Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
Erdő zúg a a poroszlói sziken (Tudósítónktól). Tizenöt évvel ezelőtt nehéz volt árnyékot találni a poroszlói határban. Amerre a szem ellátott, legelők és szántók húzódtak a síkságon. Csak imitt- amott volt egy-egy csenevész fa, vagy a lebontott tanyák helyén bokrok, bozótok. A változás jelentős, a Debrecen felé vezető műutat árnyas fák szegélyezik. A te- pélypusztai tanyák után erdők között halad az út. Ahol még a fű is kiégett nyáron, 7—8 méteres fák hajtottak dús lombkoronát. 1958-ban ültették az első csemetéket ezen a környéken. Az első esztendőben mindössze két holdat, a következőben ugyanennyit, 1960- ban már száz holdon tették földbe a csemetéket, s ma már büszkék a környékbeliek a 280 holdas erdőre, mert a sziken újabb területet hódítottak el a kietlen síkságból. e&címaJ? a 0 17 óra. — Ne haragudjon, hogy megszólítom, de maga nagyon tetszik nekem. — Maga is jó fejnek látszik. 19 óra. — Ügy érzem, mintha <zgy éve ismernénk egymást. Maga nagyon szimpatikus. — Én is jól kiismerem magát. Állati kedves fiú 20 óra. — Marhára teszik nekem Nem jön? — Hát... Maga sem közömbös. Gyerünk. 21 óra. — Imádlak. — Olyan sokat beszélsz. 22 óra. — Holnap délután hívj fel telefonon, drágám. — Feltétlenül... De... De... — Mi ez a habozás? Csak nincs valakid? Csacsim! Rajtad kívül senkim. Öt óra óta csak te töltőd be az életemet■ Fel is hívlak faolnap, lia megmondod a szánnod... és a neved. va—Imádlak. — Én is. Olyan boldog gyök. De szép a világ. — Nézd azt a felhőt. Olyan formája van, mint egy púpostevének. Ott a feje, ott a lába, ott a púpja. — Nem látom. — Mert nincs fantáziád. Nézd, ott, a fa mellett. Olyan, mintha legelné a lombot. Még most sem látod? — Látom, de az nem púposteve. — De teve. — Nem teve, tisztára úgy néz ki, mint egy Zetor-traktor. — Zetor? Örült vagy, drágám! A vak is látja, hogy az egy teve. Mintha az állatkertből jött volna ki. — Teve a te eszed tokja. — Ezt kikérem magamnak. Az pedig juszt is teve. — Te vagy a teve. Ezt nem bírom tenned, hogy olyan erőszakos vagy. — Én? Hát te? Egy csökönyös szamár vagy. Kibírhatatlan és undok. sem gyűrtem kétszer a hónon alá a kalapot. Büszkén nézett rám. Elő kapta pénztárcáját és papír húzott ki belőle: „A termelő szövetkezet kérelmét elutasít' ja”.. • Még büszkébben húzza k magát. Igaz, a lapon nem lehet az olvasni, hogy Sitke András < tagosításnál minősítheíetlenü viselkedett. Bomlasztotta í közösséget, mindent megtett í tsz ellen. Sitke beszéde nem soka változott... Tavaly már ő is belépett vol na. — Nem kellettem, mert be teg vagyok.. • Rossz, rossz, de régen... ★ Sitke András maltert ka var. Betegségére hivatkozik é mártírt játszik. A megcsúfol’ társak nem hajlandók befogadni. .. Amikor befejeztem a potyogást az írógépnél, néztem a írást és az ujjaimat. Vajon ráütne-e ezért az igazságért Sitke András. Mert ez az igazság. Ilyen ő. Tele a „réggel...” Beteg és családjától távol van. Különös, nem tudom sajnálni. .. .Az igazat írtam. ■. Ilyen bonyolult, de egyértelmű az igazság. Fóti Péter Ketten a hétköznapokban Egy kicsit emberközelből szeretnénk bemutatni két pedagógust. Ha egyáltalán van ilyen: a katedrától távolabb, Szenvedély va< Eléggé közismert, hogy a pedagógusok nagyon kevés szabad idővel rendelkeznek. Nemcsak a tanítási órák kötik le őket, hanem a szakkörök, a felnőtt tagozat és a tanításra való felkészülés is. Naponta egy vagy két óra jut kikapcsolódásra. Tegyük hozzá: a férfiaknak, mert az asszonyok a családi gondok mellett erre nem is nagyon gondolhatnak. Mit csinál ilyenkor, szabad idejében Bodrogi Imre, a Gyöngyösi II. számú Általános Iskola magyar szakos tanára? Feleletként bélyeggyűjteményt vesz elő. Előbb két régit, amelyeket valamikor nagy- nénjétől kapott. Több mint harminc éve már annak. Ott kezdődött. Akkor még csak gyerekes kíváncsiság késztette a gyűjtésre, minden rendszer nélkül. A háború ebben is megálljt parancsolt, és csak az ötvenes évek elején kerültek újra elő az albumok. De ettől kezdve határozott cél vezette. Csak magyar kiadású bélyegek érdekelték. A hozzá nem értőnek is úgy, ahogy hétköznapjaik zajlanak. Talán nem hat ünneprontásnak ez a szándék a pedagógusnap alkalmával. jy szórakozás? öröm a szép bélyegekre ránézni. — Inkább a szórakozás vezet, mint a szenvedély — magyarázza Bodrogi Imre. — Olyan ez, mint a képek gyűjtése, de ez jóval olcsóbb, és jóval kisebb helyet igényel. Persze, a bélyegekért fizetni kell. A családi költségvetésben ez a kiadás legálisan szerepel. Hogyne, hiszen a család két nagyobbik gyermeke is csatlakozott már az apa szórakozásához. Az idő — 1 Még felsorolni is sok azokat a megbízatásokat, amelyeknek eleget kell tennie Szálai Erzsébet óvónőnek. Tagja a nőtanács művelődési bizottságának, a pedagógus KISZ-szervezet kulturális felelőse, vezeti a művelődési ház bábszakkörét, tagja az énekkarnak és a KISZ revíziós bizottságának. — Szabad időm nagyon kevés van — halljuk tőle. — Ilyenkor a könyv a legkedvecA izaa&széh meltelt ;.y/. ÍSilStó ft A szálakból a szövőnő hozzáértő keze alatt ízléses, népi motívumokkal díszített térítők születnek. Hollandiai exportra készít hétezer ilyen térítőt a Hevesi Háziipari Szövetkezet. Ha ezzel elkészülnek, Dánia következik.. — Ügy! Szóval kibírhatatlan vagyok. És te? Vedd tudomásul, hogy egy nyafka, önző béka vagy. — Ezt nekem mondod? Te undorító! Ne is lássalak. — Jó. Elmentem. Hülye voltam, hogy eddig is foglalkoztam veled. Csau! — Tűnj már el a szemem elől, hogy is lehettem ilyen ostoba. Hova tettem a szemem!? i Vak voltam. — Azért néz-§ ted Zetornak a\ tevét. — Most mit ücsörögsz itt, menj már... Menj .,. Szóval mégy? Hát ennyit érek én neked? ... Te... Várj! Ne rohanj! — Mit akarsz? — Ne haragudj, igazad volt. Te olyan okos vagy. Jobban megnéztem, az a felhő, tényleg egy Zetorra hasonlít. Na ülj már vissza. Szeretlek. — Én is nagyon szeretlek. És én is megnéztem, neked volt igazad, kiköpött teve. — Dehogy teve. Zetor! —Teve! — Zetor! — (És így tovább, és így tovább, egészen az esküvőig és a válóperig.) fényözön, ez az illatár... Én olyan szerelmes lettem beléd, mintha nem is tízéves házasok lennénk... — Te udvarolsz.,. — Na és? Mi ebben a csodálatos? Igenis udvarolok! Most úgy érzem, hogy mindent meg tudnék tenni érted. Szívem, játsz- szuk azt, hogy most ismertük meg egymást. — Milyen kedves vagy most. Olyan jó lenne, ha mindig ilyen maradnál. — Ilyen maradok. Vissza foglak szerezni magamnak. (Kiss Béla felvétele) Megharcolok érted. Ha kell, legyőzöm a hétfejű sárkányt, szembeszegülök a természet minden hatalmával. Lehozom neked a csillagokat, és azt a hegyet a zsebkendőmnek a négy sarkában is elhordom. — És ez ezután mindig így lesz? — így. Én még fiatal vagyok és erős. Újra kezdjük a mi beszürkült, elfáradt életünket. És ez így marad örökké. Minden áldozatra hajlandó vagyok. — Erről jut szembe, drágám. Olyan jó lenne, ha lemennél tejért, meg kenyérért. — Mit!? Én tejért, három emeletet? Ezekkel a visszeres lábaimmal? Hát van neked lelked? B I — Engem megőrjít ez a május! Az a sok virág, az • — örökké fogsz szeretni? — Amíg élek. »A — És soha nem hagysz el? n — Soha, soha, soha>. — Most hová Jj mégy? A® — Haza. A feleségem bal/ hézik, ha kapuzárás után megyek. Ősz Fereun > — Mennyi időt kell fordítani a szisztematikus gyűjtésre? — A napi egy óra átlagban szükséges. Több nem is jut rá. A hét végén rendszerint felpakolunk, és hosszabb, rövi- debb utakat teszünk meg az ország különböző vidékeire. — Volt már nézeteltérés a bélyeg miatt a családban? — Legfeljebb nyáron, amikor napokon keresztül rendszerezem a gyűjteményt, akkor kérdezi meg a feleségem: meddig tart még? Olyankor a szoba tele van bélyegekkel, és az ilyen „rendetlenséget” egy asz- szony sem szereti. Ügy hisszük, nincs szükség arra, hogy a bélyeggyűjtés hasznosságát, szépségét részletezzük. Időtöltésnek is kellemes. hiánycikk sebb szórakozásom. És nagyon szeretek hangversenyen lenni. Szerencsére az utóbbi években gyakran tartanak hangversenyt Gyöngyösön. A barátnőimet sem felejtem ki, mi, nők, szeretünk beszélgetni. Ez is szórakozás. És kell is, igényli az ember, hogy kibeszélgesse magát. — Miért vállal ennyi munkát? — Nem azért, hogy az időmet kitöltsem. Szívesen dolgozom. Ezt ne vegye frázisnak. — Melyik megbízatásáról mondana le a legszívesebben? — Egyikről sem. De többet már nem vállalnék, elég eny- nyi. Mégsem fáradt, mégsem türelmetlen, ha akadnak is olyan percek nagy ritkán, amikor önmagával vitatkozik. Ritkán, ha összeszalad a sok tennivaló. Elégedett ember, jól érzi magát az óvodában, a barátnői között, jól érzi magát Gyöngyösön. ★ ök ketten a hétköznapok emberei, a szót tisztultabb értelmében. Szenzációkat nem csinálnak, nem is várnak szenzációkra, végzik a munkájukat, mint annyian mások körülöttük. „Csak” pedagógusok, a hétköznapok munkásai. (g. molnár) Hol volt a gyöngyösi dalsserető közönség ? Évek óta részvevője vagyok a hagyományos gyöngyösi dalosünnepnek. Vasárnap a VIII. gyöngyösi dalosünnepen is részt vettem. Nyugodtan állíthatom, hogy Gyöngyösön az utóbbi években ilyen színvonalas és nagyszerűen megrendezett dalostalálkozó még nem volt. Nagyszerű rendezés, színvonalas műsor, ennek csak szívből örülni lehet. Örömünk azonban mégsem lehetett teljes, mert a délutáni műsor kezdete előtt néhány perccel a nagy előadóteremben csupán az első három —négy széksorban foglaltak helyet. Tehát a műsornak csak ennyi „hivatalos” nézője volt. Pedig a városban öles plakátok hirdették a dalosműsort! Máskor mindig zsúfolt terem várta a műsor kezdetét. Lehet, hogy ennek a műsornak egy másik „műsor” — a Vasas—Ferencváros mérkőzés közvetítése — volt a nagy konkurrense, és ez vonzotta inkább az embereket?! A rugalmas rendezők mindjárt döntöttek, zsúfolásig megteltek a sorok hamarosan. Felkérték a műsorukra váró kórusokat, hogy foglaljanak helyet a nézőtéren. Ez után már igazi hangverseny-hangulat volt a teremben. Időnként zúgott a vastaps. Utó- végre hozzáértő emberek, dalosok tapsoltak! (szigetvárt) ződött a bőr a csontra és érzelmeit a csont és a bőr együtt tolmácsolja. — Hiába hallgat. Rossz és kész. Tudja, régen a mi utcánkból 32 fejőstehén járt ki, ma meg csak öt— & a tsz-nek hány tehene van? — Azt nem tudom. Abbahagyja az evést. Gyógyszereket vesz elő és egymás után kapja be a pirulákat. — Utálom a tsz-t. Nem viselik gondját a földnek. Műtrágyáznak. .. He-he.. • Annyit ér, mintha ráköpnének a földre. 56-ig jártak utánam. Kínoztak, hogy lépjek már be végre. Nem. Aztán végül győztek, az istenit. Bement az az arany nyolc hold- Másnap az elnök kiment a földre, aztán felgyújtotta rajta a kukoricaszárat, pedig az még az enyém volt... Az én földem termése— Az enyém. Beüevörösödött az összeaszott arc, és a csontok tánca eltorzította fizimiskáját. — Mindig a magáé volt ez a nyolc hold? — Eredetileg csak egy holdam volt. A háború után kaptam még hetet— Földet adott magának ez a rendszer? — Ez? Hát megvéreztem én ezért a fronton. Szónokol. Magabiztosan* meggyőzve. Csak társai érzik igazán, hogy minden szavával szembeköpi életüket, munkájukat ★ Sitke András maltert kavar. Nap nap után összehordja az alapanyagokat, megragadja a malteroskanalat és kikeveri. Vödörbe tölti és odaadja az ipari tanulóknak. Aztán újra veszi az alapanyagokat, kever és tölt... Nap nap után, durcásan, sértődötten, kitaszítot- fcan★ Elpakolja az elemózsiát. — Megbetegedtem. Most már nem kellek nekik. Pedig tavaly már én is mentem volna dolgozni a ísz-be. Azt mondta az elnök, járjam végig a tagságot és keressek pártfogókat... Én az úr előtt Möte András maltert kever. Nap nap után összehordja az alapanyagokat, megragadja a malteroskanalat és kikeveri. Vödörbe tölti és odaadja az ipari tanulóknak. Aztán újra veszi az alapanyagokat, kever és tölt... Nap nap után... Sitke Andrást kiközösítette a falu. Nem kér munkájából. Szinte elkergette, menjen oda dolgozni, ahol tud... ★ Nagyot harapott a szalonnából, aztán egy kis gerezd fokhagymát is bekapott. Csendben ültem vele szemben a munkásszállás ócska vaságyán. Sitke András nem nézett rám, csak újabb szalonnadarabot kanyarított — Jót akar rólam írni, vagy rosszat? Leheletével megcsapott a szalonna, a savanyú bor és a fokhagyma kellemetlen illata. — Az igazat. — No, én csak így "vagyok hajlandó beszélgetni magával- Sok hazugságot olvastam. Újra harapott és megint lekapta a tekintetét rólam. Sovány arcán groteszk táncot járt kidudorodó állkapcsa. Fésakelődni kezdtem a kopott kék pokrócon. Sitke evett fen meg a sáros padlót, meg a piszkos lavórt néztem. — Szereti a földet? — Hűségesen dolgoztam. Tudtam én termelni, nem úgy, mint a mostaniak. A 20 mázsa búzát is kihoztam holdanként, mert két lóval dolgoztam és nem tapostam agyon a földet géppel. Két kőművestársa nézett be, aztán megértőén újra kimentek. — És most nem érdemes dolgozni a földön? — Amit a mostani termés- eredményekről írnak, az mind szemen szedett hazugság. A maltertól sebesre mart kezét bizonyításul hitetlenül meglengette— Ezt honnan tudja? — Látom én a kalászokat. Régen 70 szem is kipergett egyből, most meg alig 40. Rossz, rossz, rossz... Sitke Andrást kiközösítette a falu? Ö közösítette ki a földet, az embereket. * Sitkének rendkívül sovány loononváia van. Szinte rácserAz igazat írtam
