Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

ÁTÁNY - PÉLY — KÖMLŐ Falusi nyár -1966 Szintén a nyár előkészítő feladata, a sportklub és a tűz­oltóklub megszervezése... A notesz még sok elképzelést foglal magában: Igenis csak tervek kellenek és lelkes em­berek, akik megvalósítják a terveket és akkor nem kell ki­írni a művelődési ház ajtajá­ra, hogy „a kultúra nyári szü­nete” ... A „nagy lehetőségekn községe Kömlő a „nagy lehetőségek” községe. Modem, gyönyörű művelődési háza, moziterme és „függetlenített” népművelő­je van. És nagy kulturális öröksége... — Kihasználjuk azt, hogy az Egerben, Hevesen tanuló gim­nazisták vizsga után hazajön­nek és irodalmi színpadot alakítunk, A mai magyar iro­dalmat kívánjuk megszerettet­ni ezekkel a fiatalokkal és a munkát a télen is folytatni fogjuk — mondja Kiss András, a művelődési otthon igazgató­ja. Az Állami Déryné Színház a nyáron is lejár hozzájuk., pél­dául A néma levente után a napokban az Oké, mister Ko­vács című darabot mutatják be. A híres kömlői kórus is a nyár folyamán zárja, baráti bankett keretében, az évadot. De nem felejtkeznek el Komlón a gyerekekről sem: havonta kétszer ifjúsági mo­zielőadásokat szerveznek. A könyvtárossal közösen vasár- naponta dia-vetítéses gyermek- előadásokat fognak tartani, melyre a község idős „mese­mondóját”, Kiss Ábel pedagó­gust is meghívják. Jó működő dzsessz-zeneka- ruk biztosítja a KISZ-tagok táncos szórakozásai.., A kömlői tervek felsorolása is vázlatos. Mégis beszédes, sok mindent bizonyít. Körképünk még vázlatos, mindössze három község nyá­ri kulturális életébe pillantott be. A hibák és az eredmények általánosíthatók. Van bőven feladat, hogy a nyár a népmű­velésben ne legyen holt idény--. Fóti Péter A nyár falun a munkáé. Ko­ra hajnaltól késő estig felada­tot ad a föld, a termés.^ Ám nemcsak a tél a népművelés évszaka, — a jól kiválasztott téma, a jól megválasztott idő­pont nyáron is vonzza a tartal­mas szórakozás híveit. A falu kultúrforradalma nyáron sem állhat meg! A szünidei fiatalok, a mun­ka utáni pihentető szórakozást kereső tsz-tagok nyári kultu­rális programjáról gondoskod­ni kell. Körsétánkon éppen erre a kérdésre kerestünk feleletet: biztosítják-e a falusi népműve­lők az aktív pihenés feltételeit, az értékes szórakozás lehetősé­geit? Magtárs vagy — kultúrház! A falu nevelőkara tizenöt tanítóból áll- Ebből nyolc ké­pesítés nélküli, a nyáron vizs­gára készül és vizsgázik. Két tanárnő szülési szabadságon van, egy idős tanár pedig nyug­díjba megy. öt tanító nem idevalósi. A végső konklúzió: aki az egész nyarat Átányban töltené és a nyári kulturális programot igazítaná, — olyan nem lesz! De, ha minden jól megy, hely sem lesz! Ha jó a termés — természetesen mindenki ezt kívánja Átányban! — akkor a kultúrház és az iskola egy hó­napra, épp úgy, mint tavaly, metamorfózison esik át, és magtárrá „vedlik”. A kultúra házában egy hónapon át zsá­kok lakoznak, tönkr étévé a padlót, a falat, egereket csalva az iskolába, moziterembe... Az iskola igazgatója, aki egy m a művelődési otthon igazgatója is, Juhász Zoltán, végül azért „összekapar” né­hány programot: tv-nézés, ki­sebb kirándulások szervezése, a KISZ-klubban táncos klub­foglalkozások ... Még a könyvtárról, a dolgo­zók esti iskolájának és az analfabéta-tanfolyam szerve­zéséről beszél, aztán megsza­kad a szózuhatag... — Kilátástalannak csak nyá­ron látom a helyzetet. Évad­tervünket idén is száz száza­lékra teljesítettük... — mond­ja igazolásul. Átányból az utóbbi időben 400-ra nőtt az elvándorlók szá­ma: a jobb kulturális lehető­ség is vonzotta őket a nagyobb községekbe, városokba ... Mert Átány ezt nemigen biztosítja... A gazdasági vezetőknek, karöltve a „kultúra munkásai­val”, meg kell oldaniuk a sze­mélyi problémákat: viszonylag stabil népművelő gárdát kell kialakítani! És bármilyen jól is tudjuk, hogy az ország ke­nyerénél semmi sem fontosabb, mégis ideiglenes, sátor, vagy fólia magtárak, vagy más le­hetőségek — amelyeket a ve­zetőknek kell megtalálniuk — segítségével biztosítani kell, hogy a kultúra háza nyáron is a kultúrát szolgálja... Nincs nyári szünet! Pély község bebizonyította, hogy a személyi feltételek nem határozzák meg, hogy üres, vagy értékes lesz-e a nyár? Egy kis szorgalom, akarás, le­leményesség sokat segít! Ugyanis Fodor Pál iskolaigaz­gató szintén nem függetlení­tett, mégis, noteszában nem egy széteső nyár programjai sorakoznak, hanem egy átgon­dolt, rendszerezett, koncepciós kulturális terv körvonalai. — A nyáron is dolgozni fog foto szakkörünk, elsősorban a falusi nyári mezőgazdasági munkák szépségét és nehézsé­geit örökítjük meg. De éppúgy dolgozik az ifjúsági klub is, sőt még gyakrabban jönnek össze a fiatalok, hiszen vakáció van. Ha van rá lehetőség és igény, akkor TIT-előadásokat is tar­tunk, elsősorban a nyári me­zőgazdasági munkákról. Mi szeretnénk, ha nálunk nem volna: „nyári szünet” — idézi az iskolaigazgató. És a tervek ezzel már nem értek véget: aratás végén, a nagy munka befejezése után, a községtől nyolc kilométerre levő Tisza-parton ünnepük a sikeres közös munkát. A nyár az évad előkészíté­sének is időszaka: személyes szervezés a dolgozók esti isko­lájában, növényápolási és ál­lattenyésztési szakmunkás-elő­készítő tanfolyam részt vevői­nek kiválogatása. — Aztán közvéleménykutatókká válnak a pélyi népművelők: milyen mezőgazdasági TIT-szakelő- adásokat hallgatnak? — erről érdeklődnek a tsz-tagok kö­zött. A közös színházlátogatások után az idei nyáron azt is el szeretnék érni, hogy a legjob­ban dolgozó tsz-tagokat mozi­jeggyel jutalmazza a tsz és így közös mozilátogatásokon nézzék, majdpedig vitassák meg a filmélményt. A labdarúgó VB idején (Migend András rajza) A rádió elmondta június 22-én egyik híradásában, hogy Európa második leghosszabb hídja, melyet most avattak fel Franciaországban, egy szigetet köt össze a francia tengerpart­tal. Elmondta a nevezett híradás, hogy ez a második leghosz- szabb híd 10 és fél méter széles ... De hogy ez a hosszú híd amellett hogy 10 és fél méter széles, milyen hosszú, azt elfelejtette velünk közölni... Sze­rencsére más forrásból volt szerencsénk megtudni, hogy ez a híd majdnem három kilométer hosszú... így már más. Tíz és fél méterhez a három kilométer, va­lóban szép teljesítmény. De hát jó lett volna erről is szólni..! ★ A Marica grófnőről írtunk a múltkor, de helyette MAR­CIA grófnő jelent meg. Persze a MARICA grófnő nem MAR- CSA grófnő, ugyanis az olasz marcia marosának olvasandó... Ez még magában szólva nem lenne nagy baj. De bizony a Marica grófnő szép operett figura, a MARCIA meg távol áll az operettől, nagyon is komoly esemény... A „Marcia su Roma” (olvasd: Marosa szu Róma) kelle­metlen emlékű esemény volt annak idején. Ugyanis 1922. ok­tóber 28-án „Marcia su Roma” (Menetelés Rómába) elnevezés alatt az olasz fasiszta milíciák mentek Rómába, és ezzel a meneteléssel jutott uralomra a fasiszta rendszer Olaszország­ban. Akkor lett Benito Mussolini miniszterelnök.. . A többit sajnos tudjuk a történelemből... Szóval a Marica egyáltalán nem marcia... Bár a Maries grófnő is elbúcsúzott Egerből és a marcia is, reméljük, végleg elbúcsúzott a történelemből... így van ez jól. (DR. SZEMES) Makai György: VIETNAM Kossuth Könyvkiadó, 1966 Makai György, az elmúlt év egyik nagy könyvsikere, a „Ki voit dr. Sorge?” szerzője a Vi­Finomszerelvénygryáriak az Adriai tenger partján B Rudié» Marion keresi elvtársait í (Befejező rész) e Ikarus autóbuszunk befutott c B kétezer kilométeres jutalom- 1 kirándulás utolsó külföldi ál- i lomására: Szabadkára. Az eg- x ri Finomszerelvénygyár ki- ( lencven fős, szocialista brigád- i tagokból álló csoportja nem is gondolt arra, hogy egy véletlen folytán élményeik sorozata újabb fejezettel bővül. Indulás előtt Szabadkán égy idősebb férfi lépett autó­buszunkhoz. Látva, hogy ma­gyarok vagyunk, érdeklődött, melyik városból jöttünk, mert ő ismerősök után kutat. Kácsor Gábor, a kirándulócsoport egyik vezetője, a kemény arc- vonású férfi igazolványában egy sárgult könyvecskére lett figyelmes. Hangosan olvasta az adatokat: Rudics Márton. Szü­letett: 1910. június 13. Foglal­kozása: napszámos. Lakik: Me­zőkövesd, Daruszög utca, 13. Párttagságának kelte: 1927. A hosszú bélyegző felirata: Ma­gyarországi Szocialista Mun­káspárt mezőkövesdi csoport­ja. — Már tizenhétéves kora óta párttag — állapítja meg tiszteletméltóan Jedlicska István villanyszerelő. — Hogyan került Mezőkö­vesdre? — kapcsolódnak egy­re többen a beszélgetésbe. — Katonaszökevényként jut­tattam át Magyarországra — Jugoszláviai táj. etnami Demokratikus Köztár­saságban tett. izgalmas ka­landokban és veszedelmekben bővelkedő utazásáról visszatér, ve most újabb művel áll ol­vasói elé. Az „Egy ország — egy könyv” sorozatban meg­jelent „Vietnam” szerencsésen egyesíti az ismeretterjesztő útirajz, a színes helyszíni be­számoló és a riport elemeit. Vietnam az ellentétek or­szága. a trópusi természet bá­mulatosan gazdag' és adakozó — egyes növényfajták egy nap alatt egy métert is nőnek —, de pusztítanak a hatalmas áradások, a tájfunok és az aszály. Nemrégiben még rit­kaságszámba ment falun az írástudó, ma az ország egyete­mein 26 000 diák tanul. Á hő­siesség, az emberi méltóság csodáját nap mint nap végbe­vivő vietnaminak nemrég még földig hajolva kellett kö­szönteni a falujába látogató mandarint, s tiszteletteljes csókkal illetnie köpenye sze­gélyét, a ma tudósának apja még hitt a sárkányokban és a föld alatt lakozó ártó szel­lemekben. Hogyan tehet meg egy nép két évtized alatt ilyen hatal­mas utat, a gyarmati nyomor és elmaradottság poklából az emberi életig, a szocializmus építéséig? Hogyan él. dolgozik, harcol, gondolkozik az egysze­rű vietnami, a falusi tsz-elnök, a munkás, a háziasszony, az orvos, a katona? Hogyan él a harcoló Vietnam néoe? Makai keresi a választ a nagy történelmi kérdésekre, keresi a múlt tovább élő ha­gyományait. de közel visz a távoli ország hétköznapjainak valóságához is. Aki könyvét elolvassa, jobban fogja érteni a délkelet-ázsiai eseménye­ket, világosabban látja majd, milyen forrásokból táplálko­zik a harcoló vietnami nép hősiessége. I Egy régi, megfakult doku­mentum kextil elő. A „Tiszán­túli Déli Hírlap” (Debrecen) cégjelzéssel ellátott levélpa­píron a Magyar Földműves Szakszervezet megbízása szól Rudics Márton raktárkezelő részére. — Több helyen dolgoztam — mondja új ismerősünk. Vol­tam jegyszedő is a moziban. Később pedig már összekötő Miskolc várossal. Borsodba jártunk az illegális Szabad Népért, a feladatokért és fil­mért Krajnák Józseffel, akiről ma annyit tudok, hogy villa­moskalauz valahol Budapes­ten. A megbízásokat Zs. Sza­bó János 19-es kommunistától kaptam, aki politikai feielős és előadó volt. — Heves megyével voit-e kapcsolata? — érdeklődik Sza­bó Gáspár tmk-laikatos. — 1944. október 18-án tör­tént Éjjel volt. Bárci Istvánék lakásán a csendőrök rám ver­ték az ajtót. Akkor Mezőkö­vesdről tizenöt elvtársammal együtt Szilvásváradra, a gyűj­tőtáborba hurcoltak bennünket a nyilasok. A környékről sok kommunistát szedtek össze. — Egri elvtársak is voltak velünk Szilvásváradon. Nagy József, Balázs Ignác, Hajnal Bertalan, Herendovics elvtár- Bak neve jut eszembe. Ki tud­ja, hol vannak, ki maradt élet­ben közülük? Hajnal Berci barátomról már hallottam a múlt évben, Egerben, a Szá­lában lakott akkor. Most? Nem tudok semmit. — Mikor került Jugoszlá­viába — kérdezik a bervai munkások , — 1947-ben visszaköltöztem Szabadkára, azóta itt élek csa­ládommal. A szabadkai bőr­gyárban dolgozom, cipőfelső­rész-készítő vagyok. — Mikor számít Magyaror­szágra látogatni? — érdeklő­dik egyszerre több brigádtag is. — A nyár folyamán szeret­nék Magyarországra utazni. Jó volna, ha akkorra néhány régi küzdőtárs, elvtárs, barát címét meg tudnám szerezni — mondta a régi nehéz időkre visszaemlékezve Rudics Már­ton. A sajtó nyilvánosságával ta­lán ez a kis írás is segíthet az egykori harcostársak címeinek felkutatásában. ^ „ Simon Imre Munkaadóim szállást is adott, később már családtagként szá­mított. Bekapcsolódtam a kom­munista párt mezőkövesdi cso­portjának munkájába. Sok­szor összeütközésbe kerültem a csendőrökkel. emlékezik vissza a huszas évekre Rudics Márton. Mező­kövesdre menekültem. Munkát nem kaptam, az utcára ke­rültem. Megismerkedtem Bár- czi István famunkással, őhoz­zá szegődtem el napszámba Gyakran vitatkoznak embe­rek arról, hogy valamit két szóba kell-e írni, vagy egybe. Vegyünk szemügyre néhány gyakorlati példát! Kölcsey Ferenc 1823-ban még különírta azt, hogy jó kedv: Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel... Azóta összetétellé vált, ezért egybeírjuk: jókedv, ugrált jó­kedvében (azaz; örömében, vi­dámságában). Ha azonban fo­kozó értékű határozó előzi meg, ma is az eredeti írásmó­dot alkalmazzuk: nagyon jó kedve volt. Budapest nagy város vagy nagyváros? Mind a kettő! Ha a két szó (a nagy és a város) kapcsolatát különírom: nagy város. Bármilyen két szó mon­dattani kapcsolatának jelölésé­ben ez a — különírás! — az ősi, a természetes forma. Bizo­nyos esetekben a szókapcsolat szóösszetétellé fejlődik, s így a különírást új forma, az egybe- írás váltja fel. Ha a nagy vá­ros jelzős szerkezet használa­tával már nem valamely „mé­reteiben” nagy város megjelö­lése a célom, hanem az, hogy a kisváros „városfajtával” Meg lehet-e tanulni a helyesírást ? szemben a nagyváros-ra mint várostípusra mutassak rá: a jelentésnek a megváltozását, illetőleg a régi (eredeti) jelen­tés mellett ezt az új jelentést más, új írásformávai, az egy- beírással fejezem ki. Kosztolányi Dezső („A bús férfi panaszaidban) az utóbbi értelemben említi a nagyvá- ros-t: A nagyvárosban éltem, hol a börzék déltájt, mikor magasba hág a nap, üvöltenek, és mint megannyi torzkép, az ember-arcok görcsbe rán­ganak. Hogy valamit különírjunk-e vagy egybe, az gyakran csak az egész gondolat, az egész mondanivaló ismeretében dönthető el. Egyetlen igazi nagyvárosunk Budapest, de idővel Miskolc is nagyvárossá fejlődhet: itt a nagyváros mind a két tagmondatban egybeíran­dó, mert ,'várostípust” jelöl. A következő mondatban vi­szont — eredeti jelentésében! — külön keíl írnunk a nagy­nak mint alkalmi jelzőnek a város szóval alkotott kapcso­latát: Debrecen, Pécs és Sze­ged is elég nagy város. Látjuk, a helyesírás sem nél­külözheti a dialektikus szem­léletet: az írásmód mindig függ a tartalomtól, s a szókap­csolatokban bekövetkezett je­lentésmódosulás vagy jelentés­megoszlás igen sokszor új írás­formát is teremt, a különírt alak mellett az egybeírt válto­zatot. Ha ezt nem tévesztjük szem elől, akkor helyes írá­sunk meg fog felelni helyes­írásunk (a magyar helyesírás) szabályainak! Dr. Pásztor Emil főiskolai adjunktus

Next

/
Thumbnails
Contents