Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
— WWrt mentél be, Rubi BOske, a tsz-be? — kérdezgette a mátraderecskei asszonyok Kiss Török Józsefnét, amikor munkát vállalt a kertészetben. Valahogy így születhetett a gondolat az amatőr színműíró és rendező falusi asszonyban, hogy most arról fog írni: miért jó a tsz-ben? —■ Eddig még jól éreztem magam. Nem ért semmilyen csalódás. Mondom is néha tréfásan az elnöknek, ha továbbra sem tolnak ki velem, nagy propagandát csinálok a tsz- nek. S bizony van igazsága Kiss Török Józsefnénak, ami a propagandát illeti, mert egy darabjából készült tv-változatot, az Oszlik a köd-öt, az egész ország láthatta a képernyőn — s ha jól érzi magát a tsz-ben, azt majd az egész falu megtekintheti a község művelődési otthonának színpadán. Az írás, a rendezés és a szervezés — Hogyan kezdett el írni? — A községi nőtanács elnökhelyettese vagyok. Egyszer elhatároztuk, hogy kellene már csinálni valamit. Akkor ültem le először írni. Hallottam az öregasszonyoktól, hogyan volt régen a leánykérés, az eljegyzés, az esküvő, a lagzi, hogyan vonultak be a legények katonának, milyen volt egy régi katona hazalátogatása. Ezeket már mind megírtam. Magam is rendeztem az előadásokat — Melyik a nehezebb, az írás, vagy a rendezés? — A rendezés. Sőt, a legeslegnehezebb a szervezés. Nemigen segít senki. Én hozom össze a szereplőket, a próbaidőpontokat, hogy legyen ez, meg legyen az. Megírni megírom én az egész darabot egy nap alatt is. Télen egész nap nem zavar senki otthon. Nyugodtan írhatok. — Előhúz egy nagy halom teleírt füzetet és mutatja. — Mi a legnehezebb a szervezésben? — Rávenni az embereket, hogy szerepeljenek. Senki sem akart először jönni. „Ugyan, csak nem fogom kicsúfoltatni magamat.” A férjem is azt mondja, pedig fiatalabb korában ő is szerepelt. — A rendezést hogyan szokta csinálni? — Először is meg keU találni a megfelelő szereplőket. Mert nem mindenki tud ám a színpadon járni, meg beszélni, és nem mindenkinek megfelelő a modora sem. Javítok a szövegen is, ha az rosszul hangzik a színpadon. A kultúrigazgató segít ebben. Aztán megmondom, hogy így meg úgy mondjátok, ide, meg oda menjetek. En is szoktam szerepelni. Engem vagy egy tanárnő, vagy Népi játék születik Rubi Böske belépett a tss-be a kultúrigazgató ellenőriz, aztán, amikor vége van a szerepemnek, lejövök a színpadról és én idomítom a többit. A keidet: a pletyka Lehet, hogy azért kapta a Rubi Böske becenevet, mert egy kicsit vörösesszőke a haja. De 45 éves korára a falu krónikásává lépett elő — sőt a tsz-be is betette a lábát, életében először, dolgozni. — Mit fogunk megtudni a darabból, miért jó a tsz-ben? — Ha az ember dolgozik, akkor lesz ott jövedelem. Nem hajt senki, ahogy bírjuk, úgy csináljuk. Jól jön az a természetbeni juttatás, az a pár mázsa kukorica, amiből meghizlal az ember egy disznót. Keresetkiegészítés az uram bányászkeresetéhez. Ha meg otthon van munka a ház körül, hát néíha-néha el is lehet maradni. — Eddig meg van elégedve? — Igen. Vicceltem is az elnökkel, hogy egy mázsa kukoricáért olyan jelenetet írok, hogy jövőre lesz 30 új jelentkező a tsz-ben. Megírom én, hogy a fiataloknak sem lenne ott rossz. De azt is megmondtam, ha ráfizetek, azt is megírom — és nevet. — Milyen jelenetek lesznek a darabban? — Hát lehet, hogy azzal kezdem, hogy az asszonyok pletykálnak, már a Rubi Böske is a tsz-ben... 45 esztendős koromra nem irodába vagy óvodába jelentkeztem, hanem a kertészetbe. Aztán elmondom, hogy megy a munka, meg mindent, ami velem és körülöttem történik. Pontosan még nem tudom. A vég: a teli buksza Kiss Török Józseflné szeret írni. Nemcsak darabot, hanem Egy rendelő, ahol félnek... De miért?! A FÉLELEM lehet hagyományos is, öröklött reflex, s mint ilyen, furcsa jelenség, állandó téma, öröklött és megszokott beszédtéma. A fogfájásról van szó, és a fogfájást követő kezelésről — melynek végső kicsengése a foghúzás közben lelkileg elhangzó jaj... A fogászati rendelő váróhelyiségében szokatlanul csendesek az emberek. Más várószobákban elemző beszélgetés folyik a különböző betegségekről, ha itt nyomom, ott fáj, ha erre hajlok, arra szúr stb... De itt mély csend honol. Miért félnek az emberek a fogorvostól? Szinte unalomig ismertek a viccek és karikatúrák a foghúzásról. Ez pedig már azt jelenti, hogy az emberek „természetesen” félnek, hogy a fogorvostól való tartózkodás úgy hozzátartozik a mindennapi élethez, mint az ementáli sajthoz a lyuk... Merengő arcok a rendelőben. Köztük ül régi jó barátom, G. Sándor, végtelenül szomorúan. Kapóra jött szegénynek, hogy megkérdezhessem: — Csak nem a fogad fáj? Lesújtó pillantás. — Félsz? — Hát persze hogy félek... — Miért? — Azért, mert irtózom minden erőszaktól. — Erőszak?!... Húztak már neked? — Húztak. — Fájt? ■— Nem ... — Akkor hol itt az erőszak? — Nem tudom... De olyan érzésem van mindig. Szívesebben vállalkoznék például... egy vakbélműtétre ... A RENDELŐBEN dr. Ma- csinka Árpád fogászati szakfő- orvostól is megkérdezem, hogy miért félnek az emberek a fogorvostól? Az orvos szerint. — Hagyományos az emberek félelme — mondta egv kis tűnődés után. — A fogfájás nagy szenvedéssel jár. Valamikor a foghúzás is, amikor még nem használták az érzéstelenítést. Ennek pedig olyan régi múltja van, hogy volt idő az embereknek „átörökölniük” a félelmet. Valamikor, a napóleoni hadseregben a szabálvzat csak két esetben engedte meg a katonáknak a jajgatást: ha amputálták valamelvik végtagját, és — ha a fogát húzták! Csoda-e, ha még ma is tart az ember a foghúzástól? A rendelőben furcsa műszerek, a fogorvos kellékei, hidegen csillannak a fényben, örülök, hogy tőlem nem kérdezik meg, félék-e?... , , — A fúrás és a csiszolás nem jár fájdalommal — folytatta a főorvos. — Ezek inkább kellemetlen érzsét keltenek az emberben, mert a nagy rezgésszám miatt még a koponyacsontok is rezonálnak. Ezt én sem szeretem... — teszi hozzá mosolyogva. — Tehát a húzás, a csiszolás és a fúrás ma már nem jár fájdalommal, hála a tökéletes érzéstelenítésnek, hanem csupán kellemet’zjfojtuAvk éd hyefUlÜJxk Lesz, ésszerű, díszszemle, rossz-szívű A fenti címet rejtvénynek is felfoghatja az olvasó. Milyen összefüggés van a címbeli négy szó között? — kérdezi. Könnyebben rájön a köztük levő kapcsolatra, ha egymás után ki is mondja e szavakat: lesz, ésszerű, díszszemle, rossz- szívű: Van egy közös hangjuk, a hosszú sz, de azt — érdekes módon — mind a négy szóban másképpen jelöljük. A lesz szóalakot magánhang- zós kezdetű szó előtt és mondat végén hosszú sz-szel ejtjük („lessz”), de írni csak egy sz- szel írjuk. Miért? Két okból: 1. A vele egy ragozási sorba tartozó többi szóalakot (le~ szék, leszel, leszünk, lesztek, lesznek) mindenki rövid sz- szel mondja. 2. Legközelebbi „rokonai” (a tesz és a vesz) mindig rövid sz-szel hangzanak. Ésszerű — ezt valaha így írták: észszerű. Mai helyesírásunk szerint pedig kettős sz- szel (ssz), azaz egyszerűsítve, mint pl. a hosszú vagy az asz- szony szót. „A magyar helyesírás szaba- lyai”-nak 10. pontja szerint a kétjegyű mássalhangzónak, ha hosszú, általában csak az első jegyét írjuk kétszer: ccs, ggy stb. (öccse, meggy stb.). ha azonban összetett szó tagjainak a határán azonos kétjegyű betűk kerülnek egymás mellé, olyankor mindkét betűt külön- külön írjuk: cscs, gygy stb. (díszszemle, fénynyaláb, jegygyűrű, rossz-szívű). Igen, de hát az ésszerű nem ugyanolyan összetett szó, mint a díszszemle? Nem bizony! A dísz szóhoz járuló szemle önmagában is használatos főnév, az ész szóhoz tett -szerű ellenben nem önálló szó, csak ún. képzőszerű utótag. Ez van az egyszerű, nagyszerű stb. szóban is. Ha tehát az ész-hez hozzáírjuk a -szerű-t, úgy kell eljárnunk, mint pl. a -val, -vei rágós ésszel, eggyel, hússzal, naggyal, meg a -szór rangos hússzor szóalak írásakor. Végül a rossz-szívű (a jószívű ellentéte) írásmódját az szabja meg, hogy a rossz szó kettős sz betűjét is, a szív kezdő sz betűjét is jelölni kell benne. A kötőjel megkönnyíti e szó olvasását és megértését. A rossz szívű és a jó szívű természetesen két szó is lehet: ha nem belső tulajdonságra (rosszlelkűségre vagy jólelkű- ségre) akarunk rámutatni, hanem a szív egészségi állapotának megjelölése a célunk, akkor különírjuk azt. hogy valaki rossz szívű vagy jó szivű. Dr. Pásztor Emil főiskolai adjunktus Mert fiam, nem tudom, te mire képzeled az életet. Az én időmben a tanár, a tanító maga volt a megtestesült bölcsesség, s dehogyis mertem volna olyat mondani egy tanárról, hogy Dugó ... Igen, bennünket akkor tiszteletre neveltek, csak úgy látszik, téged nem lehet arra nevelni, hogy tiszteld atyádat és a pedagógusokat ... Igen, anyádat is lehet tisztelni, csak ne szólj mindig közbe... Ez is neveletlenség, amit én soha meg nem mertem volna tenni apámmal vagy tanáraimmal. ^ , len érzéssel. A rezonanciát, sajnos, nem lehet kiküszöbölni. A BESZÉLGETÉS átterelő■ dik az emberek „fogegészségügyére”, s a statisztika nem a ■ legvidámabb számokkal szolgál: — Még ma is az emberek 90 százalékánál van fogorvosi teendő... — Mi ennek az oka? i — Elsősorban az, hogy félnek, s akkor jönnek a fogorvoshoz, amikor már a fog vagy nehezen menthető meg, vagy ki kell húzni... Igen, mert félnek a töméstől, a fúrástól... ! Van még — igaz, ritkábban — . egy kis babonás „beütés” is ei emberekben, különösen falun. A terhes nő például nem hú- zat"fogat, mert az a hiedelem, hogy akkor az újszülöttnek | sem lesz foga... Ok az is, hogy a szülők nem ellenőrzik gyerekeik fogait, akik az is- ’ kólái fogászatról viszont el-el- szöknek. S az is ok, hogy a legelemibb higiéniai szabályokat sem tartják be sokan: fog- ’ápolás, fogmosás étkezés után, lefekvés előtt stb. Ha már fogorvosi beavatkozás szükséges, megnyugtatásul: a legkorszerűbb eszközökkel dolgoznak a fogorvosok. Az egri rendelőintézetben például ott áll a szellemes, magyar konstrukciójú Dentaphon Super, ez a mindent tudó fogorvosi műszer, amelyen a vízifecskendőtől és a levegőkompresszortól az elektromos érzésvizsgálóig — beleértve még a fúrót és különböző más műszereket is — minden megtalálható. A LEGFONTOSABB, zéstelenítés: tökéletes. az érMégis havonta négy-ötezer ember fél a fogorvostól az egri rendelőintézetben. Remélhetőleg a félelemről idővel sikerül leszoknunk ... (kátai) Qréí&éuf- &b ... hogy rendkívül helyes, igazán méltánylandó ötlet vott, hogy minden évben egy-egy napot szentelünk a pedagógusok* nak, vasutasoknak, bányászoknak, anyáknak — és így tovább. Ezek a napok kiválóan alkalmasok arra, hogy-elmondjuk pél’ dául most a pedagógusokról mindazt a jót, amit két pedagfr gusnap között elfelejtünk elmondani, illetve ahelyett mondunk el, amit nem felejtettünk el a világért sem gyakran mondogatni. Mert kellenek az ilyen napok! Ilyenkor mindig eszünkbe jut, hogy az illető nap huszonnégy órás tulajdonosai nem is olyanok, amilyeneknek mi véltük, sőt, mondtuk il# ilyenkor a vasutasnapon megkapják becsületüket a vasutasok, bányásznapon a bányászok, sőt, sajtónapon — egy évben egyszer — még a sajtó munkatársai is. Nálunk ugyanis hovatovább már nemzeti szokássá vált, hogy valaki csak akkor valaki, ha meghalt. Akkor még a gazemberről is csak jót mondunk, a tehetséges ember tényleg tehetséges, a becsületes tényleg becsületes lesz és hordhatja kitüntetéseit is. Illetve azt még akkor sem, mert viszik utánat Ugyanígy nemzeti szokás, hogy egy-egy szakmát, a munkálkodás egy-egy területét egy évben csak egyszer becsüljük, akkor aztán mindent bele alapon, s e megbecsülést roham úgy kimeríti társadalmunk energiáit, hogy kerek egy esztendeig megint nincs se kedv, se erő, hogy valamiféle jó szót szóljunk a pedagógusok, vasutasok, vagy éppen az anyák méltatására. Ámbátor volt idő, amikor még ilyen nap sem jutott azoknak, akiket ma legalább egy napig tisztelnek, becsülnek, dicsérnek, sőt, dicsőítenek. Talán éppen azon józan megfontolásból születtek meg ezek a „nap”-ok, hogyha már egy évig a kutya sem törődik vasutassal, pedagógussal, legalább egy év egyetlen napja az övéké legyen, amikor, ha esetleg mások nem is, de ők maguk törődhetnek magukkal. Az ilyen „nap”-okon kapják a napok tulajdonosai a kitüntetést, a rendkívüli előléptetést, oklevelet, pénzjutalmat, sőt, fogadást is kapnak a tiszteletükre — a többi napokon a fegyelmit, a figyelmeztetést, a náluk jobban hozzáértő ostoba megjegyzéseket szakmájukban való jártasságukat illetően. Mert hogy el ne felejtsem, még egy nagyszerű nemzeti sajátossága van népünknek: mindenki kiválóan ért a másik szakmájához. Az orvos ragyogó szabó, a szabó még jobb orvos, a mérnöknél nincs jobb tanácselnök, s a tanácselnök messze jobban ért a bányászathoz, mint a bányász, aki viszont kitűnő pedagógus, — s mindezek együttvéve valamennyien, mindenkinél jobban értő irodalmárok, festőművészek, zeneszerzők, színészek és labdarúgó-szakemberek. Ezek után természetes, hogy a szürke hétköznapok idején, amikor a „nap”-ok felveszik a jelzőnek is szürke köntösüket, a pedagógus csak arra jó, hogy bosszantsa a szülőket, és hogy pikkeljen a gyerekekre, a bányász, hogy meddőt termeljen szén helyett, a vasutas, hogy késsenek és összeütközzenek a vonatok. Mi már csak ilyenek vagyunk. És hogy ilyennek tudjunk is maradni, nekünk is kell az az egy „nap” pihenő, amikor a mi hozzáértésünk helyett elismerjük az ők hozzáértését is. Ilyenkor aztán cikkeznek az újságok — mi ií! —, megható portrékat rajzolva pedagógusról, aki..., bányászról, aki aztán igazán..., vasutasbrigádokról, amelyek hűha, de tényleg. És elhangzanak ünnepi szónoklatok, hogy másnap minden maradjon a régiben. Mert mi már csak ilyenek vagyunk. A közelmúltban — bocsánat a profánságért — a kezembe került egy ünnepi beszéd valamilyen „nap”-ra és egy nekrológ arra a bizonyos tragikus napra. Elolvastam mind. a kettőt, nem volt nehéz, mert nem volt hosszú (dicsérni csak röviden szoktunk, bírálni annál terjedelmesebben), és meghökkenve állapítottam meg, hogy lényegében nyugodtan el lehetett volna cserélni a kettőt egymással. Néhány megszólítás, egy-két jelző és az egyes szám többes szám változata, már elegendő is lett volna, hogy az ünnepi beszédet a sírnál, a nekrológot az elnöki asztalnál mondja el valaki. Mert halottról és ünnepeltről vagy jót, vagy semmit. Mert legalább ezen az egyetlen napon, ebből az egyetlen alkalomból mondjunk jót is, így diktálja a jólneveltség, bármilyen nehezünkre esik is. Mert mi már csak ilyenek vagyunk. Ezen töprengtem a minap, s jutott eszembe egy világ- megváltó gondolat. Tudom, az első olvasásra hallatlan merésznek tűnik, mint amilyen Einstein relativitáselmélete lehetett a maga idejében —, hogy szerény hasonlattal éljek. Az ötlet nem is áll túl messze Einstein miágától. Ha volt a nyugodt nap éve, s volt a nyugtalané, vajon nem lehetne-e & dolgozó nép közös megbecsülésének évét kikiáltani. Csak úgy, magunk között, még az ENSZ vagy az UNESCO segítsége sem kell ehhez. Napok helyett évek, vagy legalábbis év. Egyébként az a véleményem, hogy csak az első ilyen év lenne nehéz, aztán talán meg is szoknánk és meg is becsülnénk egymás szakmáját, napra és évre való tekintet nélkül... Ah, de hol van még Kánaán?! Atyai monológ Mondom én — alig hallgatja ő És egyáltalán, micsoda bizonyítványt hozol nekem haza? Én, fiam, mindig színjeles voltam. Én az. Nekem ne röhögj, mert megpofozlak, mert micsoda arcátlanság egy taknyos kölyöktől, hogy amíg az apja beszél, ő röhög. Vedd tudomásul, hogy én mindig színjeles és példás magaviseletű tanuló voltam, akit szerettek és becsültek a tanárai, amit te viszont nem mondhatsz el magadról, mert.., ... Micsoda? Hogy téged nem értenek meg?! Bele kell őrülni. A kis szerencsétlen. Akit nem ért meg sem az apja, sem a tanárai... Hagyd ezt a mesét, fiam, ezt én is megpróbáltam otthon, de ... Hogyhogy miért? Hogy a kitűnő és példás tanulónak minek arról panaszkodnia, hogy nem értik meg a tanárai? Ug5ran, ne kérdezz mindig közbe. Ez most lényegtelen. Az a lényeg, hogy... Ne idegesíts ton, csak mondtam, hogy én is megpróbálkoztam... De csak egyszer. Rögtön az elején. Még az óvodában. Igenis, az óvodában, fiam, s nem a felső általánosban. Természetes, hogy akkor nem volt általános iskola, de felső azért volt, s az a lényeg, hogy én nem olyan voltam, mint most te, engem szerettek a tanáraim, mert én példás és kitűnő tanuló voltam... Miért nem figyelsz ide, ha apád beszél? S mi az a vacak a kezedben? Felháborító, hogy én atyai intelmeket intézek hozzád, te meg olvasgatsz... Azonnal tedd le azt a vaoakotl Mi az? — Ez? Voltaképpen semmi, apu ... Csak a régi bizonyítványod... — Micsoda? — A régi bizonyítványod! — Az én régi izém.1; a bizonyítványom..'. Érdekes. Hát igen, fiam, már akkor is ér- tetlenek voltak a tanárok. Már akkor is! (egrit már foly- véletlenül nótákat is — meg kérvényeket, igazolásokat is a szomszédoknak. Hat elemit végzett, egyszerű asszony, de jó humorral, éleslátással és ötletekkel. — Mit szokott olvasni? — Addig se nem eszünk, se nem iszunk, nem is alszunk el az urammal együtt, amíg. az újságokat ki nem olvastuk. Jár a Népszabadság, a Népújság, a Nők Lapja, az Élet és Tudomány és a bányászújság. A két gyerekhez meg hozzá sem lehet szólni, ha olvasnak, egyik az egyik sarokban, a másik a másikban. A könyvek közül azokat szeretem, amikből mindjárt kijön valami. A rádiót meg jobban kedvelem, mint a tv-t, mert azalatt, amíg hallgatom, lehet dolgozni. Tegnap is ment az Ecsédi lakodalmas, mondtam az uramnak: „Addig nem lesz étel, amíg meg nem hallgatom.” — Mi lesz a darab vége? — Az, hogy tele a buksza, már persze akkor, ha tele lesz. Berkovits György
