Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

Hol tart ma megyénk mezőgazdasága?

Kérésünkre Nagy László elvtárs, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője nyilatkozott megyénk mezőgazdaságának jelenlegi helyzetéről, a legfontosabb munkák állásáról, az időszerű feladatokról.

— Talán azzal kezdeném, hogy az elmúlt év bizonyos vonatkozásban kedvezőtlen volt megyénk mezőgazdaságára, s ez kihatott jelenlegi helyzetünkre. Sok elemi kár érte tavaly a termelőszövetkezeteinket, egyes állattenyésztési produktumok nem voltak megfelelők, kevés volt a takarmány. Az idén tavasszal jelentős ár- és belvízkárok voltak, mintegy 30 ezer hold került víz alá. Nem volt jó az őszi kalászosok átteleltetése sem. Az időjárás tavasszal kezdetben jónak indult, később azonban kedvezőtlenné vált, eltolódtak a vetési időpontok is.

Jó ütemben folyik az aratás

— A kedvezőtlen tényezők elenére is hiba lenne pesszimistán megítélni megyénk mezőgazdaságát. Termelőszövetkezeti tagságunk az időszakos munkákat kellő időben, kielégítő ütemben végezte az elmúlt hónapok során. Elvégezték a szükséges növény- ápolási, növényvédelmi feladatokat Kedvezően hat a jövőre vonatkozóan, hogy az első kalászosok szálas takarmányából nagyobbrészt biztosították a szükségletet. Kielégítő ütemben folyik az aratás is. A komibájnoik javítása időben megtörtént, 267 kombájn igyekszik minél gyorsabban betakarítani a termést A hónap közepéig learattak 13 600 hold őszi árpát, 2400 hold rozsot 19 500 hold búzát 7800 hold tavaszi árpát A gabona 41 százaléka került betakarításra. A borsóaratást majdnem teljesen befejezték a közös gazdaságok. Időarányosan a munkák jól haladnak, s ha az időjárás kedvező lesz, akkor augusztus tizediké előtt befejeződik megyénkben az aratás. A munkák szervezettebben történnek mint korábban. A betakarítás után a termelőszö- vetkezetek rögtön hozzákezdenek a szalmalehúzáshoz, bálázáshoz, s a talajmunkákhoz. Eddig 14 600 katasztrális hold részesült talajmunkákban, ami a terület 13 százalékát teszi ki.

A kapásnövények közül a kukorica a tervezettnél nagyobb területen került

elvetésre. A több mint 63 ezer holdnyi területen a kukorica felének fejlettségi foka kielégítő, másik felét azonban későn vetették el.

— Kertészeti vonatkozásban meg lehet állapítani, hogy a •közös gazdaságok kellő meny- nyiségű és jó minőségű palántákat nevelnek, A paradicsom kiültetése korán megtörtént. Kedvező volt a kertészetekre az időjárás ie, és közel egy hónappal előbb jelentkeztek a szabadföldi termékek, mint tavaly. Sajnos a gyümölcsösök és a szőlők nem fognak nagy termést hozni. A szőlőknél azonban már meg lehet állapítani, hogy a második ötéves terv megfontolt telepítéspolitikája helyesnek bizonyult, az új telepítésű, egysíkú és magas művelésű kordo- nos szőlők hozama nagyobb lesz, mint a régi telepítésű- eké.

— Az állattenyésztéssel kapcsolatban el kell mondanom, hogy korszerűbb tenyésztést kell kialakítani. A sertéseknél javítani kell a hízlalási forgót, a takarmányértékesítést. Elsődleges feladat a hizlaldák korszerűsítése. A szarvasmarha-férőhelyeik száma nőtt az elmúlt időben.

Nagyon fontos a tejhozamok növelése. Szeretnénk ebben az évben 200—300 literrel növelni az egy tehénre jutó éves hozamot. Elmondhatjuk, hogy legelőgazdálkodásunk javult, sokat jelentett a mintalegelők bevezetése. Megyénkben közel száz hideglevegős széna- szárító üzemel, s ez jelentősen hozzájárul a szállás takarmányok minőségének javításához. A korszerű állattenyésztéshez korszerű takarmány- gazdálkodás is szükséges, s meg kell teremtenünk évhői évre a biztonságos takarmányalapot.

Jelentős beruházások

Az új gazdasági mechanizmus a mezőgazdaságban is érvényesül. Az irányításban változások lépnek életbe, s máris megmutatkoznak előnyei az új tervezési rendszernek. A közgazdasági kategóriáknak a mezőgazdaságban is fokozottabban kell érvényesülniük. Ezért volt szükség a közös gazdaságokban az állóeszközök újraértékelésére, s már ebben az évben a gépi amortizációs alap megteremtésére.

— Ebben az évben ismét jelentő® beruházásokra kerül sor megyénk mezőgazdaságában. Mintegy 187 millió forint értékben új létesítményekkel gazdagodnak a termelőszövetkezetek. Építésre 72 millió forintot, új gépek beszerzésére 46 millió forintot, szőlő- gyümölcstelepítésekre pedig 60 millió forintot fordítunk többek között. Az új létesítmények építési foka mintegy 50 százalékos.

— Mezőgazdaságunk fejlesztése, a termelés növelése érdekében jó szervezettségre, hozzáértő szakmai munkára van szükség. Néhány feladatot feltétlenül végre kell hajtanunk, hogy tovább léphessünk. A növénytermelésben nagyon fontos, hogy a fagy beálltáig minden körülmények között elvégezzük a szántásokat. A nyári mélyszántási munkákat ebben az időszakban az egyéb talajművelési munkákkal együtt, a gépi eszközök koncentrálásával, a kettős műszakok alkalmazásával gyors ütemben kell végezni. Most kell elvégezni a forgatást, a 820 hold szőlő- és gyümölcstelepítés alá is. Mivel hosszú évek tapasztalatai szerint megyénkben az őszi árpa termésátlaga mintegy két mázsával több mint a tavaszi árpáé, növelni kell az őszi árpa részarányát. Javasoljuk a termelőszövetkezeteknek, hogy az összes árpaterület 45 százalékán termeljenek őszi árpát.

A kenyérgabonánál szintén növelnünk kell a Bezosztája 1- es részarányát. A kenyérgabona vetését októberben be

kell fejeznünk, 80—85 százalékát október 20-ig kell vetni, a biztonságos termelés érdekében. Növelnünk kell az őszi keverék takarmány terület nagyságát is. Igen fontos feladat a pillangós virágú aprómagvak sikeres betakarítása. Ezért feltétlenül körültekintő és gondos felkészülésre van szükség, mind a gépjavító állomásokon, mind a termelő- szövetkezetekben, hogy ezt a nagyon fontos munkát időben és veszteség nélkül el tudják végezni. Jobban ki kell használnunk az öntözőgépek Jca- pacitását, legalább napi 20 üzemórára van szükség gépegységenként. Az állattenyésztésben fokoznunk kell a tejtermelést, gyorsítani a hízlalási forgót és javítani a takar- mányértékesülést.

Sokrétű feladatok

A feladatok igen sokrétűek, ezért ermészetesen csak vázlatosan érinthettem őket, ugyanúgy, mint mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetét. Azt viszont nyugodtan elmondhatom, hogy további munkánkhoz magas fokú szervezettségre, alapos szakmai tudásra, körültekintő politikai munkára van szükség. S ha mindez megvan, akkor ebben az évben ismét léphetünk egyet előre — fejezte be nyilatkozatát Nagy László elvtárs.

Kaposi Levente—

99

Ú tszéli99 történet

Kerecsenéről hajnalban kisorjázik a nép a határba. Motorkerékpárral, biciklivel, kinek amije van. Az ismeretlen asszony, akivel hétfőn kora reggel találkoztam, biciklivel kerekezett a kukoricaföldek irányába. Talán kapálni ment, talán másként szorgoskodni. Ráérősen jött a Füzesabonyba vivő út jobb szélén. Utána elegáns, szürke Skoda tépett. A panoráma így kettőjükkel szép csendéletet mutatott.

Aztán egyszerre...

Fékcsikordulás. A Skoda úrvezetője, jól megtermett, középkorú, mutatósán öltözött férfi, kiugrik. És vagy erővel belevág az asszony arcába! Az meglepetten, megszégyenülten kapja el a fejét. Megalázó jelenet. Küzdők az erőszakos párhuzamosítás ellen, de mindenképpen elém tolul a kép.

Ezerkileneszáznegyvenhá- rom. Falunk földesura végigrobogott településünk egy utcáján, s ostorral vágott szét a nem kellően kitérő parasztok között.

Nem, nem azonos a kettő. Egyben igen. Alávaló- ság kiszolgáltatott, védtelen, gyengébb emberre rátámadni. A kerecsendi néni — ha ugyan kerecsendi volt, hiszen nem is ismerem — szemtanúk szerint szabálytalanul kifordult. Lehet./ De honnan veszi mayának a CF 12—27 rendszámú kocsi vezetője a bátorságot az önítélkezésre? Chicagói ököljog?

Bizony, nagyon útszéli történet. Nem csupán azért, mert az úf szegélyén történt 1966. július 18-ának reggelén.

— borzák —

Genfi évforduló — vietnami tanulságok

Amikor tizenkét esztendővel ezelőtt, 1954. július 20-án a Genfi-tó partján aláírták az Indokína három országának békéjére vonatkozó egyezményeket, csupán az Egyesült Államok utasította vissza tüntetőén, hogy kézjegyét elhelyezze a békét ’ ígérő okmányokon. Dulles akkori külügyminiszter otthagyta a konferenciát, s Eisenhower elnök ugyanakkor kinyilatkoztatta, hogy a genfi döntéseket az Egyesült Államok ,,nem tekinti magára nézve érvényesnek. mert kormánya nem vett részt a döntések meghozatalában ..

A washingtoni kormány akkor ugyan a tárgyalóasztalhoz kényszerült a nemzetközi közvélemény nyomására, de az USA, amely már 1950 óta egyre intenzívebben avatkozott be az indokínai eseményekbe, egyetlen pillanatra sem mondott le arról, hogy átvegye a kolonializmus védelmezőinek főszerepét. És bár az 1954-.es genfi értekezlet nem csupán a „szennyes háború” végét, hanem egyúttal az amerikaiak első négyéves vietnami intervenciójának kudarcát is jelentette, a Pentagonban kidolgozták a beavatkozás fokozásának tervét. Az USA semmibe vette a genfi egyezmény előírásait, tehát Vietnam, Laosz és Kambodzsa szuverenitásának tiszteletben tartását, az Ideiglenesen kettészakított Vietnam választások útján történő békés egyesítését. Kezdettől megsértették a külföldi beavatkozásra, a külföldi katGnai támaszpontokra és fegyverszállításra vonatkozó tilalmakat. És 1961 óta az Egyesült Államok közvetlen fegyveres harcot folytat Dél-Vietnamban, hadfira net nélküli „különleges háborút” visel a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Csupán egyetlen szám as amerikai agresszió méreteiről: naponta jelenleg átlagosan nyolcszáz légi bevetést hajtanak végre, ebből háromszázat a Vietnami DK, százat pedig Laosz felszabadított területei ellen!

A tények bizonyítják: A genfi egyezményeket as an» rí kai imperializmus papírrongyként kezeli, irtóhadjáratot folytat a vietnami nép ellen és agressziójával immár átlépte a szakadék küszöbét. Már közel háromszázezer amerikai katonát tartanak Dél-Vietnamban, de lényegében egymillió amerikai áll a vietnami agresszió szolgálatában. Mégsem sikerült megtörniük a hősiesen küzdő vietnami népet, hiába terjesztik ki bombázóik támadásait Hanoi és Haiphong külvárosai ellen. Ha Washingtonban a „genfi egyezményekhez való visszatérés szükségességéről” szónokolnak, akkor erre éppen önmagukat, az amerikai politika Irányítóit kell rávenniük. Hiszen az Egyesült Államok rúgta fel a külföldi beavatkozásra vonatkozó tilalmakat.

A vietnami háború megszüntetéséhez és a kérdés rendezéséhez vezető egyetlen járható utat a VDK kormányának négypontos és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítást Front ötpontos javaslatai mutatják. Ezek a genfi egyezmények előírásait és szellemét idézik: a vietnami nép alapvető nemzetközi jogainak elismerése, béke, függetlenség, szuverenitás, egység és területi épség. A genfi egyezményeknek megfelelően az Egyesült Államok kormányának ki kell vonnia Dél-Vietnamból csapatait, fel keli számolnia katonai támaszpontjait, teljesen be kell szüntetni intervencióját Észak- és Dél-Vietnam ellen. Dél-Vietnam belső problémáit a dél-vietnami népnek kell megoldania, mindenféle külföldi beavatkozás nélkül. A DNFF-nék, mint a dél-vietnami nép egyetlen igazi képviselőjének, döntő szerepet és beleszólást kell kapnia a dél-vietnami kérdés rendezésébe.

A vietnami nép e jogos követelései teljesen összhangban vannak az 1954-es genfi egyezményekkel. A békerendezés alapjai: az amerikai agresszoroknak távozniok kell Vietnamból és egész Indokinából! E törekvéseket, mint arra legutóbb a Varsói Szerződés országainak határozott hangú bukaresti nyilatkozata is leszögezte, egyöntetűen támogatják a szocialista országok és szerte a világon * haladó és a békéért aggódó százmilliók. A genfi egyezményeket felrúgó amerikai imperializmus végül is meghátrálásra kényszerül, ha mindazok összefognak, akik támogatják a vietnami nép függetlenségi harcát.

Sebes Tibor

...A kommunizmus és a munkáshatalom lényege: a munka termelékenységének felemelése a lehető legmagasabb fokra a kapitalizmus termelékenységéhez képest.

Ma még nem hevertük ki azokat a károkat, amelyeket az imperialista háború és a földbirtokosok, tőkések, intervencionisták fehér tábornokai okoztak, akik azért indították meg a polgárháborút, hogy a munkások és parasztok államának egy elpusztított ország

cm.

..Nekünk most mindent újra kell kezde- k. És bármilyen alacsony is még az álta- í elért színvonal, máris óriási sikereket ink el, ha a hallatlan pusztításokra gon_1_ T7'.„ nnnolr hryp"v Í4 S*ZöVl€t

“l

t, amelyet maga elé tűzött, bármilyen íz is a feladat. Ha a fenyegető veszélyt evettük, feltártuk, ha a feladatot felis- tük és meghatároztuk - ügyünk sikere asítva van. De van egy rejtett veszély is: i munka termelékenysége, minden anyagi tőségünk és erőnk egyetlen forrása csak an növekszik, ha nem tudjuk kielégíteni írszág, a munkások és a parasztok egyre akvő szükségleteit, ha nem tudjuk bizto- íi a reálbér emelkedését és a parasztok /óbb fogyasztását az iparcikkek, a mezo- lasáigi termelési eszközök, a közhasznalati ek árának leszállításával. Ez a rejtett vesz egyaránt fenyegeti a munkást, a parasz- és a köztük fennálló szövetséget hanem ünk megfelelő intézkedéseket. A feladat fcrét: a hatalmat kezében tartó munkas- ály számára elérhető minden eszközzel Inünk kell a munka termelekOTysegét, íznunk kell és olcsóbbá kell tennünk

A feladat az. hogy kikutassuk azokat tézkedéseket. amelyek minden parton, en trösztnél alkalmazhatok, veikül, anyagi eszközöket követelnének, hisze gunkban egyelőre, igen kevés anyagi észül rendelkezésünkre; ez minden egyes ssági vezető önálló feladata. A gazdasági őnek nemcsak az a feladata hogy ezen =n ő maga kezdeményezzen, hanem az is, "minden eszközzel elősegítse az alkotó ktív kezdeményezés felszínre hozását es sznáiásál azoknál, akik a gép ,znak, és akiknek a nyolcórás nehez na alatt is az jár az eszükben, hogyan

F. E. DZERZSINSZKTJ: • •

40 éve halt meg F. E. Dzerzsinszkij

JÖJJENEK Á TETTEK!

(Rövidített szöveg)

lehetne javítani a dolgon, hogyan lehetne ugyanannyi idő alatt ugyanannyi erő és anyag felhasználásával többet termelni. A gazdasági vezetőnek töviről hegyire ismernie kell a reá bízott vállalatot, tudnia kell, milyen a termelékenység, mekkorák a kiadások, milyenek az árak, s mindezt állandóan össze kell hasonlítania a háború előtti adatokkal. Gondoljon mindig arra, hogy az ország szükségleteinek kielégítésére termel, tartsa állandóan emlékezetében azokat a feladatokat, amelyeket az ország tűz ki eléje. Nálunk még sok olyan vezető van, aki maga nem ismeri a rábízott ügyet, nem tanulmányozza elég alaposan, csak a hivatali gépezet dolgozóit ismeri, meg az íróasztalát, amelyen terjedelmes jelentések tornyosulnak.

A munka termelékenységének emeléséért indított mozgalmunkban óvakodnunk kell a légvárépítéstől, mert az ilyesmi mindent tönkretehet. Ebben a" mozgalomban gazdasági vezetőinknek ilyen jelszavaik legyenek: „Ne hanyagoljuk el a részleteket”, „A nagy végcél világos tudatában alaposan dolgozzuk ki a részleteket”. Azért is topogunk még olyan alacsony színvonalon, mert minálunk sokszor lebecsülik a jelentéktelennek látszó dolgokat. Pedig ezeknek a lebecsülése azt mutatja, hogy a munkát nem értékelik kellően, a munka eredménye így aránytalanul csekély a felhasznált erőhöz és anyaghoz képest; a munka eredményét felemésztik az elhanyagolt jelentéktelenségek.

... Gyakran hallunk ilyesmit: adjatok nekem ennyi meg ennyi millió forgóalapot, adjatok ennyit meg ennyit a technikai felszerelés helyreállítására és tökéletesítésére, akkor biztosan meg lesz a kívánt eredmény. Ez a felfogás gyökerében helytelen, s csak azt mutatja, hogy az elvtársak nincsenek tisztában a való helyzettel és saját feladataikkal. Ma még nincsenek meg ezek a pénzeszközeink. Elő kell teremteni őket — éppen ez a feladat.

A rendelkezésre álló technikai felszerelés és a meglévő eszközök mellett pedig ennek egyetlen forrása: a munka termelékenységének emelése. A munkát és a termelést a meglévő technikai és pénzügyi alapon kell jobban megszervezni és ezáltal maga ez az alap is bővülni és erősödni fog. Ahhoz, hogy pénzünk legyen a szükséges technikai javításokra, fokoznunk kell a termelés valameny- nyi részvevőjének komoly erőfeszítését mind a munka közvetlen intenzitása, mind a nagyobb szervezettség és a nagyobb egyéni tudás — a nagyobb szakképzettség vonalán. És amikor azt mondják, hogy az egyéni intenzitás terén általában már elértük a határt, akkor mérőben valótlant állítanak. A gyakorlati életben ezt mindenki tudja. Kérdezzenek meg egy külföldi munkást, hasonlítsák össze az ő intenzitását a mienkével, és meglátják, milyen alacsony fokon áll a mi inten2itásunk. Az, hogy a külföldön tőkés rend van, nálunk pedig szovjet, nem érv intenzitásunk alacsony foka mellett. Hiszen a mi munkánknak kell helyreállítania a szovjet állam — tehát saját magunk — gazdaságát és hatalmát, hiszen minél magasabb rendű egy társadalmi rend, annál magasabb fokon kell állnia a munka intenzitásának. Alacsony intenzitás csak saját magunknak, a munkásoknak és parasztoknak káros, a bennünket acélgyűrűvel övező ellenségeinknek, a tőkéseknek pedig hasznos. A nyolcórás munkanapot, a forradalom egyik legnagyobb vívmányát — amely arra hivatott, hogy több terméket adjon, mint a szolgaság tíz—tizenkét órás munkanapja — ezt a nyolcórás munkanapot nálunk nagyon gyakran nem töltik ki hasznos munkával, lenyímak belőle a nap elején és végén, napközben igazolatlan távozásokkal csökkentik, elaprózzák és ennek következtében e munkanap termelékenysége az esetek legtöbbjében nemcsak nem múlja felül a tíz— tizenkét órás munkanapot, hanem sokkal alatta marad, gyakran még a régi tíz—.

tizenkét órás munkanap nyolc órájának eredményét sem éri el.

... Munkánk alacsony termelékenységébe»

és korántsem elegendő intenzitásában nem kevéssé hibásak mindazok, akikre rábízták iparunk minden rendű és rangú vezetését és szervezését a műhelymestertől egészen a tröszt vezetőségéig. Kisebb-nagyobb személyes kellemetlenségektől félve, gyakran megfeledkeznek az ügy, az osztály és az állam érdekeiről és szemet húnynak a fogyatékosságok fölött, noha kijavítani ezeket csak úgy lehet, ha a dolgozókkal szemben szigorú követelményeket támasztunk, ha megköveteljük kötelességük teljesítését. Nagyon gyakran palástolják ezeket a fogyatékosságokat, és nem hozzák felszínre őket, holott a baj megszüntetéséhez sokszor elegendő annak egyszerű feltárása. Es valóban, ha mi, gazdasági vezetők, ebben a kérdésben feladatunk magaslatán állnánk, vajon kellene-e annyi erőt vitára pazarolni, a minden gyakorlati vezető szemében vitathatatlan igazság bizonyítására, hogy a munka termelékenysége nálunk hihetetlenül alacsony színvonalon van, és növekedése messze mögötte maradt a munkabér emelkedésének? A gazdasági vezetőnek bátornak kell lennie — bármilyen állást töltsön is be —, merje hangosan kimondani az igazságot, úgy, ahogy van; a munkás—paraszt állam harcosának kell lennie; neki kell megteremtenie az anyagi bázist a munkások és a parasztok szükségleteinek fedezésére és az állam anyagi erejének megteremtésére. Ez a közvetlen feladatunk, amit pedig harc nélkül nem tudunk teljesíteni.

Nem szabad továbbá elfelejteni, hogy a termelékenység és az intenzitás, a munkanap minél jobb kihasználása nemcsak a munkások akaratától függ, hanem igen nagy mértékben a munka és a termelés helyes szervezésétől is, amely figyelembe vesz minden részletet, minden körülményt, ezeket össze tudja hangolni, hogy végül is elérje a maximális eredményt. Ezért a szervezésért teljes egészében mi vagyunk felelősek. Ezt mi, gazdasági vezetők sohase felejtsük el és a munka ez irányú elégtelensége és sikertelensége miatt senki mást ne hibáztassunk. A munkásállam ránk rótta ezt a kötelességet, és nekünk ezt teljesítenünk kell... (1924)