Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-10 / 136. szám
Gazdálkodjunk az aranyai érő szaktudással Nem tartanánk okos embernek szomszédunkat, ha azt látnánk, hogy szakköny veket olvas, s műszaki rajztanfolyam- ra jár, csak azért, mert kisfiának papírrepülőt akar hajtogatni. Még furcsább szemmel néznénk azt az embert, aki egyetemre jár, diplomát szerez valamelyik mérnökkaron, s utána beállt a raktárba, anyagkiadónak. Első olvasásra képtelen ötletnek tűnik mindez: miért is tenné bárki ezt? A szaktudás, a hozzáértés — kincs. És mégis: nap nap után két kézzel szórjuk, pazaroljuk. A főmérnök néhány perc türelmet kér: árkus papírok előtte, golyóstolla sebesen szalad, az utolsó sorokat róva a műszaki konferencia beszámolójához. Az igazgató házon kívül van, a titkárnő, mint ismerősnek, megsúgja: anyag után szaladgál. A műszaki fejlesztési osztály vezetője — nagy tehetségű mérnök — a kilencedik telefont bonyolítja le, időpontokat egyeztet, különböző bizottságok tagjait invitálja, mikor ejthetik meg az új üzemcsarnok ún. műszaki bejárását. Az üzemvezető — ugyancsak mérnök — munkalapokkal bajlódik, s zavartan magyarázkodik: „racizták” a műhelyímokot. Szerencsére, a példák nem egyetlen gyárból valók; bár olykor egyetlen gyárból is származhatnak. A felület: mindenki lázasan tevékenykedik, lót-fut, annyi a dolga, hogy „meghalni sincs ideje”. És a lényeget, a felszín alatti mélyt érintő kérdés: mindenki a maga dolgát vég- zi-e?! A főmérnök olykor a gyorsírónő munkáját végzi, az igazgató az anyagbeszerzőét, a műszaki fejlesztési osztály vezetője — kiemelt, ún. személyi fizetéssel — egy ügyintézőét... es ez csak a kisebbik baj: a drágán megfizetett munka. A nagyobbik, s értékében már- már felmérhetetlen kár az az idő és energia, ami így pocsékba megy. A főmérnöknek egy délelőttje ráment, míg maga leírta beszámolóját; ki tuuja, az igazgató az anyagbeszerzésre fordított órák alatt mi mindent tehetett volna meg a termelés egésze érdekében? Mert sajnos, nem csak néha, nagyon kivételes alkalmakkor következik be e furcsa, de egyáltalán nem szokatlan szerepcsere. Lassan addig jutunk el, hogy egy-egy emuer idejének ne- gyedét-felét ilyesmi foglalja le, s tudása, energiája, ideje apró- zódik szét, ahelyett, hogy arra koncentrálna, ahol a legtöbbet, a legértékesebbet teheti a kisebbség, közösség, s azon át az egész társadalom érdekében. Látszatra takarékosság csak, hogy az említett üzemben nem togialkoztatnak műheiyírno- kot; a megtakarított ezerket- száz forint fejében az üzemvezető nyakába szakadt e munka, s mivel egy ember az egy ember, más, a munkalap kitöltésénél jóval fontosabb, értékesebb munkáját hagyja el, vagy végzi kapkodva, felületesen. Van, ahol darabra kiszámolják a géppapírt, s a korábbinál jóval később cserélik ki az írógépben a szalagot: s ugyanakkor jól képzett műszakiakat foglalnak le általános adminisztrátori teendőkkel, s a rangos konstruktőr, a műszaki fejlesztés gazdája titkárnői teendőket végez. Hol hát itt az igazi takarékosság? Ennyire gazdagok, tehetősek vagyunk, ennyire nélkülözhetjük, pazarolhatjuk a százezreket és milliókat érő szaktudást? Ahol a látszat fölibe kerekedhet a lényegnek, ott már a másik bajtokozót is könnyű tetten érni: a szervezetlenséget. Ahol takarékosságnak fogadják el a küldönci státus megszüntetését — s utána ki-ki maga talpal irodáról irodára, üzemből az igazgatóságra, s fordítva — ott mostohagyerek az üzemszervezés is. Érdekes és tanulságos dologba kezdett egyik textilüzemünk: „kölcsönkértek” három üzemszervezőt, Utólag bevallották: „lesz, ami lesz alapon”. Az első hónapban alig néhány ember akadt, aki ne tette volna szóvá a „sétálókat”, a „mit keresnek ezek itt”-et ne mondta volna el. A második hónapban már nem sok ügyet vetettek rájuk, s kelletlenül válaszol- gattak a mind sűrűbb kérdésekre. A negyedév végén — ennyi időre szólt a kölcsönkérés — a három üzemszervező elég vaskos, hatvan oldalas tanulmányt, s javaslattervezetet tett le az asztalra. Ennek több mint fele az irányítás átszervezésével, megjavításával foglalkozott. Pontosan azzal, hogy mindenki a maga dolgát végezze. És — csak a maga dolgát! Ennek megoldására gyakorlati módszereket is ajánlottak. A javaslatokat megvalósították, aminek sok más eied- ménye mellett gazdasági következménye is lett, a gyár terven felüli nyeresége hét százalékkal emelkedett. Némi túlzással, de mégis igazat szólva, úgy fogalmazhatnánk, hogy belső tartalékaink felszabadításának szinte csodaszere lehet az az egyszerű tény: jól szervezetten mindenki végezze képességével, tudásával összhangban álló saját munkáját. Azt a munkát, amiért a fizetését kapja, amire szaktudása, tapasztalata, oe- gyakorlottsága a leginkább alkalmassá teszi, amit kedvvel, szívvel-léletekel végez. A jó szakember, tudása, magas színvonalú munkája, aranyat ér — mondogatjuk. Biztosítsuk hát annak feltételeit, hogy ez a tudás és ez a munka ne csak aranyat érjen, hanem — „aranyat” is termeljen... (m) Sok ötlet, sok újfajta próbálkozás jellemzi a földművesszövetkezetek munkáját, hogy jobban és eredményesebben szolgálhassák a lakosság igényeit. Ezek közé tartozik a gyöngyösi járási _ földművesszövetkezetek új és kétségkívül ötletes kezdeményezése, amelynek teljes helyességét nyilván — valóban a későbbi időik fogják igazolni, bár számos jel arra jnutat, hogy a kezdeményező ötlet máris hozott eredményt. Arról van szó. hogy a gyöngyösi járás földművesszövetkezetei azt kutatták, keresték, hogyan tudnák érdekeltebbé tenni a nagy, zöldség- és gyümölcstermesztő termelő- szövetkezeteket az árutermelésben, termékeik értékesítésében. A földművesszövetkezetek úgy döntöttek, hogy a termelőszövetkezetek gazdasági megsegítését, az üzleti megfontolásokat is segítő 50 százalékos nyereségvisszatérítési rendszert alkalmaznak a felvásárlásban. Miről is van szó? Hét termelőszövetkezettel — köztük a gyöngyöstarjáni, a vécsá, a három gyöngyösi — kötöttek szerződést. illetőleg vették át a MÉK és a szövetkezetek között kötött szerződést. Kötelezettséget vállaltak ezekután arra. hogyha a terme, lőszövetkezetek az önálló piaci értékesítés helyett azonnal és közvetlenül a földművesszö- vetkezeteknek adják el áruikat — a tiszta nyereség 50 százalékát visszatérítik az érintett termelőszövetkezeteknek. A kialakult elképzelést már jó ideje tett követi és a jelek — elsősorban például a gyöngyösi piac kitűnő ellátottsága, az ott kialakult olcsóbb árak — igazolni látszatják, hogy e kezdeményezésnek van reál's alapja: az üzleti megfontolások is gyümölcsöznek és a termelőszövetkezetek gazdaságilag is tovább erősödnek. Közelebb a vásárlókhoz Kellemes meglepetés érte a gyöngyösi déli városrésznek azokat a lakóit, akik a napokban vásárolni tértek be az ottani háztartási boltba, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat üzletébe. Néhány olyan áruféleséget láthattak itt, amiért eddig a város központjában levő villamos szaküzletbe kellett hemenniök, ha meg akarták vásárolni. Most már különböző háztartási kisgépet is vehet mindenki ebben a boltban. Padlókefélőért. porszívóért nem kell kilométereket gyalogolniok, nem kell a városból hazacipelni a hűtőszekrényt, a mosógépei vagy a villanytűzhelyet, fis ami még kellemesebb, az OTP-hitelakció keretén belül is megvásárolhatják itt, helyben azokat a háztartási kisgépeket, amikre lehetőséget ad a hitelakció. Egyelőre ezzel a meglepetéssel kedveskedik a vállalat az új városrész lakóinak, de már most gondol arra is, hogy a tv- és rádió- készülékek árusítását is bevezeti a Szövetkezet utcai üzletében, ha megfelelő igényt tapasztal. Kétségtelen, a vásárlókhoz való közeledés jó üzleti érzéket bizonyít. Ennek a városrésznek egyre növekvő lakólétszáma szükségessé is tette a mostani intézkedést. Kíváncsian várjuk, mit hoznak a további hónapok, milyen mérleget mutat majd egy lezárt mezőgazdasági esztendő? (gyurkó) MHS versenyek Petervásárán és .4 bit sáron Vasárnap Péter vásárán rendezik meg az összetett honvé delmi verseny járási döntőjét, amelyen a járás valamennyi községi alapszervezete képviselteti magát. Mintegy 180 versenyző áll ezen a napon rajthoz, hogy eldöntsék a helyezések sorsát az 1500 méteres és a 3000 méteres akadálypálya leküzdésében, valamint a különböző honvédelmi versenyszámokban. Ezen a napon kerül sor Pé- tervásárán a motoros összetett honvédelmi verseny járási döntőjére is. A versenyzők 12 kilométeres nehézségi pályán hajtják végre a versenyt, három kategóriában. Az MHS versenymotorosai pedig a járási sportnapok keretében lépnek közönség elé: motoros bemutatót tartanak. Az MHS rendezésében szombaton rendezik meg Abasáron a Gyöngyös város és járás tartalékos tisztjeinek járőrversenyét is. A járási járőrverseny döntője után kerül sor a tartalékos tisztek vizsgájára. HATVANBÓL /ELENTJÜK: Bébi- és leányharuhdh exportra A Hatvani Háziipari Termelőszövetkezet a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság részére készít bébi- és leánykaruhákat. A termelőszövetkezet 2.5 dolgozója negyedévenként több mint 8000 darab árut készít el. Képünkön az exportrészleg varró- brigádja. (Foto: Kiss Béla) Kinek jó ez a háborúsdi? Nem szeretem az effajta híreket, mert teljesen feleslegesnek tartom a módszerek elterjesztését, az ily ötletek propagálását. Olvasom ugyanis, hogyan, milyen mosoly közepette tálalt egy csinosnak mondott, fiatal feleség férje számára vacsoraként gyilkos galócát, hogy ezzel a galócapaprikással tegyen pontot egy közöttük kialakult vitás ügy és férje élete végére. A feleség tehát elővette legbájosabb, háziasz- szonyi mosolyát, a tányért, evőeszközt, kenyeret, sót és a gyilkos galócát, megsímo- gatta férje buksi fejét és minden bizonynyal meg is kérdezte: — ízlik, édes? — Ühüm — motyogta az édes, mert tele volt a szája az asszonyi főzttől és a szíve felesége boldog mosolyától. De hogy még derűsebbé tegye a pillanatot, újabb adagot falt be, hogy a füle is ketté állt tőle. Hadd lássa ez az asz- szony, nem főzött hiába. Hát nem! Ezen meditáltam így magamban, tegnap este, mélységesen elítélve a gyilkos galócával bűnszövetkezetbe tömörült gyilkos feleséget, uviikor nejem vacsorázni hívott. Köröm- pörkölt volt, sok zaft- tal. Ültem az asztal mellett, töprengve az emberi, közelebbről a női lélek rejtelmein, amikor élet- és asztaltársam mosolyogva tette elém a körömpörköltet. Már nyúltam a villáért, már összefutott a nyál a számban, amikor rá- l iílantottam az arcára es láttam, hogy mosolyog. Körömrköli és mosoly. Letettem a villát. Ohó, ezt már ismerjük az újságból. Mosoly, aztán a kérdés, „ízlik-e, édes?” j néhány perc múlva nézhetem magam. — Te mit nevelsz? — kérdeztem gyana- kod va — hn? Nem nevetek, csők mosolygok... Ez az — fészkeli belém mindjobban a gyanú. A gyilkos ga- lócás nő sem nevetett. hanem csak mosolygott. Szelíden, anyásán, megértőén, mert q már tudta, hogy rövidesen özvegy lesz, s egy özvegynek mosolyogni lehet, de nevetni a legnagyobb illetlenség. — Nem eszel? Nagyon finom és te szereted? — unszolt a feleségem mosolygó arccal, hogy rögtön visszagondoltam férfi életem eltelt éveinek minden botlására. — De, rögtön.. . Izé ... Nem olvastad a tegnapi újságban, hogy egy asszony ... nagyon érdekes ... gyilkos galócával mérgezte meg a férjét — tettem fel óvatosan az ellenőrző kérdést. • — Tényleg? Gyilkos micsodával? — Galócával... — Érdekes lehetett — mondta nejem és úgy láttam, mintha ábrándozni kezdene. Nem eszünk körömpörköltet sok zafttal és asszonyi mosollyal. Szó sincs róla. Mit lehet tudni, hátha van gyilkos körömpörkölt is? A tudomány úgy fejlődik, hogy mire körülnéz az ember, már egy körömpörköltben sem bízhat... — Igen, nagyon érdekes volt. Feltétlenül. Mo,jd később vacsorázom. Jó? — Jó — mondta nejem — akkor ezt én most megeszem, s majd később megmelegítem neked a többit — ült a tányér és a pörkölt elé. Megette. Megette a fene az ilyen hülye híreket, egészen megbolondít- ják vele az embert. És kerestem titokban egy kis kenyeret és zsírt, hogy kibírjam a várakozást a későbbi vacsoráig. (egri) minden jóra fordult. Rajtunk most sem múlik semmi. Pontosan velünk kellene a legjobb kapcsolatának lennie az üzemnek, és jelenleg ott tartunk, hogy be sem engednek... Mivel az üzemben nem nézhettük meg a vitás mozaiklapokat, így elmentünk a füzesabonyi TÜZÉP-re. Jókor érkeztünk, az üzem két dolgozója utólagos tömítéseket végzett alig nyolcezer darab mozaiklapon, mivel az eredeti állapotban a TÜZÉP-nek nem kellett. De reméljük, a tömítések után sem kell, mert a vásárlók szerint is ezek a pótlások csak napokig tartanak. A szabvány öt milliméter vastagságú koptatót ír elő. Jó pár darabot megnéztünk, de sok esetben még másfél milliméter sem volt. Rossz a csiszolás. szinte valamennyi mozaiklap felülete meghajlik. Fél milliméternél nem lehetnek nagyobb nyílások, lukak a felületén. Fél centisekkel vannak tele, a beton nincs megkötve, kiszáradva. Kétség nem fér hozzá, ezek a mozaik lapok nem felelnek meg a követelményeknek. És íme a másik vélemény: Ivády József, a Heves megyei Építőanyagipari Vállalat igazgatója: — Nem adtam olyan utasítást, hogy idegenek nem mehetnek be a káli üzembe, ezt majd kivizsgálom, a TÜZÉP dolgozóit pedig egyáltalán nem tartjuk idegeneknek. A vásárlók még válogathatnak is a mozaiklapolkból, nem még hogy megtiltanánk a bemenetelüket. Azt viszont megtiltottam, hogy a TÜZÉP egyoldalú, an mintát vegyen. Ezt különben a szabály is megtiltja. Mi nem kaptunk levelet, ha szólnak semmi akadálya. Ha a mozaiklapok minősége kifogásolható, akkor leminősítjük, vagy visszavesszük. Elhisszük, hogy a Füzesabonyba szállított mozaiklapokkal problémák vannak. Rossz volt a technológia, megpróbáltuk a tömítéssel valamit segíteni rajta, de ha nem felel meg a TÜZÉP-nek, akkor visszavisszük. Sokszor alaptalanul támad bennünket a TÜZÉP, ideje lenne asztalhoz ülni és tisztázni a véleményeket. Mert más megyéknek jő a káli üzem mozaiklapja, nekik nem... Hol az igazság, kinek van igaza? A mozaik-ügyben mindenképpen a TÜZÉP-nek. De hogy miért mérgesedett el ennyire a két vállalat kapcsolata, arra most nehéz lenne válaszolni. Nehéz, mert mind a két fél őszinte tárgyalásról beszél, csak egyszerűen nem tárgyalnak. Dehát miért nem ölnek végre le, miért nem tisztázzák a nézeteket? Kinek jó ez a háborúsdi? Koős József Mwmäq 1966. június 10., péutek MÉRGEZ-® Ä KÖRÖM PÖRKÖLT? Nem engedték be az Eger— Salgótarjáni TÜZÉP Vállalat két áruforgalmi előadóját a Heves megyei Építőanyagipari Vállalat káli cementáru-üze- mébe. Kétszer is megpróbáltak bejutni — másodszorra e so- :-ok írója is velük tartott — de íz üzem vezetője másodszor is megtiltotta, mondván: igazga- :ói utasítás, az üzem területére idegenek nem mehetnek be. Nem volt mit tennünk, tudomásul vettük a választ és atolgatni kezdtük: vajon mi- írt számítanak idegeneknek a rÜZÉP dolgozói az üzemben, ínnak a vállalatnak a dolgozói, amely forgalmazza, eladja az üzem termékeit? Nem .■olt nehéz kitalálnunk, hiszen az a „sorompó”, amelyet az .izem vezetője a TÜZÉP két áruforgalmi előadója előtt le- íúzott, egy nagyon régi kele- :ű, „TÜZÉP—cementáruizem” viszonyra tett pontot, így nagyon rossz pontot, mert .’ele a két vállalat kapcsolata ;z eddiginél is rosszabbra fordult. Röviden arról van szó, hogy íz Eger—Salgótarjáni TÜZÉP Vállalat megtiltotta telephe- .yeinek a káli cementáru. izemben készült mozaiklapok árusítását. Oka: a mozaik lapok elfogadhatatlan minőségűik, nem felelnek meg az előirt követelményeknek, feltéte- eknek. De hallgassuk meg a egilletékesebbeket, az ügy ízereplőit. Bekk Károly, az Eger—Salgótarjáni TÜZÉP Vállalat áruforgalmi előadója: — Rengeteg panasz, kifogás érte a vásárlók részéről a káli üzemben gyártott mozaiklapokat. Hogy elkerüljük a vitát, lementünk az üzembe: mintát veszünk és felküldjük az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézetnek, vizsgálják meg, döntsék el ők; megfelelnek-e az előírásnak, vagy nem. Levélben értesítettük az üzemet, hogy mintát szeretnénk venni és meg szeretnénk nézni az üzemben lévő mozaiklapokat. A többi már ismeretes, nem engedtek be. Nem nézhettük meg azokat a lapokat, amelyeket mi adunk el, amelyekért az átvétel pillanatától mi felelünk. Ugyanis attól a pillanattól, amikor a TÜZÉP átveszi az üzem termékeit, átvette a felelősséget is. A vevők nem a gyártó vállalatot szidják, nem azzal pereskednek, hanem velünk. Egy ilyen perben, vagy vitában a gyártó üzem csak másodrendű vádlott. Van tehát okunk, de úgy hisszük, hogy jogunk is, hogy megnézzük, mit veszünk át és mit adunk el a vevőknek. Szigorúan tartjuk magunkat a szerződésben előírt szabvány méretekhez. Nem adunk el egyetlen darab káli mozaiklapot sem addig, amíg a minősége nem javul meg. Kritikánkat, véleményeinket, intézkedéseinket az Építőanyagipari Vállalat szinte i-osszindu latnak, kötözködésnek veszi, pedig nem csinálunk mást, csaknem vesszük át a rossz minőségű laookat, nem adjuk el, egyszerűen: nem csapjuk be a vevőket. Más vállalattal is voltak már hasonló problémáink, de leültünk, megbeszéltük és Ötletes kezdeményezés Haszon : erősebb termelőszövetkezetek, gazdagabb választék a piacon
