Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

Brigádok o ltongreamTuni műnk aver menyben Gépüsemi igyekezet A babos kendős kombájnvezető. zülük, férfimunkát vállalt, arat — kombájnnal. A herédi határban a három kombájn közül egyet Juhászné vezet. Már a tábla széléről fel­tűnik a fiatalasszony kom­bájnja. Munkájuk alapján ne­héz lenne ugyan megmondani, melyik kombájnt vezeti férfi, melyiket nő, de a babos kendő messziről árulkodik. Fel kell figyelni rá — nő ül a volán mögött! (gem hlszih a faluban Juhász István, a férj, tekin­tetével követi az asszony min­den mozdulatát. Büszkén csil­log a szeme. — Még egyszer sem volt baj A Mátraalji Szénbányászati Tröszt gépüzemének dolgozói azok közé tartoznak, akik első­ként dugták össze a fejüket, amikor hírül vették, hogy az esztendő végén összeül a IX. pártkongresszus... A nagy esemény legméltóbb köszönté­séről tanakodtak, egy újfajta munkaverseny megindításához keresték hasznos javaslatokat. Olyanokat, amelyekkel ered­ményesebbé tehetik napjaikat, a megszokottnál többet, jobbat adhatnak a népgazdaságnak. Nem kis elégedetlenséggel újságolják ma Petőfibányán, hogy régóta folyik már a ne­mes vetélkedés. Kulcsár Sán­dor kezdeményező brigádjához időközben 19 másik csapat csatlakozott, s egykori ígére­teik közül sok máris valóság­gá vált. Az üzemi krónika számos értékes dokumentumot őriz. Megtudni belőlük, hogy a pe- tőfibányaiak az utóbbi hóna­pokban még fokozottabban tö­rekedtek a takarékosságra, na­gyobb érdeklődéssel fordultak munkájuk felé: keresték az egyszerűbb, gazdaságosabb megoldásokat. Közös az igyekezet, hasonló a lelkesedés: a versenyzőket nehéz rangsorolni. Akár a kezdeményező csapat eredmé­nyeit tekintjük, akár például a Kun Béláról elnevezett ifjúsági szocialista brigád, a Sziklai Sándor brigád vagy éppen Tuppai Jánosék lapjaira pil­lantunk, egyaránt szembeötlik a sikeres start, meggvőződhe- tünk arról, hogy valameny- nyien komolyan vették válla­lásaikat. S nem a helyezések miatt — magyarázzák tiltakozva, ami­kor a sorrend után érdeklőd­tünk — hanem egvszerűen csak becsületből. Azért, hogy adott szavuknak súlya legyen, megtudják a trösztnél: mire képesek, mennyire lehet szá­mítani rájuk. Mondiák. hogy náluk nem Is annyira az eaves briaádok törekszenek hanem, inkább az üzem egésze iparkodik: hiszen •gyis együttesen osztoznak majd a jutalmon. Igen, az üzem sikerét, ered­ményét, a várható pluszt így mondták: „jutalom”. A kongresszusig vajon mennyit ér majd ez a juta­lom? Annyit-e, mint számít- gatják, vagy többet, keveseb­bet? — Nehéz lenne most még kitalálni... Annyi azonban bizonyos, hogy máris sokat ér. Elegendő talán néhány telje- £ sítmény t szemügyre venni. ? Például azt, hogy az egész év-5 re vállalt 120 ezer helyett csu-É pán az első öt hónapban több? mint 115 ezer forint áru ha-j szonanyagot használtak fel, az, összesen ígért 67 újításból É negyvenhármat nyújtottak be,? s 1759 társadalmi munkaórát j végeztek! 5 Pótolták a különböző nehéz- ( ségek miatti első negyedéves' lemaradást: áprilisban, má­jusban ha-vi feladataik elvég­zése mellett kiegyenlítették. csaknem kétmillió forintos1 tartozásukat, s még annyit ad-. tak ezen felül, hogy az esz-? tendő első felét túlteljesítéssel? zárhatták! Növelték az egy? dolgozóra, illetve az egy mű-> szakra eső termelési értéket, s? egyebek között javították bal-? eseti statisztikájukat, hogy * csak néhányat említsünk ... J A gépüzemieket úgy ismerik,? hogy tőlük mindig lehet kér-? ni, s ők adnak is mindig. a szükség úgy kívánja, félre-1 teszik mindennapi dolgukat, s? ahhoz látnak, ami esetleg má-i soknak fontosabb... így vol-t tak a közelmúltban is, ami-? kor éppen az elhagyott altáró-? ban vállaltak ideiglenes mun-1 kát: a gombatenyésztés meg-K indításában segítkeztek. Csöve-? két fektettek, villanyt sze- ? reltek és humuszt hordtak* nagy sietve, csakhogy mielőbb► kenyérhez, keresethez jusson ? néhány petőfibányai asszony... 1 S így tettek, így tesznek más-^ kor is. Dolgoztak a Hatvani > Cukorgyárna-k: Légrádiék zagyülepítő tartályokat készí-, tettek, Rádiék motorokat ja- • vitattak. S bármikor jelentke­zett egy-egy környékbeli tsz, j „lerobbant” teherautójával, * kis teraszon, beszélgettünk, amelyet L teljesen körülfont már a futórózsa. — ... Sokat utazó ember vagyok — kezdte dós barátom —, hadd meséljek el nektek egy vonatos történetet... Abba a kocsiba, ame­lyikben utaztam, Mikófalván felszállt egy csi­nos, húsz év körüli lány. Volt hely bőven, ülhetett volna akárhová, de éppen velem izemben telepedett le. Alig mozdult ki az íllomasról a vonat, beszélgetésbe elegyedtem vele. Vonalon, utazás közben ez könnyen 'négy. Nekem különösen könnyen, mert egy -0 éves lánynak, ugye, tőlem már nem kell mit tartania. — Egerbe utazik? — kérdeztem. — Igen — mondta a lány. — Rokonhoz, ismerőshöz, vagy tán stran­dolni? — Dolgozni...! — Dolgozni? — csodálkoztam. — Érettségi óta, két éve ezt csinálom. Uta­zok Egerbe, aztán vissza ... Es elmesélte a lány, hogy mindennap haj­nali háromnegyed 5-kor kel. Egy kilométert gyalogol az autóbuszmegállóig, aztán buszozik négy kilométert, tronatozik 21 kilométert, majd újra gyaloglás következik a helyi járati autó­busz megállójáig, ez is kb. egy kilométer, s buszozik a munkahelyére 3 kilométert. S ezt az utat megteszi visszafelé is. — Megéri? — kérdeztem a lánytól. — Nekem megéri! — mondta a lány. — Es a költség, a fáradság? — Fő az, hogy városon lehetek... — Mennyi a fizetése? — Kevés. Ezerkettő. — És nem tudná ezt a pénzt, vagy többet is, megkeresni otthon, a falujában? — A téeszben?! Hát nem vagyok bolond. Fa­lun éljek?! Csinos, barna leány volt. Elvégezte a gim­náziumot, érettségizett. Dolgozhatott volna a iéeszben. Na, nem mezei munkán, hanem az irodában is. Ennek a lánynak a város kellett, itt vállalt munkát, adminisztrátorit, ezer­i /, / iw i fri kettőért. Tudjátok, nem vagyok politikai ági- ? tátor, s azt se mondhatják rám, hogy „vona-\ laskodom”, ezzel a lánnyal mégis vitatkozni ? kezdtem. Valahogy nagyon felbosszantott. ? — A szülei, ugye, földmíves emberek? — Istenem, tehetek én arról, hogy nem < mérnök vagy orvos az apám! Nem választ- É hattam... Ha ők ketten megöregszenek, biz- í tosítva lesz az életük. Kapnak nyugdíjat a! téesztől. Aztán ingyen orvos, gyógyszer. Nem < úgy van most már, mint a múltban volt, vada- ? mikor... Megmondtam nekik, én útálom a ? falut, a falusi életet. A város az egészen< más. Meg is értették. 5 — Miért nem költözik a városba? Lakhat- \ na albérletben, nem kéne utaznia mindennap ( 60 kilométert. * — Nem tehetem. Az anyám bele is halna,* ha végképp otthagynám őket. Magas vérnyo-í másos beteg, alig dolgozik valamit. 2 — És mondjuk, ha egy falubeli fiú meg-i tetszene magának, ha szerelmes lenne, s az a. férfiú feleségül akarná venni? ( — Elképzelhetetlen... Olyan valakibe so-? sem lennék szerelmes, aki a faluhoz van köt-2 ve, aki falun akar élni. Ez az elvem...! No, de minek is nyújtsam a történetet, nemi bírtam sokáig vitatkozik a lánnyal. Az erősi érzelmi felindulás, a tiltakozás e furcsa fel- f fogás ellen, valahogy megbénította a nyelvem, j Abból a lányból éppen az érzelmi érték hiány- , zott. A tisztelet és a ragaszkodás hiányzott i belőle. Megtagadott valamit, elmenekült vala-2 honnan. Fellázadt. De mondjátok, ér-e vala- < mit az olyan lázadás, amihez csak a tagadás\; tapad, és nem a változás akarata, az erős { jobbítás, javítás szándéka? Üres és értelmet- j len az ilyenféle megfutamodás, elhúzódás.« Nekem nincs más véleményem erről... Idős * ember vagyok, maholnap hatvan esztendős, t Mondhatnám: na, ilyenek ezek a mai fiata-2 ok! Badarság lenne ilyesmit mondani. Ilyen' fiatal is van. Na. ti mit szóltok ehhez?... 5 (patakyj ‘ Jlány a twuafőii vontatójával, soha nem küld­ték vissza, soron kívül üzem­képessé tették a beteg kocsi­kat. Az üzemi krónika néhány hónap után is számos értékes dokumentumot őriz. Jólesik benne lapozni... (gyóni) alkatrészek —, ezért még ne­kem van szégyenkeznivalóm. Lepipál a feleségem. A férj szerelő a Horti Gép­javító Állomáson, csak nyáron ül nyeregbe. Idén Zsíros József kollégájával megbeszélték, hogy megtanítják az asszonyo­kat is a kambájnvezetésre. A két asszony jó tanulónak bizo­nyult ... — Eleinte féltem... — Ju­hászné csendesíti még a mo­tort, azután elmondja, hogy bizony nagy bátorság kell eh­hez. Fél napig volt a férje mellett, délben, amíg ebédelt, egyedül tette meg az első kört. Azóta fél napokat megy a gép­pel — önállóan. —A faluban nem hiszik eL­Hiába mondom, hogy vezetek,, csak azt mondják, bolondozok. Öt vagonos rekord — Hajnali négykor kezdünk. Együtt jövünk kerékpárral a határba. Feleségemmel együtt tisztítjuk a gépet, olajozzuk* zsírozzuk a csapágyakat, a for­gó és csúszó alkatrészeket. Egyformán érdekünk, hogy a gép jól bírja a munkát. Sze­relő vagyok, tőlem még többe# is elvárnak, ezért nagy szé­gyen, ha saját hibánkból len­ne a baj. Juhászné csak helyesel él eldicsekszik azzal is, hogy a zsírzót éppen úgy tudja kezel­ni, mint akármelyik traktoros. — Jövőre építkezni akarunk) és ha együtt vagyunk, együtt marad a pénz bs, amit a kom- bájnolással keresni tehet. — Arattunk már Kesédet» ie, de legtöbbet idehaza, Heré­den. A gép új, tavaly én arat­tam vele először, lehet vele haladni. Volt olyan napunk, amikor reggeltől estig öt va­gon gabonát szállítottak el m géptől a vontatók». Ha a fér] nézi a meccset.,. A Juhász házaspár között még nem volt nézeteltérés. Legalábbis, ami a labdarúgó­világbajnokság mérkőzéseinek a nézését Illeti. A férj nagy focidrukker, nehezen tudná el­viselni, ha nem nézhetné a te­levíziós közvetítéseket. Juhász István szerencsés ember, meet minden meccset megnézhetett. Amíg ő élvezte a mérkőzése­ket, a felesége aratott Amíg le nem szállt az éjszakai har­mat, fáradhatatlanul járatta a gépet. A néhány perces beszélgetés után ki tudja hányadik kilo­métert teszi meg? A férj sze­me a büszkeségtől csillog, amint tekintetével követi as asszony mozdulatait A! há­rom kombájn ismét együtt ha­lad a gabonatáblában. Mun­kájuk alapján nehéz lenne megmondani, hogy melyiket vezeti férfi, melyiket nő, csak a babos kendő árulkodik — nő ül a volán mögött. Pillsy Elemér Repülő csomagok! Szemtanúként mondjuk rh befut a pesti vonat a füzesabo­nyi vasútállomásra, kinyílik a csomagokat szállító kocsi aj­taja, aztán a csomagok — vagy 50—60 darab — a kocsi két kísérőjétől kezdősebességet 'kapnak, majd harmat-négyet , bukfencezve, jó nagyokat ? huppanva esnek a földre, a ^szomszédos sínpár melleit ► Az átvevők „mindent” meg­etettek, hogy még repülés köz- íj ben lefékezzék a csomagok se­bességét, egy-kettőnek sikerült ► is, amelyiknek nem, az szét- ? szakadva, elgurulva vett bú* icsút a jókedvű kirakodóktól. ► Mikor az utolsó kosár is ki" ? repült, kezet ráztak az átadók iaz átvevőkkel, majd beszélget" j ni kezdtek. Nem hallottuk, mi- ?r®l volt szó, de biztosan vala- ?mi vidám dologról, mert olyan ? hangosan nevettek, hogy még í irigyeltük is őket. ► Aztán elment a vonat, meg- 7 állt egy targonca a kidobált 4 csomagok melleit és a csórna- Égők ismét repülni kezdtek, fel ?a targoncára. Amelyik az dsé ? alkalommal nem maradt fenn, 5 az még egyszer repült, Bizto­► san volt olyan csomag is, ? amelyre „törékeny” árat fize- 4 tett a feladója, de itt a kutya 'sem nézte ezeket a címkéket, ► törékeny, nem törékeny, a re- ?pülés kötelező: előbb a vonat­ából a földre, aztán a földről a í targoncára ... ? Ezúttal hívjuk fel a kedves ? csomagvárók figyelmét, hogy- 4 ha netalántán nem ismernének t rá csomagjaikra, úgy vegyék ? figyelembe, hogy azok Füzes­4 abonyban repülve hagyták el ta vonatot, és az átadók—át- ? vevők teljes egyetértése köz1 7 ben szakadtak szét... 5 — koós a géppel, amíg ő ült a nyereg­ben — mondja a szinte tetőtől talpig olajos fiatalember —, óvatos, tud figyelni mindenre. — Nálam már kellett javíta­ni apróbb-nagyobb hibákat — mindenkivel előfordul aratás idején, lazulnak, kopnak az Juhász Istvánnénak babos kendő van a fején, könnyű kartonblúz tapad barnára sült bőrére, kék vászonnadrágot vi­sel — mint sok száz asszony­társa, akikkel mindenütt ta­lálkozni lehet a határban. Egy dolog miatt mégis kiválik kö­Nő a kombájnon Egyszemélyi felelősség és demokrácia főleg a helyi intézkedésektől függ, vajon gazdaságos, vagv nem gazdaságos a vállalat mű­ködése, korszerű, jó terméket gyártanak, vagy sem. És ettől függ majd a dolgozók kerese­tének nem kis része, de a reál­bér, a társadalmi juttatás és az életszínvonal alakulása is. A vísontai beruházáson már­is legalább 10 vállalat több mint 1800 embere dolgozik és egyre szaporodnak a feladatok, velük együtt a létszám is. Ha csak bérükért dolgoznak az emberek, ha nem érzik magu­kénak a bányanyitás és az erő­műépítés ezer gondját, akkor nem forognak-e veszélyben milliós érdekek? Ha a gazda­sági vezetők csak a műszaki feladatokkal, a tervekkel és a tényszámokkal törődnek és nem teremtik meg a jobb munkafeltételeket, ha nem for­dítanak nagyobb gondot a dol­gozók kulturális és szociális igényeinek kielégítésére, akkor kedvtelenség, majd elégedet­lenség lesz úrrá és ez már gá­tolná a munkát és számtalan egyéb problémát okozna. Ügy véljük, hogy a pártnak, a szakszervezetnek és az egyéb társadalmi szerveknek tovább­ra is joguk, sőt kötelességük, hogy a dolgozók hangulatát, kéréseiket, panaszaikat és kri­tikájukat a vezetőknek jelez­zék. A termelés és a fagyasz­tás, a munka- és egészségvéde­lem, az anyagi, a kulturális és szociális gondoskodás anrtyi és olyan sokrétű problémát vet fel, hogy annak sikeres meg­oldása a demokrácia érvénye­sülése nélkül el seni képzelhe­tő. A gazdasági mechanizmus re­formja a dolgozók aktivitásá­nak újabb forrását nyitja meg. Éppen ezért egyre idősze­rűbb az egyszemélyi felelősség és a demokrácia egységének szilárdítása. Tovább kell fej­leszteni, magasabb színvonalra kell emelni az üzemi demokrá­ciát. Dr. Fazekas László me mindenkiben él. Munkatár­sai tanácsáról, a dolgozók kez- deményézéséről, sőt helyes kri­tikájáról nem mondhat le egyetlen vezető sem. Ezzel tel­jesen egybehangzó az MSZMP Központi Bizottságának határo­zata: a gazdasági mechanizmus reformjának egyik fontos poli­tikai célja, hogy kedvezőbb fel­tételeket teremtsen a szocialis­ta demokrácia fejlődéséhez, elősegítse a dolgozók vélemé­nyének, javaslatainak haszno­sítását, kollektív részvételüket a gazdálkodás irányításában és ellenőrzésében. Tehát a határo­zatból világosan kitűnik, hogy az új gazdasági mechanizmus és az üzemi demokrácia fejlesz­tése nem ellentétes. A demokrácia továbbfejlesz­tésének lehetőségei legtöbb üzemünkben már megvannak, csak megfelelő feltételeket kell teremteni, teret kell adni érvé­nyesülésüknek, további fejlődé­süknek. Arra kell törekedni — sokkal jobban mint eddig —, hogy a nagyobb vállalati önál­lósággal növekedjék az egyéni és vállalati érdek, ne sikkad­jon el, hartem fokozódjék a fe­lelősségérzet. Erre lehetőséget ad a gazdasági mechanizmus reformja, ezt: a célt szolgálja az anyagi érdekeltség fokozása, hiszen a helyesen alkalmazott ösztönzés jótékonyan és köz­vetlenül hat a kollektív gazdál­kodásra, elősegíti a tulajdonosi szemlélet kialakítását, Nézzük csak meg a Finom- szerelvénygyár szocialista bri­gádjainak munkaverseny-válla- lását, a Mátravidéki Fémmű­vek műszaki dolgozódnak törek­vését, hogy korszerűbben és olcsóbban termeljenek, vagy a Hatvani Cukorgyár kezdemé­nyezését, hogy önköltség csök­ken tő beruházással növeljék az exportot! Mennyi lendületet, erőt és hány millió forintot ad a kollektív akarat, az érdek- azonosság, a vezetők és a dol­gozók összefogása. Az új mechanizmus feltétlen olyan helyzetet teremt, hogy A gazdasági mechanizmus reformja feltétlenül az üzemek nagyobb önállóságát és az egy­személyi vezető jogkörének bővülését, de egyben felelőssé­gének fokozódását is jelenti. Ezért érthető, ha egyre gyak­rabban felmerül a kérdés, hogy mi lesz az üzemi demokráciá­val, milyen formában, hogyan érvényesíthető, gyakorlatilag egyáltalán lesz-e jelentősé­ge? A kérdésre adandó egyértel­mű válasz előtt a legfontosabb­ra kell figyelmünket összpon­tosítani: a mi társadalmi rend­szerünkben fő helyen a dolgo­zó ember áll, Elsőrendű fel­adat a társadalom tagjai jólé­tének növelése. Ez a cél! Ez követeli meg a gazdaságirá­nyítás rendszerének reformját is, mint eszközt ehhez. A kö­zös érdekeket, a legfőbb célt, nevezetesen a társadalmi fel- emelkedést, a dolgozó ember ér­dekét mindenkor és mindenki­nek szem előtt kell tartania. De társadalmi rendünk lé­nyegéből fakad az a követel­mény, hogy az anyagi jólét gyarapodásának, a gyorsabb haladásnak a népgazdaságban és az egyének életében' is meg keil valósulnia. Vajon el­érhető ez parancsokkal és uta­sításokkal? Nem! Az ország, vagy akár a vállalat életében megvalósíthatja ezt egyetlen ember? Nem, még akkor sem, ha a legjobb tudással és a leg­jobb szándékkal vértezte fel magát. Éppen ezért a gazdaságirá­nyítás új rendszerében alap­vető feladat, hogy megteremt­sük a vállalati önállóság, az egyszemélyi vezetés, és az üzemi derrtokrácia egységét. A vállalati önállóság a bénító kötöttségek alóli feloldást, az üzemi demokrácia az alkotó- készség kibontakozását jelen­ti A vállalati önállóság csak el­vont fikció és fabatkát sem ér, ha nem párosul alkotókészség­gel. /« alkotás vágya és örö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents