Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-07 / 133. szám
Ilyen impozáns sportünnepély még nem volt a megyében Nagyszerűen sikerült a sportnapok egri díszünnepsége Szombaton délután ünnepi díszt öltött az egri stadion. Fért az árkádokon és körben a pályán színes zászlókat lobogtatott a szél, az ülőhellyel szemközt hatalmas méretű piros transzparensen fehér betűk jelezték: Sportolj velünk — OSN( — II. Országos Sportnapok 1966. Pontosan négy órakor megszólaltak a harsonák, felcsendült az OSN szignálja. Tóth Ferenc, a városi TS elnöke lépj tt a mikrofon elé és üdvözölte a megyei sportnapok egri < íszünnepségének részvevőit, közönségét, akiknek soraiban c.t láttuk Terényi Imrét, az MTS elnökhelyettesét, Hazai Bé' it és Tamás Lászlót, a me- g ei pártbizottság titkárait. Líró Józsefet, a megyei tanács elnökét, Kácsor Jánosnét, a várisi pártbizottság titkárát és e . Lendvai Vilmost, a városi í-nűcs elnökét. Az üdvözlő szavak után Pusztai László, a megyei TS elnöke rövid be- ; zédében méltatta az OSN jelentőségét, köszönetét mondott mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a díszün- nspség méltó megrendezéséhez, majd jó szórakozást kívánva megnyitotta az ünnepséget. Az egri helyőrség fúvószene karának pattogó indulójára és a mintegy ötezer néző szűnni nem akaró tapsviharától kísérve háromezer fiatal vonult a stadionba. Elöl a zászlóvivők piros, kék és nemzetiszínű zászlókkal — mögöttük végeláthatatlan sarokban sárga, fehér, piros, fekete mezes fiúk és lányok meneteltek büszkén, fegyelmezetten, aztán a zászlósok élő függönye mögött szinte észrevétlenül, ezer általános iskolás lopakodott a pályára, az első műsorszám részvevői. Szálltak a kedves gyermekdalok akkordjai, amelyekre bájosan hajladoztak, játszadoztak a kisfiúk, kislányok — méltán kaptak nagy elismerést a nézőktől. Máris 'a megye legjobb női vágtázóit szólította rajthoz a mikrofon. Izgalmas pillanatok... Dörrent a pisztoly, s a gyöngyösi Koch Erzsi nagyszerű futással elsőnek érkezett a célba — a férfiaknál viszont az egri Vigh Zoltán nyerte a 100 métert. A győztesek és a 3—3. helyezettek boldogan álltak fel a dobogóra és vették át Gerzovich Józseftől, a megyei TS elnökségi tagjától az arany, ezüst és bronz érmeket. A Gárdonyi gimnázium és a közgazdasági technikum kötorság” műsorszáma. A 400 m női síkfutásban a tehetséges egri Gyulai Vera elsősége nem lehetett vitás, fölényesen nyert a hatvani Sántha és a gyöngyösi Szatmári előtt. És ismét színpompás, látványos, remekül öszeállított és fegyelmezetten kivitelezett közös szabadgyakorlat, talajtorna, művészi torna és tánc- bemutató következett a Szilágyi és a Dobó gimnázium tanulóinak részvételével. Modem zenére, a közkedvelt let- kisz ütemére 400 fiú és leány vizsgázott kitűnőre a közben csaknem teljesen megtelt lelátó előtt. A fegyveres testületek 4x200 méteres váltófutását óriási fölénnyel nyerte a BM csapata. Nem is csoda, hiszen a váltót olyan gyorslábú Dózsa-sporto- lók képviselték, mint Handó Géza, Prommer Béla és Üsztö- ke László. Egy vezényszóra ismét megtelt a pálya: labdarúgók, kézilabdázók, kosárlabdázók és röplabdázók vették birtokukba. Mozgalmas kép alakult ki: a megye élsportolói néhány percen át nagy tetszés mellett folytatták gólra, kosárra és pontra történő verseny- szerű játékukat. Az olimpiai kapunál felzúgták az MHS versenyzőinek motorjai. Színes zászlókkal és apró úttörőkkel gúlát alkotva motoroztak körbe a salakon, majd egy kis ízelítőt adtak tudásukból: bravúros ugratásokat hajtottak végre. És végül következett a csodálatos zárókép, amely örökre emlékezetes marad mindazoknak, akik látták. Ezzel befejeződött a megyei sportnapok díszünnepsége, amelyről röviden csak annyit mondhatunk: ilyen impozáns, látványos, tömegsport-bemutatót még nem láttunk Egerbeni Igazán csak a legnagyobb elismerés illetheti mindazokat, akik áldozatos munkájukkal hozzájárultak a szép sikerhez. Somody József ★ Hatvanban is nagy sikerrel bonyolították le a járási sportnapok központi ünnepségét. A Kinizsi sporttelepen Répássy István, az MTS hatvani járási elnöke köszöntötte a részvevőket, amely után a középiskolások szabadgyakorlatai, futószámok, szertorna-gyakorlatok, a Hatvani Honvéd SK fegyveres gimnasztikája és tréfás vetélkedők, versenyek következtek. zös szalaggyakorlafca már akkor „csatát nyert”, amikor a négyszáz csinos, fehér és piros balettruhás, piros-fehér szalagos leánytanuló bevonult a zöld gyepre! És a látványos gyakorlat... A virágok hajladoznak úgy a szélben, mint ahogyan ezek a kipirult arcú lányok követték a zene dallamait és a füstkarikák kígyóznak úgy a levegőben, ahogyan Az ipari tanulók pompá- sabbnál pompásabb gyakorlatokkal szórakoztatták a hálás közönséget, amelynek főleg a menetközben végzett, ellentétes zászlós és labdagyakorlatok tetszettek, de vastapsot kapott a Palotás dallamára végzett társasgyakorlatuk is. Ezután a megye legjobb ökölvívói, birkózói, vívói, tornászai, súlyemelői csoportokat A hatvani járási sportünnepély egyik szép raűsorszáma: honvédek fegyveres gimnasztikája. színes szalagjaik röpködtek. Majd lassan elhalkult a zene és másodpercek alatt élő betűkből rajzolódott a gyepre: OSN. Aztán újabb izgalom: rajtolt a férfi 800 m síkfutás mezőnye. A rendkívül lazán mozgó gyöngyösi Balázs mellén szakadt el a célszalag, másodiknak az egri Barta érkezett a célba. alkotva adtak ízelítőt sportáguk szépségeiből. Perceken át csattogtak a boxkesztyűk, a kardok és a tőrök, a birkózók csak úgy szórták a különböző fogásokat, a súlyemelők köny- nyedén emelgették a nehéz súlyokat és a tornászok látványos szabadgyakorlatokat mutattak be. A nézők szinte sajnálták, amikor sípszóra befejeződött az „erő, ügyesség, báA „Szerencsés flótás" Miután vígjáték-termelésünk korántsem éri el a világszínvonalat — bár pontos statisztikám nincs a vígjátékok nemzetközi színvonaláról —, s még ennél is kevésbé áll arányban a közönség egyre növekvő igényével, az ember egy dolgot megtanult: ne legyen maximalista a vígjátékok tekintetében. Legyen elnéző, megértő, ne keressen unos-untalan konfliktusokat, jellemrajzot, — elégedjék meg azzal, ha jót nevethet, örüljön, ha mindehhez még egy kis jó zenét is kap. Ennyiből is kiderül már, hogy jómagam is úgy ültem a televízió képernyője elé, hogyha konfliktus nem is lesz talán, lesz azért jellemrajz; ha jellemrajz nem is, de lesznek önfeledten nevettető pillanatok és mindehhez Fényes Szabolcs muzsikája. Nagy baj tehát nem lehet! Nagy baj nem is történt. A „nagy baj”, műfajának megfelelően csak a drámáknak van fenntartva, azoknak is csak a színpadon. A televízióban még a legrosszabb dráma, sőt a legrosszabb film sem bukott meg, — hisz hol lehet ott bukásról beszélni, ahol egy „bemutatót” talán hárommillióan is megtekintenek. Gondolom, ugyan- ennyien tekintették meg ezt a zenés vígjátékot, amit Békeffy István írt, Seregi László rendezett és 13 színész — sem én, sem a televízió nem babonás, úgy látszik —, játszott el vasárnap este. Én is ott ültem a hárommillió néző között: és én buktam meg. Reményeimben és naiv hitemben. Már az a fel nem bontott levél is gyanús volt, amit Ilonka pénteken adott át Péternek, hogy olvassa el, de Péter nem olvasta el. Gyanús volt, mert attól féltem, hogyha ez a Péter dramaturgiailag is hihetetlenül nem ennyire hülye és felbontja a levelet, a tizedik percben be kell fejezni a zenés vígjátékot. De nem fejezték be, mert Péter egyszerűen nem nézte meg a levelet és így végig lehetett csinálni ama zenés vígjátékú morális tanmesét, hogy a milliomos totónyertes ne veszítse el hitét barátaiban, mert azok ezek után is csak őt szeretik, és eszükbe sem jut a megnyert milliócska. Szerepelt még a zenés vígjátékban Detre, aki úgy tudott bánni a mandzsettával, hogy a két fodrászsegédet majd megütötte a guta az irigységtől és a féltékenységtől. Illetőleg nem ütötte meg, mert akkor a tizenötödik percben kellett volna abbahagyni ezt a zenés vígjátékot. Aztán az Ideges, aki természetesen bolond ideggyógyász volt, a vándor dizőz, aki nem tud énekelni, csak azt tudja mondani, hogy „Na bumm! és akkor mi van”, de mégis szerződést kap, a megértő és bölcs, az eszmei mondanivalót hordó Ede bácsi, a fodrász szövi vezetője és még mások. A végén természetesen, a vígjáték szabályai szerint, minden rendbe jött, s azt hiszem, hogy csak ebben volt egyedül elfogadható a darab, ennyiben hasonlított egy bemutatható vígjátékhoz: .. .hogy a végén minden rendbe jött. El kell ismerni, nagy bátorság kellett e zenés vígjáték bemutatásához, amelyben Fényes Szabolcs már ki tudja hányszor bebizonyított, gazdag, hallatlanul muzikális tehetsége is csak izotópokkal mutatható ki. Ami a színészi játékot illeti, elismerés a színészeknek, hogy végigbírták, a próbákkal együtt, a rendezőnek, hogy vállalkozott a rendezésre és kétségtelen, jár valamicske elismerés az operatőrnek, aki próbált valamit fűszer gyanánt hozzáadni az előadáshoz. Megbocsátó lélek vagyok. Állítólag az úristen megmentette volna Szodomát és Gomorrát egy igaz emberért. Nos, én egyetlen jóízű nevetésért megbocsátottam volna mindent és mindenkinek. De hát nevettem én? Nevettem. Magamon és naivitásomon. Gyurkó Géza 8. — Ugyan, Mard bátyám, ezt maga nem mondja komolyan... — Jenő idegesen nevetett. — Ha Sztálingrádtól idáig eljöttek .;. — Igen ám, de most fogják bevetni a csodafegyvert. —- Maga elhiszi ezt a szamárságot? . is — Édes fiam, én már sok csudát láttam a világban... Az embernek mindenre kell számítani. Az asszony kiöntötte a teát, jócskán csurgatott bele rumot is. Megváltás volt most a forró, erős ital.- — Mutasd meg a fiúknak, apukám, a fürdőszobát is. Ettek, lefürödtek, a konyha mellett voit egy cselédszoba is, Boris néni tiszta ágyat húzott, abban óriásit aludtak reggelig. A bágyadt, halváAy napfény délfelé érintette az udvar mélyén húzódó ablakokat, a szőnyegen világító kis aranyfoltok gyorsan to- vábbillantak, a lakás mozdulatlan, álmos félhomályt őrzött naphosszat s a gőzfűtés melegét, védett, csendes nyugalmat, rejtett békét, elúszó órákat. A zaklatott kalandok, a süvöltő szelek, a zuhogó eső után ez az áldott béke olyan volt, mint a zsibogó, fáradt testnek a meleg fürdő. Napok váltakoztak puhán, észrevétlenül, néha lejött a szuterén fölött tornyosuló szobákból, a fönti világból a szobalány, negyvenéves szikár, szikkadt testű vénlány, száraz, a gyakori abortuszoktól sárgult arccal, elbeszélgetett Boris nénivel, s a két fiúval, de soha nem kérdezte, miért vannak itt, meddig maradnak. Boris néni elmondta neki a körülményeket s ő őrizte a titkot, ahogy egész életén át megszokta a méltóságosék családjában a hallgatást. Könyvek világították át ezeket a napokat, % pihenést, a nyugalmat csak a vacsoráidé kavarta föl, amikor Papír Marci hazaérkezett a szolgálatból, s hozta a híreket, töprengve, tanakodva, a várható fejleményekről, emésztődve s reménykedve, hogy minden marad úgy, ahogy volt. — Azt hallottam, hogy Debrecennél fogják bevetni az új fegyvert — szólalt meg levesét hörpölve. — Valami gránát lesz, ami elszívja, az oxigént a levegőből, s mindenki megfagy tőle. Hiába vannak olyan sokan az oroszok, az mind nem ér semmit, ha egyszer nem tudnak lélegezni, s megfagynak. Laci Jenőre nézett, s látta, idegesen megrándul a szája. — És akik tőlük néhány száz méterre, a front másik oldalán harcolnak, azok mind megmaradnak, azoknak lesz levegő s meg sem fagynak;;: Ugyan, Marci bátyám, hát hogy lehet ezeket elhinni? ... — De azért van az elszakadás, a rugalmas elszakadás, hogy jó messzire elkerüljenek tőlük — makacskodott Papír Marci. — Hol hallja maga ezeket a... híreket? — kérdezte Jenő. —A pártból hozza a Feri komám, a kolléga. Az benn van a nyilasoknál, nekik meg a német parancsnokság adja le... Szóval, el lehet hinni. Laci nem szólt bele a vitába, nem akarta magát leleplezni, Jenő azonban nem tudta magát türtőztetni. — Nézze, Marci bátyám, a német birodalom harapófogóban van. Az egész világ összefogott ellene, minden oldalról szorongatják. Az angolok és amerikaiak partra szálltak, az oroszok Moszkva alól eljöttek, mindenféle „vonalakon” benyomultak, beszakadt az „Árpád-vonal” is... Én nem várom őket, nekem nem hiányoznak, értse meg... De a realitásokkal számolni kell. — Az ám... — mondta a házigazda, s gondterhelten meredt maga elé. Homloka súlyos ráncokba gyúródott, arcán, ezen a földönjáró, ólomlábú ravaszságtól nyugtalan, burjánzó húsoktól szabdalt nagy parasztarcon ott sötétlett a gond: — „hozzák nekünk a kolhozcsajkát. Az asszonyok is közösek. Mindenfelé megerőszakolják és megölik az asszonyokat”. — Nem kell mindent elhinni... Sok ám ebben a propaganda is — jegyezte meg Laci óvatosan. — Mindenki hazudik? . .. Csak az ellenség nem? ,— kérdezte Papír Marci szúrósan. Laci nem válaszolt. Eszébe jutott, Feri elmesélte, mikor itthon volt, hogyan gyilkoltak le Ukrajnában a magyar partizánvadászok egész falvakat. De hogy lehetne ezzel a hatalmas, kövér szolga-paraszt títi vitatkozni, ezzel az urak szolgájával, aki aggódó tekintetét folyton legkedvesebb vagyonon, felesége farán járatja? ... Nehézzé vált a levegő. Még arról nem is vitatkoztak, mi lesz, mi lehet, ha véget ér a háború és kezdődik a szocializmus? A Fortuna igazgatóját lecsukják. Piszkos kapitalista, bankár, jobb esetben elzavarják a nyavalyába, menjen lapátolni. Akkor aztán nem lesz palota a Lánchíd utcában, ingyen házmesterlakás és a méltóságoséktól levetett pupliningek karácsonyra, meg svájci pulóverek az asszonynak. Nem lesz külön húsosfazék, csak rendes terített asztal, ami kijár minden dolgozónak. Nem lesz alagsori fülledt, zárt világ, sustorgó gőzfűtés és sárgiásarcú szobalány, meg sujtásos főportási bunda. Ennél mi százszor különb, levegős, szabad életet fogunk adni mindenkinek, Papír Marcikám. Csakhogy akkor ezek a kiváltságosok egy fityinget sem fognak érni. Papír Marci össze fog omolni: ő miért gürizett, miért volt ügyes? Ha ezt mindenki elérheti. Az nem kell, ami mindenkinek jó. Akkor esetleg a szép feleségét is elvihetik tőle, elpártolhat az asszony, találhat különbet is, Laci fölállt. — Köszönöm a vacsorát, megyek lefeküdni. Papír Marci megütközve nézett rá; — Ilyen korán? ;:. — Megfájdult a fejem; Becsukta maga után a cselédszoba ajtaját, hanyatt feküdt a sötétben. Meddig fogják itt bírni? Ez a tökfej napról napra élesebben vitatkozik, mintha csak provokálná őket Vagy önmagának keres válaszokat? Saját szorító sorsában tapogatózik? Meddig még ez a hányattatás, meddő rejtőzés? És: jó ez így? Itt is jöhet razzia; kérdés, az igazgatói magánpalota védi őket, vagy a véletlen? Suháng, Kollár, Fülöp — mind-mind eltűntek. Semmi nem történik, vakondokká váltak a föld alatt — csak a légitámadások robbanásai hallatszanak. Fölült, az ajtórésen bevilágított a villany, s átszűrődött Jenci és Papír Marci izgatott vitatkozása. {Folytatjuk)
