Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-27 / 176. szám

\ 4 z alexandriai Mindan Manchia téren százezernél több arab hallgatta az egy­kori gyapottőzsde balkonjáról szónokló Gamal Abdel Nasszert. Az egyiptomi hadsereg egy­kori tisztjéből lett államfő a tíz évvel ezelőtti júliusi estén arról beszélt, hogy 1952-ben ugyanazon a téren köszöntötte a nép a kor­rupt Faruk király bukását. Aztán egy szó­noki fordulattal az egyiptomiak nagy re­ménységéről, a Sadd el Aliról, az asszuáni Nílus-gát építéséről beszélt. Feltárta előttük, hogy a létfontosságú objektumhoz ígért köl­csönöket Washington és London nem adta meg, mert Egyiptom az antikolonialista erők oldalára állt. Azok az országok támadták te­hát az új Egyiptom politikáját, amelyek év­századok óta kizsákmányolták a Nílus men­tén élő népet. Az angol és a francia imperia­lizmus közel egy évszázada uralta a Szuezi- csatornát, s rés vénytársaságuk, a Compagnie Universelle du Canal Maritime du Suez, év­ről évre 35 millió egyiptomi fontot zsebelt be. Pedig a csatornát egyiptomiak építették. „Ezt a pénzt mi éppen úgy magunkénak véljük, mint a Szuezi-csatornát! — mondotta Nasszer. — És ezt a pénzt mi ezentúl az asszuáni gát építésére fordítjuk.” Ugyanabban az órában az egyiptomi had­sereg különleges egységei megszállták és ál­lami kezelésbe vették a Szuezi-csatornát. Az államosítás híre bombaként robbant Londonban és Párizsban, a két „csatornatulaj­donos” országban: mégis, minden tiltakozás ellenére, 1956. július 27-én már az új egyip­tomi Csatorna Hivatal irányította a hajófor­galmat a világ egyik legfontosabb tengeri át­kelőhelyén. Az érdekelt nyugati fővárosokban azonnal megjósolták a Szuezi-csa torna „tömk- remenését”. Amikor azonban kénytelenek vol­tak látni, hogy az államosítás után minden a legnagyobb rendben van, négy héttel a törté­nelmi dátum után, 1956. augusztus 22-én 115 angol és francia révkalauz — vagyis az összes révkalauz fele — abbahagyta a munkát és azonnal hazautazott. Az Egyiptomot kolonáa- lista elnyomás alatt tartó hatalmak a révka« lauzok váratlan távozásától várták az államo­sítás csődjét és befolyásuk visszaszerzését Ahogyan azonban az asszuáni gát építéséhez a Szovjetunió adott gyors és feltételek nélküli1 segítséget, úgy a „révkalauz-csatában” is akadtak barátai Egyiptomnak: a szocialista országok azonnal elküldték a révkalauzi mun­kában jártas hajóstisztjeiket és az imperia­lizmus ezt a csatát is elvesztette. Egyiptom kirablói 1956 őszén újabb kíséri*-, tét tettek: angol—francia—izraeli agresszió zúdult az országra, de a Szovjetunió erelyes figyelmeztetése nemcsak megállította, hanem szégyenletes távozásra is késztette a betolako-. dókat. A Szuezi-csatoma dolgozói, de egész Egyip­tom ma már az államosítás tizedik évforduló-; ját ünnepli. Az elmúlt évtizedben nemcsak korszerűsítették, mélyítették a csatornát, hogy, immár 50 ezer tonnás tartályhajók áthaladá­sára is alkalmassá tegyék — hanem forgalma is rekordnagyságot ért el: az 1955. évi 14 468 hajóról tavaly 19150-re emelkedett a forga­lom. Port Said kikötőjét is bővítették. A 220 révkalauz között már csupán 53 külföldi dol­gozik, s a csatorna 11 ezer alkalmazottjának életviszonyai alapvetően jobbá lettek. A má­sodik évtizedre pedig a csatorna további mé­lyítését és szélesítését tervezik, hogy a 120 ezer tonnás tartályhajók is áthaladhassanak rajta! Az eredmények és a tervek adják a leg- csattanósabb választ azoknak, akik tíz évvel ezelőtt „megjósolták”, hogy az „egyiptomiak! sohasem lesznek képesek jól igazgatni a csatornát”. Nemcsak a Szuezi-csa tornát fejlesztették nagymértékben, hanem az egész országot Az asszuáni gát első részét már felavatták, s az Egyesült Arab Köztársaság ma az arab világ legdinamikusabban fejlődő országa. Sebes Tibor HAZAI ÖTT SZABö LÄSZLÖ még a leg fiatalabb korosztályhoz tartó zik, mindössze 18 éves, de má jó munkásnak számít. Munka bírásban felvehetné a verseny az idősebbekkel is. Közepe: termetű, kemény kötésű fiatal ember. Tetőtől talpig olyan amilyenből Tóth László, a tar nazsadányi Egyetértés Terme­lőszövetkezet elnöke sokat be fogadna a szövetkezeti tagsás soraiba. Szabó László is csak nemié; vállalt munkát falujában. So­káig eljárt idegenbe dolgozni Büszkeségből vagy anyagi szá mításból fordított hátat a szö­vetkezetnek? Mi késztette ar­ra, hogy hazajöjjön? Erről be szélgettünk vele. A központ majorban, a zsákolóknál talál­tam rá. A frissen aratott ga­- bonát lapátolta, mérlegelt, • emelte a nehéz zsákokat, ahogy ■ a munka éppen megkövetelte. — Heten vagyunk együtt — t mondja büszkén —, mind fia- s tál. Az átlagos életkorunk 21- év. Ügy összeszoktunk, rndnt- , ha mindig együtt lettünk vol­■ nak. Még nem panaszkodtak • ránk, mert mindig megcsinál­- tűk a legnehezebb munkát is ; kifogástalanul de minden mun­kanap úgy megy el, hogy szí­> vesen kezdjük a másikat. ■ EMLÉKEZTETEM arra, . hogy rövid ideig már dolgo­■ zott ebben a szövetkezetben, ■ de akkor másként vélekedett. — Szeretem ezt a munkát, ■ hiszen itt nőttem fel. Nem l ezért mentem el. Két-három- fiatal volt csak akkor a szö­• vetkezetben és együtt dolgoz­, tunk az emberekkel. Nem tfV­■ rődött velünk senki. Ugyanazt . követelték tőlünk is, mint má­■ soktól. Nem bírtuk ugyanazt a tempót. Azt sem akartuk, hogy kinézzenek maguk közül, ez- igazat szégyell tűk volna be­■ vallani. Én a ktsz-hez mentem. : Márciusban jöttem haza, aná­■ kor megalakult az ifjúsági ; munkacsapat. A csapatról sok jót monda­nak a szövetkezetben. Mindig oda küldik őket, ahol a legna­gyobb szükség van jó munká­sokra. A déli munkaelosztáso­kon a fiatalok mindig külön kapnak feladatot — Besenyei András képvi­seli az érdekeinket, de minden kérésünk meghallgatásra talált eddig. Tóth László, az elnök, már az alakulástól kezdve .patronál bennünket. Jólesik ez, |és jólesik az is, hogy senki lsem irigykedik ránk, mindenki fszeret bennünket. X — Rövid ideig traktort is ve­szettem, amikor más nem volt $Egy hétig segédkeztem a kö­zművesek mellett. Fát vágtam, ymost hordjuk a gabonát. Nem | válogatunk a munkák között és I rtaién ezért is sikerült becsüle­tet kivívni a tagság körében. Idegenben jobb volt? — Nem. Persze, erre csak hosszú idő után jöttem rá. Ke­vés volt a pénz, idegen koszto* éltem, mindig máshol volt a munkahelyem. Szerintem min­den fiatal visszamenne falu- Xjába, ha törődnének velük, gmint már nálunk is. ? Szabó Lászlót a józan go®» f dolkodás késztette arra is, hogy tszámoljon. Kilencszáz forint \ havi keresetet, 150 forint heti ^kiküldetést kellett összehasoo- flitania azzal a keresettel, amit f idehaza várhatott. Nem kellett fnagy számtantudás, hogy a 35 f—10 munkaegységet, amelyet Fegy hónapban kapnak a szö- Fvetkezeteiek, beszorozza az öt­íven forintos munkaegység-ér^ ítékkel. j> — SZÁMOLTAM AZZAL fs, •>hogy sokan kigúnyolnak az el- f határozásomért, de egészen másként fogadtak. Nagyon örü­lök, hogy hazajöttem, a mun­kacsapatunkat már nem is le­lhetne szétzavarni. F P .E. hagyták a de szócskát Példa lett. A hűségé. A megtörhetet- lensége. Negyvenöt után az el­ső választáskor itt, a gyártele­pen a kommunista párt nyolc­van százalékot szerzett meg a szavazatokból: a pártról sokat nem tudtak az emberek, de is­merték Tóth Istvánt. Hívták erre-arra, ilyen meg amolyan vezetőnek. Maradt. Hitt abban, hogy az ember mindenütt so­kat tehet. Asszonyának könnye már el­fogyott, összezárt ajka jajokat marasztal belül. Fiainak hull a könnye, de nem törlik le, any­jukat támogatják. Papp János csak néhány mondatot szól, s aki annyit, oly sok helyen be­szélt, most dadogva, levegőt kapkodva keresi a szavakat, s úgy érzi, egyik sem jó arra, hogy Tóth Istvánt méltóan bú. csúztassa. Ellép a koporsótól, a zenekar lassú léptekkel már vonulni kezd, hogy időben ott legyen a sírnál. a koporsót a kocsiba emelik, a koszorúkat egy másikra rakják. Az élet még a búcsú perceiben is szer­vezett. Talán éppen ezért köny. nyebb a fájdalmat elviselni: különben összeroppanna az ember. Az út nem hosszú a sí­rig, mégis, a lépés után elszo­rult szívvel nehéz. A gyászin­duló akkordjai és göröngyök tompa puffanása. A mélyben egy faláda: koporsó. Bezárt magába egv embert akit Tóth Istvánnak hívták, s élt ötven­két évet. ; A puha. zsíros fényű föld. már eltakarja a koporsót telje-- sen. A gyári gőzkürtők most' szólalnak meg, minden más! hangot elnyomva jajgatnak ad.; dig, míg az utolsó maréknyi" föld is koporsó fölé kerül. « Temettek egy embert. j Mészáros Ottó \ emeljenek a helyébe, de ő dolgozik szüntelen. Sokszor ki sem látszott a gépkolosszusok közül, s mégis, szeme villaná­sa, szava, kézmozdulata a ko­losszusoknál is nagyobb erők­nek szabott parancsot; emberi érzéseknek és akaratoknak. Tudták, hogy amire azt mond­ta, úgy legyen, az úgy lett, s amire nemet mondott, azon változtatni nem engedett. Ko­nok lett volna? Makacs? Még akik nem szerették, azok sem mondták ezt rá. Volt, hogy bil­legett a világ körülötte, s akadtak, akik megpróbálták, hogy megtapossák. Ezek után szava lett csak határozottabb, s kicsit keserű — keményebb. Egyszer valakik elütték benne a hitet, s az gyökeredzett, mélybe nyúlt és magasba emelkedett, átjárta az egész testét, kitéphetetlenül. Az ér­zéseket, az ösztönös gondolato­kat tudta átformálni tudatos cselekvéssé. Mindenki beleláthatott. Nem csinált titkot abból, amit ér­zett, gondolt. Takaratlanul élt, nem volt mit rejtegetnie. Har­minc éve is tudta róla az égesz gyártelep, hogy kommunista, s még az öreg pap is megtette, hogy kenyeret küldött neki, amikor már a parasztokhoz se állhatott be dolgozni, mert a csendőrök utána mentek. ..Kommunista, de rendes em- oer”, modta az öreg, fehér ha­jú tisztelendő, s hívei között mind többen akadtak, akik el. cyürkőzés napjai, hetei, hónap­iak Évek. ötvenkét esztendő. Több mint tíz eszendeje .már csak bácsinak szólították. Még az elvtársai is: Pista bátyám. Bölcsességben, tapasztalatban, higgadtságban és céltudatos­ságban nőtt olyanná, hogy az idősebbek is tanítójuknak te­kintsék. Három fiú öleli, támogatja a roskadozó anyát: a társat, a feleséget. És ott áll közöttük, a család szűk körében Papp Já­nos is, akit sokszor és sokfelé elvitt innét a sors, vagy a párt szabta parancs, de mindig visszatért. Amikor nagyon ne­héz volt, amikor úgy érezte, nem bírja tovább, futott, sza­ladt a testvérnél is testvéreb'o Tóth István mellé, aki nem faggatta, kérdezte, csak leül­tette. s.beszélni kezdett, két napja hogyan járt a kuglipá­lyán, vagy arról, ki körül sü- rög; legyeskedik a három fiú valamelyike. Másnap vagy harmadnap, csak akkor kerül­tek elő a nehéz dolgok, a sú­lyos szavak. s amikor Pista bácsi kiejtette a „tudod, Já- nos”-t, végre úgy érezte, itthon van, megnyugodott. Csodálatos dolog ez: létezik egy ember, aki harminchét éve leblokkol minden hétköznap reggel, odaáll a gépe mellé, s hajt, hajt. nyolc órát. Elviszik a keze alól a gépet, újat hoz­nak helyette, lebontják a feje felett a műhelyt, hogy nagy ab­lakosat. háromszor akkorát zik létszámmal. Az emberek nem szívesen mennek dolgoz­ni a téglagyárba, bár az át­lagkereset 2400 forintra tehe­tő, de a fagyszabadság hosszú időre tétlenségre kényszeríti a dolgozók jó részét. — Nemrég előfordult, hogy közei ötszázezer téglánk volt készen. Alig vitték. Aztán hir­telen megugrott a kereslet. Volt olyan nap, amikor több mint százötvenezer téglát is elvittek. Ahogy hozták ki a kemencéből, úgy vitték, Mi lett a következmény? Az ége­tett mész csak később kezdett dolgozni a téglában, a vevő tehát szidott minket, mert a tégla az építkezés helyén má- lott szét. — Mennyi a selejtjük álta­lában? — Az első félévben 5,9 szá­zalékot ért el. Folyton égő tűz Az égetés egy hatalmas alagút-kemencében történik. Ezt a mostani kemencét több mint tíz éve csinálták, egy olasz mérnök tervei alapján. Az épület tetőszerkezete alatt találjuk a tüzelőteret, ahol sű­rűn egymás mellett és egymás után helyezkednek el a tüze­lőnyílások. Ide lapátolja be a szenet Uij János tűzmester. Gyöngyösön már tizenegy éve végzi ezt a munkát. Klátyih József birágvtzető már gyerek­kora óta dolgozik a téglagyár­ban. Ö a tűz legfőbb őre. Felemeltünk egy fémkupa­kot, és lenéztünk a kemencé­be. Égő téglák fénye sütötte a szemünket. Izzott minden tég­la. — Ezerötven foknak kell lennie a hőmérsékletnek. Mi már szemmel, ránézéssel meg tudjuk állapítani a hőmérsék­letet. * Ha fehéren izzik a tégla, ak- <or jó. Ebbe a kemencébe egy évbe egyszer gyújtanak be. A tűz folyton halad előre. Ahogy a kemence egyik szakaszát el­hagyja, ott már szedik ki a kiégetett téglát, a tűz előtt pedig rakják be a nyers tég­lákat. A hattagú rakodóbri­gád állandóan több mint negy­ven fokos hőmérsékleten dol­gozik. A csikós, így hívják azt a rakodót, aki a szárítótéren dolgozik a kuli, a kisvasút mellett, ő adja a kezük alá a téglát. Rókalyuk a neve annak a kis alagútnak, ami a kemence aljából a negyven méter ma­A gyárból majdnem mindenki ott volt. a délutáni műszakból is. csak azok maradtak benn, akik nélkül megállna az élet. A halottasházon kívül ravata­loztak, mert tudták: rengete­gen lesznek. Mindenütt embe­rek fekete ruhája sötétlett. Voltak, akik nem szerették, tisztelni azok is megtanulták: remény ember volt. de ra tölgyek magasba törésével, ha­nem kitéphetetlen földbe ka­paszkodásával. Gyökér volt és :örzs: hagyta, nogy az ága... ombok. a dísz ’•-----•. A kemencék ércolvasztó tű­iét hordta szemében, s akara­tában az acél szilárdságát. Pe- iig csöpp ember volt külön- oen, de a kétszerakkorák is neghunyászkoötak előtte. A nenne lakozó hit többet ért az zmok erejénél. Tudta, hogy nit akar. És soha nem magá- íak akart valamit. Mennyire nem illik hozzá a izó: élt! Élt ötvenkét évet. .Mély fájdalommal tudatjuk, íogy Tóth István elvtárs.. Izavak: a végtisztesség monda, ai a semmit nem érző, hófe­lér, fényes papíron. És most a leszedek: elfúló hangok, köny- íyes szemek, a kezek remegn­ie. Elmondhatják-e mindazt •óla, ami az életét jelentette? Belefér-e egy élet beszédek nondataiba? Ahogy a koporsó s csak a testet zárja el, a szá­rak is parányokat adnak visz- ;za az egészből. A tizenöt éves íyerek eiső verejtékcseppjei íz öreg. rég eltűnt műhely fa- ai között; a torokszorító izga- om, amikor bizalmiként elő­ször került szembe azokkal, ikiket kenyéradó gazdaként anítottak tisztelni; harcok és mkások. kenyér nélküliség és ildöztetés; a vörös virradat tű. te, majd a hunyó parázzsal unió lelkesedés; és újra a gas kéményhez vezet. Ez irá­nyítja a tűz terjedését. A ha-J ranggal pedig a huzatot tud-: ják elzárni. Betonból készült ez. a harang, nevét az alakja- í tó’ kapta. Versenyben Az új kemencével eleinte se­hogy sem boldogultak. Az or­szág különböző részéből jöt­tek a szakemberek, hogy meg­találják az okát, miért csak hétszázezer tégla a havi ter­melése a modern kemencé­nek. Köves Tibor ekkor járt szakiskolába, ott hallotta a ’ignitporos keverést. Itthon 5 is kipróbálta, és három év múlva a siker végre megszü­letett. A termelés éppen a két­szeresére nőtt. Kísérleteztek a kettős tűz­zel is, de ez olyan hőmérsék­letet alakított ki, hogy az em­berek nem tudtak rakodni. Valóban pokoli körülmények j között dolgoztak. A hgnitporos keverés se­gítségével az égetési önkölt­séget is sikerült csökkenteni, ezer téglánként százhúsz fo­rintról 38 forintra.-— Március végén a terme­lési tanácskozáson a párt- és a szakszervezettel közösen ja­vasoltuk a kongresszusi mun- kaverseny megszervezését — mondta Köves Tibor. — Az eiső percekben néma csend volt a válasz, majd a két nyensgyártó és a két bányász- ; brigád versenyre hívta egy­mást. Ezt követően párosver- seny-kihívások is elhangzottak. Így kezdődött és most min­denki igyekszik a vállalást teljesíteni. Tudjuk, kell a tég­la, és főként a jó tégla kell. Érezzük a felelősségünket. Az első félév eredményei j is a versenyszellem élénkségét . bizonyítják. Nyerstéglából j több mint százezerrel, égetett j téglából pedig hétszázezerrel . gyártott többet a tervezettnél. j Még további eredmények is { születhetnének, ha nem gá- , tolná őket a szárításra alkal- ^ más terület hiánya. Bevezet- ] tek ugyan egy újítást a szári- í tás mértékének növelésére, a s Baranya megyei módszert, de ez is csak segített, a gondju­kat nem szüntette meg . Annyi bizonyos, a gyöngyösi j téglagyáriak igyekeznek minél t maradéktalanabbul teljesíteni ^ kötelességeiket. Ennek a lelke- t sedésnek az eredményei sem maradtak el. G. Molnár Ferenc t Á jóslat nem vált be . . . .Szuez tíz éve Téglából készült bosszúság Csikós a kuli mellett — Harang és rókalyuk - Miért rossz a tégla? Versenyben a jobbért Szidják, akik vásárolják, és mégsem tudnak annyi tég­lát készíteni Gyöngyösön, ami elegendő lenne. Ezzel a megál­lapítással fogtuk össze egy mondatba mindazt, ami az öreg, de már megifjodott tég­lagyárra ráillik. Kétségtelen, van ebben az előbb leírt ösz- szegezésben ellentmondás, ér­demes tehát közelebbről is megvizsgálni a körülményeket. És hogy meglepetés ne ér­hessen bennünket, Köves Ti­bort, az üzem vezetőjét kértük meg, kalauzoljon bennünket, mutassa meg a gyártás egész folyamatát. Ember helyett gépek A hatalmas domboldalban óriási teknőt vágtak már az elmúlt évek során, ,a sárga agyag ott izzik a napfény­ben, kitakarva, csupaszán, és egy ügyes gép tépi a domb gyomrát. A lerobbantott agya­got csillékbe rakják, a végte­lenített drótkötél pedig lomha mozgásra készteti a csilléket. A fogadó épület tulajdonkép­pen egy hatalmas tölcsér, ame­lyen keresztül a kibányászott agyag az őrlőbe, majd a vá­kuumszivattyún át a prés­be kerül. Innen a nedves agyaghasáb a szeletelő géphez jut, amely a megfelelő méret­re szabdalja fel a nyers masz- szát. Következik a szárítás* majd a kemencében izzítják, hogy a kívánt keménységet és a különböző tulajdonságokat megkapja. Ennyi az egész. De amig a hegy gyomrából kiszedett agyag téglává alakul, hosszú hetek telnek el. És kemény munka kíséri az útját, bár a gépek a legnehezebb munka­fázisokat maguk végzik. Már amit és ahol lehet. Kemény munkát igényel a téglagyár­tás az embertől, sok verejtéket csal elő. Itt csakugyan helyt­állásra van szükség. Sok a meddő az agyagban A bányát négy—öt méter vastag földréteg fedi, előbb azt kell lefejteni. Alatta a nyitott gyomor legalább húsz méter vastag sárga agyagot mutat. — Sajnos, nem mind agyag — mondja Köves Ti­bor — Ott, jobbra, az a vi­lágos rész homok. Fentebb, a sötétebb csík a zsírosabb agyag és sok a mészkő. Ettől rossz a mi téglánk egy része. Tessék elképzelni, hogy a mészkő, miután kiégett a ke-£ menőében a tégla belsejében, ;> égetett mésszé válik. Ennek a nedvesség annyi, mintha be-. oltanánk mésztejjé. A követ­kezmény: szétveti a téglát. Láttunk is olyan téglahal­mot, amiben szinte több volt a saétmállott tégla, mint a jó. A mészkő fehér szemcséitől pöttyes lett a színe. J — Hogyan lehetne ezen se- ; gíteni? I — Szerintem úgy, hogy az? agyagot előre kitermelnénk az : őszi és a téli hónapokban. Jól | össze tudna keveredni az agyag I a homokkal és a mészkő ará-1 nya is megváltozna. Sokat ja-? vulna a tégla minősége. j Viszik mint a cukrot ■' j A beszélgetés során kiderül, hogy a tégla iránti kereslet, nagyon változó. De általában:. soha nincs belőle elég. Többet; kellene termelni, de nem győ-t ______________________ I í Vo lcszáz külföldi bori a borversenyen Megérkeztek az első külföl-t di „résztvevők” az 5. buda- I, pesti nemzetközi borverseny- V. re. A borversenyre jelentke-X: zett mintegy 250 cég közüli eddig 28 küldte el benevezett f italainak mintáit; a szabály-1 zatnak megfelelően borból faj-|, fánként 12, egyéb italból hat : palackkal. A nagyszabásúnak ígérkező versenyre eddig 27 v- országból jelentkeztek. Az ed-|k dig benevezett külföldi ital- xj fajták száma meghaladja ah nyolcszázat. Ennek 80 száza-* A ] léka bor, több mint egytizé- j de pezsgő, a többi vermuth és j-. konyak. 4c

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents