Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-07 / 133. szám
A reform és a pártmunka IVISONTAI IEGYZETEK A párt irányelvei a gazdaság- irányítás reformjáról alapvetően egyetértést váltottak ki, s nem egy vállalatnál, pártszervezetnél már helyi kezdeményezések születtek előrehaladásunk meggyorsítása érdekében. A saját munkatapasztalatunk győzött meg arról: olyan határkőhöz értünk, ahonnan a továbbjutás az eddiginél jóval hatékonyabb eszközöket kíván meg, amikor a műszaki fejlesztés gyorsítása, a korszerűbb gyártás és a jobb gazdálkodás megvalósítása lét- fontosságú, hogy több nyereséget, nagyobb jövedelmezőséget érjünk el a termelésben. A gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatban sok szó esik a pártszervezetek szeA gazdasági t — nem c A párt gazdaságszervező munkájáról alkotott vélemények igen eltérőek az alapszervezetekben. Egyesek például azt tartják, hogy nincs szükség nagyobb módosításra, a pártmunka mai gyakorlata lehetővé teszi a fejlődést. Mások — éppen mert nem látják az üzemi pártmunka helyét, a gazdaságszervező munka lényegét — majdcsaknem kétségbe vonják szükségességét. Azt a téves nézetet hangoztatják, hogy az új gazdasági mechanizmus mindent automatikusan megold, még a pártmunkát is. Az üzemi pártszervezetek eddigi munkájában főként két véglet jelentkezett: az egyik, amikor a pártszervezet közvetlenül beleavatkozott a gazdaságvezetés munkájába, mintegy helyette dolgozott. Anyagot, szerszámot szereztek be, esetleg egy-egy beruházáshoz soron kívül előteremtették a pénzt stb. A másik véglet, amikor elhatárólták magukat a termelőmunka gyakorlatától, s mindössze arra szorítkoztak, hogy a területükön dolgozó gazdasági vezetőket időszakonként írásban, vagy szóban beszámoltatták. A helyes munkastílus kialakítása során felvetődik: ha a gazdasági vezetésben az egyszemélyi felelős vezetés, a párt- szervezetben pedig a kollektív vezetés érvényesül, hogyan lehet ezt a kettőt összekapcsolni? Növekszik a vállalatok önállósága, a helyi gazdasági vezetők döntési hatásköre, hogyan érvényesül maid a párt vezető szerepe az alapszerverepéről, a termelő egységekben végzett pártmunkáról. És ez teljesen indokolt. Hiszen ha a gazdaságban célul tűzzük az ésszerű, hatékonyabb fejlesztést, a népgazdaság és a vállalatok tartalékainak mind teljesebb kiaknázását, akkor óhatatlanul felvetődik: milyen politikai tennivalók vannak a reformra való felkészülésben és általában ez a vállalkozás hogyan tükröződik a pártmunkában? Meg kell jegyezni, hogy a pártszervezeteknek ez az útkeresése nem csupán a reform-vita szülötte. Hiszen ki tagadhatná, hogy éppen a párt- szervezetek gazdaságszervező munkájának tapasztalatai alapján jött létre tulajdonképpen a gazdaságirányítás reformja is. nechan izmus sodaszei* zetekben? Mindenekelőtt le keil szögeznünk: az új gazdasági mechanizmusra történő áttéréssel a pártszervezeteknek a termelő üzemekben, intézményekben végzett gazdaságszervező munkájának jelentősége egyáltalán nem csökken. Sőt, az új gazdasági mechanizmus előkészítésében és bevezetésében döntő szerepe van. A termelő egységek pártszervezeteiben a kulturális-. nevelő- s szociális kérdések mellett továbbra is a í j szemléld — a kezdeménye: A munkastílusban a korszerűség ma mindenekelőtt abban jut kifejezésre, hogy a párt- szervezet, a kommunisták elsősorban a politikai munka eszközeivel harcoljanak a gazdasági célkitűzések megvalósításáért. Az eszközök között első helyen kell említeni a helyes szemlélet kialakítását. Olyan légkört kell kialakítanunk, amely a reform végrehajtása mellé sorakoztatja fel a dolgozók tömegeit. Le kell győznünk a maradiságot, a konzervatívizmust, a minden újtól való félelmet. Fel kell készítenünk a párttagságot és a pártonkí- vüliek tömegeit arra is, hogy a végrehajtás során esetleg nehézségek, megtorpanások is jelentkezhetnek, amelyeket le lehet győzni. Támogatni kell az újat, az egészséges kezdeményezéseket. Az üzemekben rejlő belső tartalékok feltárását nemcsak gazdasági tevékenység a munka lényege. A vadhajtásoktól azonban meg kell szabadulni: a rengeteg értekezlet, ülésezés, jelentés, felesleges papírmunka, a bizottságok tömkelegé helyett a cselekvő pártmunkát, a gazdasági és politikai célkitűzések megvalósításának helyszíni segítését kell előtérbe helyezni. Az új gazdasági mechanizmus —. amely a korábbi merev, utasításos szisztémával szemben nagyobb önállóságot biztosít a vállalatoknak, központi helyre teszi pl. a nyereséget, a jövedelmezőséget, — tág teret biztosít a szakemberek, általában a dolgozók kezdeményezéseinek kibontakozásához. Nem lehet hát mellékes a pártszervezet számára, hogy ^ dolgozó ember a munkapad mellett valóban érzi-e, tapasztalja-e. hogy a hatalom részese. a munkásosztály politiká- iáhak megvalósítója. De túl az érzéseken: gazdaságpolitikai céljaink megkövetelik, hogy dolgozóink ne csupán végrehajtói, hanem kritikai magatartásukkal nap mint nap segítői. ellenőrei legyenek a termelő munkának, a termelés alakulásának. A kezdeményező, kísérletező, alkotó ember előtt álló lehetőségek valóra váltásához feltétlenül szükséges a pártszervezetek segítő és irányító munkája. kialakítása lések felkarolása anyagi ösztönzéssel, nemcsak a gazdasági vezetés helyes intézkedéseivel, hanem nagyban az emberek nevelésével, a kezdeményező készség felkarolásával és bátorításával lehet elérni. Ha a kommunisták egy- egy üzemben az egész gazdasági .folyamatot összefüggéseiben mérik, akkor megtalálják azokat az ösztönzőket, amelyek az egyéni és vállalati érdek helyes összekapcsolásával eredményre vezetnek. A legszebb törekvések is meghiúsulnak azonban, ha nincs meg az összhang a termelőmunka egész folyamatában, felülről lefelé és alulról felfelé. Az összhang megteremtése és erősítése olyan politikai feladat, amelyen munkálkodni nemcsak a választott vezetőségek, nemcsak minden egyes kommunista, de valamennyi gazdasági vezető kötelessége, tekintet nélkül arra. hogv párttag-e, vagy pár- tonkívüli. A termelőmunka eredményessége nagyban összefügg a kommunisták kezdeményezésével, személyes példamutatásukkal a dolgozó kollektívákra gyakorolt hatásukkal. Szerepük a termelésben ma semmivel sem kisebb, mint volt az elmúlt húsz év bármelyik szakaszában. A termelés ma is osztályharc kérdése, s ezt az osztályharcot a kommunisták' vezetik: más formában és más módszerekkel — a megváltozott feladatoknak megfelelően. Balogh Mária Várják a német gépóriást Nincs kiút? Az útra most nemcsak átvitt, hanem valóságos értelmében is gondolunk. Ugyanis már szinte hagyománnyá válik az építkezéseken az út- talanság. Akik a csapadékos évszakokban, a szeptembertől márciusig terjedő időszakban keresnek fel egy nagyobb építkezést, megrökönyödve tapasztalják, milyen sártengerben próbálnak közlekedni ott a különböző járművek, hogyan dagasztják a sarat maguk az építőmunkások is. A tengelyig érő sárban még a nagy gépkocsik is leragadnak. Terhüket nem tudják a kijelölt helyre szállítani, hanem ott teszik le, ahol éppen megfogta azokat a sár. Hogy mennyi anyag megy így tönkre, azt nehéz lenne kiszámítani. De az biztos, súlyos árat fizetünk az útta- lanságért. Tekintettel arra, hogy ezekhez a nagyobb építkezésekhez hozzátartozik az úthálózat is, mindenki azt tartaná ésszerűnek, ha az utakat csinálnák meg előbb. De nem ártana a durvább terepmunkák elvégzése sem, illetve a csatornázás elkészítése sem. Így követelné meg a logikai sorrend, és a takarékosság is. De hát mi szeretünk nagyon szigorúak lenni a fillérek miatt, a tízezreket viszont sokkal könnyebb módon kezeljük. Mi az nekünk, százezer forint. A gyöngyösi, déli városrész lakói már bosszankodni sem tudnak ezek miatt a furcsaságok miatt. Belefásultak az évek során, mert hiába szólnak bárhol, minden maradt a régiben. Itt a sár a legnagyobb úr. Legfeljebb az építőipart szidják. És nemrég kiderült, az építőipar éppen úgy bosszankodik a sár miatt, valamint a csatornázási és tereprendezési munkáknak a befejezési szakaszba való sorolása miatt, mint ahogy az érdektelen „kívülállók”. Persze, nálunk ma már aligha lehet „kívülállókat” találni, mivel az elmúlt két évtized során meggyőződhettünk róla, hogy itt mindenben mindenki egyaránt érdekelt. Maga az építőipar szeretné a legjobban, ha ebben a kérdésben lényeges változás történne. De ez nem rajtuk múlik. Nekik azt a munkát és olyan sorrendben kell el- végezniök, ahogy a megrendelést kapják. De az anyagveszteség közvetlenül is érinti őket. A nyereség egyik döntő tényezője. Van-e hát kiút ebből az úttalanságból! Feltétlenül van, de a megoldást „fentebb” kell keresni. Azoknál a szerveknél, amelyek a megrendelést adják, illetve jóváhagyják. Jó lenne, ha gondolna erre a beruházási szerv. Mégiscsak furcsa, hogy most, amikor a gazdasági mechanizmus reformjának időszakát éljük, amikor a pa- rancsolóan szükséges változások legjobb megoldásait keressük, a pazarlásnak, az ésszerütlenségnek ezt az országosan meglevő módját észre sem akarjuk venni. Ha egyszer a takarékosság eszköze nélkül nem tudunk a kor követelményének megfelelően fejlődni, miért hunyunk szemet ilyen országos pocsékolás fölött? Ki érti ezt? Egyetlen rendeletre van csak szükségünk. Ne halaszt- gassuk hát tovább? (g. molnár) A Derich-daruk alá alkatrészenként érkezik a német óriás kotró... (Kiss Béla felvétele) És a síneken újabb vagonok várakoznak... A Mátraalji Szénbányászati Tröszt beruházási főelőadója, Angeli Ervin újságolja, hogy most éppen az imént emlegelett gépkolosz- szus hemyótalpának hajtóműszekrényeit s néhány védőberendezését hozták a vonattal, s ha ezek lekerülnek a kerekekről, másik kocsikon további alkatrészek jönnek a nagyúti állomás felől. A külföldi mérnök. Petzold Fritz és Gerhát Andrásék aligha unatkozhatnak itt a daruk tövében. Mondják, hogy csupán ez az egyetlen kotrógép, amelynek jelenleg a felső részét szerelik, harminckét méter magas, száz méter hosszú lesz ha teljesen elkészül, s addig egyebek között 20 ezer szegecset használnak fel hozzá. Csaknem az esztendő végéig ad nekik állandó elfoglaltságot! Utána pedig jön a többi... Mire az utolsó is megérkezik — összeáll a Lipcséből, Cottbus- ból, Launchammerből kapott Pár hete kihelyezett „szervizben” javítják az ÉPFU-au- tókat, újabb házakkal bővült a szállodaváros, friss falak nőttek az egykori szőlők, szántók helyén, s tető került olyan épületek fölé, amelyeknek nemrég csupán az alapjait láttuk. Az útépítők egyike magyarázza, hogy még ebben a hónapban elkészül a leendő pályaudvar feletti híd, amely majd a bejárást biztosítja az erőmű felé, a Déli-aknától. Szabály sért A Füzesabonyi Járási Tanács igazgatási osztályának szabálysértési határozatai közül gyűjtöttünk össze egy csokorra való tanulságos esetet. D. F. szihalmi lakos szomszédjának udvarán két szilvafa állt, D. F. kerítéséhez közel. D. F.-et zavarta a két szilvafa, fogta magát, s kivágta THAN TiM; Ezerkilencszáznegyvenkilenc októberében, a harcok után az egyik katona szép, barna bőrtárcát talált az út kövén. Az okmányokon és a szokásos dolgokon — töltőtoll, fésű, fogkrém — kívül hét kék színű levélboríték volt benne, kék színű levélpapírral. Hét levélboríték, hét levél... A kislány neve Mary volt és Arles-ban, Franciaországban élt. A fiút Paul Fischernek hívták, huszonhat éves volt. A második világháború harcaiból épségben került ki, s a háború végén össze akartak házasodni. De Paul számára újabb kötelezettséget írtak elő és elvitték Indokínába, újabb háborúba. Olyan háborúba, amelyet a kislány leveleiben „nagyon sötét”-nek nevezett. A szerelem, a szomorúság és a remény, ami a kislány szívében élt, egyre erősebben szólt hiinden újabb levélből. Az utolsó levél ezerkilencszáznegyvenkilenc szeptember tizenhetediket keltezésű volt; néhány sor,- tele a közeli boldog találkozás örömével és hi- emlékszel még rá — kijelentével. tette, hogy ő ad össze minket „Drága Paulom! Egész csa- — csak gyere haza. Ó, az a ládunkat boldoggá tette a hír, boldog, eljövendő nap, azt hi- közeli szabadságodról. De kü- szem és tudom, meghozza ne- lönösen engem, a te meny- kern is a gyönyörű, virágos asszonyodat, jövendő felesége- tavaszt. Ragyogni fog a nap, det. Azsoliber atya — biztosan madarak fognak énekelai. igen . .. Édesanyád, boldogságában, minden szomszédnak elmesélte, hogy jössz haza! És amióta tudják, hogy jössz, minden órában és percben várják érkezésedet. Nekem úgy tűnik, mintha az egész utca, sőt az egész város, mindenki a te jöttödet várja, mint valami fényes ünnepet. Hiszen te — mindenem vagy. És ha én boldog vagyok, velem kell örülnie az egész világnak! íme, most csak ennyit írok, hiszen ez a levél az utolsó, mert te már készülődsz és hamarosan velem leszel. Ha megérkezel. majd kiolvashatod a szememből, mennyire vártalak és mennyire szeretlek! Igaz is: apa vállalta, hogy amikor megtudjuk pontos érkezésedet, hintót szerez és azzal visz ki engem az állomásra — hogy találkozzam veled, mielőbb. Szeretett Paulom. ne feledd, hogy akit te elsőnek átölelsz és magadhoz szorítasz, én kell. hogy legyek! Végtelenül szeretlek téged! A te Maryd.” A táskát, a hét kék színű levéllel, egy francia katona holtteste mellett találtuk. Ezt a katonát azelőtt Paul Fischernek hívták... Fordította: Antálfy István MmisäM 1966. június 7., kedd * A visontai, halmajugrai határ új arcát formáló emberek és gépek serege nap nap után szembetűnő nyomot hagy maga után, hétről hétre meglepi az idegent valamivel... Mióta erre jártunk, a mesz- szire kéklő daruk alá is valóságos szerelőüzem terebélyesedett: a német gyártmányú alkatrészekkel megrakott vasúti kocsik ide szállították már az 1350: tonna súlyú marótárcsás kotró tartozékainak csaknem felét! darabokból —, ugyancsak eltelik néhány év. Lüktet, hullámzik a táj . .. Gépkocsik kavarják a port, az „aszfaltgyár” felől kapja a szél hátára a füstöt, bitumenszagot. Egy vízhordó gyerek kaptat mellettünk jókora kannával, az árok túlsó felén ingujjra vetkőzött fiatalember dirigál teo- dolitjével három figuráns lányt; utat építenek majd erre is. „Belső üzemi utakat, vagy hat kilométernyit...” A 600 — vagy nagyobb — megawattos hőerőmű majdani területén elvégezték már az első két gépegység beépítésével ösz- szefüggő földmunkákat, alapozzák az 1. számú kazánt, sőt egyes felmenő vasszerkezetei - nek készítését is megkezdték. S rövidesen hozzáfognak a gépház falazásához, a hűtőtoronyhoz. Ami pedig innen nem látható — arról a beruházó képviselője vall: — A napokban Márkáz határában elkezdődött a 8,5 millió köbméteres víztározó építése.. A külszíni bányaüzemből — május óta kétfelé hordják a meddőt: nem messzi attól, ahol az új trafóház bontakozik, munkába állították a második szalagpárt is. Az új szalagok két gép elől szállítják a leszedett földet* amelyből rövid idő alatt is kisebbfajta hegy emelkedett már ... Éjjel-nappal megy a munka, tágul a „gödör”, vékonyodik a lignit takarója: közeledik az „igazi” nyitás. Ügy hírlik, hogy már az idén nagyobb mennyiségű szenet küldenek innét, s a következő év első negyedétől még többet: addigra ugyanis újabb segítségük lesz a dübörgő kotróknak, zajos gépeknek. Változik, egyre alakul a vidék ... S nemcsak a táj — emberei is. Az aknaszájnál olyan emberekkel beszélünk, akik nemrég még felülről művelték azt a darab földet, amely most alulról ad nekik kenyeret. S ezt természetesnek veszik ... Nyírségi kubikos meséli, hogy szinte naponként találkozik egy környékbeli öreg paraszttal, aki újra meg újra kibaliag ide a betonúira, nézelődni. Néhány esztendeje valami nyolcszáz kvad- rát szőlője volt talán ott, ahol meg szokott állni. Nem, nyoma sincs rajta a neheztelésnek. Nem morog, nem dohog, nem szid senkit —, hanem csodálkozik. A nagy munkán, az emberi alkotóerő meggyőző diadalán. A visontai, halmajugrai határ — új gazdagságot hozó kincsén ... Gyóni Gyula ési krónika azokat. Rongálás miatt 200 forintra büntették. A besenyőtelki D. í.-t köz- tisztaság elleni vétségért bírságolták 200 forintra, s az ugyancsak besenyőtelki D. P.-t pedig veszélyes fenyegetésért büntették. D. P. fejszével állított egyik ismerőse házához: „Gyertek ki, mert még ma meggyilkollak benneteket!” — ordította a ház előtt, s úgy kellett lefogni a magáról megfeledkezett férfit. Ismét sok büntetést szabtak ki iskolai mulasztás miatt. E téren még mindig Poroszló és Besenyőtelek vezet a járás községei között. A gyerekek mulasztásának oka legtöbbször az volt, hogy a szülők munkára fogták be őket, s nem engedték iskolába. Sz. Gy. és N. P. poroszlói, P. 1. és K. L. besenyőtelki lakosokat egyenként 200 forintra büntették gyermekeik iskolai mulasztásaiért. A káli N. I. Budapestre utazott — lopni. A VIII. kerület egyik csemegeüzletéből egy doboz konyak-meggyel, s egy doboz ananász-csokoládéval próbált — fizetés nélkül — kereket oldani. A lopás 200 forintjába került. A szihalmi Cs. J. az erdőből lopott gallyfát, a füzesabonyi H. B. pedig a ferencvárosi vasútállomás egyik szolgálati helyéről „vette magához” az egyik új cirokseprűt. Mindkettőjüket 100—100 forintra büntették. (szigetváry)
