Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-09 / 161. szám
XVIL évfolyam, 161. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA CS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1968. július 9„ szombat VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ARA: 5» FILLÉR NYILATKOZA az európai béke és biztonság megszilárdításéról ténelmét magasztalják és gyűlöletet szítanak más népek ellen, amelyeknek területeire ismét fenik a fogukat az NSZK említett körei. Ma e politika gyújtópontjában a nukleáris fegyverek birtoklásának követelése áll. Az NSZK-ban nyíltan és titokban szorgalmazzák egy olyan műszáki-tudományos és ipari alap megteremtését, amely meghatározott időpontban alkalmassá válnék saját atom- és hidrogénbombák gyártására. A békeszerető országoknak és népeknek közös erőfeszítéssel mindeddig sikerült megakadályozniuk a NATO gépesített nukleáris erőinek megteremtését, ami hozzáférhetővé tenné az NSZK-nak a nukleáris fegyverek birtoklását Ám korántsem mondtak le az erre vonatkozó tervekről. Minden nép létérdekei megkövetelik, hogy vessék el a NATO sokoldalú atomütőereje létrehozására vonatkozó terveket. Ha azonban a NATO- államok szembeszegülve a béke érdekeivel — a sokoldalú atomütőerő létrehozására vonatkozó tervek megvalósításának, vagy az NSZK atomfegyverhez való juttatásának útjára lépnek bármilyen formában, a Varsói Szerződés tagállamai — figyelembe véve az európai békét és biztonságot, fenyegető súlyos következményeket, — kénytelenek lesznek megtenni a szükséges védelmi intézkedéseket saját biztonságuk szavatolására. A nyugatnémet revansisták területi igényeit határozottan vissza kell utasítani. Ezek az igények teljesen alaptalanok és kilátástalanok. A határkérdés Európában végérvényesen és visszavonhatatlanul eldőlt; Európa népei képesek útját állni a revansizmusnak. Az európai biztonság szavatolásának egyik fő feltétele az európai államok között jelenleg fennálló határok sérthetetlensége, beleértve a szuverén Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia határait. A jelen értekezleten képviselt államok megerősítik eltökéltségüket, hogy visszavernek minden agressziót, amely az imperializmus és a reakció erőitől indul ki, e határok ellen. A Varsói Szerződés tagállamai a maguk részéről kinyilvánítják, hogy Európa egyetlen államával szemben sem támasztanak területi igényeket. A német imperializmus revansista és militarista politikája mindig csődbe jutott. A jelenlegi nemzetközi és európai erőviszonyok mellett ez a politika nemcsak, hogy semmiféle előnyt vagy hasznot nem hozhat az NSZK-nak, hanem egyenesen helyrehozhatatlan következményekkel járhat a Német Szövetségi Köztársaság számára. Európa és á világ békéjének és biztonságának érdekei — de a német nép érdekei is — azt követelik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság uralkodó körei számoljanak az Európában reálisan létező helyzettel. Ez azt jelenti, hogy a két német állam létének fényéből induljanak ki, mondjanak le az európai határok megváltoztatására irányuló követelésükről, arról az igényükről, hogy joguk van egész Németország kizárólagos képviseletére, mondjanak le azokról a próbálkozásokról, hogy nyomást gyakorolnak az NDK-t elismerni kész államokra, mondjanak le a bűnös müncheni diktátumról, és ismerik el annak érvénytelenségét kezdettől fogva. Bizonyítsák be tettekkel, hogy valóban számot vetnek a történelem tanulságaival, véget vetnek a mi- litarizmusnak és revansizmusnak, és az államok közötti kapcsolatok normalizálásának, a népek közötti együttműködés és barátság fejlesztésének politikáját folytatják. A Német Demokratikus Köztársaság — az európai béke és biztonság e fontos tényezője — é* ítő javaslatokkal fordult az NSZK kormányához és szövetségi gyűléséhez: kölcsönösen mondjanak le a nukleáris fegyverekről, csökkentsék mindkét német állam hadseregének létszámát, kötelezzék magukat arra. hogy nem folya- mocnak erőszakhoz egymással szemben, üljenek tárgyalóasztalhoz az NDK-t és az NSZK-t egyaránt érdeklő, megérlelődött nemzeti kérdések megoldása végett. Ám az NSZK kormánya nem mutat érdeklődést e javaslatok iránt, A jelen nyilatkozatot aláíró államok támogatják az NDK említett kezdeményezéseit. ■ Az értekezleten részt ve vé államok — miután sokoldalúan megvizsgálták a jelenlegi európai helyzetet, s mérlegelték az e helyzet fejlődését meghatározó tényezőket, — arra a következtetésre jutottak, hogy Európá lián, ahol az államok csaknem fele szociálisig, lehetőség kínálkozik arra, hogy megakadályozzák az események nein kívánatos fejlődését. Az európai államoknak, a békéért küzdő összes társadalmi erőknek együttes erőfeszítésével — tekintet nélkül az ideológiai nézetek, vallási és egyéb meggyőződések különbözőségére — meg lehet oldaniuk az európai biztonság problémáját . Ez a feladat annál sikeresebben log megoldódni, minél gyorsabban bénul meg azoknak az erőknek a befolyása, amelyek még tovább kívánják feszíteni az európai államok közötti feszültséget. A háború óta nemegyszer sikerült meghiúsítani az európai béke aláaknázására irányuló terveket. Ebben döntő jelentősege volt az európai szocialista államok és valameny- nyi szocialista ország egységének és szolidaritásának, az által uk folytatott békeszerető külpolitikának, miközben éberek voltak a potenciális békebontókkal szemben, továbbá ama készségüknek, hogy együttműködjenek az európai biztonság megerősítéséhez hozzájárulni kész minden állammal. Ugyancsak e cél elérésére törekszik minden erejével a nyugat-európai országok munkásosztálya, annak élen járó osztagai, a demokratikus haladó szervezetek és a békemozgalom, amelyek a legszélesebb dolgozó tömegek közvéleményét alakítják. Európában a katonai kalandok megvalósítását mindinkább megnehezíti egy fontos tényező: a nyugat-európai országokban növekszik azoknak az erőknek a befolyása, amelyek szükségesnek tartják, hogy a politikai nézet- és felfogásbeli különbségeken felülemelkedve, síkraszálljanak a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a kölcsönösen előnyös, minden megkülönböztetéstől mentes európai államközi kapcsolatok fejlesztéséért, országaik teljes függetlenségéért és nemzeti arculatának megőrzéséért. A nyilatkozatot aláíró álla-: mok kedvező jelenségnek tart-íFolytatás a 2. oldalon.) zük sincs az európai népek létérdekeihez, az európai biztonság feladataihoz. Az amerikai vezető karok szeretnék nyugat-európai szövetségeseikre ráerőszakolni akaratukat, hogy Nyugat-Európa az Egyesült Államok globális politikájának eszközévé váljék. E politika alapját az a törekvés alkotja, hogy megállítsák, sőt, visszafordítsák a népek nemzeti és társadalmi felszabadulásának történelmi folyamatát. Innen ered az a próbálkozás, hogy néhány nyugat-európai államot bevonjanak a világ más részein, többek között Ázsiában folytatott katonai kalandjaikba. Az amerikai agresszív körök, amelyek élvezik a nyugateurópai reakciós körök támogatását az Észak-atlanti Katonai Tömb és az általa megteremtett hadigépezet segítségével arra törekednek, hogy tovább mélyítsék Európa megosztottságát, szítsák a fegyverkezési hajszát, fokozzák a nemzetközi feszültséget, akadályozzák a kelet- és nyugat-európai államok normális kapcsolatainak kialakulását és fejlődését Eme. az európai népek biztonságának igazi érdekeitől idegen célokért vannak még mindig Európában az Egyesült Államok csapatai, a nyugateurópai országokban ezért vannak ott e hatalom katonai támaszpontjai, ezért létesülnek termonukleáris fegyverraktárak, ezért vezényelnek nukleáris tengeralattjárókat az Európa partjait mosó tengerekre, ezért cirkál a Földközi-tengeren a 6. amerikai flotta, ezért zúgnak nukleáris bombákat hordozó repülőgépek az európai országok égboltján. Az Egyesült Államoknak a háború óta folytatott európai politikája annál is veszedelmesebb az európai népek számára, mert egyre inkább a nyugatnémet militarista és re- vansista erőkkel való megegyezésre támaszkodik. Ezek az erők egy még veszélyesebb európai irányvonal megvalósítására ösztökélik az Egyesült Államokat. Ez a politika abban is kifejezésre jut, hogy az amerikai imperialisták és a nyugatnémet revansisták között egy sajátos szövetség bontakozik ki. Nyugat-Németország militarista és revansista körei semmibe veszik a német nép létérdekeit, agresszív célokat követnek. Ez minden tettükben megnyilvánul: abban is, hogy hadivágányokra állítják át az ország gazdasági potenciálját, abban is, hogy félmilliós Bundeswehr! hoztak létre, abban is, hogy a német hódítások törtartós alapjainak megteremtése feltételezi, hogy az államközi kapcsolatoknak — abból kiindulva, hogy lemondanak az erőszakkal való fenyegetésről* az erő alkalmazásáról és szükségesnek tartják a nemzetközi vitás kérdések kizárólagos békés rendezését — a szuverenitás, a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás, a területi sérthetetlenség tiszteletben tartásának elvein kell alapulniuk. Az európai államoknak olyan hatékony intézkedésekre kell törekedniük, amelyek alkalmasak az európai fegyveres konfliktus veszélyének elhárítására és az európai kollektív biztonság megerősítésére. Az összes európai nemzetek e közös törekvésének megvalósítása feltételezi minden — kicsiny és nagy — állam felelősségét és hozzájárulását, tekintet nélkül társadalmi politikai rendszerére, a szuverén, független és egyenjogú államokhoz méltó együttműködés kialakításához. A jelen értekezleten részt vevő államok véleménye szerint a jelenlegi helyzet Európa minden népétől, az összes békeszerető erőktől még nagyobb eltökéltséget és aktivitást követel az európai béke és biztonság megszilárdításáért folyó harcban. L mérgezni az európai államok kapcsolatait Az európai béke, az európai népek biztonsága szempontjából közvetlen veszélyt jelent az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi politikája, ugyanaz a politika, amely a világ más térségében — Délkelet-Ázsiában — máris a vietnami nép elleni agresszív háborúhoz vezetett, és az utóbbi évek során nemegyszer nemzetközi válságokig izzította az államok közötti kapcsolatokat. Ismételten nemzetközi válságokat idézett elő az államok viszonyainak megrontásával. Az Egyesült Államok beavatkozik más államok belügyei.be, megsérti valamennyi nép szent jogát, hogy maga döntsön sorsáról, a gyarmati megtorlás és a fegyveres intervenció eszközeihez folyamodik, összeesküvéseket sző Ázsia, Afrika és Latin-Amerika különböző országaiban, mindenütt támogatja a reakciós erőket és a népek szemében gyűlöletes, korrupt rendszereket. Semmi kétség aziránt, hogy az Egyesült Államok európai politikája céljainak semmi köA Varsói Szerzó'dés politikai tanácskozó testületének nyilatkozatát az Egyesült Államok vietnami agressziójáról aláírja Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. (Xelefota — MTI Külföldi Képszolgálat) vétségé, a barátságról, együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról szóló Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének bukaresti értekezletén képviselt tagállamai a következő nyilatkozatot fogadták eb L Az európai népek reményei nem váltak valóra, mind ez ideig nem valósultak meg a háború félelmeitől mentes elet- re való törekvéseik. Ezért a felelősséget azok a hatalmak viselik, amelyek tüstént a német agresszorok legyőzése után megtagadták a Hitler-el- lenes nagy koalícióban kialakult együttműködést, nem követték az európai' béke felépítésének közös útját, sőt, maguk váltak az agresszív politika hordozóivá. Most, két évtizeddel a második világháború befejezése után Európában még “mindig nem szűntek meg e háború következményei, nincs német békeszerződés, továibbra is léteznek a feszültség gócpontjai, s az államok kapcsolataiban rendellenes helyzetek állnak fenn. A jelen nyilatkozatot aláíró szocialista államok úgy vélik, hogy e helyzet felszámolása, az európai béke és biztonság I A mai nemzetközi helyzet egyik meghatározó vonása a béke fenntartásáért és megszilárdításáért küzdő erők növekedése. Az imperialista agresszív politikával szemben, a népek biztonságáért elszántan szállnak síkra a szocialista államok a maguk hatalmas gazdasági, politikai és katonai erejével, a nemzetközi munkásosztály, élén a kommunista pártokkal, a nemzeti felszabadító mozgalom, a legutóbbi években függetlenné vált új államok, az egész világ haladó és demokratikus erői. Európában mindinkább erősödnek és fejlődnek azok az irányzatok, amelyek a hidegháború maradványainak, az egyetemes európai együttműködés normális fejlődése akadályainak felszámolását, a különböző vitás kérdéseknek a kölcsönös megértés útján történő megoldását, a nemzetközi élet normalizálását és a népek közeledését szolgálják. Ezzel az irányzattal szembeszegülnek a reakciós imperialista körök, amelyek agresszív célokat követve szítják a feszültséget és igyekeznek megA Bdtgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságók Szö] A tartós béke és biztonság biztosítása Európában földrészünk valamennyi népének forró törekvése, amely megfelel az egyetemes béke érdekeinek is. Európa népei, amelyek jelentősen hozzájárultak és hozzájárulnak az emberiség haladásához, megteremthetik és meg is kell teremteniük a földkerekség e térségében az enyhülés és a nemzetközi kölcsönös megértés légkörét, amely lehetővé tenné, hogy valamennyi nép, valamennyi ország anyagi és szellemi kincseit akaratának és döntésének megfelelően teljes mértékben fel használ hassa. Az európai országok kapcsolatainak állapota nagy hatással van az egész világhelyzetre. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a két világháború, amely emberéletek tízmillióiba került és hatalmas pusztítást okozott, az európai kontinensről indult eL Az éurópai biztonság problémája nem mai és nem tegnapi keletű. Fél évszázaddal ezelőtt, az első világháború kezdetével került napirendre. Két évtized elmúltával, amikor Európa és az egész világ szembekerült az elállatiasodott fasizmussal, amely egyik államot a másik után gyűrte maga alá ez a probléma teljes létfontosságában ismét felmerült a népek előtt. A népek, amikor a rájuk kényszerített életlhalál-harcba indultak, abból a reményből merítették lelkesedésüket, hogy az utolsó világháborút vívják meg. 1945-ben közelinek látszott az európai biztonság megteremtésének célja; . úgy tűnt, hogy a hozzá vezető út szabad. A német fasizmus a földön hevert és ítéletre várt. Diadalát ülte az igazság. A népek, amelyek épphogy átélték a hitleri Németországgal vívott, példátlanul könyörtelen háborút, követelték, mindent tegyenek meg, hogy a militarizmus és az agresszió erői ne zavarhassák meg ismét a mai és a jövő nemzedékek békés életét, alkotómunkáját. A potsdami megállapodás, amely megkoronázta a Hitler- ellenes koalíció államainak szövetségi viszonyát, a béke megerősödésének széles körű és jövőbe mutató programját hirdette meg. Történelmében először kapott Európa reális tehetőséget arra, hogy megoldja saját biztonságának problémáját. Ezzel általánosan elismertté lett, hogy az európai biztonság legfőbb feltétele: a német militarizmus és nácizmus újjáéledésének megakadályozása és annak biztosítása, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse szomszédait vagy a világbékét. Nem akadt senki, aki nem értett volna egyet azzal, hogy e fő feltétel megköveteli a becsületes és barátságos együttműködést mind az európai államok, mind más államok között, amelyeknek érdeke az európai béke és a világbéke fenntartása. Ám az események nem iga- aoliák ezeket a várakozásokat.
