Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-16 / 141. szám
A saláta nagyon egyszerű dolog. Növény. Olyan bokros és sokaknak ízes, levele van és általában hús mellé esszük. Van, aki a salátát úgy szereti, ha egyszerűen leöntik ecettel. Más a világért meg nem enné így, csakis cukros ecettel. Ismét van olyan, aki a cukros ecetre esküszik, de sok jó tejfellel, és ismét akad olyan, aki sem így, sem úgy, hanem csakis forró ecettel forrázva, kis fokhagyma-alátéttel ízesítve, — mondván, nem kecskének születeti, hogy nyersen egye a salátát. Aztán ismét vannak olyanok, akik... de hagyjuk most már a felsorolást. Mint említettem, a saláta az egy nagyon egyszerű dolog. Növény. A televízió az egy nagyon bonyolult dolog. Technika, tudomány, művészet, sport, hír meg minden. Hát hogy a fenébe lehetne mindenkor és mindenben jó?! (—ó) tói függően bizonyos embereket hibáztat, akiknek a munkakörét ő természetesen „jobban be tudná tölteni”, „nem azért mondja”, de egyébként „úgysem vállalna semmit”, ő „tökéletesen elégedett jelenlegi helyzetével”; nem a saját egyéni sorsa, hanem „a haza ügye fáj”, — nem azért mondja. A fecsegő, aki visszaél azzal a szabadsággal és a demokráciával, amely nemzeti történelmünk folyamán kétségtelenül mostanában a legnagyobb. — kevesli a demokráciát. A demokratizálódást úgy képzeli, hogy ő beszélhet, mások hallgatják, sőt, egyet is érthetnek vele. Nem híve az adminisztratív eszközöknek, de gyakran kevesli az adminisztratív intézekdéseket, amikor valaki alaposan megmondja neki a véleményét. Fő követelése, hogy becsüljék meg a tudását és szakértelmét. Persze szerinte ő o. legokosabb. s ő rendelkezik a legnagyobb szakértelemmel. Esyarár.t otthonos a nemzetközi helyzetben és a sportban, a belpolitikában és a színésznőit magánéletében. a bauxit világpiaci arában és a televízió technikai problémáiban. Munkahelyén általában szürke, jelentéktelen, önálló cselekvésre képtelen embernek ismerik — hiszen őhozzá —. aki a 'világ gendjainak meaoldására hivatott. — méltatlan, hoev jelentéktelen részletkérdésekre, a saját munkakörére fecsérelje energiáját. A fecsegők számára az a legkellemetlenebb, ha leleplezik őket Véleményük akkor a rghatásta!anabb, ha a helyes, valós véleményt szegezik | szembe velük. Ezt kell tennünk, ez a legjobb fegyver az igazi, ügyünkért valóban felelősséget érző, eredményeinket és gondjainkat súlyának megfelelően mérlegelő közvélemény kialakítására. A fecsegő, aki pezsgő politikai vitákat követel, nem szereti az ilyen valódi vitákat, ahol tudniillik mindenki megmondhatja a véleményét, s végül is a megalapozott vélemény gvőz. De hát — a Kávéházi Konrádoknak fél évszázada soha nem volt igazuk. S tulajdonképpen jól is esik nekik ..mártú-omsá<mk” Fz> az egyet ne tagadjuk meg tőlük. p. r. Itt a kánikula...! A nyár közeledtével fokozódik az ételek megromlásának veszélye. Ezzel kapcsolatban dr. Telegdy Kováts László pro fesszor a következőkben foglalta össze azokat a teendőket, amelyekkel ezt a veszélyt — a hűtőszekrények használata révén — csökkenthetjük: Az élelmiszerek romlását előidéző tényezők közül a legjelentősebb a mikroorganizmusok életműködése. A legcélszerűbb védekezés ellenük, ha életfeltételeik valamelyikét megvonjuk tőlük. A legegyszerűbb megoldást a hűtőszekrények kínálják, amelyekben könnyű állandó jelleggel fenntartani a mínusz 4 és plusz 4 Celsius fok közötti hőmérsékletet, amelyen a mikroorganizmusok életműködése a minimumra csökken. Az alapelv az, hogy minden állati terméket tartsunk hűtő- szekrényben, a zsiradékok és a jól füstölt húsfélék kivételével. Feltétlenül hűtőszekrénybe való a vaj, a nagy víztartalmú felvágottak, így a párizsi, a veronai, a virsli. Betétügy Szerszámom a toll. A technika áldásos fejlődése folytán immáron a golyóstoll. Érthető, ha fáradságot és időt nem kímélve, hosszú szenvedés után végre elloptam egy igazán szép és nemes vonalú golyóstollat attól, akinél e toll csak a hencegés eszköze, mintsem a munka fegyvere volt. De az isten nem ver bottal, hanem csak tollbetéttel! Bizony. Mert lopott és nemes vonalú golyóstoliamhoz nem lehet kapni betétet. Azt nem. Napellenzőt, hűtőszekrényt, tranzisztoros zsebrakétát és sok más egyebet, ami nem kell egy golyóstollhoz, azt kaphatnék hozzá, csak betétet nem. Minek? Mert, ha toliam valamiféle csodálatos, speciális toll lenne, mert ha a golyók rombuszok lennének benne, a szára deltoid, s ezért a betéteknek is tetrakiszhexondodekaédernek kellene lenniük — akkor megérteném. De az én toliamba pontosan olyan betét való, amilyen a megvásárolható ezernyi más golyóstoll betétje. Mondom, megvásárolható golyóstoll! Mert egész tollat azt lehet kapni, csak külön betétet nem. Ördög, aki érti... (gy.. ó) Megiavu’t a halellátás Az állami tógazdaságok az idén sokat tettek a halellátás megjavításáért — május 31-ig — 24 215 mázsa élő halat adtak át a kereskedelemnek, vagyis 127 000 kilóval túlteljesítették szerződéses szállítási kötelezettségüket. A szállítás azóta is folyamatos. Június végéig további 5500 mázsa friss tavi halat, zömmel pontyot adnak piacra, illetve a bolthálózatba. Június közepe után kezdődik a főszezon, amelyre a halbőség lesz jellemző. — Az öreg megint eljött ... Magas, sovány ember az öreg, fején gyűrött barna kalap, bajusza a szájában szüntelen égő cigaretta füstjétől vöröses. Az öreg ott áll a szerelőtér mellett, az acélsodronyokkal kifeszített karcsú daruk közelében, s nézi, hogyan serénykednek az emberek, hallgatja, hogyan zümmög a daruk motorja. ' A szerelőtéren több mázsányi alkatrészből építik egybe a különböző gépóriásokat. A látvány lenyűgöző, órákon át figyelheti az ember, s akkor sem unja. — Az öreg megint eljött ... Mindig a falu felől érkezik, az országutat nem szereti, sok a jármű, le kell térni az árokpartra; s inkább a földeken át ballag a nagy építkezéshez, toronyiránt. Nem pontos időben érkezik az öreg. s van, hogy napokon át nem látják, mégis úgy érzik az emberek, hogy az öreg mindig As öreg mindig eljön ott áll a hátuk mögött, figyelve mozdulataikat. Ha ott van is a közelükben. nem szól az emberekhez, csak nézelődik kíváncsian, csodálkozva, mintha számba venné, mennyit haladtak a munkával, mit végeztek. — Az öreg megint eljött ... A munkások ismerik. Pedig a nevét se igen tudják. A neve? Nem is fontos az. Azt mondják, az öregnek erre volt a szőlője, kevéske néhány száz négyszögöl. Az öreg csúnyán káromkodott. mikor megtudta, hogy ki kell vágni a szőlőt az utolsó tőkéig. Még átkozódott is. Azért csak kivágta a tőkéket, s kihuzigálta a földből mind a karókat is. — Az öreg megint eljött .. . Bejárja a széles határt. A visonlai határt. Mintha nem is lenne más dolga ezen a világon. Szabadon jár-kel a mezön, nincs tábla sehol —. „Idegeneknek tilos!” —, ami elriasztaná, visszatartaná. Járja a határt. A régit, azt a másikat, a szőlős határt nagyon jól ismerte. de ez a mostani egészen más, egészen új, szinte egyik napról a másikra megváltozott itt minden. S az öreg ismerni akarja ezt az újat is. kiváncsi, miért is kellett neki, meg a többieknek kivágni a tőkéket, arra kiváncsi, hogy volt-e értelme annak a cselekedetnek, amit rája parancsoltak. — Az öreg megint eljött ... Az építkezéseknél keveset időzik. Alacsony barakkokat lát, emelkedő falakat, gépeket, földgyaluk!, lánctalpas masinákat. A hánya inkább érdekli. Felballag a meddőhányó oldalán, s azt vizsgálja, mit művelnek a gépek és az emberek a széles, nagy gödörben. Furcsa formájú masinák tépik, hasítják a földet, szállítószalagok hordják a hányó tetejére. Leszedik a földet, hogy hozzájussanak a szénhez. Régebben az öreg is bányász volt. Bányászkodott ö, de egészen más volt az, föld alá kellett menni, gör- nyedten, fejet hajtva az ácsolatoknak. Ez a bánya nem sötét, itt nincsenek ácsolatok és a nap ragyog az emberek feje fölött. — Az öreg megint eljött ... A határban még nagy a felfordultság, az ösz- szevisszaság. Lassan készülődik, formálódik az erőmű és a bánya kombinátjának képe. A bánya már szenet is ad. s ha az erőmű *elépül, azt etetik maid a szénnel. Az ország legnagyobb erőműve lesz,. áramot, fényt, világosságot és erőt küld innen sokfelé a szétágazó vezetékek szálain. Nem kell sajnálni azokat az öreg tőkéket. Kevés szőlőt termett már, kevés bort sajtolhatott a szőlöszemecskékböl. Az öreg pedig tulajdonképpen nem is szereti a bort, vendégeknek tartogatta, azokat kínálta, ha betértek kis háza fedele alá. — Az öreg megint eljött ... Itt all a síkon, az emelkedő falak tövében, a daruk mellett a szenet adó „gödör” peremén. Nézelődik. Az építők, a bányászok elmennek mellette, s azt mondják: eljött a kis öreg! Elmennek mellette, s köszönnek is. Látják, nem haragszik. Derűs, kíváncsian csodálkozó a szeme. Sámán arcán a mA1v. Idusra Táncok között mén rvih rejtekezik n menér+ő és m.enbocsátó. szelíd mosoly. Pataky Dezső bői három mázsával több a holdankénti hozam, mint 1963 előtt volt. Több a termés cukorrépából, az aprómagvakból. Salátából, hagymamagból holdanként 13—18 ezer forint bruttó bevételt értek el. Növekedtek a takarmánytermő területek. Vörösheréből 160 kilogrammot fogtak holdanként. Berényi Zsigmondból, a szövetkezet elnökéből a jóindulat, az akarás most sem hiányzik, mint ahogy akkor sem, amikor a négy kis tsz egyikének az élére került. — Nincs elég gépünk — mondja. — 23 erőgép kevés, egy nyolcezer holdas gazdaságban. Négy Super-Zetort, két lánctalpas traktort szeretnénk vásárolni, de a gépeket még nem kaptuk meg. — Nem tudjuk időben elvégezni a talajmunkákat, nem kerülhet időben földbe a vetés. Ha csapadékosabb az idő, az őszi mélyszántás elmarad. A szállító járművek hiánya miatt két éve nem tudjuk kihordani a faluból a trágyát... Négy agrármérnök közül egy se jön haza Lehetőség pedig van a fejlődéshez. Ha csak a község állattenyésztését vesszük is figyelembe, a jövőtől nem kell félni Sarudon. A szövetkezet bevételének 30—35 százalékát adja jelenleg is az állattenyésztés. A lehetőséggel nem is lenne baj... Sok múlik az embereken. Az üzemegységvezetők, a brigádvezetők nem elég határozottak, nem tudnak önállóan dolgozni. Valamennyien az elnökre, a mezőgazdászra várnak, döntsön a néhány vezető minden vitás kérdésben. A terület igazi gazdáinak, a brigádvezetők erélytelenségé- nek egyenes következménye a laza munkafegyelem. A hatalmas területen a gyakori ellenőrzés, a munkahelyek rendszeres meglátogatása szinte lehetetlen. Nagy Dezső, a főmezőgazdász, ha be akarja járni a határt, váltott lovakra van szüksége. így fordulhatott eiő, hogy sok esetben a vezetőség nem tudta biztosítani a megtermett takarmány betakarítását sem. 1965-ben az ártéri széna még novemberben is kint volt, az idén a vöröshere fiz ország első •• _ •• rr ontoze-r A közelmúltban helyezték üzembe Balatonaligán az ország első automatizált öntöző- rendszerét, s ezenkívül még három helyen működik — bár még nem teljes kapacitással — ilyen típusú öntözőtelep. A most kezdődött ötéves tervidőszakban az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének egyik fő iránya az ezekhez hasonló komplett öntözőfürtök létesítése. Ezek mindegyike több mezőgazdasági üzem területére terjed ki, s nagy méreténél fogva korszerűbb technikával és gazdaságosabban üzemeltethető. mint a szétszórt kis telepek. A tapasztalatok alapján az Azok az öregek, akik kifáradtak a munkából, Sarudon is szívesen foglalkoznak az otthon szépítésével. A tavaszi nagytakarítás idején sokan festették újra a falakat, a ház előtti kerítéseket. A szorgalmas munka nyomát azonban hamar eltörli az alföldi por. A házsorok között húzódó földutak ugyanis, ahogy az időjárás változik, egyszer sártenger- | ré válnak, másszor bokáig ér a por, és a festést belepi a tapadó szürkeség. Nem gazdag község Sarud. Nincs kultúrháza, rossz makadámút vezet keresztül a falun, járdát is csak egy-két éve építettek. — Ezen a vidéken a föld keveset fizet a munkáért — panaszkodott egy öregember. — Az a baj, hogy a Tisza csak a halászoknak hoz szerencsét, a falunak — mert az emberek nagyobb része itt a mezőgazdaságból él — csak bajt okoz. — Barátságot kellene kötni vele... — hallottam másoktól és ezek az emberek már örömmel fogadták a Tisza II. vízlépcső építésének hírét, amely nagy területen érintené a község határát. Maguktól nem boldogulnak Küzdelmes harc folyik itt a természettel, hogy nagyobb legyen a jövedelem, jusson a község pénzéből utakra, kul- túrházra ... 1963 januárjában ezért egyesítették a község erejét, a négy szövetkezetből megalakult a közel tízezer holdas Tiszamenti Termelőszövetkezet. Ez már a negyedik nyár lesz a nagy közösség életében, amelytől többet várnak, az előző évektől jobb eredményeket. Javulás ugyan már tapasztalható. Kenyérgabonákaszálásával késtek meg. A téli időszakban ezért nem is lehet állattenyésztésről, csak állattartásról beszélni. Nagyüzemi tapasztalattal rendelkező, széles látókörű szakemberekre lenne szükség, csakhogy hívásra sem jön senki. A községből négy agrármérnök került ki, de egy se jön haza közülük segíteni... A vezetőség a napokban fogadott el egy határozatot, mely szerint azt az üzemegységvezetőt, brigádvezetőt, áld elhanyagolja a kiosztott munkát, leváltják. Segít a járás Az elmúlt három évben sokszor sújtotta elemi csapás a falut. 1964. évben az esőzések, a 65-ös és az idén tavasszal bekövetkezett ár- és belvízkárok visszavetették a munkákat, csökkentették az eredményeket. A napokban ült össze a járási tanács, ahol a füzesabonyi járás legnagyobb szövetkezetének munkáját beszélték meg. A tanácsülésre kerülő beszámolóban a nehézségekről is szó volt és így beszélték meg, milyen módszerekkel lehet a fejlődést elősegíteni Sarudon. Ma már három lánctalpas traktor segíti a talajmunkákat és a gépjavító állomással megállapodás jött létre, hogy a két traktor egész évben Sarudon marad. Az aratásra hét kombájnt kap a Tiszamenti Termelőszövetkezet. Sürgősen meg kell oldani az évi 180—200 vagon termény tárolását és az árterületen húzódó 800 hold szántót tartalékföldnek kellene nyilvánítani. Új fejezetet jelent a szövetkezet életében a Tisza II. vízlépcső, amely kétezer holdon érinti őket. Korlátlan lehetőségek nyílnak az öntözéses kertészkedésre. Kiterjeszthetik a jelenleg 250 holdas öntözéses területet, de ez csak az állattenyésztés fokozásával érhető el, a talajerő utánpótlását csak ily módon biztosíthatják. Üsz- szetett feladatok várnak a hétszáz családra és ebben nem maradhatnak egyedül. Az eddigi példák is igazolják, a segítségadás a járás részéről sem marad el... Pilisy Elemér , automatizált endszere eddiginél jóval nagyobb gon-? dot fordítanak az új öntözőtelepek kijelölésére és az egész beruházás előkészítésére. Az illetékes szervek 80, előzőleg alaposan megvizsgált termelő- szövetkezet és állami gazdaság közül választották ki azokig, ahol ténylegesen rendelkezésre állnak, illetve időben megteremthetők a korszerű nagyüzemi öntözéses gazdálkodáshoz szükséges feltételek. ,Néws,m3 1966. június 16., csütörtök Magára maradt falu...? „Csalhatatlan" csalók de csak azért, hogy meg tudja állapítani, hogy a nemzetközi élet és a belpolitikai események egyaránt másképpen értékelendök. mint ahogyan azt az újságírók teszik. Ő az, aki szüntelenül érdeklődik, hogy mi újság, de csak azért, hogy a kapott híreket elferdítse, s a saját rémhíreivel árasz- sza el cserében áldozatait. Az ilyen típusú kispolgár a saját körében mozog, s a világért sem tartja magát fecsegőnek, hiszen amiről ő beszél, arról beszél mindenki — legalábbis az ő hasonszőrű köreiben. Ezek után érthető, hogy a fér csegők előszeretettel tévesztik össze a maguk rögeszméit a közvéleménnyel. Nem is értik, miért nem engednek a vezetők a „közvélemény” óhajának. Két évtizeddel ezelőtt a fecsegő azzal kezdte, hogy „bebizonyította”: itt nem lesz évtizedekig villany, villamos, élelmiszer, — egyszóval; élet Három—négy esztendő múltán azt bizonyította, hogy „amerikai kölcsönre van szükség, akkor dolgozni sem kell, mégis tejjel—mézzel folyó Kánaán lesz Magyarország”. Később „biztos értesülései” voltak, hogy „az ENSZ-csapa- tok már a határon állnak”, majd bizonyos „titkos egyezményekről” fecsegett. Mostanában gazdasági kérdésekben szakértő. Kevesli az elért eredményeket, mert az a véleménye, hogy azoknak nagyobbaknak, a• gondoknak pedig kisebbeknek kellene lenni. Hoev 1 hol hibáztunk? Szerinte ott, hogy kezdettől fogva nem hallgattunk rá. ő az, aki elvileg elismeri társadalmi rendszerünk fölényét, de a gyakorlat ugvebár, legalábbis szerin- ; te, egészen más. A rejtély1 ' „megoldását” játszi könnyed- , séggeí megtalálja. Hangulatá*i Hötzendom Konrád, az Osztrák—Magyar Monarchia vezérkari főnöke mellett az első világháború idején elszaporodtak a „pótvezérkari főnökök”, akiket a köznyelv rövidesen elkeresztelt Kávéházi Konrádoknak, s akik naponta órákig tártó vitákban jósolgattak a hadihelyzetről, fontos, csak ál. taluk tudott értesüléseket cseréltek ki, s mindig mindent jobban tudtak. Nem vitás, hogy ha rájuk hallgat a monarchia, akkor egészen másképpen végződött volna az első világháború. A Kávéházi Konrádok ma is élő, késői unokái nem a hadi- helyzetet, hanem például a gazdasági helyzetet vitatják meg. „Csalhatatlan” értesü Leseik nem a küszöbön álló flotta-hadműveletekről szólnak, hanem például némely ismert író magánéletével, s társadalmi állásfoglalásával kapcsolatosak. Nem a monarchia vezérkarának intézkedéseit bírálják,hanem a politikai helyzettel elégedetlenek, amellyel tulajdonképpen csak egyetlen bajuk van: nem úgy történnek a dolgok, ahogy ők szeretnék. A fecsegő az az embertípus, aki tulajdonképpen nem tudja, hogy mit akar, csak azt, hogy mindig — mást. Nem rokonszenves embertípus, bár ellenszenvésségét sokszor udvarias modorával, simulékonyságával ügyesen leplezi. Nála mindig igaza van. mindenkinek, akivel éppen szemtől szemben ül, feltéve persze, hogy az illető is igazat ad neki. A fecsegő számára a legnagyobb sértés, ha a szemébe mondják: légből kapott értesüléseket terjeszt, véleménye pedig megalapozatlan hitre, hiú egyéni reményekre és régen, idejét múlt. gondolkozásmódra épített naivitás. Ö az, aki szenvedélyesen bújja az újságokat,
