Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

Az éjszaka költeményei (Nezva/ versei magyarul) A XX. századi cseh líra változatokban gazdag ▼Hágára már a harmincas évek során felfigyelhetett a magyar- országi olvasó. Anton Straka, a budapesti csehszlovák nagy- követség kul túrattasé ja szor­galmazta annak a nagyszerű csehszlovák antológiának meg­jelenését, amely a legjelesebb cseh és szlovák lírikusok be­mutatását volt hivatott elvé­gezni, s amelynek sikeréhez az akkori magyar irodalom színe- virága nyújtott segítséget Illyés Gyulától József Attiláig. Itt szólalt meg magyarul elsőíz­ben minden idők egyik leg­nagyobb poétája, Vítezslav Nezval is. A Magyar Helikon kiadó jóvoltából most ennek a N ezt» ínak vehetjük kézbe kö­tetnyi magyarra fordított ver­sét Dolossy László kitűnő vá­logatásában. Noha a cseh irodalom szá­mos, közép-európai, sőt vi­lágviszonylatban is kiváló lí­rikust mutathat fel, Nezval valahogy mégis több elődeinél. S ez a többlet egy merőben új, a XIX. századi, de még a XX. század első két évtizedé­ben divatos lírikus magatar­tásához viszonyítva is másfé­le programból-elkötelezettség- ből fakad. Nezval volt az, aki a korán elhalt nagy barát éa költőtárs, Jiri Wother kezde­ményét (a szocialista fhletésű- eszmeiségű cseh költészetet) európai horizontok szem előtt tartásával vitte tovább. A két háború közötti ne- gyedszázad Prágája kedvező feltételekkel szolgált ehhez: valóságos kis Párizs volt (Balogh Edgár is így ne­vezi remek könyvében, a Hét próbában!), ahol a modern mű­vészetek művelői t rajongói adtak találkozót egymásnak, csehek, szlovákok, magyarok, meg németek is. Mi sem jel­lemzőbb erre a világra, mint Forbáth Imre alábbi sorai (Forbáth maga is Nezval köz­vetlen baráti köréhez tarto­zott), melyek az akkori Prágá­ról — tömören — az összképet mutatják: „Hihetetlenül inten­zív szellemi életet élünk. Ennek két tengelye a dialektikus ma­terializmus és a művészi a van tgardizmus problémái vol­tak." Ennek az intenzív szellemi és művészi életnek tán legte­kintélyesebb alakja volt Nez­val, a cseh munkásmozgalom aktív egyénisége, a szürrealiz­mus prágai vezére, a XX. szá­zad legnagyobb cseh lírikusa Huszonnégy esztendős, ami­kor tagja lesz a kommunista pártnak, s amikor meghirdeti — életre szólóan — költői programját: a költészet fel­adata jn teljes ember meg­értése ... és megértetése.,." Ez a vallás valóban életre szóló volt, halála pillanatáig kitartott mellette. pályájának keresztmet- 1 szete sokszínű képet mutat. Benne van a cseh elő­dök (Mácha, Neruda, Hálek, Vrchlicky) hatása éppúgy* mint Appolinaire lírájának modernsége, de legmarkán­sabb vonásiként éppúgy a szür­realizmust kell felfedeznünk nála, mint Aragónnál vagy Éluárd-nál. Jelentősége nem lebecsülendő. Dobossy László míves utószava is utal rá, hogy fél esztendővel koráb­ban publikálja — Karel Tei- gével közösen — „a poetiz- must meghirdető könyvnyi ta­nulmányt”, mint ahogy André Breton első szürrealista kiált­ványa megjelent. A teljes em­ber félé fordulás programja volt ez, „a költői szó varázsá­val” az ember életét kívánták mindenfajta kötelezettség alól felszabadítani. Ez tette egyéb­ként sajátosan kelet-európaivá ezt a nezvali avantgardizmust, melyben „... a világos szín dominál... a megtalált élet­öröm üdvözlése, a minden dolgok mértékéül választott ember magasztalása s a .neve­tő világ1 játékos-boldog fölfe­dezése”. Csak természetes, hogy az európai avantgárd képviselőinek figyelmét is fel­kelti ez, maga Breton és Éluard Prágába is ellátogat, s mintegy ennek inspirációja­ként megalakulhat 1934-ben a cseh szürrealista csoport. Á Prága az eső ujjaival c. kö­tet versei (java részük olvas­ható a most megjelent kötet­ben) jelzik, mennyi újszerű­séget biztosított ez a nezváli ilírának. A harmincas évek mind vészterhesebben közelgő réme, a fasizmus Nezvált, a kommu­nista költőt is más utakra kényszeríti. 1938-ban szakít a korábbi szürrealista program­mal (ebben is Aragon és Éluard példáját követte) s egy­re inkább a társadalom fo­nákságai kötik le figyelmét. Megrázó dokumentumait az el­esettek világáról ötvenkét ke­serű balladájában fogalmazza meg, melyek a nagy középkori előd, Villon modorában szó­lalnak meg. Ez már aligha­nem első lépése volt annak a nagy szintézisre való törekvés­nek, mely a felszabadulás utáni évek során következik el Nezválnál. 1955-ben jelent meg Búzavirágok és városok c. versgyűjteménye, mely a leg­teljesebb harmóniában egye­síti a tradicionális líra s az avantgárd legjobb elemeit — példázva ezzel is: mennyire sokszínű, sokskálájú költő­egyéniség volt A magyar olvasó öröm­mel veheti kézbe Az éjszaka költeményei c. köte­tet, mely igényes válogatásá­val, remek utószavával a tel­jes Nezval megismeréséhez se­gíthet Lőkös István A nemzet művésze Száz éve halt meg Egressy Gábor «Megénehellek!... de te Iéssz oka, Ha énekem tán szabadon nem szárnyal; Lerészegítéd szomjas lelkemet Művészetednek édes italával.. I H(44-ben a „nemzet művé­sze”-ként ünnepelte Petőfi Egressy Gábort, akinek termé­szetes játékmodora, szép vers­mondása százakat hódított meg a magyar színjátszásnak. Színé­FORGÁCS KAROLT: cAlJzónjjJit A szavak kését köszörüld, de ne élezd: az éleit vedd eR Ne jajdnlj, mert csak horzsolás, ne kérkedj hát mély, vérző sebbel. Tekinteted csak kis világot tad fényre hozni sugarával, • kis világ is panaszkodnak hamisságára rá vall: sokban piros öröm fakadna, ha életedet élhetné meg; köszörüld fényesre-kerekre j ' az élét szavaknak és késnek. BORISZ KUNYAJEV: Virágok a havon (A. Oszipov jakut festőnek) Sárga napkorong az ég hajlatán. Hóbuckák között fut a kutyaszán. Hunyorog a szem. Forgószél kereng. Hótenger fölött lila pára leng. Fagy az ajkadon: íze, mint a réz. Földet ér a nap, és a napba mész. Kutyaugatás, Csukotkai téL Csikorog a hó, sikoltoz a szél, Rezső alá dugva meleg ceruza; s mint egy táska töltény: festékek sora, Arcul üt a szállás fúlt-meleg szaga. Ruhádra ülepszik borzas zúzmara Meseszerű táj, különös vidék: kékes hómező színpompában ég, s jegesmedve-járta fényes dombokon vérvörös szferella nyílik a havon. Kozányi György fordítása VLAGYIMIK OSZIN TMh NEM EGYEDÜL... Wem egyedül élek a világon, s nemcsak mák vannak és tegnapok. Nem egyedül vagyok, aki látom • magasban úszó szputnyikot Szívem és szemem segít naponta felismerni a helyes nyomot; szív a szívhez vonzódik, mióta e földgolyó embertől lakott Ügy könnyű is jókedvvel dalolni, ha barátok várnak mindenütt. Szív és szem segít tanulni: hol, mf s ki állja a próbát velünk. Fordította: Antalfy István HOLLÓS KORVIN LAJOSl Köznapi ballada A gyermekért sírt akkor éjjel, a gyermekért, kit — könnyű szívvel? Vagy nehézzel? elvetélt. A férfiért siti akkor éjjel, a férfiért, Ut as vtokié fordulóig (UM Rgy élőmért Mrt hajnalon*», egy álomért, melyért csak tétlenül Uoyörgfttt, úauanomiii I KlTAT ANTAfct '"I'M |MMI | «!« ' j Átlépve mezsgyét, árkokat Apám gyakran marasztalt: Maradj! Ne menj fiam! A régi út — határ. |! Vissza nem tér, ki átlépte aa árkot, *] mint ifjúság, mint ősz-utó* a ayásL CM vállat vontam. Hittem — hogy nem kerülhet messze az, U éL Ki lépteit az újhoz igazítja, s nem téved el, mint a nyári saél erdők, mezők titán a városokra ront, ha nem rogy térdre a kőhegyek előtti Már itt vagyok. Átlépve mezsgyét, árkot, és mégis otthon! Mert mint pókfonál, nyúlt utánam sok-sok régi gond, s enyém maradt. Mond: érzed-e Apám. hogy tál az árkon, mezsgyén sincs határ? Hogy köztünk él, ki gondjaink megosztja? Hogy összefon már bennünket múlt, jelen? S a régi, száraz árkok — vérerek? ség először 1837-ben a Nem­zeti Színház), amelynek egyik alapító tagja volt) első előadá­sának színlapján találkozott: a költőt alakította Vörösmarty Árpád ébredésében. Ifjú korától, de különösen külföldi tanulmányútjai után szenvedélyesen síkraszáll a dráma ügye mellett, szóban és hírlapi cikkekben hirdetve: a dráma az értelemhez szól és önismeretre tanít. Gyakran otthagyja Pestet és vidéken vendégszerepei. A szabadság- harcban vállalt politikai tevé­kenysége hosszabb időre meg­szakítja színészi pályáját: emigrálni kényszerül. Vissza­térve kiadja emlékezéseit Tö­rökországi Napló címmel. Szín­padhoz psupán 1854-ben jut is­mét. Ettől kezdve részben ját­szik. részben a színpad játék elméleti kérdéseivel foglalko­zik. Szerkesztője a Magyar Színházi Lapnak, alapítója és első tanára a színi tanodának. Igen gazdag tapasztalatait és elméleti fejtegetéseit gyűjtötte össze A színészet könyve cí­mű művében, amelyet tan­könyvül szánt a tanodának. Egressy Gábor mindamellett, hogy író és tanári tevékenysé­get is folytat, elsősorban szí­nész volt: a játék, a beszéd és a mozgás művésze. Emlékezetes szerepekkel (Bánk bán, szá­mos saját maga fordította Shakes peare-hősszerep, Ham­let, Lear király, III. Richárd, stb. színpadra vitelével) írta be nevét a magyar színjátszás tör­ténetébe. Petőfi a színész sor­sáról írta: id bilincsen — ámolhat ényébe onyát: ajőja.. alakításaival lebocsátotta hí­rének horgonyát, s nevét meg­őrizte az utókor. ___ t — á — o — M E gressy Gábor a Mátyás király szerepében. (Kassai Vidor festménye) má pályáját vidéken (Rozs­nyón, Kassán, Kolozsvárott) kezdte. Nevével a pesti közön­„Lekötve csügg ő egy röv Ez a jelen; csak erre sz, Ha a jelennek biztos föv Le nem bocsátó híre horg Elmegy nevével az idő h A száz évvel ezelőtt, 1866. Július 30-án elhúnyt Egressy Gábor, a dráma szenvedélyes szószólója nagyszerű színpadi X Corkery volt az első ember | aki megpillantotta a homokos <•• fövényen fekvő fahasábokat .! Kora hajnalban felkelt és le­jbandukolt a partra darabka “cápahússal a szatyrában, hogj ^férgeket fogjon a nyári fürdő- x vendégeknek, s ekkor szeme felé tárult a látvány: a homokos I partszegélyt több mint egy X mérföld hosszúságban oregoni f fenyőfa borította, s a fatör- Izsek barnásán csillogtak a reg- Xgeli fényben. f „Bajba jutott egy hajó va- f lahol” — ez volt az első gon- |do!ata. S a második: „nagy I hasznot hajt ez annak, aki 4 megtalálja.” A szabadon, gaz- I dátlanul heverésző szálfák lát- xványa úgy szaladt fel az agyá­gba mint a forró rum. Egy lé­plek sincs a parton rajta kívül fcsak a tengeri madarak víjjö­jj gása hallatszik. Zihálva sza- I ladt hazafelé. Pillanatnyilag I nem jutott eszébe, miként őriz- |hetné meg magának az értékes | leletet, de azt elhatározta fhogy gyorsan munkához lát 1 mielőtt a halászok mohó ban- f dája felébredne. Azok ügy­esem közösködnek vele soha | mindenből kirekesztették, £ -£sem társul hát senkivel. 1 A szálfák felrakása azonbar gégész napi kemény munkát je­lentett, s ő étel nélkül, égj f kortynyi tea nélkül jött el ha- fzulról. Tizenkét teherautó ra- |komány szálfa, 35 schiEingjé Ível számolva, kölcsön teher- fautóval az ember egy naf f összeszedhet annyit, hogy meg­yéi belőle hat hónapig. Hat hónap! Hosszú, boldog napok képe rémlett fel benne, látta magát a sziklákon ülve, horgászni — elképzelte, hogy azt mondhatná Marikának: „Most te is pihenj egy-két hé­tig. Né görnyedj folyton mások ■ mosnivalója fölé, üzenj nekik, hogy vakációzod, aztán meg rakd össze kedvedre kissé a magad házatáját.” Ujjongó érzés kerítette ha­talmába, amint a többi halász­ra gondolt. Ám, hogy visszafe­lé tartott az öbölbe, két alakot pillantott meg, akik szemüket a láthatárra szegezték. Az öreg Scotty volt és Matty Boylan. Miféle szél fújta ezeket errefelé? Még javában alud­niuk kellene, hiszen egész éjjel kint voltak a hálókkal. — Láttál szálfákat odakint a parton, Slug? — kérdezték tő­le, ahogy a közelükbe ért Ügy tett, mintha nem halla­ná, s közben eltöprengett: va­■ jón mi lenne, ha megalkudna ezzel a kettővel, hogy távol tartsák a többieket? Vagy ■ most is úgy összetartanának-e, ahogy szoktak? — Nem láttál partra sodrott ’ szálfát? — kérdezték újból. — Miért? — színlelt Cor­i kery. — Mit vártok? — Nem ópiumot, vagy ' whiskys palackokat. Hallot­■ tűk, hogy egy jenki faszállító ■ közös zátonyra futott a Mala­■ bar-parton, három nappal ez­■ előtt ' — Nem — felelt Corkery — ■ árva szót sem hallottam róla. Ti mindnyája» olya» zárkó­zottak vagytok, mint az osztrt- : gák. — A rakomány nagy részét ki kellett dobnia — erősítgette i Scotty — azóta már a dagály i biztosan kisodorta a fövényre. Szélcserzett arcukból ravasz pillantású szemek meredtek rá felmérték zavarát az üres kannát, amelyben a kukacok­nak kellett volna gyűlniük, s Corkery látta, hogy hiábavaló játszmát folytat. — Nos, ideért az egész rako­mány, abban nincs hiba Van vagy harminc—negyven te­herautóra való a parton, s még a hullámok hátán is úsz­kál egy jó csomó. Figyeljetek, cimborák! Mi lenne, ha neki­esnénk és felraknánk a nagy- ját, mielőtt a tömeg idegyű­lik? — Miféle tömeg? — kérdez­te Boylan jéghidegen. — Er­refelé nem járnak idegenek. Hasztalan volt minden, Cor­kery tudta, hogy épp oly siker­rel próbálhatna egy kagylót felnyitni kézzel, minthogy tit­kos alkut kössön az öbölbeli halászok egyikével, másikával. Mindenben összetartottak, meg­osztoztak a csónakokon, őt pe­dig sohasem vették be sem­mibe. Megtűrték, de érezte, hogy megvetik a szívük mé­lyén. — Nos, jól van — szólt — hisz van itt elég mindannyi­unknak. Bn nem akarok sen­kit megfosztani attól, ami az övé... De ne felejtsétek el, hogy én láttam meg először. Ezalatt már megérkeztek a többiek is, és vidám kiáltások­kal, jóindulatú hátbavágások- kal üdvözölték Corkeryt. Ügy bántak vele, mintha közülük való volna, s már nem emlé­keznének a néhány évvel ko­rábbi sztrájkra a fűrésztele­pen, amikor egyedül ő, Corke­ry állt munkába. Akkor sztrájktörőnek bélyegezték és még a főnökség is elbánt vei»! Adtak neki egy hónapi fize­tést, s azt mondtak, jobb ha eltisztul a környékről a békes­ség kedvéért Ilyen a vilá& Sok szép szó hangzott el hű­ségről, amikor a kövek röp­ködtek, de mikor mindennek vége volt, fütyültek az 6 hűsé­gére. — Ezentúl nem kell papírral betömködni a réseket a kuny­hód falán — riasztotta fel gondolataiból Joyce. — Ebből a fából új házat építhetsz. Néhány halász eközben már buzgón dolgozott a szálfákkal. Halomba gyűjtötték, kiválogat­ták a megvetemedett el gom- básodott szálakat. Corkery fitymálva nézte őket — Szép, szép, hogy felrakjá­tok, de hogyan akarjátok ha-; zaszállítani? Bukfencet vet a teherautó, semmint megköze­lítse ezt a partszakaszt — Ne izgulj — felelték. — Eszünkbe sincs ide teherautóé hozni. Tutajt csinálunk, felosz­tatjuk az egészet a lagúnán, és majd onnan elhordjuk a fát később. Az ötlet nagyszerűsége fel­villanyozta Corkeryt. Nekivet. között, felnyalábolta a szál­fákat úgy cipelte, többet is egyszerre. A nap már felkú­szott a zenitre, s ő szüntelenül cipekedett. Az izzadtság pa­takban folyt a homlokán, a hátán már hámlani kezdett * bőr, de ő egy percnyi szünetet sem tartott. A többiek feltették a teásfazekat a gyorsfűzőre^ megkínálták egy csészével, fel­ajánlották neki a dohányzó- szelencéjüket, s estefelé még egy korty rumot is ráerősza­koltak. — Jobb lenne, ha már abba­hagynád, Slug! Corkery gyanakodva mért* végig őket — És veletek ml lesz? — Mi mát dszátiltotteH

Next

/
Thumbnails
Contents