Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

*TLÄG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETF­Ara: m nspff^i 1 XVII. évfolyam, 150. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1966. június 36., vasárnap Befejezte munkáját az országgyűlés ülésszaka Napirenden : a mezőgazdaság —- 45 milliárd forintot fordítunk a korszerű nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésére — A legfőbb ügyész beszámolója — Interpellációk Szombaton délelőtt 10 órákor dr. Beresztóczy Miklósnak, az országgyűlés alelnöké- nek elnökletével folytatta az országgyűlés a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat tárgyalását Az ülés első felszólalója Fehér Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese volt Fehér Lajos beszéde kül ugyanis elképzelhetetlen lenne, hogy az állattenyésztés színvonalát jelentősen fejlesz- szük & termelési költségeit csökkentsük. A szemes-szálas- takarmányok termelésének nö­vekedését a terv úgy irányozta elő, hogy az állattenyésztés egyre szilárdabb hazai takar­mánybázisra támaszkodhassék. — Az állattenyésztés termelé­si értékének növelését elsősor­ban a takarmányértékesítés to­vábbi javításával, az anyaálla­tok jobb kihasználásával, a fajlagos hozamok növelésével és az állategészségügyi szabá­lyok betartásával érhetjük eh Egyes állattenyésztési ágazatok közül legnagyobb mértékben a szarvasmarha tenyésztést kí­vánjuk fejleszteni, ezt az indo­kolja, hogy a vágómarha a legbiztosabb tőkés exportcik­künk és a hazad húsellátásban is elég fontos szerepe van. 100 ezer hold gyümölcsöst, 81 ezer hold szőlőt telepítettünk — A második ötéves tervben igen jelentősen előrehaladtunk a kertészeti kultúrák fejleszté­sében: 81 ezer katasztrális hold szőlő és 101 000 katasztrá­lis hold gyümölcsös telepítésé­vel leraktuk a nagyüzemi áru­termelés alapjait. Erőforrása­inkból azonban lényegében csak az alapozó beruházásokra, a telepítésekre futotta. A ter­melés és felvásárlás növekedé­sével a technikai felszereltség, a járulékos beruházások kiépí­tése nem tudott lépést tartani. A rendelkezésre álló korláto­zott anyagi kereten belül még­is eljutottunk odáig, hogy a palántaigényes zöldségfélék korszerű palántanevelővel való ellátottsága 20—27 százalékos, a mezőgazdasági üzemek válo­gató, csomagoló és átmeneti tá­roló kapacitással való ellátott­sága pedig mintegy 15 százalé­kos. A zöldség-gyümölcs felvá­sárlás terv szerinti növelése a harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság egyik legfonto­sabb feladata. A baráti orszá­gokkal eddig megkötött hosz- szú lejáratú államközi egyezmé­nyek igen kedvező feltételeket biztosítottak a kertészeti kul­túrák fejlesztéséhez. A Szov­jetunióba irányuló kivitelünk majdnem háromszorosára nö­vekedhet, de 1970-ig a többi országba is 30—10 százalékkal több kertészeti terméket szál­líthatunk, mint eddig. Éppen ezért a kormány nagy figyelmet szentel a kertészeti kultúrák megfelelő fejlesztésé­nek. A zöldség-gyümölcs prog­ram sikeres megvalósítására a mezőgazdaság területén kere­ken 3,3 milliárd forint beruhá­zást irányoz elő, a felvásárlás és feldolgozás területén pedig mintegy 4,2 milliárdot. A ker­tészeti cikkeket termelő üze­mek gazdaságos működéséhez szükséges járulékos, létesítmé­nyek, berendezések megvalósí­tása és a feldolgozó kapacitás bővítése jórészt a harmadik ötéves terv feladata. A’ kerté­(Folytatás a 2. oldalonJ »ü országgySIé» Slése (Foto: -Bozsáfli Népgazdaságunk fejlesztésé­nek központi kérdése az ipar fejlesztése. Ez így helyes, sőt, törvényszerű, hiszen iparosítá­si politikánk eredményeként gazdasági életünk fő bázisa ma már az ipar. Minél na­gyobb eredményeket érünk el az adottságainkkal reálisan számoló iparfejlesztésben, an- ttál megalapozottabban és gyorsabban juthatunk előre egész szocialista építésünkben. A harmadik ötéves tervben gazdasági erőforrásaink igen jelentős részét, a népgazdaság beruházásainak 44—50 száza­lékát — mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és építőipar fejlesztésére fordítjuk. Ez a nagyarányú befektetés igen nagy kötelezettséget, felelőssé­get ró iparunkra, az ipari és építőipari vezetőkre, dolgo­zókra egyaránt Gazdasági éle­tül* fejlesztésének sorsa túl­nyomórészt a munkásosztály kezébe van letéve: népünk életszínvonala, jövőnk nagy­mértékben azon múlik, hogy az iparban hogyan gazdálkod­nak az új befektetések csak­nem felét lekötő esskozökkeL Nagy felelősség hárul a me­zőgazdasági vezetőikre és dol­gozókra is. A beruházások 16 —18 százalékét — mintegy 44 _45 milliárd forintot — a mezőgazdaság fejlesztésere fordítjuk. Az ország élelmiszer- ellátása — s bizonyos mérté­kig külkereskedelmünk egyen­súlya is — attól függ: mennyi­re gazdaságosan és célirányo­san használjuk fel ezeket az eszközöket a korszerű nagy­üzemi gazdálkodás megalapo­zására. Hazánk azok közé az orszá­gok közé tartozik, amelyek ké­f^agyobb figyelmei ipari igényei A mezőgazdaság — amely­nek adottságai hazánkban vi­szonylag kedvezőek — a lakos­ság élelmiszerrel s ipari nyers­anyaggal való ellátásán kívül exportjával fontos szerepet tölt be a népgazdaság más ágai­nak fejlesztéséhez szükséges vásárlásaink fedezéseben is. A fejlett tőkés országokban vásárlásaink igen jelentős ré­szét a mezőgazdasági és élel­miszerexporton nyert devizá­val fedezzük. A múlt eszten­dőben a mezőgazdasági és élelmiszer-kivitel révén mint­egy 2,3 milliárd devizaforint aktív egyenleghez jutott nép­gazdaságunk. Azt tervezzük, hogy a mezőgazdasági és: élel­miszer export-import aktív egyenleg a harm- ’ik ^ötéves tervben gyorsabban nő. _ Ha terveinket sikerül valóra válta­ni, öt év alatt — pusztán szo­cialista viszonylatban — 10— *1 milliárd devizaforint aktí­vumhoz. jutunk, amely; már je­lentős vásárlásokat tesz. lehe- . lóvé a szocialista országok pia­tál ja nak te. EK igen előnyös, s különösen azért kiemelkedő jelentőségű, mert ipari nyers­anyagokban viszont szegények vagyunk. Lényegében a bauxit az egyetlen olyan ipari nyers­anyag, amely viszonylag jelen­tős mennyiségben található hazánkban. A mezőgazdaság szinte népgazdaságunk egyet­len fő ága, amelynek aránylag kevés importból származó anyagot kell felhasználnia ter­melése növeléséhez. Ilyen kö­rülmények között nálunk a mezőgazdaságnak lényegesein nagyobb szerepe van a gazda­sági életben, mint az ipari nyersanyagokban gazdag or­szágokban. t a mezőgazdaság kielégítésére A gazdasági előrehaladás fő bázisa hazánkban az ipar. Gaz­dasági építésünk azonban ak­kor áll mindkét lábával szi­lárd talajon, ha sikerül meg­találnunk a legmegfelelőbb arányokat a gazdasági életünk alapját képező két főágazat, az ipar és a mezőgazdaság kö­zött. Sem az ipart, sem a mező- gazdaságot nem önmagáért fej­lesztjük. Az iparnak, a város-, nak szüksége van élelmisze­rekre, mezőgazdasági nyers­anyagokra, a mezőgazdaság viszont nem fejlődhet az ipar termékei nélkül. Különösen így van ez a korszerű nagy­üzemi mezőgazdaságban. A harmadik ötéves tervben pél­dául a mezőgazdaság ' által igényelt ipari eredetű anya­gok és eszközök felhasználása 32 százalékkal nő. A hazai iparágaknak, külö­nösen a gép- és vegyiparnak, az építőiparnak, a jövőben — mint a terv is számol ezzel.— nagyobb figyelmet kell fordí­tania a mezőgazdasági ijgények jobb kielégítésére, a mezőgaz­pesek arra, hogy saját tenne lésükből elégítsék ki a lakos ság növekvő igényeit a legfon tosabb élelmiszerekből, sőt, ez zel egyidejűleg tekintélye mennyiségű élelmiszert expor daság műszaki fejlesztésére. A vegyiparnak pl. a koncent­ráltabb hatóanyagú műtrágyák ; előállítására, az összetett és kevert műtrágyák választéká- nak bővítésére kell törekednie. A mezőgépipamak korszerű, jó minőségű, üzembiztos gé­pekkel kell ellátnia a mező- gazdaságot, komplex géprend­szereket kell kialakítania a termelési folyamatok gépesíté­sére. A mezőgazdasági építke­zéseket úgy kell megvalósíta- ni, hogy az épületekben lehe­tővé váljék a korszerű terme­lési technológiák kialakítása, a legfontosabb munkafolyama-, tok gépesítése. Mit nyújt mindezért cserébe a mezőgazdaság? Több és jobb Európa egyik lej mezőgazdaság A mezőgazdasági termelés növekedését a harmadik ötéves terv feszítetten irányozza elő. Megvalósítása a gazdálkodás ' további belterjesítését, ezzel ’ összefüggésben az erők össz- ; pontosítását követeli meg a : legkülönbözőbb posztokon álló ' mezőgazdasági vezetőktől, s ■ fegyelmezett, jó munkát kíván 1 a mezőgazdaság valamennyi ■ dolgozójától. A második ötéves tervhez i képest a következő öt évben . körülbelül 10 százalékkal több . befektetéssel fejlesztjük a mezőgazdaságot. Hatalmas összeg ez, s nagy lehetőséget , biztosít, amelyet maximálisan ki kell használnunk. El kell | érnünk, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a leg­lényegesebb feladatok megol­dására koncentráljuk. Az olyan gyakorlat, hogy minde­nüvé juttatunk egy keveset — igen alacsony hatásfokú lenne. Ennek ellenére látnunk kell, hogy mindent egyszerre meg- 1 oldani nem tudunk a régi, el­■ avult termelési eszközök ki­■ cserélése, az új gépek és nagy­■ üzemi épületek megteremtése, ■ a szocialista nagyüzemi rend- i szer teljes kiépítése hosszabb : időt igényel. Európa egyik leg- , elmaradottabb mezőgazdaságát ■ örököltük a tőkés földesúri rendszertől. Az évszázados el­. maradottságot nem könnyű . behozni. Ez is azt indokolja, . hogy akkor cselekszünk he- . lyesen, ha fő figyelmünket . azoknak a feladatoknak a r megoldására fordítjuk, ame­- lyek a népgazdaság, a lakosság, , az export szempontjából a leg- . fontosabbak. . Melyek ezek? ' — Az ország ellátásában to­1 vábbra is egyik legfontosabb tennivaló a kenyérgabona- 1 szükséglet fedezése hazai ter­mésből. Második ötéves ter­- vünk utolsó két esztendejében , már nem kellett kenyérgabo­- nát importálnunk, sőt, az 1965.- évi termésből még jó egy hó­- napra elegendő készletünk is c maradt. Ezt elsősorban bőveb­- ben termő, intenzívebb élelmiszert a lakosság és a kül­kereskedelem részére, továbbá több és olcsóbb nyersanyagot az élelmiszeriparnak és a könnyűiparnak. A harmadik ötéves tervben ugyanis a me­zőgazdasági termelés 13—15 százalékos növekedését ter­vezzük, s ez megfelelő alapot nyújt a törvényjavaslatban szereplő igények kielégítésére. A mezőgazdasági termelés tervbe vett emelkedése kb. 2,6 —3 százalékos évi növekedési ütemet tételez feL Ez jóval magasabb annál, amit eddig a magyar mezőgazdaság fejlődé­sében elértünk. A két világhá­ború között, a nagybirtokos és tőkés magyar mezőgazdaság két évtized alatt körülbelül 20 százalékkal növelte a terme­lést. Ez évi 1 százalékos növe­kedési ütemnek felel meg. Az átszervezés előtti évtizedben is legfeljebb 1—1,5 százalék volt az évi növekedés, a má­sodik ötéves tervben pedig ke­reken 2 százalék. gelmaradottabb [át örököltük fajták — a termelésükhöz szükséges technika — széles körű elterjesztésével értük el, továbbá azzal, hogy a műtrá­gya jelentős részét is — mint­egy 40 százalékát — erre a termelési célra koncentráltuk. — Az állattenyésztés fej­lesztése és az állati termékek termelésének fokozása érdeké­ben a harmadik ötéves terv­ben is nagy gondot fordítunk a takarmánytermesztésre. Meg­felelő mennyiségű, jó minősé­gű és olcsó takarmányok nél-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents