Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

Tíz év iitíVii Építi-. Fa- és E piui- anyagiparl Dolgozók Szak­szervezetének központja ér­tékelte cementgyáraink klin- kerégetö dolgozóinak orszá­gos versenyét. . Az első helyezést a Bélapátfalvi Ce­mentgyár Ill-as kemencéjé­nek klinkerégető brigádja nyerte el... (Népújság, 1956. jún. 9.) A tíz év előtti híres brigád Ságjait keressük. Azokat, akik­ről annak idején az újság írt, akiknek fényképe ott volt a gyár dicsőségtábláján. Vajon a kemencénél talál- jirk-e még őket? — kérdezget­tük Bélapátfalván. Ebben a bükkaljai községben úgyszólván mindenkinek köze van a cement- és mésziműhöz. Majd minden házból járnak a gyárba — vagy dolgoztak ott valamikor... Az az utcán meg­szólított férfi is oda készült— délutános műszakba — mond­ta, amikor a fűszerbolt előtt lelépett a kerékpárjáról: — Én ugyan a térüzemiek közé tartozom — magyarázta —, de lehet, hogy azokat a klinkerégetőket is ismerem, csak hát nem tudom hirtelen­jében, kire gondolnak... De így sem lesz nehéz rájuk akad­ni: valamelyikük biztosan benn van közülük. Vagy bemegy délutánra, éjszakára. Ha tíz esztendeje itt dolgoztak, itt vannak most is. Felénk nem váltogatják olyan sűrűn egy­mást az emberek, mint má­sutt. Aki ide szegődött, több­nyire innen is megy nyugdíj­ba . » ★ — Emlékszik-e még a régi versenyre, amelyet a bélapát- falviak nyertek a selypiek előtt, ötvenhat tavaszán? — Hogyne emlékeznék! — csillant fel a szeme egy kala­pos munkásnak, a tűz előtt. — Tizenkettedmagammal én is benne voltam abban a bri­gádban. BIKKI JÖZSiEF vagyok — nyújtja a kezét. — A Mayer-mozgalomban verse­nyeztünk, arra kellett töreked­nünk, hogy meghosszabbítsuk a kemencék üzemidejét, növel­jük a termelést... Nekünk is sikerült elérnünk. Ha jól tu­dom, 1000 forintos jutalmat kaptunk érte ... — Hogyan kerültek az élre? — összefogtunk: vigyáztunk a szénfelhasználásra, ügyel­tünk arra, hogy ne égessük túl a klinkert, ne repedezzen meg a kemence fala. Meg az­tán, természetesen, gondunk volt a megfelelő karbantartás­ra, kenésre is ... — Mi történt azóta Bikki Jó­zseffel? — Azonkívül, hogy tíz esz­tendővel öregebb lettem, nem olyan sok... Elvégeztem a he­tedik, nyolcadik osztályt, meg a kétéves égetőtanfolyamot. Szakmát szereztem, techni­kumba adtam a fiamat... Há­zat is építettem ... no, de ilye­nekkel a többiek is ..dicseked­hetnek” ..; — És a kiváló dolgozó ki­tüntetésekkel? — Kaptak olyat is, többen... Például BARTA SÁNDOR is... ötvenhat tavaszán is köztünk volt... benne van a mostani csapatban is. — Tizennyolc éve vagyok itt, a kemencék mellett. Részt vet­tem már egy néhány verseny­ben is.,. — Tíz év alatt hogyan telt az idő? — Elszaladt. És történt egy s más itt is... „Valamivel” korszerűbb lett az üzem. Meg­szűnt a transzmissziós meghaj­tás, most már minden kemen­cét külön motor forgat. Ha az egyik leáll, nem zavarja a többit... A tüzelőanyag-rako­dásban egy markológép jött segítségül, a kalapácsos szén­őrlők helyett modem beren­dezést kaptunk. Lényegesen gyorsabb lett a kemence ellá­tása, rendszeresebben jön a nyersanyag. Kevesebb a por, a gáz... Jól megy a „verkli”: minden esztendőben nyeresé­get kaptunk. Volt olyan év is, hogy_ 17_ napot osztottak . .! Bikki Jóska vezetésével szocia­lista brigádot alakítottunk: olyat, amelyik az idén már megkapta volna a bronz pla­kettet, ha nem jön közbe né­hány nehézség. A tavalyi bá­nyazavarok, meg mások. Nem mi tehetünk róla, de innunk kellett nekünk is a levét... Kizáró ok: nem „hoztuk” a kalóriatervet... No. de a mennyiségbe azért csak bese­gítettünk: részünk volt nekünk is az év végi 3000 tonnás pluszban ... — Mi lett a terveiből? — Volt egy újításom, el is fogadták, de még nem valósult meg ... Szerettem volna na­gyobb fizetést, hogy gyorsab­ban felépülhessen a házam. Amikor a szakvizsgát letettem, emeltek is a béremen ... — És a ház? — Elkészült az Is. A két gyereknek külön szoba jutott benne... Nekem is akad egy- egy csendes zug, ahol néha olvasgathatok ... Mióta Bikki vezeti a letéti könyvtárat, s olvasnivaló után nem kell a gyárban mászkálni, megkapom itt. az üzemben is: én is „fel­iratkoztam” ... — Együtt van-e még a bri­gád? — Hát. a régi már nem egé­szen ... Tíz év óta hárman mentek közülünk nyugdíjba. Legutóbb PELYHE KÁLMÁN, tavaly nyáron. , — Harmincnégy esztendős szolgálat után hagytam ott a kemencét, szaktársaimat, meg a versenyeket... Én voltam Bélapátfalván, de lehet, hogy talán az országban is az első klinkerégető, aki a meleeüze- miekre érvényes új rendelet szerint, 55 éves korban ment nyugdíjba... Jól megvagyok idehaza. Be-bejámak hozzám a régi munkatársak, néha ki­megyek az erdőre, s itthon, a portámon is mindig teszek- veszek valamit: nem unatko­zom ... Tavaly toldottam a házon, a fiaméknak, most meg drótsövényt fonok a lányo- rnéknak, meg kerítést építek a j magam háza mellé... Mondha- 1 tóm, hogy a kétszeri operáció után is jól bírom magamat, van erőm, egészségem, kedvem az élethez. Szeretném sokáig élvezni az 1350 forintos nyug­díjat ... Én nagyon örülök, hogy ilyen korán eljötttem pi­henni. nincs különösebb gon­dom. De tudják-e, ha hívná­nak, ha megint szükség lenne rám a gyárban, csak visza- mennék azért! Ha meg kelle­ne mutatnom valamit a fiata­loknak ... Szívesen segítenék én így. nyugdíjasán is... — Ki megy-e a Vince-réti ünnepségre? — Az építők napján? Ki bi­zony! Minden évben, amíg el­bír a lábam ... ★ A gyárkapuban találkoz­tunk délelőtti ismerősünkkel. Műszakba ment. Említettük ne­ki a három ember nevét: — Ismeri-e ...? — ök voltak azok? — cso­dálkozott el. — Hát persze, hogy ismerem: tiszteletben ál­ló. rnepbecsült emberek ma is a gyárban, a közsésben. Győni Gyula A Bükk egyetlen Heves megyei üdülőjében, Pallavicini örgróf egykori kastélyában, kéthetes turnusokban közel 200 üdülő pihen. A főépületen kívül 25 camping-épület is van, amely 100 személy számára biztosít kellemes pihenést. Ott tölti most kéthetes szabadságát Hrubos István családjával, akik Mórról jöttek a festői környezetű bükki SZOT-üdülőbe. (Foto: Kiss Béla) A falusi vendéglátásról Magyaros vendéglátás. E fo­galom hallatán körülbelül eze- |ket a jelzőket gyűjti össze a Meddig jár a korsó...? A közmondás szerint addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Gyöngyösön, elvétve, a közmondás módosított vál­tozatát használják: addig jár a korsó a kútra, amíg a pénz­ügyőrök észre nem veszik. Mert az utóbbi időben néhányszor már rajtakapták azt a bizonyos korsói a pénzügyőrök Gyöngyösön, aminek következ­tében a korsó tulajdonosának bizonyos „kellemetlenségei” szár­maztak. Ugyanis a gyöngyösi szőlők sem kiapadhatatlan for­rásai a bornak, és akik ezt a forrást egy másfajta forrással próbálják pótolni, ideig—óráig tehetik, de aztán az ilyen kánai menyegzőnek is vége szakad egyszer. Vaiiskó Istvánná példája is ezt a megállapítást bizonyítja. Ö nem kevesebb, mint négyezer liter bort állított elő csodála­tos módon. A pénzügyön nyomozás ennyit állapított meg. De a borforgalmi adó mennyiségével is volt némi baj, hiszen közel tizenkilencezer forinttal akart kevesebbet befizetni, mint amennyit kellett volna. Ha jól utána számolunk, Vaiiskó Istvánnénak legalább egy Moszkvics ára jött volna össze a* ■ ügyeskedő révén. Még­ha a szükséges kiadásokat is figyelembe vesszük, mert azért semmiből négyezer liter bort nem lehet még a mai, fejlett technika segítségével sem csinálni. Bizonyos anyagok csak kel­lenek hozzá, és azt nem adják ingyen. Mindenesetre jó tudni: a korsó sem jár végtelenségig a kútra. Még a legügyesebb ..csodatevőknek” is számolniok kell a oénzügyörség éberségével és ez megnyugtatja mindazokat, akik termelik a bort. úgn. ahogy az évezredes hagyomány e'ő- íria; de megnyugtató azoknak is, akik szeretik a. jő gvönqnösi hort. azt a fajtáját, aminek íze, zamata, minősége messze föl­dön ismert. A gyöngyösi bor. c minvnyösi borosgazdák becsületén ébe­ren őrködnek vén 'iimt^reivT\ Ja, egyszer minden korsó eltörik!... (-ár) össze tételében. Emlékezzünk, nem is olyan régen, milyen bútoréhség volt! Az utóbbi öt évben a bútorvásárlás 40 szá­zalékkal emelkedett. A bútor­ipar fejlesztésére ezalatt 360 milliót költöttek, bővült a vá- aszték és a vevő már válo­gat és egyre követeli, hogy a .ercskedelem is jobban válo­gasson, amikor az ipartól vesz. Je így van ez a ruházati cik­keknél és a műszaki áruknál s. Volt idő, amikor a rádiót így vették a vevők, hogy azt vitték haza, ami volt. Közben azonban a lakosság rádió-ellá- .ottsága szinte teljessé vált, most már a rádióvásárló igen válogatós. Ilyen körülmények között az igények gyorsabban is változnak, amihez a terme­lésnek, a gazdálkodásnak al­kalmazkodnia kell. 'A lakosság által a legutóbbi években vásárolt tartós fo­gyasztási cikkek több milliár­dos értéket képviselnek. A la­kosság tulajdonában 371 ezer motorkerékpár (1960-ban 227 ezer), 83 ezer személygépkocsi (1960-ban 18 ezer 500), televí­zió 850 ezer van. Ezek karban­tartása az egykori javító kis­iparral már nem oldható meg, egyre inkább jól felkészült ja­vító hálózatot igényel. S lénye­gében Ide sorolható sok más szolgáltatás (étkeztetés', ruha- nemű-tisztílás, szállítás stb.), amelyekben az igények lénye­gesen megnőttek, egyrészt a jövedelmek emelkedése miatt, másrészt a munkát vállaló nők számának és ezáltal a család Mókásainak átalakulása követ­keztében. Egyszóval, a lakosság áruellátási és szolgáltatási igé­nye magasabb, s egyben sokré­tűbb, „szélesebb” is lett. Vala­mikor a megkeresett pénzt ál­talában mind elköltötték. Ma viszont jelentős rétegek nem költik el rendszeresen teljes jövedelmüket, hanem megtaka­rítanak belőle. A lakosság ta­karékbetét-állománya az utób­bi öt évben megnégyszerező­dött, s ma már 20,4 milliárd fo­rintot tesz ki. A műszaki fejlődésben je- lentős utat tettünk meg. Felfejlődött az ipar, s ma már ott van a technika a mező- gazdaságban, az építőiparban és a szállításban is. A falu fő szállítóeszközét, a szekeret zö­mében felváltotta a gépjármű, a régi fő. vonóerőt, a lovat pe­dig a traktor helyettesíti. 1965- ben a mezőgazdaságban fel­használt kőolajipari termékek (gázolaj, benzin stb.) súlya fél­millió tonna volt. Az ipar és mezőgazdaság egymásra utalt­sága, vagy ahogy szakkifejezés­sel mondják, a társadalmi munkamegosztás minőségileg más fokra jutott el. Nem sok év telt el azóta, amikor töme­gesebben kezdték alkalmazni a mezőgazdaságban az ipari eredetű anyagokat. 1960-ban a mezőgazdasági termeléshez fel­használt anyagokból 31 száza­lékot tettek ki az ipari eredetű anyagok, 1965-ben közel 50 százalékot. 1965-ben a mező- gazdaságban annyi műtrágyát használtak fel, mint az 1930— 1955. években együttvéve. Mindez bonyolultabbá tette a terem a múlt évben több mint kétmillió-hatszázezer forintos forgalmat bonyolított le, de lem kell szégyenkeznie a nagyrédei Szőlőskertnek, vagy * vámosgyörki kisvendéglőnek sem. Ennyit a múlt, a jelem ered­ményeiről. És a jövő? ÚJ BISZTRÓK A harmadik ötéves terv évei­ben • további fejlődést igér a MÉSZÖV. Fejleszteni kívánja a vendéglátó egységeket, első­sorban az idegenforgalmi he­lyeken. Vendéglátóipari léte­sítményeket tervez Egerben, a Szépasszonyvölgyben, Hevesen i strandon, Szarvaskőn még ez ívben bisztrót alakítanak át Felsőtárkányban tovább fej­lesztik a Sziklaforrás Kisven­déglőt környékét olyképpen, logy a felsőtárkányi tavon -sónakázási lehetőséget terem­tenek. A campinget is tovább bővítik, és tárgyalásokat foly­tatnak a Sziklaforrás felett lé­im emeletes épület szállóvá történő átalakítására is. Eger­ből közvetlen kisvasút-járatot szerveznek a felsőtárkányi to­boz. Bővíteni fogják a nagyré­téi Szőlőskert autócsárdát is. Szűcsi községben büfét, Tárná- mérán, Kisnánán, Lőrinciben bisztrót, Poroszlón korszerű kisvendéglőt építenek. És min­den egyes italboltot falatozóvá alakítanak át. KULTÚRSAROK Ennyit a jövőről. Most va­lamit a minőségről is. Elsősor­ban melegétel-szolgáltatás fej­lődése örvendetes: éves szinten btmillió-ötszázezer forintot tesz ki az ételforgalom. Átlagosan naponta kétezer ebéd fogy el. A kulturáltság szintén fon­tos követelmény. A harmadik ötéves terv során megyénk te­rületén nem lesz egyetlenegy régi kocsma sem. Az italbol­tokban, a lakosság és az átuta­zók hidegkonvhai készítmé­nyeket, cukrászsüteményeket kapnak. A vendéglátóipari egységekben rendszeresítették az úgynevezett kultursarkot, ahol a közönség rendelkezésé­re állnak a könyvek. A melegkonyhás egységek Mvan színvonalon épültek* bogy bennük esküvőket, név­adó ünnepségeket Is lehet tar­tani. A falusi vendéglátás tehát kulturáltabbá vált. Egyre in­kább betöltik feladatukat a falvak vendéglátóipari létesít­ményei. Kielégítik az igénye­ket és öregbítik a magyaros vendéglátás jó hírnevét... (. . . ti) 1966. június 12., vasárna# termelési kapcsolatokat. Más a helyzet a mezőgazda- sági termékek értékesítésével is, mint régebben. Ezt nemcsak a termelés fejlődése magyaráz­za, hanem például az is, hogy 1949-ben a mezőgazdasági ke­resők az összes keresők 55 szá­zalékát (2 190 000 fő) tettek ki, ma pedig 31,8 százalékát (1 530 000 fő). így a termelés növekvő hányada válik áruvá, hagyja el a falut és kerül a vá­rosba fogyasztásra, ipari feldol­gozásra. A mezőgazdaság ter­melése az utóbbi öt évben 10 százalékkal emelkedett, de a felvásárolt és faluról elszállí­tott mennyiség 30 százalékkal. Mondhatjuk-e, hogy ez az el­mélyült és megnövekedett áru- kapcsolat az Ipar és a mező- gazdaság, a város és a falu kö­zött ideálisan működik? Ezt nem mondhatjuk, hisz gondol­junk csak a mezőgazdasági gé­pek, járművek alkatrész-után­pótlásának zökkenőire, az egyes vegyi anyagok, keverék­takarmányok szállításának egyenetlenségeire. A mezőgaz­daság (és felvásárlás) rovásán pedig ott láthatók a hústerme­lés és szállítás egyenetlensé­gei, a zöldség-gyümölcs minő­ségi problémái és mások. A gazdálkodás feltételei tehát so­kat változtak és ez indokolja, hogy ezekkel hozzuk összhang­ba a gazdálkodás módszereit és formáit, vagyis fejlesszük azo­kat. (Gazdaságunk fejlődésévé.' 'Jr együtt bővültek külke­reskedelmi kapcsolataink. A külkereskedelem a szocialista gazdaságban nem egy szűk kö­rű kereskedőgárda ügye. Jelen­tősége és bonyolultsága együtt növekedett az ipar és a mező- gazdaság fejlődésével. A külke­reskedelem a behozatal és ki­vitel útján a népgazdaság va­lamennyi ágával szoros kap­csolatban van. 1949-ben 78 or­szággal kereskedtünk, 1960-ban 104, 1965-ben 131 országgal. A behozott termékekért cserébe kivitt áruk értéke az utóbbi 15 év alatt több mint 4,5-szeresé- re, s 1960 óta 73 százalékkal nőtt. A kivitt és a behozott termékféleségek száma ezrek­re rúg. A kivitt termékekből egyre nagyobb hányadot kép­viselnek a feldolgozott termé­kek, de különösen a gépek. Ezek termelése és eladása bo­nyolultabb, de gazdaságosabb. A kivitt és behozott gépek jő részénél itt is és külföldön is gondoskodni kell alkatrész­utánpótlásról, javító szolgálta­tásról, garanciális javításról pedig mindenképpen. Gazdasá­gunk fejlődésével tehát nőtt a nemzetközi egymásra utaltság, a nemzetközi munkamegosz­tás is. A z elmondottak valame- lyest érzékeltetik, hogy a gazdasági fejlődés elért szín­vonalában és a további előre­haladás feltételeiben lényeges minőségi változások következ­tek be, amelyekkel összhangba kell hozni a gazdaságirányítás rendszerét, formá;t ami nem kisebb módosítást, javítgatás1, hanem mélyreható átalakítást, reformot igényel. külföldi és a magyar vendég: szívélyesség ízlés, bőség, finom magyar konyha és eredeti magyar italok. Falusi vendéglátás. A ma­gyaros vendéglátás különös ; zamatú sajátossága, több is : meg kevesebb is annál: házi koszt, eredeti hangulat, népies környezet teszi érdekessé és egyénivé. Egy követelmény azonban mindenütt érvényes: a kulturáltság. És bizony ez az a pont, ahol sokat kellett és sokat kell még fejlődnie a falusi vendéglátás- < nak is. : KOCSMA HELYETT Számok, adatok segítségével s kívánjuk bemutatni, hogy az ' elmúlt évek alatt mennyit is fejlődött községeink vendéglá- , tása. Kezdjük az elején. Tíz éve 1 falvainkban mindössze négy . vendéglő működött, hét helyen találhatták meg a szórakozást a cukrászdában a községek fia­taljai. Az idősebbek pedig 153 kocsmában öblíthették le a napi munka fáradalmait. Az eltelt öt év alatt négy vendéglőből 9 lett, a hét cuk­rászdából 24, és az „italboltok” száma 222-re emelkedett. A forgalom is megkétszereződött. És újabb öt évvel később el­érkeztünk a mába. Tavaly már húsz vendéglő, 14 bisztró­büfé, csaknem 40 cukrászda bizonyította a kulturált ven­déglátás győzelmét megyénk falvaiban is. Még egy jellemző adatot: az italboltok száma csökkent. He­lyét éttermek. cukrászdák, bisztrók váltották fel. A régi kocsmák túlnyomó részét már átalakították, csak néhány he­lyen találunk olyan italboltot, amely a múltat idézi. Ezeket is átalakítják a harmadik öté­ves, terv folyamán. Számszerűen is sokat fejlő­dött a falusi vendéglátás. A forgalom több mint 240 millió­ra emelkedett. És a tíz évvel ezelőtti 330 dolgozóval szem- , ben ma már több mint 550 embernek nyújt munkalehető­séget a falusi vendéglátás. Az idén is sok új létesít­mény jelzi a fejlődést. Ne em­lékeztessünk másra, mint az ' idén nyílt hatvani Aranyfácán vendéglátóipari kombinátra. ' amelyhez étterem, eszperesszó és borkóstoló tartozik, vagy a horti, kápolnai, szihalmi biszt­rókra, a parádi étteremre ás eszpresszóra. A közelmúlt eedményei a felsőtárkányi Sziklaforrás ven­déglő, a verpeléti, tamaőrsi, füzesabonyi kisvendélők, a be­senyőtelki faltozó. Ezek a létesítmények kultu­ráltságukkal megnyerték a községek lakosainak tetszéséi. Ezt a forgalmuk is bizonyítja- A melegkonyhás egységek kö­zül a füzesabonyi Muskátli Ét­ÜDÜLÖK A BÜKKIBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents