Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
Variációk a becsületre L — Az embernek elsősorban élnie kell. Ezért nem értem én rá sokáig gondolkozni. Azt akarom ebből kihozni, hogy nem tanítottak meg egyikre sem, arra se, hogy hogyan éljek, meg arra sem, hogy hogyan gondolkozzam. S ezután tanuljam meg? Azt mondják, a börtön nevelőintézet. Nekem nem volt az. Csupán két, mozdulatlan év. Még olvastam is... Azt, hogy a lét határozza meg a tudatot. Kérdezem a politikait, hogy L. nagyon rossz helyen élt-e a világban, hogy megfojtotta a szeretőjét? Mert L. technikus volt, elég jó pénzt keresett, vett rajta italt, s megfojtotta a nőt... — És maga? — Éltem. Anyám tanított meg lopni, apám meg inni. Amit loptam, elittam. Nem mindet, mert később tartásdíjat Is vetettek ki rám. Alikor már túl voltam egy nyolchó- napin. — Hányszor ült? — Ez lesz most a negyedik, de a leghosszabb, mert visszaeső vagyok. — Mit követett ef? — Odafönt nem mondták el magának? A szokásos: loptam. — S ezt csak így egyszerűen aaoadja? — A múltkori ügyész szerint bűnözőalkat vagyok. Pedig próbáltak formálni. — Mikor? — Ma egy hete fejezték be... A másfél évi börtön után formáltak az őrizetbe vételig Ugyanis elhelyeztek segédmunkásnak az N.-i építő ktsz- néi Mondták, most már dolgozzam is valamit, s ez jót tesz majd. — Nem éreztették ott magával, hogy Dem tiszta a múltja? — Nem azok! Annyira vigyáztak, hogy ne célozgassanak rám, olyan óvatosak voltak, meg túl kedvesek, hogy szinte ordított róluk a börtönszagom. Még az elnökkel sem voltaic olyan udvariasak. — És a vezetők? — Az elnök elvitt a lakására, kávét adott, meg rumot, és azt mondta: „Maga itt újra kezdhet mindent. Senki sem fogja éreztetni, hogy honnan jött Próbálja meg a becsületes életet, itt mindenki segít magának. Ha meg valami baja van, nyugodtan jöjjön hozzám.” Ebben maradtunk, de nem mentem... Miért került ide újra? — Mert olyan jók voltak hozzám. öten laktunk a szálláson. Esténkint ultiztunk, meg söröztünk. S ezek annyira vigyáztak, hogy egyre jobban éreztem magamon a börtönszagot Pedig a tenyerükön hordoztak: amikor F. látta, hopv nagyon ízlik a leves, mondva, hogy ő nem szereti, nekem adta a sajátját is. Felesleges doboz cigaretta mindig volt valamelyiknél ... De nem itt kezdődött Hanem amikor sörözni mentem volna magamban, s nem voit pénzem. A többiek hazamentek, mert vasárnap volt. Honnan vegyek pénzt? A szekrényüket nyitva hagyták ezek... S az egyikük zsebében találtam egy húszast. Persze megittam, mert bűnözőalkat vagyok. Hétfőn meg vártam, hogy maid szólnak. De mintha mi sem történt volna, s ez kissé bosszantott, de hát én csak nem adom fel magam! — Megadta a pénzt? — Nem. S a jövő vasárnap megint oda nyúltam, a szekrényekbe. Most másik helyen leltem meg a húszast... Valami nem tetszett nekem, s egy hónap múlva rájöttem: minden vasárnapra hagytak nekem egy húszast, hogy lopjam el, s használjam fel sörre. Ez sok volt, s összerámoltam. De hétfőn megtaláltak engem, s azt a kis holmit, amit magammal vittem, mert gondoltam, azért van ott, hogy ellopjam. Mint a hét végi húszasok... Ne felejtse el, bűnözőalkat vagyok. n. — Ennek priusza van. — Na. — Két évet ült. Akiről beszéltek, éppen egy talicskát tolt át a pallón, belopnál megrakva. Üj ember. Amikor tízóraiztak, külön ült a többitől, nem nézett senkire. Egy hétig ment ez így, s Ráfi, a szeplős tréfamester egyszer rátette a Priuszos (ez lett a — Szereti a hűvöst — jegyezte meg újra Ráfi, s a többiek röhögtek. — Nézd csak, már megy tömi magát! Priuszos megfogta a talicskát, s elindult a sóderhalom felé. Szótlanul hányta a lapáttal, s nem nézett senkire. „Szép lesz ez az új épület. Már most, ahogy nézi az ember, szinte félkész állapotban, látja kibontakozni nagyszerű, lendületes formáját: az összeszokott, alkotásra termett emberi kezpk munkáját...” (Egy napilap riportjából.) Priuszos a csap alá tartotta vérző kezét. Jól felhasította a talicska szálkája. Aztán becsavarta a zsebkendőjébe a kezét, s tolta tovább a talicskát. A zsebkendő átvérzett. — Hé! Gyorsabban, mert kiszárad a cement! Priuszos gyorsabban tolta a talicskát. A seb lüktetni kezdett — Nincs valahol kötszer? — kérdezte a keszegvállú Sitku- tól. — Minek erre kötszer? — szólt vissza. — Azt csak nagyobb karambolnál használnak. .. Priuszos arca megrándult, s tovább tolta a talicskát. Karambol, ötezer kilométer baleset nélkül, s egyszercsak az ötös kőnél — még ma is látja — kiugrik a gyerek. Fék sikolt, érezni a hirtelen felforrósodott gumiköpeny maró szagát... Aztán miért nem állt meg? Ma sem tud felelni erre. Hajtotta a rémület Meghalt? Becstelenség! Cserbenhagyás._ A gyerek hálistennek él. Nem került a kerekek alá. Két év, hat hónap. Ráfi már nyíltan is Priuszosnak nevezi. — Hozza már, azt a keserves istenit! Ügy, mintha beszélőre menne! — harsogta fent valaki. A keze csupa alvadt vér. A talicska kereke nyikorog, mint a fék, ott az ötös kőnél... A fék volt a becsület, aztán a gáz a becstelenség. Másnap ebédkor megint távol evett a többitől. Ügy beszéltek róla, mintha ott sem lenne. — A kannibáloknál — mondta a szeplős Ráfi csámcsogva — a legfinomabb eledel a káposztalevélbe csomagolt börtöntöltelék. .. — Nagyot röhögtek, aztán hirtelen csend Jett, mert Priuszos felállt a távolabbi sóderhalomról, s lassan közeledett Ráfi felé. Mit akar ez? Ráfi idegesen rángatta a szemöldökét, és úgy tett, mintha az evésen kívül más nem érdekelné, de cigányútra ment a falat, s köhögött. Ekkor ért oda Priuszos. Megvárta, amíg a szeplős tréfamester kiköhögi magát — nagyon sokáig tartott — aztán halkan mondta neki; — Becsületesen akarok élni újra. Miért nem hagyod?... ★ A ház azóta felépült már. Nagyszerű, lendületes formája, szépsége vonzza a szemet. S aki nézi, megérzi rajta az összeszokott, alkotásra termett emberi kezek munkáját. Kátai Gábor neve az új embernek) szvette- rét a futószalagra, s fölvitette a tetőre. Ezen jót nevettek. Később egyikük odaszólt Priuszosnak, hogy ebédeljen velük, minek különcködik. — Ne szégyelljen minket, hé! Odaült melléjük, s ette a vajas kenyeret zöldpaprikával. Mindig ezt hozta otthonról. — Megszokta az egyhangú kosztot, mi? — Szeretem a vajas kenyeret, ez az egész. Kér belőle? Most nézett talán először emberre, amióta kijött, gondolta a keszegvállú Sitku. Ráfi pedig szeplős orrát ráncolva megszólalt: — Olyan pinceszag van itt... — Röhögtek. — Ne hülyéskedj — szólt rá Bodor, a brigádvezető, de Priuszos felállt, s az épület árnyékába ült le, vagy tíz méterre onnan. — Látod, fiam, így kell a gyűrűn... (gresko) * • v W If * W V V V V V V V • » V V « V • ♦ ' Este, amikor anyám odajött az ágyamhoz, szokás szerint megcsókolt. Aztán rám nézett és azt mondta: — Túl sokat dohányoztál ma, éreztem a leheleteden. Végighúzta ujjait a takarómon, aztán a másik szobában húgom arcán csattant a puszi. És még sokáig hallottam, hogy duruzsolnak... Kis fehér nyusziról. .. amit megvesz neki anyu... Olyan piros szeműt.. Igazit™ Első tétel _. Amikor ránk törték a viskót testével állt elém. A betűző fényben ijesztők lettek a dárdák. — Tribullus harcosai! — Nem adom! — Nem adom! — kiáltotta. A földre tepertők. Jajgatott. Megfogta a kapitány lábát: nem adom! Belerúgtak, csuklómat bőrszíjak karma fogta át — lódulj! — Nem adom! Kilöktek a fényre, szemembe belemart a nap. — Adjátok vissza! Ráhúztak a dárdával. — Indulj! — Nem! Löktek, indult a láb. Hátranéztem. A küszöbre hanyatlott az asszony.. . ★ ;.. Amikor megálltam a tér közepén és kezemről lecsatolták a bőrszíjakat, egyedül voltam. Körülöttem emberek, írnokok, fegyverkészítők rabszolgák. Körülúszotf a tömeg é- é re ziem' egyedül vavyoK T bulíus szörnyű hűvelyk’-iii " láttam és eres, rózsaszín arcét A nép kiáitott, szörnyű oroszlán rohant felém. — Állj! — kiáltotta valaki. — Ne bántsd, mert a fiam! Itt vagyok helyette én. És az oroszlán megtorpant. — Nem bánthatod. . Az oroszlán megállt. Tribullus szörnyű hüvelykujját láttam és egy rabszolga rontott arra, aki a védelmemre kelt. Éles tőre villant a fényben. Az asszony elbukott és csúszni kezdett felém. Az oroszlán állt, a tömeg zajongott. — Fiam! Fiam — Tribullus intett és dárdát hajítottak felém. — Fiam... felkapaszkodott rám és megcsókolt. Ekkor érte a rám dobott dárda... Második tétel . . .Amikor ránk törték a viskót, testével állt elém. A betűző fényben ijesztők lettek a pisztolyok. — Szálasi pribékjei. — Nem adom! Nem adom! — kiáltotta. A földre tepertők. Jajgatott. Megfogta a százados lábát: Nem adom! Belerúgtak. Csuklómat bilincs éles karma fogta át— Lódulj! Nem adom! Kilöktek a fényre. Szemembe belemart a nap. — Adjátok vissza! Rám húztak a puskatussal. — Indulj! — Nem' Löktek. Indult a láb. Kátra- p.éztem. A küszöbre hanyatlót! az asszony... ★ . .. Amikor megálltam a tér özepén és kezemről levették a bilincseket, egyedül voltam. Körülöttem emberek, lókupe- cek, tisztviselők, kispolgárok, rabszolgák. Körülúszott a tömeg, s éreztem; egyedül vagyok. Szálasi szörnyű karját láttam és eres, rózsaszín arcát. A nép kiabált. Farkasszemet néztek velem a csövek. — Állj — kiáltotta valaki. — Ne bántsd, mert a fiaim! A csövek emelkedtek tovább. — Nem bánthatod, mert a fiam. Itt vagyok helyette én! A csövek fekete karban folytatódtak. Szálasi szörnyű karját láttam és a puskák eldördültek. Az asz- szony, aki a védelmemre kelt, elbukott, majd csúszni kezdett felém. A tömeg zúgott. — Fiam! Fiam! Szálasi intett. Újra töltöttek a pribékek. — Fiam... Felkapaszkodott, rám és megcsókolt, ekkor érte a rám küldött második sorozat... Harmadik tétel ... Amikor ránk törték a viskót, testével állt elém. A betűző fényben ijesztők lettek a géppisztolyok. — Dudás pribékjei. — Nem adom! Nem adom! — kiáltotta. A földre tepertők. Jajgatott Megfogta az egyik géppisztoiyos lábát. — Nem asiom! B«>erúgi.«k. Csuklómat modzao&ai kötötték át. — L'XwJj! — Nem ad *n*. Kilöktek a fenyro. Szemembe belemart a nap — Adjátok vissza! Rám húztak a géppisztoly agyával. — Indulj! — Nem ... Löktek, indult a láb. Hátranéztem. A' küszöbre hanyatlott az asszony ... ★ ... Amikor megálltam a tér közepén és kezemről levágták a madzagot, egyedül voltam. Körülöttem emberek, prostituáltak, börtöntöltelékek, hazafiak, rabszolgák. Körülúszott a tömeg és éreztem egyedül vagyok. — Büdös kommunistával a fára! — kiáltotta egy hasított szoknyás lány. Dudás szörnyű karját láttam, és eres, rózsaszín arcát. A nép kiabált. Farkasszemet nézett velem a hurok. Állj! — kiáltotta valaki. — Ne bántsd, mert a fiam! A hurok megrándult. — Nem bánthatod, mert a fiam. Itt vagyok helyette én! A fa nyikorgóit a szélben. Dudás szörnyű karját láttam. És az asszony, aki a védelmemre kelt, mellém, a hurokba dugta a fejét. A kötél megrándult. — Fiam ... — nyöszörögte az asszony és utolsó csepp levegőjét gyorsan a számba fűjta ... Reggel, amikor anyám odajött az ágyamhoz, szokás szerint megcsókolt. Aztán rám nézett és ezt mondta: — Nem aludhattál jól, még mindig törődöttnek látszol... Végighúzta ujját a takarómon. aztán a másik szobában húgom arcán csattant a puszi... És folytatták a duruzsolást a piros szemű nyusziról... Az igaziról... I t I Fóti Péter ... hogy soha ilyen eredményes vitát még nem folytattak eb- ben az országban. Mert ki merné tagadni, az ellenkezőjét állítani, hogy igenis a vitának és csakis a vitának köszönhető demográfiánk elmúlt évekhez mért utóbbi kedvező alakulásait Ismét és újból beigazolódott, hogy a gyümölcsöző vita, amely^ ben egy egész ország fog össze, nemre váló tekintet nélkül nem maradhat eredmény nélkül. Emelekedett a születések száma! Amíg vitatkoztunk. Attól? Vagy azalatt? Teljesen mtnS“ egy, de meg lehet állítani az eladdig félrevert harangokat szárítgatni lehet az aggódás könnyeit, mert népszaporodásunk a vita nyomán túl jutott egy hullámvölgyön, és újfent emel* kedőben van. Nincs vita: vita nélkül még gyerek sincs, — é minden vita legeredményesebb vitájának kétségkívül es 4 legfontosabb tanulsága. Igaz, hogy amikor a legnagyobb kétségbeeséssel olvastam a lapokban megjelent viták sorait, s felnéztem egy pillanatra, hogy káprázó szemeimet megpihentessen, amfora termetű kismamák vonultak el szemeim előtt. De én tudtama hogy ez csak a felület, a dolgok méhe nem gyermeket érlel drága gyümölcsként, hanem új érveket a vitához. Igaz, hogy amikor szívemben felsajdult a fájdalom, elképzelvén, hogyan hal ki nemzetem és fajom, nyolc babakocsi vonult előttemj mint tavon a sajkák. De én tudtam, hogy ezek a kis kocsikől- temények, nem az élet líráját, hanem a dolgok vitáját fi»- gatják fényes küllőjű gumikerekeiken. Hallottam, hogy Kovácséknál gyerek lesz, az első, N»- gyéknál gyerek, a második, sőt Kiséknél gyerek, de már a harmadik — a negyedikről nem hallottam, ez igaz !—, de its ember ne higgyen a fülének, higgyen a vitának, amely akörül folyt, hogy hazánkban az utóbbi években visszaesett & ■gyermekszületések száma, hogy helyébe a kocsi, vagy kicsi dilemmája lépett, amely mindig a kocsi javára dőlt el. No, de mindez, ha még nem is múlté, de tény — hála a vitának —, hogy ötezerrel több gyerek született 19G6 elején, mint 1965 elején. Senki se vonhatja ezek után kétségbe, hogy figyelembe véve azt az idSt, amíg a virágból bimbó és bimbóból gyümölcs lesz, alig kezdődött el a lényeges vita, máris megfogantak annak érvei! Nem vgyok demográfiai szakember, csak gyakorló családapa. akinek memóriája nem rossz, s nem csak házassága fiatalabb éveire, de egy oyan korszakra is vissza tud emlékezni, amely Ratkó néven kerül be a magyar demográfia történetébe. Aztán olyan korra is, amely természetesen — sajnos, hogy természetesen — visszahatásként az állami megfontolás kereteit is szétfeszítve, lehetővé tette, hogy az AUamI Biztosító emblémája szimbólummá váljék, de nem a megelőzést, hanem a bekövetkezett helyzet orvoslását illetően. Sőt, ha emlékeim nem csalnak, úgy rémlik, bizonyos igényeket is ébresztettünk a kulturáltabb, szebb élet, a normális lakásviszonyok iránt, s tettük ezt, sőt tesszük olyan időben. amikor az úgynevezett nemzetközi helyzet is okoz néha töprengést, — bizony még éjszaka is. Nos, mindez így, együtt — egyébként ez a véleményem — kétségkívül kihatott a pufók arcok, a pelenkák, az álmukban is éber anyák számának csökkenésére. Mármint azok közül — * ezek vannak a legtöbben — akikben nem a kicsi állt szemben a kocsival, hanem emberi vágyaik, egy adott lehetőséggel. Rögtön szeretném itt kéretlen-hívatlan is leszögezni, hogy az ötezer új magyar állampolgárt jómagam is csak kezdetnek tekintem, bízom magunkban, hogy lesz az még tízezer is, minden vita nélkül, ha okosan és ügyesen összefog a kormányzat minden érdekelt szerve, a mindenben érdekelt anyákkal, apákkal, ■ ügy lesz ráadásul tízezer, hogy nem szégyelljük demográfiánkat megtervezni bizony még húsz, vagy harminc évre h előre. Ehhez sem árt a vita, sőt ehhez kell csak igazán! Volt és van olyan érzésem, hogy mintha kissé jobban megijedtünk volna, nem a gyerektől, de a gyerek miatt, mintha elvesztettük volna bizalmunkat a mai, a holnapi, sőt uram bocsá' még a tegnapi fiatalokban is, s emiatt csak érinteni tudtunk olyan kérdéseket a vitában — azt is csak a vége falé —, mint az anyák megbecsülése, a lakáshelyzet, az óvodai, bölcsődei férőhelyek száma, a családi pótlék kedvezőbb alakulása, és még sok ilyen „mellékes" kérdés. Egyébként az a véleményem, hogy a népszaporulatot illetően a fő figyelmet az effajta mellékes kérdésekre fordítsuk, mert a dolog lényegét tekintve, a fő kérdést illetően meglehetősen bízni lehet mindkét nem képviselőiben. Volt idő, emlékszem rá, amikor a gólya hozta a gyárakét. Ma már ritkult a gólyák száma, érthetően, hiszen sok a modern ház, ahol a gólya bizony nem nagyon tud fészket verni. A gólyamodár helyett azonban majd minden házban fészket tudott verni a vita, s ahol a vita megjelenik, ott valaminek történnie kell, vagy kellett. Hogy mi? — ez vagy a bizottságok előtt, avagy a szülészeti osztályokon dőlt el az élet kárára, vagy javára. Nos, ebbe a vitába vitázó módon, alkotó érvekkel, segítő gondolatokkal, szervezett és hathatóa intézkedésekkel beleszólni a leghelyesebb, — egyébként ez a véleményem. A virágkehely ha találkozik a méhecskével, bimbót fogan, hogy gyümölcs lesz-e a fán, az már nemcsak a bimbó dolga és Ugye, hanem a gyümölcsös őreié, gondozóié, felelőseié is! A vitát — természetesen csak a magam részére és résvéről —ezennel lezártam, demográfiai kötelességemnek már régen, eleget téve maradok a népszaporulat ügye iránti tisztelettel: Mit segít az alacsony hőmérséklet az iparban? A levegő számos értékes gáz elegye. Ezek szétválasztása az alacsony hőmérsékleten cseppfolyósított gázelegy egyes tagjainak forráspontkülönbségén alapszik: így lehet tiszta nitrogént, axigént, argont, kriptont és xenont a legolcsóbban előállítani. A nitrogént a műtrá- gvaiparban, az argont védőgázos hegesztésnél, a kriptont és xenont az izzólámpák töltésénél használják £el. Nagyon sok oxigént igényel az aeéiipas. Ka p) a nagyol- vasz+ótrba — levegő helyett — tiszta oxigént fvvatnak, elke- -itihe'.ők a káros mtrogénszeny- nyeződések és az égési hőmérséklet is magasabb. Jelenleg a nagyolvasztók mellett olyan oxigéntelepek vannak, amelyek naponta néhány száz tómra — alacsony hőmérséklettel — cseppfolyósított oxigént szolgáltatnak. Igen fontos az alacsony hőmérséklet alkalmazása a vákuumtechnikában is. A gázokat nagy mennyiségben megkötő aktív szén hatása a hőmérséklet csökkenésével nő. Például folyékony héliummal hűtött aktív szén segítségével igen nagy vákuumot nyerhetünk. Az atomipar területén is alkalmazzák az alacsony hőmérsékletű technikát. Az atomreaktorokban a neutronokat általában nehézvízzel lassítják. A nehézvíz előállítása egyelőre még igen bonyolult. Szimfónia anyámnak
