Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
WSA/WAA/VAAAAAAAAA/N^A^^AA^A^^AA/VNA^^AAA/NA/VNAAAAAAAAAA/SA/SA^/SAAAAAAAAA/KAAAAAAAAAAAAAAA/WVKAAA^ 5BERENCSY SÁNDOR: Utazás közben Kinyílt magától a vonatajtó sóhajom öngyilkos lett és halálra zúzta magát a gyorsaságban Az utolsó kocsiból látom hogy a sínek a talpfák és rÉNAGY SÁNDOR: Megnyugszom én is egyszer Megnyugszom én is egyszer, kiülök a körtefák alá,? nagy-nagy békesség lesz, 6 gazdag, akár a kertek.? Délben kiszáll a konyhaszag, kutyám fölkapjad fejét,j • illedelmesen türelmetlenkedik. telefonoszlopok visszarohannak segítségért városomba Egyedül vagyok a kocsifolyosón a a szédülő kerekek zenekara monoton Nagy-nagy békesség lesz, nem zaklat semmi, dalokat játszik nem hajtom fejem a szerelem dombtetőire, Belefáradok a tompaságba hogy fölrepüljek,? Baloldalt meglátni még a gyermek- nem énekelek már, csak dúdolgatok, szöveg vetésen _ nélkül,? a traktormasina párhuzamos lábanyomát s hunyorgok nyárra, vetkőző lányalakra* jobb oldalon az oszlopokba kapaszkodó sürgönydrótokban Letagadom saomjamat és éhemet, minden távoli kedvesek mosolya táncol nyűgömet,? Legutóbb tél volt mikor erre jártam sovány leszek, s legjobban és csodálkozom, Most a töltés melletti kígyó-árkokban hogy éltem.« sárga virágok népe virul Ölök a csorba kőpadon, metszőollóval ujjadm A hegyaljai dombok hátán csapass között,? szőlőkaró-erdők meredeznek emlékeimre gondolok s egy birsalmára ■ a keresztúri kőbányában falja a követ az exkavátor Továbbrobogimk Árvízfoltok viliódznak a zöld határban gémeskút tövében öt gyerek rúgja a labdái Távolabb virágzó barackfák születésnapot ülnek Felettünk tíz haragos fekete felhő kézen- fogja egymást s az égl-kertész locsolórózsáiból fóldresír a zápor és kusza kötetlen gondolataimmal egybefolyik. Példának Újsághír: Az amerikaiak felgyújtották egy vietnami falut — a vietnamiak bekerítettek egy amerikai csapatot, „ POLNER ZOLTÁN: Szép kötelesség Tizenkét árát tanítok ma is mire megjövök alszik a fiam, a feleségem.! Éjfélig írok s a tülökdudás falu utánam kandikál a szélben. Szép kötelesség embert formáló komoly jelenedre tanítani téged hazám. Jönnek a vadrepcés gyepsorokról fiaid elém és csillagokat szánt homlokuk barázdájába szavam. Szemükből a mezők ezüst dterái szólnak^ s a trágyaszóró göcsörtös kezek esetlenül forgatnak ceruzát, tollat. i A modern keresztes lovagok* | az igét megvéd ni akarják, —• S az újkor szent-földjére. Súlyos bakancsok ezrei lépnek* | — S egy nép szent vágya, mit Minden évben a földbe vetett, — égi Vad lángok fellobbanó tüzében ég újra a termés, ég újra a békéi —* És megmozdulnak az őserdő Mindig zöld lombkoronái, S mint bátor termesz hangyák, «-• Szép kötelesség. A táj ormótlan I | cserepébe beleégették egész életűk. Ostorsuhintó nyaraik horpadt < ereszéről emlékek füzére csüng | és jönnék a búzakeresztelő ? csendből, hogy megtanulják kimondani a ? földet,? ahol két kezük munkája nyomán > már múltat oldanak és jövőt kötnek. í Szép kötelesség Lebírhatatlan 5 sorsuk igazához önként elszegődik a szíva Nem a betűk kóbor vágya izgat < hanem a láz, amely országot hevít. | Pedig mind elmennék az ég félé kanyargó dűlőkön a konduló alkonyaiban, > de meghatódva élek köztük és > boldog vagyok, hogy mindent elmondhattam. 5 Várait védve felveszi Mind nagyobb elszántsággal A harcot az ember, s loboghat A tűz, robbanhatnak a bombák* Dőlhet a város, — alóla, — Egy győztesen megtisztult nép Fogja adni, — bátorságra a példát! I Kórházban Szám lettem megint, mint már annyiszor illanó életem futó során, nevem nincs már; sok száz beteg között nem vagyok más, csak szám, csak szám, csak szán; Születés, halál, — olyan egyre megy: partra lökött, s elnyel az óceán, piciny parányt. Kicsit a föld kötött, kicsit az ég, s az álom is talán. Rövid volt az út: pár szép állomás, száguldás is, ha meglódult a gép, azután zökkenők, majd meg-megálit s újra elindult, szívem egyet lép: még hajszolja a törpülő időt... { Elandalodni nem lehet, a táj j [ sebesen oson,: vonatablakon... f elsuhanó rét, legelésző nyáj... ' Mindegy, hány év, hisz úgy is rád kerül indulásodkor s végszóra a szám; csuklódon hirdeti megjöttödet, és búcsúzásul lábujjadra száll. Hős voltál? Kőltő? Vagy olcsó ripők? Halott vagy dércsípetie fán, sorsod betett, letelt az időd: ember voltál. Már nem vagy más, csak szám, csak szám, csak szám. Az utca sarkán állt a lány. Egyszerűségét az tette különössé, hogy sírt. Sírhatott volna másvalaki is a tízezrekből, akik ott sétáltak, vagy siettek gyalogosan, villamoson és autókon a város esti neon-zuhatagában. A férfi viszont, aki észrevette a sarkon vesztegelő pityergőt, csak ezt az egy embert látta sírni, ez- írt szólította meg. A lány — bár a sírás elöre- íí tette arcát — ránézésre nem ehetett több tizennyolc éves- íél. Egyszerű, barna lódenka- >átot viselt, feltűrt hajtókával, él lábra ereszkedve, vékony iivatos kendőcskéje alól kibusó fekete hajfonattal. Szépnek ■s tetszetősnek tűnt. Kékesen 'ilágító fekete hajától meré- zen eltérő sápadtsága, finom netszésű, keleties szempárja mely kivételesen dióbarna zínben jászott, de ezt a neon- ényben nem lehetett megfi- ;yelni) és ajka, melyről talán tár órája, hogy letörölte a :önny a makacsságot és most engedelmesen meggörbült, íindezek eléggé vonzóvá és neghatóvá tették a lányt, — Szülei? — kérdezte a érfi, miután megtudta, hogy a íny állás nélkül maradt, sőt énze sincs. — Messze laknak — és megnevezte a kisvárost is, ahol apja, anyja dolgozik. A férfit zsibongó bátorság kerítette hatalmába. Érezte, felelős ezért az emberért, segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy visszataláljon oda, ahonnan elindult, boldogságot keresni. Harmincöt éve alatt megtanulta, hogy a nők soha sem elégszenek meg a boldogulás tervével, különösen ha szépek és fiatalok még. — Evett ma? — kérdezte. A lány intett, hogy nem, s kopott lódenkabát hajtókájából kivillant hosszú fehér nyaka. — Szívesen meghívom... Ma kaptam otthonról csomagot. .. A lány a másik lábára ereszkedett. Induló mozdulatnak is vélhette azt a férfi, aki úgy találta, minden vigasztaló szó közül, amit eddig elmondott a lánynak, az utóbbi volt a leghatásosabb. — Nyugodtan feljöhet a lakásomra. .. Teljesen átfázott, majd főzünk feketét. — Szeretnék hazautazni — mondta a lány és elindult a Eérfi mellett. — Segítek magán. Amikor a meleg szobában levetették kabátjukat, úgy érezték, már nagyon régi ismerősök. Sima zöld szövetruha volt a lányon, mely szinte észrevétlenül simult testéhez, amikor ledobta tűsarkú cipőjét és feltelepedett az egyik fotelba. — Megfürödhet... ha akar — ajánlotta a férfi, s melegen nézett a lány szemébe. — Mert átfázott... — levetette kabátját, ráakasztotta a szék karjára; úgy érezte, most valóban otthoni a hangulat. Behozta a hazait. — Egyék — kínálta a lányt. — En addig letussolok... S ahogy csobogott a meleg víz, arra gondolt a férfi, valóban segít ennek a lánynak. „Százasból futja.” Két napja kapott fizetést, pénze bőven volt. A lány evett. Jóízűen ropogtatta a sós uborkát, s óvatos kortyokkal bort ivott a húsra. — Még ma este elutazik? — kérdezte a férfi, s a százast letette az asztalra. Felírta a címét egy noteszlapra. — Ha megérkezik, majd megküldi, A lány eltette a pénzt. Megtörölte száját, ivott. — Elutazom. Még ma el akarok utazni! — Igaza van — mondta a férfi, miközben megtöltötte a kávéfőzőt és töltött a poharakba. — En már vacsoráztam — nézett bocsánatkérően a lányra. — De maga csak egyék nyugodtan... Mint otthon... isupán nyolc óra múlt, és a egközelebbi vonatja fél egy- tor indul. A lány jókedvűen mosolygott. — Nagyon kedves. Hogy* köszönjem meg? — Nincs mit köszönnie. A pénzt kölcsön adtam; a hazait meg szívesen. Míg a feketére vártak, hallgatták a rádió tánczenéjét. — Ilyenkor sugározzák a legjobb tánczenét? — kedveskedett a férfi. — Nem szokta hallgatni? — Nem! Nincs rádióm. — Otthon sincs? — Kicsi. És már nagyon régi. Az egyszerű, erős szövetruha is a lány szegénységéről vallott. — Otthon talál magának munkát? — kérdezte kis hallgatás után a férfi. Már döntött magában: segít a lánynak és semmi mást nem akar. A tiszta és átható tekintete miatt. Ügy érezte, megzavarná, foltot ejtene ezen a tekinteten, és ezt néha újra látná, mely bizonyára elrontaná jókedvét. — Nyáron mindig van mifelénk. Ha máshol nem, hát a gyárban. Ott biztosan találok. A férfi arra gondolt, kevés lesz az a pénz a lánynak. Lehet, hogy sok testvére van, a szülei keveset keresnek, s nem számítanak rá. Tudta, hogy milyen értéke van a pénznek ott, ahol keveset látnak belőle. Kivette kabátja belső zsebéből a pénzes borítékot. Mindig itt tartotta a pénzt, így nehezebben veszítheti el. Vékonynak találta a kék borítékot. Kivette pénzét, megszámolta. Ezernégyszázhúsz.. J Lehetetlen — gondolta, hiszen leginkább, megvetése a nacionalizmus különféle válfajainak ábrázolásában a legmélyebb. Schmidt, a német filo- zopter megjelenítése például döbbenetes prognózisa, azaz megérzése a hitleri nácizmus közelgő éjszakájának, mint ahogy Ercole Bambucci, az olasz csavargó portréjában sem nehéz ráismerni az akkor még hatalomra sem került Mussolini fasiszta legényeire. Mellettük kiterjedt kollekciót mutat be Ehrenburg a legkülönfélébb csodabogarakból, a társadalom perifériájára szorult tengődő, zavaros küldöncökből, gőzös fejű anarchistákból és igehirdető prófétákból — mindazokból, akiket a tőkés életforma termelt ki, használ tel és utána kócként elhajít ü hrenbtrrg regényében os- torozza a kialakuló szovjet rendszer kezdeti évei egyes képviselőinek dogmatiz- musát, szemellenzős betűrágását is. Tudnunk kell ehhez, hogy az író müve alkotásakor, 1921-ben még nem volt kommunista, a többek között épp e mű összegezése, egyetemes gondolati összefoglalása kellett ahhoz, hogy a kommunista meggyőződés irányába elinduljon. E regényében még érezhetők fenntartásai, s néha egyoldalú és leegyszerűsítő ítéletei, hajlik arra, hegy eltúlozza a polgárháborús Oroszország ellentmondásait Kétségtelen, hogy későbbi nagy művei, a Párizs bukása, a Vihar, és a Kilencedik hullám gondolatilag egységesebbek, le- 1 tisztultabbak, mint a Julio Jvrenito. De nyilvánvaló: ahhoz, hogy e forradalmi szellemű művek megszülessenek, az , írónak előbb el kellett jutnia a Julio Jurenito tagadásához, irónikus lázadásához, előbb maradéktalanul el kellett sza- i kadnia kora polgári értékrend- szerét ŐL Egy magasra ívelő emberi és művészi pálya első nagy állomása ez a regény: morális hitvallása, erkölcsi sugallata, szabadon gondolkodó szelleme ma is változatlanul élő és ható örökségünk. (Európa Könyvkiadó, 1966.) Fenyő István lem, a házasság, a háború, a pacifizmus, a szociáldemokrácia helyzetét, jelentését és feladatát, a tőkés világ viszonyai közepete. Kimerítő és pontos felmérését kapjuk a burzsoázia etikájának és gondolkodásának, mint Ehrenburg nevezi: ja dollár és a biblia” társadalmának. A regény legnagyobb erénye az író bátorsága és következetessége, fenntartások nélkül való támadó szembefordulása egy több évszázados megcsontosodott világképpel és morállal, a társadalom és a művészet közegét, feltételeit gyökeresen megújítani akaró törekvése. Nem hajlandó tisztelni semmi hazugot, semmi álságosat, nincs tekintettel az ósdi Illemszabályok iránt — bármenynyire Is tömegek vallják esetleg azokat magukénak. Szellemességének, frappáns gondolati telitalálatainak útját nem állja semminő elfogultság, s Így gúny ja savként marja a polgári világkép és társadalom-felfogás hálózatrendszerét — szabadon és eiháritha- tatlarrnl. Ehrenburg rendkívül intenzív gyűlölettel és haraggal ostromolja a kapitalizmus egészét; nincs a polgári társadalomnak szinte egyetlen mozzanata, árnyalata sem, amelynek számára felmentést találna. Az állásfoglalásnak ez az élesége, az ítéletnek • kérlel- hetetlensége pedig logikailag és érzelmileg egyaránt magába foglalja egy új társadalom létrehozásának igényét, az összpontosított akaratot egy olyan élet után, amelyből megvalósulhat mindaz, ami az emberi morál terén igaz, tartalmas és nemes — ami mentes az egyéni érdek önzésétől. Fgy nagy társadalmi és emberi újjászületés Jel- zőtüze a Julio Jurenito — nagyszerű, lényegrelátó humorán túl ez adja legmélyebb vonzóerejét S a mű ezzel kapcsolatos fontos alapszólama a békevágy, az intézményesített emberirtástól való iszonyat A majd mindig ironikus, gúnyoros megjegyzések tűzijátékára azonnal kész írót rendkívüli megrendülés és fájdalom fogja el, amikor az L világháború nacionalista vérontásáradatáról beszámol. Nemcsak a magatartásformákat gondolkodásmódokat, társadalmi típusokat és jellemváltozatokat világítja át előttünk a regény, de a különféle nemzeti karaktervonásokat fa, melyeket a polgári világ mechanizmusa alakított ki a történelem folyamán, ötletei, humorának vitriolos iróniáid szikrái itt viliódznak üszméltető, felzaklató ■*-' könyv a Julio Jureni- fa nja Ehrenburgnak, a világhírű szovjet írónak és publicistának fiatalkori alkotása. 1921-ben jelent meg ez a regény, a csak most, négy és fé! évtized elteltével került a magyar olvasók elé. A késedelem oka nyilván az lehetett, hogy a felszabadulás utáni időszakban — amikor a szovjet irodalom műveivel megismerkedni kezdtünk — az író már messze tovább fejlődött ifjúsága egykori eszményeitől, a Julio Jurenito lázadó entel- lektuel-írójából közben aktív forradalmár, a békeharc világszerte famert vezető egyó- ■faége lett Aa fró voltaképp egy régi —újít fel ebben a művében; a felvilágosodás utópisztikus, fantasztikumra alapozott utazási kalandregényét, melynek gúnyos racio- UBÜzmnsát a dolgok fonkáját ábrűágftó szellemes iróniáját Voltaire és Montesquieu eme&- Mfc klasszikus magaslatra. Eh- aenfamg hősei, Judo Jeurenti- DBL m nagy Mester, a különféle mftdófc saétfoszlatója és tanítványai az 1913—1920 közötti időszakban éppúgy beutazták a ft3vüágot, mint fetvOágoso- dáofccrl elődei; megfordulnak Milánóban, Rómában, Antwerpenben, Stuttgartban, Szenegálban, Moszkvában, Péter- várott és főleg Párizsban, a híres Rötende kávéháziban; csodás kalandjaik és mesés megpróbáltatásaik nyomán pedig kibomlik au Író sajátos filozófiája, az 1910-es évek gazdag történelmét általánosító gondolatisága. Ehrenburg azonban annyibem különbözik a francia fclvílágosftóktől, hogy századelő polgári életformáját szenvedélyesen elutasító állás- foglalásában nincs fikarcnyi engedmény sem; nem híve a hasú, fokozatos reformoknak, a HberáBs társadalom javítás 11- tetótnak; az tró a politikai gúny kiteljesítésében már támaszkodni tud a legforradalmibb osztály, a munkásság fflfinnGasjsay® üEosmzet capeumjenyea- se. Teüegaetesen íntetlektuá- * társadalmi mozamatokat és nézeteket elem- só, a dolgok, jelenségek látszata mögé tekintő regény ez: Ehrenbarg nem pusztán elme- sfi, előad, vagy leír, hanem mindenekelőtt gondolkozik, vizsgál és ítél. A polgári társadalom ^igazságait", a harn» tudat ostoba és hazug előítéleteit következetesen szembesíti a kendőzetlen realitással — bemutatva és elemezve a vallás, az erkölcs, a szereILJA EHRENBURG: JULIO JURENITO
