Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-28 / 177. szám

Jobbat a megmerevedett formáknál... A helyi tanácsok tömegkap- esolata a legkevésbé sem vala­miféle politikai fikció, amely­ről beszélni legalábbis illik, hanem sokkal inkább és elsőd­legesen a választók, az állam­polgárok aktív bevonása a na­pi és távlati elgondolások ki­dolgozásába és megvalósításá­ba. A tanácsi apparátus egy­szerűen képtelen lenne ered­ményes és sokrétű munkát vé­gezni a választók rendszeres segítése nélkül. A községpoliti­kai tervek kidolgozása, az igények és lehetőségek össze­hangolása, a falu vagy város kulturális, egészségügyi és gazdasági fejlődésének szerve­zése, eredményeinek biztosítá­sa semmiképpen sem képzel­hető el az állampolgárok rend. szeres közreműködése nélkül. Természetesen politikai isko­la is a tanácsok munkájában való részvétel, nevelőeszköz is, hegy a tanácsok rendszere­sen igénylik a tanácstagok, a különböző állandó bizottságok tagjainak, az egyszerű válasz­tópolgároknak közreműködé­sét a közéletben. Ezen a „politi­kai iskolán” sok tízezren kap­tak elismerő bizonyítványt, ha nem is papíron, de munká­juk, segítségük révén a falu, a város változó szellemi, gaz­dasági életében kifejezve. — a tanácsüléseken túl! — ha­vonta összeül, hogy megvitas­sa a falu egészségügyi, pénz­ügyi, vagy éppen kulturális problémáit. A baj azonban ott van. hogy ennek a nyolc állandó bizott­ságnak aligha akad évente nyolcszor tizenkét valóban az egész községet érintő tárgyalni- valója. Mert —, hogy ismét csak példát hozzak —, a pénz­ügyi állandó bizottság tevé­kenysége éppen a pénzügyi gazdálkodás szilárd és törvé­nyekben határozottan körülírt feladatai miatt, lényegében szerény megajánlásokra szorít­kozhat csak. Az ülések azon­ban ott szerepelnek a tervek­ben, a terveket meg kell való­sítani, így tehát összeül a bi­zottság, jegyzőkönyvek is ké­szülnek erről, de a bizottság tagjai — és nemcsak a pénz­ügyi állandó bizottságról van szó — meglehetősen ritkán érzik és mérhetik le munkájuk konkrét eredményét. Ezért töprengnek azon Csá- nyon is, hogy kevesebb több lenne. Ebben a községben úgy vélik, elegendő lenne három állandó bizottság, — a mező- gazdasági. az egészségügyi és a kulturális állandó bizottság. Az ám: és mások, és a töb­biek? Miért kell állandónak lennie egy bizottságnak? — teszik fel a kérdést Csányban. Mennyi­vel jobb, hasznosabb és a ta­gok számára saját maguk ál­tal is mérhetőbb munka, ha egy-egy falut érintő feladatra szervez a tanács bizottságot. Ilyen bizottság lehetne, amely megoldaná Csány község bel­vízlevezetésének rendszerét, szakemberek bevonásával, konkrét tennivalók rendszeres és konstruktív vitájával, a vá­lasztópolgárok a feladatra való széles körű mozgósításával. A kevesebb tehát több len­ne. Hogy mennyiben vitatható a csányi elképzelés, nos, azon is lehetne még vitatkozni. Az a tény azonban, hogy Csányban, de másutt is töprengenek, gon­dolkodnak, új módszeréket, jobb elképzeléseket keresnek, úgy vélem, örvendetes. A szán­dék: jobbat a megmerevedett formáknál. Mérhetőbb és lel- kesítőbb feladatokat a papírnál és gyakorlatibb tartalmat azoknak az üléseknek, amelyek csak eszközei, de nem kifeje­zői lehetnek egy-egy állandó bizottság munkájának, a ta­nácsok tömegkapcsolatának. Gyurkó Géza ló ízű, korán éró, inda nélkíil terem — a jövő sárgadinnyéje Háromezerféle sárgadinnye­tő érleli termését a Kertészeti Kutató Intézet kísérleti tele­pén. A változatos anyag azon­ban még nem az idei gyümölcs­ellátást, hanem a jövő sárga­dinnye-fajtáinak létrehozását szolgálja. Több eljárással is próbálkoznak, így például a dinnyét vele rokon vad fajok­kal keresztezik és a magvakat radioaktív besugárzással sti­mulálják. Az ezekből származó különféle kombinációk és vál­tozatok nagy része az idén te­rem először. A Kertészeti Kutató Inltézet. ben a világ minden részéről összegyűjtötték a mintegy há­romszáz legjobb sárgadinnye­fajtát. Különösen értékesek a nagyobb termést adó és köny- nyebben művelhető inda nél­küli fajták és az úgynevezett hímsteril változatok, amelyek­ből egyszerűbben lehet előállí­tani a hibrid magot. A leendő fajtákban ezeket a tulajdonsá­gokat akarják egyesíteni, s el­sősorban természetesen a jó ízt és a koraiságot További követelmények a „jövő sárga­dinnyéje” iránt: körülbelül egy kilogrammos súly* minél göm­bölyűbb forma és vékony, de kemény, tehát a szállítást jól tűrő, nem repedő héj. Érthető hát, hogy a tanácsok továbbra is kutatják, keresik azokat a módokat és lehetősé­geket, amelyeknek segítségével még szélesebb tömegeket von­hatnak be munkájukba, s amelyeknek felhasználásával új színt és új távlatokat is ad­hatnak e kapcsolatok fejlesz­tésében. Mert kétségtelen — legalábbis úgy tűntk —, hogy a tanácsi munka néhány terü­letén, mintha az élért túlnőtte volna a már bevált kereteket, mintha például az állandó bi­zottságok száma, célja és ösz- szetétele tekintetében korsze­rűbb, céltudatosabb és újabb erőket mozgósító elképzelések­re lenne szükség. Aaok a gondolatok, amelyek haost itt sorjáznak, sokkal in­kább csak a töprengés, mint a teljesség igényével íródnak. Több helyen megfordulva, szá­mos tanácsi vezetővel, tanács­taggal szót váltva alakult ki e sorok írójában olyan érzés, mintha — és most csak ezt a kérdést vizsgáljuk — az állan­dó bizottságok száma túlmére­tezett, céljaik gyakran illuzó­rikusok, s tagjaik munkája emiatt meglehetősen formális­sá vált volna. Csányban amely nem tartozik éppen a legpa-j gyobb községek közé, nyolc ál­landó bizottság működik, átla­gosan négy-öt taggal. Papíron ez rendkívül szépen mutat, negyven ember egy községből, A füzesabonyi járásban: Befejezés előtt áll az aratás, jól haladnak a talajmunkák A Füzesabonyi Járási Ta­nács VB mezőgazdasági osz­tálya jelentést adott az idő­szerű mezőgazdasági munkák és ezek között is az aratási, gabonabetakarítási munkák állásáról. A jelentés szerint továbbra is egyenletesen, jó ütemben halad a kalászosok aratása, betakarítása és az őszi árpa aratásának teljes be­fejezése után néhány hold hí­ján a rozs aratása is befeje­zést nyert, őszi búzából több mint nyolcezer holdon, a ve­tésterület 65 százalékán, a ta­vaszi árpából pedig közel 3 ezer holdon, a vetésterület 55 százalékán fejezték be az ara­tási munkálatokat. Az aratás eddigi eredmé­nyeinek számszerű összesítése során kimutatható, hogy 13 ezer 500 holdon, a vetésterület 64 százalékán fejezték be ed- dik a kalászosok aratását. A betakarítást csak az elmúlt hét utolsó napjaiban hátráltatták kismértékben az esőzések. Befejezéshez közeledik a járás termelőszövetkezeteiben a bor­só aratása is, mivel idáig 2100 holdon, a vetésterület 90 szá­zalékán végezték el ezt a mun­kát is. Az aratással párhuzamosan kedvezően alakult a cséplés Is, tekintve, hogy a többségében kombájnnal learatott területen az aratással egy időben a csép­iéire is sor került, őszi árpá­ból közel 2 ezer, búzából 7500, tavaszi árpából 2800, rozsból pedig közel 200 hold termését csépeltek el eddig. Egyre kevesebb az aratásra váró terület a járás 20 terme­lőszövetkezetében. A járásban elsőnek a káli Március 15. Ter­melőszövetkezet tagsága fejez­te be az aratást, ezenkívül befejezés előtt áll ez a munka a füzesabonyi Szabad Nép Tsz- ben, ahol már csak 100. Dor- mándon, ahol 130, a káli Tar- namente Tsz-ben, ahol 180 és Kompolton, ahol mindössze 164 hold aratni való vár még betakarításra. Ezek a szövetke­zetek néhány napon belül az aratást befejezik. Kedvező időjárás esetén a hét végére járási szinten is közvetlenül a befejezés előtt áll majd az aratás, őszi búzából 5 ezer, tavaszi árpából pedig 2400 hold vár még betakarításra. Ezek aratása a reális számítások szerint a hét végére, esetleg a hövő hónap első napjaira át­húzódva befejeződik. A kombájnok után csaknem mindenhol ott dolgoznak az erőgépek, éa jelenleg 86 gép végzi az aratás utáni talaj­munkákat. Ezek egy része — főleg az Sz 100-as erőgépek — két műszakban üzemel, a többi pedig nyújtott műszak­ban dolgozik. A gépek hétezer holdon végezték már el idáig a talajmunkékat, amelyből 2300 holdat az őszi vetések, 1500 holdat a tavasziak, 1100 holdat pedig a másodvetések alá szántottak meg. A tarló tárcsázását 600, a disztillerezést pedig 1500 hol­don végezték el idáig. A ta- lajmunkákkai egy időben a nitrogén- és foszfortartalmú műtrágyák kiszórása éa a nyá­ri istállótrágyázás is folyama­tosan halad a füzesabonyi já­rás termelőszövetkezeteiben. Cs. I. . *6LL FGH FU.HHE?------------------2------------­At tól a pillanattól, hogy va­laki leül forgatókönyvet írni, a bemutatóig általában néhány naptól öt és fél évre terjedhető idő telik el. A híradó esetében nagyon egyszerű a megoldás: az operatőrök nekimennek és forgatnak, felveszik, ami éppen előadódik az életben, utána egy-két vágás, s jöhet a kö­vetkező. Nem így a játékfilm­nél. Ott kifejezetten káros a rohammunka. Legalábbis a filmszakemberek úgy vélik: ami lassan születik, az művé­szet. Erről már a dramaturgok is gondoskodnak. Rögtön meg­állapíthatjuk: minél több dra­maturg vesz részt egy film előállításában, annál művé­szibb lesz, és annál lassabban készül el. A számunkra igazán érdek­telen, unalmas dramaturgok munkamódszere és ambíciója arra irányul, hogy a forgató­könyv mielőbb elkészüljön. Vizsgálatunk szempontjából azonban csak a dramaturgok második csoportja érdekelhet bennünket. Munkamódszerük: miközben a kéziraton dolgoz­nak, gondosan ügyelnek, ne­hogy az valaha is elkészüljön. Különleges tehetségük éppen abban mutatkozik meg, hogy újra és újra eszükbe jut vala­mi, ami miatt feltétlenül vál­toztatni kell. Ez a csodálatra méltó mű­vészi elégedetlenség a mások munkájával kapcsolatban egé­szen különleges erény. Ennek köszönhető, hogy egy szinopszi­son, melyet szerzője körülbelül hét nap alatt készített el, más­fél éven át elvitatkozgatnak a dramaturgián. Természetesen nem szabad szó szerint venni: nem folyik szakadatlan vita másfél esztendeig, hanem csak fél délutánon át, viszont min­den nyolcadik héten. Utóvégre a dramaturgoknak nemcsak ezt az ügyet kell elintézniök, ha­nem sok mást is­A bíráló jellegű rövidfilmek előmunkálatai különösen tartal­masak. Nekem mindig impo­nált például a szakkonzultáció nevű trükk. Tegyük fel, hogy elkészült egy egészen rövidecske-kur- tácska szatirikus film forgató­könyve, mely — mondjuk — a városi tanács építési osztálya vezetőjének a munkáját bí­rálja. (A példát persze mi ta­láltuk ki.) A forgatókönyvet először is másfél éven át ra­kosgatják egyik dossziéból a másikba, miközben az illetéke­sek többször az ujjuk köré csavarják, és a margókat jegy­zetekkel írják tele. Ezután jön a szakkonzultáció. Igazán egy­szerű: elmagyarázzák az épí­tési osztály vezetőjének, hogy miről is van szó. megmutatják neki a forgatókönyvet és ké­rik a véleményét. Az osztály­vezető felettébb udvarias lesz. Elolvassa a kéziratot, finoman megmosolyogja, majd közli: „Igazán csinos kis munka. Ma­gunk között szólva: maradt még egy kis humorom. És min­dig azt mondom: Jó dolog az önkritika! Ügy bizony! Egyéb­ként néhány szakmai jellegű tévedés csúszott a forgató- könyvbe. Itt ugyanis nem én, az építési osztályvezető, követ­tem el a hibát, hiszen önök bizonyára nem tudják, hogy éppen ezekért az apróságokért nem én vagyok a felelős. Ha valamire teljes tárgyilagosság­gal fel szabad hívni a figyel­müket: az új házaknál a főépí­tész ügyetlenkedte el azt a csatorna-lefolyó ügyet.” És így tovább — folytatja beszédét az osztályvezető, hiszen vég­tére 6 is csak ember. E szakkonzultáció után újra eltelik fél esztendő, s akkor át­dolgozhatják a tervezetet, ami további két hetet vesz igénybe. Itt emlékeztetni szeretném az olvasót arra, hogy filmünkön már huszonegy hónapja és há­rom hete dolgoznak, amiből három hét jut a szerzőre. Üj szakmai konzultáció következik a főépítész irodájában. Az idő két évre kerekedett. Feltéve, hogy elkezdik a fel­vételeket (általában ez az az időpont, amikor úgy döntenek, hogy mégsem■ készítik el a fil­met), s feltéve, hogy az illeté­kes jóváhagyó személyiségek­nek nincs kifogásuk a forgató- könyv ellen (általában szokott lenni kifogásuk), a forgatás rö­vid idő alatt lezajlik. A ren­dezők és operatőrök ugyanis elfoglalt és nagyratörő embe­rek. A jó filmrendező dühöng, ha három egymás utáni éjsza­ka nincs dolga a műteremben, s így kénytelen otthon üldögél­ni. Ügy érzi ilyenkor, hogy a tehetsége parlagon hever. Ha tehát a dramaturg abban lát­ja a művészetet, hogy a lehető leghosszabb ideig kotoljon egy forgatókönyvön, addig az iga­zi rendező számára éppen az a művészet, ha a filmet a lehető leggyorsabban elintézi. Ezáltal a dolgok bizonyos mértékig kiegyenlítődnek. Más szavakkal: a forgatókönyv meg­valósításának minősége körül­belül olyan, amilyen a forga­— Tessék mondani, melyik vonat megy Debrecenbe? — ezt egy akkurátus bajuszú öreg ember kérdezte a kalauztól. — Ez itt! — mutatta az indulásra kész sze­relvényt a kalauz. — Biztos? — Már hogyne lenne biztos, bácsikám, kát ezen teljesítek szolgálatot... — nyugtatta meg a kalauz a bizalmatlan kis öreget. Már indult a vonat amikor az öreg odaszótt a vele szemben ülő svájcisapkásnak... — ügyan, mondja már az elvtárs ...Ez * vonat megy Miskolcra? A kupé felugrik, a svájcisapkás már a vész­iéket nézi és úgy kiabálja: — A fenébe, öreg úr.. Rossz vonatra szállt. Ez Debrecenbe megy, a mindenit magának..'. — Debrecenbe? Akkor jó. Most már hiszem — mondja az akkurátus bajuszos kis öreg, és megelégedetten szusszantva dől hátra sz ülésen. ir-ői / A brigád televíziója... Nevet a brigád. Köztudott „belevaló” labdarúgó-szurko­lók dolgoznak a Petőfi-brigád- ban. Ezért éppen a világbaj­nokság mérkőzései miatt je­lentkezett a bökkenő, mert a brigád egyik fele délutánt« műszakbeosztást kapott... — A szerencsés, délelőtti mű­szakba beosztott Bárdos Pál lakatos, hogy „részvétét” fe­jezze ki a délutáni műszak­ban dolgozó társainak, Ka­kukk Frigyet automata gépére egy füzetlapot akasztott, rá­rajzolva egy jóképű televízi­ót,.. Vacsoraszünetben, még az üzemcsarnok legtávolabbi részéből is jöttek az ismerő­sök, hogy Petőfiék televízióján nézzék a VB. legizgalmasabb meccsét. — Sokat viccelünk, de jó­kedvvel könnyebb is a munka — mondta Magda Endre bri­gádvezető, akivel pár- héttel ezelőtt, a finomszerei vénygyá­ri dolgozók jugoszláviai kirán­dulásán ismerkedtem meg. — A futballt szeretik, a munka a szívügyük — ezt ál­lapíthatja meg a látogató a Petőfi-brigádról, ahonnan két dolgozó a munkaversenyben tanúsított munkájáért külföldi jutalomkirándulásban része­sült, többen pedig pénzjutal­mat kaptak. — Hat év óta maradéktala­nul teljesítjük tervünket, a legutóbb júniusban például 102,5 százalékot értünk el — jegyzi meg szerényen a bri­gád vezetője. — Hallottam, hogy a párt- kongresszus tiszteletére pót­felajánlást tettek — fordultam tókönyv minősége. Vagy egé­szen magyarán: a kész film egy fikarcnyival sem jobb a forga­tókönyvnél. A forgatás után természete­sen még nincs kész a film, ha­nem az úgynevezett utógyár­tás stádiumába kerül. Most jön még a zeneszerző, illetve, vár­ják, de nem jön mert elfelej­tette, s amikor végül megérke­zik, nincs szabad műterem, ahol fel lehetne venni a ze­nét stb. Közben a dramatur­gok még alkalmat találnak:, hogy beleszóljanak a rendező és a vágó munkájába is, de már, bármennyire fájlalják is, nincs más hátra, elkészült a film. És ha az illetékes jóvá­hagyók semmi kivetnivalót nem találtak benne, nincs aka­dálya a bemutatónak. Mind­össze két év, négy hónap és egy héttel azután, hogy szer­zőnk a gépébe fűzte a tiszta pavírt. Sajnos, a mozit, amelyben a bemutató lezajlik, épp most alakítják át cyklop-gigant-pa­noráma rendszerű vetítésre. Ez azonban a legrosszabb esetben sem tarthat öt évnél tovább, így ragyogó, aktuális fil­münkkel a közönség megismer­kedhet, mielőtt nyolc teljes év elmúlna. Kár, hogy a főépítész időközben nyugdíjba ment és öreg napjait a Harz hegység eay eldugott falucskájában tölti, ahol nincs mozi. Szívde­rítő és énitő kritikánkból ily módon, sajnos, keveset okul­hat. De kit lehet kötelezni a moziba járásra?! Fordította: Zilahi Judit Tóth László csoportvezetőhöz aki az alkatrész méretettem őr­zése közben elmondta, hogy színesfémből tízezer forint anyagmegtakarítást érnek el. — Hogyan csinálják? A* anyagnorma szerint kiadott színesfémből hogyan tudnak anyagmegtakarítást elérni? Eged József lakatos szer- számállítás közben, konyákig olajos kézzel mutatja: — A kések pontos beállt» tásával, oldalazásnál alkatré­szenként pár tized milliméter anyagot tudunk megtakaríta­ni. A tizedmilliméter anyagok a sok ezer alkatrésznél méte­rekké nőnek. A napokban vég­zett értékelés alapján brigá­dunk eddig 115 kilogramm szt; nesfémet takarított meg. Előkerül a brigádnapló, a megtakarítás értéke: 5647 Ft — Elfogadott újításunk 4808 forint megtakarítást eredmé­nyezett — tájékoztat Tóth László csoportvezető. — A HŰK—7-es kompresszor egyik csőalkatrészének gyártásához olyan szerszámgörbét készí­tettünk, amellyel az eddig utánműveletként végzett fúrás az automata művelet ideje alatt történik. Erdélyi Ráfael gépmunkás éppen anyagszálat fűz a gép­be. — Négy automatát keze­lek — mondja. Tőle tudora meg, hogy a brigád gépeire közösen műanyag védőburko­latot készítettek társadalmi munkában, ezzel több ezer fo­rint értéket állítottak elő. A Petőfi-brigád évek óta jói összekovácsolódott kollektíva, akik most a szocialista cím megtartásáért versenyeznek. A pártkongresszus tiszteletére tett vállalásukat selejtmentes, minőségi munkával akarják maradéktalanul teljesíteni. Munkájukban névadójuk, Pe­tőfi programját is teljesítik» „tűzön—vízen” keresztülvi­szik célkitűzéseiket. Munka­kedvüket olyan lemondások árán sem vesztik el, mint hogy a labdarúgó-világbaj­nokság ideje alatt délutánom műszakot vállaltak. Simon Imre Az Irodalmi Múzeum új kiállításán Sok száz kézirat idézi fel m reformkor évtizedeit. A tárgyi dokumentumok között van pél­dául Petőfi borjádi íróasztala^ mezőberényi karosszéke, pesti lakásából való vitrinszekrényej Vörösmarty számos használati tárgya. Kiállítják a Länderer és Haeckenast nyomdából származó egykori sajtót is^ amelyen az 1848. március 15-i híres 12 pont és Nemzeti dal» valamint számos politikai röp­lap és kisnyomtatvány készült! Szemléletes ismertetést nyújt «* kiállítás Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Eötvös. Széchenyi, Bajza, Kossuth életművéről. A tárlat előreláthatólag szepterrvi bérré készül el. Nmüsä&t 1966. július 28- csütortm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents