Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-16 / 141. szám
Rét pillanatkép Gyöngyösről ÁRAMVONALAS, nvugatí rendszámú gépkocsi tolat ki a Mátra Szálló előtti parkírozó- helyre. Még ki sem szállnak az utasai, de a járókelők mán- is laza kört vonnak a kocsi koré. No, látni ilyesfajta márkát már nálunk bőven, de hát azok nem külföldi rendszámmal futnak. A bámészkodók sorfalát azonban csakhamar fürge cigánygyerekek toprongyos hada tori át A kocsiajtókhoz tolakodva, imára kulcsolt kézzel, szemüket az égboltozat felé fordítva, fillérekért könyörögnek. Az idegenek nem értik ugyan a szavakat, ám az alamizsnakérést jelképező mozdulatok nemzetköziek. Kattannak a fényképezőgépek és hullanak a forintok a szurtos gyermektenyerekbe. „íme, a vasfüggöny mögött 1* — talán ezzel a címmel lát napvilágot a kép valamelyik nyugati képeslapban és a hazai turista sem nyer kedvező benyomást a városról, ha ilyen fogadtatásban részesül. TÉVEDÉS NE ESSÉK, mert nem holmi cigánykérdést akarunk feszegetni Gyöngyösön. Azt is tudja mindenki, hogy a cigányok jó része becsülettel dolgozik, sőt sokan elismerő kitüntetéssel is dicsekedhetnek. Ez a tény is sürget, hogy a város illetékesei végre erős rendszabályt hozzanak a fentebb említett jelenség megszüntetésére. ★ Szeretjük a városunkat, sőt, büszkék vagyunk rá. Évről évre látjuk a fejlődést, a város arculatának átalakulását. Tudunk az erőfeszítésekről, ame lyek a gyors fejlődésből eredő szerteágazó problémák leküzdésére történnek. Sokat meg is oldottak már ebben a városban; ám egy dologban nem történt gyökeres változás: az utcákon ma is sok a szemét. No, az is biztos, hogy ennek tetemes részét az átutazók hozzák. Erre is említünk egy példát. A MINAP HÁROM különjá- ratos autóbusz állt meg a Lenin úti borkóstoló előtt. Reggeli időszak lévén, előkerültek az elemózsiás csomagok, mert hát a bor korcsolya nélkül bizony fél élvezet. A kirándulók zöme a járdán étkezett, és mivel hiába keresték a szeméttartókat, a papírdarabok is a járdára kerültek. Azután az átutazók elmentek és maradt a papírhalom. Hibás a szemetelő, de a fákra lehetne szeméttartót függeszteni. Ezt egyébként a Lenin téren levő üzletek dolgozói is kérik. Laczik János A fiatalok munkája nyomán Nap nap után változik, alakúi, teljesebbé válik körülöttünk minden, ha olykor hajlamosak is vagyunk arra, hogy csupán a dolgok egyik oldalát lássuk meg, amin bosszankodni lehet, ami türelmetlenséget vált ki, ami még nem megy olyan jól, ahogy szeretnénk. Pedig az éremnek másik oldala is van: eredményeinkkel is lenne mit büszkélkednünk. Még akkor is, ha egy-egy negatív töltésű jelenség rövid időre kedvünket szegi. És arról is könnyen megfeledkezünk, hogy eredményeinkben meglássuk mindazt, ami a fiatalok keze nyomán keletkezeit. Pedig ezen a területen is van mit tudomásul vennünk. IFJÚSÁGI BRIGÁDOK Gyöngyös üzemeiben összesen 110 ifjúsági brigád dolgozik. Közülük 34 már a szocialista címet viseli. A munkabrigádokban több mint kétezer ifjú törekszik a gazdaságosabb termeléssel segíteni a tervek túlteljesítését. Egyre növekszik az érdeklődés a fiatalokban a szakmai ismeretek iránt. Több mint kétszázötven ifjú kapcsolódott be a szakmunkásképző tanfolyamokba, hogy alapos hozzáértéssel végezhesse majd munkáját a vizsgák letétele után. Az olyan mozgalmak is, mint A szakma ifjú mestere, A kiváló ifjú technikus és A kiváló ifjú mérnök, szintén vonzza a fiatalokat, hiszen itt képességeikről adhatnak számot. Ezek a mozgalmak százKitti vakít a nyár, bent, a tenyérnyi cukrászdában, zümmög a meleg. Tétova léptekkel, mint valami testet öltött délibáb, botorkál a felszolgáló a- jobbára üres asztalok és rettenetes modern falak között. A sarokban, egészen a sarokban-, a tenyérnyi asztalon, forró tea gőzölög. Aki ránéz, azt menten elönti az izzadság. A tea felett két ráncos kéz matat, az ujjak között piskóta morzsolódik, mintha madárkáknak szórná. S a két kéz felett parányi, komikusán ráncos, fintorgő orrú madárka-arc, fekete kendőben. Bor ka néni. Bevallom őszintén, a nevet úgy találtam ki. Lehet, hogy egyszerűen Júliának, Annának, Máriának vagy éppen Erzsébetnek hívják. De lehet Anna egy arasznyi kis, fintorgő, ráncosalma öregasszony? A neveknek megvan a hangulatuk. Nem, ez csak Borka néni lehet, s így is hívom magamban, amint kellő tisztelettel, ám derűs mosollyal figyelem fél szemmel, amint nagy gondossággal aprítja a piskótát a teába. Már a piskóta is kemény eledel fogat rég felejtett ínyének? De az is lehet, hogy régi ízek emléke ködlik fel a piskóta és a tea együtteséből... Mert higgyék él, csodálatos az emberi elme. Ahogy öregszik, úgy felejti el a múlt évet, a múlt hónapot, az elmúlt napot, sőt az iménti percet is, de úgy élesednek meg a képek a messzi távolból. A leánykorból, a gyermekkorból, sőt talán még ételízes emlékek szárnyán a karon ülés múlt századi hónapjai is felderengenek. Zümmög a meleg, aprókat cuppog a kis öregasszony. A piskóta aranyos sárgára festette a teát, a kis kanál aprókat bukdácsol a csészében, s mintha lassú imát mormolna, úgy hajlong az illat fölé, a kanál elé Borka néni. Nem hiszem, hogy lenne most nála boldogabb ember. Két kis piskóta, egy csésze forró tea, egy csendes sarok a nyári délutánban: megállt az idő felette, körülötte. S egy pillanatra, őt nézve, figyelve, bennem is. Leszek-e én ilyen és ennyitől boldog? Mert lám, lehet ilyen és ennyitől is boldog lenni. Ha valakit nagyon sokat taposott az élet. vagy ha valaki nagyon bölcs. De a bölcsesség sajnos, úgy látszik, csak az öregek sajátja. (gyurkó) ötven fiatalt késztetnek képességeik jobb kibontására. TÖBBET AKARNAK Ma már egyre szélesebb körben terjed a fiatalok között az a nézet, amit így fogalmaztak meg maguknak: aki kapni akar, adjon is. Ezért is vált hatékonnyá az üzemekben a takarékossági szemlélet, aminek következtében az elmúlt évben mintegy ötmillió forinttal csökkent a kiadások, a ráfordítások mértéke a vállalatoknál. De még most sem értek el a lehetőségek határához, még mindig felfednek újabb területeket. így vállaltak védnökséget a MÁV Kitérőgyártó ÜV fiataljai a 400 kilowattos, magyar- szovjet kooperációs távvezeték gyártmányai felett, a miskolci és a győri házgyár vasúti berendezéseinek elkészítése felett. Az Egyesült Izzó, .az állami építőipari vállalat fiataljai is védnökségben segítik a terv legfontosabb feladatainak teljesítését. SAJÁT ERŐBŐL A fiatalok önzetlen segítőkészségének bizonyítéka az a 160 ezer óra társadalmi munka, amit a vállalatoknál, a termelőszövetkezetekben, az intézményeknél és a város szebbé tételében végeztek el. Ott voltak a sport- és a kulturális létesítmények építkezésein is, a közösség érdekében hasznosítva munkaerejüket. Az Egyesült Izzó ifjúmunkásainak kezdeményezésére valósították meg az üzemben az önellenőrzést, az építőipari vállalatnál pedig a garancia- levelet. Kár, hogy ezek a mozgalmak a kezdeti lendület után visszaestek, az üzemek vezetői nem használják fel a mozgalomban levő lehetőséget a munka termelékenységének, minőségének fokozására. (g. molnár) 4 közművelődés időszerű kérdéseiről A Művelődésügyi Minisztériumban szerdán véget ért a megyei, fővárosi, városi tanácsok oktatási és művelődésügyi osztályvezetőinek, elnökhelyetteseinek országos értekezlete. A náromnapos tanácskozás utolsó napirendi pontjaként Molnár János miniszter- helyettes tartott tájékoztatót a közművelődés időszerű kérdéseiről, többek között a múzeumok és levéltárak harmadik ötéves tervének irányelveiről. fl házasságok a rongyszönyegen köttetnek... Ha nem is teljesen az említett és tiprásra használt textílián történik a boldogító „igen” elrebegése, az út az anyakönyvvezető elé mégiscsak az egri házasságkötő terem előcsarnokában levő — rongyszőnyegen át vezet. Illetve: rongyszőnyegeken. E másfél milliós, modern és szép helyiség berendezésében ilyen bosszantóan nevetséges hibák tárházát sorolhatnánk fel, s fel is soroljuk a legszembetűnőbbeket, mert így nem maradhatnak. Hetekbe telt, amíg hajlandók voltak megjavíttatni a külső, bejárati ajtót, amit — hiába zárak be kulccsal — nyugodtan kinyithatott akárki, még egy erősebb szélroham is, mert a tolózár egyszerűen rossz volt. Jól van, megcsinálták! Sok sarat és piszkot behordanak ide, mert — elfelejtettek lábtörlőt vásárolni! A terem melegítését szolgáló infraégők télidőben minimális meleget adnak, ami gyakorlatilag egyet jelent a szertartáson részt vevők va- cogásával. A központi fűtést ugyan meg lehetne oldani a szomszédos iskolából, de a radiátor beszerelése egyet jelentene — úgy mondják — a terem jellegének elrontásával. Pedig egy kis fantáziával e fűtőtesteket olyan szépen el lehetne „dugni”, hogy még meleget is adnának. Kárpótlásul vettek ugyan hat darab hősugárzó készüléket, de ha egyet is bekapcsolnak, olyan hangosan szól, hogy a leendő házasoknak a „rebe- gés” helyett — durván szólva — harsogniuk kell az „igen”-t. Hátha még mind a hatot bekapcsolnák?! Az anyakönyvi iroda is itt van, s jellegénél fogva elég nagy forgalmat bonyolít le, de az ügyfeleket még csak le sem tudják ültetni — ugyanis kevés a szék. Mint a nagy teremben is. Ott csak negyven széket lehet összeszámolni az ide rendelt ötven helyett — ami ugyancsak kevés lenne még. Vadonatúj tükröket tettek a falakra, s ezek, alti tudja, miért, az eltelt néhány hónap alatt „vakulni” kezdtek, egyre több rajtuk az úgynevezett vakfolt. Az irodában levő rádióasztalka kiábrándító látványt nyújt, pedig egy kis terítő sokat segítene esztétikai „megjelenésén”. Ha esős időben érkezik az ifjú pár, a bejáratnál egy kis zuhany fogadja őket, de nem azért, hogy a hirtelen lehűlésben még meggondolják sorsdöntő lépésüket — arra van idő elég! —, hanem: mert a bejárat fölött lyukas az esővíz-csatorna... A belső nagy üvegajtó más nem nyikorog. Viszont nem lehet becsukni, csak valami szükségeszközzel ideig-óráig, de az említett szükségeszkö® többször csinált már olyan illetlenséget, hogy a házasságkötés legcsendesebb percében a márványpadlóra pottyant, ahol hosszan csörömpölt. Ha felületesen nézzük a dolgot, apróságnak tűnik mindaz, amit itt felsoroltunk. S az ilyen apróságokon múlik egy másfél milliós, korszerű házasságkötő terem reprezentatív volta!... (kátai) MI LESZ A KAZÁNBÓL? — Hadd szórakozzanak a kicsikék. (Quick karikatúrája) 16. Kireggeledett, a dübörgés, a fegyverek hangja távolodott. — Na, de most csakugyan megnézzük, mi van fent — mondta Árpi. — Addig maradjatok, míg le nem szólunk. Gyere. Jóska. Már világosodott, a nehéz felhők ólmos, késő őszi szürkeséget árnyékoltak a földre'. A nedves levegő közel hozta a hangokat, géppisztolyok zakatoltak, kézigránátok robbantak ■a falunak azon a szélén, amerről jöttek. — Nézd csak... ez volt az — mutatta Jóska a falon tátongó rést. A lövedék kitépte, s a szobába dobta az ablakkeretet is. — Ez vágott vissza engem a földre. — Ha már fönn vagy, megöl — Árpi átgázolt a törmeléken, beugrott a szobába, Jóska utána. Nézték a pusztulást. Zajt hallottak. Szovjet katona állt az ajtóban, a konyha felől jöhetett. Intett a géppisztolyával, emeljék fel a kezüket. Társa hozzájuk lépett, megmotozta őket. A két revolvert a földre dobta, majd a belső zsebekből kiemelte a celluloid tokba bújtatott igazolványokat, amelyeken, virított a nyilaskereszt, s a német nyelvű felirat. — Erről tökéletesen elfeledkeztünk — gondolta Árpi. Hirtelen olyan fáradtságot érzett, azt hitte, összerogy. — Csak legalább mondhatnék valamit oroszul. Csak annyit, hogy várjanak, hogy várjanak egy kicsit Aki megmotozta őket, belenyomta géppisztolyát az oldalába, a másik intett, menjenek ki a házból. A kert végébe kísérték őket, a szalmakazalhoz. Már egész világos volt, jól lehetett látni azt a szovjet tisztet, akit itt lőhettek agyon, s társai talán azért támasztották ülve a kazalnak, hogy haláltusája könnyebb legyen., itég egészen fiatal volt, gyerekarcú, tejfölösen szőke fejű. Arcára rámeredt a súlyos aggodalom, a száján kiömlő vér arany vállpántjait is beíröcskölte. Árpi kimeredt szemmel, megkövülve bámulta a halott tisztet. — Csak nem hiszik azt...?! Hogy mi, hogy éppen mi... — kérdezte önmagától kétségbeesve. — Ó, ha tudnék valamit oroszul mondani ... A rászegeződő tekintetekből sütött a szovjet katonák vad haragja és gyűlölete ... ★ A vagonra rácsukta a smasszer az ajtót, le is lakatolta. Bent húszán voltak, nyolc kommunista, a többi a Margit körúti fegyházban működő Számonkérő Szék elítéltje, különböző hűtlenségi perek vádlottjai: katonatisztek, mérnökök, tanárok, alkalom szülte, tapasztalatlan ellenállók. A szökés előkészítésébe nem lehetett bevonni őket, számolni kellett vele, hogy beépített spicli van közöttük, vagy valamelyik, hogy mentse az irháját, elárulja őket. A kommunisták úgy intézték, hogy a vagon hátsó része nekik jusson. Kifelé füleltek, a távolodó lépésekre, halkuló beszédre. — Kezdhetjük? — kérdezte halkan Nagy Jocó. — Nem. Meg kell várni, amíg a vonat elindul — rendelkezett Hámos. Rajta kívül még három margitvárosi ifjúmunkás volt közöttük. Hámos Pisti az alagi perben a fellebbezés után rámért három évet, részben a Gyűjtőben, részben a szegedi Csillagban töltötte le. Ez év januárjában szabadult, s még a börtönben megkapta új kapcsolatának címét, akit azonban eszméletlen állapotban, súlyos betegen érkezése előtt kórházba vittek. Csaknem egy hétig kóborolt a városban, míg az utcán összetalálkozott Lukáccsal, aki ismét összekötötte a párttal. Utasították, menjen illegalitásba, s Margitvárosban teremtse meg a Béke Párt szervezetét. A párt jó információkkal dolgozott; Hámost ezúttal megmentette a D.EF embereitől, akik rövidesen ismét keresték a lakásán, hogy letartóztassák. A német megszállás után a párt katonai csoportok szervezését bízta rá. Hámos a hadseregben szolgáló ifiken keresztül fogott munkához. A Budafoki úti laktanyában volt híradós Kertész Sanyo, rajta keresztül eljutottak a többi ifihez is. A csoport bevont tevékenységébe hazafias érzelmű, németellenes altiszteket is, ezeken keresztül fegyverekhez, katonai felszereléshez jutottak. Gabács szakaszvezető a raktárban dolgozott, s már korábban részt vett a géhas-tisztek nagyszabású lopásaiban. A tiszteket leleplezték, Gabácsnál is házkutatást tartottak, s megtaláltak a lakásán egy láda kézigránátot is. Gabács elárulta a csoportot; Hámost az illegális találkozóra a DEF nyomozói várták. Mint régi ismerőst, öt hónapig tartották kurtavasba verve. A nyilas puccs után a Rökk Szilárd utcai rabbiképzőbe vitték, majd október végén átszállították. a Margit körúti fegyházba. A vezérkari főnök különbírósága elé állították. A tárgyalóteremben Horthy képe még mindig fenn volt a falon, s az ítélkező katonatisztek többsége utálta a nyilasokat. Az ügyész is, az elnök is hagyta beszélni, nem szakította félbe egyikük sem, amikor bizonyította, hogy a kommunisták a nemzeti függetlenségért harcolnak. Kirendelt védője karszalagos nyilas volt. Nem ítélték halálra, tízévi fegyházat kapott. Novemberben megkezdték a kiürítést. A közönséges bűnözőket kivágták a frontra, így a politikaiak is munkához jutottak a műhelyekben. Sikerült szerszámokat szerezniük. Megtudták, hogy őket is viszik hamarosan a komáromi erdőbe, s onnan valamelyik németországi lágerbe. Kintről utasítást kaptak, hogy szervezzék meg a szökést, közöljék a kinti találkozó helyét és időpontját is. Legnehezebb volt a szerszámok kicsempészése — de sikerült. Most mindnyájuknál kézben voltak a vésők, csavarhúzók, kések és egy vasfűrészlap. A szerelvény alig észrevehetően megmozdult, majd fokozatosan gyorsítva kihúzott a pályaudvarról. — Arany keze van a gépésznek — szólalt meg Nagy Jocó. — Tudjátok, milyen nehéz ezt a hatalmas szerelvényt ilyen finoman* könnyedén megmozdítani? Hámos Pisti arcát a vagon falához tapasztotta, s egy résen figyelte, mikor futnak ki a nyílt pályára. Tudta, Jocó azért beszél, hogy izgalmát leplezze, mégis megjegyezte: — Olyan finom keze van, elmennél vele szívesen Buchenwaldig... — Arról nem volt szó. Elmaradt a jelzőtorony. — No most, fiúk, rajtat (folytatjuk) TEA ÉS PISKÓTA
