Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
„Ne tessék má' megbüntetni..." i Kontroll a sötétben Új filmeket forgatnak A nyár a filmesek fő szezonja, és így több csoport is forgat például a Balaton partján és az ország más területén. Budapesten forgatják az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán felvételeit. A rövidfilmek alkotói a laboratóriumokban a már leforgatott kisfiimek utómunkálatain dolgoznak. Bánok Tibor rendezte a Balázs Béla Stúdió Kíváncsiság című filmjét. Rejtett kamerával „fürkészték” az utcán járó embereket, a kirakatokat nézegető férfiakat és nőket, az építkezéseket körülvevő palánk hasadékain lesel- kedőket. Szemes Mariann új filmjének címe: Amiért a nő mindent elkövet.. A film a nőknek azt a két csoportját állítja szembe egymással, akik szeretnének, és akik nem akarnak gyermeket A dokumentumfilm a nők vallomásaiban keresi a feleletet egy abortuszbizottság rendelőjében és egy kórház szülőosztályán. Mönich László rendező a Barangolás a Kék úton című sorozat új filmjét részben a Bükkben forgatta. Bemutatja Diósgyőrt, Miskolcot, Özdot, Kazincbarcikát, a műemlékekben gazdag, külföldi turisták által sokat látogatott Egert A Magyarország azt Írja, hogy Kanadában az ólajforrások nyolcmillió „barrel” olajat fognak adni, ami 1272 milliárd liternek felel meg ... Nagyon félünk, hogy ezzel a számítással elszámítják magukat az illetékesek és egy szokatlan jelenség, az olajár (az árvíznek megfelelő, mindent elöntő olajár) fog megjelenni a mezőkön. Jó lesz előre tenni ellene valamit... Mert 1272 milliárd liter az nagyon sok ám... Mindent elönt... Szerencsére a szorzás jó elvégzése mellett nem várható nagyobb áradás. Mert egy „barrel", ami magyarul egy „hordó’’ olajat jelent, a legmagasabb értékelés szerint is csak 164 liter... Ha 8 milliót 164-gyel beszorzunk (a szorzást bárki elvégezheti), csak 1312 millió (nem milliárd) litert kapunk. Ez is sok, de azért szerencsére áradást nem okoz... így megvan mentve minden... A mentőosztagokat vissza lehet rendelni ... A nyereség csöveken elvezethető ... ★ A Népújságban láttuk a képet az első oldalon. „Nerc Yorkban békeharcosok vonultak az amerikai ENSZ-misszió hivatala elé feliratos tábláikkal, A táblák szövegei »Wüson miniszterelnök elítéli ezt a bombázást!«, »Elítéljük Hanoi és Haiphong bombázását!«, »Szüntessék meg a bombázásokat!«’’ Bizony, ezeket mi is elítéljük és egyetértünk a tüntetőkkel. Ezenkívül külön is gratulálunk a fordítóknak, akik helyesen fordították le nekünk az angol nyelvű szöveget, amit amúgy is nehéz olvasni, hát még visszafelé... Tükörírásban... Javaslatunk: ilyen esetekben egy tükröt is adjunk mellékletképpen a laphoz, mert a megfordított kép szövege tükörből remekül olvasható... De tükör nélkül aligha... Ki tudhatja, hogy a ION AH Hanoi-t jelent és a NOSLIW Wil- sonnak felel meg... Ehhez az átlagosnál több olvasói jártasság szükséges ... (Dr. Szemes) Szeged híres város A Háry és a Tragédia a szabadtérin A rendezők nyilatkozata Amihez perspektíva ken (Stern karikatúrája) SZABÓ LÁSZLÓi vének bemutatásával kezdődnek. Július 23-án, az ünnepélyes nyitóelőadáson Kodály Zoltán című daljátéka, másnap, július 24-én Madách Imre, Az ember tragédiája című drámai költeménye kerül színre. Mindkét mű többször szerepelt már a Dóm előtti téren. A Háry legutóbb — de más rendezésben — 1962-ben, a Tragédia tar- valy. Hogyan, milyen felfogásában, rendezői elképzelésben láthatja őket idén a közönség? Erről kértünk tájékoztatást — a Háryt, az emlékezetes színes filmet is rendezett— Szinetár Miklóstól és a Tragédia rendezőjétől, Vámos Lászlótól. Szinetár Miklós: — A Háryban egy kis nemzet nagy tehetsége és nagy vágyai ütköznek össze a realitással Furcsa ötvözete ez a kivételes remekmű lírának, tragédiának és humornak; találó tükre a magyar nép sorsának. — A daljáték színpadra állítása régi vágyam. Filmen megrendeznem már sikerült. Eddig 1 millió 200 ezer néző látta ezt a filmet, amelyet én eddig legjobb munkámnak tartok. Természetesen örülök ennek a sikernek. De a színpad mégiscsak más, s ezért izgalmas számomra az idei szabadtéri feladat: színpadon megrendezni Kodály nagyszerű alkotását, nagy nemzetközi művészeink egyikét — Elképzelésem lényege: a Háryt úgy kell felfogni, hogy cselekménye a faluban, Nagy- abonyban játszódik. Tehát nem Bécsben, nem a napóleoni háborúk színterein. Háry alakjára az a legjellemzőbb, hogy behozza falujába az egész világot. Az irodalom többi ismert nagyotmondója ezzel szemben saját magát repíti ki a nagyvilágba. Háry hőstetteit a faluban, a falusiaknak meséli el. ezért a kocsma az egész előadás színhelye-kerete. — Ennek megfelelően Varga Mátyás, a díszlettervező, a Dóm előtti színpadra felépíti a falut. Ez a színhely végig változatlan marad. A többi szín díszletelemei ebbe az állandó keretbe kerülnek. A Dóm két tornya hol a nagyabonyi két tornyot, hol a bécsi harangjátékok tornyát jeleníti meg. Ezzel és az előadás több más megoldásával is szeretném a tér adottságait, lehetőségeit minél jobban kihasználni a mű mondanivalóinak szemléletes kifejezésére. — A produkció szereposztása igen jó. Nagyon magas énekesi színvonalat jelent Melis György (Háry) és Komlóssy Erzsébet (örzse) közreműködése. A vezénylő Lukács Miklós, miként jómagam, most vesz részt először a Háry színpadra vitelében. Napóleon szerepét — akárcsak a filmben — Bodrogi Gyula játssza. Ebelasztin lovagot ifi. Latabár Kálmán alakításában láthatja majd a közönség. Vámos László: — A1 közönség nagy része úgy tudja, hogy a kritikák egyöntetűen elmarasztalták a Tragédia tavalyi i előadását. Valójában csak a budapesti napilapok bírálata volt — részben* vagy egészében — elmarasztaló. Az összes többi kritika — köztük a külföldiek, például a szovjet Teatr című folyóiraté — határozottan az előadás mellé állt. És ugyanígy cselekedett a közönség is, amely tavaly minden Tragédia-előadás alkalmával zsúfolásig megtöltötte a hatalmas nézőteret. — Mivel az elmarasztaló bírálatok nem elvi természetűek voltak, nem volt túrom változtatni elképzelésemen. A Tragédia idei előadása ezért a tavalyi alapokon nyugszik, változatlanul azokra épül. Nem hagytam azonban figyelmen kívül a bírálatoknak azokat a konkrét észrevételeit, amelyek a rendezési elvek megvalósításának fogyatékosságaira, az előadás technikai pontatlanságaira vonatkoztak. Ezeken az idén igyekszem javítani. Tavaly nem sikerült például Lucifer jelmeze: szemben állt a szerep mondanivalójával. Ügyetlen volt az űrrepülési jelenet megoldása is. Ezeken és több más apró részleten az idén változatatunk. —< Az előkészítő próbákat, a tavalyi tapasztalatok birtokában, hogy úgy mondjam, „Dóra tér-szerűbb alaphangon” kezdjük. Olyan fogalmazásra vaa itt szükség — mimikailag és hangilag is — amely egészes sajátos: szélesvászonban, állandó totálplánban gondolkodó formanyelvre. — A Tragédia szövegében filozófiai természetű. De nagy festőiség, látványosság, erőteljestömegmozgás van a drámában. Ezek a festői, látványos elemek azokat a gondolatokat emelik ki és húzzák alá, amelyeket a szöveg mond Ahogyan a kamaraszínházi előadástól nem kérhetjük számon ezeket a nagy formátumú vízióknak a megvalósítását* ugyancsak nem kérhetjük számon a szegedi szabadtéri produkciótól a szöveg finomabb* filozófusabb kibontásának teljességét. — Nem dacból, hanem meggyőződésből tartok ki eredeti elképzelésem mellett. Azért; mert hitem szerint ez az előadás megfelel a Tragédia és Madách szellemének, mondanivalójának. . A játékok idei előadásai a magyar színházművészet két, világszerte elismert nemekműtes a különleges vonalon, Stanley hadnagynak és két társának módja volt végigélni, mint alázza meg őket az FBI, nemcsak mint amerikai tiszteket, hanem mint embereket is. Mindhármójukat anyaszült meztelenre vetkőztették, s valamennyi testrészüket áttapogatták, átkutatták, „nem rejtettek-e el valami olyasmit, amit az FBI elől el akarnak titkolni”. Hiába tiltakozott Stanley, hiába követelte, hogy hívják fel az ONI parancsnokságát, a szövetségi nyomozóiroda ügynökei csak nevettek rajtuk. Pedig ha tudták volna, hogy mi rejtőzik a filmre vett japán szövegben — talán egyikőjük sem lett volna ilyen vidám Mert bizonyos, hogy ennek ismeretében az FBI emberei meghökkentek volna kissé: hát már ennyire beépültek a japánok? Stanleyék viszont örülhettek volna, hogy időben megtudják azt, ami hétpecsétes titok volt közöttük, s amiről a japánok mégis tudomást szereztek. Mert ez esetben lett volna még idő bizonyos átcsoportosításokra, hadászati felvonulási tervek megváltoztatására ... 1941 novemberét írták ugyanis ... Ám a filmtekercsre vett szöveg egyik pillanatról a másikra megsemmisült — nem csupán a rivalizálás miatt, hanem egyszerűen emberi butaságból. Mert annyira azért lehettek volna kíváncsiak az FBI ügynökei, hogy legalább saját maguk számára hasznosítsák, amit Stanleyék megszerfestek a japán konzulátuson. De Edgar Hoower szigorú utasítást adott, hogy a filmre vett anyagot meg kell semmisíteni, mégpedig úgy, hogy a telenfonbeszél- getés után nyomban ki keil venni a filmet egy világos szobában ... (Folytatása következik) fényképezőgépet, a chiffre-gép jelszámrendszeréről szóló feljegyzéseket, sőt, még az igazolványaikat is — már javában folyt a telefonbeszélgetés a Los Angeles-i kirendeltség vezetője és Edgar Hoower, az FBI nagy hatalmú szövetségi főnöke között. A jelentés lényege ez volt: az ONI, amerikai érdekeket veszélyeztetve, magánakciót kezdeményezett, s nemcsak a diplomáciai státust sértette meg, hanem keresztezte az FBI terveit is. Hogy mik voltak ezek a tervek, Stanleyék persze nem tudhatták, legalábbis akkor, csak 1945 után ... („Semmiképpen sem megsérteni Japánt, sürögjenek-forogjanak az USA-ban, úgy, ahogy tudnak, nem az a fontos, hogy mit tudnak meg az amerikai flottáról, vagy a katonai erőkről, hanem az, hogy George Hull, akkori külügyi államtitkár rábírja a tokiói kormányt: nekik a Szovjetuniót kell meg- támadniok Távol-Keleten, az USA és Japán semmiképpen sem háborúskodhat egymással, mert ez fontos érdekei ellen lenne.”) Nos, miközben Washington és Los Angeles között jó félórán át folyt a telefonbeszélge-_ minden egyes akcióhoz. Viszont az ONI — de épp így a légierők vagy a szárazföldi haderők hírszerzése és elhárítása is — szeretett inkább a saját szakállára dolgozni, hiszen lehetetlen kívánságnak tűnt minden lépésükről sízámot adni az FBI-nak. A rivalizálás már egy évtizede tartott, s nem hagyott alább a második világháború kitörésekor sem. (Sőt, még akkor sem, amikor már az Egyesült Államok is belépett a háborúba.) Egy nagy, háromemeletes, szürke épülettömb előtt állt meg a fekete Chevrojet. Stanley megrökönyödve látta, hogy az FBI Los Angeles-i ki- rendeltségére hozták őket... — Hát az FBI köpött a levesbe? — mondta most már hangosan. De még mindig nem árulta el, hogy ki ő tulajdonképpen, bár most már sejtette, hogy az FBI emberei nagyon is pontosan tudják, kiket „csomagoltak be” a japán konzulátus előtt. Odabent gyorsan túlestek a formaságokon, s az FBI emberei nem is titkolták örömüket a jó kis fricskának, amit ezúttal az ONI kapott. Mert miközben átkutatták Stanley zsebeit, elkobozták tőlük a kis 13. Le kellene őket tartóztatni... — gondolta a hadnagy. De aztán elhessegette a badar gondolatot, hiszen még arra sincs módja, hogy kivegye a zsebében lapuló igazolványát. A kis fényképezőgép egyelőre ott lapult a zsebében, s bár nem tudta, mit tartalmaznak a filmkockák, de ösztöne megsúgta, hogy nagyon nagy fogást csinált... A négy támadó szótlanul ült a kocsiban, s szótlanok voltak az amerikai tengerészet elhárító tisztjei is, utóbbiak szótlanságát sók minden egyéb mellett azzal is lehetett magyarázni, hogy attól tartottak: nagy botrányba keverik a haditengerészetet, ha kiderül, mit csináltak. Az alig egy évvel előbb született védelmi törvény csak megerősítette ugyanis azokat a korábbi rendelkezéseket, miszerint a különböző fegyvernemek — így a haditengerészet is — hírszerző és elhárító szerveinek szigorúan tilos amerikai földön „tevékenykedniök”. Csak kivételes esetben tehették ezt meg, akkor is az FBI- tól kellett engedélyt kémiök Részlet a szerzőnek a Zrínyi Kiadónál ősszel megjelenő l könyvéből. bukkan elő a sötétből. Csak úgy szólóban ballag, hátra-hát- ratekintve, jönnek-e gazdura- mék. Jöttek. A szekeret két ökör húzta, a másik tehenet meg utána kötötték. Sötétben, lámpa nélkül, egy szabadon kószáló tehénnel. A szekéren két asszony és egy férfi. — A földünkön voltunk egész nap. — Van lámpájuk? — Mostan nincs... — És ha maguknak megy egy teherkocsi, vagy motoros? — Erre nehéz felelni. — Mi olyan nyomorult, szegény emberek vagyunk! — mondja a jóképű testes asz- szony. — Hadd csak... — legyint a férfi. — Mindig rajtunk ütnek! Egy nem létező belpolitikai kérdésbe kapaszkodik hirtelenjében P. Lajos magánföldműves, a minisztertől kezdve mindenkire egyformán érvényes közlekedési szabályok elől. Furcsa dolog ez, de kivételt nem szabad tenni, s a rendőrök nem is tesznek. De lesz-e foganatjuk a bírságolásoknak?! A visszatérő fiatalember hal. kan közölte, hogy neki nincs is motorkerékpár-jogosítványa. Sörért küldték, s csak úgy fel- üU a bátyja motorjára... — Gondoltam... — Rosszul gondolta. Egyre nagyobb lesz a forgalom. Plakátok, figyelmeztetések, büntetések. Mentők, gyász... Pedig olyan egyszerű lenne elkerülni! Nappal is és éjjel is Kátai Gábor védekezik az 130 12—03-as rendszám. — Érdekes — csodálkozik a rendőr. — Ebben a nagy sötétben pedig észre lehetne venni, ha ég... — Nicsak — kiált fel meglepetten a vezető, mint Arkhimédész. — Tényleg nincs elfordítva a kapcsoló! Ebből a párbeszédből feljelentés kerekedik. Így értünk be lassan Nagyvisnyó közepére, ahol a tizedes karjai közé motorozott a fiatalember, pedig nem akart... — Azt hiszem, ide jó helyre jöttünk — jegyezte meg az őrmester és az útra mutatott. Lódobogás, szekémyikorgás közeledett. Mint valami szellem, bukkant elő a sötétből — kivilágítatlanüL.. Megállítják. — Miért nem tett fel lámpát? — Hiszen csak innen jövök — vitatkozik szomorúan F. Gyula földműves — és amoda bemegyek a mellékutcába... — Két méter is elég egy súlyos, vagy még rosszabb kimenetelű balesethez. Pedig lehel lámpát kapni. — Ugyanis még reggel eljöttem... — lámpának mindig a kocsin kell lennie. — Ne tessék má* megbüntetni De megbüntetik. Ezután egy lámpa nélküli kerékpáros nyúl szomorúan a pénztárcájához, és fogadkozik. S ekkor újabb kerékzörgés. Először egy tehén A balesetveszély az ország- * 1 Úton hever, csak le kell hajol- j •ti érte... és félredobni, Illetve: nappal tárcsával jelezni, ] hogy a szabálytalankodó meg- 1 áiljcrn néhány szóra, vagy fo- 1 rintra este pedig elemlámpával. Ha a fénypont körbe-körbe 1 jár, a járművek vezetőinek na- j gyobbrészt mindjárt lelkiisme- retfurdalásuk lesz... Mint : Nagyvisnyón K. József fiatalembernek, aki motorkerékpár- 1 rál közlekedett a sötétben, s t amikor a rendőr tizedes „meg- t áUf’-t jelzett, annyira élkese- 1 redett, hogy kikerülve a ható- i sági közeget, tovább akart hajtani, s nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. _ Gépjármű-ellenőrzés... ké rem a jogosítványt és a sze- [ tnélyazonossági igazolványt — Tudniillik. — — mondja a 3 fiatalember. — Itt van magánál? — N... nem... Otthon. ] Hazaküldték, hozza él. A motor addig itt marad. Jó há- . romnegyed óra múlva került elő, de addig sok minden történt Azért indultunk el a sötétben, hogy az egyáltalán nem ; közömbös' esti országúti forgalmat tanulmányozzuk. Ezekben a hetekben különösen lényeges kérdés ez, mivel a mezőgazdasági munkáik dandárjában a szállítás is megnövekedik, sokszor a késő esti, vagy éjszakai órákban is róják az utakat a járművek — tehergépkocsik, lovas kocák. Ez utóbbiak a baleseti statisztika szerint kevés bajt okoznak, ami csodálatra méltó, látva a sok prizma és lámpa nélküli fogatot. Az út aránylag eseménytelen volt Nagyvisnyóig a tizedes és az őrmester társaságában, akik —- s ez természetes —, rengeteg országúti történetet tudtak. — Ez az útvonal — mondta a fizedes — mostanában az ^élvonalba” került. Ma is két súlyos baleset veit... Szemben kerékpárosok jöttek, • maikor észrevették a rendőrségi autót, sürgősen bekapcsolták a dinamót. Egy motorkerékpár (EF 43—06) két utasával — baloldalt közlekedett. S a vezetőnek nem volt érvényes menetlevélé. Figyelmeztetés lesz belőle Már jött is az újabb motorkerékpár, sebesen pöfögve — lámpa nélkül. — Én bekapcsoltam... —
