Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

A kép festő ecsetjére való: Háttér a Mátra, déli lankáin A verőfénybem haragoszöld sző­lőtáblák, fölöttük repülők kö­töznek. — A permetező brigád dol­gozik — mondja a vb-titkár. A faluban a szövetkezeti fel­vásárló úgyszólván megállás nélkül veszi át a ropogós húsú cseresznyét — Eddig öt vagonnyit szállí­tottak el a kocsik. Gyöngyös- tarjánból közepes termés ese­tén, évente mintegy 200 vagon szőlő, zöldség, gyümölcs indul útnak... Egy ember áll a tanácsháza előtt. Beszélget a cimborájával, aki üres hátival jött vissza a felvásárlótóL — Igér-e valamit a barack? — Jobb lesz a cseresznyénél. — A szőlő? — Az új telepítés szépnek ígérkezik, a csemegefajták az idén is vékonyak... A tsz-ben mondják, hogy a gyöngyöstarjániak jövedelmé­nek „hetven” százalékát a sző­lő adja. Ha van szőlő, van fo­rint, ha baj éri a termést — mint tavaly is —, akkor a fo­rinttal is baj van. A szövetkezet az elmúlt évek­ben hadat üzent a direkt ter­mőknek és félezer holdon vág­ták ki a vén, hatvan—hetven esztendős tőkéket. Helyükön ma már új szőlő díszük és ez év­ben már megmutatja a termést. A régi noah helyén most trak­tor kapál, gép permetez— A fiatal tanácstitkárral a faj­imról, az emberekről beszélge­tünk. ö maga levelező úton vég­zi a tanárképző főiskolát, ötve- nen járnak — a legifjabbakat is beleértve — középiskolába. Orvosi egyetemen négy falubeli fiatal tanul. A nyolcadikosok közül mindenki középiskolába, vagy ipari tanulónak jelentke­zett, ugyanakkor a tsz műhe­lyeiben kevés a szerelő, a trak­toros. — Beszéltek ezekkel a gye­rekekkel? El vitték-e őket a sze­relő műhelybe, hogy lássák, mi­lyen munkalehetőség van ott? — m fis a házak. Sok szép új ház Van a faluban ott, ahol nyolc évvel ezelőtt még keresni kel­lett a köves utat, a járdát. — Évente 15 új ház épül. A személygépkocsik száma tizen­három. Három tsz-tagnak, egy bányásznak, egy villanyszerelő­nek is van saját kocsija. Mo- Aorkerékpár annyi, hogy csak a A víz rangja Egyre nagyobb szerephez jut a járás mezőgazdaságában a víz, az öntözéses gazdálko­dás. A termelőszövetkezetek, a felsőbb szervek és a Vízügyi Igazgatóság segítségével hét tárolót építettek, amelyeknek hasznát kétezer-ötszáz hold megművelésében kamatoztat­ják. Főként a takarmánynövé­nyek és a kertészetek élvezik a víz áldását. Nemrég adták át az egyik legnagyobb víztárolót Gyön­gyöspatán. De amilyen nagy volt az öröm a szövetkezet gaz­dáinak körében, szinte olyan mértékben lohasztotta le ked­vüket a csalódás, ami nem so­káig váratott magára. Csak egy nagyobb mennyiségű csa­padék kellett hozzá, hogy ki­derüljön: a víztároló nem mindenben kifogástalan. A le­folyó csapadék a tárolót mint­egy fél méter magasságban te­lehordta földdel. A csőhálózat műszakilag ugyan kifogástalan, csak arról feledkeztek meg az építői, hogy a szőlőket ma már gé­pekkel is művelik, és ha az ön­tözőberendezés csatlakozófejei a sorközök végére esnek, a traktorok nem tudnak ráfor­dulni a sorra. Ebben a hely­zetben a kérdés: a szőlők gépi műveléséről, vagy az öntözés­ről mondjanak-e le? A víztárolók és az öntözőbe­rendezések építésével kapcso­latban egyébként is van kéré­sük a tsz-eknek. Szeretnék, ha gyorsabban és jobb minőség­ben folyna ez a munka ha a kitűzött határidőket az építők megtartanák. Mert a víznek ma már rang­ja van a gyöngyösi járás ter­melőszövetkezeteiben, az öntö­zéses gazdálkodást már beter­vezik, de az elkerülhető, vele járó bosszúságokat nem fogad­ják szívesen. ÖTSZÖRÖS ELUZEM A megye legjobb gazdaságaként emlegetik a Gyöngyös- ** domoszlói Állami Gazdaságot és nem is ok nélkül. Az elmúlt évben terven felül három és fél miliői forint nye­reséget értek el. öt évvel korábban is már kétmillióval ha­ladták túl a nyereség tervezett mértékét. Ezt az egyenletességet állapíthatjuk meg a részletek eseté­ben is. Kósik István főkertész sorolja az adatokat, ezek kö­zül emeljük ki a tejértékesítés mennyiségét, amely öt év alatt hatszázezer literrel növekedett meg. Az állatállomány növe­kedése mellett a szelektálás, á korszerű takarmányozás alkal­mazása is ott található az eredményben. A fejési átlag tehe­nenként évi 3600 liter, ami kétszáz literrel jobb, mint ameny- nyi öt évvel ezelőtt volt. A gazdaság legerősebb üzemága a gyümölcs- és a szőlő- termelés. Itt is érdemes megemlíteni, hogy amíg 1961-ben. összesen tizenöt vagon almát értékesítettek és ennek huszon­egy százaléka volt exportképes, tavaly már az értékesített al­ma mennyisége 173 vagonra nőt, exportminőségű pedig 79 százaléka volt. A szőlőtermelésről Lengyel Béla központi kertész el­mondotta, hogy az eredmények ellenére is elég nehéz hely­zetben vannak, mert az új telepítésű szőlőik még nem adják azt a termést, amire képesek, a régiek pedig már kiöreged­tek, azért gyengébb a terméshozamuk. A gondjukat tetézi a Fáy-tanya kétszáz hold területű csemegeszőlője. A tanyát nemrég csatolták a gazdasághoz. Sok az a kétszáz hold cse­megeszőlő egy tagban, jobb lenne, ha borszőlővel lenne feles­ben. Egyébként is szeretnék a szőlők rekonstrukcióját meg­gyorsítani, de ez nem rajtuk múlik. És a gazdaság dolgozói? Az ő szorgalmas munkájuk nélkül a szép eredmények soha nem születtek volna meg. Molnár Gusztáv párttitkár mindenekelőtt a munkakedvet hangsúlyozta, ami jellemző a gazdaság dolgozóira. A munka­kedv és a jövedelem kölcsönhatása lemérhető az átlagkereset alakulásában is, ami évente 180—200 forinttal növekedik. Most már havi átlagban túl vannak az ezerötszáz forinton. Egyre szélesedik a szocialista brigádmozgalom. A tavalyi tizenhét brigád közül tizenöt érte el a szociálisa címet, az idén viszont már 48 brigád mintegy hatszáz taggal vesz részt a versenyben. A téli hónapokban a pártoktatás folyik eredmé­nyesen, legutóbb több mint százötvenen ismerkedtek politikai* ideológiai kérdésekkel. Szó szerint is idézzük a párttitkár következő megállapí­tását, mintegy summázva is ezzel az éveik óta meglévő egyen­letes, jó munka indítékait: — A gazdaság vezetésére az egység jellemző. Anélkül* hogy az igazgató, Prjevara János egyszemélyi felelősségét, az egyszemélyi vezetés elvét megsértenénk, a kollektív irányítás gyakorlata is elevenen él nálunk. A tények, az adatok is ezt bizonyítják. A karácsondi „titok” A szűcsi gyümölcsösben Nagy Józsefné és Kovács Tibor- né szedi a cseresznyét, az első minőségi ellenőr pedig Ko­vács Tibi. ennyire egyoldalú a gazdálkó- Az állattenyésztéshez, a má­da??,„„ . .... , . sodik üzemághoz nyújt nagy le­A tsz-ben mondjak, a tanacs- ..... , , titkár is bizonyítja, hogy a je- “hősegeket a nemreg elkészült lenlegi állattenyésztés nem ki- víztároló, amelynek segítségé- fizetődő. vei sok, eddig úgyszólván hasz­._______________________________navehetetlen területet lehet majd öntözni. Ezzel a módszer­rel lehet megteremteni egy iga­zán gazdaságos és jövedelmező állattenyésztéshez is szükséges takarmányféléket... Most két­száz holdat öntöznek, de a le­hetőségek ennél sokkal nagyob­bak. Csak élni kell velük. Hétszázan dolgoznak a gyön­gy östar jáni határban. Géppel és kézzel azon fáradnak hogy ez évben megóvják a mutatkozó termést. A szőlőt, a bort, amely itt milliókat jelent. Vizük már van a határban, de a törpe víz­mű, amely az ivóvizet adná, még csak terv. Egy feladat ez is a holnap gondjai közül, ame­lyet meg kell majd oldani. Ezt is a többi után, szépen, sorjá­ban . Lényegében nem is titok, na­gyon egyszerű a magyarázata annak, hogy Karácsondon tar­talmas, széles körű és vonzású kulturális élet folyik. Hogyan indokolta ezt Dán Gyula, a művelődési otthon igazgatója? — Nálunk a művelődés kö­zös ügy. A párt-, tanács-, a tö­megszervezetek és a tsz ép­pen úgy feladatának tartja a népművelést, mint azok, akik közvetlenül is ezzel foglalkoz­nak. Mit említsünk a művészeti csoportok közül? Az irodalmi színpad, a tánccsoport és a bábszakkör egyaránt színvona­las műsorral áll a közönség elé. Éveken át példaként em­legették a könyvtári munkát. Minden házba könyvet! Ez a jelszó késztette a könyv bará­tait azoknak a családoknak a felkeresésére, ahová még nem jutott el a könyv. Emlékszünk még az érdekes megoldású térképre is: gombnyomásra villanyégő gyulladt ki: azok­nak a házaknak a helyén, ame­lyekben a könyvtár olvasói laktak. — Ma már az olvasók neve­lése az elsődleges célunk: be­szélgetni velük a könyvről, arról is, amit elolvastak, arról is, amit elolvasásra ajánlunk — mondja Dán Gyula. Hatezerötszáz könyv kínálja magát az olvasni vágyó hat­százötven könyvtári tagnak. A számuk volt már magasabb is, és év végére ismét el akar­ják érni a kilencszázas létszá­mot. Méghozzá úgy, hogy ne csak a kartonjuk legyen bent a könyvtárban ezeknek a szemé­lyeknek, hanem valóban aktív olvasók is legyenek mindany- nyian. A télen nagyszerűen sikerült a kombinált mezőgazdasági szakkör programját megvaló­sítani. Szakemberek ismertet­ték a szövetkezeti tagokkal a gépészeti, szőlészeti és állatte­nyésztési kutatások legfrissebb eredményeit. Havonta tíz is­meretterjesztő előadást is meg­tartottak, , külön a fiatalok ré­szére is rendeztek előadásokat, amelyeken esténként ötven­hatvan ifjú is megjelent. A Gárdonyi Géza Színház, a Déryné Színház és az ŐRI rendszeresen tart előadásokat a községben, Saját színjátszóik is sok emlékezetes estén szó­rakoztatták már a lakosságot, de eljutottak a környező köz­ségekbe is. — Anyagi gondjaink nekünk is vannak — mondja Dán Gyula befejezésül. — Költség- vetési keretünk elég szűk. Eb­ből fedezni az összes költsége­A gyöngyöstar jáni Győzelem Tsz II. brigádjának második csapata a szőlőt kötözi. két, a tiszteletdíjakat is j eáág sok fejtörést okoz. Eddig még mindez sikerült. Persze, egy kicsit gazdagabb költségvetés­sel könnyebb lenne. Ez az élet: még ott is talál­ható elégedetlenség, ahol pedig az eredmények egészen mást tételeznének fel. A falu és a Táros Ha a gyöngyösi járás köz­ségeiről esik szó, nincs olyan téma, amivel összefüggésben a várost is meg ne említenék. Vegyük például a mezőgazda­ságot. A szőlő, gyümölcs, zöld­ségfélék legjobb piaca a város. De a városi munkások is mél­tán várják el a szövetkezeti parasztságtól, hogy egyre jobb és egyre több árut adjanak ne­kik. A lehetőség adott: az fmsz közvetlenül felvásárolhatja a termékeket, sőt, a nyereség je­lentős hányadát vissza is té­ríti a szövetkezeteknek. Ez a megoldás mindenki számára egyaránt előnyös. Egy kicsit azonban mintha az fmsz i® kényelmes lenne. Valahogy úgy fest a dolog: a felvásárlók elvárják, hogy a helyükbe vigyék az árut, pe­dig a háztáji gazdaságokba jó lenne kimenni még azért a né­hány darab tojásért vagy ba­romfiért is, amit a tulajdono­sok nem tartanak arra érde­mesnek, hogy velük a piacra beutazzanak. De p felvásárlók­nak szívesen átadnák. Igaz, kettőn áll a vásár. Je­len esetben: az sem mindegy* mennyit kínálnak az áruért Ha a községekben 20—24 fo­rintot ajánlanak a baromfiért* és ugyanazt a gyöngyösi pia­con már 50 forintért árusítják* a háztáji tulajdonosa joggal kérdezheti meg: mi indokolja a vételár és az eladási ár kö­zötti ilyen nagy különbséget. De ugyanezt kérdezi a vá­rosi lakosság is. Senki sem vitatja: az üzlet — üzlet. A nyereség lényeges. No, de ilyen mértékű nyere­ség ...? írták: G. Molnár Ferenc Koós József Sznlay István Fényképezte: Kiss Béla június is,, vasárnapi 'k is rossz! udvarhoz építenie, különben egy darab fát sem tud beszál­lítani. Egy Loydl Tamás nevű mérnök készítette a tervet. Azt mondta, Londonban látott hasonlót, és majd megszokjuk mi is. A falu felháborodva til­takozik a terv ellen, de ve­lünk senki sem tárgyal. Ne felejtsék már el az illetékesek, hogy ezek a lakások nem aján­dékházak lesznek, a mi pén­zünkből épülnek, elvégre a le­bontásra ítélt falut azok épí­tették, akik majd az új falu­ban is laknak. Hát kérdezze­nek már meg bennünket is! Ez a terv a falunak nem kell! Egy új lakás 170 ezer forintba kerül, építsenek hát olyan há­zat, olyan falut, amely azok­nak is tetszik, akik majd ben­ne laknak. Nem azt mondom én, hogy építsék fel a mostani falut, szó sincs róla. Legyen az új falu modern, korszerű, de ne annyira, hogy a kert vé­gén menjen az út, és majd mi építünk utat az udvarokra. Le­het, hogy ilyen terv Angliában jó, bevált, de nekünk nem kell. És csak fölöslegesen háborgat­ják vele a falut. Nem beszélve a lakóházakról, amelyek egy­től egyig egyformák lesznek, lapos tetőkkel évülnek, s úgy néz majd ki a falu, mint egy barakk. Miért nem jßnnek le a tervezők hozzánk, megkérdezni a faru véleményét...? Teljes mértékben egyetér­tünk a vb-titkárral. Mert ugyan a technika korát éljük, sok szenzációnak vagyunk a tanúi, d.p azért mi sem va­gyunk kíváncsiak olyan falu­ra. amelyben az utak nem rj házakhoz, hanem a kertekhez vezetnek. Még jó, hogy a füst azért a kéményen megy majd ki. Nem ártana, ha a megye vezetői is megtekintenék ezt a. tervet, mert szerintünk ez még: viccnek, is rossz. Még mccnt Ha nehezen is, de azért meg­nyugodtak a kedélyek Vison- tán. Nem szívesen ugyan, de beletörődtek a község lakói a xfalucserébe”, és most már nem is ez nyugtalanítja az embereket, hogy lebontják a falut, hanem sokkal inkább az a terv, amely alapján fölépül majd az új falu. De ez aztán nagyon, olyannyira, hogy szin­te feszültté vált a hangulat a községben. Azt megértették az emberek, hogy miért kell le­bontani a falut, de hogy olyan faluban lakjanak, amilyennek az új falut tervezték, azzal se­hogy sem tudnak kibékülni. De ha közvéleménykutatást végez­nénk az országban, nem való­színű, hogy eggyel is többen lennének azok, akik elkészítet­ték, elfogadták, jónak tartják ezt a tervet, mert ez a terv még viccnek is rossz. Különö­sen úgy, ahogyan a készítői feltálalták a visontaiaknak ... De hallgassuk meg Kamarás Lajosnak, a Visontai Községi Tanács vb-titkárának a véle­ményét, amely különben telje­sen azonos a falu lakóinak a véleményével. — Jó, népgazdasági érdek, hogy elköltözzünk. Ezen itt már túl vannak az emberek. De azt az eljárást, azt a mód­szert, hogy az új falu tervének az elkészítése előtt a falu la­kóival, vezetőivel senki sem beszélt, hogy meg sem hall­gattak bennünket, csak egy­szerűen leküldték a tervet, már soknak tartjuk. De meg­bocsátanánk, ha legalább olyan tervet készítenek, amely legalább a nagy többségnek tetszik, de erről szó sincs. Képzeljék el, a terv alapján az utak nem a házak előtt ha­ladnak el, hanem a kertek mögött. A házsorok között csak járda lesz. így minden egyes családnak utat kell itoajd a kertjén keresztül az 125 köbcentisnél nagyobbakat tartjuk nyilván a tanácsházán. Valaki hív, hogy nézzük meg a cukrászüzemet, az üzleteket. Gyöngyöstarjánban a szőlő, a bor jelenti a gazdagságot. Az életük hetven százaléka függ ettől. — De tesznek-e valamit, hogy ne legyen ilyen nagy a rizikó, — Baj lenne, ha ebből kelle­ne megélni, — így tartják. A ; jövő útja mégis ez. A szőlő mellett a korszerű állattenyész­tés. Ehhez viszont sok takar­mány kell, hogy ne kelljen évente 5—6 vagonnyit pénzért, meg borért máshonnan vásá­rolni. így láttam Gyöngyöstariant...

Next

/
Thumbnails
Contents