Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
juk. Iszik, aztán rágyújt, « O árnyék felé húzódva fújja • füstöt. Egy szippantás, még egy, még, még, de ekkor már valami olyasmit sej dl tett, bogy baj van, igen nagy baj, ■ szinte félt oldalt fordítani a fejét, ahol a gyermekek ordítoztak, ugráltak: — Itt is van egy! Itt te! Elébe! Hóba, hó! Csak akkor ijedt meg fgy, amikor egyszer a Ráró bika megvadult, mert az állatorvos mesterséges megtermékenyítés előzetes ügyében kerülgette. A bicikli eldőlt, a kosár lefordult, a celofán kipukkant, és a tizenhat kiló béka sugarak alakjában szóródott szét. De olyan is akadt, amelyik errefelé jött, mert megszagolta, vagy meghallotta, hogy itt csobog a víz. — Gyertek már, fiúk, gyertek már __— kiáltja csaknem rim ánkodva, aztán ide kap, oda kap... A gyermekek Jöttek, s diadalmasan ordítoztak, mikoe sikerült valamelyiket elkapni- ok. Nagy nehezen összeszedtek vagy tíz kilpnyit Ez te valami. Háromszáz forint. S nem is olyan soká, tón Jó három hét múlva, már motor- biciklivel száguldozott a városig, meg vissza. Hogy az oldalkosárban mi van, inkább csak sejtették, mint tudták némelyek. Csupán egyszer ült a háta mögött egy nő, de azt is jóval az állami gazdaság központján túl ültette fel. A fiatal nő elhelyezkedett, s nagyon bájos mozdulattal és puhán ölelte át a derekát, s fejét a harmadik, vagy negyedik kilométernél gyengén ráhajtotta a vállára. Két Mr járja mostanában a falut. Az egyik, hogy Baka Imre motorbiciklit vett, a másik, hogy Kóré Andrást otthagyta az asszony — gépírónő az állami gazdaság központjában — és albérletbe ment egy özvegyasszonyhoz. Válni akar, és ha a válás meglesz, hozzámegy Baka Imréhez. Kóró András nem vesz be mindent olyan könnyen. Mert hát... hogyan is lehetne békából motorbiciklit venni, sőt, amint hallja, most meg házat akar építeni? Halból igen. De békából? Mondja ezt a bolondnak. Egy szép, koromsötét éjszakán messze nyúló fény feküdt a távoli tavak felett. A halászmester felkeltette Bagit, az itteni éjszakást: gyerünk, megfogjuk az orvhal ászokat. Minél közelebb érnék, annál inkább zajtalanul, lábújjhe- gyen mennek, és ime, mit látnak. Vakító fényesség, itt is, odább is, apró meredt fény csillog belé a messzeségbe. Víz csobog a gumicsianók alatt, sok béka, özön béka áll mozdulatlanul, belédermedve a fénybe. Nem tudnak megmozdulni. Egyenként, páronként potyognak belé az egymást váltogató kosarakba. — Ügyes ez a Baka... — suttogja Baginak a halászmester, s a fényen túl próbál tájékozódni. Ott a kosaraknál babrál még valaki, de az mintha nem is férfi, hanem nőszemély lenne. Mmim,9 1966. július 2L, vasárnap Bírálni — megismerni Jegyzet egy dokumentumról y olt idő, amikor a polgári társadalom válságtuda- tanak legjelentősebb művészi kifejezőit a kritikánk és a kiadói gyakorlat jobbára megvetéssel intézte ei. Proust, Joyce, Kafka (és mások ebből • kategóriából) leginkább megismerésre méltatlan szerzőként szerepelt a szellemi köztudatban. Az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközösségének új dokumentuma, a Társadalmi Szemle július- augusztusi számában közölt tanulmány bírálja ezt az elzárkózást Elismeri, hogy az említett szerzők nem védelmezték, hanem embertelenségében, elsivárosodásában tetten érték és leleplezték az imperialista korszak polgári világát, elboruló horizontját, gyötrő reménytelenségét Művészetük nagy hatású kritika volt, szellemében és céljában a nálunk is elfogadott, egyidöben példaként állított kritikai realizmus folytatása. Könyvkiadásunk ezért mindazokat a művészeket hozzáférhetővé tette és teszi, akik valóban jelentős újat alkottak. A szemléletben és a forma- adásban nemcsak értékes, hanem vitatható, vagy éppen elutasításra ingerlő elemeket is tartalmazó művek megjelenése ma már nem újdonság. A mátoszteremtés sznob papjai kellemetlen helyzetbe kerültek: a közönség maga ismerkedik a mértéktelen buzgalommal agyonmagyarázott — és magasztalt írókkal. Elismeri és élvezi műveik tényleges hatását, ám azt is megállapítja, hogy a földig boruló ajnározás kórusvezetői elfogultan, egyoldalúan tájékoztatták. Nem szóltak például arról, hogy a humánus értékeket romboló polgári társadalom kritikája ezekben a művekben maga is hasonul, torzulásaiban ismétli a széthullást, a lefegyverzett- séget és még sok mindent abból, amit tiszta szándékkal elutasít. A* Elméleti Munka- közösség állásfoglalása, Az irodalom és a művészetek hivatása társadalmunkban című elemzés erre is felhívja a figyelmet. rPárról vagyunk tettét egy 1 folyamatnak, amely egyszerre jó és rossz. Jó, mert felnőttként szembesít értékes, de nem mindenben meggyőző és nem mindig rokonszenves müvekkel. Feltétele ez az igaza vitának, az igényeinkhez és lehetőségeinkhez méltó tájékozódásnak. Más dolog azonban a megismerné» és merőben más a kritikáiban elfogadás. A kulturális érték elismerése és a különböző, olykor eltérő tartalmú értékek összemosása, a kategóriába tárok önkényes lebontása között nagy a különbség. Alig bontakozik ki a i\vvv\\\\\\\\vv\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\w\v\\\> mindnyájan halálosan komolyan vették. Vezényeltem: nieder! Valamennyien a földre vetették magukat. Csak egyetlen katona maradt állva. Természetesen Hasek. A puskára támaszkodott, mint egy ernyőre és szomorúan nézett szét maga körül. Feldühödtem és rákiáltott tam: „Maga marha, mit csinál, miért nincs a földön?” És Hasek isténi nyugalommal visszafelelt: „Kérem, főhadnagy úr, itt 6ár van.” Nem boldogulok vele. Azért vagyok itt, tábori lelkész úr. Hiszen az engedelmesség ilyen megtagadásáért a legsúlyosabb büntetés jár. És itt egy cseh íróról van szó. Nagyon kérem, helyezze őt máshová, hadd bolonduljon meg tőle valaki más, nekem már nincsenek hozzá idegeim.” Amikor Lukás kiordította magát, megszólaltam: „Nehéz lesz Haseket máshová beosztani. De hadd jelentsen beteget.!’’ Lukas hintázva a széken azt mondta, neki mindegy, mi történik Hasekkel, a fő» hogy ő megszabaduljon tőle. Amikor Lukás elment, magamhoz hívattam Haseket. Először a reggeli esetről beszéltem, azután megkérdeztem, hogy tetszik neki a katonáskodás. Hasek így felelt: „Hát ne legyen szomorú az ember, amikor nincs mit ennie és innia?” „Tehát szeretne valahová a hátországba kerülni?” .fii iM. polgári dekadencia elemző kritikája, az ismerkedésnek az a vitázó válfaja, amely szinte feltétele az eszményeinkkel surlódó, sőt nem ritkán ütköző regények, novellák, színdarabok rendszeres közlésének. Ez a folyamat rossz oldala, s erre szeretnénk a továbbiakban néhány példát idézni. A Thália Színház bemutatta Samuel Beckett nagy hírű darabját, a Godot-ra várva című drámát Dicséretes vállalkozás, amelynek sikere megérdemelt, haszna nyilvánvaló. Mindenki, aki képes és hajlandó őszintén szembenézni korunk problémáival, érzi Beckett művének izgalmát, hátterét és gyökérzetét a huszadik század megrázó és felrázó történelmében. De éppen ez a felismerés, a teljesebb valósághoz viszonyító mérlegelés döbbent rá, hogy ez a darab igaz emberi hit nélkül fordult szembe egy hit nélküli világgal. Torz játékban mutatja fel torzulásait, lehangoló reménytelenségbe ágyazza, lefegyver- zi önmagát, elérni vágyott, de el nem ért humanizmusát Az a kritika, amely erről nem vesz tudomást, nem segíti a kritikai elsajátítást a bírálva megismerés folyamatát p1 Inxxndható es Genet ^ Cselédek című darabjának ismertetéséről is, amely a Nagyvilágban jelent meg. Kafka A kastély című regényének bevezetője sem felel meg a felszínnél mélyebbre hatoló, elemző tárgyalás igényeinek. A marxizmus és az egzisztencializmus összeboro- n álásónak lehetőségét valló Irodalomkritikát fejtegetések már nem is hiányérzetet. hanem tiltakozást váltanak ki Újból és újból előbukkan továbbá a Kafka-probléma. Az Irodalomtörténeti kiskönyvtár sorozatban megjelent Kafka- tanulmány úttörő, értékes munka. Q lehet ezt Ismerni úgy is, hogy nem hallgatunk i közben arról sem, ami a szer- : ző, Siikösd Mihály félfogásá- ! ban vitatható. Érdekes, sokoldalú fogékonyságú elemzésben i bizonyítja Kafka jelentőségét Élvezzük gondolatainak széf dialektikáját s nem értjük, miért torpan meg a tény előtt, hogy Kafka módszere, világnézete és művészi gyakorlata nem realista. A kérdésre választ ad Sükösd egyik vitacikke. Ebben közli: „Brecht és Kafka között sem értékben, sem látásmódban nem látok merev ellentétet sőt a művészi absztrahálás módszereiben- eszközeiben, a hagyományos realizmus formavilágának elhagyásában kettőjük messzemenő rokonságát sejtem”. Egyetemi szemináriumon vagy műhelykérdésekkel foglalkozó művészek között var értelme arról a nem lényegbevágó, de valóban létező mozzanatról is beszélni, ami Brechtet és Kafkát nem elválasztja, hanem közelíti. A részletek és szakmai kérdések iránt kevésbé érdeklődő nagy- közönség előtt azonban a lényegről tanácsos szólni. Nem helyes a meglevő merev ellentétet oldva-lazítva arról beszélni, hogy a harcos marxista humanista, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalommal szorosan eggyéforrt pártos művész Brecht, és a szorongó magány fantasztikus kulisz- száit felhúzó, önmagát is közéjük záró Kafka — szellemi rokonok. Nem azok, az absztrahálás módszereiben sem azok. De még ha volna is valamiféle egyezés, a minősítés, a kategóriateremtés kritériuma változatlanul a két életmű célja, jellege, tartalma, alapélménye, és sugallata közti kibékíthetetlen konfliktus maradna. A humanizmus forradalmi és enerváltan polgári válfaját megkülönböztető, egyértelmű értékrendet Is felállító kritikáról és esztétikáról közvéleményünk nem mondhat le és nem is fog lemondani. Dersi Tamás béka tovább megy és 6 pillanatok alatt beszívja az egészet. Mintha hipnotizálta volna a legyeket — így szokta, — áü meg egy idősebb ember az ajtóban. Pillanatig az is a békát nézi, aztán szatyorját leteszi a padra, majd melléje ÜL S közben tovább mondja: — Ehető. Kilója harminc forint. Kivitel. A franciák is nagyon szeretik. — Mit? — kérdezi Baka Imre meghökkenve. — Hát ezt a... békát Mocsári békát A békacombot Tudja, magam is nagyon szeretem, rántva... — magyaráz, s közben a két keze ide-oda jár. Bakó Imre a békát nézi, a béjsát, ami egyet fordult a betonon, és szinte büszkén ugrál kifelé, miután rendet csinált S Baka Imre a tegnapi és tegnapelőtti derengő estékbe és hajnalokra hallgatózik, amikor is felzendü 1 tavasztól ősz feléig az ezer és ezer skálán hangzó zene, amint a békák ezrei és százezrei rákezdenek. Gólyák, gémek, sasok és más madarak eszik őket, eszik, de annyi van a mocsarakban, tavakban, hogy mindet nem lehet megenni. Még- hogy harminc forint kilója. Méghogy szeretik a franciák. Hallott erről, hallott, de ilyen közvetlen közelről még soha — Hát a... magyarok miért nem szeretik? — Miért szeressék? Jobb a hal, mint a béka... Ámbár, a városban is van olyan vendéglő, ahol a békacomb van az étlapon és ha külföldiek jönnek, izóéé... — A szó elnyúlik, mert a vonat csattogva befut az állomásra. Az idegen ember hirtelen felkapja a szatyrot Baka Imre ellenben tétován ácsorog az ajtóban, s nézi, hogy a mozdonyból silói is, felül is, szinte mérgesen lökődik ki a gőz. Méghogy harminc forint kilója, méghogy őt tették által a mező- gazdaságba. Persze egyáltalán nem biztos, hogy Kóró And- rásné utána jönne a városba, hiszen melyik asszony az, aki minden körülmények között állja a szavát vagyishát... A vonat indul, s Baka Imre is indul — visszafelé. A világon semmi sem fenékig tejfel, vagyis meg kell fizetni a tandíjat bármilyen új munkához kezd hozzá az ember. Csütörtöki napon történt délután egy óra tájban, amikor Bakó Imre biciklivel, s a biciklire kötött vesszőkosárral ment a város felé. A kosárban tizenöt ha pontosan mérik tán tizenhat kilogramm kecskebéka, s a zsebben egy levél cégjelzéssel, amelyben az áll, hogy inától kezdve bármennyi mennyiségben átveszi ez és ez a cég a békát harminc forintért kilónként. Tízszer harminc, az háromszáz ... hatszor harminc az... száznyolcvan ... négyszáznyolcvan ... ha ... tizenhat kiló.. Abbamarad a számolás és gondolkodás, mert egy falu közepén járt már ekkor és andalítóan haitik, hogy hívo- gatóan csobog az artézi kút. Megáll, lelép a bicikliről, s egy akácfának támasztja. Megy a kúthoz, s közben zsebkendővel törölgeti az arcát homlokát Kutyameleg van. Eléggé néptelen az utca, hiszen dologidő járja széliében. Csupán az apróbb gyermekek hancúroznak valamivel odább, rongycsomóból labdát göngyöltek, kötöztek, azt rugdossák. Fél szemmel sandít ráI összeszfflalkoaott a HSagro- némussaL és bizony, durvább volt mint ahogy az igazság és becsület megengedte volna. Most már érzi, tudja, bánja, de hiába Eső után késő a köpönyeg. S ráadásul leváltották. A tehenészetből áttették a mezőgazdaságba. Kapálhatja a cukorrépát de annak is a forgóját ahol a gép kőkeménnyé tapodta, vágta Vagy villázhatja a szénát rághatja a sárgarépát... De nem rágja ö, nem úgy született hogy hagyja magát Most itt ül az állomás várótermében, várja a vicinálist és megy a városba Véle aztán nem babrálnak ki... Tűnődik, gondolkozik, a néha vigyorgásra rándul a szája, kicsi híja, hogy el nem röhögi magát Aztán nagyon is megkomolyodik. Talán mégse becsületes dolog, hogy egyszerűen csak úgy otthagy csapot papot---- Legalább a kicsi i asszonykától elköszönhetett ■ volna! De majd ír neki, hogy... hagyja a fenébe azt a hólyagot, vagy hogy csak ő csinál ebből az egészből nagy ügyet Ezt a fiatalembert, aki itt a váróteremben ül magánosán, Baka Imrének hívják. Huszonnégy éves. Az történt hogy Pintyéné, a fejőasszony, bevitt az irodába egy nagyon érdekes, sőt izgalmas női fehérneműt, hogy ott találta a szálláson. Le volt takarva vele az asztali égő. Neki nem kell, de nem is tudja, hogy kié. Mindenki más tudhatta, mert nagy az állami gazdaság, sok az alkalmazott, és elég pontos és szakszerű mosód a is működik, de meg kell jelölni monogrammal, vagy kezdőbetűvel a fehérneműt Az egész iroda pár pillanat múlva derült, hiszen, ez a ruhadarab a Kóró Andrásnéé, a zootechnikus feleségéé! Baka Imrét pár nap alatt leváltották, s most indul a város felé, hátha ott lesz a leváltás nélküli jó világ... Óráját nézi. A vonat érkezéséig még jó húsz, vagy huszonöt perc... Ha ugyan nem késik, a fene egye meg... A váróterem ajtaja nyitva, s bent ámyélc és hűvösség, de kint ragyogó a nyári ég. Mesz- sze a falu tornya látszik, itt a betonon egy kis el csorgatott tej, vagy tejfeL A' legyek ellepik a betont, aztán felröp- I pennék, megint jönnek, s közben habzsolják a csörgést. S már azt nézi. Milyen érdekes. Most egy nagy, csaknem fél- ökölnyi béka ugrál befelé a világosságról. Kissé balfélé ugrik, aztán jobbfelé, és a csörgéstől jó arasznyira megáll. Tokáját gyorsan meglebegteti, szóval nyeli az éhkoppot, aztán ..csak egy parányit illeszkedik előrébb és száját kitátja. Ebben a pillanatban a szélső légy nem is repül, hanem egyszerűen belépattan a szájába. S utána a másik, harmadik, mintha zajtalan kis gépfegyver lőné ki őket A ságba került. Nékem, Lukás- j nak és Dubnák sikerült had-j tápterületre menekülnünk. ! Lukás főhadnagy tehát meg- ; szabadult Jaroslav Hasektől, a: szomorú közkatonátóL Ezzel ; végződik az én elbeszélésem is; Hasek életének e kevésbé is-; mert fejezetéről. OLVASSAK HASEKET, \ HOGY HOSSZÜ ÉLETÜK \ LEGYEN Magas koromat annak a vi-; dám kedélynek köszönhetem,; amelyet sikerült megőriznem; mind az első világháború szen-í védéséi után is, amikor há-j romszor súlyosan megsebesül-; tem, és mind a náci koncent-í rációs táborban töltött négyévi: raboskodás során, a második: világháború alatt. Jókedvem-: ről mindenkor gondoskodott: „Svejk, a derék katona viszon-j tagságaidnak olvasása Ezt ai könyvet állandóan magamnál J tartottam, hogy segítsen elűz-í ni gondjaimat. Velem jött aí Prága melletti Senohrabyn le-: vő nyugalomba vonult papok! otthonába, ahol elég időm van: olvasásra és visszaemlékezé- : sekre. Szememre hányták, hogy: pap létemre ajánlom Hasek: Svejkjének olvasását. De sze-; rintem ez vidám olvasmány és; abból soha nincs elég. És jó; olvasmány is, mert Svejk: egész magatartásával tiltakozik a háború értelmetlensége és embertelensége ellen. ; Feljegyezte: R. Petera SERFÖZÖ SIMON: Hullott rám Nagy esőben sokat álltam, sártengerben, pocsolyában. Hallott rám az esők vasa, mégse nőttem szép magasra. Ki lát engem, pedig vagyok, elgondolom a világot, I nagyon pöttöm mégse lettem: eget horzsol mindkét kezem. (Csont István illusztrációjaj ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w orvosnál jelentkezzék, aki tud ni fogja, hogy mit tegyen. Haseknek nem volt szerencséje. Annikor a hadosztálykórházba ért, Jaros törzsorvost nem találta, helyettese pedig kidobta azzal, hogy nem tűr gyengélkedőket, törődjön vele Dub ezredorvos. Amikor Dub meglátta a dol- gavégezetlenül visszatérő szomorú Haseket, nem tudta mit tegyen. Aztán az az ötlete támadt: Haseket elküldi Vanek számvevő őrmesterhez, hogy a raktárban küldöncként folgal- koztassa. RUMOT VÉTELEZNEK Az élelmiszerraktárban dolgozni nem volt rossz beosztás. Sőt, az új küldöncnek — első kötelességeként — a rum vételezésénél kellett segédkeznie. Amikor Hasék az „erősítéssel” töltött üvegeket rakosgatta, — támadásinál bátorságot kellett önteni a katonákba — így elmélkedett: „Amikor a fronton rumot vételeznek, valami történni fog.” Vanek helyeslőén bólintott Valóban, két nap múlva, szeptember 24-én az orosz tüzérség lőni kezdte a Dubno melletti osztrák állásokat. Zűrzavar támadt. A katonák fejvesztetten szaladgáltak ide- oda és a tisztek ellentmondó parancsai elvesztek a sebesültek jajveszékelésében. A 91 ezred egész 3. zászlóalját szétverték, a katonák többség« fogságba esett. Hasek is fog«WWWíWWV’ftWW\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\V „Akkor nem jutnék fogságbár* Ezt a kérdést nem feszegethettem, és ezért gyorsan határoztam: „Tudja mit, Hasek, jelentsen beteget” „ök már néhányszor kidobtak” — vont® kétségbe Hasek tanácsomat. „Jelentkezzék a" gyengélkedőn a zászlóaljnál és az ezrednél is. Egész biztos meghallgatják. Ezt én ígérem.” „Köszönöm a jóságát, tisztelendő uram” — köszönte meg Hasek és egyenesen a gyengélkedő felé tartott DUB EZREDORVOS A szolgálatot tartó orvos nem akarta felvenni Haseket, mert már járt nála néhányszor. Megmagyaráztam neki, hogy ezúttal nem szabad Haseket kidobni, elég ha Dub ez- reaorvoshoz küldi.. Azonnal felhívtam Dubot, aki jó barátom volt, s akinek még feleséget is én szereztem. Dub meghallgatta kérésemet, eleinte kifogásokat emelt, az előírásokra hivatkozott, de végül is megígérte, hogy Haseket a hadosztály nyakára küldi és így az egész ügyet rövid időre elhalasztja. így ismerkedett meg Hasek Dub ezredorvossal, akitől vizsgálat nélkül kapott reumatiz- mus elleni gyógykezelésre szóló javaslatot a hadosztálykórházhoz. Hasek Dubtól azt a tanácsot kapta, hogy Jaros törzs-
