Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-21 / 145. szám

^ párf kongresszus tiszteletére: Biztató sikerek a Finomszerelvénygyárban Az ízléses kötés és rajta arany betűk jelezték, hogy a Finomszerelvénygyárban nagy becsben tartják azt a néhány soros gépelt szöveget, amelyet Simkó Zoltán versenyfelelős tett elém. Az első adat szem­beötlő, gondolkodásra és elis­merő tiszteletre késztetett. A Finomszerei vénygyár dolgozói vállalták, hogy ebben az év­ben műszaki fejlesztési intéz­kedésekkel 5,6 millió forintos önköltségcsökkentést érnek el és egyéb módszerekkel továb­bi 3,1 milliós megtakarítást ajánlottak fel. Hogyan született meg ez az elhatározás, mi a garancia ar­ra, hogy teljesítik és milyen eredményeket értek el eddig, Amíg az igazgató és a gyár főmérnöke más ügyben tár­gyalt, a versenyfelelős elmon­dotta. hogy a dolgozók január végére brigádonként és üze­menként megtették verseny­vállalásukat. De amikor meg­hallották, hogy az idén tartja pártunk IX. kongresszusát, megvizsgálták a korábbi vál­lalásokat, gondosan mérlegel­ték a lehetőségeket és megtoldották a korábbi felajánlásokat. A dolgozók 67 százaléka részt vesz a munkaversenyben, há­rom üzem 568 fővel a szocia­lista cím megtartásáért, két üzem 628 dolgzóija a szocialis­ta üzem cím elnyeréséért ver­senyez, 103 brigád a szocialis­ta cím megtartására, illetve megszerzésére kötött szerző­dést. Tehát a vezetők és a munkások, a gyár egész kol­lektívájának együttes akarata a legfőbb garancia, hogy el­határozásukat valóra váltják. háromezret nyugatnémet ex­portra szánnak. Mennyi fejtö­rést okozott, milyen sok kí­sérletre volt szükség amíg ed­dig eljutottak. A gyár vezetői dicsérettel és elismeréssel be­széltek a műszaki fejlesztési és a technológiai osztály ered­ményes munkájáról és a 35-ös üzem munkásainak, műszaki­gazdasági vezetőinek helytál­lásáról, mert hamar és jól el­sajátították az új technológiát, ma már folyamatosan és ered­ményesen dolgoznak. Az első fél évben 16 lét­számmegtakarítást értek el. A bér 75 százalékát alapbéreme­lés és jutalom formájában visszaadták a dolgozóknak. A' létszámmegtakarítást helyes szervezési intézkedésekkel, ésszerű átcsoportosításokkal érhették el. Ebben a törekvés­ben élen járt a 17-es, az F. üzem és az anyagosztály. A kompresszorgyártásnál ki­zárólag műszaki fejlesztéssel hatezer normaórát takarítot­tak meg az első négy hónap alatt Ésszerűsítésekkel, tech­nológiai változtatásokkal csök­kentették a gyártási időt. A kerékpár első lámpákat ko­rábban lemezből gyártották, ma már műanyagból. Ez 14 ezer normaóra-megtakarítást jelentett már május elején és elnyerté!! az év legszebb terméke címet. Minden brigád vállalta, te­hát törekedett is ésszerűsíté­sekre és újításokra. A műsza­kiak és az egyszerű dolgozók újításai nyomán több mint tízezer normaórát és jelentős mennyiségű anyagmegtakarí­tást értek el. A legeredmé­nyesebb újítóként Kelemen Benjámint, a MEO műszaki osztályvezetőjét, a kísérleti üzemben Dolenszki Józsefet és a 24-es üzemben Boros Lász- lót, Gergely Lászlót, Abonyi Tibort és Kelemen Károlyt emlegetik. Kocsis József, a 35-ös üzem Zó ja brigádjának vezetője jogos büszkeséggel mondta el, hogy a tavalyihoz kép>est 1.3 százalékos szerszám-megta­karítást vállaltak. Ezt a kong­resszus tiszteletére 1.8 száza­lékra emelték, és hónapról hó­napra becsülettel teljesítik. Négy hónapja a Meo nem adott nekik vissza anyagot, tehát selejtmentesen dolgoz­nak. Havonta megkapják a pénzjutalmat és ezt a brigád a legjobbak közt osztja ki, a dicséretből mindig mindnyá­jan osztoznak. Átalakított gé­peket kaptak, kézi műveletek helyett gépesítéssel dolgoznak. A lakatosok a műszaki fejlesz­tés műhelyében idejében elsa­játították a géoek kezelését. A brigádvezető azt mondja, hcev a műszaki-gazdasági ve­zetők szívesen segítenek, ha valami fennakadás jelentkezik a műhelyben. A Zóia brigádra, a komp­resszorgyártásra és az egész vállalatra sok és nehéz fel­adat vár a második fél évben. De az igazgató és a főmérnök egyöntetűen elmondták, hogy az eddigi eredmények bizta­tóak. Minden brigád, minden üzem világosan látia a célt, az időarányos feladatokat tel­jesítették. A gyárban jó a hangulat, a műszaikak és a munkánk tí>1’ocí+''ni' pVc-^ák a kongresszusi vállalásokat. Dr. Fazekas László A kongresszusi versenyvál­lalás első pontja azt rögzíti, hogy az előírt tervfeladatokat nemcsak értékben, hanem az előrt választékban és összeté­telben, ütemesen úgy teljesí­tik, hogy az új gyártmányokat határidőre szállítják. Ezen be­lül az exportot december 20- ára teljesítik és újabb termé­kek külföldi értékesítésével az exportot túl is teljesítik. Kócza Imre igazgató és Vass Tibor főmérnök elmond­ták, hogy az ütemes termelés az idén azért került be a munkaversenyvállalás első pontjába, mert sok új termé­kük van. Például az Orion tí­pusú kerékpár első lámpa, 100 fok helyett 200 fokon sterili­zálható fecskendők, Diesel­adagoló pótalkatrészek, az olajkályha úszóháza, új típusú kávéfőző. A Diesel-adagoló pótalkatrészeket az év eleje óta sorozatban gyártják, má­jus elején készültek el az első Orion-lámpák, az első ötezer darabot exportra átvették és a gyártandó tízezer darab modern kávéfőzőből mintegy fJ&mnjnnn 7777 Hol itt, hol ott találnak pénzt ebben az "or­szágban, holott ezek a pénzek jól elásva rej­tőztek évszázadokon keresztül a föld mélyé­ben. Bevallom őszintén, mindig irigységgel telten olvastam az ezekről szóló híradásokat: lám, milyen szerencséjük van egyeseknek. Eszük ágában sincs pénzt keresni, csak szán­tanak, vagy falat bontanak, kertet ásnak, vagy barlangba futnak az eső elől és máris megta­lálják az arany dénárokat, vagy a csengő flo- renci forintokat. És itt vagyok én! A minap is ruháim összes zsebeit végigástam, kutattam, egyetlen árva, a XX. század második felében vert magyar fo­rintért, — de egy vasat sem találtam. A tudo­mányos, radiocarbon-vizsgálatok ezekről a ré­gi pénzekről, feliratok nélkül is megállapítják, milyen korúak. Nekem meg nincs megállapí­tani valóm ... Azt hiszem, át kell térnem a radiocarbon- módszerre! (—ó) Mocsok — lakat alatt! Tanuló vezetők Az állami gazdaságok veze­tői, irányító szakemberei egyre nagyobb számban vesznek részt a továbbképző iskolán, illetve az üzemi továbbképző iskolák tanfolyamain. 1958 óta a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen működő vezető-to­vábbképző iskolán több mint háromezer igazgató, ágazatve­zető, kerületvezető stb. irányí­tó szakember végzett, az or­szág különböző vidékein mű­ködő üzemi továbbképző isko­lákon p>edig csaknem másfél ezer telepvezető, munkacsapiat-, illetve brigádvezető. Ugyan­csak nagy számban képezték tovább az állami gazdaságok tehenész, sertés- és baromfi­tenyésztési szakmunkásait. Minthogy az állattenyésztő te­lepek komplex gépesítése most különös hangsúllyal szerepel az állami gazdaságok fejlesz­tési terveiben, több száz állat­tenyésztési gépszerelőt is kiké­peztek. A baromfitenyésztési vezetők és szakmunkások kép­zésével már elérték a kívána­tos létszámszintet, a követke­ző években már csak a folya­matos utánpótlásról kell gon- doskodniok. A mocsok, nem Mocsok. Nem alvilági név, melynek viselője lakat alá, azaz bör­tönbe került. A mocsok egy szerény és vacak törülköző, amely az egri Bisztróban van gondosan lakat alatt, nehogy valakinek eszébe jusson el­lopni. Nem hiszem, hogy akadna jóérzésű ember, aki ezt a törülközőt, alias mocs­kot, akár csak kézzel illetni is óhajtaná, nemhogy elvigye, hazacipelje. Vagy a mocsok, vagy a lakat: a kettő együtt teljesen felesleges pazarlás, legalább annyira, mint amennyire pazarlásnak érzik ebben az „üzemegységben” a tiszta törülközőt. Szolgáljon mentségére az egri Bisztrónak, hogy nem áll egyedül eme nemes kezde­ményezésben, melynek a lé­nyegét így lehet összefoglalni: ha mocskos a kéztörlő, elég az egy belőle így évtizedekig. Van olyan érzése az ember­nek, mintha a kulturáltság éttermeink egy részénél, sőt jó részénél ott végződik, ahol uz illem helye leginkább dik­tálná, hogy kezdődjék. Felépí­tünk és megépítünk egy új éttermet, százezrekért moder­nizálunk egy régit, hogy hir­desse és hirdessék vendéglá­tóiparunk fejlődését. De vándor, ki ajtaján be­lépsz, a másik, kisebb ajtón be ne lépj, mert megtanul­hatod és megundorodhatodt hogy a tisztaság itt még fél­egészség sem, hogy a legtöbb hely olyan, mint a rossz lány: kívül festett, de... Fe­nébe az álszeméremmel! Egy­szerűen érthetetlen, hogy 1966-ban, amikor milliókat, sőt, miliiárdokat költünk kultúrára és egészségvédelem­re, amikor higiénikusokat ké­peznek egyetemeken, egy ét­teremben, sőt, akár egy ital­boltban is mocskot lehessen tartani lakat alatt, természe­tesen szappan nélkül. Mert ehhez valóban teljesen feles­leges a tisztítószer használata. Uram bocsa’!, csak nem azon múlik, hogy nincs keret rá?! (gyurkó) Dolgos hétköznapok ... Az egyesülés óta másodszor látogattuk meg a verpeléti Dó­zsa Termelőszövetkezetet. Ezen a napon is — mint az előző lá­togatáskor — mintegy nyolc- százán dolgoztak a határban. A főmezőgazdász kocsijával a spárga-tábla mellett találkoz­tunk. — Mivel foglalkozik a tagság most, közvetlenül az \ aratás kezdete előtt? — ötvenen a spárgában dol­goznak, sokan az új burgonyát szedik. Az idei termés jó volt. 155—60 mázsát adott holdanként a krumpli. — Verpelét elsősorban a sző­lő hazája. Mit tud mondani a szőlőmunkákról? — Szőlőinket eddig háromszor pxermeteztük. A több mint 300 hold új szőlőt az idén már ki­zárólag gépekkel permeteztük be és itt sikerült elérni a 4 na- p>os permetezési fordulót. A ka­pálásokkal rendben vagyunk és most már csak a jó idő szük­séges ahhoz, hogy legalább jó, közepes termésünk legyen. Később a tagokkal beszélget­tünk. Többen közülük elmond­ják, hogy az idén annyi jó mi­nőségű takarmányt takarított be a szövetkezet, mint még fennállása óta soha. Hatvan vagon széna kazalban van, eb­ből 50 vagon a pillangós. Fi­gyelemre méltó eredmény, hogy a gazdaság az idén min­den takarmányát hideg—me­leg levegős szárítással takarí­totta be, így a takarmány táp­értéke rendkívül magas, ta­karmányozásra elsőrendűen alkalmas. A múlt évben a szónatermés mind mennyiség­ben, mind minőségben gyen­gébb volt. — Az állattenyésztésről kér­nék rövid felvilágosítást: — Jószágaink részére a zöld „fu­tószalag” biztosított. Az istál­lóátlag jelenleg 11 liter körül mozog. Hízó állataink akár­csak a korábbi években, most is első osztályú, extrém minő­ségűek. Hízó bikáink súlya 5,5 mázsán felüli és a külföldi cégek szívesen vásárolnak tő­lünk. A napiokban érkezett meg 9 ezer pulyka, ezeket mint pe­csenyepulykákat értékesítjük amelyet a szövetkezet saját építőbrigádja épít, őszre ké­szül el és lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a jószágokat tá­gasabban, korszerűbben he­lyezzék el. A verpelétiek nagy tervei közé tartozik az öntözéses szőlőtermelés. Mintegy 300 hold szőlőt öntöznek majd, és ez a területnagyság arszágo­Szedik már az újburgonyát is a szövetkezetben. (Kiss. B. felvételei) Az „Igaz lehet ez?” című lap munkatársa felkereste Lá­tó Tódort, érdeklődött sorsáról, változatos, sokat próbált életé­ről, jelenéről. Látó mindenhez értően, szerényen válaszolt a kérdésekre. Kérdés: — Milyen volt az élete a kapitalizmusban? Válasz: — Rossz! De én már 1920-ban megmondtam, hogy ez a keserves élet legfeljebb 25 évig tarthat és akkor Horthy- nak fuccs/...! A háború? Ké­rem, tanúkat tudok hozni, hogy már 40-ben megmondtam: a háború Berlinben ér véget és Minket nem az angolszászok, hanem a szovjetek szabadíta­nák fel../. Hogy ismertem-e, hallottam-e Szálasiról? Hát ki volt az, ebben az országban, aki elsőnek megjósolta, mit megjósolta, megjövendölte, hogy ez egy kókler és az akasz­tófán végzi. Nos, nem meg­mondtam!? Kérdés: — Hogyan fogadta a felszabadulást, mi volt az el­képzelése? Válasz: — Jól. Én, kérem, már akkor megmondtam, nem kell majrézni, nincs itt nagy probléma, néhány év és úgy áll a talpán ez az ország, hogy le a kalappal. Én csak nevet­tem azokon, akik az infláció idején kétségbeestek. Meg­mondtam, hogy 46-ban meglesz a forint, és passz. No és nem úgy lett? Nem lepiett meg en­gem őszintén szólva a három­éves terv sikere, meg az álla­mosítások sem. Baráti körben én többször mondtam: nem bújnék én a tőkések bőrébe, semennyi pénzért. Messzire lát az. kérem, aki előre néz. Kérdés: — És az 50-es évek­ben? Hm. Akkor hogyan véle. kedett? Válasz: — Kérem! Én rög­tön láttam, hogy a felemelt ötéves terv irreális. Kérdezze meg a sógoromat, neki meg­mondtam. De azt is megmond­tam, hogy itt változás lesz, ez így nem tarthat soká. Ügy is lett. nem? Hát kinek lett iga­za. ha nem nekem? Kérdés: — Az 1956. októberi eseményekhez mit szól? Válasz: — Huszonharmadi- kán reggel szóltam a feleségem­nek: a szűzmáriáját, anyjuk, ez ellenforradalom. Nem akar. ta hinni, de az események en­gem igazoltak. Kérdés: — A munkás-paraszt forradalmi kormány megalakí­tásáról szóló hírt hogyan fo­gadta? Válasz: — Kérem!? Egy pil­lanat alatt átláttam a helyze­tet és határozottan kijelentet­tem: a hőbörgők höböröghet- nek, de két-három év és itt a konszolidáció. Kérdés: — A mezőgazdaság szocialista átszervezésének gyors üteméről mi volt a véle­ménye? Válasz: — Hahaha ... Már az 50-es években azt mondtam: hű cimbora a parasztság, megy a szövetkezés, mint a karika- csapás. csak szorgalmazni kell. Ment is, ahogy megmond­tam. Kérdés: — A gazdasági irá­nyítás reformjáról mit tud mondani olvasóinknak? Válasz: — Két éve hajtoga­tom, hogy így kell, ez az, amit én évek óta várok. Teljesen megegyezik az elképzelésem­mel. Végezetül még egy kérdést: — Hányán dolgoznak az ön felügyelete alatt, és mennyi az egy főre eső termelési érték? Válasz: — A létszámot meg­nézzük a nyilvántartóban, hisz nem tarthat mindent a fejében az ember, mert mégiscsak nem káptalan az ember feje. Nem igaz? Az egy főre eső terme­lési értéket pedig csak a fél­éves mérleg elkészítése után mondhatom meg. Nem beszélhet az ember a le­vegőbe, kérem!! majd. A múlt héten szállítot­tunk el hatezer rántani való csirkét, 1,2 kilós átlagsúly­ban. Ezt a súlyt a csibék 9 hetes korukra ér Iák el. A gazdaságban végzett kőr­útunk során építőkkel is talál­kozunk. Befejezés előtt áll egy 25 köbméteres perni' tlé­torony, amely mintegy 800 hold szőlő permetezéséhez szükséges permetlevet tárol majd. A száz férőhelyes istálló, A feldolgozó vállalatoknak régi panaszuk, hogy a kohá­szati üzemek csak a negyed­évek végére vállalják a hen­gerelt áruk szállítását. Az árut tehát kénytelenek előre tarta­lékolni, így állandóan túlzot­tan nagyok a raktárkészletek. A kohászat január 1-e óta kí­sérletképpen az ötvözetlen hengerelt áruk szállítását nemcsak negyedévi, hanem ' havi határidőkre is vállalja, i Bár ez a módszer a hengerdék- től sok többletmunkát, a prog­ramok bonyolultabb egyezte­tését kívánja, a tapasztalatok san is figyelemre méltó. A' tá­roló építése ez idén fejeződik be. A csőhálózatot már koráb­bat! földbe fektették és meg­történtek a nyomáspróbák is. ★ ■ Másodszor jártunk Verpelé- tén az egyesülés után. Most isj mint akkor, iparkodó, szorgal­mas tagokkal, előrelátó, okos vezetőkkel találkoztunk, akik nemcsak a mát. de a hol napot is a fejükben forgatják. — szalay -* szerint ezeket a feladatokat el tudják látni. Ezért július 1-től valamennyi hengerelt árura ki­terjesztik az új módszert, te­hát a jövőben az ötvözött és ötvözetlen anyagot egyáltalán a rendelő által megjelölt idő­pontra igazolják vissza és szál­lítják. Negyedév vége hegeit havi határidők (papp) 1966. jamas 21., ked4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents