Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

Aho! komolyan vették Valljuk be, a szocialista versenymozgalomban még mesz­*xe vagyunk lehetőségeink tetőpontjától. Vannak még olyan üzemek is, ahol a versenyszervezés inkább csak a forma ked­véért történik meg. Valahogy úgy: ne mondhassák, hogy ná­lunk nincs verseny. Az élet azonban még a kétkedőknek is sok bizonyítékot szolgáltat•. Ilyen bizonyítékokat kaphattak azok, akik végighallgatták Gyöngyösön az élüzemavató ünnepségeken a beszámolókat. Nem hiányzott egyikből sem a szocialista munkaverseny mél­tatása. Valamennyi részletesen elemezte azt a hatást, amit a szocialista brigádok mozgalma és a felszabadulási verseny váltott ki az üzemben. Milyen erőteljes húzóerőnek bizonyult ez még azokra a dolgozókra is, akik nem tartoztak a kisebb közösségekhez, azokhoz, amelyek a szocialista cím elnyeré­séért fogtak össze. A brigádok lelkesedése rájuk is átszállt. A lelkesedésből tettek születtek, százalékok emelkedtek a termelésben, és csökkentek a költségekben. Egyszóval: a gaz­daságos, a nyereséges termelés került a figyelem középpont­jába. Az eredménye nem is maradt el. Nem akarjuk azt állítani, hogy a szocialista versenymoz­galom valami csodálatos eszköz, valami varázserejű szer, aminek segítségével egy csapásra megoldható minden. A ki­váló eredményekhez még egyéb feltételek megteremtése is szükséges. De azt bátran kijelenthetjük, éppen a tények iga­zának birtokában, hogy a helyesen szervezett, a jól irányított, a kellő nyilvánossággal folyó verseny alig pótolható bármi mással is. Mert volt valamikor nagy körítéssel, csinnadrattával folyó verseny, amelyben a hatásos vállalások vitték a főszerepet. A plafonig ugrották a százalékok, de a termékek mennyisége és minősége nem sok örömet szerzett. Aztán volt verseny, amelyben csak maga a tény volt a lényeg. Illett csinálni. Év régén vedig mindenki a fejéhez kapkodottJ: mit is kellene ér­tékelni? Tálán most jutottunk el a szocialista versenymozgalom igazi formájához, amelyben az önként vállalt feladatok telje­sítése már szinte becsültebeli kötelességgé lett Azokban az üzemekben, amelyekben felismerték a versenyszellem lettek­re váltható erejét, az élüzem cím megszerzése is bizonyíték. Pontosabban: az élüzemmé lett munkahelyeken a verseny­mozgalom nagyon sok segítséget adott A mostani élüzemavatásöknak ez a tapasztalata elég hang­súlyozottan figyelmeztet. Még az esetleges kételkedőknek is megcáfolhatatlan bizonyítékot ad. Ahöl komolyan vették a munkaversenyt, ott az eredmény sem maradt él. (gmf) Felkészült as Utasellátó Megkezdődött az utazási és idegenforgalmi szezon. Ismét százezrek kelnék útra, hatá­ron belülre és határon túlra. Hozzánk is százezrek látogat­nak. Az utazások kulturáltab­bá tételén fáradozik az Utas­ellátó Vállalat. Hogyan készül fel a nyári csúcsforgalomra az ország egész területén üzlettel rendelkező és évi 1 milliárd fo­rint forgalmat lebonyolító vál­lalat? — Először gondjainkról sze­retnénk beszélni — válaszolták kérdésünkre a vállalat vezetői. — Ilyenkor a felkészülésnél újra és újra jelentkezik a már évek óta húzódó súlyos problé­ma, hogy nincs központi hi­degkonyhánk. A tonnányi mennyiségben készíthető és el­álló hidegkonyhai termékeket csak kilós tételekben tudjuk előállítani a különböző pálya­udvari konyhákon. A korszerű utasellátás pedig több hideg sertéssültet, francia salátát, sült csirkét és hasonlókat kö­vetel. Ugyanilyen nagy prob­lémánk, hogy nincsenek cso­magoló gépeink, pedig a vilá­gon mindenütt — ebben a spe­ciális vendéglátó szakmában az eldobható csomagolást vezet­ték be. A nyári szezonra úgy ké­szülünk — folytatták az Ille­tékesek, — hogy a rendelkezé­sünkre álló kocsiparkunkon — 41 háló-, 40 büfé- és 31 étkező­kocsi — bővítjük a választékot. Legjobb szakácsaink külföl­dön jártak és az ott megismert ételek már most szerepelnek az étlapjainkon. A nyári" sze­zonban legjobb szakembereink Balatonfüreden és Siófokon dolgoznak. Május végére — az új menetrend életbe lépésére — két főpályaudvaron, a Buda­pest Déliben és a Nyugatiban •új árusító helyeket nyitunk. A jelenleg bezárt Déli pályaud­vari éttermet és konyhát mo­dernizáljuk. M. P. Tűzön- vízen át. győztesen Berlin felé! Nagy internacionalista hőstett A hitlerista Németország legyőzésének 21. évfordulójára 1944 tavaszán Lengyelország­ban tíznél több szovjet parti­zánalakulat és -osztag harcolt. Jellemző, hogy a lengyel és a szovjet partizánok szorosan együttműködve, sőt, olykor közös parancsnokság alatt vív­ták a legtöbb csatát a német fasiszta megszállók ellen. A szlovákiai felkelés segítségére tíz szovjet partizánalakulat és -osztag érkezett. A szovjet nép és az európai népek közös antifasiszta har­cának új, magasabb formája volt, amikor a szovjet hadse­reg közös hadműveleteket haj­tott végre a szóban forgó orszá­gok fiatal katonai alakulatai­val. A lengyel, csehszlovák, ro­mán, bolgár és jugoszláv csa­patok a szovjet csapatokkal vállvetve vívtáik győzelmes harcukat. A Szovjetunió nagy segítsé­get nyújtott a német fasiszta hódítók ellen harcoló baráti hadseregek katonai alakulatai felfegyverzéséhez is. Például a lengyel néphadsereg 700 000 ouskát és géppisztolyt, 3500 lö- veget, 1000 harckocsit, 1200 re- oülőgépet, több mint 15 000 áll­ványos golyószórót, továbbá több mint 1800 gépkocsit ka­pott. A Szovjetunióban meg­alakult lengyel katonai alaku­latokat, az első csehszlovák hadtestet, a román Todor VI»­erőit, Lengyelországban 70-nél több, Romániában és Bulgá­riában 34, Magyarországon és arcvonalon működő 12 front közül 7 vett részt a felszabadí­tó misszióban. A felszabadító harcokban a Szovjet Hadsereg szétzúzta a német—fasiszta csapatok fő rendkívül nagy befolyást gya­korolt a kínai forradalom győ­zelmére és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság meg­alakulására. A Szovjetunió tá­vol-keleti győzelme a forra­A Szovjet Hadsereg 1944 tava­szán és nyarán átlépte a ro­mán és a lengyel határt, hogy továbbüldözze, teljesen szét­zúzza és kapitulációra kénysze­rítse az ellenséget. A szovjet csapatok szigorú utasítást kaptak a Legfelsőbb Parancsnokságtól, hogy ne avatkozzanak a felszabadított államok belügyeibe, bízzák a népekre, hogy maguk döntse­nek sorsukról. S a Szovjet Hadsereg szentül betartotta a Szovjetunió lenini külpolitiká­jának e fontos elvét, amikor felszabadította Románia, Bul­gária, Lengyelország, Magyar- ország, Csehszlovákia, Jugosz­lávia népeit, Ausztriát és Észak-Norvégiát. A szovjet fegyveres erők balkáni fé­nyes győzelmeinek, s az albán és a görög néphadsereg csapá­sainak hatására a megszállók kénytelenek voltak kitakarod­ni ezekből az országokból. A Szovjetunió magát a német né­pet is felszabadította a fasisz­ta uralom alól. Németország keleti részében megalakult a Német Demokratikus Köztársa­ság. A szovjet fegyveres erők Kelet-Ázsiában szétzúzták a Kvantung-hadsereget, s ez dön­tő szerepet játszott az impe­rialista Japán teljes szétzúzá­sában. A Szovjetunió ezzel biz­tosította veszélyeztetett távol­keleti határait, s egyúttal nagy segítséget nyújtott a japán megszállók ellen harcoló ke­let- és délkelet-ázsiai orszá­goknak. Mandzsúria és Észak- Korea szovjet felszabadítása ziában és a Fülöp-szigeteken. Az európai országok felsza­badításában a Szovjet Hadse­reg fő erői vettek részt. Az 1944 nyarán a szovjet—német Határozott hangon mondja ezeket. Szeméből bátorság és nyugalom árad; matrózblúzán át kidagadnak izmai. Magas termete kisportolt egyénről árulkodik. — A flottillánál minden le­hetőség meg van adva a szel­lemi és testi kultúra fejleszté­sére. Súlyt emelek versenysze­rűen, de szívesen eljárok sza­bad időmben karénekre is. Szeretem a zenét. Az aknaszedésről a háborúra terelődik a szó, a beszélgetés. — Sok barbárságot követtek el a fasiszták. Ezt a sok itt maradt akna, lövedék is bizo­nyltja. Nem törődtek a jövő­vel, minden idegrendszerükkel az emberiség kiirtásán fára­doztak. Megérdemelték pusz­tulásukat, s nekünk, fiatalok­nak, katonáknak azon kell fá­radoznunk, hogy soha többé lábra ne tudjanak kapni, hogy a múlt többé vissza ne térjen. Mi ezért vállaljuk a veszélyt, veszélyeztetjük életünket. Töb­bé nem akarunk háborút, s úgy hiszem, van is olyan erőnk, amely gátat húz min­den agresszor elé, lefogja a kezét. Katonáink nem akarnak há­borút, de éberen őrködnek a béke fölött, megvédik bár­mely agresszorral szemben. Annak a hadseregnek katonái, amelyet Lezsák Andrásék szer­veztek, alakítottak meg a vi­lágháború tüzében, bátran áll­nak a vártán, aknákat tesznek ártalmatlanná, őrzik a határt, a vizeket, az ország területét, hogy az a sok-sok szenvedés, amelyen apáik átmentek, töb­bé tíe ne következzék... Fazekas István Jugoszláviában 50, a prágai hadműveletben pedig mintegy 60 hitlerista hadosztályt vert szét. A fasiszta megszállók szét­zúzásának fontos tényezője volt a Szovjet Hadsereg harci együttműködése az európai or­szágok ellenállási mozgalmai­val. Az európai országokban nőt- tőn-nőtt a felszabadító mozga­lom a II. világháború folya­mán. Legjobban 1944-ben len­dült fel, amikor a Szovjet Had­sereg már eltörte a hitlerista hadigépezet gerincét, befejezte a szovjet föld felszabadítását, s áthelyezte a hadműveleteket Közép-Európa területére. Szá­mos európai ország harcoló de- , mokratikus erői a kommunista és munkáspártok vezetésével nagy segítséget nyújtottak a Szovjetuniónak a fasiszta Né- . metország ellen viselt háború­ban. A demokratikus erők hosz- szú ideig jelentős számú el- ; lenséges hadosztályt kötöttek le, minden módon támogatták , a szovjet csapatok előrenyomu- • lását országaik területén, sza- ; botálták a megszállók intézke­déseit, s tömeges kártevést haj- [ tottak végre az ellenség hátá­ban. Kiváltképpen nagy lendü­■ letet vett a nemzeti felszaba- ; dító mozgalom Jugoszláviában, ■ Franciaországban, Olaszor­■ szágban, Csehszlovákiában, . Lengyelországban, Bulgáriában, ■ Belgiumban, Albániában és ■ Görögországban. ' A szovjet nép internaciona- ' lista kötelességét teljesítve ' nagy segítséget nyújtott a né­■ met fasiszta megszállók ellen felszabadulásukért harcoló né peknek. Sok szovjet partizár alakulat hazája határain tú lép>ett akcióba. így például dimirescu-hadosztályt és aa ugyancsak szovjet területen megalakult egyes jugoszláv alakulatokat és egységeket szovjet fegyverekkel, egyenru­hával és felszereléssel látták eL Ezeknél az alakulatoknál szov­jet instruktorok és tanács­adók működtek. A szovjet fegyveres erők harci együttműködése a szocia­lizmus útjára lépett országok hadseregével, amely az embe­riség közös ellensége, a német fasizmus ellen vívott csaták­ban született meg, a népek in­ternacionalista testvériségének egyik legragyogóbb megnyilvá­nulása volt, s a proletár inter­nacionalizmus eszméinek fé­nyes győzelmét jelentette. Erről sohasem szabad meg­feledkeznünk. Az elmúlt hábo­rú tanulságai ma is komoly fi­gyelmeztetésül szolgálnak azok számára, akik újra háborús lázba estek és revansra vágy­nak. A Varsói Szerződéshez tartozó országok hadseregeinek harci együttműködése a béke és a haladás erős pajzsa, amely biztosan fedezi a szocialista tábort minden imperialista merénylettel szemben. A szovjet fegyveres erők a szocialista tábor más országai­nak hadseregeivel együttmű­ködve éberen őrzik a népiek biztonságát. Vlagyimir Maculenko ezredes, a történettudományok doktora A „világverő” fasiszta ármádia vége. dalmi mozgalom új hullámát indította el Vietnamban, Bur­mában, Malájföldön, Indoné­zeit el, — jelenleg esti egye­temre jár. Hűen teljesítette a ( haza érdeke kívánta parancso- i kát, nem kis része van abban, £ ( hogy Magyarországon a prole- , tárdiktatúra megerősödött, él és virul a dolgozó nép állama. 1 dór honvéd — Most jöttem éppen haza sza- j badságra — magyarázza, ami- v kor Egerben, a lakásán kopog- tatunk a reggeli órákban. — Jó munkám jutal­mául kaptam a parancs- * nokomtól. Hétfőn kell vissza- 1 mennem, mert vár a sok mun- ' ka. Sajnos, sok még a második ] világháborúból itt maradt lö- * vedék, akna, bomba, amelyet * ártalmatlanná kell tennénk, 1 nehogy kárt tegyenek a felnőt- 1 tekben, gyanútlan gyermekek- ' ben. Kérdésemre elmondja, hogy ‘ a flottilásoknak sokfajta be­osztásuk van, többek között az ’ aknaszedés is. Ha valahol ilyet találnak és bejelentik, ' ők jönnek ki ártalmatlanná ' tenni. Legutóbb például jártak ' Szarvaskőben is, ahol egy híd alól és az alagút alól távolítot­ták el a veszélyes robbanó­szerkezetet. — Tavaly vonultam be — 1 folytatja tovább —, addig az ‘ egri Lakatosárugyárban dől- * goztam, mint lakatos. A népi- ’ hadseregben elvtársként fo­gadtak, így is sajátíttatták el ' velem a munkámat, s mond- ' hatom, sikerült leszoknom a ! csintalankodásról. Az aknasze­dés nem gyerekjáték. Közmon- j dás nálunk: az aknász csak egyszer tévedhet-«. Magyar Néphadsereg katonája. Különböző beosztásokban szol­gált, részt vett az ellenforra­dalmárok elleni harcban is. Soha meg nem rettent a fel­adatoktól. Két gyermek és a sok munka mellett különböző iskolákat, akadémiákat vég­Lezsák Saru gadtak bennünket, megosztot­ták fekvőhelyüket és kenyerü­ket és azt is megmagyarázták, kiknek az érdekeiért kell a magyar bakának meghalnia a fronton. Nem véletlen, hogy Lezsák András, Liptai Sándor, Gyetvai József és a többiek, ott az Uraiban és mindenfelé vállal­ták, hogy fegyvert ragadnak, s szembeszállnak a fasiszták­kal. Persze a magyar demok­ratikus hadsereg megalakítása nem ment könnyen, egyik napról a másikra. Sok agitá- cióra és felszerelésre volt szük­ségük. Az utóbbit adták a szovjetek, de a katonákat ne­kik kellett toborozniuk, és nagyon meg kellett nézniük, kinek a kezébe adnak ismét fegyvert. A fáradságos munka eredménnyel járt. Amikorra a határhoz ért a szerelvényűk, a kezdeti 31-es létszám egy had­osztálynyi erőre duzzadt. Deb­recenben szerveződtek to­vább — volt egy női zászlóal­júk is — és megindultak. Grá- zig jutottak el, ott foglaltak tüzelőállást. — Már harcra nem került sor, mert ott ért bennünket május 9-e, a háború befejezé­sének napja — emlékezik visz- sza. — Ezért visszatértünk Ma­gyarországra és a rendfenntar­tásban vettünk részt. Sok dol­gunk volt. SS-eket őriztünk és itt maradt garázdálkodó Szá- lasi-féle katonákkal vettük fel a harcot a Dunántúlon. Közben megnősültem, s ami­kor úgy éreztem, munkánkat elvégeztük, 1946 áprilisában leszereltem. 1947-ben belépett a pártba és B párt kérésére 1949-ben elvé­gezte a tiszti iskolát és azóta a illetve tengerész, a magyar honvéd folyami flottilla kato­nája. 20 éves. A világháború befejezése után született, 1946- ban, Csóton. Apja katonatiszt, — Lezsák András alezredes, a megyei kiegészítő parancsnok­ság dolgozója. Édesanyja ház­tartásbeli, 1951. óta beteg. Egy testvére van, aki iskoláskorú.

Next

/
Thumbnails
Contents