varsói Szer­ződés államai senkit nem zár­nak ki belőle. Minden állam­nak magának kell eldöntenie, részt vesz-e vagy sem az eu­rópai problémák megvitatásá­ban, vagy megoldásában. A népieknek természetesen nem mindegy, milyen politikai irányvonalat választ az egyik vagy másik állam — olyant választ-e, amely megfelel a béke és a biztonság érdekei­nek, vagy pedig olyant, amely ellentétes ezeikkel az érdekek­kel. Az értekezlet részvevői meg vannak róla győződve, hogy más földrészek országainak sem lehet közömbös, milyen irányban fejlődnek Európa ügyei. A két világháború tüze Európa földjén lobbant láng­ra, de csaknem egész bolygónk­ra kiterjedt. Sok ország, közöt­tük Európától távol fekvő kon­tinensek országai is megismer­ték a pusztítást és nagy vesz­teségeket szenvedtek. Ezért minden olyan államnak, amely szívén viseli a béke sor­sát, üdvözölnie kell minden olyan lépést, amely a feszült­ség csökkentéséhez, az euró­pai helyzet egészségesebbé té­teléhez vezet és támogatnia kell minden ilyen erőfeszítést. Országaink kifejezésre jut­tatják, hogy érdekeltek az európai biztonság megszilár­dításában, készek megtenni a cél érdekében a szükséges lé­péseket és meg vannak róla győződve, hogy valamennyi eu­rópai államnak kötelessége hozzájárulni az egész világot érintő problémák megoldásá­hoz, amelyek rendezése két­ségkívül az európai helyzetre is kedvező hatással lenne. Ide sorolhatjuk az egymás bel- ügyeibe való be nem avatko­zást, az erőszak és az erővel való fenyegetés megtiltását a nemzetközi kapcsolatokban, a leszerelést, a nukleáris fegyve­rek alkalmazásának megtiltá­sát és az atomkonfliktus ve­szélyének elhárítására irányu­ló más, nagy horderejű intéz­kedéseket, továbbá a gyarmati rendszer teljes felszámolását, annak minden megjelenési formájában, az idegen terüle­teken létesített külföldi kato­nai támaszpontok felszámolá­sát, az egyenjogúságon alapu­ló nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztését. Az értekezleten részt vevő álla­mok a jövőben is minden tő­lük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy, elősegítsék e világméretű problémák mi­előbbi rendezését. Nagy jelen­tőséget tulajdonítanak az Egyesült Nemzetek Szervezete megerősítésének az ENSZ- alapokmány maradéktalan be­tartása alapján, az ENSZ egye­temessége biztosításának, to­vábbá annak, hogy összehan­golják az ENSZ tevékenységét a világban végbement válto­zásokkal; mindenképpen hozzá­járulnak a világszervezet ha­tékonyságának fokozásához, az általános béke és biztonság megőrzése és a népek közötti baráti kap>csolatok fejlesztése érdekében. A nyilatkozatot aláíró álla­mok hangoztatják, készek más államokkal együtt keresni az európai béke megszilárdításá­hoz vezető, kölcsönösen elfo­gadható utakat. Államainkat az a szilárd eltökéltség hatja át, hogy a nemzetközi életben megvédik a béke, az államok nemzetközi együttműködése, valamennyi szabadságszerető és haladó erő összefogása poli­tikai vonalát, harcolnak az im­perialista agresszió, az erőszak és a diktatúra politikája. el­len, támogatják a szabadság* a nemzet függetlenség és a társadalmi haladás ügyét. Az értekezlet részvevői az­zal a felhívással fordulnak va­lamennyi európai kormányhoz és nemzethez, földrészünk béke­szerető és haladó erőihez, ideo­lógiai, politikai, vagy vallási meggyőződésüktől függetlenül* egyesítsék erőfeszítéseiket azért, hogy Európa — a világ- civilizáció egyik legfontosabb központja — egvenjogú nemze­tek sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésének földrészé­vé, a tartós béke és a világ­méretű kölcsönös megértés, ha­talmas tényezőjévé váljék. A Bolgár Népköztársaság nevében TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében ANTONIN NOVOTNY, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke JOZEF LENÁRT, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke A Lengyel Népköztársaság nevében WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára JÓZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Magyar Népköztársaság nevében KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára KÁLLAI GYULA, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke A Német Demokratikus Köztársaság nevében WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke WILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke A Román Szocialista Köztársaság nevében NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára ION GHEORGHE MAURER, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében LEONYID BREZSNYEV. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára v ALEKSZEJ KOSZIGIN, _______ _ ®t Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents