Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

Eszak-magyarországi képzőművészek

kiállítása Egerben

j Jő allé ! 3 t t a li n Uq alé ! Idézés ellmiiy fiáknak

Rádiódráma

Felszabadulásunk 20. évfordulójára Salgótarjánban rendezték meg el só területi kiállításúkat az észak-magyarországi képzőművészek. Ha kicsit sokáig is kellett vámunk, de végre a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában megrendezett kiállításon az egri művészetkedvelők is megismerkedhetnek a három megye képzőművészeinek régebbi és legfrissebb alkotásaival. Köszönettel kell folytatnunk a sorokat; köszönet azoknak, akik elhozták, megrendezték ezt a kiállítást, mert tulajdonképpen és ez egyben vallomás is lehet, a kiállítás levegőjét érezve, a képeket nézve, a gondolatokkal viaskodva, vagy találkozva érezzük csak Igazán: milyen mostoha sors jutott az egri művészetszeretőknek; hónapokat, sőt éveket kell várniuk, amíg alkalom jön belépni a művészet házába, gyönyörködni, szórakozni, tanulni a művészettől.

kintő sárgás hullaarc, a fára erősített szögesdróttal történelem — dráma. Mesteri komponálás, nem beszéltet, hanem gondolkodtat, megdöbbentet. A lefojtott színek a levegő mozgását is megállítják. Lázba hozza az ember tekintetét, értelmét, akaratát. Régi ismerősünk Czinke Ferenc, mégis új. Rangos művész.

Tiszta szavú, esztétikailag is

zik vallomásaival, képei mégsem tetszenek. Nem, mert fárasztó, túlzsúfolt kompozíciót keres témáihoz, az egymásból kitörő lázas színek pedig sokszor érthetetlenül vibrálnak előttünk. Nem indokolja meg az aránytalanságokat, sokszor még a technikát sem. Ettől függetlenül figyelemre méltó, am;t csinál, mert képein keresztül egy útkereső egyéniséggel taA megilletődés persze csak addig tart, míg odaállunk a képek elé, s mint a fáradt ember, ha kényelembe helyezkedik, mi is megpihenünk, eloltjuk szomjunkat a képekről visszatekintő színekkel, vonalakkal, vallomásokkal.

Kíváncsisággal és számonkéréssel léptük át a kiállítás küszöbét. Kíváncsisággal, mert szeretjük a művészetet, ugyanakkor számonkéréssel is, hogy a művészi alkotó tevékenység igaz hitű formálói, alkotói, társadalmi életünk új vágyaihoz, feladataihoz, problémáihoz méltóan foglalják-e el a helyüket a múzsák otthonában.

Többször kell megnézni ezt a kiállítást. Nemcsak azért, mert tartalmában, tematikájában^ formájában nagyon gazdag, változatos, hanem és elsősorban azért, mert gondolkodtató. És ezzel már kimondtuk azt is, anélkül, hogy a vita lehetőségét kizárnánk, hogy ez a kiállítás nagyon sok élményt, kellemes meglepetést, tanulságot, igazi művészetet ad látogatóinak.

Anélkül, hogy sorrendet osztanánk a kiállításon szereplő művészek között, öt művésszel külön is szeretnénk foglalkozni.

A tárlat leghatározottabb egyénisége Czinke Ferenc, aki meggyőző erővel tolmácsolja hitét, szenvedélyét, s mondanivalója gondolkodásra, állásfoglalásra készteti alkotásainak szemlélőit. Rajzi tudása, kitűnő komponáló képessége igazi, egyenletesen fejlődő művészre vall. A Mementó című olajiképe erősebb a döbbenetnél. A sötét fatörzsről ránk teCzinke Ferenc: Halót tsiraiás (Afrikát

gyönyörködtet» Vati József Halászok című képe. Biztos kezű komponáló, gazdag lírát, életet varázsol színeivel, vonalaival az ember, a munka tartalmával telített vásznára. A színeket, a vonalakat beszélteti harmonikus egységben.

A béke és a háború, az élet és a borzalom sugalmazódik a tehetséges Pataki József képeiről. Kissé szűkszavú, de annál többet mond. Ismeri az emberek érzéseit, vágyait. Állást foglal, véleményt mond. Gazdag színi világa, témaválasztása ember-, életközelséget mond a művészről.

Nyugtalan, kiforratlan művészre vallanak Mustó János alkotásai. Bármennyire is az emberközelségből, a mindennapi élet munkájából jelentkelálkozhatunk.

A tárlat kiemelkedőbb alkotásai közé sorolhatjuk még lványi Ödön, Papp László, Tóth Imre, Blaskó János alkotásait.

Külön kell szólnunk, mert mindem bizonnyal sok vitára adnak lehetőséget Fiezere Lászlónak a Falu és a Fekete Szin- va című kéjjeú A kiállításán szereplő művészek között ő képviseli a legmodernebb irányzatot. Ahsztrakt, képei geometriai elemek, kiegyensúlyozott kompozíciójában nagy szerepet játszik a kontraszt, a sötét és a világos szín. Abban az értelemben absztrakt, hogy nem a látott valóságot, a natúrt ábrázolja, . szerkeszti, komponálja, hanem élmény alapján jelenteti meg a látványt. Roger Garaudy, az ismert francia marxista esztétikus írja az egyik fiatal francia festő kiállításához írt előszavában, hogy a nonfiguratív művészet valós lelkiállapotot, atmoszférát sugall, a szín, a forma, a vonal sajátos eszközeivel. A színeknek önmagukban is hangulatot teremtő erejük van, a kizárólag színhatás- ra törekvő absztrakt kompozíciók valójában az érzékszerveink és a tudatunk között már kialakult társításokat hívják segítségül.

Valóban így van, Fiezere László nem a látványt festi, hanem az élményt. Tudatos szerkesztő, alkotásában nagy szerepet kap a szín, a kontraszt. A képi elemekből nagyszerűen megkomponált látvány, az egyes képi elemek nagy felületei egyáltalán nem fárasztónk, mert Fiezere nemcsak a szerkesztéshez ért, hanem a technikához is, gondosan kidolgozza, megmunkálja a felületeket. Jó lenne néhány év múlva ismét találkozni a művésszel.

A grafikák még a nemzeti tárlatokon is melléktermekbe szoktak szorulni, s már legtöbbször elfárad az ember, mire elér hozzájuk. Talán ezen a tárlaton is így jártunk egy kicsit. Pedig Czinke Ferenc, Ivá- nyi Ödön, Papp László, Tóth Imre, Balogh László, Dargon Lajos, Keller Lívia grafikái mondanivalójukban, szerteágazó ritmusaikban, harmóniájukban, feszültségeikben

ugyanolyan reprezentatív képei a kiállításnak, mint a kiemelkedőbb festmények. Nem mondhatják el ugyanezt a kiállított szobrokról, mert számbelileg sem ütik meg a. kiállítás színvonalát. Pálvölgyi Frigyes Korsós lány című kis faszobra viszont annál jobban tetszik. Külön említést érdemel Nagy Gy. Margit Bányászok és Hazafelé című gobelinje.

Ahány ember, annyi vélemény. Ahány művész, annyi útkeresés, vallomás, hitvallás, annyi technika, annyi ecset, annyi tolifogás. Ezt tükrözi ez a kiállítás is, amely árnyoldalaival, néhány művész távol- maradásával, Feledi Gyulára, Kunt Ernőre és társaikra gondolva, néhány szembetűnő sematizmusával, bizonytalanságával, vitatható felfogásával és egy-egy gyenge képével — összhatásában egy reprezentatív kiállítás. Maradandó élményt nyújt a szemlélőnek, hitet, nyugalmat és újabb erőt az alkotónak. És ez így van jól, a művészet így tölti be igazi hivatását. Az alkotók így foglalják el méltó helyüket a múzsák otthonában.

Ko6s József

A rádiójáték, rádioszinház műfaji határait — jóllehet évek óta rendezik itthon is. külföldön is e műfaj fesztiváljait — még nem ismerjük egészen. Jól tagolt monológodtól, a kulisszákat kívánó há- romfelvonásos drámákig minden belefér ebbe a kategóriába, mert csak egy a szükséges: a hallgató üljön le a rádió mellé és hagyja hatni az értelemhez szóló, az érzelmekre fellebbező alkotásokat.

Ilyen fellebbezés az érzelmekhez és a lelkiismerethez Kopányi György pénteken este sugrázott rádiódrámája is, az Idézés az elhunytaknak. Alapjában véve lírai a mondanivaló: özvegyen maradt az egykor szép fiatalasszony, Holló- né. A szeretetne vágyó, elöregedő, magára maradó ember csak él magának a pesti bérház második emeletén. Rokontalanul, társtalanul. Életéből az az övé, hogy emlékszik elmúlt gesztusokra. Ahogy az egyik május elsején a Holler sörözni vitte, dallam szerint is megbújt az emlékezetében. Mártonékra is úgy gondol vissza, mint akik már rég meghalták. Aztán itt vannak Ábe- lék, akikről rég nem tud semmit. Mit kell és mit lehet ilyen nagy magányban tenni? A képzelet és a képzelődés erejével teremteni lehet olyan helyzetet, amelyben a magányos ember feltalálja magát, megleli az emberi jóság kiáradásának lehetőségét: virágokat visz tehát ez az öreg Hollóné a képzelt vagy elképzelt halottjainak. S ha nem találja Holler, Ábel, vagy Márton sírját — a rámosolygó férfiak jelentették az asszony életében a fényes pontokat —, akkor szidja a gondnokot, aki a sírok körül iszákossá ga miatt hibázik.

Az csak természetes, hogy egy ilyen rendhagyó eset a rendőrségre kerül. Nyomoz a rendőr, nyomoz a lelkiismeret és keresi a furcsa eset nyitját. Életben találja Hollert

Mártont, Ábelt és a többieket is. Ezek ugyanis csak az asz- szony számára haltak meg, azért gyászolja őket özvegy Hollóné.

Kopányi György írói felfogása szerint ebben a drámában a tragikus elem az, ahogyan ez a megtört és magára maradt asszony ragaszkodik az emberekhez. Ügyetlen próbálkozásainak, félszeg mozdulatainak, melegszívű közeledéseinek célpontjai egyre kapko- dóbban, egyre rapszodikusab- ban válogatja meg, s mire a jeges és a csavargó bizonytalan társadalmi szintjéig leér, már minden a feje tetején áll benne és körülötte is. Az író sommás mondattal zárja le újabb drámai kísérletét: Nincs tettes, nincs áldozat: De csak bűnügyi rendőrségi szinten nincs egyik sem. Mert az emberek lelkiismeretét, a társadalom magatartását, közömbösséget kéri számon az író. Védi, védné azokat a gyengéket, óregeket, magányosokat, akik itt élnek körülöttünk, visszavonultak az aktív élettől. Ök is kívánják az emberek szeretetét, megértését ragaszkodását, azt, hogy valami módon együtt élhessenek velünk. Ez gyakran a testi és lelki életben maradás előfeltétele. Nemcsak ünnepi öregek napja kell. hanem állandó szeretet éppen a gyengébbekkel szemben.

Az író alkalmat ad néhány karakterfigura megfogalmazására. Kitűnő színészeink közül nem is maradnak adósak Bulla Emma, Pálos György, Egri István, Ráday Imre, Rajz János és a csavargó portréját színesen megrajzoló Agárdi Gábor.

Az epizódok mozaikjaiból lazán összeálló, de a társadalom közömbösségét elmarasztaló rádiódrámát Marton Frigyes rendezte: fölényes szakmai biztonsággal kerülte el az érzelmekre hatás esetleges túlzásait.

Cfarkas)

Vége a tanévnek, készülődés az újra

ü nagykereskedelem hétfőn megkezdi a tanszerek szállítását, s az üzletek azonnal hozzálátnak a füzetcsomagok összeállításához. A tanszervásár „hivatalosan" július 15-én indul.

A füzetcsomagokban az egyes osztályoknál némi változás lesz. Az általános iskolákban az V. osztályosok az orosz nyelvoktatáshoz nem 48, hanem 32 lapos

füzetet használnák, s így ebből, a fajtából három kelL A IV. osztályban — a tavalyi sikerült kísérlet után most már kötelező a műanyag „Előre” rajztábla, ezért ezt is beleteszik a csomagba. A VII. osztályban 4 negyvenlapos füzet helyett ötre lesz szükség. Az V—VIII. osztályosok füzetcsomagjában négy rajzlapot és betűgyákorló lapot is beletesznek az előírás szerin t..

MÓL MAG G é ^ 4

13.

— Ha mundérban lennétek, hoznák nektek nyílt parancsot — dörmögte Karádi.

— De civilben vannak. Hozzál nekik fegyvert

— Rendben. Holnap itt lesz két revolver.

— Te meg, Misi, szerezzél nekik papírokat. Felmentést és hadiüzemi igazolványokat

— Remélem, hogy meglesz. Nem győzzük gyártani.

— Győzzétek. Holnapután már akcióba keil lépnünk.

Nagy Mihály felállt, belebújt kopott lóden- kabátjába, oldalzsebéből kihúzott egy nagy fekete revolvert, megvizsgálta, csőre töltötte, aztán elköszönt:

— Sietek, korán zárják a kaput. Holnap este jövök a papírokkal. Ha nem jövök — elkaptak, kinyírtak.

Laci kérdően intett utána a fejével, s Árpihoz fordult:

— Ki ez a fickó?

— Együtt dolgoztunk a gyárban. Abban a műhelyben volt villanyszerelő, ahol én techni- !<<us. Nagypofájú, nyilas demagóg. A bögyöm- ben volt, szerettem volna elkapni a frakkját De nem tudtam rá semmit találni, túlságosan is jól dolgozott. Nagyon figyeltem. A géppuskák elektromos vezérlőberendezésének szuper- revízióját én végeztem. Egyszer — tiszta véletlenül — észrevettem, hogy alacsonyabb terhelésű kábelt kötött az automatába. Színre, méretre passzolt ez a vezeték, csak éppen ennél a terhelésnél leéghettek Olyan boldog voltam, madarat lehetett volna velem fogatni. Elintézem ezt a csibészt, nem fogja itt tovább rontani a levegőt! Ez nekem is jól jön; akkor már tendsaeresen vittem be a röplapokat a gyárba,

így legalább a gyanú árnyéka sem fér majd hozzám. Rohantam a műhélyirodára, hogy hívom a mérnököt, félúton megálltam. Hátha a raktárban cserélték ed a kábelt — s másokat is bajba döntök. Visszamentem a műhelybe, nem szóltam semmit, figyeltem a pofát A következő napokon láttam, mindig ugyanazt a vezetéket használta. Kívülről hozta be, a raktárban nem tartották ezt a fajtát. Közben számításokat végeztem, bizonyos voltam benne, hogy a kábel fönt a levegőben, amikor a pilóta bekapcsolja a géppuskát, a maximális terhelésnél leég. Ezzel a Messerschmidt védelem nélkül marad. De nemcsak erről van szó; az égés miatt bezárlatosodik a gép egész elektromos berendezése, — a többit már nem kell mondanom. Hallatlanul rafináltan volt ez az egész kiagyalva. Most már tudtam, miről van szót Egy este munka után megvártam. Mondom neki: „Nem innánk meg együtt egy pofa sört?” Beültünk a kiicsmibe, néz rám, hogy mát akarok? Én meg folytatom: „Meg szeretném kérni magát, szakikám, ajánljon be engem is a nyilas pártba”. „Minek az magának?” „Gondoltam, ott adják magának ezeket az alacsony terhelésű kábeleket...” Attól kezdve együtt dolgoztunk. A kikötés az volt, harmadik személy nem tudhat semmit.

Laci gondolkodott.

— Valamit nem értek. Most túlságosan is vakmerő. Az a csőre töltött revolver a zsebben ...

— Van arcképes nyilas pártigazolványa. Nekünk is szerzett. Egyébként az a véleménye, harcolni kell. Megszerezni a papírokat, fegyvereket, aztán ki az utcára. Persze, itt egy ember egymagában nem sokat ér. De mi már hatan vagyunk és ilyen bázissal, mint ez a lakás.

A cselédlépcső az udvar hátsó részében, egy kertbe vezet, amely átnyúlik a Logodi utcába. Ez azt jelenti, hogy a házba szabadon tudunk ki-be járni, anélkül, hogy a házmester ellenőrizhetné.

— Nézd, én nem szeretem a nagy szavakat De ha most mégis azt mondom neked, hogy ez a legszebb álmaimmal, a legmerészebb elképzeléseimmel azonos, ahhoz mit szólsz? — kérdezte Laci.

Jenci Jóskával és Karádival beszélgetett. Laci Jóskát ismerte, nézeteit, szellemi erejét is szombat délutáni összejöveteleikről. Jóska a

fiatalabb Somos fiú, a nyersebb, vadabb, Árpi a higgadtabb, nyugodtabb, nemcsak kettőjüknek, de az itteni társaságnak is látható vezetője. Mindketten ugyanabban a gyárban dolgoztak, Jóska műszaki rajzoló volt, Árpi technikus. Laci gyakran hallotta, hogy apjukkal, az öreg vasassal meglehetősen darabosan, nyersen beszéltek és Somos bácsi ugyanebben a stílusban szolt hozzájuk, de gesztusaik, tekintetük elárulta; ragaszkodással szeretik egymást.

Ebben a kitűnő gárdában még a továbbszolgáló őrmester volt ismeretlen. A szoba sarkába húzódva, ahol halkan diskuráltak, Laci felőle is kérdezősködött

— Róla nincs sok mondanivaló — Árpi újabb cigiarettát sodort magának. — Jánoshalmi parasztgyerek. Összekerültek Jucival, aztán mi is foglalkoztunk vele. Nem volt nehéz tulajdonképpen, világosfejű, józan ember. Egyébként sofőr, az ezredesüket fuvarozgatja, az járta ki neki ezt a lakást is.

— Mért nem veszi el a lányt?

— Várják, hogy vége legyen a háborúnak és megváltozzon a világ. Most még a felettesei kifogásolják a családot, meg kaucióról beszélnek — a hadseregben másképp van, mint a civileknél.

Árpi kicsit hallgatott majd levette szemüvegét a villany felé tartotta, aztán nagy gonddal megtisztogatta fehér zsebkendőjével.

— Tulajdonképpen mi is így vagyunk Klárival és Marcsival — mondta csendesen. — Nem tudom, mennyire ismerted meg ott lent őket, de két igazán kitűnő emberpéldány, az a két lány is.

Megfogta Laci vállát barátian megszorította, kicsit magához húzta a fiút:

— Az a bánatom, pajtás, hogy ott rekedtek lent Szigetcsépen. Azt sem tudom, mi van Klárival, él-e, hal-e? Átment rajtuk a front — a front nem gyerekjáték.

— Viszont gondolj arra, hogy nekik véget ért a háború, ők már befejezték.

— Igen-igen, de néked is csak könnyebb, hogy Magda itt van a közeledben.

Éjjel, a húzatlan matracokon nyugtalan«*! aludt Laci.

ét l ki

(Folytat jukj