Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-22 / 146. szám
Az elfelejtett Panakoszta... Süppedt, horpadt sírhalmok az egri ráctemetőben. Hajdan volt kereskedőtársak között, itt az öreg sírkertben pihen a földben a jó Panakoszta Sándor. Sírja gondozatlan, benőtte sűrűn a gyom, a gaz, s mégcsak vadvirág sem pompázik rajta; elhagyatott a piciny halom, elfeledkeztek róla, mint a többi névtelen rác telepesről, akik itt kerestek maguk számára végső nyughelyei a régi templom körül. Ám Panakoszta Sándor cseppet sem érdemli ezt a sorsot, nem érdemli, hogy elfelejtsék, s ápolatlanul hagyják sírját. A görögkeleti kereskedő élete végig ragaszkodott Eger városához, s utolsó jótéteménye is szeretett városának szólt: végrendeletében Eger városára hagyományozta volt lakóházát — a mai Pana- koszta-házat —, hogy annak értékéből megújítsák, megjobbítsák, s egyáltalán megoldják az utcai közvilágítást. A Panakoszta-ház évtizedek óta a zeneiskolának nyújt otthont. Kicsik és nagyok járnak a kereskedői ház falai közé, hogy mind tökéletesebben elsajátítsák a zene, a zenélés tudását, tudományát. Nem jutott eddig eszükbe a ház hajdani gazdája? Nem jutott eszükbe eddig, hogy rendbe hozzák, gondozzák a sírját annak a férfiúnak, kinek jótéte révén otthonhoz jutottak? Szomorú, hogy éppen ők nem tettek még keveset sem, hogy nemcsak emlékét ápolják kegyelettel, de a sírját is. De ugyanígy elfeledkezett adományozó kereskedő fiáról a város is, pontosabban — a városi tanács? A városi tanács műemléki albizottságának elnöke, He- vesy Sándor mondotta: — A műemléki albizottság feladatának tekinti azoknak a régi nagyságok emlékének ápolását is, akik valamely területen is szerepet vittek, szerepet játszottak Eger történetében. Szándékunk, hogy végigjárjuk az egri temetőket, s számba- vesszük e hajdan élt nagyságok sírjait és gondoskodunk a sírok ápolásáról, rendben tartásáról. A műemléki albizottság szép terve, hogy a felkutatott nagyságok síremlékét egy helyen, a Rókus temető alsó kis kápolnája köré gyűjtik össze, s itt rendezik be e síremlékekből az egri kőtárat. Szép terv, nemes elgondolás — reméljük a megvalósítás sem sokat várat majd magára. Addig azonban, nem kerülne pénzbe, fáradságba, míg szétszórtan az egri temetőkben pihennek a régi nagyok és síremlékeik, addig sem illik elfeledkezni róluk. Nem illik elfeledkezni egyikükről sem. Hogy Panakoszta Sándor sírját rendbe tegyék, gondozzák és ápolják, ez a munka elsősorban a zeneiskola növendékeire vár. (pataky) 21. — Csak viccelt. Ő maga is megmondta* hogy csak viccel — vetette közbe Laci. — Igen. De ez akkor csak azért volt vicc, mert nem lehetett megcsinálni. Én akkor értettem meg, hogy ez az egész géppisztolyos terveztetés képtelenség, agyrém. Magam előtt láttam ezt az öreg ezredest, amint fehér haja kitüremlik a katonasapka alól, tényleg lakást szerzett ennek a fajankómak, talán ő is útálja a németeket, neki is elege van már az egészből, zötyög az autóban, én pedig egy utcasarkon állok és beleeresztek egy sorozat golyót. — Ilyenkor még jobban hiszed, hogy van isten, mert elrendezte a dolgokat és megmenekültél ettől a képtelen szörnyűségtől — mondta Laci, bár nem akart gúnyolódni. Súlyos aggodalom ébredt benne. Mégiscsak meg kell kérdeznie... Folytatta tehát: — És ha most valaki, nem a fantáziában, de tényleg a kezedbe adna egy géppisztolyt, megtanítana, hogyan kell kezelni és azt mondaná: Itt a szomszédos házak között van egy légvédelmi ■üteg, veszélyezteti a környék minden házát és minden emberét, mert a repülőgépek állandóan keresik, lövik, bombázzák... — Nem. Nagy csönd lett. — Tisztára megőrültél. — Nem őrültem meg. Elméletileg okoskodunk csak, semmi értelme az egésznek, de mégis megmondom: nem tudom elképzelni, kogy egy magyar katonát meggyilkoljak, folyton az öreg ezredest látom magam előtt az ősz hajával, gyerekei vannak, s a melléből ömlik a vér, a kocsi ülése is csupa lucskos vér. — Emlékeztetni szeretnélek a te szavaidra. Belém vésődött, mert akkor éppen te figyelmeztettél valamire és én elbámultam, hogy előbbre jutottál, mint én. A vonaton tetted fel a kérdést, hogy vajon nincsen-e egy pillanat az ember életében, amikor mindent vállalnia kell; mindent kockára dobni, ha később nem akarja magát nagyon szégyelleni... Hogy később szembe tudjon nézni önmagával. — Ebben a káoszban, pusztulásban, nyilas tivornyában már semmit nem lehet csinálná Akkor még volt nemzet, ma már nincs. Ez már egy roncs nép, fejvesztett, pusztuló* erőtlen. Több szó nem esett közöttük. Laci keserű hangulatban vetkőzött, most örült, hogy nem ég a villany, nem látják egymást. Igen: így néznek ki a hősök közelről... Nem merte erőltetni a vitát, a meggyőzést. Megette a fene, ha ilyen helyzetben valakit agitálni kell. A felelősségre gondolt: Jenő az ő felelősségére jönne, ha jönne. S kicsit megkönnyebbült arra: Milyen jó, hogy az a „szavatolok érte” nem érvényes. A következő este nagy meglepetést hozott. Az ajtón kopogtak és belépett Martin néni, utána Laci öccse, Pisti, majd Magda. Laci tökéletesen kővé változott. Nehezen tudott megszólalni: — Mamikám, drága csillagom, hogy került ide? És te, te kutyafűlő kölyök? — csókolgatta az anyja kezét, arcát, hátba veregette az öccsét. — Édes, drága kis fiacskám... Én már csak ilyen síró-pityogó vénasszony vagyok... — könnyeit törölgette, kifújta az orrát. — Tudtam én, éreztem én ... Mondtam Magduská- nak: Kislányom, vigyél el engem az én drága fiacskámhoz ... Csak egy percre hadd láthassam, nekem az is elég lesz, csak a kezét simítsam meg, csak a hangját halljam. — Igen-igen, képzeld — bizonygatta Magda —, így, egyszerűen nekem szegezte a kérdést Erzsiké néni. Odaállt elém, átölelte a nyakamat, nem tudtam a tekintetének ellenállni. Aztán arra gondoltam: Rólatok, hogy ti itt vagytok, tud a Linda néni, a Farkas Kálmán, a Kecskés, én, — hát pont az édesanyád ne láthatna legalább egyszer? ... — De hát honnan tudta? — kérdezte Laci. — Ja-a-j, fiam... Honnan tudják a madarak ősszel, hogy indulniuk kell? ... — Tessék ide, a kályha mellé, a melegre. — Hát csak egy cseppecskét, hogy jól megnézzelek magamnak, arany fiam. Akkor már kibírom, míg végleg hazajössz, Pisti kiugrott az ajtó elé* nagy hátizsák szenet cipelt bes , k — Ezt én csaptam meg a sufniból, míg apa átment a szomszédba. Az öregúr nem tud semmiről. — Ez volt a Magdus kikötése. Mert tudod* milyen apátok, akkor csak forgolódna egész éjjel, hogy jaj, mi van azzal a gyerekkel, miért csinálta ezt a marhaságot, én is voltam katona, mégse haltam bele, de ez a gyerek mindig ilyen vakmerő volt, mindig a saját feje után ment... — Drága jó édesanyám... De hát ez tényleg nagyon veszélyes. Ha most jönne egy razzia és itt találnák... Maga is „rejtegető”- nek számítana. — Odaállnék eléjük: Vigyenek engemet is. Az akasztófa alá. A fiammal együtt... A kicsike, törékeny asszony szemében eltökélt fény csillogott, elszánton megigazgatta a fejkendőjét. Laci nézte az anyját. Hogy öregszik ez a szép, tiszta arc, hogy töredezik a homlok simasága ... Egyik fia a fronton, a másik szökésben. Ott van gondnak a férje, meg a legkisebb gyereke. Biztos törődik a Feri feleségével, az Énekes Ilonkával is. Honnan van ennyi jóság, kimeríthetetlen erő benne, csak mindig másért, a többiekért Ilonka ... Meg is kérdezte az anyját: — Mi van a sógorasszonnyal? Hogy él az ott egyedül, szegény? “ — Édes fiam, az egy tragédia. Ferencről az égvilágon semmi hír. Ilonka meg mindenféle más utakat keres, hogy valamit megtudjon. Jósnőfchöz jár, apád már össze is veszett vele — hát persze, csak úgy finoman, mert nem akarja megbántani —, hogy minek foglalkozik ilyen marhaságokkal, hazudnak azok mind. Aztán egyszer Ilonka nekem megmondta, hogy beszélt Ferenccel, látta is egy kristálygömbben, tisztára megismerte, a hangját is, nagy fehér hómezőn feküdt, és azt az egyet kérte, hogy imádkozzon érte. — Szörnyű — sóhajtott Laci. — Ez az Honka értelmes, okos asszony ... Egerben a műemlékek a helyükön állnak, de... Mi készül a hanyatló egri idegenforgalom fellendítésére ? A Népújság egyik - vasárnapi számában Okos Miklós cikket irt a hanyatló egri idegenforgalomról és számokkal bizonyította, hogy a hazai és külföldi turisták lanyhuló érdeklődése tetteket kíván azoktól, akik Eger és a megye idegen- forgaloménak további alakuláséért felelősek. Valóban igaz; Egerben a műemlékek, a vár, a múzeum, a líceum, a székesegyház, Fazola híres kovácsoltvas kapuja — a helyükön állnak, de... Nem élég arra gondolnunk és számítanunk, hogy a barokk építészet remekei, a líceumban elhelyezett könyvtár felmérhetetlen kincsei, a vár sokak érdeklődését biztosítja, tudomásul kell vennünk, hogy a turista is ember, akinek igényei vannak. A turista enni, inni, szórakozni akar, miközben maradandó élménnyé raktározza magában Eger látnivalóit és az itt töltött napokat. Az éttermek és szállodák dolgában még mindig nem tudjuk kielégíteni a jelentkező igényeket. A Park Szálló és a Hotel Eger biztosítja az igényesebb és nagyobb pénzű turisták elhelyezését, de változatlanul kevés a férőhely az igényhez képest a Butler- házban elhelyezett turistaszállóban. Az eddigi tervek szerint a lebontott izraelita imaház helyén felépül és 1967 második felében bizonyára átadásra kerül majd a 150 ágyas turistaszálló, mellette a 300 személy étkeztetését biztosító étteremmel. Már az idén átadják a Szarvaskő—Tardos útvonal mellett fekvő, felvonulási épületből átalakított 48 ágyas turistaházat, amely büféjével együtt a főképp autóval érkező turisták számára nyújt kitűnő elhelyezési lehetőséget S ha már az autósoknál vagyunk: az egri nagy camping a Rákóczi út végén — bosszú tervezési előmunkál atal után jövőre már a megvalósulás stádiuméiba jut. Aki Eger éttermi gondjait fed akarja mérni, határozza el magát arra. hogy vasárnap déliben, tizenkettő körül a Va- dászkürtbea, a Vörösráktban, vagy a Mecset Étteremben — de akár az Otthonban is — megiszik esetleg egy pohár sört A tömegjedeneteken kívül aligha kap egyebet! Eger éttermi hálózata korszerűtlen, legtöbb egysége fejleszthetet- len. Hétközben is egész iskolák vándorolják végig tanáraikkal ezt az ódon és szépségében, történelmében gazdag várost, s B vándorlás fáradalmai után szeretnének kulturáltan étkezni. Akadnak napok, amikor nincsenek tumultuózus jelenetek, de ritkán. Vasárnap és főképp a strandon, a több ezres vengédsereg csak kevés férőhellyel rendelkező, lassú ellátást biztosító éttermet kap — sok-sok bosszankod ássál. Ki- sebb-nagyobb vendéglátóipari egységek, bódék, cukrászdák, eszpresszók kínálnak tanyát egy-egy feketéhez, egy félórát a lábak kinyújtásához. De ezek a cukrászdák, eszpresszók — még a most megnyílt Dobost is beleszámítva — nem oldják meg az egri vendéglátás égető problémáit. 1967-ben felépül majd a Csákány utcában az 1200 személyes étterem, s ez az egység a már most jelentkező igényeket valószínűleg ki fogja elégíteni. A forgalomból kiiktatott Törökkút rekonstrukciós tervezése is folyik. Viták, érvek-ed- lenérvék hálójából majd csak valósággá szökik az elgondolás: hangulatos, a város panorámáját is jól gyümölcsözte- tő szórakozóhely tesz a Törökkertből. Véleményünk szerint többet és sokkal nagyvonalúbbat kellene és tehetne adni Eger vendégednek a Szépasszonyvölgy- ben is. Nem lehet eléggé dicsérni a MESZÖV-mtézke- dést, amellyel birtokba veszi és étteremmé alakítja az egykori apácaüdülő szépasszon y- völgyi épületét Ezek a bíztató tapogatózások csak jelzik az igényt és az annak kielégítésére irányuló kezdeteket amelyeket nagyobb arányú beruházások is követhetnének. Az egri vörös borokat és a fehér egri specialitásokat a rizlingjat, a leánykát, a szomjas vándor megkóstolhatja az egiri borozókban — mindenik- ben csak „talpon állva” szolgálnak ki! — vagy a város különböző fertályaiban feltalálható pincékben. De ha az éttermekben, vagy a csemegeboltban érdeklődsz utánuk, bármilyen palackozott borral megkínálnak, de egrivel — nem. Gondoskodnunk kellene talán azokról is, akik ízlésesen palackozott, hamisítatlan egri 'specialitást akarnak elvinni Egerből. Az állami pince- gazdaság művészi címkéit ne csak külföldön, vagy az ország egyes rangsorolt helyein gyűjthessék a házi bormúzeumok számára a mindent gyűjtő turisták, hanem Egerben is. Emelné a márkás egri borok jó hírét, ha ezt az adminisztratív intézkedést egri kereskedelmünk sürgősen megoldaná. Az egri vízzel nagyjából rendben vagyunk, de az egri stranddal már nem lehetünk elégedettek. A nagy területen elfekvő strand ma már zsúfoltság nélkül lebonyolítja a vasárnapi csúcsforgalmat is, de a kevés kabin zavarokat okoz és nemcsak a Heves megyei Vízmű Vállalat tervteljesítésében. Több zuhanyozó kellene és még több felírás arról, hogy a zuhanyozók használata miért kötelező és miért hasznos. A strand parkírozása is sürgős feladat. Ügy tűnik, hogy mind ez ideig átgondolt terv nem született ennek a nagyon keresett és nagy lehetőségeket kínáló intézmény számára. A nyári szórakozásokat és művészi programokat sokáig mostohán kezelték ebben a városban. Az iskolák bezárása után ásított az unalomtól ez az egyébként igényes város, s csak a dalosünnepek hoztak napokra szóló élénkséget Eger falai közé. A’ tavaly elindult és már — ha műkedvelői szinten is, de — hetekre tervezett Egri nyár hozott érdeklődőket a barokk város kedvelői közül. De ennél több kell! Szélesebb alapo- , kon előkészített műsorok, nagyobb hírverés itthon és közeli szomszédainknál. Az idei Egri nyár — nagyon helyesen ; — már a zenei programokat ■ sűríti, nincs hót jóformán, , amikor valamilyen fesztivál, vagy kiállítás nem csalogatja a műélvezőt ide, vagy oda. A keretek azonban még mindig nem látszanak eléggé szilárdnak. A vármúzeum udvara, a i vár tömlöcbástyája nyújtaná a történelmi hangulatot bármi- i lyen nagyigényű elgondoláshoz. Orv látszik, mindennek érnie kell, míg eljutunk esetleg az esztergomi nyári művészeti szabadegyetem, vagy a siklósi várfesztíváí, vagy Szombathely, Sopron, Pécs, Debrecen, Mohács gyakorlatához, vagy azokhoz hasonló megoldásokhoz. Sürgős tennivalónak tűnik a népkeirti rekonstrukció. Itt lehetne néhány olyan létesítményt elhelyezni (szabadtéri színpad, stb.) ahol térzenétől kezdve esti tarka műsorokig minden műfaj találhatna megjelenési formát. Ha a régen dédelgetett lo- vas-sporfberrrutatókra gondolunk, eszünkbe jut, hogy a Szépasszonyvölgy szinte tenyérre teszi az ötletet: a sok pince, a szőlők és a kitűnő panorámát nyújtó völgy ee o-vékom nonál ásával — kéthárom nagyobb létesítmény megvalósításával — városligetet lehetne teremtem, parkot, ahol vidáman és színvonalasan lehet szórakozni. De művészi szórakozás és igaz élmény lenne az is, ha néha Eger fontosabb épületeit kivilágítanák. Megérné a ráfordított anyagi áldozatot! Eddig is történtek lényeges lépések E?er iő--~nforgalmának fejlesztésére. A város — a gázvezeték fektetése ellenére — gondozott, a parkok üdék, az utcák és terek éjszakai takarítása bevált. A belváros forgalmas helyein több száz pad várja a pihenni akarókat, az autósok parkírozás! lehetősége tavaly óta ugrásszerűen megnőtt. De ez még — és itt adunk bizonyos mértékben igazat Okos Miklósnak — nem elegendő. Több és jobb kell mindenből, “ha azt akarjuk, hogy az egyre örvendetesebben duzzadó hazai idegenforgalom versenyében ne maradjunk le — nagyszerű kincseink birtokában:. Farkas András Avars Két fiatal lány csivitelt a vonaton. Kiszabadultak az otthoni szigor alól, és nagyon élvezték a szabadságot. Az egyik kislány a kupé aljára hamuzott, aztán viháncol- ni kezdett. . — Az erdőben az a jó, hogy avarszőnyegen mehet az ember, a vonatban az, hogy h a- muszőnyegen ülheti. Mindkettőjükből harsányan tört ki a nevetés és a fiatalság... ... Hamuszőnyeg ..Húsz perc alatt minden eldőlhet. Az első három percben kilövik a föld nukleáris készletének hetven százalékúit, a következő három percben a maradék felét, a következő ... „Az első három percben kell megnyerni a III. világháborút” ... A barna hajú odadobta a sálját a fekete hajúnak, az meg vissza. Labdázni kezdtek és nevettek... ... Hamuszőnyeg. Nukleáris felhő a föld felett. Radioaktív szennyeződés. Szitál a hamu, a iyeges halálhamu. És a földön elterül a>z élettelen és életet pusztító hamuszőnyeg. És a hamuszőnyegen embermilliók feküsz- nek... Európában __ Ameriká ban ... Mindenütt hamuszö- nyeg.., Már a retikülökkel labdáztak. Az egyik újra lehamuzott, a másik a csikket is ledobta.., — Hamuszőnyeget csinálunk ... Megint dobták a retikült... ... Hamuszőnyeg fedi az emberi kultúráit, alkotást. Hamuszőnyeg alatt a művészet, a tudomány és az alkotó, az ember. Húsz perc alatt... — Magának is dobhatjuk? És felém repült a rétikul. Elkaptam. Nevettek... Nem szabad rágondolni. El kell felejteni. Süt a nap, holnap vasárnap lesz. Holnap biztos. hogy holnap lesz. Nem lesz hamuszőnyeg ... Holnap sem lesz hamuszőnyeg.., Visszadobtam a retikült. — Szóval, maga is labdázik. Jópofa... Újra dobták a retikült. rnap . . . Minek rágondolni? És ka mindenki így gondolná és nem gondolna rá ... — Tudják-e, lányok, hogy mi az a hamuszőnyeg...? A levegőben megállt két kar. Egy pillanatra cJobahagyták a nevetést és komolyan rám nézlek. — Tudják? Megmerevedtek és hallgattak. Letették a retikült. — Mondja, tényleg egész Budapestet képes volna elpusztítani egy atombomba? Kérdeztek, kérdeztek .! — De hát ezt nem szalad engedni! — tört ki végül a fekete hajú lány. — Nem is engedjük! Hcllgattak. — Ezért lesz halnom is vidám, napfényes vasárnap... & reméljük, ilyen lesz mind .. A vanszőnyeges vasárnap .., Elmosolyodtak, és a rétikul után nyúltak ... és újbot felszabadultan tört ki belőlük a fiatalság Fóti Péter
