Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-24 / 148. szám
AKA: M FIU.SR. vn.Afl PROLETÁRJAI ÜGYESÜL JETEK! XVII. évfolyam, 148. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1966. június 24., péntek Napirenden: az ötéves terv Tanácskozik az országgyűlés 282 ezer lakás építésével megkezdtük 15 éves lakásfeilesztési tervünk végrehajtását — 250 milliárd forintot javasol a kormány az ötéves terv beruházásaira Csőtörtökön délelőtt TI árakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Miniszter- tanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő,Gáspár Sándor, Somogyi Miklós és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapeseti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke benyújtotta a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot, amelyet — előzetes tárgyalásra — megkaptak az országgyűlés állandó bizottságai, s szétosztották az országgyűlés tagjai között. Kézhez kapták a képviselők az Elnöki Tanács jelentését is, amely az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendesetekről számol be. Az országgyűlés a* Elnöki Tanács jelentését frin«átmgpőtog tudomásai vette. Vass Istvánné ezután bejelentette, hogy az ipari bizottság megvizsgálta Klujber László képviselő interpellációját — amely az 1965 novemberi ülésszakon hangzott el a bauxitbányászat ügyében —, továbbá az interpellációra adott miniszteri választ. Ez utóbbit, mint ismeretes, az országgyűlés nem fogadta el. Az ipari bizottság vizsgálatának eredményéről az ülésszak során jelentést terjeszt az országgyűlés elé. Az elnök indítványára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: 1. A népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat; 2. Az ipari bizottság jelentése Klujber László interpellációja és az arra adott miniszteri válasz tárgyában; 3. A legfőbb ügyész beszámolója; 4. Interpellációk. Ezután napirend szerint dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke ismertette a harmadik ötéves tervről szóló törvényjavaslatot. Ajtai Miklós beszéde •X forradalmi munkás—paraszt kormány az országgyűlés «élé terjeszti az 1966—70. évekre vonatkozó X ötéves tervről sSidló törvényjavaslatot A tervjavaslat figyelembe veszi gazdaságfejlesztésünk eddigi tapasztalatait támaszkodik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának t964. decemberi határozatában foglalt, bosszú időre alapul szolgáló irányelvekre, szem előtt tartja a társadalmi, gazdasági építésünk legközelebbi feladatait. A törvényjavaslat alapjául szolgáló irányelveket a Magyar SzociaEsta Munkás- járt Központi Bizottsága 1966. május 25—27-i ülésén megvitatta és jóváhagyta — mondotta bevezetőben Ajtai Miklós. A 3. ötéves népgazdasági terv szerves folytatása a párt és a kormány eddig folytatott gazdaságpolitikájának, amelynek eredményei tükröződnek az előző ötéves terv teljesítésében. A szocialista ipar termelése az előző öt év alatt 47 százalékkal emelkedett és a kitűzött céloknak megfelelően változott az ipari termelés szerkezete is. Leggyorsabban ugyanis a vegyipar és a gépipar termelése nőtt. Sikerült megfelelő módon biztosítani a lakosság iparcikk-ellátását, lényegében realizáltuk beruházási céljainkat és egyidejűleg 67 százalékkal emelkedett az ipari termékek (élelmiszer nélkül) kivitele. Ipari termelésünk anyagellátása, elsősorban az KGST-országokkal létesített megállapodások alapján, lényegében zavartalan volt és lehetővé tette az éves tervek rendszeres túlteljesítését is. Az elmúlt tervidőszakban sikeresen befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Mezőgazdaságunk teljesítette az átszervezés idején célul kitűzött kettős feladatot: a mezőgazdaság termelése az elmúlt öt év átlagában mintegy 10 százalékkal volt több, mint az azt megelőző öt évben. A szocialista nagyüzemek létrehozása, megalapozása idősza- iban is nőtt tehát a mezőgazdasági termelés és árutermelés is, bár tervünk túlzottnak bizonyult, s így a kitűzött célokat nem értük el. A mezőgazdaság — ha nem is minden tekintetben zökkenő- mentesen — biztosította a lakosság élelmiszer-ellátását és a külkereskedelemben képviselt jelentős hányadával hozzájárult népgazdaságunk egész fejlődéséhez. A nemzeti jövedelem összesen öt év alatt 25 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem 22 százalékát fordítottuk felhalmozásra. Ezen belül — a harmadik ötéves terv készítésénél alapul vett árakon és konstrukcióban számítva — kereken 200 milliárd forintot fordítottunk beruházásra a népgazdaság szocialista szektorában, ami körülbelül 15— 20 milliárd forinttal haladta meg a tervelőirányzatot. A beruházások több mint háromnegyede a termelő ágazatok fejlesztését és csaknem egynegyede a kulturális, egészség- ügyi, szociális és kommunális ellátás, valamint a lakáshelyzet javítását célozta. A termelő ágazatok beruházásai megalapozták az elért eredményeket, előkészítették a további fejlődést a harmadik ötéves terv időszakában és lényegesen javították a lakosság szociális-kulturális ellátottságát. 282 000 lakás építésével megkezdtük 15 éves lakásfejlesz- tési tervünk végrehajtását. A munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme öt év alatt a tervezettnél valamivel nagyobb mértékben, több mint 18 százalékkal növekedett: lényegében ugyanilyen mértékben nőtt a parasztság egy főre jutó fogyasztásának reálértéke is. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére öt év alatt 9 százalékkal emelkedett. Tizenhárom százalékkal nőtt a munkások és alkalmazottak száma. A társadalmi juttatások 1965-ben körülbelül egyharmaddal haladták meg az 1960. évi szintet. Mindezek alapján az egész lakosság fogyasztása öt év alatt 21 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági népesség átáramlása más ágazatokba és a mezőgazdaság szocialista átszervezése növekvő igényeket támasztott a központi árualapok iránt, ezeknek az igényeknek a belkereskedelem lényegében megfelelt. Az élelmiszer-eladás öt év alatt 36 százalékkal emelkedett, miközben a lakosság élelmiszerfogyasztása körülbelül 12 százalékkal nőtt. Jelentősen, 23 százalékkal nőtt a kiskereskedelem iparcikk-eladása és ezen belül csaknem másfél- szeresére emelkedett a tartós fogyasztási cikkek forgalma. Dolgozó népünk odaadó munkája, alkotó tevékenysége alapján népgazdaságunk tovább erősödött, az elért eredmények szilárd alapot adnak az új terv céljainak megvalósításához — mondotta, majd arról beszélt, hogy az előttünk álló időszakban mind nagyobb mértékben kell az intenzív fejlődés módszereit alkalmaznunk. Míg korábban nagyobb mértékben lehetett mozgósítani a népgazdaság munkaerő-tartalékait — a mezőgazdasági munka szervezése egy ideig lehetővé, sőt, szükségessé tette a munkaerő egy részének átirányítását más termelő ágazatokba —, addig ma már ilyen lehetőségekkel nem, vagy csak korlátozott mértékben rendelkezünk. Ezért abból indultunk ki, hogy a tervidőszakban növekedni fog a rendelkezésre álló eszközök felhasználásának hatékonysága. Az ipari termelés emelkedésének a korábbinál nagyobb hányada származik majd a munkatermelékenység növekedéséből, rendszeresen csökkennek a fajlagos termelési költségek. Szükséges, hogy az ipari termelés az eddiginél rugalmasabban alkalmazkodjék a belföldi és a külföldi piacok igényeihez és ezáltal a termelés mennyisége és választéka az eddiginél jobb összhangban legyen a kereslettel. A gazdaságfejlesztés említett jellegzetességei szükségessé teszik, hogy az iparban és a népgazdaság egyéb ágaiban gyorsítsuk a műszaki haladás ütemét, az életszínvonal-politikában növeljük a bérek ösztönző szerepét, a mezőgazdaságban rejlő lehetőségek jobb kihasználásával gyorsítsuk a mezőgazdasági termelés növekedési ütemét az elmúlt időszakhoz képest. Mindezzel elérhetjük, hogy népgazdaságunk fejlődésének üteme az előző éveihez hasonló lesz, miközben a fejlődés minőségi jellemzői kedvezőbben alakulnak és egyidejűleg biztosítjuk a gazdaság szilárd egyensúlyát. A nemzeti jövedelem emelkedése a terv szerint évi átlagban mintegy 4 százalék lesz. A nemzeti jövedelem emelkedésének ütemét lényegében a termelés két fő ágában, az iparban és a mezőgazdaságban előirányzott fejlődés alapozza meg. Az ipari termelés lehetséges emelkedését sok mennyiségi és hatékonysági tényező befolyásolja. A mennyiségi tényezők közül kiemelem az ipar energiahordozókkal és nyersanyagokkal való ellátottságát. Ennek megtervezését ásvány- vagyonúnk és bányászati lehetőségeink korábbinál pontosabb ismeretére, valamint a baráti országokkal, elsősorban a Szovjetunióval megkötött hosszú lejáratú importszállításokra alapozhattuk, ami nagyban hozzájárult az iparfejlesztés reális ütemének kialakításához. A terv keretei lehetőséget biztosítanak arra, hogy az ipari fejlődés üteme meghaladja a tervezettet, ha az ipar exportképessége a terv megvalósítása során a számításba vettnél kedvezőbben alakul, s ha az ipari üzemek a termelésben kedvezőbb hatékonyságot érnek el. így az ipar hozzájárulhat az egész népgazdaság fejlődési ütemének gyorsításához. Ez a terv túlteljesítésének kívánatos, lehetséges iránya. Ami a mezőgazdaság tervét illeti, fő törekvésünk az, hogy a fejlődést mennyiségi és minőségi szempontból, az összes számításba vehető tényező gondos figyelembevételével, az időjárási viszonyok öt év alatti kiegyenlítettségét feltételezve — a reálisnak vélhető színvonalon irányozzuk elő. Az életszínvonal folyamatos emelése Az ismert körülmények miatt a magyar népgazdaságban rendkívül nagy jelentősége van a külkereskedelemnek, ezért a népgazdaság egészséges fejlődésének egyik alapfeltétele, hogy a versenyképes áruk exportjának növelése révén — egyéb lehetőségeket is kiaknázva — fokozódjék az ország devizaszerző képessége, erősödjék és sokoldalúvá váljék gazdasági együttműködésünk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, szélesedjenek gazdasági kapcsolataink azokkal a nem szocialista országokkal is, amelyek a kölcsönös előnyök alapján készek az együttműködésre. Mindez megfelelően tükröződik a 3. ötéves terv előirányzataiban. A kivitel valamivel gyorsabb ütemben nő, mint a behozatal és a külkereskedelmi forgalom növekedési üteme a következő öt év alatt meghaladja a nemzeti jövedelem növekedési ütemét A nemzetközi együttműködés kiszélesítésének legfontosabb bázisai továbbra is a testvéri szocialista országok. Az öt évre szóló hosszú lejáratú államközi megállapodások alapján azt tervezzük, hogy az áruforgalom a KGST-országokkal az átlagosnál gyorsabban nő. Ebben különösen nagy szerepet játszik a magyar —szovjet gazdasági kapcsolatok fejlesztése. A nemzeti jövedelem elosztása során biztosítjuk, hogy rendszeresen tovább növekedjék a lakosság anyagi fogyasztása. A tervidőszakban a nemzeti jövedelem felhasználásának fő arányai, vagyis a fogyasztás és a felhalmozás aránya az előző öt évhez képest változatlan (78:22) marad. Ily módon hangolható össze az adott időszakban a tervezett fejlődési ütem mellett az élet- színvonal folyamatos emelése és a népgazdaság jövőbeni fejlődése. 47 milliárd szociális létesítményekre és lakásépítésre A kormány a szocialista szektorban 5 év alatt végrehajtható beruházások összegét 250—260 milliárd forintban javasolja meghatározni. Számolva azzal, hogy a felhalmozáson belül az állóalapok növekedése gyorsabb, a forgóeszközök állományának növekedése pedig lassúbb lesz a korábbinál. Beruházási tervünket azonban nemcsak a nemzeti jövedelem arányai alapján határozzuk meg, figyelembe vesszük a beruházások kivitelezéséhez szükséges kapacitásokat is. Egyidejűleg szociális-kulturális létesítményekre és lakásépítésre körülbelül 47 milliárd forintot fordítunk, többet, mint a 2. ötéves tervben. A nemzeti jövedelem elosztásánál természetesen biztosítani kellett azt is, hogy a nemzetközi helyzet körülményeinek figyelembevételével erősítsük honvédelmünket, szocialista hazánk biztonságának, népünk békés építőmunkájának védelmét. Jelentős ipari fejlesztés az Alföldön és a Dunántúlon Ajtai Miklós a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a népgazdaság összes beruházásainak 46—50 százalékát — vagyis mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és az építőipar fejlesztésére fordítjuk. Az ipari üzemeknek, beruházóknak úgy kell beruházási terveiket, programjaikat összeállítaniuk, és végrehajtaniuk, hogy maximális legyen a termelést, a termelékenységet és a műszaki fejlődést közvetlenül szolgáló korszerű gépi beruházások aránya, és viszonylagosan csökkenjen a sok esetben in- produktív, költséges építkezések aránya. Az építőiparnak biztosítania kell a beruházási építkezések gyors és a szükségletekhez alkalmazkodó végrehajtását. A tervben ezért a korszerű építőanyagok és elemek gyártásának nagymértékű növelését és az építőipar nagyarányú gépesítését irányozzuk elő. A tervidőszakban az ipar olyan területi elhelyezését tervezzük, amelynek alapján jobban érvényesülhetnek az egyes országrészek fejlesztési adottságai és tovább csökkenhet az egyes területek között ma még fennálló lényeges gazdasági különbség. Mindenekelőtt az Alföld és a Dunántúl egyes területein jelentős ipari fejlesztés valósul meg — mondotta, majd a terv fontosabb elgondolásairól ezeket mondotta: 1. Fűtőanyag-szükségletünk fedezésében tovább kell növelnünk a szénhidrogének, vagyis a kőolaj és a földgáz fel- használását. E szénhidrogének részaránya az összes tüzelő-^ anyag-felhasználáson belül 1970-ben az 1960. évinek mintegy kétszeresére, vagyis kb. 40 százalékra emelkedik. Ezzel fokozatosan közeledünk a fej(Fohytatás a 2. oldalon,J
