Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

ÍOVGBÍ AHrtUUS; HITVALLÁS a , Bol ivar" cimű költeményből &AK0W1 rspoty? fi/S7 opáos* h«gy«n. i .I t iS&klxíi í r. .IÉG»*flPi' i I f I rr*| lX n «MM Urii etOtt, mi emberek knünétébek i mb* imaonU, nalMk » nép vúlflmtjn meg ta embereket. fiirtUi harcot hirdetünk as elnyomók ellen, én ■■oknak örök éleiében, akik miként te, arabadítónk, nem haink meg ^ űnég^t állnak. Ili Boldog Balázs fordítása I I I Lento-békedíjjsl tótün­HOM — Sört kérek! — szólt a pin­cérnőnek az orvos. — Vagy ta­lán konyakot? Minek is kér­dem? Adjon két konyakot is, Mártuska. A cserépkályha mellé ültünk, a kis presszóban. Színes falak, színes asztalok; s a vüágítás Is egészen újmódi volt, városias. Kinn esett az eső, az ablakok bepárásodtak, hallani lehetett a víz bugyborékolását az ajtó előtt. Csak az orvos Moszkvi­csának köszönhettük, hogy ci­pőnk nem ragadt a falusi utca sarába. — Sört szoktam inni ilyen­kor — magyarázta az orvos, rákönyökölt az asztalkára, a gyenge tákolmány megreccsent súlya alatt Magas, barna férfi volt kék tréningruhában. Ci­garettát keresett a zsebében, a gyűrött csomagból kivett egyet akkor kapott észbe, hogy meg se kínált Nevetett, az arcát gyűrködte. Most is nála volt a hasas orvosi táska, mondta már, hogy annyira megszokta, mindig szükség le­het rá, soha nem hagyja ott­hon. — Ilyenkor, estefelé, — magyarázta — sört iszom, egy­két üveggel. Ez a jutáimmá. A magam szabta jutalom az egész napért Nem sok, ugye? A fiatal pincémé hozta az Matt, koccintottunk a konyak­kal. — Egyik nap a iwárffc után — nézett rám —* az éveket sem tudom számon tartant Még az ebédeléstől is felkeltenek egy-egy injekcióért Reggel szőtt a feleségem, hogy a gye­rek lázas, de nem volt időm megvizsgálni, balesethez hív­tak. Utána mindjárt egy má­sik beteg, egy harmadik..: Mire hazaszaladtam, tele vott a rendelő. Ebéd után a szom­széd község, délután megint a falubeliek... Most néztem meg az előbb a fiamat Man­dulagyulladás-. Szereti a sört? Ittunk a sörből is, jó hideg volt Két férfi jött a presszóba, csuromvizesen, kalapjukról csörgött az esőié. Rumot kér­tek. — Hah« — kiáltott erős hangján a doktor, — hahó! Mártuska, Dániel nem Ihat ru­mot! Az egyik férfi felkapta a te­jét meglátta az orvost. — 0, a fenébe! — szitkozó­dott tréfásan. — Nem tudtam, hogy itt vagy, doktor úr! — Figyellek — mondta az orvos —, figyellek, ne félj! Ru­mot! Másodszorra már nem tudom megreperálni a májad— — Szódát adjon neki, Mártus­ka, vagy sört. Egy-két hóna­pig még, legalább..; A két férfi valamit susmo- gott a pincérnövel, a lány ka­cagott ... — Ismerem őket — mondta a doktor. — A májukat a vér­nyomásukat a szívüket... Mindent. Tíz éve vagyok itt. Tíz év. Elszaladt mint a fia­talság. Munka, munka, mun­ka... Befejeztem az egyete­met, körül se nézhettem, már­is a kezemben volt a kineve­zés. — Irány falura! Az elődö­met cukorbaj vitte el, már öreg volt... Itt álltak orvos nélkül. Micsoda idők voltak azok! Képzelheti: szemernyi gyakor­latom sem volt s egyenesen bele a sűrűjébe! Soha nem voltam ijedős természetű, de akkor begyulladtam, mondha­tom. Különösen, amikor az el­ső komplikált esetekkel talál­koztam. De meg kellett állnom a helyem, a házon kinn volt a tábla: orvos. A beteg nem kér­di, érte-e a mesterséged, jön a gyógyulásért Tapogattam, ko­pogtattam a betegeket s köz­ben töprengtem, hogy is? Ha ezek a tünetek, altkor? ... Senkit sem kérdezhettem meg, nem szaladhattam az adjunk­tushoz, a professzorhoz. Ma­gamnak kellett kiizzadnom a diagnózist a gyógyítás mód­ját Szakkönyveket bújtam új­ra é* újra. Éjszakánként. — A szükség rá vitt, hogy tudásomon felül produkáljak. Nem rossz iskola. Pedig hány­szor akartam feladni a *mecs- csetrMár akkor nős voltam, a feleségem védőnő, esténként a munkától, meg az idegfeszült­ségtől holtfáradtan csak eltol­tam a vacsorát „Lemondok“. „Jézusom, miket beszélsz" — ijedezett Ilyenkor. „Lemondok, mást nem tehetek.:. Elme­gyek lapátolni inkább, de ezt abbahagyom". Az asszonynak köszönhetem, hogy megálltam a helyem. Nem akarok sokat beszélni erről, pedig egyszer elmondhatnám, mire képes egy asszony, ha szereti a férjét. Meg a férje munkáját. Éjsza­kákon át együtt vettük át a kóreseteket dolgoztunk, tör­tük magunkat- Belőle is ki­váló asszisztens lett ezalatt — Olvasta biztosan maga is, hogy a frontorvosokból milyen kiváló sebészeket csinált a kényszer. Én is „med. univ.! lettem, pedig belgyógyász a szakmám. Nehogy azt higgye, hogy mindez a „szent mássió” jegyében történt Szép lenne így feltüntetni, de hát igaz, ami igaz, arról volt szó, hegy az úszni nem tudót belehají­tották a mély vízbe, vagy megfullad, vagy jó sprinter lesz belőle... Na, igyunk. Mártuska, hozzon még két üveg sört — Esküszöm magának, ez az esti sörözés kell. N«m hagyha­tom el magam, még beteg sem lehetek. Tíz év alatt egyszer kapott el az influenza, amikor az a nagy járvány volt abból is olyan kavarodás lett hogy megfogadtam, többé nem le­szek beteg... Nevetett, jót hú­zott a sörből. — Irtózatosan levett a lábamról a láz, tele­fonáltam a főnökömnek, hogy adjon szabadságot. „Mi ütött beléd — azt mondja —, nem ismerek rád! Tudod, hogy nincs helyettes!” — Aztán végre egy napot adott. Egyet. — Mert itt se ünnep, se va­sárnap. Még éjszaka ßincs. Tudja milyen volt régen a lusi nép? Orvosra, hát arra az­tán egy vasat aH De most* hogy ingyen van, a háziasz- szony is hozzám jön, ha hagy­ma vágás közben elmetszette az ujját — Száz beteg naponta. Eny- nyi volt ma is, Itthon, meg a mástk faluban. Helyettesíteni is kell, hol itt — hol ott. Néz­ze ezt a tréningruhát Ezt hor­dom. Minek öltözködni? Por van, sár van, az ember mindig úton... — Hivatás. Na,- igen. Én mindig orvos akartam lenni, a véremben volt, a véremben van. Nem is csinálnék én mást higgye el. De azért még sincs egészen jól. A fiatalok nem akarnak falma jönni. Pedig kevés az orvos. Nagyon kelle­ne, hogy többen legyünk ... — Vettem ezt a kocsit, ha­marabb eljutok a betegeimhez. Nyúzom a rossz utakon, de hát azért van. Gondoltuk, majd el- járogatunk Pestre, színházba, ^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*A***AAAAeAA*Ar|V|V|%V|^lVyy)VljVLfww| szórakozni. Hogy szerettem éa a színházat! Egyetemet» ko. romban minden előadást meg­néztem. Ha el akarok menni* magamnak kell gondoskodni helyettesről arra az estére. Felhívom a szomszédos kollé­gákat, vállalják-e? Nehéz do­log. Ok is dugig vannak mun­kával. Nem szívesen vállal­ják. Ha meg csak úgy elme­gyek ... jó, jó, néhány óra| gondolja az ember. De rend­szerint akkor keresnek, akkoe történik valami. — Nézze csak. Hívtak en-- gém városba, főorvosnak. Nen* mentem. Megszoktam én itt tiz év alatt, itt lettem orvos. Itt csináltam végig a nehéz éveket. Szüléseket vezettem le petróleumfénynél. Nem is akár-: milyen szüléseket. Vágni, varr*; ni kellett. Visz-’ szahoztam a sírból itt né­hány embert! Tudja* nincs ebben semmi érzelgősség* meg román ti^ ka... Csak ép­pen. .. minden­kinek megvan a maga helye az életben* a maga kis útja* amit tíz köröm­mel vájt a vi­lágba. Ragasz: kodifc hozzá*) megszokta, eny: nyi az égési. — Amikor a falubeliek meg­hallották, hogy nem megyek el* a tsz hálából adott egy hold háztájit. Jól­esett. Érez va­lamit üyenkee az ember, ami­re majd szíve­sen gondol vissza öregkoré­ban. — Mosolygott, fogta a poharát. — Pedig a földet az. tán visszavették, jött valami ellenőrzés, kikapott a tsz, hogy jogtalanul adományozott* en­gem meg száz forint bírságra ítéltek, amiért — ugyancsak jogtalanul — használtam a földet Nem baj. A gesztus volt szép, az adományozás őszinte* baráti gesztusa... — Igya meg a sört* hide­gen jó. Van itt frizsider, abban hűtik. Mártuska mindig készít nekem néhány üveggel. Mára talán már nincs semmi dol­gom. Vacsorázom, aztán al­szom egyet... Tegnap éjjel felkeltettek, ma talán nem. Va­lószínűségszámítással készülők az éjszakai pihenésre... — Rám tekintett, széttárta a ke­zét. — Szeretem ezeket az em­bereket itt, és ők is ragaszkod­nak hozzám, azt hiszem. Parkas andrAs: Dalok az égről hogy nynksrtiháw forintja Pénzét mindig számon tartot­ta. a napját. Semmit sem vásárolt A lak­bérrel még adós, reggel majd kifizeti. Talán a hivatalában? De hisz az előbb, amikor ki­vette a szársast... Igen, akkor még nem érezte* bogy a borí­tékból hiányzik. Feltétlenül meg kellett volna éreznie már az előbb is. A lány ott kuporgott a fotel ölében. íves lábát felhúzva* állát a térdére támasztotta. Tiszta, átható tekintete* mint amikor elhatározta a férfi; nem akar semmi mást* csak segíteni a lánynak, hogy visz- szajüssön szüleihez. „Lehetet­len, hogy éppen ő vegye el!’! — gondolta a férfi. —Ezemégyszá^húsz — szá­molta ismét. — Érdekes... Magának adtam száz forintot... Ezemégyszázhúsz volt. Hiány­zik háromszáz... Egyszerűen nem tudom, hová tűnt... A lány zavartalanul nézett a férfi szemébe. Mint aki kér­dezné: „Hát én honnan tud­jam? Csak a szemével kérde­zett. Különben hallgatott, A férfi tovább morfondíro­zott magában. „Hiszen majd mindig bent voltam a szobá­ban. Amíg az ételt behoztam? Az nagyon kis idő. S a lány nem is tudta, hol tartom a pénzem. Előbb bizonyára a tár­cámban kereste volna... Több­re meg nem akadt ideje.” Nem értett valamit. Egyszerűen azt, hogy ő elhagyhat, vagy hogy tőle valaki elvegyen pénzt. F,lé­té tisztességben telt el. Nem Vett el senkitől semmit, s nem la talált, mint ahogy ez idáig nem is veszített el. „Éppen most?’' — rémlett fel benne. S hitetlenkedett. — Nem értem — hajtogatta. — Nem értem. — Valahol kirántotta a zse­béből — vigasztalta a lány. — Megesik az... Egyszer én is hagytam el így pénzt. — Mért épp háromszázat..: Mért mind a három százas volt, ha már ki is rántottam? — Ilyen a véletlen — sóhaj­tott együttérzően a lány. Ahá! — jutott eszébe a fér­finak. — Amikor tussoltam. Az legkevesebb öt percig tartott. S mert hirtelen haragot is ér­zett („Még hogy én kirántok három darab százast a zsebem­ből?”), a szemébe mondta: — Valaki kivette a zsebem­ből ... Itt... Márpedig itt maga volt... Senki nálam nem járt ma, csak maga! —Ezek szerint...? Rám gondolt? — s mint akibe tűt szúrtak, úgy pattant talpra a lány. — Én semmit nem gondo­lok! Csak következtetek. — Azért, mert elfogadtam a segítségét... mert ilyen hely­zetben vagyok? Akkor már lo­pok is? — kiabált nekivörösöd­ve a lány. — Miért kiabál? — mordult fel a férfi. — Nekem lenne hozzá jogom, otthon is va­gyok, meg a pénzem ... — Motozzon meg! — sírta el magát a másik. — Itt van! — s kopott kis retiküljét az asz­talra borította. Kiforgatta ka­bátja zsebeit is. — Tessék, nézze meg . .. Nem hiszi? — kibontotta blúzát. — Nézzen végig. Ahol akarja. — A blúz­ból kibukott a lány melle: zönséges lett. S ezért csak ma­Megoldotta szoknyáját is. — gát vádolhatja, meg a pénzt, Nézzen végig! — sírt a lány s azt az átkozott háromszáz fo- ott állt a férfi előtt csaknem rintot. — öltözzék fel — szólt rá a lányra. — Gyor­san, kérem! A lány felöl­tözött. Minden egyes ruhada­rabot kifordí­tott, majd meg­lengetett. — Vissza­adom ... — mondta halkan — a százasát. Nem fogadha­tom el magától. Ezek után. — Szüksége van rá — mondta a férfi. S amikor a lány az ajtó előtt állt már, meg­fogta a két kar­ját, óvatosan, csak a kabátja ujját. — Ne ha­ragudjon, ké­rem — s ahogy jó erősen meg­szorította a lány karját, érezte, hogy a felhajtott kabát. ujjban papír zizeg... A lány most is tisztán, s áttetszőén nézett a szemébe. Hirtelen elválasztódott ben­ne az undor és a sajnálat és olyan gyengének érezte magát, mint még soha. — Tévedtem — mondta, tévedtem. — Maga sem tudta, hogy mire érti ezt a tévedést. Gyorsan lefeküdt. s úgy gosnak ígérkezett, ilyen kö- érezte, nagyon fázik. meztelenül. — Nem! Nem így gondol­tam ... — mentegetőzött a fér­fi. — Igazán nem ... — Látni akart...? — nézett rá könnyeken át lány. — Tes­sék, keresse a pénzét! A férfi undort érzett a tor­kában. Szégyellte magát na­gyon. És sajnált valamit. Nem a pénzét. Azt, hogy ez az este. mely olyan szépnek és jósá­Békételen, sötét, nagyorrú Felhők mögül széles bugyor fú, hiába állok most alája, Csak mindenütt elér a szája. Reménykedőn féltem magunkat, S várom, hogy egyszer majd kipukkad, S megláthatom, hogy e bugyorból Csak a vak gőg orrhangja horkol. II. Díszéül most e tiszta helynek Fodroshátú felhők legelnek, Az elképzelt bojtárra bízva Birkák sétálnak össze-vissza. Olyan nyugodtak, olyan tiszták, Eszik a végtelent, s megisszák A fényt a nap nagy poharából — Minden közel van — minden távol. m. Már egy órája forr a kékség Attól, hogy buzgón rájavésték, Amit a szív szokott üzenni, Ami már minden — s néha semmi, De ha két szív egyszerre firkál, Fel sem kérdezve: Te mit írnál? — Akkor bizony a röpke műben Dobog valami gyönyörűen. IV. Az esti nap — minket ha látott?! — Bearanyozza a világot, És mintha fénye csendesedne, Elbújna mélybe, rengetegbe, Nyomban csurog a hold fehérje A tintakék ég peremére, S az álmothintő pillanatban Két csillag épp egyszerre pattan. fWVWNAA/WWWWWWVS/WVWVWWVWWíAA/WNAAA/VNA/WWS^WMMW' VI í.1,151-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents