Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-09 / 135. szám
A bizalom becsülete Cokunk előtt ismerősek a ^ szavak — legtöbbünk hallotta, vagy talán maga is mondta már —, olyannyira, hogy akár álmunkban is ismételhetnénk: „Köszönöm az előlegezett bizalmat.. Amikor rá esett a választás, a tisztség betöltésére, s a vele járó feladatok elvégzésére jelölték — így kezdte N., hasonlóan P., K. és még néhányan. Mert így kezdték előttük is. Mert — azt tartották —, hogy így illik... Anélkül, hogy amazokat megkérdezték ,Volna: jelent-e különösebbet az a mondat? Van-e, lehet-e mélyebb tartalma is, mint gépies utánzásakor sejthetné az ember? Diktálhatja-e pusztán a megszokás, vagy attóil komolyabb szándéknak kell parancsolnia? Elképzelhető, hogy annak idején N-nek, P-nek és K-nak is nagyobb volt az izgalma, mintsem, hogy efféle kérdésekkel bonyolította volna a nem mindennapi eseményt, ilyen elemzéssel fárasztotta volna magát, akár egy percig is. Furcsállni csupán azt lehet, hogy P., N. és K. később sem próbáltak feleletet keresni a válaszra váró gondolatokra, nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a nyilvánosság előtt kimondott szavaknak. Gyorsan repült az idő, ismerőseink egy-kettőre beleilleszkedtek új munkaköreikbe, úgy hozzánőttek megbízatásukhoz, tisztségükhöz, — mintha csak együtt születtek volna azokkal... Egyre természetesebbnek találták, hogy éppen rájuk esett a választás, övék az irigyelt pozíció... A pozíció, amit — vélték — valószínűleg egyenesen a kedvükért találtak ki, s arra való csak: legyen. Jelentsen némi előnyt a többiekkel szemben, s kényelmes időtöltés melett — hozzon valamicskét a „konyhára” is... IV emegyszer találkozunk K-val, P-vel és N-nel is — gyakran meghökkentő szituációkban. K. például az egyik alkalommal az autóbuszhoz igyekezett — a várostól harmadik községben lakik —, miközben ra- vaszkás mosoly kíséretében súgta a fülembe: most éppen mozgalmi munkára kéredzke- dett el János bácsitól, munkahelyi főnökétől. Mivel — hogy úgymond —, neki is van némi függeflenítése, amit általában ki szokott használni. Ez esetben ... kivételesen permetezésre. Ugyanis odahaza nekik is van egy kevéske háztáji szőlejük .. . Máskor a gyöngyösi Fő téren láttam sétálni vagy nézelődni, olvasgatni valamelyik park padján, presszó asztalánál. Természetesen mindig munkaidő alatt... P. reggelente rendszeresen később ment be egri üzemébe, de hogy miért, miért nem, — sohasem indokolta. Nem tartotta fontosnak a magyarázkodást, mivel egyébként sem kérdezte soha senki. Az egyik nagy gyárunkból ismert N. egyszer nem kisebb dologgal lepett meg, mint hogy egy íróasztalt kerített va- lahonnét — és gyalugépe mellé állította. Mondván: napi munkájához arra is szükség van. Neki törődnie kell szaktársai ügyével is, az pedig nem megy asztal nélkül. — Más lapra tartozik, hogy — miként később kiderült — asztallal sem ment... Éppen az asztal feledtette el N-nel, hogy rajta kívül mások is vannak a műhelyben. Mind jobban elidegenítette magát munkatársaitól, egyre gyakrabban állt a gépe, — s hosszabban időzött asztala mellett, kis notesza felett, fontoskodó arccal... De említhetnénk akár Mátra környéki üzemünk R.-jét is, aki meg éppenséggel úgy gyü- mölcsöztette a megszavazott bizalmat, hogy egy kicsit... behunyta a szemét. Állandóan főnökei körül sürgölődött, so- -ha egyetlen ellenvetést nem tett. Hanem inkább kényelmes beosztásában módot keresett arra, hogy elvégezze a technikumot — s utána visszamehessen ismét oda, ahonnét annak idején „felküldték” ... Természetesen főnöknek... C azt hisszük, hogy J. is ^ keveset gondol arra, hogy gyárában várnak tőle valamit régi munkatársai — bizalmukért —, néha kémek is... De J.-t aligha érdekli más, mint időben, hiánytalanul kapott tisztes fizetése. S hogy ez változatlanul maradjon, szüntelenül csak bólogat, újra meg újra elhallgat, amikor igazgatósa leinti, beléfojtja a szót. Megkopnak, megfakulnak a mondatok... .,Köszönöm az előlegezett bizalmat .. Hát csak ennyi az egész? Csupán gépies ismétlés, üres szavak egymásutánja? Hihető, hogy — nem egy szó, mondat, de — akár egyetlen hang is lehet tartalom, jelentés nélkül? Elképzelhető, hogy az a közösség, amelyik annak idején a szavazatát adta K.-ra, N.-re, P.-re, R.-re és J.-re — beéri ilyen érzelem nélkül kimondott, talán már kissé hamisan is hangzó, meglehetősen elcsépelt köszönetfélével... ? Aligha! A Magyar Nyelv Értelmező Szótára egyik változatban így magyarázza a bizalmat: „Valakinek az olyan személyre irányuló érzése, akinek becsületességéről, helytállásáról, jó képességeiről, szándékainak helyességéről, segítő készségéről meg van győződve...” A mikor tehát megtisztel- nek vele valakit, amikor elismétli, s megköszöni ezt, él, dolgozik K., N.. P. — erre is kellene egy kicsit gondolni. És ezt a szót így kellene később is szem előtt tartani, így illene értékelni. K.-nak, N-nek, P.-nek, nekem, neked: valamennyiünknek. Érjük el azt, hogy mindany- nyiunk előtt tisztessége, rangja és becsülete legyen a bizalomnak ...! Győni Gyula Aranyékszerek ? j barázdában Tóth János traktoros, a Csongrád megyei Bake község határában szántás közben különleges, sárga színű fémtárgyakat vett észre a barázdá-'■ ban. Nem gondolta, hogy na-1 gyobb értékre bukkant, de ha- J zavitte azokat és a szerszámos- | dobozba tette, a csavarok és a szegek közé. A csillogó holmikkal még a gyerekek is játszadoztak. Néhány hét múlva újra a kezébe kerültek a földben talált, sárgaréznek tartott, szívalakú kis tárgyak. Ekkor gondolta, hogy talán aranyholmit lelt. A leleteket megvizsgálásra a szegedi Móra Ferenc Múzeumba vitte, ahol megállapították, hogy mintegy 3400 éves aranyékszereket talált a szerencsés traktoros. A két nagyobb és a négy kisebb színarany dísztárgy súlya több mint száz gramm. A Csongrád megyei múzeumi szervezet 5000 forinttal jutalmazta meg az értékes leletet beszolgáltató traktorost. A régészek azt tervezik, hogy a lelőhely környékét elektromos műszerekkel alaposan átvizsgálják, hátha további kincseket rejt még a föld mélye. (MTI) A lehetőséggel élni kell A városi megvizsgálta pártbizottság a gyöngyösi Növényvédők általában keveset tudnak az emberek. — A csoport tagjainak úgynevezett belső és külső zárszolgálati munkája nélkül ei képzelhetetlen a mezőgazdasági termékék exportja és im- porija. Vizsgálják a csemetekerteket, anyafákat, magtárakat, az exportra kerülő borsó és cukorrépamag termesztését, az importot szemlézik. Az exportszállítmányokat csak a csoport engedélyével indíthatják útba. Tavaly 4258 vr.gon exportárut vizsgáltak meg. Harminc esetben utasították vissza a szállítmányt a kártevők és gombabetegségek miatt. Heves megye zöldséges gyümölcstermelő hírnevét növényvédelmi szempontból kifogásolható áruk tudomásunk szerint nem rontják a külföldi piacokon. A növényvédők kis otthona szerényen húzódik meg Gyöngyös határában, de munkájuk j nélkülözhetetlen a mezőgazda- ] Ságban. I P. E. | üzemek és vállalatok működését, a tervteljesítést mindenek előtt, de nem feledkezett meg azokról az ösz- szetevőkről sem, amik valamennyien jelentősen befolyásolják az eredmények szintjét. Többek között így került sor a béralap és a prémium felhasználásának vizsgálatára is. A rendelkezések lehetőséget adnak arra, hogy a létszámmegtakarításból származó béralapot a vállalat vezetői az átlagnál jobban dolgozó munkások bérének növelésére felhasználhassák. Erkölcsi, politikai jelentőségét ennek a kiemelt, megkülönböztetett bérnek, nem kell magyarázni. De gazdasági oldala is egyértelmű. Vonzó hatása is világos. Ha úgy tetszik, a gazdasági vezetésnek is érdeke, hogy a jól. dolgozókat megkülönböztesse, mert ennek csak a termelés emelkedése lehet a következménye. Általában azonban a gyöngyösi üzemek vezetői óvatosan bánnak a megtakarított béralappal. Sajnos, ez az óvatosság nem a megfontolásból származik, hanem bátortalanságból. Ha a gazdasági mechanizmus reformját már elhatároztuk, mert arra feltétlenül szükségünk van, akkor annak szellemében kellene már cselekednünk most is ott, ahol erre mód nyílik. De úgy látszik, néhány vezető nem látja be, hogy a mechanizmus reformja nem 1968. január 1-ével kezdődik, nem a naptári időponttól függ. hanem az általános cselekvőkészségen, a vezetők, és vezetettek egységes törekvésén, a céltudatosságon múlik. Hiába jön el 1968. január 1-e, ha a gondolkodásmódban nem következik be megfelelő mélységű változás. Addig is tennünk kell, addig sem várhatunk valami mindent mechanikusan" megoldó rendeletre, mert a legszebb, a legjobb rendelet sem végez el helyettünk semmit. Miért nem élünk a már most meglévő lehetőségeinkkel? A prémiummal kapcsolatban már sokkal biztatóbb a helyzet, ahogy a vizsgálat megállapította. Az év eleiétől kezdve megváltozott a prémium odaítélésének gyakorlata. Amíg ezelőtt a MÁV Kitérőgyártó UV-ben például csak „tisztviselői pótdíjnak’’ tartották a prémiumot, amely csak néhány beosztás velejárója volt, szinte automatikusan, ebből következik, hogy rendszeresen, jóformán ösztönző hatás nélkül; most már „tenni kell” a prémiumért, ered>- ménut kell produkálni érte. Megszűnt bérkiegészitő lenni. Természetesen nem mindenki örül az új gyakorlatnak. Azok semmiképpen sem, akik a múltban előre bekalkulálták a borítékba a prémium összegét is. mert az — járt. Az új megoldást azok üdvözölték örömmel, akik eddig csak hallomásból ismerték a kiemelkedő munka jutalmát, noha rászolgáltak volna. És ezek után önként adódik a kérdés: miért lehet a prémiumnál már a korszerűség szellemében cselekedni, és miért nenn lehet ugyanígy tenné a megtakar ■ tolt béralappal? Ki érti ezt? (g. molnár) 50 ezer hold gabona vegyszeres gyomirtását tervezték idén a termelőszövetkezetek. Az előirányzatot több száz holddal túlteljesítették, amelyben nagy érdeme van a Heves megyei Növényvédő Állomás szervező és irányító munkájának is. Az állomás központja Gyöngyösön, az egri út mellett található. Jól felszerelt laboratóriumból, néhány irodahelyiségből, gépműhelyből áll. Kevés, csak szakmailag jól felkészült dolgozónak ad munkahelyet. 46 esetben adtak védekezési felhívást Sándor Gábor üzemgazdász egyike az állomás szakembereinek, akit a gyakori eső ezúttal is „beszorított” az irodába. — Türelmetlen várakozással telik az időnk, ahelyett, hogy | dolgoznánk ... A fiatal agrármérnök bosz- s7ankodva néz ki az ablakon, amelyen túl sűrű esőfüggöny zárja le a kilátást. — Az eső, bár kell a növényekre, sokszor keresztezi a számításainkat, félbeszakítja a munkákat. A növényvédő gépekkel ilyenkor le kell állni és a felázott földekre csak napok múlva vonulhatunk ki ismét. Januárban az állomás dolgozói répamag, majd gabona csávázásával kezdték az évet. Két növényvédő brigádjuk 171 hold gyümölcsös üzemi védeA Pest felöl Gyöngyösre érkező vendégben aligha ébreszt magasztosabb gondolatokat az a kép —, amely a városközpont felé haladva fo-! gadja. A Vöröshadsereg, Illetve a Jókai itt jobb oldalán ugyanis gyommal benőtt árokpartot. tönkretett park-maradványokat vált... a néhány éve feltört aszfalt, „megváltoztathatatlan biztonságban”. Különös, s egyben érthetetlen. hogy mindez csupán az idegepek szemét szúrja — a helybelieknek, elsősorban a gyöngyösi Illetékeseknek fel sem tűnik ... Persze ez nem valami nagy csoda: a városbeliek már valószínűleg megszokták. Ügy. ahogy van. Talán már a térképekre Is felrajzolták. s hogy neve legyen, ilyennel illették: Védelmi Vonal. Utólagos magyarázattal: a városnézésre netalán kedvet kanó turisták ellen. Afféle riasztásként... r>e rélre a tréfává' — hagvJuk 3 ‘olálgatést ---, S be|yet* *e inkább arra próbáljunk választ keresni, hogy méltó-e Gyöngyöshöz ez a „viadal-kapu”? Maradhat-e jelenlegi állapotában ez a nagy forgalmú útvonal, megéri-e a városnak, ha látogatói úgyszólván már az első méterek után rossz véleményt mondanak róla? Nos. természetes, hogy a jó vélemény kialakítása nemcsak a rendben tartott, kijavított aszfalton, gondozott, virágokkal ékesített útszegélyen múlik —. hanem még sok máson. Viszont kétségtelen, hogy az említettek elvégzés« lenne- a számbajöhető költségek. munkák közül a legkevesebb — s egyben kezdete a további elképzelések megvalósításának. Ezért mielőbb meg kellene hát keresni Gyöngyösön az út jobb oldalának gazdáját — gazdáit — is, s ha már az idei idegenforgalmi sz.ezonra nem.i jövőre feltétlenül rendet kell I teremteni a város kapujában ...! (—ni) bonán felül kukoricát közel két és fél ezer holdon vegyszerez- tek. A burgonya G-szerrel, amelyet Gödöllőn kísérleteztek ki, 250 holdon végezték el a burgonya kártevői elleni védekezést. — Nagyon fontos feladatunk, hogy a kártevőket Időben felfedjük és megtegyük a konkrét javaslatot a védekezésre. Állomásunk az Idén 46 esetben adott védekezési felhívást a gazdaságoknak és ha ezt következetesen végrehajtották, nem érhette növényeiket nagyobb kár. — Segítünk azzal, hogy a laboratóriumban meghatározzuk a behozott, vagy beküldött kártevőket és a védekezésre is megadjuk a felvilágosítást, Kivételes esetben kísérletekkel választjuk ki a leghatásosabb védekezési módot, a hatóanyagot. Sok száz információhoz jutunk hozzá ily módon is, de az átfogóbb tájékozódáshoz a kiépített figyelő szolgálatunk, a körzeti agronómusok és sok esetben a megye különböző helyein felállított fénycsapdák szolgáltatnak adatokat. Körzeti mezőgazdász segít minden járásban Sok jót mondanak a termelőszövetkezeti vezetők a növényvédő állomás körzeti ag- ronófnusairól. — Sokoldalú feladatot látnak el a kihelyezett agronómusok. Legfontosabb a szaktanácsadás, a szövetkezetek növényvédelmének szervezése és irányítása. Már 234 nagyüzemi növényvédő gép áll a szövetkezet rendelkezésére, okszerű használatukkal hatásosan védekezhetünk. A növényvédő szakmunkóstanfolyamok hatása is érezhető megyénkben. Közel kétszáz hallgatónk végzett legutóbb és mint növény- védelmi felelősök segítik munkánkat. — Különösen megerősítettük idén a szőlőkben a peronosz- póra figyelő szolgálatot. E! akarjuk kerülni a tavalyi nagy károkat. Sajnos, a tapasztalataink ezen a téren rosszak, mert általában csak egysze*- permeteztek a’ szövetkezetek, virágzásig pedig legalább két ízben permetezni kell és 'ehe- tö'eg bordói lével. 30 esetben utasítottak vissza exportot Érdekes, de inkább fontos munkát végez az állomás zárszolgálati csoportja, amelyről viA vasúti kocsinak még a peronja is zsúfolt volt. De néhány perces fészkelödés után sikerült a levegőben lebegő bal lábamat is először a mellettem álló idősebb hölgy cipőjére, majd a „földre” helyezni. Elég hamar hozzá szoktam az „Utazz magyar módra!” jelszót tökéletesen megtestesítő zsúfolt környezethez, s egyre kevésbé zavart már az is, hogy csak minden harmadik szippantásra kaptam egy keveset az utazótársaim által már többszörösen elhasznált levegőből, És akkor jött ő. A legderültebb peron mélységéből mindent elsöprő csapásként. Fájdalmas szisszené- seket hozott felém az enyhe huzat, fogcsikorgatással kevert morgásokat, nehezen szolidra fogott szitkokat, és máris az én lábaimon állt, teljes súlyával. Az én lábaimon, mert közvetlen az ajtó mellett álltam, s ennek a négy—öt év körüli pufók gyerek csörtetésének az ajtó volt a végcélja, mert azon keresztül lehetett látni a szaladgáló házakat. Sikerült addig bökdösnöm a térdemmel, amíg rájött, hogy nem a padló egyenetlen, hanem szüleim jóvoltából lábfejeim domborodnak teljesen szabályosan, a sok taposástól sem vékonyodva el annyira, hogy ösz- sze lehessen téveszteni például egy villamos kerekei alá dobott forintossal. Szóval a fiúcska érzékeny búcsút vett lábaimtól. érzékenyt, mert távozás közben még kemény összeütközésbe került bokámmal. A következő pillanatban a mellettem álldogáló bácsika feljajdult. Őt is elérte a végzet, a gyerek most már az ö lábain helyezte kényelembe magát. Sovány gasz! Nem tartom magam rossz megfigyelőnek, de tényleg csak akkor vettem észre, hogy a már más lábán parkírozó csemete almát eszik, amikor elköhögte magát, s a vitamindús magyar gyümölcsből egy jó fa- latnyi a közelében átlók kabátjára került. — Sanyika hova tetted az almacsutkát? — szállt át a fejek felett egy női hang. Sanyika az elmélyült nézelődésben vagy nem halottá a kérdést, vagy a választ tartotta feleslegesnek. Tény, akkor én sem tudtam, hogy hova került az almamaradvány. De csak akkor, mert most már tudom. Éppen néhány perce' nyúltam zsebembe a cigarettámért, és elsőnek az almacsutka került kezembe. Tölti István / „'Xagyiiz a keskeny sói A régebben keskeny sortávolságra telepített szőlők „nagyüzemesítésére” többfél« módszert próbálnak ki a kér tészeti és szőlészeti főiskola gazdaságában. Egyes táblákor minden hatodik sor kivágásával úgynevezett műveléksori alakítottak ki, amelyen elfér í permetezőgépet vontató traktor. A nagyon sűrű telepítési szőlők egy részében minder második sort kivettek, s így i kapálást is gépesíthetik. A kiemelt tőkékkel más szőlőterületek kipusztult, elgyengült tőkéit pótolják, mégpedig iger gazdaságosan, mivel ezek ú; helyükön is azonnal teremnek Egy további változatnál egyáltalán nem ritkították a sorokat, de minden másodikat kor- donos magasművelésűre alakítottak át. emesífik” rlávu szőlőket A sorrítkításból származó t terméscsökkenést a kordonos e magasmüvelés és a széles sor- közökben alkalmazható zöld- a trágyázás termésfokozó határi sa néhány éven belül egyensú- lyozza. A nagyüzemi művelés t tulajdonképpeni előnyei vi- a szont azonnal jelentkeznek: a ~ gépekkel sokkal könnyebb a J szükséges számban és optimá- 1 lis időpontokban permetezni, a kapálni, s ez már maga is je- lentős terméstöbbletet eredmé- nyez. A kertészeti és szőlészeti fő- j iskola kísérleteinek tapaszta- ;. latait széles körben hasznosít- ják majd, hiszen az országban- sok tízezer holdnyi olyan kes- _ kény sortávú, de még elég fiatal szőlő van, amelyet megfelelő módszerrel érdemes átalakítani. Kié az út másik oldala..?
