Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
akkor azt nézzük hajnalban, mikor kezdhetünk, és meddig látunk este? negyvenet. A bakhátat a férfiak készítik. Egyik jobbról, a másik balról rakja kapával a-— Lacinak is, nekem is van autóm — szól közbe Kálmán —, ha háromkor kelünk, fél négykor már itt lehetünk. Mint ma is. Mi voltunk az elsők. Legszívesebben munkájukról beszélnek, ami nagyobbrészt kitölti az életüket Tizenöt család dolgozik velük egy munkacsapatban és húsz hold új telepítésű szőlőt művelnek együtt az első évtől. Már a negyedik fakadást várják. A csapat háromszázezer oltványt készített, ebből a Petrovics család 140 ezer darabot Külön fogásai varrnak az előkészítésnek. És amire nagyon vigyáznak, hogy a habarcsba kevert fűrészporból a szellőzés után 21—22 napra kiiskolázzak az oltványokat Kisebb családonként legalább ezer munkaegységet teljesítenek, és a háztájival együtt ez hatvan-hetvenezer forint jövedelmet is jelent minden évben. Anti a szórakozást és pihenést illeti, a család nem ragaszkodik a község határaihoz. Van televíziójuk, elosztva a három új házban, és alkalomadtán a két gépkocsival kirándulnak. Felruccannak Budapestre is. A beszélgetést az szakítja félbe, hogy a cső végén először lassan, majd egyre bővebb su gárban örnleni kezd a víz. Aj. asszonyok ismét beállítják 6 rakólécet és mellettük sorbí tűzdelik az oltványokat. A. hatvanméteres sorba két-két- ezer-kétszázat. Méterenként A községben azt tanácsolták, ha keresek valakit, akkor a halmaji határba menjek, ahol a szőlőoltványokat iskolázzák. Ott van most mindenki, akinek köze van a termelőszövetkezethez. — Ott feljebb, az a szürke Moszkvics Petrovics Kálmáné. Porzik az út minden lépésnél. A forróságtól remeg a levegő. Az emberek arcán gyöngyözik a veríték — Petrovicsékat keresem. Szinte valamennyien felegyenesednek a munkából. — Tessék... igen — aztán a käs csoport tagjai; asszonyok és férfiak egymásra néznek és elnevetik magukat. — Attól függ, melyiket keresi? — Azt a családot, amelyikből olyan sokan dolgoznak a szövetkezetben. — Nagyapa... édesapa, jöjjön csak! Az oltványosládák közűi lép elő az, akit hívnak: — Petrovics József... Két fiam, a lányom, az unokám és a hozzátartozóik is tagjai a termelőszövetkezetnek. De van Abasáron nagyon sok család, amelyiknek a termelőszövetkezet ad megélhetést. Hét testvérem van, valamennyinek a családja abból a munkából él, amit a termelőszövetkezetben talál. Fiára mutat, akinek a Mosját- vicsa az út szélén álL — Kálmán leérettségizett, a mezőgazdasági technikumba járt négy évig. Nem kellett mezőgazdásznak, mégse ment ei Velünk kapálja a szőlőt, meg dolgozza azt, amit a többi. Fiatal menyecske szol, hogy elfogyott a víz, várni kell, míg jön majd a csőből. A kényszerű pihenőt arra használja Sd, hogy málnát tölt, szódát ereszt a poharakba és azzal kínálja a szomjazókat Összeszámolom őket, tizenegyen vannak Józsi bácsi családja. Felesége még nincs is itt, Katikára, a dédunokára vigyáz. A menyecske férje, Misi Laci jön közelebb, ö Józsi bácsi unokája. Később tudtam meg, hogy a huszonöt éves fiatalember a Rákóczi munkacsapat vezetője. — Két-három hétig tart az Iskolázás, addig nem lehet szó a pihenésről. Itt van az ideje, és ha azt akarjuk, hogy jó legyen az oltványunk, ne vesz- 6zen kárba az eddigi munkánk, frissen öntözött földet. Ez a munka, a falrakás a legnehezebb. Az abasáriaknak vérém/p Tlyen a modern zene! Könnyen zavarba hozza az embert Ülök az étteremben, beszélni, illetőleg beszélgetni szeretnék. A zaj nagy. olyan nagy, hogy alig hallom a saját hangom. Udvariasan a zenekar vezetőjéhez fordulok: — Uram, elnézést _ Lenne egy kérésem. Ha egy kicsit nem játszanának_ A zenekar vezetője indignálódva néz rám: — De kedves vendég „. Mi egy órája már, hogy nem játszunk! Igazuk volt A ventillátor zúgott. Hiába, ilyen a modern zene, könnyen zavarba hozza az embert. (—ó) Májfa és májuskosár ra, és kimondták a lány nevét. És a név tulajdonosának szégyenszemre el kellett hagynia a kocsmát. Ha engedte a másik udvarló, mert ha nem, akkor maradhatott, a legények meg összeverekedtek... Egy délután kétszer is ki akartak „bandáz- ni”... Maradtam... „Saját pénzemen vettem a krepp-papirt" — A harmadik ivászat, két héttel május elseje után szokott lenni, amikor megyünk ledönteni a májusfát. A legény ekkor felmászott a májfára, leoldotta a félliteres borosflas- kát és nagy taps közepette megitta__ Sz inte megfiatalodott Lajos bácsi is a mese alatt. — Hej, bárcsak most is vihetnék máj fát... És Sike néni hideg kályháján is krepp-papírok sorakoznak. — Sóké néni várja a legényeket? — Nem én, hanem a hatéves kislányom. A boltban azt mondta: Vegyen már édesanyám krepp-papírt a fára ... — Nincs rá pénzem, lányom ... — Hát Itt van az enyém... Most várja az ifjú „gavallérokat” ... Máiuskosarat visz a fiú nyloningef ad a lány — Mi májusfát már nem várunk, inkább májuskosarat; — Az autóbuszban nagy volt a meleg. Sokan voltunk, nem jutott mindenkinek ülőhely... Három kiló kenyér mellett vagy tíz csomag krepp-papír utazott egy szatyorban. A kislány, nyolcadikos tanuló, szégyenkezve vallotta be: — A barátnőimnek, meg magamnak viszem. A májusfákra ... Egy öreg néni magyarázta meg a szégyenkezés okát: — ök már nagylányok. Ma meg csak a kislányoknak visznek májusfát. Az idősebbek májuskosarat érdemelnek... Lelakatolt „májfák' — Borzasztó nagy dicsőség volt sok májfát kapni. Nekem egy alkalommal hat darabot is hoztak. Alig bírtuk a rozoga kerítésre elhelyezni. Végül aztán mindegyik állt. Másnapra, igaz, ki is tekerte a kerítést, mert a legnagyobb volt vagy tizenöt méter... — a felsőtár- kányi Sike néni büszkén meséli mindezt. A május elseje előtti estén lóháton érkeztek a legények. Vállukon jó tízméteres gyertyánfa fickándozott. Bekopogtak, behozták a májfának valót. Ittak egy keveset, aztán másnap reggel újra jöttek... — Jöttünk bizony — kapcsolódik a beszélgetésbe a „régi legény”. Vásárhelyi Lajos bácsi. Reggel mentünk májusfát állítani. A lányos háznál ekkor újra borral, sült kolbásszal, rántottéval, túrós rétessel vendégeltek meg. Miután elköltöttünk mindent, segítettünk a lányoknak feldíszíteni a májfát. A régiek igazi selyemszalaggal cifrázták a fát, de már az én időmben is csak ■•apírszalag maradt. Szóval, felszalagoztuk • májfát, aztán a tetejébe fel... hogy itt az ideje a munkát megünnepelni. Ha emlékezetem nem csal, hivatalosan egy esztendeje, hogy megünnepeltük a munkát, s ha számolni tudásom sem csal, ennek az ünnepnapnak kereken és pontosan H64 napja. Bárki beláthatja, ilyen hosszú idő után már igazán nagyon helyet volt, hogy elérkezett a mai, a május elsejei nap, amika* megünnepeljük azt a munkát, amit eddig végeztünk. Félre minden kaján gondolattal, miszerint ünnepelték már, sajnos, elég sokan, a munkát olyankor is, amikor dolgozni kellett volna, s félre az olyan emlékekkel is, amelyek szerint volt idő, amikor mi a munka ünnepét és a legtöbb ünnepet, munkával ünnepeltük. Sokezerszázalékos munkával! Sokezer- százalékos jelszavakkal! S nem mindig elegendő százalékú eredménnyel. Ma már szerencsére a csinnadrattát megszüntettük, # helyébe a tetteket helyeztük, s e „helyezésünkért’ igazán jogosan ünnepelhetjük a munkát, a miénket, sőt a más munkáját is. Sőt. az utóbbit talán jobban is. Mert tegyük az olajos kezünket a szívünkre: hányszor tehettük volna kezünket úgy a szívünkre, tiszta fehér ing felett, hogy nem lett volna olajos ama patyolat ing?! Merthogy nem volt olajos a kezünk, merthogy a munkát ünnepeltük akkor, amikor nem volt a munka ünnepnapja, vagy még inkább a munka helyett ünnepeltünk, pedig semmiféle ünnep napja nem volt. Igaz. egyeseknek az volt és még ma is az a véleménye, hogyha a munkának van ünnepnapja, akkor igazán lehet az ünnepnek is ünnepnapja, megfeledkezve arról, hogyha a munkának van ünnepnapja, akkor az ünnepnek is lehet azért néha munkanapja. F.z talán kissé bonyolultnak tűnik, 8 ezért érthető, hogy könnyű összetéveszteni a munka ünnepnapját az ünnep munkanapjával, s így a legegyszerűbb, hogy megünnepeljük a munkát is, az ünnepet is — a munka állama úgyis fizeti. Ezt a peches évet leszámítva. De ha már ennyi szót ejtettünk a munkáról az ünnep kapcsán, nem érdektelen, ha szót ejtünk a munkáról a munka kapcsán is. ... Egyébként az a véleményem, hogy nem árt tisztázni: mit értünk munka alatt. Munka alatt azt értjük, amikor valaki, valamiért, valamiből új terméket állít elő. Lehet ez a termék autóbusz, trappista sajt, Md. akta, * bár nem új termék, de a vásárlónak új tehát lehet eladott áru is. Ez ugyan kissé könnyedén hangzik, de könnyed hangú írásról lévén szó, kerüljük a bonyolult közgazdasági kategóriákat. A munkát természetesen a dolgozó végzi, «W dolgozik. Ez is világos. Van azonban olyan eset is — én hallottam ilyenről! —, amikor a dolgozó, bár dolgozó, nem dolgozik, de mégis munkát végez, hiszen nálunk munka nélkül nem lehet megélni, jövedelemhez, bérhez jutni. Ha pedig valaki jövedelemhez, bérhez jut, akkor munkát végzett, tehát dolgozó. Magyarán: van olyan dolgozó, aki nem dolgozik, mégis bért kap, mert nálunk szocialista bérezés van, így tehát munkát végzett, pedig csak a munkaidővel végzett. Hogy van ilyen? Mindenki tudja, hogy van. Az egészben itt csak az és annyi a bosszantó, hogy azok, akik a munka temetését ünnepelnék és titokban rendszeresen ünnepelik is, azok most megünneplik az élő, alkotó munkát is. De félre a kákán is csomót kereséssel — utóvégre az i* munka, s ma nem dolgozunk, hanem ünnepelünk —, s eUS egy májusi gondolattal: az orgonavirágzással. Természetesen ez sem független a munkától, mert bárki beláthatja, hogy orgonát tépni május éjszakáján munka annak, aki lopja, J munka annak, aki védi. A virágot is, s azt is, akinek a virágot lopják. Mert ki tagadhatná — a lírai költők legkevésbé —, hogy mennyi munkát jelent a szerelem! Ó, nem a kedves meghódítása, hanem mint a feleség májusi, júniusi, augusztusi, vagy éppen decemberi igényeinek kielégítése. Mert lehet-e május délelőttjén ugyanabban a ruhában felvonulni, amiben április 4-én koszorúzott? Húsvétkor locsolót várni? Természetes, hogy nem. Azok a paradicsomi állapotok elmúltak, amikor Éva a maga tökéletes meztelenségébe felöltözve vitatkozott Adómmal, hogy mennyi és miigen értékű munkadijazás jár az almaszedésért. Éva ma, hogy tökéletes meztelenségben vitatkozik, tökéletesen drágán és szépen akar felöltözni, s esze ágába sem jut, hogy orgonával takarja el izgató bájait, hanem a legújabb divatvonalakkal. Igaz, a divatvonalak tervezői, kivitelezői is dolgoznak, ők is munkát végeznek, de hogy legyen mit végezniük, nekünk, férjeknek is kell valamit tennünk: dolgoznunk. Az ősember kőbaltával és mamutbörrel védte hitvesét a hidegtől, a mai ember másodállással, illetőleg másodállásból öltözteti nejét, hogy legyen szegénynek valami rongya, amit felvehet. S miután a mai ember nagyon szereti a nejét, vagy a nőjét, mindent elkövet, hogy májusban és júniusban, sőt, decemberben divatvonalakba öltözzék, ezért sokat és lelkesen dolgozik a másodállásban, mert ott is a szocializmust építi. Enyébként az a véleményem, hogy a szocializmus akkor épül fel majd nálunk teljesen, ha a férfiak — aknákról e vonatkozásban, májuskor ne ejtsünk szót — az első állásiban is ugyanolyan odaadóan dolgoznak, mint a másodállásban, sőt, talán egy kicsit jobban. Mert szép a májusi szerelem, kell is a május, hogy helyreállítsuk demográfiai egyensúlyunkat, de nem árt, hogyha éppen azért, a felnövekvő májusi új nemzedékért helyreállítjuk gazdasági egyensúlyunkat is. A népgazdasági egyensidyunkat. Munkával. A munka ünnepe utáni szorgos munkával. mondja Bóta Edit, a tárkányi kiszisták vezetője. — Mondja, hányán fognak májuskosarat kapni az aiap- szervezetbem? — Hát vagy tízen. — Kedvesen nevetni kezd. — És maga? — Kapok, édesanyám? — Azt neked kell tudni ... — Meg. aztán nálunk már másképp van a dolog. Inkább hasznos ajándékot vásárolunk egymásnak: Májuskosarat visz a fiú — nylon inget ad a lány... Visszafelé a buszmegállónál találkoztam Bódi Ignác édesanyjával, aki óriási májuskosarat cipelt. — Huszonhat éves a fiain, a Mátraderecskei Téglagyár munkása. Most utazott Pestre jegygyűrűért. A májuskosarat én küldöm a kislánynak. írja ki, hogy a kislány Horváth Ica, aki most lett élmunkás ... Úgy éreztem, a májuskosárnál büszkébb volt az édesanya a kiváló dolgozó címre... Az autóbuszban késő délután • már nem volt meleg. A szé- j gyenkező nyolcadikos kislányra gondoltam. Májfát vár, va- i jón mennyire irigyelné Eger ( legbüszkébb lányát, aki tizenhat éves kora ellenére óriási , máiuskosarat kap. j Kis Ilonka, ma reggel gyö- i nyörű májuskosarat kapott. 1 Képzeljétek el, lányok... ti- e zenhat évesen ... — És hogy ldtől kapta?... ( — Ezt csak Ilonka tudhatja... t ez az ő titka De kapott májuskosarat, * higgyétek el neki, osztálytár- ? sak. Én vagyok rá a tanú... £ Fóti Péter Levonult és visszahúzódott a víz a tiszai árterület poroszlói szakaszáról. A meleg, szeles idő hatására száradásnak indult a talaj, és a magasabb fekvésű táblákon máris megindult a mezőgazdasági munka. Közel két és fél ezer hold szántóterülete és 2100 hold rétje fekszik a község két termelőszövetkezetének az árterületen, ahol a talaj száradásával egy időben megkezdődött a szántás és a tavasziak vetése. A poroszlói Űj Erő és Vörös Csillag termelőszövetkezetek tagsága cukorrépát, Dorsót és kukoricát termel az idén az árterületen, és a vetési munkák során eddig már közel 500 holdnyi területen került a földbe a cukorrépa és a borsó vetőmagja. Szorgalmasan dolgozßäwiSM, 5 1966. május I«» vasárnap nak itt a szövetkezeti erőgépek és fogatosok, és amint a talaj száradása engedi, naponta átlag 100 holdon vetik el a vetőmagot. Az áradás után igen jó és átlagon felüli rekordtermést ígér a rétek fűhozama. Az ártéren található még a szövetkezet és a háztáji gazdaságok 350 holdas gyümölcsöse is, ahol a víz levonulása után szintén munkához láttak. A helyi földművesszövetkezet növényvédelmi brigádjai mintegy négyezer termőfaegység permetezését végezték el időben, Cs. L A Tisza árterében is megkezdték a vetést literes borosflaskát tettünk... Indultunk tovább állítani... rántottat enni és bort inni... — Mi pedig ekkor előbúj tünk a kerítés mellől — meséli újra Sike néni — szemléltük, hogy a másik lány kapott-e olyan magasat, mint én. Akinek pedig egyáltalán nem hoztak majíát, az szégyenszemre otthon pi- tyergett és nem merte az utcára kidugni a fejét... — ... akkor én gyorsan hoztam a láncot és a kerítéshez láncoltam vele a májfát. Nehogy valaki ellopja a „dicsőségemet.” Én még a kutyát is odakötöttem az első májusi éjszakán. .. Kétszer akartak „kibandázni" — Délután kezdődött a bál. A lányok szépen felöltözve sétáltak, ketten-hárman együtt, a kocsmaajtó előtt. A legények ekkor már a kocsmában voltak, és mondták szerelmeik nevét a „darabontnak.” Mi, lányok, feszülten figyeltük, melyikőnk nevét kiáltja először a „darabont.”. .. Az elsőség e nap második „dicsősége” volt... Sike néni egészen beleélte magát a bál hangulatába. — Aztán, ha már bent voltunk, kezdődött a tánc. Húzta a banda, a lányt meg egymás karjából kapták ki az udvarlók. Aztán, ha a lány mindegyikőjükkel nem egyforma kedvesen táncolt, akkor egyikőjük szólt a bandának. A cigányok rákezdtek a takarodóTermelőszövetkezeti dinasztia ben van, mások pedig hiába gyakorolnák, nem tudják elsajátítani az igazi mesterfogásokat. Mindkét oldalról egyformán kell rakni, valósággal tapasztani a földet. A következő oár „felvállazza” a bakháta- <at, hogy a hajtás jó porban ’egyen. A család minden tagúnak megvan a feladata. Csak •’y lehet, hogy szinte szó nélkül, a legnagyobb egyetértésben haladnak méterről méterre, gyarapodnak a sorok. Ma már a tizediket készítették el. Hatvannak kell lennie összegen, ahogy előre kiszámolták. Misi Laci, az unoka, amikor elköszönünk, arra kért, írjam meg azt, hogy valamennyi hozzá hasonló fiatalnak itt lenne a helye a szövetkezetben. Mert hiányoznák, nekik kéne felváltaniuk az időseket. A Petrovics dinasztia jól van így, de gondolni kell a nagyobb családra, a termelőszövetkezet jövőjére is. Pilisy Elemér
