Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
3dill... Megrebbentő, fuvola szélben csörgő napsütésben, itt a fák között, — átló délidőben — mikor sűrűsödnek a füttyök a város felett, jó felgőrbednem a megművelt föld fölé, s a sós ízű fáradtságtól megtörülköznöm. Kidőlt farönkre ülnöm, s jó zamatban, omló kenyérből bő falatokat ennem.,. Elképzelnem, amint a virágzó fák mögül könnyű mozdulással, agyagkorsóval kezedben, virágmosolyosan egész a szívemig jössz, s vízzel telt pohárban megcsillantod a nyárt. TIBOR: ŐSZ FERENC: Hétköznapi históriák (Osont István HlusEtrádŐja) HENRI BAUCHAtk Fiatal francia költő. Ez a vers néhány hónapja jelent meg egy párizsi irodalmi folyóiratban: a legfrissebb termésből való. A nyár és a szerelem szólal meg benne merész képekben, AZ Az álom kék vérében elszóródva ösvényed a fűbe veszett. A szív bizonysága ez A sötétség volna ez kétségbe vontam létedet* Am egész éjjel t te vagy a hajnal I te vagy a nyár a szép igaz nyár a mély álom alján és a nappal rejtett ereje mely a szabadító reggelt hozza. I Fordította: Bán Ervin Harminc éve gyilkolták meg a fasiszták Frederic« Gar» cta Lorcát JEAN COCTEAU: Búcsúlevél Fredericohoz Énekelj tovább. A sebed felszakadó szájával. A sebed megtáruló szájával. A sebed vérvörös harmatéi szekfűjével. A sebed fénylő gránátvirágjával. A sebed ragyogásán megtorpanó pikador-ló fogvicsorgató nevetésével. A sebed csecsemő-ajkának sötét tejével. A sebed tűzokádó lávájával. Tengeri sünként kettényíló sebed nedvével. A sebed romok felett fénylő skarlát csillagával. Ä sebed utolsó dalának vörös tintájával. MOLNÄR JENŐ; Zwinger — nimfák fürdője Harmincnégy fok, itt ezer csobogás, csillog és ugrál és ragyog a víz, a levegő is szétporló permet: ez az üdvösség! Már mesébe visz. Szobrait nézem, vizek szökését, miilió gyöngyszem és izzó sugár, mozgás a hőben, friss üde játék, kacagó cseppek, fény -s arany a njróc. livel. Nem értik meg, hogy S csak 'a saját fegyvereivel verheti meg a befeléfordult, kis-] polgár, elszakadt, elidegenedett stb. értelmiséget, hogy neki nagy vacsorákat, zsúrókát, szoárékat kell adnia, különben hol vívja meg döntő bridzsJ csatáit. A sok meg nem értés elvet-, te a kedvét. Megfáradt. Álatok ja elnehezedett, egykor lobogó haja megritkult. Tüzesen villogó szemeit aranykereteaj neodinos szemüveg védte a túlzottan sok fénytől és a für-j késző tekintetektől. Az érte-: közietekre már nem jártj a hálátlanság megtörte lendületét. Megkeseredett, szőj morú ember lett belőle. De a döntő csapás mégsem ez volt. Az ő nemes lelke túl-; tette magát a mocskolodd köznép szennyes pletykáiig Megvetette az utca intrikug emberét, és ha lehetett, elkerült minden találkozást ve-j lük. Nemes lélek volt, nem mutatta, hogy szenved. De amikor egy nagy városi értekezleten megtámadták, és azzal vádolták, hogy a barátainak utalt ki lakásokat, hogy a sógorait juttatta a jó álláJ sokba, hogy a közpénzből építJ tetett magának egy garázst. _J Nem, ezt nem tudta leviselni. Lemondott minden tisztség géről. Emelt fő-j vei ment ki a teremből. Fá-: radtan ült be ú kocsijába és haj za hajtott. Bezárta gána az ajtót, kinyitotta a szekrényt. Egy furcsa formájú üveget vett ki belőle... Keze reszketett, tekintetét této-j ván jártoatta körül a szoba neo-> barokk berendezésén, a faűnj kon levő hatat-’ más festményeken. Fehé# szarvasbőr kesztyűjét undorod-' va dobta a szoba sarkába, majd az üvegből valami sárgás fo-i lyadékot töltött egy hosszú pohárba. Kinézett az ablakon. Alatta hömpölygött egykor szeretet* városának hétköznapi forgal-j ma. Szekerek zötyögtek a kö-j vezeten, ötgyerekes család-; anyák vezették csöppségeiké* hazafelé, háziasszonyok tolakodtak a húsbolt bejárata előtt. Mélységes undort érzett, majd egy hirtelen mozdulattal felhajtotta a pohár tartalmát A skót whisky melege átjárta fáradt tagjait. Hanyatt feküdt a széles franciaágyon, pilláit lecsukta, kezét ernyedten lógatta az ágy széléről. Arca sápadt volt, szemel püffedtek, szája keserűen le- pittyedt... Yvettre gondolt... Akit lítólag többen láttak egy fék»; te, lobogó hajú fiatalemberrel, aki két bőrönddel alig egy hete érkezett a városba, de máris nagy népszerűségnek örvend bátor szókimondása miatt... Lám... Mivé lesz az ember?! tak, akik ellenségei lettek. Irigyelték tőle, hogy az üzletben soron kívül kiszolgálják, hogy vakbelét operálván a szobájában levő két ágyat kitették a folyosóra, hogy lábadozása zavartalan legyen. Irigyelték, hogy ő képviselte a várost a libanoni küldöttségben, ahonnan egy új Mercedesszel tért haza, amit természetesen, felesége egyik ottani rokona adományozott neki. Sokan nem értettek egyet, hogy egy ilyen , nagy férfiú már nem szűköl- : ködhet egy kétszobás lakás- : ban, hiszen az is lehetséges, hogy egyszer utóddal ajándé- : kozza meg bájos neje, a még mindig fejedelmi megjelenésű , Yvett. Persze, sok földhözra- : gadt háziasszonynak az sem í tetszett, hogy az isteni Yvett megtartotta magának a régi > Opelt és azzal járt a piacra. I Én mondom, feleim, hálát- . lanok az emberek. Nem mél- ; tányolják, hogy a közösségért I harcoló embernek több jár, nem értik meg, hogy ő már nem olyan, mint a szürke, földhözragadt átlag. Nem ve- i szik tudomásul, hogy neki [ szárnyalnia kell, és azt nem • lehet gyalogosan, vagy bicikhozzá fordultak, ha megvárakoztatták őket az SZTK-ban, ha a tanító esetleg felpofozta valamelyikük csemetéjét, de akkor is, ha a Csemege boltban 9 deka parizert mértek 10 helyett. És ő fáradhatatlanul eljárt, ítélkezett, igazságot követelt. Ekkorra már népi ellenőr is volt és számtalan társadalmi egyesület elnöke, díszelnöke és vezetőségi tagja. Természetes, hogy ekkora elfoglaltságot nem lehet győzni csak úgy gyalogosan. így a közösség őszinte örömmel konstatálta, hogy egy új Opel Rekordot vásárolt és a közeljövőben 100 lóerővel küzd a kisemberek érdekeiért. Érdekes módon vette fel a harcot a városka bezárkózott, a tömegektől elszakadt értelmiségével is. Feleségül vette az egyik legjobban kereső nőgyógyász főorvos egyetlen szem lányát. Ez igen! Ez nagy húzás volt! A saját barlangjában kell legyőzni azt a fránya, elszakadt, elidegenedett értelmiséget! Azt kell elvenni tőlük, ami nekik a legjobban fáj... Az az istenien csinos, törékeny, arisztokratikusan finom Yvette... Sajnos, az emberek azonban hálátlanok. Egyre többen akadtörténetnek csak annyi köze ghoz, hogy megeshetett volna, lahol mégis előfordult, az a vé- s a szerző nem tehet róla. nársirató hirdette meg a jelszót, és hamarosan ő lett a művelődési állandó bizottság vezetője. E hivatalában lelkesen tevékenykedett a kulturális életben burjánzó kispolgári behatások ellen. Hamarosan meghirdette újabb programját, mely a szegénység ellen irányult. Nem telt bele öt hozzászólás, már ő volt a szociális állandó bizottság vezetője is. Majd egy alkalommal a lakáskiutalások elleni szabálytalanságokról rántotta le a leplet. Bebizonyította, hogy a lakáskiutaló bizottság szubjektív alapon osztogatja az évente rendelkezésre álló 10 lakást. Az épülő új házakat „lordok házának” nevezte el és rávilágított, hogy lakói igazságtalanul jutottak lakásaikhoz. Mert micsoda disznóság, hogy a városi főorvos, két mérnök és egy pedagógus is beköltözött az új, modem lakásokba, amikor vannak még ötgyermekes családok, melyek egy szobában zsúfolódnak. Az emberek felfigyeltek rá. Észrevették, hogy önzetlenül harcol értük, hogy élete a közé. A lakosság nyomására őt választották a lakáskiutaló bizottság élére, hogy biztosítva legyen a teljes pártatlanság, az egyszerű emberek érdekeinek messzemenő védelme. Az csak természetes, hogy a következő ülés lelkesen és egyhangúlag szavazta meg, hogy neki, a közérdek bajnokának, az igazság lelkes apostolának egy új, kétszobás lakást soron kívül kiutaljanak. Ha varlaki megérdemli, akkor ő az_’ Különösen népszerű lett, amikor a kispolgárság ellen indított hadjáratot. Több gyűlésen ostorozta a városka értelmiségét, mert tulajdonképpen nem is élnek a városban. Elzárkóznak az egyszerű emberektől, saját otthonaikba bújva orgiákat rendeznek, vagy autóikon a fővárosba járnak. Igazságtalannak tartotta azt is, hogy míg egyesek rázós szekereken zötyögnek, addig mások kényelmes, suhanó gépkocsikon pompáznak ... Ettől népszerűsége — ha ez egyáltalán lehetséges — még jobban megnőtt. Az emberek Lám, mivé lesz az emer. • Most itt fekszik, a széles franciaágyon. Pillái lecsukva, i keze ernyedten lóg le az ágy ; szélén. Arca sápadt, szemei [püffedtek, szája lepittyedt. '( Siralom ránézni... Különö- ísen annak, aki látta őt tíz évível ezelőtt, vagy akár öt esz- í ten de je is. £ Emlékezzünk, feleim .,. [ Talán tíz esztendeje, hogy i megjelent a mi kis városunkéban. Hamarosan feltűnt vé- íkony, nyúlánk termete, lobogó l fekete haja. Két bőrönddel [érkezett. A rossz nyelvek per- [ sze őt sem kímélték, rebesget- l ték, hogy Pesten lebukott, de ' ő hamarosan rácáfolt a rágal- [ makra ... [ Egyik tanácsi vállalathoz t került, ha jól emlékszem, [munkaügyi előadónak. Talán egy hónap sem telt el, de ne- í ve már ismert lett a városká- [ ban. Az emberek felfigyeltek rá. Ahol csak lehetett, felszó- ; lalt és lángoló szavakkal osto- [rozta a kisvárosi elmaradott- ; ságot, a közönyt, a kispolgári Szemléletet. Felvette a harcot a pletykák, intrikák ellen és ’ savanarollai hévvel támadta gazokat a helyi vezetőket, akik • részvétlenek az emberek problémáival, akiknél az összefomódottság, vagy korrupció gyanúja felmerülhet. ; — Meg kell szüntetni a vidék elmaradottságát — követelte felszólalásában. Vízvezetéket, járdát, szélesvásznú mo- ’zit, lokált, és színházat követelt. Mindazok, akiknek szívügyük volt a város, úgy tékin- ! tettek rá. mint szócsövükre, ;szószólójukra, sőt, nem túlzás, ■ ha azt állítom: mint aposto- ! lukra. ; Bátor volt. És önzetlen. Kis sötét albérleti szobában la- .kott, ahová természetesen csak aludni járt. Minden idejét a köznek szentelte. így aztán nem csoda, ha két lakókörzet , össze is veszett rajta, hogy melyik jelölje saját tanácstagjának. Mint tanácstag, még aktívabban vetette be magát a közéletbe. Először a kulturális élet dzsungelében kívánt rendet teremteni. — Le a giccsel! Helyet a szocialista művészetnek! — ágakat, s ott hevert előtte egys egész halom szálfa, mind el-j korhadva, megvetemedve. Ez; volt az ő farakása? Igen, hiszj még a szétfoszlott kötélcsomók j is ott voltak a fatörzsek kö-'.i zött, s a gumifa göcsörtös ágai] is ráhajoltak a halomra. ] Alig száz méterrel lejjebbi észrevett egy másik görbe] törzsű gumifát. Biztosan erre;; gondoltak a halászok, s ő isi ahhoz a fához mehetett a te-3 herautóval akkor éjszaka/; amikor, ki tudja, milyen ör-j dög bújt belé. A szesz, vagy al harag elvette az eszét: csak ar-j ra tudott gondolni, hogy meg-] lopták. Sokra megy most méri ezzel a fával! Hogy örült ne-j ki, mennyit fáradt vele, s vé-j gül semmi hasznát nem veszi,1 hiszen a fa elkorhadt, s ő el-j költözik. És mégis, valahogy] nem ez a gondolat volt a leg-j fájdalmasabb. Corkerynak, í amint ült, s bámulta a sötét] vizet. Ismét eszébe jutott az a nap, amikor együtt dolgozott &, szálfák felrakásán a halászok-; kai, s a bajtársiasság érzése —< a közösen elszívott pipa do-' hánnyal és a korty rummal; együtt — melengette a szívét.« Sokág ült ott elmerengve,« fülében még ott csengtek a- csipkelődő megjegyzések, a: nyüzsgő, munkálkodó sokaság zaja, de aztán újra valami, gonosz indulat fogta el, amint; pillantása a szálfákra eett.. ; Fordította: Zilahi Judit' (Vance Palmer (1885—1959) Qeens- landben (Ausztrália) született egy tanító családjában. Sokat utazott Európában, Ázsiában, majd hazatérve tisztviselőként, később tanítóként dolgozott. Az első világháború után az írás maradt egyetlen hivatása. Tucatnyi regényt, igen sok novellát, verset írt, de nem kevésbé jelentős kritikai, életrajzírói és újságírói munkássága sem,' Élete végén az ausztrál rádió vezető írodalomkritikusa volt, s abban az időben alkotott több rádió-’ játékot és színdarabot tag . ; Még a boltos, .meg a kocsma csaposa sem ’elegyedett beszédbe vele, munkát pedig még nehezebben kapott, mint régebben. Szinte lehetetlenné vált az élete, s a megélhetése is. Felesége, Martha egyre kitartóbban buzdította, hogy költözzenek más vidékre. Cor- kery már-már hajlott a szóra, s egy reggel, mintegy búcsúzóul, kiment a laguna partjára azzal a titkos reménnyel, hogy talán sikerül néhány rákot fognia. Ahogy botjával ütöget- te a bokrok ágait, a bot vége váratlanul valami kemény tárgyba ütközött. Széthajigálta a már régóta tetördelt száraz a halászok. Oly csekély áron kapták meg, hogy csupán a kötelező vámösszeget fedezte. Az árverés napjától kezdve pedig özönlötttek a teherautók a városból, s vitték a fát végtelen sorokban. Corkeryt senki nem vádolta árulással. De úgy néztek rá, mint valami visszataszító, ocs- mány tárgyra, amelyet ki tudja honnan sodortak ide a tenger hullámai. Ha elhaladt egy beszélgető csoport mellett, egyszerre minden hang elhalkult. • hajóteherről azonnal jelentést ■ kell tenni, s tilos azt saját célra felhasználni. S bár re’ ménytelennek látszott, hogy a ; maga részét visszaszerezze, arról még gondoskodhat, hogy másnak se sok öröme teljen az egészben. Néhány nap múlva fegyveres járőr látogatta végig a ha■ lászok kunyhóit. Mindenütt ugyanaz a jelenet játszódott le: látszólagos értetlenség, tagadás, könyörgés, vita, végül mindannyiszor hátramentek a amennyit akartunk. Most ösz- szekötözzük a tiedet is és elindítjuk a tutajt, ha akarod. Feljebb, a laguna partján találsz egy göcsörtös gumifát, az alá elhelyezheted, s ha úgy hozza az alkalom, érte mehetsz, mert onnan csak egy ugrás a műút. Corkery szíve megtelt elégedettséggel és jóakarattal, míg a lagúnán hajózott tutajával felfelé. Nem is olyan lehetetlenek ezek, az öreg Scotty, meg a bandája — gondolta magában. Lehet, hogy majd beveszik maguk közé máskor is, ha munka akad, hálójavítás, fuvarozás, vagy efféle. Közben megtalálta a göcsörtös gumifát is annak rendje és módja szerint, s a vastag kötéllel erőlködve, felhúzta a szálfákat a meredek partoldalon. Elhelyezte valamennyit a fa lombjai alatt, s még zöld ágakat is szórt rá, hogy elrejtse a kíváncsiskodó szemek elől. Egész este az új házról álmodozott Marthával. A másnap délelőttöt kocsmában töltötte, s egymás után hajtotta fel a poharakat, hiszen áldomást kell inni az embernek, a szerencséjére. így aztán kissé remegő lábakkal, ködös agy- gyal ült fel a teherautóra szürkületkor, hogy megkeresse és felrakja a maga szálfarakományát. Ott volt a gumifa. Fáradtan, hajlotton lógatta ágait. Közelében a gumikerek és mezítelen talpak nyomát is megvilágította Corkery lámpása. Ám a nehéz fáradtsággal odavonszolt szálfái eltűntek. Düh kerítette hatalmába. „Hát mégis becsaptok, gazemberek! — gondolta, miközben a halászok barátságos arca felvillant előtte. — Alakoskod- tok, no de sebaj, megkapják a magukét!” Corkery tudta jól a törvényt, hogy a partra vetett iészerbe, udvarba, ahol fel- lajtották a kátrányos ponyvát i glédába rakott szálfákról, üerkery ott állt a saját kalifájának ajtajában, s élvezettel ügyelte, ahogy a járőr házról lázra járt, s mindenütt né- lány sort írt a jegyzetfüzetébe. Tán még boldogabb volt, mintha zökkenőmentesen elszállította és jó áron eladta volna a fát. De ahogy teltek a napok, a bosszú édes íze kissé megkeseredett a szájában. A szálfát nem szállították el, hanem helyben elárverezték, s az egész faluban nem volt más, aki alkudjon rá, mint maguk
