Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-24 / 148. szám
Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) lett országok energiafogyasztási arányaihoz. Mindez nem változtat azon, hogy ebben az időszakban is szénbányászatunk fedezi energiaszükségletünk többségét. Alacsony minőségű szeneink jelentős részét erőműveinkben tüzeljük el, ahol megfelelő szénelőkészítés és tüzeléstechnika biztosítja ezek legcélszerűbb felhasználását. A fűtőanyag-gazdaságunk fejlesztését a terv megfelelő beruházásokkal, műszaki fejlesztéssel és import útján valósítja meg. A kitűzött cél az. hogy tüzelőanyag-bázisunk kalóriában mintegy 19 százalékkal bővüljön; villamosenergiaiparunkban pedig mintegy 1000 mw új kapacitást létesítsünk Ez a feladat az ipari beruházások körülbelül 30 százalékát veszi igénybe. 2. A vaskohászat tervelőirányzataiban a termékek minőségével és a technológiai fejlesztéssel kapcsolatos feladatok állnak előtérben. A minőségi acélgyártás növelésére új elekt- roacélmű építését tervezzük. Az ötvözött acél korszerű to- vább-feldolgozása szükségessé teszi egyes hengersorok korszerűsítését, az elő- és kikészítő kapacitás növelését, valamint új hőkezelő berendezések létesítését. Mindezek eredményeképpen az ötvözött hengereltacél termelését 1965-ről 1970-re 60—65 százalékkal kell növelni. Kohászatunk „minőségi arculatának” megjavításához tartozik a kohászati „másodtermékek” gyártásának fejlesztése is. Ezen belül a lágy és nagy szilárdságú acélhuzalok gyártását fejlesztjük, ami, különösen az építőiparban, a mezőgazdaság és a lakosság jobb ellátást hivatott biztosítani. Emellett jelentős fejlesztést tervezünk a fémmel bevont acéltermékek (cső, huzal és lemezféleségek) gyártásában is. 3. Alumíniumiparunk további fejlesztése a tervidőszak egyik legjelentősebb ipari programja. A terv időszakában elsősorban a magyar—szovjet alumínium-egyezmény értelmében, timföldtermelésünk jelentékeny fokozását irányozzuk elő legkorszerűbb alapon. Mint ismeretes, az egyezmény alapján áthidalható majd bauxitvagyonunk gazdaságos hasznosításának egyik akadálya: a nagy mennyiségű, olcsó villamosenergai-hiány. Hazánkban a szintetikus vegyi szálak termelése még alacsony szinten áll Mivel az egyezmény értelmében a Szovjetunió a timföldből kinyerhető alumíniumot teljes egészében visszaszállítja, így 1970-ben a Szovjetunióban részünkre feldolgozott 120 ezer tonna timföld ellenében 60 ezer tonna, a további hazai termelésből ugyancsak 60 ezer tonna alumíniumfém áll majd rendelkezésünkre. A timföld feldolgozásában együttműködünk a baráti Lengyel Népköztársasággal is. A tervidőszakban és az azt követő években az alumínium- ipar legnagyobb és legsokoldalúbb feladata, megoldani az alumínium feldolgozását korszerű, értékes félgyártmányokká és készgyártmányokká. Az alumínium félgyártmányok termelésének növelésére a 3. ötéves tervben több beruházást indítunk a szűkén vett alumíniumiparon kívül is. 4. A magyar iparfejlesztésnek a harmadik ötéves tervidőszakban is központi feladata marad a vegyipar fejlesztése. A vegyipari termelés tervezett fejlődési üteme évi 10 százalék, amely majdnem kétszerese az ipar átlagos fejlődési ütemének. A 3. ötéves tervben a nitroNoha a könnyűiparhoz soroljuk, de itt említem meg. hogy tervünk kiemelkedő feladatokat ír elő a cellulózé és a papíriparban. Lábatlanban új, évi 35 ezer tonna kapacitású vékonypapírgyárat építünk. Ezenkívül jelentékeny bővítő és korszerűsítő beruházással fejlesztjük papírgyártásunkat és papírfeldolgozó iparunkat is. 5. Tovább folytatjuk a gépipar gyors fejlesztését, korszerűsítését, növelve a gépipari beruházások arányát, az ipar egészén belül. A gépipar számára a terv az előző ötévinél 80 százalékkal nagyobb beruházási lehetőséget biztosít. A beruházás további jelentős részét, a külkereskedelem és az ipar általános fejlesztése szempontjából igen jelentős közúti járműprogramra fordítjuk. Ezen belül — az a tervünk —, hogy autóbuszgyártásunkat 1970-re körülbelül évi 7000 db-ra emeljük. Az autóbuszgyártás tervezett fejlesztése alkalmas arra, hogy a gépipar több ágában és a népgazdaság egyéb iparágaiban is jelentékeny fejlődést vonjon maga után. A gépipari fejlődésünket természetesen nemcsak a beruházási előirányzatok biztosítják, hanem az a hatalmas értékű szellemi, tudásbeli alap, amelyet gépiparunk műszaki értelmisége, szakmunkásgárdája képvisel. Alapvetően rajtuk múlik, hogy gépipari konstrukcióink a műszaki paraméterek és a minőség vonatkozásában is állják a versenyt a világpiacra kerülő hasonló termékekkel és ezzel biztosíthasssuk a gépipar vezető szerepét a külkereskedelemben is. 6. A beruházások és a lakosság sokrétű igényei kielégítésében döntő feltétellé vált az építőipar. _ „ . I, . > reskedelmi súlyban számolva — több mint egymillió tonnával növekszik és szénbázisról teljes egészében átállunk földgázbázisra. Megindítjuk a kar- bamid-műtrágyagyártást és az úgynevezett kettős műtrágya gyártását, amely nitrogént és foszfort egyaránt tartalmaz. Hazánkban 1965-ben az egy főre jutó műanyagfelhasználás négy kg volt, de ebből csak 3 kg-ot fedezett a hazai termelés. 3. ötéves tervünkben a pvc gyártásának nagymértékű fokozásával és a polietiléngyártás megindításával két nagy fontosságú és nagy volumenű mű- gyártása kerül előtérbe. Ezenkívül megkezdjük, illetve bővítjük különféle kis volumenű műanyagok és műgyanták, valamint lakkgyanták termelését. 1970-ben az egy főre jutó műanyagfelhasználásban megközelítjük a tíz kg-ot. A szintetikus szálanyagok termelésére könnyű iparunk nyersanyagbázisának bővitése miatt van szükség. Hazánkban a szintetikus vegyi szálak gyártása jelenleg még alacsony szinten áll, 1965-ben mindösz- sze 2400 tonna volt. A termelést 1970-ig 6500—7000 tonnára bővítjük. Az elkövetkező években az építőipar nem számolhat nagyobb arányú munkaerőbővi- tési lehetőségekkel. Ezért különösen nagy jelentőségűek azok a műszaki fejlesztési megoldások, amelyek, az építőipari munkaráfordítást nagyobb mértékben képesek csökkenteni, és azok a szervezési, irányítási módszerek, amelyek nélkül a korszerű technikát nem lehet hatékonyan kihasználni. Az építkezéseik technológiájának korszerűsítésére tervbe vettük az előre gyártó kapacitások jelentős bővítését és műszaki tervezésünkben a fejlett, gazdaságos építési elvek alkalmazásának kiterjesztését. Az előre gyártás fokozódásával az üzemi gyártás és helyszíni szerelés egyre szorosabb — helyenként szalagszerű — kapcsolatba kerül egymással, így az üzemi gyártás ütemessége, a helyszíni munkát is üzem8. Közismert, hogy a lakosság igényeinek kielégítésében és az export növelésében nagy szerepet játszik a tanácsi ipar és a szövetkezeti ipari is. A tanácsi és szövetkezeti ipar feladatait a tervidőszakban tovább növeljük és jelentős támogatást nyújtunk, hogy a belső piac rendkívül sokrétű áru- és szolgáltatási szükségleteit megfelelő színvonalon kielégíthessék és feüeszthessék exporttevékenységüket is. A szövetkezet és tanácsi iparban több mint kétmilliárd forint beruházást tervezünk. A lakosság ellátásában, elsősorban a javítási és szolgáltatási igények kie’égí+éséhen továbbra is számítunk a kismarosokra — mondotta. maid hangsúlyozta, hogy a tervidőszak folyamán az ipari termelés terve évi 6 százalékos fejszerű szervezettségre készteti. Az üzemi előre gyártás fokozására a tervidőszakban épületelemgyárakat építünk, és fokozottabban alkalmazzuk a könnyített acélidomokból ösz- szeállított acél váz-szerkezeteket is. A terv előirányozza, hogy 1970-re az ipari, közlekedési és raktározási célokat szolgáló csarnoképületeknek legalább fele, a mezőgazdasági épületek vázszerkezetének körülbelül 70 százaléka üzemileg előre gyártott szerkezettel készüljön. Különösm az ipari építkezéseknél szűke a kivitelezési időtartamod lényegesen csökkentő előre gyártott szerkezetek alkalmazása. A1 lakásépítési kapacitás korszerűsítése, termelékenységének növelésére a tervidőszakban házgyárakat építünk. Az országos építőipar — új technológiáknak megfelelő — gépesítéséhez több mint 3 milliárd forintot irányoztunk elő. Ennek eredményeképpen elérhető, hogy az ÉM. építővállá- latainál a gépállomány teljesítőképessége egy építőipari munkásra vonatkoztatva 40—42 százalékkal növekedjék. 7. A fogyasztási cikkeket előállító iparágakra nagy feladatok hárulnak, mind a lakosság igényeinek kielégítésében, mind pedig az exportban. A textilipar fejlődésére jellemző a mesterséges szálas anyagok, főként a szintetikus szálas anyagok felhasználásának gyors ütemű térhódítása. Nálunk is, csakúgy mint világszerte, a textiliparban, a termelésen belül fokozódik a kötött, hurkolt termékek részaránya. A 3. ötéves tervidőszak végére a kötszövőipari termelés részarányát a textilipari termelésben az 1965. évi 12 százalékról 15—16 százalékra növeljük. Mintegy ötmillió párral (körülbelül 20 százalék) tervezzük növelni a bőrcipőtermelést. Gyógyszeriparunk termelése kiállja az összehasonlítást a legfejletteb országokkal is. A magyar gyógyszeripar világviszonylatban is jelentős, exportunk összessége tekintetében pedig a hetedik helyet foglalja el. A gyóPvszerinar korszerűsítése fejlesztése érdekében több százmillió forint értékű beruházást hajtunk végre. lődési ütemet irányoz elő oly módon, hogy az ipari termelés növekedésének 80 százalékát a termelékenység emelésével biztosítjuk és legalább évi 1 százalékkal csökkentjük a termelési költségszintet. Ajtai Miklós a továbbiakban 1 -ngsúlyozta, hogy a lakosság életszínvonalát csak a mező- gazdasági termelés fokozásával emelhetjük. Hazánk kedvező mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik, s a mező- gazdaság — külkereskedelmi áruforgalmi aktívumával — segítséget nyújt az egész népgazdaság növekedéséhez is. Mindez azt indokolja, hogy a mr7Őí>a7dasáff feilesztését a 3. d'nvps terv időszakában is kulcskérdésnek tekintsük. Az előterjesztett törvényjavaslat azt tűzi ki célul, hogy a génműtrágya-gyártásunk — keTovább folytatjuk a gépipar gyors fejlesztését A mezőgazdaság fejlesztését kulcskérdésnek tekintjük mezőgazdaság termelése 1966-70 átlagában, a megelőző öt év nlagához képest 13—15 százalékkal növekedjék. Ez a feladat, vagyis az előző időszaknál gyorsabb ütemű mezőgazdasági termelésnövekedés biztosítása — nagy követelményeket támaszt a mezőgazdasággal szemben, de rendelkezünk azokkal a feltételekkel, amelyek a sikeres megvalósításhoz szükségeseik. Engedje meg a t. országgyűlés, hogy ezek közül csupán a legjelentősebbeket emeljem ki: — A 3. ötéves terv megkezdésekor a szocialista nagyüzemek kialakultak, a termelő- szövetkezetek számottevő hányada gazdaságilag megszilárdult. — Az előző öt évhez viszonyítva növeljük a beruházásokat és ezeknek a beruházásoknak most nagyobb hányada szolgálja az állóalapok tényleges bővítését. Míg az átszervezés időszakában elsődleges a termelés folyamatossását és bővítését alapvetően elősegítő állóeszközök létesítése, beszerzése volt a fő feladat, most már mód van arra, hogy ezek komolettrrozása és hatékonyabb kihasználása érdekében npovobb anyagi erőt fordítsunk a iárulékos beruházásokra, elsősorban a szőlő-, pviimöl esés ZÖ1 d ciájJ+errr. int «’’a+Wivésztés területén. — Folytattuk a +öv.V'-ií i-a-att 38—10 ezer +raV+nr. 35—ezer pótkocsi és 6—7 ezer rabon akembá in be- szer7^£x __ élné, he lén’etott termelői áremelés és amortizációs kötelezd u*c„ bevezetése, továbbá a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátását javító intézkedések növelik a parasztság anyagi érdekeltségét, fokozzák a termelési kedvet és a rendelkezésre álló eszközök — ezen belül a meglévő állóalapok és munkaerő — hatékonyabb kihasználását eredményezik. — A háztáji és kisegítő gazdaságokkal kapcsolatban a következő tervidőszakban is folytatjuk világos és határozott politikánkat és ennek eredményeképpen azzal számolhatunk, hogy a gazdaságok termelési színvonala a mezőgazdasági népesség számának csökkenése ellenére sem esik vissza, sőt egyes ágazatokban (mint pl. a baromfitenyésztés) emelkedik. — A mezőgazdaság munka- erőellátását javítja az a körülmény, hogy a tervidőszakban munkába lépő fiatalok évfolyamai nagy létszámúak és így reális a lehetőség a mezőgazdaságot életpályának választó fiatalok számszerű növekedése. Ehhez azonban mind a termelőszövetkezeteknek, mind az állami szerveknek széles körű razdasági intézkedéseket kell tenniük. Ezek között igen jelentős a termelőszövetkezeti tarok ogvenie*esebb — iövedel- met is emelő — forlpTkozta+á- sa, részhon azáltal, hogy az eddi rí éknél fokozottabb lehetőséget nyúltunk a mezőgazdasági üzemekben termelt nyers- anvarok helvi feldolgozására és közvetlen értékesítésére. Az Ále'm;szeripari termelés 28—32 százalékkal nő — A mezőgazdasági gépesítés során különös figyelmet kell szentelni az őszi betakarítás gépesítésére, s ezzel az őszi munkacsúcsban jelentkező munkaerőhiány enyhítésére. — A mezőgazdasági termelés előirányzatai szerint a növény- termesztés a tervidőszakban gyorsabban fejlődik, mint az állattenyésztés. Ez nem kismértékben a korábban telepített szőlők és gyümölcsösök termőre fordulásának következménye. Ügy tervezzük, hogy az ország kenyérgabona-szükségletét hazai termelésből fogjuk kielégíteni. Ezért a megfelelő vetésterület biztosítását, az idegében történő gondos talaj- előkészítést és vetést, a műtrágya szakszerű, céltudatos fel- haszná’ását továbbra is lényedében kötelező lel,'egű feladatként. álb'Huk a. termei «szövetkezetek és állami gazdaságok elé. A tervidőszakban n»m számolunk sem a művelési ágak arányainak, sem pedig a vetés- szerkezetnek lényeges változtatásával. összhangban a lakosság igényeinek növekedésével, valamint ae export fokozásával — ezen belül különböző nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségekkel — a zöldségtermelést 1970-re az 1963—64 évek átlagához képest mintegy 45—50 százalékkal kívánjuk növelni. Ez igen nagy feladatokat jelent, növelni kell ugyanis a zöldségfélék területét és termésátlagát. Ennek megvalósítása megköveteli a rendelkezésre álló anyagi erőforrások koncentrálását és a felvásárló szervek, valamint a konzervipar és a termelőszövetkezetek szoros együttműködését. — Az állattenyésztés növekedési üteme az előirányzat szerint a második ötéves terv időszakában elért fejlődéssel a zones méretű lesz. Legfontosabb feladatnak az adottságainknak megfelelő és külkereskedelmi szempontból is uonto loniossagu szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztését tekintjük. A hazai szükségletek és az exportigények kielégítése érdekében növelni kell a hústermelést. Ezt elsősorban a fajlagos takarmányfelhasználás és a tenyésztési munka hatékonyságának javításával tervezzük elérni. — Az állattenyésztés előirányzatainak teljesítéséhez .'ó kiindulási alapul szolgál az az anyagi ösztönzés, amit az 1966. január 1-i árintézkedések biztosítanak. Emellett a harmadik ötéves terv az állattenyésztés fejlesztése érdekében előirányozza a keveréktakar- mánv-gyártás 50 százalékos, a fehérieimport mintegy 40—45 százalékos növelését. A mező- gazdaság termelésére alar>ozva 1965 és 1970. között a felvásárlás 28—32 százalékkal növekszik. — A felvásárlás fő formájának a harmadik ötéves terv időszakában változatlanul a szerződéses termeltetést tekintjük. A termelési biztonság növelése érdekében célszerűnek tartjuk a hosszú lejáratú termelési szerződések rendszerének kialakítását. A lakosságnak úgynevezett napi piaci cikkekkel (zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás és hasonlók) történő jobb ellátása érdekében, olyan gazdaságpolitikát kívánunk érvényre juttatni, amely a termelők (elsősorban 3 tsz-ek) és a fogyasztók (különösen a nagyfogyasztók) közvetlen kapcsolatát bővíti és erősíti. Alanvető feladatnak tekintjük a felvásárló és szervező munka megjavítását, különösen azt, hogv az áru útja a termelőtől a fogyasztóig lerövidüljön. A mezőgazdasági termékek tárolásához, felvásárlásához és feldolgozásához szükséges kapacitások bővítését a terv előirányzatai számításba veszik. Különösen a növekvő zöldség-i gyümölcs- és bortermelés felvásárlásához és feldolgozásár hoz szükséges hűtőtárolók, átmeneti tárolók, valamint szőlő- és borfeldolgozók létesítésére fordítunk nagy anyagi erőket. — Jelentős fejlesztési feladatokat kívánunk a tervidőszakban az élelmiszeripár területén megoldani, mert a lakosság állandóan növekvő igényei mellett nagy élelmiszer- ioari exportot is tervezünk feldolgozott termékekből, hogy így mezőgazdasági alapanyagainkat jobb hatásfokkal értékesítsük. A nyersanyagterme, lés lehetőségeiből, továbbá a lakosság és az export igényeiből kiindulva azt tervezzük^ hogv az élelmiszeripari termelés 1965 és 1970 között mintegy 28—32 százalékkal növekszik. Ma már csaknem az egész lakosság társadalombiztosításban részesül Ajtai Miklós ezután a közlekedésről szólva kijelentette, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a közlekedés fejlesztésének legfontosabb feladata a műszaki színvonal további emelése. Ezért mintegy egy százalékkal növeljük a közlekedési beruházásokat és a közlekedés fejlesztésére több mint 36 milliárd forintot irányzunk elő. A fejlesztés során erőteljes koncentrációt hajtunk végre a vasút és a közúti járművek fejlesztésében. — A legfontosabb cél a vasúti vontatás korszerűsítése. Ennek érdekében öt év alatt csaknem 500 villamos és Diesel-mozdonyt szerzünk be. Villamosítjuk a Miskolc—Nyír. egyháza és a Budapest—Debrecen—Záhony közötti főútvonalakat mintegy 400 km hosz- szúságban. A korszerű vontatás részaránya a gőzvontatással szemben 75—80 százalékra emelkedik. Ami már megközelíti a fejlett európai országok színvonalát. A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy a terv előirányozza, hogv a szocialista építés előrehaladásával a lakosság életszínvonala és élet- körülményei rendszeresen tovább javuljanak. A harmadik ötéves terv előirányozza az egv főre jutó reáliövedelem 14 —16 százalékos növelését. Számol azzal, hogv az életszínvonal nemcsak függvénye, eredménye a nemzeti jövedelem alakulásának, hanem ugyanakkor megalapozója, növekedésének elosegitöje is. A lakosság jövedelmének növekedését túlnyomóan a személyes rendelkezésű — mindenekelőtt a munkával összefüggő — jövedelmek formájában irányozzuk elő. A reálbér öt év alatt 9—10 százalékkal emelkedik. A tervben — fontosságának megfelelően — figyelmet fordítunk a két alapvető társadalmi réteg, a munkások és alkalmazottak és a parasztság jövedelmének helyzetére. A mezőgazdaságban a munka termelékenységének növeke. dése és a foglakoztatottak szakmai összetételének változása indokolja, a tervszerű munkaerőgazdálkodás pedig egyenesen megkívánja a két alapvető réteg jövedelmi viszonyainak fokozatos közelítését. Ennek a hosszabb ideig tartó folyamatnak a meggyorsításában a harmadik ötéves terv is haladást jelent. A parasztságnál — a mezőgazdasági munka termelékenységének egyidejű emelkedésével összhangban és az előirányzott mezőgazdasági termelés megvalósulására támaszkodva — a lakosság átlagánál némileg gyorsabb ütemi jövedelemnövekedés a cél. Államunk természetesen a jövőben is a központosított társadalmi tiszta jövedelem jelentős részét használja fel a közös szükségletek (egészség- védelem, oktatás, kulturális szükségletek, stb.) kielégítésére. Így, mint ismeretes, ma már a lakosság csaknem egésze társadalombiztosításban, részesül. A terv előirányzatai szerint a termelőszövetkezeti parasztság társadalombiztosítási ellátásának színvonala (családi pótlék, nyugdij. stb.) szintén közeledik a munkásokéhoz és az alkalmazottakéhoz. A szociális ellátás pénzbeni juttatása 40 százalékkal nő A szociális ellátás pénzben kifizetett juttatásai (nyugdíj, családi pótlék, segélyek, stb.) öt év alatt összegükben 40 százalékkal, mintegy ötmilliárd forinttal növekednek. A terv lehetővé teszi az egy főre jutó hús, tej és tejtermékek, tojás állati fehérje fogyasztásának növekedését, viszont azzal számol, hogy a növekvő életszínvonallal összhangban természetes folyamatként a liszt és kenyér fogyasztása csökken. Az élelmiszeripar tervezett fejlődése biztosítja, hogy — a lakosság idényeinek megfelelően — az élelmiszer(Fólytatás a 3. oldalon)
