Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
gukra soha, a segítő szándékot manapság is tapasztalják. A felettes tanácsi szervek, a SZOT, a Mátra—Eger vidéki Intéző - Bizottság egyaránt ad támogatást a községnek. A türelmetlenség nem is jellemzi a község vezetőit. Hogy minden alkalmat megragadnak gondjaik ismertetésére, ez érthető. Reménykednek abban is, hogy minden lehető támogatást meg is kapnak. Sokszor elmondtuk már, most is megismételjük: a Mátra nem- helyi ügy. Egyetlen olyan hegységünk, amelynek magaslati levegője van. A Mátra tehát országos figyelmet kap és érdemel. Tudjuk, a Balaton és a Duna kanyar fejlesztése sok energiánkat leköti. De bízunk abban, hogy a sorrendben nemsokára a Mátra következik. És erre szükség is van. G. Molnár Ferenc ;i ipari kiállítás zönség. Az augusztus 10-én nyíló, nagyszabású bemutatóra csaknem 80 üzem és 8 kisiparos jelentkezett. Budapestről 9 üzem vesz részt termékeivel a kiállításon. A bemutatott anyag főképpen a könnyűipart, a textil- és élelmiszeripart reprezentálja. itánc-fesztivá! a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának kezdeményezése: július 28. és 31-e között a kétezer személyes új szegedi szabadtéri színpadon az idén először megrendezésre kerülő országos népitánc-fesz- tivál. Az ország minden tájáról 11 szakszervezeti együttes 500 táncosa lép ezen a találkozón a közönség elé. Olyan ismert és népszerű tánccsoportok szerepelnek majd, mint a Vasas Központi Művészegyüttes, a VDSZ Bartók csoportja, a HVDSZ Bihari Táncegyüttese, az Építők Vadrózsák Együttese, a diósgyőri vasas tánckar, a tatabányai és a várpalotai bányász-együttes, a szolnoki Tisza, a borsodi Avas, a zalai Zala és az ÉDOSZ Szeged népi együttese. Külföldi tánccsoport is szerepel a műsorban: a Jugoszláviában nagyon népszerű, szabadkai Mladost ifjúsági együttes. A bemutatókat szakmai megbeszélések, viták, tanácskozások követik. A tapasztalatokat július 31-én, vasárnap összegezik, majd a fesztivál 500 táncosa színes népviseletben felvonul a délután 6 órakor kezdődő, — szintén hagyományos — ifjúsági karnevál menetében. Ezt idén t KISZ a népek barátsága gondolatának jegyében rendez: meg. ^ éC&éuf c* a _ hogy valóban figyelnünk kell azért az atlétikai Eu rópa-bajnokságra is, mint ahogy bizony alig figyeltünk q moszkvai vívó-világbajnokságra. Mert nagy dolog, terem, ez a labdarúgó-tnlágbajnokság, de azért más is van a vi^ gon, azért más után is szabad és kell érdeklődni: nemcsak a foci a minden. Csak találkozott a véleményemmel tehát ttza megállapítás, hogy a labdarúgó-világbajnokság ideje se feledkezzünk meg az atlétikáról, meg a többi sportágra1 sem. Például végtelenül helytelen, hogy megfeledkezünk a repülésről. A berepülésről, amit Fantom típusú gépek végeznek egy kissé ugyan távolabb Londontól, de tényleg végeznek és célba is próbálnak lőni egy Vietnamnak hívott korántsem sportpályán, s ahol még ráadásul a gyilkosságban is kétségkívül korszerű edzést tartanak az amerikai versetiy- zök. Aztán az is helytelen azért, hogy megfeledkezünk arról, hogy nemcsak Észak-Korea szerepelt jól, de jól szerepel. Eszak-Vietnam is a repülőkre történő célbalövésben és volt olyan nap, amikor tízkörös, akarom mondani tízgépes teljesítményt ért el. Például helytelennek tartom, hogy az angliai labdarúgóvilágbajnokság ideje alatt — az atlétika és vívás mellett — esetleg nem fordítanánk kellő figyelmet olyan, bár belátom, kétségkívül másodrangú kérdésre, mint itthon, mondjuk, az aratás, a kongresszusi munkaverseny, a gazdasági irányítás javítása és egyéb, ugyan nem túlságosan fontos dologra. Igaz, a kongresszusi munkaverseny győztesei nem a Rímet Kupát kapják, s az is igaz, hogy a legjobb kombájnos bal lábának húzódása legfeljebb a feleségét érdekli, ám higy- gyék el, már csak edzés miatt is meg kellene kísérelni törődni egy kicsit ezekkel a dolgokkal, ügy értem az edzést, hogyha egy kicsit tudunk ezekkel a dolgokkal is törődni, akkor tudunk jobban törődni az angliai labdarúgó-világbajnokság alatt olyan valóban lényeges kérdéssel, mint az atlétikai Európa-bajnokság. Mindezt csak azért volt mernem leírni, mert tudom, hogy most már másod, sőt harmadnaponkint van csak, illetőleg lesz csak esemény Angliában és rendkívüli módon aggódom, hogy mivel töltik el a mérkőzések közötti szünnapokat kies hazám milliónyi szurkolói. Pihenővel? De kérem, aki valaha_ is sportolt, vagy csak ért a sporthoz — és nálunk mindenki ért — az tudja, hogy a legjobb pihenés az aktív pihenés. Nos, én egyedül ezért és nem másért voltam bátor bátorkodni felhívni figyelmüket, hogy a világbajnokság szüneteiben néhány egyébként nem lényeges kérdéssel való foglalkozás formájában aktív pihenést gyakoroljanak. Meg lehetne próbálni például a következőket: ma tanácsot adok Albertnak, hogyan kell elfutni a halszélen és nyesett labdát adni a tanácsunkra felfutó Mészölynek, s holnap, az aktív pihenés keretében tanácsot adni mondjuk a művezetőknek, hogyan lehetne balszélen felfutva és puhán középre ívelve biztosítani a gépek anyagellátását. Avagy ma tanácsot adni Barátinak, hogyan szervezze meg védelmünket, ■ holnap az aktív pihenés keretében, tanácsot adni esetleg saját magunknak, hogyan szervezzük meg a gépek jó alkatrész-ellátását. Éj így tovább! Egyébként az a véleményem, hogy meg lehetne ezt próbálni ma is, holnap is, néhány hét, sőt év múlva 1»; világot átfogó nagy sportesemények szüneteiben foglalkozni a világot átfogó nemzetközi és a hazánkat átfogó belpolitikai kérdésekkel is. Az aktív pihenés, az edzett állapot fenntartású céljából. Meg vagyok arról győződve, hogy tanácsom nem mindenkihez szól és jut el. Vannak igen sokan, akik London mellett nem feledkeznek meg Hanoiról sem, — sőt. Meg vagyok győződve arról, hogy igen sokan vannak olyanok, akik a labdarúgó-pálya zöld gyepe mellett dehogyis feledkeznek meg a gabonatáblák sárga tengeréről sem. De arról is meg vagyok győződve, hogy akadnak azért és sajnos nem is kevesen, akik még csak az atlétikai Európa-bajnokságról feledkeztek meg, nemcsak a moszkvai vívó-világbajnoltsá- got intézték el egy kézlegyintéssel, de egy kissé megfeledkeztek ennél — természetesen ugye — lényegtelenebb dolgokról: így például saját életünkről és a nemzetközi helyzetről is. Szurkolói becsületemre esküszöm, hogy ott ülök rendszeresen a képernyő előtt s hallatlan izgalommal figyelem VB Vilmos eseményeit. Ez nagyon jó. De azért az sem árt, ha nem felejtjük, hogy VB Vilmos az mégiscsak VB Vili, becézett szimbólum, játék, a maga izgalmával és szépségeivel. Ennyi ez és ez az ennyi nem is kevés. De van a mi életünkben annyi más probléma, és nem is kevés, amely London után, alatt, sőt előtt is a legfontosabb tennivalónk és jövőnk problematikája. Ez egyébként és természetesen csak az én véleményem. Aki osztja és hallja, adja át. Köszönöm ^á—. Kajevác megvédi a demokráciát — Nyisd ki az esernyőt! Rögtön esik... — mondta Kajevác Benőné a férjének. Kajevác megtorpant, megforgatta kezében az ernyőt, aztán így sóhajtott fel: — Mi az, hogy nyisd ki? Utasítás? Látod, Amália, ebbe fog belepusztulni ez az ország, ez teszi tönkre legszebb céljainkat ... — Az esernyő? — tátotta el száját Kajevác Benőné. — Egy frászt. Az utasítgatás. Érted? Az utasítgatás. Mert az emberek, különösen a vezetők, egyszerűen elfelejtik, hogy ez az ország és annak minden gondja és baja a dolgozó népé... Vem utasít.gnM kell. hanem megmagyarázni: mi és miért? Köny- nyű azt mondani, az a legkönnyebb, hogy nyisd ki az ernyőt. De miért? A demokrácia alapja, hogy megbeszéljünk, megvitassunk mindent a dolgozó néppel... És ez nincs nálunk... — De Benő, kérlek, már esik is... És mi a nyavalyát kell vitatkozni és megmagyarázni egy esernyőnyitáson? — jaj- dult fel Kajevácné... — Ez az! — sikol- tott fel Kajevác — ez az... Minek megvitatni, minek megmagyarázni ... Mert ez létünk alapja, társadalmi rendünk lényege. De csak papíron! — emelte fel az ujját. — Csak pirn. ron. 5 ennek a szellemnek uszályába kerültél jómagad is. Nem utasítani kell, hanem megérteni, hogy az esernyő kinyitása az egész dolgozó nép hasznát szolgálja, a kinyitásra fordított energia gazdagon megtérül, mert nem ázik meg a ruha, nem kell vasalni, nem megy tönkre a frizura, tehát nem kell újból fodrászhoz menni. Az esernyőnyitás, így, tehát ebben a formában, a társadalom egyedeinek rendkívül fontos társadalmi érdeke és egyúttal bizonyítéka, hogy szükség van szocialista esemyőiparunkra.., Érted már? Megmagyarázni, megél letni, érvelni, ez a demokrácia titka.., Kajevác felsóhajtott és kissé megroggyant vállal folytatta. — ...De nem..'. Nálunk utasítanak és utasítasz te is engem. Nyisd ki az ernyőt. Négy szó. Ennyi az egész és egy vezető tönkreteheti ezzel a négy szóval a demokráciába vetett hitet, ezzel a négy szóval megingatja a bizalmat aziránt, hogy a dolgozó népnek valóban joga és kötelessége beleszólni az ország kis és nagy ügyeibe... Érted, Amália? És most kinyitom az ernyőt! — Felesleges. Mir tönkreáztarm! — sírta el magát Amália és kiöntötte a cipőjéből az esővize*. levegőn és a fán kívül mindent messziről kell ide szállítani. Az építkezéseknél a fuvarköltség olyan tetemes ősz- szeget tesz ki, hogy csak ezt említsük, ami sokszor elrettenti a vállalkozókat. Ide még magánkisiparosok sem szívesen jönnek el építeni. Az élelmiszert felszámítani Mátraszentimrére: külön gond. Ezért az ellátás biztosítása is sok kívánnivalót hogy maga után. Iparcikk alig kapható, külön iparcikkáruda nincs is az egész Mátrában. És a víz! A mátrai regionális vízmű csak másfél évtized múlva ad vizet Mátraszentlmré- nek. Az eredeti terv szerint. Az elmúlt években Gyöngyösről kellett a vizet felszállítani a nyári hónapokban, és a helyi kutaknál őrség vigyázott arra, hogy a napi egy vödör vizet mindenki megkaphassa. Szerény remények Kétségtelen, a mátraszant- imreiek nem maradtak maDél-magyarorszá] Több éves szünet után az ünnepi hetek idején ismét megrendezik Szegeden a korábban is közkedvelt ipari kiállítást. A bemutatón Szeged, Csongrád megye és csaknem egész Dél-MagyaYország vállalatainak, ipari üzemeinek termékeit láthatja a köSxeged híres város Országos nép A szegedi ünnepi hetek a szabadtéri játékok előadásain ■ kívül is gazdag kulturális programot ígér a városba látogatóknak. E változatos prog- 11 ramban érdekes újdonság lesz Szentek a hegyen Eredmények és gondok nyolcszáz méter magasságban tat végrehajtani. Sokat tettek már eddig is, de még nem eleget ebben az ügyben. Milliókat tesz ki Az elmúlt években sok mindent építettek már a községrészeken. Galyatetőn higanygőzvilágítást, parkokat, közutakat, sétányokat, játszóteret, autóbuszvárót, felújították a húsz- méteres kilátótornyot, mindez közel egymilliót emésztett fel. Alig kevesebb összeget kellett Mátraszentistvánban az utak, az autóparkírozó, az autóbuszgarázs, a törpe vízmű elkészítéséhez. Itt az általános iskola, a klubterem és a könyvtár is megszépült. Mátraszentlászlón a törpe vízmű, az út és a sétány mellett a parkosítás, az autóbuszváró majdnem negyedmillióba került. Bagolyirtáson és Fallóskút—Somtetőn a hasonló természetű munkákra kétszázezer forintot fordítottak. Végül M átraszen timre korszerűsítését is meg kell említenünk, amire további kilenc- százezer forintot költöttek. Hogyan győzte mindezt a kis község? A felettes tanácsi szervek segítsége említendő először, mellette pedig az az ösz- szeg, ami az üdülőhelyi díjból kerül ki. Nincs baj a SZOT támogatásával sem, de a különböző vállalatok Is nyújtanak segítséget mivel azoknak is vannak itt üdülőik. A község fejlesztése azonban távlati terv nélkül veszélyeket rejt magában. Ehhez szükség lenne a községről készült légi felvételekre, amiket viszont a járási tanács segítségével szeretnének elkészíttetni. A távolság és a víz Ami a vonzóereje b Mátra- szentimnének, az egyben a hátránya is — a távolság. Nemcsak Gyógy őstől esik messzire, hanem a környező községektől is. A napfényen, a jí Egyedülállóak azok a körülmények, amelyek Mátraszent- imrét jellemzik. Mindenekelőtt: a tengerszint fölötti magassága nyolcszáz méter, tehát az ország legmagasabban fekvő községe. Bár határa több mint 3600 hold, az erdő ebből közel háromezer holdat borít el. A Lakosság legfőbb jövedelemforrása az idegenforgalom, az üdültetés, ami ötven százalékban biztosítja a község dolgozóinak megélhetését. A szentekből is jut elég ttt, a Mátrában: Imre, íjászló és István tartozik közigazgatásilag egybe, de Galyatető, Bagolyirtás és Fallóskút—Somtető még mindig a tanácsi határon belül van. Ennyi település egy igazgatás alatt már önmagában is gond. Pedig gond «»nélkül is akad. Üdülőhely — félig Ennek a „mozaik-községnek” a lakossága még a másfél ezret sem éri él, de télen- nyáron egyaránt sok ezren keresik fel a pihenni vágyók a magaslati levegője miatt. Ha ennek a sok ezer embernek az ellátása meg is oszlik a tanács és a SZOT között,- még mindig találunk mindkét félre egyaránt érvényes hiányosságot: szórakozási lehetőség a természeten kívül semmi más nincs. A „szentek községe” ugyanis csak részleteiben üdülőhely, éppen a központja, Mátra- szentimre nem kapta meg ezt a minősítést. Hogy mi ennek az oka? Az Itt található sok háziállat, a mintegy 250 ló és szarvasmarha. Az istállókat ki kellene telepíteni a községből, ehhez a legegyszerűbb megoldást az állattenyésztési szakcsoport megszervezése adná* de a szövetkezés ellen berzenkednek a szentimreiék. Pedig a napi és személyenkénti kétforintos üdültetési díj jól jönne a községnek, a nagyobb bevételből könnyebben tudnák a fejlesztési feladatóAz öntözőberendezés öntözésre való... Ián nem üzemeltettek. Ugyanakkor a Tiszanána és Kisköre közötti út mentén a kukorica siralmas állapotban van. Megyei szakemberek véleménye szerint jelentősen lehetett volna csökkenteni a károkat a Tisza menti szövetkezetekben az öntözőberendezések maximális kihasználásával. Vagy úgy gondolták e szövetkezetek vezetői, hogy elég volt a vízből? Szerencsére bőven vannak szép példák is: Poroszlón, Nagyrédén, Domoszlón, Bélapátfalván, Verpeléten, Nagy- íályán és még sok helyen felismerték az öntözésben rejlő előnyöket és jól, okosan használták ki a gépeket Ezek a vezetők megértették, hogy az öntözőberendezések néhány órás üzemeltetése nem gazdaságos. Annál inkább jövedelmező a napi 18—20 órás üzemelés. amely holdankint legalább háromezer forinttal növelheti a bevételt. A bank közbelén Az állam sok millió forinttal támogatta a szövetkezetek öntözési beruházásait. Nerr mindegy viszont a népgazdaságnak, hogy a meglevő berendezések működnek-e, vágj kihasználatlanul hevernek. A Nemzeti Bank — nagyon helyesen — azokat- a gazdaságokat, amelyek a megye, a járás többszöri figyelmeztetése ellenére sem használják hitelbő megvásárolt berendezéseiket kérdőre vonja, pontosabbar esedékessé teszi az adott hite visszafizetését. Jelenleg a tizenötezer holdnyi öntözhet terület mintegy felén nem folyik gazdaságos öntözés. Le hét. hogy egyszer vékonyai megöntözik mind a tizenöt ezer holdat, de az ilyen egyszeri „permetezés” a nullává egvenlő. Itt lenne az ideje, hogy va lamennyi mezőgazdasági üzen ésszerűen használja ki a nag; pénzzel megszerzett öntözőgé pékét, SznTxy TrW#n «melyek drága berendezéseiket Csáki szalmájaként kezelik, kihasználatlanul tartják^ Búiéba szerelték az öntözőmolort A megyei tanács mezőgazda- sági osztályán nyilvántartják azokat a szövetkezeteket, amelyek nem törődnek a meglevő berendezésekkel, a beléjük fektetett pénzzel, hanyagul kezelik az öntözést, kihasználatlanul tartják berendezéseiket, így a legrosszabbak között említik Sarudot, ahol az egyik teherautóba szerelték az öntözőmotort. A három pélyi szövetkezetben is baj van az öntözőberendezések kihasználásával, de ugyanígy Viszneken, Makiáron, a káli Máricus 15. Tsz-ben is. A sarudiak 7 gép« közül 5—6 üzemel a napi 18— 20 óra helyett 6—8 órát Ai alapos öntözés helyett csak ön- tözgetnek, „szentelik” a földet ami édeskeveset ér és főleg nagyon gazdaságtalan. A viszne- kiek két gépükkel eddig mindössze 20 holdat öntöztek, noh? a kapacitás ennek a hatszorosára is elegendő lenne Ahol a károkat tetőzték Ismeretes, hogy megyén! déli részében az idén milyet hatalmas pusztítást végzett ; víz. Tiszanánán, Pélyen, Saru dón és másutt, milliókat vit el az ár- és belvíz. Ezek a gaz daságok tagadhatatlanul nehéz helyzetben vannak é gondot okozott, hogyan pótol ják a kiesést. Ennek egyik lé nyeges módja lett volna ; meglevő területek terméshoza mának fokozása. Az eszköz amely a célt elősegíthette vol na, az öntözés. Es éppen a legnagyobb ká rókát szenvedő gazdaságol nem vették igénybe a megle Vő berendezéseket, hanyagol ták a megye, a járások több szön figyelmeztetése ellenér e munkát Tiszanánán »hol legnagyobb volt a kár, a nég berendezésből kettőt egyálta Kertészkedő «négy« vagyunk. A Heves megyei röld- ség, gyümölcs messze földön híres és mintegy tizenegy ország ismeri már jól a Heves megyei áruk zamatát. A belterjes gazdálkodás egyik alapvető feltétele az öntözés, az öntözhető területek növelése, a meglevő berendezések maximális kihasználása. űt é? alatt Ötszörösére nőtt az öntözött terület A második ötéves tervben megyénk nagy lépést tett előre az öntözéses gazdálkodásban, 1959-ben Heves megyében háromezer hold öntözhető területet tartottak számon, most tizenötezrei Ez azt jelenti, hogy az eltelt időszakban megötszöröződött az öntözött terület, nagysága. Jelenleg 120 nagy teljesítményű Dieselmeghajtású esőztető berendezés működik, ezenkívül három központi szivattyúházból táplált, elektromos üzemeltetésű, felszín alatti csőhálózattal rendelkező berendezés. Domoszlón, Gyöngyösorosziban és Verpeléten ugyanilyen berendezések építését fejezik be az idén Az öntözőberendezések értéke — a víztárolókat nem számítva — megközelíti a százmillió forintot. Ez a hatalmas beruházás a tervszerű, modern gazdálkodás céljait szolgálja és azok a szövetkezetek, a megmondhatói, amelyek oko- sjui használják a meglevő berendezéseket. milyen segítséget nyújtanak számukra ezek a létesítmények. Ha meggondoljuk, hogy a be-'endezéseli maximáM» kihasználása esetér hi -1 drr, kén t. hozzávetőlegesen 2—3 ezer formt tőtwletjövedelme*- le*>et elérni a'ikor világos lesz. mily an előnyök tő «snek cg azrg az ű.rfnek
