Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-22 / 146. szám
Szűcsi tíz éve (Cyenes István tudósítónktól): A Szücsin keresztülhaladó idegen — korábbi bosszúsága miatt — vajmi keveset lát a községből: a meglehetősen rossz állapotban levő országút kellemetlen benyomásokat ébreszt az emberben, s elveszti kedvét a nézelődéstől. Pedig ebben a Mátra széli bányászközségben is akad szemrevaló, s alig kevesebb, mint szomszédaiban! Mint hámor Ferenc vb-titkártól értesültünk, Szűcsi is az átalakulás, a változások korát éri, a legutóbbi tíz esztendő alatt jelentősen gazdagodott. Példaként elég talán megemlíteni a korszerű iskolát, orvosi rendelőt. tanácsházát, postahivatalt és az üzletházat. S a biztató folytatást, amelynek során az idén egyebek között befejezik a községi kultúrház és a könyvtár felújítását, rendbe hozzák a hidakat, s csaknem 8 ezer négyzetméteres területen portalanítják az utat. A fejlődés kétségtelen — s noha talán gyorsabb is lehetne, többet is jelenthetne —. a szűcsiek elégedettek. És bizakodnak: községük továbbra is egyre szépül, évről évre tiszteletreméltóbb eredményekkel örvendezteti meg lakóit. 7.5 milliard forint értékű épület a közös gazdaságokban Befejeződött a termelőszövetkezeti épületek újraértékelése Sok szó esik mostanában a takarékosabb munkára való törekvésről, az eredeti, hasznos ötletek felkarolásáról, a legjövedelmezőbb profilok kialakításáról, meghonosításáról — végső soron: a különféle vállalatok gazdasági megszilárdításáról. Miközben országos méretekben, sokéves távlatokban gondolkodunk. korántsem árt kicsit szétnézni szűkebb hazánkban is, néhány pillantást vetni például gondokkal küzdő tanácsi iparunkra, hogy esetleg közösen kereshessük a megoldást. A nagy zsúfoltság és a telephelyek széttagoltsága talán legjellemzőbb a Hevesi megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalatra. Műhelyei közül nem egy szoros kapcsolatban túl a másikkal, részmunkát végez — amely a távolság miatt meglehetősen jelentős szállítási költséggel jár. S gyakran számottevő pótmunkával is: mert a fuvarozás közben, sokszor a -—óbb figyelmesség mellett sem lehet elkerülni az érzékeny gyártmányok apró-cseprő meghibásodását Egyetlen telep kialakításával sok felesleges kiadás elkerülhetővé válna. Ám ennek a lehetőségére — a hasonló nehézségekkel küzdő vállalatok közül — egyelőre még a legindokoltabb esetben sincs lehetőség. Pedig igazán időszerű lenne, hiszen a tanácsi iparral szemben is komoly követelmények vannak a jövőben. Legalábbis a tervek szerint. Az egri elektromechanikai üzem termelését például az elkövetkezendő öt év alatt a jelenlegi mintegy negyvenről évi 100 millió forintra szeretnék felfuttatni. A megyei tanács kész néhány áldozatra. Telephelyet biztosítana egy új üzem számára, mintegy 3,5—4 millió forinttal hozzájárulna a legszükségesebb beruházások elvégzéséhez, s gondoskodna a megfelelő' szakember-utánpótlásról is. Ez lenne ugyanis a feltétele annak, hogy az — új üzemnek inkább gazdájává válható — KGM később átvegye az irányítást, a fejlesztés gondját, megalapozza a jövedelmező iparág jövőjét. — Azonban még mindez bizonytalan, mert az új üzemért — a tradíciókkal rendelkező, hazai és külföldi piacon egyaránt évele óta sikerrel szereplő — Egeren kívül jelenleg Kecskemét is verseng... A választás kétségkívül Eger mellett lenne indokolt — ám, mit le’«et tudni. . .? A Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat gondja kettős. Egyrészt a rövid idő alatt több mint négyszeresére felfuttatott öntödei termelés, az évi 3000 tonna okoz nehézséget. Mivel a fokozódó követelményeket főként új munkaerők beállításával próbálták kielégíteni a vállalatnál, a technológiai fejlesztés meglehetősen lemaradt, az üzem zsúfolttá, korszerűtlenné vált. S jelentősebb fejlesztésre pillanatnyilag nincs is kilátás, mert a szükséges 4,5—5 millió forintos beruházásra csupán a harmadik ötéves terv végén kerülhet sor. Addigra viszont már évi ötezer tonna öntvényt kellene gyártania az üzemnek, öt év múlva rég kinövi hát a mostani ruháját. Másrészt a vertikális üzem kialakításának gondjai miatt fő a vállalat vezetőinek a feje. Az első lépések utón ugyanis bizonyos megtorpanás következett: Budapestről ugyan sikerült átvenni a kompreszor- gyártás egy részét, ám a KGM ezzel egyidejűleg nem biztosította a szükséges fejlesztési segítséget. Így az új profil kialakítása, meghonosítása rendkívül vontatott ütemű, nehéz. S mert a tanácsi ipar területén másutt is akad hasonló tapasztalat, helyénvaló a gyöngyösiek kérdése: a vidéki ipar- telepítés, iparfejlesztés során egy-egy átadott új profilhoz nem kellene-e egyúttal a szükséges — a korábbi profilgazdánál rendelkezésre álló — fejlesztési keretet is biztosítani? A proíilgondokkal kapcsolatban kívánkozik még egy észrevétel. A Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalttról köztudott, hogy néhány éve átvette a debreceniektől az orvosi vérvételi tűk gyártását, amelyet rövid idő alatt a korábbinál lényegesen olcsóbbá, jobb minőségűvé tett. A gyártmány jelenleg évi mintegy 6—8 millió forintot jelent a vállalatnak, ismétlődő sikert biztosít a hazai és külföldi piacon égj’aránt — s ami szintén nem lényegtelen: 40 nőnek biztosít jó megélhetést a női munkalehetőségekben egyébként nem bővelkedő Egerben. Ennek ellenére most mégis szóba került, hogy a profilt visszaveszi Debrecen, s valószínű, helyette lényegesen kevesebb jövedelmet hozó gyártmánnyal cseréli ki. Az aggodalom jogos, a felháborodásnak igazat kell adnunk; a felsorolt tények figyelembevételével. szabad-e „átjáróháznak” tekinteni a vállalatot .. .?! Bizonytalanság jellemzi az egri bútorgyártást. A városban ugyanis jelenleg két üzem dolgozik két különböző profilA Földművelésügyi Minisztériumban összesítették a termelőszövetkezeti épületek újraértékelésének adatait. Mint ismeretes, a közös gazdaságokban áz év elején megkezdték az állóeszközök újraértékelését. Ezzel a munkával a termelőszövetkezetek önálló, vállalati jellegű gazdálkodásának fontos feltételét teremtik meg. Ahhoz ugyanis, hogy a szövetkezetek megfelelően hasznosíthassák és fejleszthessék saját eszközeiket. - ismerniök kell ezek tényleges értékét, a könyvekben nyilvántartott összegek azonban — sokféle oknál fogva — ezt csak igen pontatlanul tükrözik. Az értékek megállapítása szükséges ahhoz is, hogy a szövetkezetek az amortizációs alap létrehozásával rendszeresen pótolhassák elhasználódott állóeszközeiket. A gépek, járművek újraértékelése már korábban, az épületeké a közelmúltban fejeződött be, s most dolgoznak az ültetvények újraértékelésén. A felmérés szerint a termelőszövetkezetek összesen 187 ezer építménnyel — épülettel, egyéb magas- és mélyépítménnyel, öntözőteleppel és halastóval — rendelkeznek. Ezek egy része azonban olyan régi, szétszórtan álló létesítmény — például csőszkunyhó vagy ósdi tanyai pince —, amelyet a szövetkezetek már egyáltalán nem, vagy legfeljebb csak alkalmilag használnak. Az ösz- szes épületek átlagos életkora 9,7 év, és — a normák, illetve az elhasználódottság mértéke szerint — még 7,3 év a hátralevő átlagos élettartamuk. Az adatok összesítéséből kitűnt, hogy a termelőszövetkezetek összes építményeinek je lenlegi teljes értéke 7,5 milliárd forint. Ez valamivel több. mint a fele a könyvben eddig kimutatott összegnek, mert sem az állami kedvezményeket, sem a használat során bekövetkező értékcsökkenést nem vették figyelembe. (MTI) hazákról értetik, hol az egyes polgárnak a közdolgok folyásába tekinteni joga> s kötelessége van”. A maga idejében ennek kimondásához nem csekély erkölcsi bátorságra volt szükség. Ugyanő bátran kimondta, hogy a haza, vagyis a nép érdeke nagyon különböző lehet. Népérdek alatt legalább három különböző érdek él: — írja — a nemesség, a polgárság és a parasztság érdeke. Még azt is leszögezi, hogy „a harmadik (tehát a parasztság érdeke, mint népérdek), a maga kiterjedésében még soha ki nem mondatott, kimondatni még most is nehezen fog”. Mai nyelvünkre lefordítva ez annak felismerését jelentette, hogy korának vezető társadalmi rétege a parasztságot gyakorlatilag kizárta a nemzetből A polgárság természetesen elvetette (pontosabban: túlnőtte) a megelőző társadalmi rend haza-fogalmát. A polgárság haza-fogalma történelmileg magasabbrendű volt, mint a feudalizmusé. Vajon (pusztán logikailag is) nem önként értetődő-e, hogy amikor a történelem színpadára új vezető osztály lép: a munkásosztály, amikor új társadalmi rend valósul meg: a szocializmus, akkor bizonyos értelemben elavulttá válnak a megelőző társadalom (jelen esetben a polgári társadalom) eszméi, vagy legalábbis azok jó része? ¥ tt azonzan nemcsak er- * ről van szó. Arról is, hogy a burzsoázia „hazafiassága” az utolsó évszázadban lényeges tartalmi változáson ment át. Valamikor, az egységes nemzeti államok kialakulása idején, a burzsoázia természetében rejlő törekvés — minél nagyobb piac megteremtése — haladó jellegű volt, s a polgári nemzet kialakulására vezetett. Ám ugyanez a törekvés a későbbiekben már az új hódító, nacionalista ideológia objektív bázisává lett. Sokan ma sem tudnak éles szemmel különbséget tenni hazafiasság és nacionalizmus között. Az utóbbi — a burzsoázia nemzet-szemlélete — olyan felfo. gás, amely a maga felsőbbrendűségét más népek lealacso- nyitásával, lenézésével igyekszik bizonygatni. A hazafiasság és a nacionalizmus között pedig már több mint fél évszázaddal ezelőtt Ady Endre is éles különbséget tett: „A nacionalizmus: a dühödt hazafiság. De még az sem. A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták már, de még mindig szentebi fogalom köpenye, hogysem a■ nacionalizmust födhesse. A nacionalizmus nem hazafiság ... Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.” A nacionalista ideológiát a régi uralkodó osztály fejlesztette ki. Fertőző gócai azonban távolról sem veszítették el életképességüket. Közöttünk is bőségesen megtaláljuk a továbbélő nacionalizmus mikrobáit. S ez annál veszedelmesebb. mert nemcsak országon belül fertőz, életre hív hasonló tüneteket más népeknél is. A nacionalizmus nacionalizmust szül. 'T'érjünk vissza azonban a hazafiasság Kerdésénez. Senki ne gondolja, hogy akkor, amikor — a szocialista társadalmi rendszer magasabb- rendűségére hivatkozva — a „régi” értelemben vett hazafiasságot, a polgári hazaiiság- fogalmat túlhaladottnak nyilvánítjuk, ezzel a hazafiság minden eddigi vonását elvetjük. Hiszen a szocialista társadalom a megelőző társadalmi alakzat talajából nő ki. A szocialista kultúra is értékeli a megelőző évszázad minden kul- túrkincsét, azokból sarjasztja ki az új kultúrát. Bízvást állíthatjuk: a magyar múltnak, benne a magyar kulturális múltnak, sosem volt még olyan megbecsülése, mint ma van. A múlt legjobb eredményei részei egyben az új, teljesebb szocialista kultúrának is. A szocialista Magyarország piolgárai méltán büszkék arra. hogy a művelődés, akár a legmagasabb fokú képzettség elsajátítása, nem a nép kisebbségének kiváltsága többé, hanem betű szerinti értelemben: közkincs. Magyarországot a világ művelt fői évtizedeken át olyan országnak tekintették, mint amelyben tehetséges, jobbra hivatott nép lakik, de amely elmaradott társadalmi berendezkedése miatt nem foglalhatja el méltó helyét a művelt népek családjában. Az utóbbi két évtizedben ez megváltozott. „Hírünk a világban” ma más. Újból — 1848 és 1919 után — a fejlődés országa let. tünk, a népek élvonalában haladunk. A szocialista társadalom hozta meg, hogy azoknak, akik szivükön viselik a nemzet javát, ne az elkeseredés hangján kelljen szólniok a földről, amelyen annyi szeretettel csüggtek. A „haza ostorozása” régente szinte a költői hivatás velejárója volt, — hogy a nemzeti kultúrának csak ezt az egy ágát említsük. „Hol nevét rút ferdítésben Ismerik csak átokképpen ... Neve szégyen, neve átok: Ezzé lett magyar hazátok (Vörösmarty). Milyen keservesen lehetett Ady Endrének hat évtizeddel ezelőtt megállapítania: „ötven-száz évvel hátrább ballagunk még a kultúra külsőségeiben is nyugatibb népeknél” és mennyi előrelátással írja:: „Nálunk, ahol kultúra nincs, egyetlen megváltás volna, ha az alacsonyak fölkerülnének”. És még ezt követően harminc esztendővel is „Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény... Nem adna jogot a parasztnak ki rág a paraszt kenyerén, S a surnmás sárgul mint az asztag, de követelni nem serény” — szólt József Attila panasza. J ól tudjuk: sok. nagyon sok dolog még ma sem olyan, mint lehetne, kellene. A harc a káros jelenségek ellen jogos: éppen a szocialista hazafiság nevében. Minden negatívumon átüt azonban a tény, hogy a káros jelenségek visz- szaszorítására éppen a szocialista társadalmi rend — és csak az — adja meg a lehetőséget. Farkons Sándor A NAGY TANULSÁG A Szovjetunió elleni támadás 25. évfordulója Csaknem két esztendeje folyt már a második világháború, amikor 1941. június 22-én megkezdődött a fasiszta Németország támadása a Szovjetunió ellen. A náci hadosztályok betörésének híre felháborította a nemzetközi közvéleményt, mert a két ország között változatlanul érvényben volt a megnemtámadási szerződés. Igaz, a megelőző két évtized imperialista külpolitikájának következetesen az volt a célja, hogy a Szovjetunió elleni háborúra használja fel a német militarizmus növekvő katonai erejét. A nyugat-európai tőkés kormányok diplomáciája hol nyílt, hold titkolt erőfeszítései nélkül nem jöhetett volna létre az a fasiszta katonai hatalom, amely aztán volt bábáinak érdekeit is közvetlenül veszélyeztetve küzdött a német monopóliumok világhatalmáért. A náci kormány, szövetségeseivel és csatlósaival együtt akkor szánta rá magát a szovjetellenes támadásra, amikor úgy vélte, hogy ereje teljében akár az egész világ ellen is felveheti a harcot. A 117 millióra duzzadt fasiszta birodalom nehézipara 1941-re elérte a 31,8 tonnás acéltermelési szintet és a német hadiipar rendelkezésére állt a megszállt országok évenkénti 15—17 millió tonnás kapacitása is. Tizenegy- ezer katonai repülőgépet, 4 ezer harckocsit és 325 ezer géppisztolyt állítottak elő egy esztendő alatt. A német hadiipar képes volt kielégíteni egy modern tömeghadsereg legkorszerűbb igényeit. Fegyveres erőik több mint 7 millió emberből állottak és a 'Wehrmacht vezérkarának régóta kidolgozott terveiben 214 hadosztály számára szabták meg a feladatokat. A Szovjetuniót korántsem teljesen felkészülve érte a fasiszták támadása. Ettől kezdve azonban rohamosan meggyorsult a szovjet állam véd- erejének fejlesztése. A szocialista iparosítás eredményeképpen 1940-re több mint 18 millió tonnára emelkedett az acél termelése és megkezdődött a szovjet fegyveres erők átszervezése, fegyverzetének kicserélése. Ma már kétségkívül’bizonyított tény, hogy a védelmi felkészültség hiányosságaiért elsősorban az a szemlélet felelős. amely a realitást meghaladó mértékben értékelte a. megnemtámadási szerződést. A szovjet népek honvédő háborúja tehát nyomasztó fölényben levő ellenség elleni élet-halál küzdelemmel kezdődött. E rendkívüli nehéz időszakban a helytállás és a tömeges hősiesség olyan egyedülálló példája bontakozott ki, amelyre csak a szocialista társadalom képes. A világ első szocialista államának népei, a szovjet katonák, munkások és egyéb néprétegek tagjai példátlan közös erőfeszítéssel megvalósították ezt áz eleinte lehetetlennek tűnő történelmi tettet. 1941 őszére, a fájdalmas veszteségek ellenére, leküzdve a mérhetetlen szenvedést és nélkülözést, megállították a fasiszták előrenyomulását. Ettől kezdve azután fokozatosan érvényre jutott a szocialista társadalom és gazdaság alapvető fölénye, amely a négy esztendeig tartó honvédő háború során mindvégig éreztette hatását. A második világháború sorsát alapvetően ez a harc döntötte el, hiszen a szovjet népnek a fasiszta katonai erők túlnyomó többségével kellett megküzdenie. Amíg a fasiszták Észak-Afrikában összesen 15, Olaszországban 7, majd az utolsó időszakban 31 hadosztályt vetettek be a szövetségesek ellen, — és az 1944-es invázió időszakában sem több, mint 65—75 hadosztállyal szálltak szembe ccz angol—amerikai partra szálló erőkkel —, addig a szovjet hadsereg ellen összesen 1034 divíziójuk harcolt a négy ét folyamán. S hiába növelte termeléséi a német hadiipar még 1944 közepén is, a szovjet állam a háború utolsó évében már 40 ezer repülőgépet. 30 ezer harckocsit és 5 millió puskát és géppisztolyt küldött a frontra. A német ímperializmnt szükségszerűen történelmi jelentőségű vereséget szenvedett és a szovjet hadsereg csodálatos győzelme nyomán kibontakozó új nemzetközi erőviszonyok közepette átalakult a világtérkép, mégpedig megmásíthatatlanul a szocializmus. a demokrácia és a béke híveinek javára. Az emlékezés logikájával furcsán ellentétesnek tűnnek tehát ma azok az eleve kudarcra ítélt tervek, amelyek figyelmen kívül hagyják a honvédő háború messzemenő tanulságait. Pedig a 111. Birodalom bukása félreérthetetlenül szolgál a nagy tanulsággal: Bármilyen erőt is halmozzon fel bármely ag- resszor — a szocializmussal szembeni fegyveres összecsapásban törvényszerű a pusztulása. Gáti Vilmos íúnius 29: írásbeli felvételi vizsga matematikából és tizikából Az idén június 29-én kerül sor az írásbeli felvételi vizsgára matematikából 'és fizikából. Azok a fiatalok, akik az egyetemek és főiskolák olyan szakaira jelentkeztek, ahol a vizsga tárgya matematika, fizika, az idén egyazon napon, ugyanabban az időben, központilag megadott írásbeli feladatot készítenek a két tantárgyból. A matematikai feladatok kidolgozására délelőtt 10-től 12 óráig biztosítottak időt, kétórás ebédszünet után 14 órától 16 óráig tart a fizikaírásbeli. Ezekben a napokban mintegy 11 000 pályázó kapja kézhez az értesítést, amelyben külön megjelölik az írásbeli vizsga helyét. Az idén ugyanis az egyetemekre, főiskolákra jelentkezők a lakóhelyükön, illetve annak közelében levő — erre a célra kijelölt — tanintézetben járulhatnak írásbeli vizsgára. A megszokott környezettől — különösen a vidéki fiataloknál — a vizsgadrukk enyhülését várják az illetékesek. A kidolgozott példák elbírálása azonban már a pályázott egyetemen, illetve főiskolán történik. A felvételi vizsgán a fiataloknak hat matematika- és négy fizikapéldát kell megoldaniuk. Ezeket egyetemi és középiskolai tanárokból álló bizottság állította össze, a középiskolát végzett fiatalok fel- készültségi színvonalának megfelelően. A pályázók a kidolgozott példákat név nélkül* csupán számmal, megjelölt borítékban adják le az írásbeli befejeztével. Újdonsága még az idei feli-ételi vizsgának az adatszolgáltatás bevezetése. A felsőfokú intézmények a napokban megkapták az úgynevezett nyilvántartó lapokat. A lapok a felvételre pályázók személyi adataira, valamint középiskolai és felvételi eredményeire vonatkozó kérdéseket tartalmaznak. A lapok személyi részét maguk a pályázók, tanulmányi részét a vizsgabizottságok töltik ki. A lapokat úgy állították össze, hogy azok gépi adatfeldolgozásra is alkalmasak. (MTI) 1966. június 22., szerdai lal, külön irányítás alatt, s hasonló gondok közepette. Az állami és a tanácsi bútoripar egyaránt olyan körülmények kozott van, hogy termelését elhagyásra ítélt telephelyen végzi. Az egyik a város közepén, életveszélyes épületben gyártja az asztalokat a másik — a kórház terjeszkedése miatt — lebontásra kerülő üzemházban készíti a kárpitozott garnitúrákat, ki tudja meddig. .. Az új telephely kialakítása mindkét esetben szükségszerű, a két vállalat összevonása pedig kétségkívül a leggazdaságosabb megoldást jelenthetné. Három és fél száznál több szakember egyetlen gyárban való foglalkoztatása, közös munkavégzése megteremthetné végre Egerben egy korszerű, minden tekintetben megfelelő nagyüzem kialakítását. Csupán a leglényegesebb problémákat érintettük, a legszembetűnőbb gondokat említettük, amelyekről — véljük — hogy az új gazdasági mechanizmus kialakításakor talán szintén nem szabad megfeledkezni. .. És ehhez az anyagi fedezetet is meg kell keresni. Gyóni Gyula Tanácsi iparunk néhány gondja
