Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-19 / 144. szám
A gyöngyösi Járás: kicsiben az «rész erszág. Hegyek és sík vidékek váltják egymást a területén, szőlők és szántóföldek övezik az ipari telepeket, üdülőhelyek várják a pihenni vágyó dolgozókat. Gazdag a táj, szorgalmas munkásnép lakja. A munka gyümölcse egyre nagyobb termést ad. De még sokkal több lehetőség rejlik ebben a vidékben. Mezőgazdaságát éppen úgy lehet fcljeszteni még, mint iparát, vagy üdülőhelyeit. A szőlészet ma már nem a legfőbb jövedelemforrás. A hatalmas külszíni bánya és erőmű pedig az ipar tekintélyét növeli majd meg. A ma biztonsága és a holnap ígérete ez a táj. Munka — utána semmi! A z események sorendje: munka — utána semmi. Nem egy eldugott, isten háta mögötti faluról, tanyáról van szó, nem. E gazdag válasz, tékból a visontai építkezésen dolgozó munkások válogathatKorszerű erdőnevelés vadgazdálkodás Így lehetne jellemezni a Mátrai Állami Erdőgazdaság mattra füredi erdészetének munkáját. Esd bizonyítja különben a kilenc erdészet versenyében elért második helyezésük is. Nem tartják feltűnőnek, hogy ■jól, eredményesen dolgoznak. Nem, mert azt mondják: azért vannak itt, ez a feladatuk... Mostanában elég sokan aggódnak a Mátra sorsáért. Féltik az öreg hegyet, mert állítólag olyan mértékben megy a fakitermelés, hogy néhány év Az élet követeli Tsz-közgyűlések, bírósági tárgyalások, brigádértekezletek központi témája volt éveken keresztül a háztáji terület. Hányán és hányszor vitatkoztak, veszekedtek, pereskedtek amiatt, hogy a háztáji területüket máshol, esetleg nagyobb meny- nyiségben kapják meg, mint ahol eredetileg kijelölték. Tengeri kígyóvá nőhetett volna ez a kérdés, de egyszer le kellett zárni és tudomásul kellett venni, hogy a háztáji terület nem babaruha, amit tetszés szerint lehet cserélgetni. Persze, az emberek egy része még ma sem nyugodott meg, még mindig félnek, kételkednek, ügyeskednek, hátha lehetne azt a háztáji szőlőt fiatalabb szőlőre is becserélni. Ha jó példát kell mondanunk, Nagyrédére hivatkozhatunk, ahol ez a háztáji kérdés már lekerült a napirendről. Olyannyira, hogy a szövetkezeti gazdák szerződésben vállalják a háztáji szőlő újratelepítését. Eddig mintegy ötven hold háztáji szőlő rekonstrukcióját biztosítja már Nagyrédén a pecsétes papír. De Gyöngyösorosziban is erre az útra lépnek már a szövetkezeti gazdák, ha még bátortalanul is. Mi az, ami miatt idegenkednek a járás szőlős községeiben a háztáji terület újratelepítése miatt? A bizalmatlanság. Az elmúlt évek gyakorlata miatt attól tartanak a tulajdonosok, hogy a háztáji terület cserélgetését soha nem lehet megszüntetni, arra meg senki sem vállalkozik jószántából, hogy másnak a hasznára adjon ki súlyos ezreket. A járási tanács a pártbizottság állásfoglalásával megerősítve határozott úgy, hogy a háztáji vita végére pontot kell tenni. Szükség vám a gazdálkodási biztonságra, már csyk azért is, mert a háztáji gazdaságok jelentős árumennyiséget termelnek, ezzel az árumeny- nyiséggel a népgazdaság is számol. múlva jelentősen megritkul « Mátra faállománya. Mi erről a véleménye Kiss Imrének, a mátrafüredi erdészet vezetőjének. — Fölösleges az aggodalom, szó sincs arról, hogy a kitermelt famennyiség megbontja a Mátra esztétikai látványát. Sőt, éppen azért dolgozunk, hogy ez a látvány még szebb legyen. Tervszerű vágásokat és tervszerű felújításokat végzünk. Fiatal fákkal cseréljük le az öreg erdőt. Megnyugodhatnak tehát az aggódók: néhány év múlva a Mátra az eddiginél is szebb lesz. — Mi az igazság abban, hogy a kitermelt famennyiségtől kevesebb a kereslet, különösen a keményfára gondolva. — Ezt még nem vettük észre, sőt egyes fafajtákból nem is tudjuk kielégíteni az igényeket. Értve a hazai és az export igényeket is. Ha alkalomadtán mégis előfordul, akkor sem történik semmi, mert az erdészetnek saját feldolgozó telepei vannak, és akkor feldolgozva értékesítjük. A Mátrának nemcsal: a fája értékes, hanem a vadállománya is. Szarvasa, őze, muflonja, vaddisznója van, hogy csak néhány fajtát említsünk gazdag állatvilágából. — Mint az elején már említettem, mi nem erdőt irtunk, hanem erdőt nevelünk. És ez a megállapítás érvényes a vad- gazdálkodásunkra is. Gondoskodnunk kell a vadak védelméről, takarmányozásáról. Felmérhetetlen értékűek ezek az állatok, védeni, vigyázni kell rájuk. Biztosítani kell a téli takarmányukat, szénát, makkot, csicsókát, gesztenyét gyűjtünk. A minőség érdekében pedig kilőjük azokat a vadakat, amelyek már nem illenek bele e gazdag állatállományba. Szeretjük a természetet, az erdőt. az állatokat, és mindent megteszünk azért, hogy munkánk eredményes, gazdaságos, és szép is legyen.. • ÉRCKINCSEK A SZIKLAK MÉLTÉN A gyöngyösoroszi ércbányászok műszakváltásra indulnak. Mmmsi lűtíti. június 19« vasárnap GONDOK A HEGYEN Az ország legmagasabb fekvésű ;elepülése Mátra- szentimre. A szép környezet, a magaslati levegő és a csend vonzó ereje ezreket csalogat ide, de mást nem is igen találnak. Mintha itt állna a tábla: Ki ide belépsz, hagyj fel minden reménynyel. Gyenge a kereskedelmi ellátás, a Vadvirágon kívül szinte semmi szórakozási lehetőség nincs, és aki szomjas, még vizet is alig talál. A regionális vízmű pedig még csak terv. A mátraszentim- reiek segítségre várnáik! nak, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. Már nem is panaszkodnak, belenyugodtak, megszokták, vagy ahogyan jó páran tették, búcsút mondanak az építkezésnek. Sokan mentek el, belefásultak, megundorodtak az unalomtól, mert Vfson tán, ha vége a munkának, megáll az élet is. Beszorulnak a szállóba, a közeli pincékbe, kocsmákba. Télen még kibírták valahogy de nyáron, jó időben már nem. Heteket késik az újság, nincs egy sallango® könyv sem, min. den huszadik embernek jut egy üveg sör —, de ez is csak egyszer egy héten. Kopnak a kártyalapok, fogy az igény az emberekben. Mindent elmondtak már egymásnak, így a beszéd sem jó időtöltés, események szállnak el fölöttük, mit sem tudnak róla. Munka — utána semmi Tulajdonképpen nem is pihennek, az unalom fárasztóbb, mint a munka. Pedig hogy ráérnének. Újságot, könyvet olvasni előadáso. kát, vitákat hallgatni. Tapsolni — mondjuk egy műkedvelő együttesnek, egy-egy jó vitát, talán a politikát >', munkájuk jövőjéről, vagy éppen arról, ami foglalkoztatja őket. Táncolni is szeretnek, kirándulni is elmennének, filmet is szívesen néznének, csakhát nem mennek sehová, nem néznek, nem olvasnak semmit. Nincs rá_ lehetőség. A megszokott műsor: munka — utána semmi, a megszokott útirány: gépek, büfék, szállók. Az események sorrendje: munka — utána semmi Nem egy eldugott, isten háta mögötti faluról van sző, e gazdag választékból a visontai épüket zésen dologző munkások válót itathatnak. Napról napra, hétről hetre, hónapról hónapra... Ropogós cseresznye Jó ára van a cseresznyének, gyűlnék a teli ládák a *y6ngyös tarjám felvásárlótelepen. Ketten együtt Amikor Atkárra került két évvel ezelőtt Babus Zoltán, a pártszervezet titkárává pedig Molnár Györgyöt választották meg, egymásra néztek, aztán kezet fogtak, mintha mondanák: — Nem baj, lesz ez még jobb is. Két év alatt valami megleZátonyonP Hónapok óta gond, de még most sincs megnyugtató megoldás Gyöngyöshalászon a művelődési otthon vezetőjének kérdésében. Tárgyalt róla a községi tanács, a művelődésügyi osztály, a helyszínen tartott járási tanácsi ülés is napirendjére tűzte, és még ma sincs válasz: ki legyen a művelődési otthon irányítója? Tarnóczy József, az általános iskola igazgatója ideiglenesen intézi most a művelődési ügy feladatait, de csak augusztusig. És aztán? — Egyelőre nincs végleges elképzelésünk — válaszolja « kérdésre. — Jó lenne, ha a tantestületből tudnánk erre a fontos és megtisztelő posztra megfelelő személyt találni. Hogyan is kerültek ebbe a helyzetbe a gyöngyöshalásziak? Evekkel ezelőtt a művelődési otthonban még pezsgő élet folyt. A modern, új épület kitűnő keretet biztosított a művészeti csoportok, a különböző szakkörök munkájához. Függetlenített személy állt az otthon élén, aztán pénzügyi nehézségek támadtak, és már csak úgynevezett félfüggetlenített státusra futotta a keretből. De a havi néhány száz forintból nem lehet megélni, ezért más munkakört keresett magának a művelődési otthon akkori vezetője. Így állt elő a furcsa helyzet: a korszerű intézmény magára maradt. A szalmaszál szerepét ekkor Tarnóczy József töltötte be, persze, csak átmeneti időre. A tantestület tagjai ugyan megállapodtak abban, hogy az egyes reszortokat ellátják, de ez csak társadalmi munka, tehát szubjektív tényezők függvénye. — Kevés a pénz — magyarázza tovább Tarnóczy József. — Még a takarításra is csak alkalmanként telik. A lakosság érdeklődése sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Nem merjük a Gárdonyi Géza Színház előadását sem lekötni, mert a gyér érdeklődés miatt anyagi csődbe jutnánk. Szóval: sok összetevője van ennek a kérdésnek. Ez igaz, de ennek ellenére tenni kell, méghozzá a helyi erőknek kell megmozdulniuk elsősorban. A TIT-előadások kétségtelenül fontosak. Azok megtartását biztosítani — szükséges, kezdeti célnak elfogadni helyes. És a fiatalok? Az ő érdeklődésüket a különböző szakkörök köthetik le főként. Mi lesz tehát a szakkörökkel? — Kétéves munkatervvel rendelkezünk — halljuk tovább. — De a teljesítésével nem állunk jól. A járási tanács ülésének határozatai is főként célkitűzések maradtak még továbbra is. Minden attól függ, lesz-e a művelődésügynek lelkes vezetője a községünkben. Vagyis két nyitott kérdés maradt: személyi az egyik, anyagi a másik. Ügy hisszük, mindkettő szorosan összefügg. De hol a megoldás kulcsa? Pően újat produkálni aligha lehet. Ök ketten azonban mégis majdnem ezt tették. Ma már úgy emlegetik a járásban a* atkári tsz-t, mint amelyikről példát lehet venni. — Nem csináltunk mi ketten együtt semmi rendkívülit —• közli Molnár György. — Egyszerű a magyarázat: az elnök és a párttitkár mindig, mindenben együtt dönt. Vitatkozunk, győzködjük egymást, azé tán ha úgy erezzük, hogy megj találtuk a leghelyesebb megoldást, együtt fogunk hozzá annak megvalósításához. Molnár György, a párttitkár Ketten együtt, mint két testvér. így beszélnek róluk a községben, de így az egész járásban. Kivétel talán csak az az egy alkalom lehetett, amikor ott jártunk Atkáron. Babus Zoltán, az elnök ekkor egyedül ment ki a határba, így csak Molnár Györggyel tudtunk beszélni.
