Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
Televízió a csillagászatban Otméferes tükörteleszkóp - Forradalom a fényképezésben Közismert, hogy a televíziót a mesterséges holdak fedélzetén felhasználják, lehetővé téve, hogy a kutató megfigyeléseket végezhessen olyan helyeken is, ahova maga még nem juthat el, csupán az önműködő laboratóriumok. így vált lehetővé, hogy kiterjedt kísérleteket folytathatnak a légkör határán tód, viszonylagos közelségből szemlélhetik a távoli Mars felszínét és közvetlen közelről nézhetnek körül a Hold felszínén. Tervezik, hogy a légkörön túl csillagászati megfigyelő állomást létesítenek. Ott a légkör zavaró hatásai teljesen elesnének, az optikai eszközök méreteit a súlytalanság körülményei között semmi sem korlátozná, új korszak kezdődhetne a csillagászat történetében. Az ilyen állomást azonban az emberi tartózkodás feltételeit biztosító berendezések egyelőre feleslegesen terhelnék, célszerűnek mutatkozik az önműködő csillagászati laboratórium létrehozása, melynek megfigyeléseit televízió közvetítené a Földre. Napjainkban már alkalmazzák azokat R különleges televíziós berendezéseket, amelyeket a csillagászati megfigyelések céljaira fejlesztettek ki. Széknek nemcsak az észlelt kép továbbítása a feladatuk, hanem a képeket tárolniuk is kell, amíg parancsot nem kapnak a kép továbbítására. A csillagászok tora törek- hogy a leghalványabb égi célokat is megfigyelhessék. Ezért egyre növelték távcsöveik átmérőjét; a legnagyobb tükörteleszkóp átmérője 5 méter, aminél nagyobbat technikai okok miatt már nem célszerű építeni. Valóságos forradalmat jelentett a fényképezés bevezetése: a fotoemulzió érzékenysége kiterjesztette a megfigyelések lehetőségét De hiába próbálkoztak ezután mindaddig, amíg az elektronika nem jött segítségre, hogy hallatlanul megnövelje a csillagászati műszerek érzékenységét A sikert az ún. fotokatódok alkalmazása hozta meg Ez azon alapul, hogy a fémfelületre eső fény elektronokat vált ki a fémből. Ha ezeket a fotokatódokat még ún. elektronsokszorozókhoz is kapcsolják, akkor el lehet érni azt, hogy minden egyes fényrészecske (foton) kb. 1 millió elektronból álló elektromos impulzust létesítsen, így már minden eddigit felülmúló érzékenységű műszer áll rendelkezésre. A csillagásznak azonban ez nem elég nemcsak a gyenge fény észlelésére, hanem képekre, a különböző égi objektumok egyidejű megfigyelésére van szüksége. Erre felhasználhatók az említett elektronikus eszközök segítségével szerkesztett képerősítők, melyek a halvány képeket erőteljesebbé teszik. A képeket azonban ezek ki végeredményben fényképészeti úton rögzítik, érzékenységüket tehát az alkalmazott film érzékenysége korlátozza. Az igazi megoldást az 1950-es években kifejlesztett csillagászati televízió hozta meg Ez a képet elemeire bontja, minden képelemet egy- egy elektronsokszorozóval hoz kapcsolatba, a képet tárolja mindaddig amíg a leolvasó berendezés működésbe nem lép. A csillagászati televízió fotokatódja ugyanis parányi mozaikokból áll, melyek egy nagyon vékony fémréteggel együtt kis kondenzátorokat alkotnak. Ezek a kis kondenzátorok a ráeső fény hatására az optikai képnek megfelelő feszültségekre töltődnek fel. Ha például egy elektronsugár e feszültségképet meghatározott sorrendben „letapogatja”, akkor a képnek megfelelő feszültség-jelsorozat keletkezik, mely a televízió elektronsugarának az erősségét vezérelheti és így a képernyőn megjelenik a kép. Ezeknek a — televíziós elv alapján működő — berendezéseknek az érzékenysége messze felülmúlja a fényképészeti berendezéseikét. Az a sajátságuk, hogy a képet elektromos jelsorozattá alakítják át, s így a híradástechnikai eszközökkel nehézség nélkül bárhova továbbítható^, üymódon alkalmassá teszik arra, hogy a légkörön kívüli csillagászati megfigyelések eszköze legyen. Ez a csillagászati televízió tette lehetővé például a Hold túlsó oldalának lefényképezését is. Könyvtár egy cigarettásdobozban Janka Gyula, a budapesti Egyetemi Nyomda igazgatója, régi nyomdász szakember, a miniatűr könyvek rajongója. Háromszázhatvannyolc kötetet számláló gyűjteményének étté darabját tíz éve szerezte. Azóta számos külföldi szakgyűjtóvel tartja a kapcsolatot Egy nagyobb cigarettásdobozban elférne az értékes, kis könyvtár, amelynek parányi könyvremekei 16 ország legjobb nyomdászainak, könyvkötőinek szaktudását dicsérik. Mikroszk&pUasa könyvek a szemüveg mögött (MTI Foto -* SzebeUédy Géza félo.) Beporzás méhekkel: 30 százalékos többlettermés Kétmillió dollár mézexport. Időszerű feladatok Ellenőrzik a méhcsaládok fejlődését a gödöllői Kisálat- fenyésztcs Kutató Intézetben. (MTI foto — Fehérváry Ferenc felv.) Dr. öröid Pál Zoltánnal, a Kisállattenyésztési Kutató Intézet gödöllői méhészeti osztályának vezetőjével, és dr. Sütő Kálmán tudományos igazgatóhelyettessel beszélgettünk a méhészet időszerű kérdéseiről és az ezzel kapcsolatos tudományos kutatómunkáról. — A méhészet jelentőségéhez nem fér kétség — mondotta dr. Sütő Kálmán —, egyrészt a méhek termékei (méz és viasz) igen értékesek, másrészt a méhek és a virágok megporzásával felmérhetetlenül hasznos tevékenységet folytatnak, mert növelik a mag- és gyümölcstermést. — A KGST keretében azap- rómagtermelést Magyarország kapta, s ezzel kapcsolatban komoly feladatokat kell megoldanunk. — Ismeretes például, hogy a növényvédelmi mérgek elpusztítják a porzó vadrovarokat, O megporzásban tehát mindinkább nő a mézelő méhek szerepe. Annak bizonyítására, hogy a lucemamag-termesz- tésben milyen nagy jelentőségű a méh, talán elegendő utalnunk azokra a kísérletekre, melyeket az elmúlt években a Martonvásári Kísérleti Gazdaságban végeztek. A vizsgálatok szerint a méhekkel történt intenzív beporzás mintegy 30 százalékos többlettermést eredményezett a lucernamag- termesztésben. — A mi tapasztalataink szerint is a méhek beporzó tevékenysége — különösen a napraforgónál és repcénél — mintegy 20—60 százalékkal növeli a megtermelt mag meny- nyiségét. A megporzás révén elérhető többlettermésben hatalmas lehetőségek rejlenek. Csak a lucernánál az intenzív beporzással elérhető többletmag 250—300 vagont jelent, ami 80—90 millió forint értékű. — Amíg egyes külföldi államokban a méhek nek ezt az ingyenes munkaerejét már jelentős mértékben felhasználják és fizetnek a méhészeknek, ha a magfogásra kijelölt helyekre vándoroltatják mé- heiket, addig nálunk, sajnos a méhek ilyen irányú felhasználása nem eléggé ismert. — Hallhatnánk rövid áttekintést a méhészet jelenlegi helyzetéről? — Az ország méhállománya mintegy 400 000 család. Ebből körülbelül 85—90 százalék háztáji méhészetek kezelésében, a többi állami gazdaságok és termelőszövetkezetek tulajdonában van. A hazai méhlegelők a jelenleginél lényegesen nagyobb számú méhcsaládok eltartására is alkalmasak lennének. A pillangós virágú és egyéb mézelő növények területe évről évre növekszik. Ennek felhasználása, valamint fejlettebb üzemeltetési módszerek bevezetése a jelenlegi körülbelül 500 vagonos áruméztermelést 1000 vagonra növelhetné. — A méhészet mostani megoszlásából adódik, hogy a fejlett méztermelési eljárások nehezen tudnak meghonosodni. Kevés az országban a ván- doroltatott családok száma is. Jelenleg a méhállomány- nak csak mintegy 30—35 százaléka vándorol. Ennek oka nagyrészt, hogy a családok csaknem egyharmada vándorlásra alkalmatlan, korszerűtlen méhlakásban vannak. — Milyen a belföldi fogyasztás és az export? — A hazai mézfogyasztás szintje alacsony. Amíg például Ausztriában az egy főre jutó fogyasztás évi 90 dkg, Jugoszláviában 70 dkg, addig nálunk mindössze 25 dkg. A megtermelt méz 80 százaléka a központi készletbe kerül és ennek csaknem 90 százalékát exportáljuk. A mézexport 90 százaléka tőkés országok felé irányul, s az évi devizahozam megközelíti a 2 millió dollárt A minőség fokozásával jelenlegi exportunkat jelentősen növelni lehetne, a belső fogyasztás növelése mellett is. Dr. Örösi Pál Zoltántól mindenekelőtt a méhészeti kutatómunkáról kértünk tájékoztatást. — A Kisállattenyésztési Kutató Intézet méhészeti osztálya — mondotta — a legutóbbi években a méztermelés meny- nyiségét és minőségét fejlesztő módszerekkel foglalkozott. Olyan kezelési eljárást dolgozott ki, mely a méz érésének s ezáltal nagyobb cukortartalmának kedvez. A kezdeti eredmény biztató, a módszer gyakorlati kipróbálása ebben az évben megtörténik. A termelés alapja a népes méhcsalád. Különösen fontos tehát, hogy kiváló anya legyen a kaptárban, amely kellő időben felszaporítja a méheket. A termelés tehát az anyán múlik. Osztályunk évek során különleges módszert dolgozott ki jobb anyák nevelésére: a pe- tés anyanevelést. — A méztermelés és mézünk exportálása miatt fontos, hogy pontosan ismerjük mézünk nyersanyagát (a virágból gyűjtött nektárt), a méz érlelésének módját a kaptárban és a végső terméket, a mézet. — Jelenleg mik a legidőszerűbb feladatok? — Röviden szólva: 1. Gondoskodni kell arról, hogy a méhcsaládoknak bőven legyen élelmük. Ilyenkor, a fiasítás időszakában sok eleség fogy, jóval több, mint télen. Az élelmet etetéssel kell pótolni. 2. A fiasító család sok vizet fogyaszt, itatóról kell tehát gondoskodni. Az itatót tartsuk tisztán, hűvös időben meleg vizet töltünk bele. 3. A méhcsalád fészkét takarjuk be, hogy a méhek a fiasításhoz szükséges hőmérsékletet fenntarthassák. 4. A betegségek közül gyakori ilyenkor a gyomorvész (noszéma-betegség). Ha gyanús elhullást észlelünk, küldjünk mintát vizsgálatra az I állatorvos útján az illetékes j intézetnek; a vizsgálat díjta- J lan— fejezte be nyilatkozatát dr. örösi Pál Zoltán osztály- vezető^ Halácsi Dezső Milyen betegségben halt meg Napóleon ? Rák, vagy arzénos mérgezés? Az elmúlt évben bonyolult I kémiai analízis segítségével sikerült Napóleon császár hajszálaiban 10,38 milliomoctiész arzént kimutatni. Ez az arány figyelemre méltó, hiszen egyébként az emberi hajszál csupán 0,8 milliomodrész arzént tartalmaz. A jelentős mértékben emelkedett arzén- tartalomból arra lehet következtetni, sőt a tudományos szakkörök szerint kétségtelenül azt igazolja, hogy a császárt 1821-ben Szent Ilona szigetén megmérgezték. A tettes személyére valószínűleg már sohasem fog fény derülni. A fennmaradt feljegyzések szerint Napóleon száműzetése idején sokat betegeskedett, kínzó gyomorfájdalmakról panaszkodott, emiatt az orvosok több mint egy évszázadon keresztül úgy vélekedtek, hogy feltehetően gyomorrákban halt meg. Krogius egyetemi tanár szerint viszont Napóleon májrákban halt meg, de ezt megelőzően már évek óta a belső elváltozású mirigyek betegségében szenvedett. Az érdekes feltételezés szerint Napóleon agyalapi mirigyének elfajulása miatt évről évre változott a j császár állapota, és ez közvetve kihatott politikai ügyeinek intézésére is. Krogius azzal támasztotta alá feltevését, hogy a fiatal Napóleon sovány, száraz arcú ember benyomását kelti a korabeli képeken. Később a belső elválasztású mirigyek betegsége miatt a császár rohamosan hízni kezdett, pocakot eresztett és arca is megduzzadt. Egy angol orvos leírja, hogy a császár teste egyre inkább a női test felépítéséhez kezdett hasonlítani. Boncoláskor azt tapasztalták, hogy egyes szervei a gyermekkori méretekre fejlődtek viasza. Krogius szerint az agyalapi mirigy kóros működésére a császár életritmusából, viselkedéséből, aktivitásából is következtetni lehetett Napóleon 28 éves korában — kezdődő betegsége elején — gyakori fejfájásról, szédülésről panaszkodott Néha eszméletét is elvesztette, s ebből az orvosok tévesen epilepsziára következtettek. Az 1810-es évek elejétől teljesen átalakult egyénisége is. Napóleon az austerlitzi ütközetet még határozott, gyors felismerőképességével és kitűnő reakeiókészségéve! nyerte meg. Környezetéből azonban sokaknak feltűnt, hogy ezt a készségét a későbbiekben elveszítette, 1812-től már a döntő pillanatokban is szórakozott volt, nem tudott koncentrálni és egy akarat nélküli fatalista ember benyomását keltette. A hadihelyzetet már nem tudta olyan gyorsan felfogni és képtelen volt gyorsan döntést hozni. Drezdánál és Lipcsénél; amikor mellette levő vezérkari főnöke fontos parancsokat osztogatott, elbóbiskolt. Waterloonál is már csak árnyéka volt önmagának. Krogius felemlíti még, hogy az ifjúkorában annyira szoknyabolond Napóleon később már kerülte a nőket. Ez a körülmény ismét a belső elválasztású mirigyek betegségére vezethető vissza. Orgona — mint idöjárásjelzo Időjárási viszonyok előrejelzésére alkalmas a hazánkban is igen elterjedt lila orgona. Vi- rágzási idejéből természetesen csak akkor következtethetünk az időjárásra, ha nem valamely épület déli oldalán díszük. Angol kutatók az utóbbi években megállapították, hogy a lila orgona — északi irányba haladva — műidig később virágzik. Azt is megfigyelték, hogy a lucerna kaszálása az orgona virágzásának kezdete után 30 nappal esedékes: a lucerna virágjainak mintegy 10 százaléka ugyanis ilyenkor szokott kinyílni. Ez az összefüggés jól felhasználható a lu- cemakaszálási munkák előre«» tervezése során.
